Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-26 / 47. szám

\ MILYENEK A FIATALOK? ľ Szombaton utazni más, mint a hét többi napján. Hazatérő munkások és sok-sok fiatal tölti meg a vonatokat. Az idő­sebbek a nagyobb városok kö­zelében levő állomásokon le- szállnak, ebből következtethet­jük, hogy naponta utaznak a munkahelyre, de a fiatalok nem, azok hosszútávú utasok. Egy-egy Véletlenül elejtett szó­ból következtethetünk úticél­jukra. A fiatalok között sok a tanúié is, akik néhány hét után kénytelenek hazamenni ismert okok miatt. A fiatalok országot járnak. Az iskola, a munkahely elszó­lítja őket hazulról. Ha haza­mennek sem az az első dolguk, hogy az udvar körül tekintse­nek szét, hanem ismerős után járnak, akit régóta láttak már, mert együtt jártak odahaza is­kolába, de most pillanatnyilag 200 km-re szakadtak el esetleg egymástól. Pedig milyen jő is­merősök vagy jó barátok vol­tak, esetleg korai diákszerelem fűzte őket egymáshoz. Ha oda­haza lehetőség van táncolni, elmennek, nem is annyira a tánc kedvéért, mint a rég nem látott ismerősök kedvéért. Hányszor halljuk az idősek­től, hogy a mai fiatalok milye­nek. Csak a tánc, meg a televí­zió, a rövid szoknya, a szűk nadrág érdekli őket. A munka, a tanulás alig. Kétségbe vonják erkölcsi életüket, nem értik meg korszerű világfelfogásu­kat, nincsenek tisztában élet- szemléletükkel. Az idősek talán egy kicsit irigykednek is a fia­talokra, mert mégis csak el­szállnak az évek és már nem vehetnek részt abban az élet­ben, amit a fiatalok élnek. De nem ez az alapvető ok, amiért sokszor elmarasztalják az idő­sek a fiatalokat.'inkább a meg- nemértés és a fiatalok iránti féltékenység ugrik ki sokszor a gyakori korholás mögül. Mert hát milyenek is a mai fiatalok? No, ugyan milyenek? Olyanok semmi esetre sem, mint a jelenlegi hatvan évesek voltak fiatalkorukban. Korsze­rűbben öltözködnek. Az életle­hetőségeket kihasználni akarók, rajonganak a szépért, újért, a jelenleginél még jobb világot akarnak teremteni és nem ér­tik meg azt, ha sorbaállnak az üzletek előtt. Milyenek is a mai fiatalok? Egymást ledorongoz- zák talán,, mint a felnőttek, féltékenykednek egymásra egy jobb állás miatt, vagy irigylik talán egymástól, ha két koro­nával több csörög a zsebében? Ilyenek se, egyáltalában. Nincs miért féltékenykedniük, hiszen tanulnak, előttük áll a fejlődés, az egész világ ... Megragadhat­ják a lehetőségeket és tudják Jaj, de soká jön ... sóhajt fel olykor Párizsban is a lány azt, ha értenek valamihez és komolyan veszik a társadalmi fejlődés követelményeit, akkor, ha adott pillanatban nem is jutnak szóhoz, de előbb-utőbb rájuk kerül a sor, és ők veszik át az őket megillető pozíciókat. Egyformának képzelik egymást ée ezért valóban nincs bennük tekintélytisztelet. Nemrég egy elsőéves főisko­lással beszélgettem. Éppen pénzbeli zavarai voltak, mert ruhát vásárolt az ösztöndíjból. Pedig azt mondja: nagyon kell takarékoskodnom. Megkérde­zem, hogy mire, erre azt mond­ja: közeledik a karácsony, hát legalább egy kiló szaloncukrot meg egy kiló narancsot vihes­sek haza meglepetésnek és egy fejre való kendőt az anyámnak. Milyenek hát a mai fiatalok? Jók vagy rosszak? Twisztelnek, táncolnak, madisont járnak, ki­rándulást szerveznek, szépen szeretnek öltözködni, s ez bor­zasztó nagy hiba a maradi egyé­nek szemében. Milyenek lehetnek a mai fia­talok? Minden hibájukkal, eré­nyeikkel egyetemben olyanok, amilyeneknek nevelik őket. Az iskola, az élet sokat ad szá­mukra. Társadalmi munkában vesznek részt, bátran vállalják a termelésben a legnehezebb helyeket, ezer vagy millió példa van erre. Vannak hibáik is. Mint minden emberben van hiba. A fiatalság általános ne­velésével kapcsolatos hibák ki­ket terhelnek? A fiatalokat vagy az időseket? Vajon kik állítják össze a tanrendet? És a fiatalok életére, vonatkozó alapszabályokat? Nem gondol­nak sokszor az idősek arra, hogy többet is kellene törődni a fiatalok nevelésével, mert többet lehetne, ahelyett, hogy alkalomadtán elmarasztalják őket? Hányán neveltek már éveken keresztül fiatalokat, akiket szintén nevelni kellett volna és tanulni kellett volna nekik, hogy tudományos mód­szerekkel nevelhessenek. Ez így volt. Ki ebben a hibás? A fiatalok vagy az idősebbek? Probléma mindig volt, mindig lesz, a nevelés körül. Nem le­het kiindulni abból és a fiata­lokat elmarasztalni, ha egy nagyvárosban, ahol egymillió ember zsúfolódik össze, akad néhány fiatal, akiknek valóban börtönben a helyük. Ezek nem a fiatalok képviselői. Minden nagyvárosnak volt szennye, szemete és ezután is lesz. De menjünk csak be a nyilvántar­tó hivatalokba és kérdezzük meg a bíróságokat meg a bűn­ügyi rendőrséget, hogy állunk a fiatalok bűnözésével? Örö­münkre kiderül, hogy a fiatal bűnözők száma jelenleg meg sem közelíti a 10 évvel ezelőtti átlagot A fiata' bűnözök száma évről évre apad és egyre rit­kábban kell előállítani fiatalt, kihágások miatt is. Tehát még­is csak helyes úton halad a fiatalok nevelése, mégsem olyan rosszak ezek a> fiatalok. A CSISZ és a többi társadal­mi szervek óriási munkát vé­geznek a fiatalok nevelése te­rén. Egy szóval sem állíthatjuk, hogy többet nem tehetnének, de vajon a munkahelyen a fe­lelős vezetők, idősebb egyének, sőt a család is nem tehetne még többet az eddiginél a fia­talok nevelése érdekében? Ahe­lyett, hogy a munkavezető gyakran a fiatalokat szidja, mint az egész fiatalságot, nem pedig azt az egyént, aki a hibát okozta, inkább magába száll­hatna, élgondolkozhatna, hogy milyenek is ezek a fiatalok? Segítsünk mindenkin, ha se­gíteni kell és lehet. Az elma­rasztalás, egy-egy félrecsúszott rossz vélemény alaptalanul nem helyénvaló. Mert hát milyenek is a fiatalok? Olyanok, amilye­neknek nevelik őket. BAGOTA ISTVÁN Nézz csak oda, milyen érdekes. A fehér asszony városa S ok szó esett és még több monda maradt fenn az •gykor híres Szélességről, ódon iárosairól és több nemzetiségű okosairól. A régi Magyarorszá­gon kiváltságos helyet fogtal­ak el a szepességi városok, okosaik többféle előjogot él­veztek. Lőcsére például már 209-ben érkezeit feljegyzé- eink szerint az első német elepes, akit csakhamar továb- >iak követtek. A jövevények avarészt gyakorlott bányászok voltak, akik hozzáláttak a ter­vrészét i kincsek kiaknázásához is benépesítették az akkor még vadonszámba menő környéket, ószolgálataikért azután szá- nos kiváltságban részesültek: áfát közigazgatásuk volt és •gyedül a mindenkori szepesi vrófnak tartoztak engedelmes- :edni. Nem voltak kötelesek obbágymunkát végezni, meg- zavazták örökösödési jogukat, tz iparűzés joga is apáról fiúra zállt,. Az előjogokat élvező ország­ész fővárosa, a gazdasági és lulturális élet központja Lőcse volt. Semmi sem állta útját éjlödésének, virágzásának. Lo­vsán összpontosult a textil- és egyvergyártási ipar, ott volt i vasöntöde, környékén az irány bány ászát, az úthálózat vgyik gócpontja. Kultúréleté- lek ma is megtaláljuk nyomait. Jelent őségéből csak a 18. szá­zadban kezdett veszíteni, ami­kor elkészült a Kassa— Bohu- min-i (oderbergí) vasút. Lőcse sorsa akkor pecsételődött meg, amikor az első vaspálya elke­rülte a várost. Dicső múltját azonban semmi sem tudta el­homályosítani. Az 1245-ben alapított várost Zsigmónd király 1412-ben zá­logba adta Lengyelországnak. Lőcse és Kézsmárk között csakhamar megindult a versen­gés, amely 1588-ban fejeződött be, amidőn „királyi döntésre" Lőcse kerekedett felül. Len­gyelország felosztása után Lő­cse több más várossal egyetem­ben visszakerült Magyarország­hoz, de a Szepesség fővárosá­nak azóta iglót tekintették. Lőcse történeti múltja nem mondható változatosnak, ha el­tekintünk Jókai Mórnak „A lőcsei fehérasszony" című regé­nyétől, amely szerint a város védelme során női árulás jut­tatta labanckézre Lőcsét. A város középpontját a főtér ké­pezi, egy magaslaton fekvő sza­bályos négyszög. A belőle nyíló utcák ugyancsak szabályosak, körülvéve a még ma is jókar­ban lévő várfallal. Ebben a vá­rosrészben teljes épségben fennmaradtak azok az épület- sorozatok, amelyeket a gazdag polgárok az 1550. és 1590. évi tűzvész után építettek. Az ódon épületeket tágas kapualjak, boltíves folyósók, erkélyek és oszlopokon nyugvó árkádok jel­lemzik. Legjellegzetesebb a Thurzo -féle palota, amelynek tulajdonosa — gazdag kereske- döcsalád sarja — főúri rangra emelkedett, később pedig Árva várát és Besztercebányát is magáénak mondhatta. , A főtér közepén emelkedik a gót stílusban épült városháza. A várost pusztító' nagy tűzvész után reneszánsz stílusban épí­tették újra. Alighanem „elret­tentő például" meghagyták előtte a szokásos „ketrecet", amelyben kipellengérezték a ki- kapós menyecskéket és plety- kázó vénasszonynkat. I öcsé legértékesebb miiem- “ léke a Szt. Jakabról elne­vezett templom. Építéséhez a 13. század végén fogtak és csak 1392-ben fejezték be, sőt a szá­zadok folyamán további változ­tatásokat eszközöltek rajta. Az épületnél is értékesebb a temp­lomnak fából remekelt főoltára. Lőcsei Pál csodálatos mester­műve A gótikus stílusban ké­szült, 18 méter magas farag- vány-csoda páratlan a maga nemében, amelyet Mátyás király adományozott a templomnak. Hogy fogalmat alkothassunk felbecsülhetetlen értékéről, megemlítjük, hogy a század elején, 1910-ben egy angliai múzeum csekély 20 millió dol­lárt ajánlott fel érte vételár fejében. A városi tanács azon­ban, nagyon he’y esen, köszö­nettel visszautasította az aján­latot, mert a remekmű megte­kintéséből származó idegenfor­galom — úgymond — többet jövedelmez évtizedeken át a városnak, mint egy egyszer s mindenkorra lefizetett összeg. Megtekintésre érdemes to­vábbá a régi kolostor és annak temploma, amelyek a barokk stílus, szépségeit tükrözik. A várfalak mentén meghúzódó, viskó nagyságú nyomortanyák viszont alázatosan „tekintenek" a dölyfös patríciusok kétemele­tes palotáira, mintegy emlékez­tetőül egy letűnt kor osztály­kiváltságaira. Talán éppen ezért állanak ezek az épületek ma — egyetemes műemlékvédelem alatt. Amíg a 15. és 16. században még festészeti és szobrászati szakiskolákkal büszkélkedett Lőcse, addig ma jelentéktelen vidéki város színvonalára süly- lyedt. Fejletlen ipara nem biz­tosítja a város folyamatos fel­lendülését, de talán nem is illenének 8—10 emeletes, kor­szerű panelházak a patinás, régies keretbe, és épségben marad a régi Szepesség kis kincseskamrája. És talán jól is van ez igtj! va. J. Késő délután A Losonci Pe­dagógiai Iskola tanulói igen élénk sporttevékenységet fejtenek ki. A járásban ed­dig még mindig elsők voltak mind a könnyúatlétikában, mind a csapatversenyekben. Zólyomban részt vettünk a szlovákiai versenyeken, ahol szintén nagyon szép ered­ményeket értünk el. Több első helyet szereztünk. Du- bovszky Lida három első helyezést ért el. Jól helyez­kedett el Rucz Katalin és Bárczi Erzsébet is. Külön megemlítem a III. B osztályt is, mivel a könnyű­atlétikában a legtöbb pontot szerezte. Nagyon hálásak vagyunk osztályfőnökünk­nek, hogy annyit foglalkozik velünk. Magyar Rózsa, Losonc Írtak NAGYSZELMENCRÖL A nagyszelmenci fiatalok egész estét betöltő kultúr­műsorral lepték meg a kö­zönséget. Versek, dalok, vi­dám jelenetek váltakoztak. Nagy sikert ért el Romkay Jolán tanítónő, aki az estet rendezte és Petőfi, valamint Ady-verseket tolmácsolt mély átérzéssel. A többi szereplő is nagyszerűen szó­rakoztatta a közönséget. Sok tapsot kapott Varga Edit, Tóth György és Tamás Er­zsébet. Giiányi Valéria, Nagyszelmenc MEGTÖRT A JÉG Szécsénykére kétheten­ként látogat el Losoncról a vándorfilmvetítö. Állítólag gyakrabban nem érdemes, mivel így is csak nehezen tudja a bévételi tervet tel­jesíteni. Gyakran előfordult, hogy a vetítést fél nyolckor kezdték és a helyi hango­sanbeszélő útján többször is figyelmeztetni kellett a la­kosságot az előadásra. Miért nem járnak moziba a fiata­lok? Mert nagyon kényel­mesek és inkább otthon maradnak, hogy a TV-t néz­zék. Nem hoznak hozzánk jó filmeket. Most a Jánošík vetítésekor hosszú idő óta először történt, hogy meg­telt a kultúrház. Lehet, hogy Szécsénykén is megtört a jég. Major Lajos, Szécsényke SEGÍTÜNK A SZÖVETKEZETNEK Az Ipolysági Mezőgazda- sági Technikum tanulói nyolc hektár kukoricából hat hektárt takarítottak be. Dicséretre méltó munkát végeztek a pereszlényi szö­vetkezet kertészetében is, ahol 16 mázsa paradicsomot szüreteltek. Ezzel jelentősen hozzájárultak a betakarítás­hoz és lehetővé tették, hogy a paradicsom mielőbb a kon­zervgyárba , jusson. Elhatá­roztuk, hogy ezentúl még gyakrabban szervezünk bri­gádmunkát. Sok munka vár ránk. Raffael János, Ipolyság DUNASZERDAHELYHÖL Írják A dunaszer- ~\[y lahelyi AKI ma- -/T.$ gyár tagozatá­ig ' rak CSISZ-szer- '» vezete mindent elkövet, hogy a tanulók szórakozhassanak. Sok anyagi áldozatot is hoz­tak. Most például az ifjúsá­gi klub berendezése több mint 11 ezer koronába ke­rült. TV-készü1ék, könyvtár is rendelkezésünkre áll. A klubhelyiséget, különösen a vidékiek használják ki, már nem kell órákig ácsorognl a városban és várni, míg jön a busz. Az ifjúsági klubot november 8-án avatták fel és ez alkalommal kultúrmű­sort állítottunk össze. Külö­nösen Horváth Iván — aki egyébként az iskola zeneka­rának a tagja — pantomim- jelenete aratott sikert. Az iskolai zenekar Horváth Im­re tanár vezetésével magas színvonalat ért el és ma már fontos szerepet tölt be kulturális életünkben. Csémy Katalin, Dunaszerdahely LEVÉL KÉT SZÖVETKEZETRŐL A marcellházi szövetkezetben pontosan telje­sítik a tervet. Minden dolgozó tudja, hogy mi a kötelessége és ez az ered­ményeken is látható. Az ősziek vetését az agrotech­nikai határidők betartása mellett végezték el. A cu­korrépát pontosan elszállí­tották, hektáronként 360 mázsa átlagot értek el, a kísérleti parcellákon 550-700 mázsát is. A kukoricát is elszállították, 60-80 mázsa hektárhozamot értek el. A terv teljesítésében sok se­gítséget nyújtottak a mar­cellházi AKI brigádjai is. * * * A radványi szövetkezetben is jó eredményeket értek el, amiért nagyrészt a kerté­szet vezetőjét Baranyás La­jost illeti dicséret. Már két ízben nyertek termelési eredményeikért aranyérmet. Az idén a tervezett 16 hek­tár helyett csak 13 hektá­ron termeltek paprikát és ennek ellenére a 22 vagon paprika helyett 32 vagont adtak be. További szép sike­reket kívánunk. Kádek Gábor, Ipolyság VASÁRNAP A RÉPAEÖLDÖN Sűrű hajnali köd ülte meg a tájat, amikor a helyi Sokol-szervezet tagjai sza­pora léptekkel a traktorpark felé tartottak. Tizenegy traktor rajtolt a brigádo- sokkal. Fejes Sándor, a szö­vetkezet elnöke nagy meg­elégedettséggel nyilatkozott a fiatalokról, akik nem tö­rődtek azzal, hogy vasárnap van. A fiatalok 14 vagon répát hordtak be. Tóth László, Tompa LEVÉL ŐRÖSRŐL A CSISZ örösi szervezeté­nek tevékenysége az utóbbi időben hatarozottan élén- kebb lett. Az évzáró gyűlé­sen több határozatot fogad­tak el, az első pontot máris teljesítették, megrendezték az első tea-estet. A zenekart is átszervezték, s a brigád­munkában keresett összeg­ből hangszereket vásároltak. Roméljük, elérjük, hogy a fiatalok ezentúl már nem járnak a kocsmába, hanem a tea-esteken összejönnek és kedélyesen szórakoznak. Mokrý Miklós, Őrös SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Jelige és cím nélkül: A kért cím a következő: Slo­venská národná rada, odbor rady pre spravodlivosť, Bra­tislava, Kvčerského ulica 1. sz.; Csemadok, Mierove ná­mestie 3/4. Többeknek üzenjük: Mi csak külföldi levelezni akaró fiatalok címét közöljük. Ha levelezni szeretne, akkor a lapunkban közölt címek kö­zül válasszon. B. Kati: Nagyon szépe irta meg élményét, de írás nem üti meg az irodain mértéket. Helyünk sincs r hogy ilyen írásokat közö hessünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents