Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-26 / 47. szám

Mnmmm mstmwmmmi uwuiMaEyr«!B fU'wi—■mm John F. Kennedy Mint arról olvasóink már a napilapokból értesültek, no­vember 22-én Dallas texasi vá­ros közelében John Kennedy az Egyesült Államok elnöke me­rénylet áldozata lett John F. Kennedy 1917 május 29-én született. Családja Íror­szágból származik, édesapja Joseph Kennedy 1937-40 között az Egyesült Államok nagyköve­te volt Nagy-Britanniában. Az elhunyt elnök a Harward egyetemen tanult, majd 1941— 45 között az amerikai haditen­gerészetnél szolgált és a japá­nok elleni harcban súlyosan meg is sebesüli. A háború után mint újságíró működött. 1946- ban képviselőnek választották meg a demokrata párt részére. 1952-től a szenátus tagja volt és 1960-ban Eisenhover után lett az Egyesült Államok 35 köztársasági elnöke. Az Egye­sült Államok történetében ö volt a legfiatalabb köztársasági elnök, hiszen csunán 43 éves volt, mikor megválasztották. John Kennedy Roosewelt el­nök politikája követőjének val­lotta magát és így a négerek polgári jogai kérdésében libe­rális progromat hirdetett. Né­hányszor fellépett a déli álla­mokban magas tisztségeket be­töltő fajüldözők ellen is. Ezzel maga ellen uszította a faji megkülönböztetés híveit. Külpolitikai téren Kennedy ugyan a kommunizmus elleni harcot hirdette, de reális meg­fontolás alapján azt vallotta, hogy az atomhábciú katasztró­fa lenne mindkét fél számára. Ezért realista álláspontra he­lyezkedett és a problémák tár­gyalások útján való megoldását javasolta. Szorgalmazta a moszkvai atomcsend-egyez- mény aláírását is. Realista kül­politikai koncepciójáról tanús­kodik az is, hogy 1961 júniusá­ban megbeszéléseket folytatott N. Sz. Hruscsovval és 1962 őszén elfogadta Hruscsov elv­társ javaslatát a karib-tenger térségében kialakult helyzet békés rendezésére. John F Kennedy 46 éves ko­rában távozott az élők sorából, feleségét és 2 kisgyermekét hagyva maga után. Az Egyesült Államok történetében ő a ne­gyedik köztársasági elnök, aki merénylet áldozata lett. Az el­múlt egy évszázad alatt előd­jei közül Lincoln, McKinley, Garfield elnökök haltak meg hasonló körülmények között. Kennedy utódja az alkotmány értelmében az eddigi alelnök Lyndon B. Johnson 55 éves Texas államból származik, pe­dagógiát és jogot tanult 1937 óta képviselő, 1948 óta volt szenátor 1960-ban választották meg alelnökké. Épp úgy mint Kennedy a második világhábo­rú éveiben alezredesi rangban az amerikai haditengerészetben szolgált. Johnson Kennedy mel­lett az utóbbi években nem játszott különös szerepet. Tiszt­ségében 1964 végéig marad, amikor új elnökválasztások lesznek. Természetes nyitva áll az a kérdés, kit javasol majd a demokrata-párt elnökjelölt­nek az 1964-es választásokra. Lapzártunkkor a nyomozás Kennedy gyilkosai után még folyamatban van. A letartózta­tott 24 éves L. H. Oswaldo va­lószínűleg részt vett a merény­letben, eddig azonban nem bizonyosodott be, hogy ő lett volna Kennedy gyilkosa. Ojbelgrád egyik lakótelepe A nemzetközi dia'nap alkalmából ŐK ÉS AZ Örökké vidámak, mert hi­szen a diákokra ez a leg­jellemzőbb. Vizsgákra most nincs idő gondolni, januá­rig még rengeteg az idő. Sokkal kellemesebb anda- logni az elhagyott parkban leülni a kispadon és gon­dolni rá, csak rá... a fizika- könyvre. Nap mint nap találkozunk velük. Utcán, kávéházban, könyvtárakban. Az „örök“ diákvárosok már megszok­ták őket, mint ahogy az ember megszokja a vasár­napi későnkelést, avagy a vezetékes rádiót. Nézzük csak, milyenek is a mai diákok. Nem, talán jobb lesz, ha most kivéte­lesen nem azt emlegetjük, ami volt, sem azt, ami lesz, de a valóságot, a jelent. Három kérdést tettünk fel diákoknak, egyetemistáknak és még valakinek. Néhányan feleltetésnek nézték, meg­kérdezték, osztályozzuk-e őket? De végre is adjuk át a szót nekik: Kérdések: 1. Miért éppen ezt a pá­lyát választottad? 2. Mitől félsz és minek örülsz a legjobban? 3. Milyen eredménynek tulajdonítasz legnagyobb fi­gyelmet a diák életében? SZALAY MÁRIA, a Nyitrai Mezőgazdasági Technikum elsőéves hallgatója: 1. Tanítóim ajánlották „a mezőgazdaságnak jövője van“, de nélkülük is végül itt kötöttem volna ki. 2. a) Hogy a vizsgáig elfe­lejtem a széna-szalma la­tin nevét. b) Szeretem a természe­tet, de nem mint individu­um, csodálni és ezért a leg­fontosabb, hogy az ember sohase legyen egyedül! 3. A pályaválasztást, de helyesebb lenne, ha ennek a tárgyalása nem „nemzet­közi“ színvonalon folyna. É VFO ISKOLA ENDREI ISTVÁN, harma­dikos gimnazista, Bratisla­va: 1. Mert meg akarom mu­tatni, hogy én is tudok, ha akarok. 2. a) Az ellenőrzőköny­vecskétől. b) Ha a szülői értekezlet kazdete előtt öt perccel ki­alszik a villany. 3. Ah, az első randevút! (Sóhaj). AHMED HASSAN HASI, a bratislavai Komensky Egye­tem orvostanhallgatója: 1. Szudán szükséget szen­ved orvosokban. Mindig ott kell oltani, ahol ég. 2. A hidegtől. b) Ha megdicsérnek, hogy jól megy már a szlovák. 3. Feltétlenül döntő pil­lanat, amikor az embert már háromszor „kirúgták“ a vizsgáról, határozni, hogy szemtelenkedjen-e még egy­szer, vagy keressen más „kiutat“. SIMÁI GÁBOR, profesz- szor: 1. Akkor még nem tudhat­tam, hogy a tanítói pálya az a pálya, amely habár szép, de tövisekkel jár." 2. Ha pár perces késés után. az osztályban tanulók helyett majd egy darab pa­pírt találok ezzel a felírás­sal: ki korán kel, aranyat lel. Hm. Ha megszólal az óra végét jelző csengő. * 3. Nagy szerepet játszik... • az első randevú, az első bál... no és az első csők. (Ebben az esetben Maka­renko teljesen háttérbe szo­rult).-0­Az egész az a, á, i, í-nél kezdődik és hogy végződik? Az ember egész életében tanul, az élet iskolájának i diákja. És itt sohasem szó­lal meg a csengő. Zácsek Erzsébet DÚLÓ Húsz évvel ezelőtt, 1943. no­vember 29-én Jugoszlávia hala­dó erői antifasiszta nemzeti felszabadító kormányt alakítot­tak és azóta ez a nap Jugoszlá­via nemzeti ünnepe lett. A német hadsereg 1941-ben betört Jugoszláviába, a király és a Simonies kormány kül­földre menekült, a vezérkar pedig megadta magát. Jugoszlá­via Kommunista Pártja fegyve­res felkelést szervezett a német megszállók ellen. A cél az volt, hogy rendszeres hadsereget szervezzenek és a hazát a fa­sisztáktól felszabadítsák. A felkelők kezdettől fogva hatalmas területen uralkodtak, több mint 300 ezer főből állő hadsereg állt rendelkezésükre. A négy éven keresztül dúló harcok folyamán a felkelők hat hatalmas hadműveletet hajtot- tag végre. A haladó világ mind­végig rokonszenvve! kísérte a jugoszláv partizánok harcát. A szovjet hadsereg 1944 nyárutó­ján szabadította fel Belgrádot. A felszabadító harcokat mind­végig Jugoszlávia Kommunista Pártja irányította,- Alig két évtized alatt Jugo­szlávia egész sor kiemelkedő gazdasági és kulturális ered­ményre mutathat rá. Ünnepkö­szöntő lelkes munka folyik az üzemekben, szántóföldeken, az egyetemeken. Emlékezés A. V. Koszarovra A. V. Koszarjov, a lenini Komszomol főtitkára, a kiváló pártfunkcionárius, aki aktívan részt vett a polgárháborúban, november 14-én lett volna 60 éves. Az 1929—38-as években tíz éven keresztül a Komszomol főtitkára volt. 1938-ban mint a „nép ellensége“ a személyi kultusz áldozata lett. 1954-ben halála után rehabilitálták. Az Izvesztyija a szovjet ifjúság kiváló képviselőjének szüle­tésnapja alkalmából V. F. Pikinova, a Komszomol egykori titkárnőjének tollából cikket közölt, amelyben visszaemléke­zik. A. V. Koszarjov elvtársra. A Mladá garda most kiadta Pikinova visszaemlékezéseit. Ezekből idézzük a következő­ket: „A lenini Komszomol egykori titkára valóban kiváló egyé­niség volt, mélységes szeretettel vette körül a fiatalokat, ellensége volt a parancsolgatásoknak és azoknak a munka- módszereknek, amelyek csak adminisztratív úton igyekeztek ’kapcsolatot fenntartani a fiatalokkal. Koszarjov a harmincas évek végén igen nehezen viselte el — írja Pikinova, — hogy a Komszomol vezetőit, becsületes, hű embereket letartóztat­tak, s ahol csak tehette mindig védelmezte őket. 1937-ben Gorszenyinnel, a Komszomol titkárával Sztálinhoz hivatták. Jezsov, a belügyek biztosa is jelen volt. Sztálin azt rótta fel Koszarjovnak, hogy a Komszomol Központi Bizottsága nem segít az ellenség felfedésében, és hogy a Komszomol tudta nélkül sok Komszomol-tagot letartóztattak. Koszarjov hiába magyarázta Sztálinnak, hogy a Komszomol Központi Bizott­ságának kezében nincs kompromittáló anyag, ezek ellen az elvtársak ellen és ezért ebben az irányban nem nyújthat se- . gítséget. A beszélgetés több mint másfél óráig tartott. Sztá­lin egy kérdéssel sem érdeklődött a Komszomol és az ifjúság élete iránt, csak az érdekelte, hogy a Komszomol Központi Bizottságnak segítséget kell nyújtani és az ellenséget le kell leplezni. — Nagyon nyomott hangulatban távoztunk Sztálintól — írja visszaemlékezéseiben Pikinova. — Megértettük, hogy nincs velünk megelégedve, különösen Koszarjovval. A beszél­getés végén ugyanis még ezt mondta neki: „Hát nem akarja ezt a munkát irányítani?“ Koszarjov elítélte, ha valakit ok nélkül kizártak a Kom- szomolból. A visszaemlékezésekben Pikinova maga is felidézi, hogy milyen helytelenül járt el Misakovova, a Komszomol instruktornője, a csuvasi konferencián, amelyen azt követelte, hogy oszlassák fel a csuvasi szervezetet, mert az ellenség felmorzsolása céljából nem indított kampányt. A párt csuvasi kerületi bizottsága nem tett eleget a felhívásnak. Malenkov közvetlen közbenjárására egy bizonyos támogatást nyertek, de a Komszomol Központi Bizottsága bürójának határozata úgy szdlt, hogy a Központi Bizottság instruktórnőjét a funk­ciójából fel kell menteni és más munkakörrel kell megbízni. Misakovovát 1938. október 7-én Sztálinhoz hivatták. Több párt- és Komszomol-funkcionáriusrÓl kijelentette, hogy azok a nép ellenségei. Sztálin parancsára azután összehívták a Komszomol Központi Bizottságát és ezen az ülésen jelen volt Sztálinon kívül Molotov és Malenkov is. Sztálin védelmébe vette Misakovovát és a büró helyes eljárásról kijelentette, hogy az segíti az ellenséget. Koszarjov erre a rágalmazásra a következőket felelte: „Teljesen nyugodt vagyok, mert tiszta a lelkiismeretem. Soha sem árultam el és sohasem árulom el a pártot és a szovjet népet. 1 Koszarjovot megfosztották funkciójától és néhány nap múl­va letartóztatták. Mindvégig nem fogta fel, hogy mi történt és állandóan azt hangoztatta, hogy írni akar Sztálinnak. Pikinova visszaemlékezéseiben így fejezi be sorait: Erő­szakkal szakították meg Alekszander Vasziljev Koszarjov te­vékenységét. Pedig -dciváló szervező és a párt hű fia volt. A. V. Koszarjovot 1954-ben halála után rehabilitálták. A dicső Komszomol történetébe — amely nemrég ünnepelte megalakításának 45. évfordulóját — Koszarjov örök időkre beírta nevét. A krónikás tovább jegyezhet A krónika 1235-től tartja számon a történ­teket. Az előző korszakról csak annyit említ, hogy bizonyára akkor is népes te­lepülés volt itt és helyesen következtet, mert 1235-ben már templom építésére került sor. A krónika írói szerint a következő két évszá­zad történelmi eseményei alig hagyva maguk után nyomott, suhantak tovább a település felett. Annál mozgalmasabbak azonban a kö­vetkező századok. Közben Királyfalut, majd később Királyfalvát számos elemi csapás, árvíz, tűzvész érte. így lett az árvíz áldozata a második Endre király lányá­ról, Erzsébetről elnevezett templom is. De Királyfalva, a mai Vágkirályfa utcáin és a Vág folyót övező berkeken ott portyáztak Vak Bottyán kurucai csak úgy, mint az áruló Ocs- kay labancai is. És a szegény földművelő, zsellérlakosság teli babonákkal és előítéletek­kel továbbélte egyszerű falusi életét, újjá és újjá építette a víz és tflzpusztította kunyhó­kat. A későbbi írások nem feledkeznek meg ar­ról sem, hogy a vesztett peredi csata után Kovács Ferenc bíró uramat egy Petrovics ne­vezetű egyén besúgása nyomán bizony jól meghurcoltatta az ott állomásozó császári és a cári hadak parancsnoka. Az azonban a kró­nika írója előtt sem vitás, hogy Kovács Fe- rencz bíró uram valójában szabadságharcoso­kat rejtegetett. A XIX. század második felének aránylag bé­kés időszaka érezteti hatását Vágkirályfán is és 1890-ben már 15j3 lelket számlál a köz­ség. Megváltozik a lakosság szociális össze­tétele is. A 32 vízimalom működése a Vág folyón a lakosság felét látja el munkával. 1891-ben már négytantermes iskolája van a községnek és 1894-ben pedig női kézimunkát tanítanak az iskolában. A krónika szerint számos nyomorék és 57 halott áldozata lett az első világháborúnak. Ám 1923-ban változik a helyzet Vágkirályfán is. Megalakult a CSKP helyi szervezete és az összefogó erő nyomán a község dolgozó népe 1934-ben felépíti az emeletes hattantermes is­kolát. 1938-ban iparos önképzőkör alakul, mely hosszú évekre melegágya lett a lakos­ság kulturális és politikai fejlődésének. A második világháború 48 halottat és szá­mos nyomorékot hagyott maga után. 1945 ta­vaszán azonban az egykori cári dzsidások he­lyett csillagos sapkás szovjet katonák vonul­tak el hosszú sorokban a község utcáin. Eljött a felszabadulás, ám a krónika írója még min­dig nem kapott kielégítő választ a felszaba­dulást követő három év eseményeire. De an­nál lelkesebben emlékezik a 48-as évet követő időszakra: 1949-ben villanyt kap a község, új házak és házsorok épülnek, szilárd burkolatú utat építenek, EFSZ alakul, egyszóval új köz­ség áll a régi helyén. Az egykori kisgazdák és falusi proletárok, akik fele-fele arányban osztották meg a lakosságot, ma szinte eggyé forrtak. A lakosság jelenlegi szociális meg­oszlása a következő: 80 százaléka ipari szak­munkás, 10 százaléka értelmiségi és 10 szá­zaléka EFSZ-tag, ami egy tehetséges és erős akaratú népről tanúskodik, mely ha összefog és ebben nincs hiány, sok mindenre képes. De hagyjuk a krónikát, írói hadd figyeljék to­vábbra is az eseményeket. M ár bennjártunk a késő éjszakában, min­den ünnepi aktus után poharak csengése közben, amikor valaki oly közvetlenség­gel. mint a meccsen egy jól sikerült kapura- lövés után lenni szokott, ezt kérdezte tőlem: — Nos, mit szól hozzá, tetszett-e? A kér­dést magabiztos mosoly követte és bizony nem is tudtam mindjárt, hogy értsem a kér­dést. Sejtettem, hogy nem a kultúrházra gon­dol a kérdés feltevője, mert kinek is ne tet­szene az. Az ünnepi beszéd és az első bemu­tatott esztrádműsor között ingadoztam, de végül is az előbbinél maradtam. — Nagyszerű beszéd volt, — mondtam kihangsúlyozva a hat éves kemény munkát az összefogást és a magabiztos előrelátást, amiből semmi más nem születhetett, mint ez a kultúrház... Az ünnepi beszéd utolsó részére célozva igyekez­tem rátérni, mely a jövőt tárgyalja, amikor az ismert hang ezt mondta: — De remélem, erről csak óvatosan... nehogy túlozzunk... Tud­ja kérem, éppen azért a jövő terveiért, hisz oly sok van előttünk. Megértettem, miről van sző, de mégsem ér­tettem egyet ismerősöm fejtegetésével. Nem, mert szinte pillanatok alatt filmszerűen per­gettem le magam előtt az ünnepi műsor szá­mait. Tánc, muzsika, a hibák szatirikus fel­tárása, a felsőbb szervek ironikus csipkedése, a kis négyéves óvodásfiú hegedűszólója és minden annyi sok minden... A tehetség, a si­ker, a kellő mértékű önbizalom nem kell, hogy okvetlenül önteltséget vonjon maga után. To­vábbra is kitartottam , véleményem mellett. Hiszen lényegében nem is vitáról volt szó, inkább a jövő féltéséről. — Megdicsérni, ki­emelni az arra érdemeseket, de csak szeré­vel, nehogy a fejükbe szálljon a dicsőség. — Ezt véltem kivenni ismerősöm szavaiból. Tovább csengett a pohár, forogtak a párok, járta a nóta és sírt a hegedű. Néztem az ar­cokat, figyeltem a párokat, hallgattam a be­szédet és nem tétlenkedtem én sem Nem egy ismerősöméhez hasonló megjegyzést hallot­tam. Pedig otthoniak voltak mind, akik téglát téglára raktak az első naptól kezdve, ott vol­tak a község vezetői is. Csak később, úgy hajnaltájt, amikor a hangulat mái* tetőfokán volt, akkor éreztem, hogy lényegében mind­kettőnknek igaza volt. Egy pár csizma és egy légycsapó hiányzott csak az első fellépéshez. Valaki nyilván a szereplők közül hozta fel valószínűleg saját problémáját. Azt hiszem, Dankó • Pista szín­padra lépéséig több pár csizma került a sze­replőhöz a hiányzó egy pár helyett. Nem kér­dezősködtem a szereplők kiléte iránt, de ha jól megfigyeltem volna, tapasztalhattam vol­na, hogy kérés nélkül az első fellépés sikere érdekében egy sem várta meg a reggelt. Haj­naltájt a megritkult ünneplők közül az isme­rős arc újra felbukkant asztalom előtt. — Nem kell ezekre vigyázni, bíztatás nélkül is tudják maguktól.. Mind hazamentek készü­lődni. Meglátja, nagyszerű előadás lesz, meg­érné ittmaradni. — Igaza volt — tette hozzá — a mindig magasabb mérce sosem kárhoztat tétlenségre, ugye Vendel bácsi — és boros hangulattal a helyi nethzeti bizottság elnö­kéhez fordult. A krónikás tovább írhatja a sorokat. Vág- királyfa község minden igényt kielégítő kultúrházat kapott. A 381 ülőhelyes né­zőtéren sokszor felcsattan majd a taps. 120 személyes olvasóterme, könyvtára és egyéb mellékhelyiségei, a 60 személyt befogadó ta­nácsterem és sok más nem marad kihaszná­latlanul. A község lakossága 47.973 óra tár­sadalmi munkájával, — melynek értéke meg­haladja 573.319 koronát — járult hozzá a kul­túra, a művelődés e nagyszerű palotájának felépítéséhez. 1963. november 16. kétségtele­nül nagy esemény Vágkirályfa dolgos népe életében és egyúttal még nagyobb lehetőség nyílik a krónikás számára, ’igaz, hogy a mai kor krónikásai előnyben vannak a régiekkel szemben. Nemcsak a múlttal van dolguk, elő­re is jegyezhetnek, különösen akkor, ha egy egész község tesz fogadalmat a jövőre nézve: orvosi rendelő, napközi otthon, tánchelyiség, napi és egyéb szükségletek és még sok min­den a jövő és az elkövetkező évekre. De ezt hagyjuk az ottani krónikásra, bizonyára ő pontosabb lesz. • Sárkány Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents