Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-26 / 47. szám

GOTTWAIDOVI FIATALOK 1 ' . í£É . 5 Kétségkívül Gottwaldov ha­zánk egyik legszebb és legmo­dernebb városai közé tartozik. Cipőgyára révén világhírnévre tett szert. Az üzemben ma túl­nyomórészt fiatalok — elsősor­ban is lányok dolgoznak. A be­csületes és odaadó munka mel­lett jut idő bőven pihenésre, szórakozásra és továbbtanulás­ra is. Nagy segítséget nyújt ebben a fiataloknak — Móžiš Miloš elvtárs szerint — az üzemi klub Jelenleg a Svit nemzeti vállalat üzemének fő­bejáratánál levő épületben van­nak helyiségeink. A klub kez­detben csak saját üzemünk fiatal dolgozóit szolgálta, ma már azonban mind a három gottwaldovi, vagyis a Svit, a Finom Gépipari és a Vörös Október üzemek alkalmazottal is maga köré csoportosítja. Az üzemi klubnak 50 külön­böző érdekköre működik rend­szeresen, melyek között meg­található a népművészeti, fény­képész, méhész, vadász, halász és még sok más érdekkör. Az egyes érdekkörökben többnyire fiatal fiúk és lányok dolgoznak. Jó az együttműködés az egyes CSISZ-szervezetekkel is. A fia­tal lányok részére fózö- és varrótanfolyamot is rendeztek. Az egyes érdekkörök rendsze­res munkájában kb. 2000 fiatal vesz részt. — Nagy súlyt fektetünk a Népi Akadémiákra is — ma­gyarázza tovább a titkár, — melynek első ciklusát négy év­vel ezelőtt indítottuk el. Ebben az évben ezt tovább bővítettük, így jelenleg már 10 különböző témában folyik az oktatás. A termelési ökonómia szaka­száról öt különböző ciklust is beiktattunk, s ezekbe főleg üzemeink azon fiatal alkalma­zottai jelentkeznek, akik mun­kájuk mellett tanulnak. Az akadémia keretén belül beik­tattuk az idegen nyelvek, mint pl. a német, spanyol és angol nyelv tanulását is. A fiatalok körében a legnagyőbb érdeklő­dés a német és angol nyelv ta­nulása iránt nyilvánul meg, de ugyanígy nagy közkedveltség­nek örvend a spanyol nyelv is. Mint érdekességet megemlíthe­tem még azt is, hogy e téren, vagyis az idegen nyelvek tanu­lása terén nagy hasznát vesz- szük az üzemeinkben tanuló külföldi diákoknak is, akik készségesen foglalkoznak fiatal alkalmazottainkkal az idegen nyelvek elsajátítása érdekében. Viszonzásul a három gottwal­dovi üzem ipari iskoláiban a külföldi diákok részére speciá­lis tanfolyamokat szervezünk tanulmányaik megkönnyítése érdekében. Nagy Árpád AZ,IFJÚSÁG IS RESZT VÁLLAL A* közép-szlovákiai kerület­ben az ősz folyamán 50 000 hektár rétet és legelőt kell megjavítani, előállítani 370 000 köbméter komposztot, kiültetni 250 000 gyümölcsfát, 10 000 hektár területen pedig rekulti­vációt kell végezni. Nem cse­kély feladatok, amelyek alapos erőfeszítést követelnek. Az ifjúság, mint a múltban már annyiszor, ezúttal is részt vállal a munkákból. Nemrégi­ben kerületi értekezleten tár­gyalták meg a segítés módját. Már akkor Ígéretet tettek 12 000 hektár rét és legelő megjavítá­sára, 25 000 köbméter komposzt elkészítésére és 30 000 gyü­mölcsfa kiültetésére. A CSISZ kerületi bizottsága annak az érdekében, hogy mi­nél több fiatalt kapcsoljon be az akcióba, versenyt indított a legjobb járás, alapszervezet és pionirszervezet címért. Az ifjúsági fényszórók tevékeny­ségét is ezután e feladatok megvalósítására irányítják, azonkívül részt vesznek a ter­mőföld kihasználásának felül­vizsgálásában. A feltárt föld­tartalékok termővé tételét az­által biztosítják, hogy bizonyos területek felett védnökséget vállalnak. (pl) Óriási töldásógép kezdett dolgozni az ukrajnai Nyikopol város­ban. A forgó exkavátor kotróvedreinek befogadóképessége 16 000 liter, kiöntő-szállító hídjának hossza több mint 260 méter, a kőzetet öt kilométer hosszúságú futószalag szállítja el. Egy műszak alatt az új gép annyi kőzetet fejt ki, hogy elszállításához 500 nagy teljesítményű önrakodóra lenne szük­ség. Az exkavátor 19 emelet magas. Az ifjú baromfitenyésztők sikere Jánské-ban az elmúlt héten a baromfitenyésztő-farm CSISZ- tagjai évzáró gyűlésekre jöttek össze. Az évzáró gyűlésen ott volt Libor Batrla, a CSISZ KB titkára, Jiŕí Neubert, a CSISZ KB elnöke, és több más elvtárs. Jánské-ban nagy baromfite­nyésztő-farm van. E farmon már a gyakorlatban érvényesí­tik a szocialista mezőgazdaság nagytermelési alapelveit. A farmot a déčíni és a rumburki gépgyárak, a Centroplax, a ČSD műhelyei, az építészeti iparis­kola és a járási építészeti vál­lalat fiataljai segítettek-Telépí­teni. E CSISZ szervezetek kép­viselői az évzáró gyűlésen a CSISZ járási bizottságától dip­lomát kaptak. A, baromfitenyésztő-farm idei tojáseladási terve 3 millió 740 ezer darab tojás volt. Eddig már 3 639 000 tojást adott el a farm s minden előfeltételük megvan arra, hogy vállalásukat, — terven felül félmillió tojást, — az év végéig eladjanak. A Jánské-i baromfitenyésztő­farm ezenkívül 100 000 kiló baromfihúst adott a piacra a tervezett 56 000 kiló helyett. (A) MM Az alábbiakban a cserepoveci kohókombinát egyik kommu­nista munkabrigádjának életé­vel ismertetjük meg olvasóin­kat. A brigád tagjai — Borisz Korcságin és társai — együtt dolgoznak a hármas számú ke­mencénél, s nagyon sokat vi­tatkoznak. Csak néhány napot töltöttem Cserepovecben, de ezalatt jól megbarátkoztam a fiúkkal. Együtt laktam velük a munkásszállóban, együtt jár­tam velük mindenhová. ESTE A Kohász-sugárúton levő munkásszálló háromszobás la­kásokból áli. Minden lakásban kilencen — minden szobában hárman laknak. Van klub, ta­nulószoba, a fiúk mégis szíve­sebben jönnek össze Borisz Korcságin szobájában. A házi­gazda nem mindig örül a láto­gatóknak: nemrég végezte el a tízosztályos iskola esti tagoza­tát, s most a főiskola levelező tagozatánk felvételi vizsgájára készül. Esténként rendszerint nála gyűlnek össze a szállóban lakó olvasztárok. Igaz, Borisz elvonulhatna a tanulószobába, de az az igazság, hogy ö maga is örül barátai lármás összejö­veteleinek. MÁSNAP REGGEL A fiúk korán ébresztettek s együtt indultunk a kombinát­brigád két napja ba, ahol hét órakor kezdődött a műszakjuk. Borisz Korcságin, Jurij Dudrov, Nyikoláj Kljuse- vics beöltözve néhány „beme­legítő mozdulatot“ végeztek, majd betöltötték az anyagot a dugaszológépbe. Nyugodt, hozzáértő mozdulatokkal dol­goztak. De a legnehezebb mun­ka abban a tágas teremben folyt, ahol a vezérlőasztalok állnak. Ez Vjacseszlav Szlobod- kov művezető birodalma. Ö mindössze két-három évvel idősebb társainál, sokan egy­szerűen Szásának hívják. Moszkvában végezte az acél­ipari főiskolát nyolc évvel eze­lőtt. Cserepovecben lett belőle tapasztalt olvasztár. MŰSZAK UTÁN ‘ Műszak után a forró tus ha­tására elszállt a fiúk fáradtsá­ga. A mai csapolásról beszél­getnek, s közben gyakran em­legetik ezt a furcsa kifejezést: „a kemence térfogatának ki­használási tényezője“. A Szov­jetunióban több óriáskohó mű­ködik, de az említett kihaszná­lási tényező Cserepovecben a legmagasabb nemcsak országos, de alkalmasint világviszonylat­ban is. S a fiúk becsületbeli kötelességüknek tartják, hogy ebből az elsőségből ne enged­jenek. — Mit csinálunk ma? — kérdi Jurij. A brigádnak kétnapos pihe­nője van. Kurlikov sapkáját lengetve búcsúzik társaitól — vizsgája van a főiskolán. Borisz Korcságin azt javasolja, hogy holnap ránduljanak ki Turovó- ba, a ribinszki víztároló part­jára, ahol a kombinátnak sá­tortábora és hétvégi üdülője van. Jurij nem ért vele egyet: „No és Szolodkovval mi lesz? Hiszen holnap utazik szabad­ságra, ki akartuk kísérni a vo­nathoz. Aztán meg Kurlikov kislányának ma van a második születésnapja, elmegyünk fel- köszönteni...“ Este a fiúk ismét együtt vannak. A többség azt javasol­ja, hogy nézzenek meg egy új filmet, a kisebbség egy operett mellett szavaz. Végül megszü­letik a döntés: „Menjünk mo­ziba!“ Kilépünk a munkásszálló ka­puján. A társaság csakhamar meggyarapszik — csatlakoznak hozzánk a fiúk lányismerösei. SZABADNAPON Kimentünk az állomásra és kikísértük a vonathoz Szláva Szolodkovot. Borisz és Jurij a stadionból jöttek, edzésről. Ha­marosan befutott az ünnepelt — Vjacseszláv Szolodkov is. Boldogan mosolygott — Bulgá­riába indult üdülni. Tavaly hat Duna menti országba látogatott el. Este csaknem mindnyájan elmentünk a Kohász-téren levő „Sekszna“ étterembe. Odabent. csakhamar heves vita kereke- ] dett a fiúk között. A vita min­denkit az elevenén érintett, mert a jövőről, a munkáról folyt a szó. — Voltam bányász — mondta Borisz, — lakatos, gépkocsive­zető, katona. Most 25 éves va­gyok és olvasztár. Szeretem ezt a munkát. A főiskolán is ezt szakmát akarom tovább ta­nulni. S nemcsak azért, mert itt többet keresnek. Ez lett a hivatásom ... — Komoly fiú, — jegyzi meg a felszoigálónő, mialatt kiállít­ja a számlát. Hangjában nyoma sincs a gúnynak, s látszik raj­ta, , hogy tetszenek neki ezek a legények. Nekem is tetszenek. Az utcán egy szempillantás alatt tovatűnik az előbbi ko­molyság. — Menjünk egyet táncolni, — indítványozza váratlanul Vale- rij. Máris elcsípünk két taxit. Az árnyas cserepoveci park­ban az óriáskerék, a hajóhinta mellett hatalmas táncparkett várja a fiatalokat. Késő estig szórakoztunk. Ä látszat kedvéért? Fiatalok. A szemük gyulladt, az erős fénytől. A kezük repedezett, érdes, a rozsdás vasaktól. A homlokukon szemüveg. Nem akármilyen — hegesztőszemüveg. Dol­goznak! Tizenegyen egy csoportban. Hegesztenek! És aztán ami jön, azt csinálják. — Hát azért jó lenne azt az ifjúsági hegesztöpartit „összeütni" — mondja Miklós, a fiatalok csoportveze­tője: — Azt, hogy gondolod? — A mérnök találta ki, s azóta már úgy rág bennem a dolog, mint fában a szú. Még három-négy embert át­vennénk valahonnan és egy 16 tagú ifjúsági csoport hegesztene. Isten bizony még az eget is összehegeszte- nénk! Tizenhatan! Huh! * * * A mérnök elvtárs hogyan gondolja? — Kérem! Ugye! Nekem mindenem a fiatalság! Nem akarok dicsekedni, de János mondd meg az elvtársnak, hogy mennyire szeretem én a fiatalokat. — Juj. a mérnök elvtárs nagyon szereti a fiatalokat! — Nem akarok dicsekedni ugye, de István mondd el az elvtársnak, hogy milyen jól dolgozunk mi. — Igen, mi nagyon jól dolgozunk. Főleg a mérnök elvtárs! — Soha életemben nem dicsekedtem! Az elvtársak, akik itt szóltak, csupán 10 éve tartoznak az irányításom alá. És látják nem befolyásolom őket. A saját vélemé­nyüket mondják. És kérem nem azért, de én nem sza­kadtam el a termeléstől, Feri nyilatkozz az elvtársnak! — A mérnök elvtárs nem szakadt el a termeléstől. * * * Abszolút igazság nincs. És a jó és rossz fogalma is relatív. Ami nekem jó, nem biztos, hogy másnak is az. Egy ember bebizonyítja neked a saját igazát és egy perccel később, mindemnek pont az ellenkezője derül ki. Azt mondja az üzem pártelnöke (és tegyük hozzá igen okosan): a régi dicsőségből nem lehet évekig élni! Olyan emberek kellenek ma mindenüvé, akik nem állnak meg a hiúságukra legjobban sütő magaslaton, hanem állan­dóan haladnak előre, a napokkal. * * * Tizenhatan lennénk! Ti mit szóltok hozzá fiúk? — kérdezi a brigadéros a kör- benállókat. — Én azt gondolom, úgy­se adnák nekünk ide a he­gesztőket. Méghozzá min­det. Kizárt dolog — mondja egy alacsony zömök fiú. A többiek „csak jó lenne“, benne vagyunk“-kal vála- szolgatnak. — A mérnök mondta! • — Mondta, annyi mindent mondtak már, mégsem lett belőle semmi. — De ő el is intéz min­dent. így mondta. És akkor a mi brigádunk végzi majd az összes hegesztői munkálatokat. — Hű, az anyját! De jó lenne! — S a tenyerüket is összeütögetik és hunyorognak is, mintha már az orruk alatt táncolnának a hegesztőpisztoly alól a csillagok. * * * — Ugye kérem én inkább nem szólok, még azt találná gondolni az elvtárs, hogy dicsekszem. Beszéljenek má­sok helyettem! Jancsi, mondd el az elvtársnak, hogy milyen nagy sikereink voltak. — Irtózatos nagy sikereink voltak! — Na kérem és engem vádolnak dolgokkal, amikhez semmi közöm. János, mondd meg az elvtársnak, van nekem ezekhez a dolgokhoz egyáltalán közöm? — A mérnök elvtársnak nincs hozzá köze. — Én azt mondom, beszéljenek helyettem mások; látja... * * * Én is azt mondom, beszéljenek, de ne mások, hanem az eredmények, a végzett munka! És majd a fiatalok, akik már lelkesednek a hegesztöbrigádért. Az ember nagyon kellemetlenül érzi magát, ha a sta­tisztikai és mindenféle papírokkal alátámasztott igaz­ságról kiderül, hogy az nem is igazság, hogy az, csak csapkodás, vergődés, védekezés. Az így bizonyított jó munkavégzésnek a hallatlan sikereknek szemébe röhög — a főmérnök által foganatosított szankció, fizetéslevo­nás. De nagyot csalódik az ember. És hányszor. Az érintett pedig mosolyog, bókol, haj­long, aztán bedobja a hegeszt óbrigádot. Stanislaw Jerzy Lee egyik velős megfogalmazású gondolata jut eszembe: „Egyes jellemek törhetetlenek, mert rugalmasak". Erről lenne szó most is? Szorul a hurok, s a kivezető út máris készen van — a hegesztöbrigád?! Hegesztő * * je fejünkbe ültette, most már majd Ha a bogarat a járunk is utána. — — Megígérte. — Tizenhatan! Te jó isten! Mit össze lehetne hegesz­teni. Mindig pontosan ugyanazok váltanák egymást a gépen! Te jó isten, de nagyszerű lenne. — Versenyre hívhatnánk az egész országot! Minden hegesztőt. * * * — Hát kérem én nem szeretek dicsekedni! De ha ezt nem csinálom meg, szembeköphet. * * * Eljövök majd egy-két hónap múlva. Mert engem is érdekel, izgat már annak a 11 fiatalnak a lelkesedése. Jobban mondva az emberek, és a szavak súlya.

Next

/
Thumbnails
Contents