Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-19 / 46. szám

Ég és föld között lebeg a sziklafalon a hegymászó, egy hibás mozdulat és alázuhan a mélybe. De nem, a mi hegy­mászóink kitűnően képzett ar­tisták, a tátrai sziklabércek falán alaposan megtanulták a A BRATISLAVAI TV MŰSORA: Kedd: 9.00: Trenyov: Lju- bov Jarova. TV játék, 11.05: TV érdekességek, 17.30: Gyermekműsor, 18.15: Angol nyelvlecke, 19.00: TV Híradó, 19.30: A Prágai Nemzeti Színház, 20.00: Smetana: Az eladott menyasszony, 22.40: TV Híradó; Szerda: 8.00: Fi­zikát tanulunk, 8.40: Angol nyelvlecke, 10.40: Műsor ka­tonáknak, 15.45: Kicsinyek­nek, 16.15: Iskolai klubok műsora, 18.40: A HESZ éle­téből, 19.00 TV Híradó, 19.30 Filmriport, 20.00: TV riport- műsor, 20.40 Tánczene, 21.10 A filmterjesztésröl; Csütör­tök: 9.00: Nálunk Machov- ban. Cseh film, 10.15: Ifjú­sági műsor, 11.15: TV érde­kességek, 17.00: Mai szovjet irodalom, 18.00: Ifjúsági műsor, 19.00: TV Híradó, 19.30: Nápolytól délre, 19.50 A Szíriái Népi Együttes mű­sora, 20.15: Kabaréműsor, 21.30: Lengyel népdalok, 23.00: TV Híradó; Péntek 17.30: Gyermekműsor, 18.00 Orosz nyelvlecke, 18.30 Szemtől szembe, 19.00: TV Híradó, 19.30: Vetélkedő, 21.05: összeállítás Mária Bancíkováról, 21.35: TV Hír­adó; Szombat: 8.00: Fizikát tanulunk, 8.40: Angol nyelv­lecke, 9.10: Orosz nyelvlec­ke, 9.40: Óvodások műsora, 10.10: Két kisfilm, 10.45: Halál a nyeregben. Cseh film, 13.25: Sportközvetítés, 18.00 Pionírok műsora, 19.00 TV Híradó, 19.50: Tarka me­lódiák, 20.20: Kirándulás az Eiffel-toronyhoz, 21.50: TV Híradó, 22.05: Tánczene; Vasárnap: 6.15: Fizikát ta­nulunk, 9.00: Orosz nyelv­lecke, 9.30: Angol nyelvlec­ke, 10.00: Kis mesterek, 11.00: Orosz dalok, 11.40: Katonák műsora, 12.10: Me­zőgazdasági műsor, 16.45: Séta a prágai Várban, 17.30: Gyermekműsor, 19.00: TV Híradó, 19.50: Vasárnapi .vers, 20.05: Harc útközben. Szovjet film. A BUDAPESTI TV MŰSORA: Kedd: 17.45: Tapasztala­tok, tanulságok, 18.00: Ifjú­sági filmklub, 19.00: Riport­film, 19.15: Ady Endre szü­letésének évfordulójára, 19.30: TV Híradó, 19.55: Pa­rabola, 20.15: Viharos együt­tes. Angol film; Szerda: 9.30 Mezőgazdasági műsor, 10.00: TV Híradó, 10.15: Viharos együttes. Angol film, 11.40: Dolgozni csak pontosan, szé­pen, 17.35: Kisfilm, 18.05 Prospektus helyett, 18.15 Lányok, asszonyok, 18.35 Szimfónia, 19.05 Akszjonov Kollégák. Közv. a József At­tila Színházból, 21.50: TV Híradó; Csütörtök: 17.30 Orosz nyelvtanfolyam, 1810 Kisdobosok műsora, 19.00 Falusi esték, 19.05: Tele­sport, 19.30 TV Híradó, 20.10 A jövó hét műsora, 20.20: A szovjet filmhumoi világá­ból, 21.10: Bíborfüggöny. Francia film; Péntek: 10.00: TV Híradó. 1015: Telesport, 10.30: A szovjet filmhumor világából; Szombat: 18.00: Kisfilm, 18.10: Hétről hétre, 18.20: Csehszlovák kisfilm, 18.40: Boldizsár Iván műso­ra, 1900: A sárkányok szi­gete, 19.30: TV Híradó, 19.55 Egy este Tolnay Klárinál, 21.05: Egy kis tánczene, 22.00: Maupassant: Szegény kis tanár úr. Francia film; Vasárnap: 9.40: Hétmérfol- des kamera, 10.00: Kis mes­terek 11.00: Orosz dalok. Intervízió, 13.25: Bajnoki labdarúgómérkózés, 1530: Mezőgazdasági műsor, 17.55: Foxi-Maxi kalandjai, 19.05: Esti beszélgetés, 19.15: Bol­gár kisfilm, 19.30: TV Hír­adó, 20.05: A legendás évek. Angol film, 21.05; Francia kisfilm, 21.50: Telesport. hegymászás ábc-jét. A hegy­mászók és természetjárók sza­bad ég alatt űzik sportágukat, a futballisták még a pályák gyepszőnyegén kergetik a bőr­labdát, ám a többi sportág már beszorult a termek falai közé. Asztaliteniszezőink a jugoszlá­viai nemzetközi bajnokság után Budapesten versenyeztek Euró­pa legjobbjaival, birkózóink a hodonín* szőnyegen viaskodtak az országos bajnoki címekért, kosár-, kézi- és röplabdázőink szorgalmas edzéssel készülnek az újahb feladatokra, jégko- rongozóink és műkorcsolyá­zóink pedig a jégstadionokban csiszolgalják tudásukat a téli olimpiai játékokra. Január 3-tól kezdődik Innsbruckban a téli olimpiai verseny, versenyzőink arra az időre időzítik be csúcs­formájukat. A jégkorongozók bajnokságában sok a meglepe­tés, Prágában súlyos vereséget szenvedett a brnói bajnokcsa­pat. Talán nincsenek formában a válogatott gerincét alkotó játékosok? Vagy pedig a Soko­lovo javult fel váratlanul? Majd eldől a „vallatásnál“, a további mérkőzések során. Az asztaliteniszezők verse­nyein keserű pilulákat nyelei­tek a válogatókkal. Jugoszlávia nemzetközi bajnokságán ismét kiütköztek a hiányosságok. Me­gint csak bebizonyosodott, hogy a felkészülés irama külföldön nagyobb. Akárcsak a labdarú­gásban, röplabdában, kosárlab­dában vagy atlétikában és úszásban, az asztaliteniszben is változtak az idők, változtak a felkészülés módjai. Nem elég a sikerhez az egykori igyeke­zet, fokozni kell a felkészülés mérvét, mert különben a fehér kaucsuklabda sportjában sem kecsegtet siker. Hiába játszik jó formában odahaza Stanék vagy Miko, idegenben lemarad a nagy versenyben, a külföl­diek erőnléte jobb, fejlődésük gyorsabb. A múltban a csehszlovák asztaiiteniszezők mindig arat­tak sikert még a komolyabb versenyeken is. Férfi párosban, vegyespárosban még akkor is, amikor az egyéni versenyekben már nem termett babér. Most legfeljebb helyezést érnek el a versenyzők, de az sem ritka­ság, amikor élvonalbeli játéko­saink már az első fordulókon sem jutnak tű!. A világbajnok­ságról nem is szólva, hiszen-világviszonylatban tovább tart az ázsiai országok hegemóniá­ja. De már európai viszonylat­ban is eltolódtak sz erőviszo­nyok, egyre több ország nem­csak hogy behozza, de túl is szárnyalja éljátékosaink egy­kori előnyét. A jugoszláv, svéd, sőt a szovjet asztaliteniszezők is felzárkóztak már az élvonal­hoz, olyannyira, hogy például még a magyar asztaliteniszezők sem tudtak eredményesen sze­repelni. A jugoszláv Markovi- csot tartják ma Európa legjobb játékosának, ám például Vecko, Korpa, és a többi fiatal is je­lentős játékerőt képvisel. A labdarúgás nagy eseménye volt a Nemzetek Kupájáért ví­vott Szovjetunió — Olaszország mérkőzés és a világkupa visz- szavágója. A szovjet válogatott — Jasinnal az élén — kivívta a továbbjutást. Az olasz lapok részletesen kiértékelik csapa­tuk vereségét. Jasin nevét fel­sőfokú jelzőkkel emlegetik a lapok. A római mérkőzésen az olasz csapat reális körülmé­nyek között érte el a döntetlen eredményt, s ez csak azért nem siker a tüzesvérű olasz szur­kolók számára, mert ők min­denképpen győzelmet akartak látni. Az olasz derűlátás ku­darccá tette a döntetlen ered­ményt, pedig az még olasz szempontból is siker. A nagy érdeklődés láttán a két csapat vezetősége megegyezett, hogy Ég és föld között ezentúl minden esztendőben találkozik egymással a két vá­logatott. A világkupa visszavágójára előnnyel indult az AC Milan, az első mérkőzésen legyőzte az FC Santost, a nagy brazil el­lenfelet, Pelé csapatát. A visszavágón nem indulha­tott a térdsérüléssel bajlódó „Fekete Gyöngy“. A mérkőzé­sen 130 000 néző volt, mégis csaknem meglepetést okoztak az olasz játékosok. Az AC Milan az első félidőben 2:0 arányban vezetett és a braziloknak csak a második félidőben sikerült megfordítaniok a mérkőzés sorsát. Egyenlítettek, majd 4:2- re győztek, vagyis olyan ered­ménnyel, mint amilyennel a milánói mérkőzés zárult. Har­madik mérkőzést játszik a két csapat, azon dől el majd a vi­lágkupa sorsa. A hodoníni országos bajnokságon küzdöttek birkózóink a kö­töttfogásban Albion legjobbja Az angol szigetországban, a ködös Albionban, sok kiváló sportoló látott napvilágot. Ott van a futball bölcsője, az angol iskolákban kötelező tantárgy az ökölvívás, a skót hegyek közt sok keménykötésű favágóból lett kemény, küzdeni tudó ver­senyző. Anglia gazdag ország volt, kizsákmányolta a koló­niáit, s a jólét, a kényelem el­puhította a lakosságot. Meg­torpant a sport fejlődése is, jöttek az erőtől duzzadó, sza­badságukért küzdő nemzetek keményebb fából faragott fiai és a sport terén is oda lett az angol hegemónia. Most aztán nagy erőfeszítéseket tesznek a tengerek egykori urai. hogy felrázzák tespedő, jólétben dús­káló fiataljaikat, hogy meg tudják állni helyüket a válto­zott életkörülmények között is. Az egykori kalózok, világhódí­tó, merész kalandorok utódaiból nem halt ki teljesen a férfias bátorság, a bányászok, dokk­munkások izmos hadából még ma is kerül ki jó néhány küz­dőképes verseny :ő. Sőt még a nők között is akad Stanek sem ért el különösebb sikert Ljubjanában ilyen! A yorkshirei bányászfe­leségek évtizedeken át férjük oldala mellett állva küzdöttek a szegénységgel, megélhetési gondokkal, a bányatulajdonosok nyerészkedési vágyával. Cud- worth apró bányászfalucska maroknyi népe is sok viszon­tagságot látott, de nem hátrált meg a föld mélyén való napi küszködéstől, a létért folyó harcban megedzödött a lakos­ság. Nos, ebben a kis falucská­ban látott napvilágot Dorothy Hyman, az angol atlétika egyik aranyérem - esélyese. Öt gyermek ellátásának gond­ja nehezedett Hyman-papa vál­lára. A szélesvállú bányász hő­siesen viselte a gondokat, aztán belefáradt a küszködésbe, meg­halt. A gondok a már kereső Dorothy nyakába szakadtak. A bányavállalat fiatal műszaki rajzolójának nem sok ideje ma­radt az atlét izálásra. A pályán pompásan küzdő, kitartóan edző, konok bányászivadék az életben is állta a küzdelmet. Főként szerénysége segítette előhaladását. Mosolyogva vette az akadályokat, az anyagi gon­dok sem tudták visszatartani a versenyzéstől. A nagyszerű küzdőszellem ezen a téren is diadalt aratott, Dorothy idejé­ből Európacsúcsokra is tellett. Éppen c. minap néhányszavas hír érkezett Angliából. Az an­gol sportújságírók Anglia idei legjobb atlétáját jelölték ki. Ketten kapták a megtiszteltető címet, Herriott, a gátfutó, és Dorothy Hyman, az idén veret­len női vágtázó. A világcsúcsot Dorothy még nem javította meg. Nem köny- nyü feladat, hiszen a világcsú­csot Wilma Rudolph, a „Fekete Gazella" tartja. A római olim­pia aranyérmesének idejét még nem javította meg senki, de viszont a gyorslábú Wilma 1963- ban nem vett részt a versenye­ken. Dorothy Hyman veretlen maradt az 1963-as esztendőben. Rómában sem volt a neve is­meretlen. A 100 m-es távon Rudolph mögött ezüstérmet, 200-on bronzérmet nyert. Aztán úgy látszott, hogy szögre kell akasztania verseny cipőjét. Ko­moly sérülést szenvedett 1961 tavaszán. Combsérülése ma­kacsnak bizonyult, de Dorothy még makacsabbnak. Cudworthi bányászvér kering benne. Atlé­tika helyett úszott, s az úszás csodákat tett. A combsérülés helyre jött, Dorothy ismét megjelent a salakon. Verseny­zett és győzött, győzött rendü­letlenül. Tavaly a belgrádi Eu- rópa-bajnokságon pompás ver­senyen lett első a 100 méteren, a Brit Nemzetközi Bajnokságo­kon pedig az ausztrál nőkkel is megízleltette a vereség kenye­rét. Az idén Európa-csúcsot javí­tott, a 100 és 200-os távon végigverte az egész mezőnyt. A tokiói aranyérem egyik leg­jogosabb várományosa. Már 13 esztendős korában felfigyeltek rá. Apja unszolgat- ta az atlétizálásra, Dorothy azonban nehezen szánta rá ma­gát a szorgalmas edzésekre. Apja bíztatgatta, nevetve mon­dogató, hogy ő lesz az ország leggyorsabb nője. Tréfának szánta, igaz lett belőle. Fleet- wood és Denis Watts edzők he­lyes irányba terelték a fiatal tehetséget. Az első válogatott­ság 1957-ben következett el. A kis Dorothyból karcsú, magas lány lett. A 13 esztendős kezdő 19 esztendős korában húzta magára először a válogatott mezt. Nem hozott rá szégyent. Papp László szorgalmasan készül a Folledo elleni talál­kozóra. A spanyol ökölvívó egyelőre a bikaviadalokat ré­szesíti előnyben. Talán hozzá akar szokni az aréna légköré­hez. Csak aztán úgy ne járjon, mint a szerencsétlen bikák. Azokat dicstelenül vonszolják ki az aréna homokjáról. Szabadban, (eremben Jöjj, szerelem!: Szüleinek van igaza, amikor azt mond­ják, hogy ne vegye komo­lyan a dolgot. Abban is iga­zuk van, hogy az ilyen kö­telék hátráltatja a tanulás­ban, pedig — mint írja — az érettségi után tovább akar tanulni. Szalagavatási üdvözletét úgy küldhet ne­ki, mint bármilyen más is­merősének. A meghívással kapcsolatban a szüleinek van ismét igaza. Próbáljon úgy viselkedni vele szemben mint egy kedves, jő isme­rőssel! Ha felejteni tudnék: Kis­sé elhamarkodott volt, amit tett. Várhatott volna a fér­jére, így most elérte azt, hogy a férje egy csalódott, megtört ember és tönkre­tett egy családi életet. Ma­ga ugyan elérte a célját — de ezt másképp is megte­hette volna. Bővebben nem írhatunk erről — jobb len­ne, ha megírná a címét, ak­kor részletesebb választ ad­hatnánk. Valakit szeretek, valakit várok: Ha az illető már el­vált, akkor semmi sem áll­ja útját annak, hogy a ré­gi barátságot felelevenítsék. Sőt, azt hisszük, annak sem lesz akadálya — ha szere­tik egymást — hogy egybe­keljenek. Dolorita: Férje bebizonyí­totta, hogy magát szereti, hiszen otthagyta azt a mun­kahelyét, ahol állítólag va­lakihez bensőséges kapcso­latok fűzték. Nem kell az ilyen névtelen levelekre ad­ni. Inkább higyjen a férjé­nek és főleg ne tegyen neki fölösleges szemrehányáso­kat és ne veszekedjen vele, mert ártatlanul ezt egy fér­fi, sem viseli el hosszú ideig. Tanácsunk: felejtse el a névtelen levelet és igyekez­zék a házibékét helyreállí­tani! Sokszor csalódott Kati: Maga még olyan fiatal, hogy igazán nincs oka ennyire elkeserednie. A fiú, akibe beleszeretett, túl fiatal még ahhoz, hogy komolyan ve­hesse. A viselkedése külön­ben is eléggé könnyelmű, úgy hogy az a nézetünk: jobb, ha igyekszik ennek a dolognak mielőbb véget vet­ni. Pipacs: Azt kérdezi, ír- jon-e neki. Válaszunk: nem, de ne' is higyjen neki, mert a fiatalember nem szereti magát, hanem csak szóra­kozni szeretne. Kár, hogy ennyire hisz neki, pedig tudja, hogy nem maga az egyedüli nála. Ebben a kor­ban még igazán nem kell kétségbeesnie! TAN AUAD0 „Az élet nehéz“: Szeret­nénk, ha értelmesebben megírná, miben nem ért egyet az említett cikkel. Levelében ugyanis semmi­ben nem hivatkozik konkré­tan a cikkre. Ami pedig a levelében feltüntetett té­nyeket illeti, nem egészen valószínű, hogy lányát azért nem vették fel a helybeli állami gazdaságba, mert nő, (bár lehetséges, hiszen tör­ténnek még hibák), hanem talán, mert nem volt szük­ség olyan képzettségű mun­kaerőre. És ha oda nem vet­ték fel, miért nem vállalt máshol munkát? Miért csak pont a helybeli állami gaz­daságban dolgozhat? Nincs több állami gazdaság vagy EFSZ a járásban (nem is mondjuk az országban), ahol tanulmányait érvényesíthet­né? Másik lánya, aki most IX.-es varrónő szeretne len­ni, de nem veszik fel tanul­ni, mert nem testi hibás. „Akkor mire menjen, nem a főzőkanál jut neki osz­tályrészül?“ — idézzük sző szerint a levelét. Nem gon­dolja, hogy egy kicsit elha­markodott megállapítás, hogy ha egy lány nem lehet varrónő, akkor már csak a főzőkanál jut neki? Valóban szomorú, ha vala­ki nem lehet azzá, ami sze­retne lenni, de az állam szükségletét is tekintetbe kell venni az egyes iparága­kat illetően. Az államnak pedig azt az intézkedését, hogy a testi hibásakat előnyben részesíti egyes foglalkozási ágaknál, csak méltányolni kell. A testi hi­básak pályaválasztása a leg­nehezebb, szükséges tehát, hogy azoknál a foglalkozá­soknál, amiket kitanulhat­nak, előnyben részesítsék őket. Nem kell azonban ma­gának sem kétségbe esni. Lánya bizonyára azért sze­retne varrónő lenni, mert ügyes. Kézügyességét vi­szont épp úgy felhasznál­hatja a kárpitos vagy cipész mesterségben, s itt elég nagy a kereslet tanulók iránt. Ha kívánja, hogy lánya elhelyezkedését illetően (hogy valóban azért nem vették fel, mert nő), intéz­kedjünk, írja meg címét, és mi szívesen megtesszük a szükséges lépéseket. „Tanácstalan“: A lánynak névnapjára egy nagy doboz finom bonbont vegyen. Hivatalos levelet nem Írunk levélpapírra, hanem fe­hér ívpapirra. A papír felső sarkába felírjuk teljes ne­vünket és címünket. Ezt nem szabad elmulasztani. Nem elég u. i csak az aláírás (az gyakran olvashatatlan is), sem pedig az, hogy a borítékra írjuk a feladót. Tudni kell, hogy vállalatoknál, hivatalokban, a posta-osztá­lyon bontják fel a leveleket és innen osztják szét — többnyire boríték nélkül — a különböző osztályokra. A levél elintézése és megválaszolása közben szükség van a teljes címre, ezért kell hogy ez föltétlenül a levélen és ne csak a borítékon legyen. Hivatalos leveleken a levélre is írunk címet, ugyan­úgy, mint a borítékra. A címzés alatt néhány szóban feltüntethetjük, hogy miről van szó. (Tárgy: .....) Hivatalos levelek befejezési módja: „Elvtársi üdvöz­lettel“, (So súdruzskym pozdravom) vagy „Práci česť“ és mindig teljes nevünket írjuk alá. Most pedig nézzük a baráti leveleket, mégpedig tar­talom, — elsősorban a kezdés — szempontjából. Pontos tanácsot persze nem adhatunk, hiszen nem Írhatunk itt le néhány kezdési módot, annyit azonban megjegy- zünk, hogy semmi esetre se kezdjük így: „Remélem, soraim jó egészségben találnak...“, vagy „Egészséges vagyok, amit neked is kívánok...“, stb. Az ilyen levél­kezdési mód már nem használatos, „kiment a divatból“. Mind a-kezdésre, mind a levél tartalmára vonatkozó­an azt tanácsoljuk, hogy a lehető legtermészetesebben írjunk, úgy ahogy gondolkozunk. Csupán arra szeret­nénk még felhívni a figyelmet, ne felejtsünk el bekez­déseket csinálni, valahányszor új témakört érintünk. Az „egy szuszra“ leírt, bekezdések nélküli levelek ugyanis nemcsak esztétikailag nem szépek, hanem tartalmilag is összefolynak, esetleg zavarosak, érthe­tetlenek is lesznek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents