Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-11-19 / 46. szám
RÖVI EN J ši KUIPOIITIKABOL it*»#»í A NYUGATI POLITIKAI FRONT állandó mozgásban van. Különös figyelmet érdemelnek a gazdasági vonatkozású események. Brüsszelben a „hatok“ tárgyalásain a nyugatnémetek elszigetelődtek a közös mező- gazdasági politika viharos vitájában, mind ez ideig a franciáknak sikerült jobban érvényesíteniük szándékaikat. Ez azonban még nem jelent végleges megoldást, hiszen a Közös Piac agrárpolitikája körül a csatározás december közepén felelevenedik. Ezzel kapcsolatban érdekes jelenség, hogy Erhard kor- mányrajutása őta a hivatalos francia politika más fronton is támadásba lendült tengelypartnere, Bonn ellen. A degaul- leista UNR hivatalos lapja, a La Nation éles támadást intézett az Egyesült Államok ellen, azzal vádolva Washingtont, Münchenben a fiatal szakszervezeti dolgozók a „Kristály- hogy a NATO többoldalú atoméjszaka“ 25. évfordulója alkalmából azon a helyen, ahol egy- erejének keretében Nyugatkor a felégetett zsinagóga állt, négy órán keresztül díszőrsé- Németországot a tömegpusztító gén váltakoztak. A „Kristály-éjszakán“ indult el ugyanis a fegyverek birtokába akarja náci Németországban a zsidók üldözése juttatni. A lap cikke tulajdonMire jó az amerikai fegyver? A New York Herald Tribune „Fegyvereinket összeesküvésre használják fel Latin - Amerikában“ című cikkében néhány jellemző részletet ír le a „Szövetség a haladásért“ program igazi arculatáról. „Bármilyen képtelenségnek tűnik is — állapítja meg a cikk írója —, de a Szövetség a haladásért-em- blémát — amely az Egyesült Államok és Latin-Ame- rika baráti kézfogását jelképezi — felerősítették azokra a páncélozott tehergépkocsikra, amelyek Tegucigalpa utcáin cirkáltak a múlt hónapban végrehajtott hondurasi államcsíny idején.“ „Ezeken a gépkocsikon — folytatja a lap — amerikai golyószórókat állítottak fel, és kezelőszemélyzetüket terepszínű amerikai egyenruhába öltöztetett katonákból állították össze. Ezek a katonák büszkén mutogatták jelvényeiket,, amelyek igazolják, hogy panamában amerikai partizánvadász- iskolában kaptak kiképzést. Ök azonban nem a partizánok ellen harcolnak, hanem ellenőrzés alatt tartják népüket.“ A cikk a továbbiakban megjegyzi, hogy Santo Do- mingóban az Egyesült Államok által kiképzett rendőrök kergetik szét a katonai junta ellen fellépő tüntetőket. „Fő fegyverük — írja a lap — az Egyesült Államokban készített könnyfakasztó gázbomba, amelyet 15 éves iskoláslányokra hajigáinak.“ Az amerikai fegyvereket nemcsak a Dominikai Köztársaságban fordítják a nép ellen. „Guatemalában, Peruban, Argentínában és Ecuadorban az utóbbi másfél esztendőben ugyanez volt a kép“ — írja a New York Herald Tribune. A lap a továbbiakban rámutat: a latin-amerikai hadseregek fenntartása, holott ezek a hadseregek nem töltenek be lényeges szerepet a Nyugat „védelmében“, évente 1400 millió dollárba kerül, ami négyszázmillió dollárral haladja meg az Egyesült Államok a Szövetség a haladásért program keretében eszközölt évi befektetéseit. „Más szavakkal, ha az Egyesült Államok megfeledkezne a Szövetség a haladásért programról, azon négyszázmillió dollárt nyerne a latin-amerikai nép“. Miután a New York Herald Tribune megállapítja, hogy egyetlen latin-amerikai országnak sincs oka félni szovjet vagy kubai támadástól, arra a következtetésre jut, hogy a Szövetség a haladásért program a Latin-Amerikában egyébként kudarcot vallott militarizmus feltámadását segíti. képpen a degaulleista atomhatalmi politika védelmét szolgálja, de így is figyelemre méltó, hogy emlékezetbe idézi: Németországot a háború előidézésében viselt szerepe miatt nemzetközi megállapodásokkal eltiltották az atomfegyverektől. A gazdasági vonatkozású eseményekhez tartozik Anglia felhördülése miatt. Londont bosszantja, hogy a bonni kormány éppen akkor ígért gazdasági segítséget Indonéziának amikor Anglia diplomáciai of- fenzívát indított Szukarno ellen a Malaysia Államszövetség megállapítása körül kirobbant konfliktusban. Az Egyesült Államoknak a britek azt vetik szemére, hogy akadályozni igyekszik Anglia keleti kereskedelmi törekvéseit, a szorosabb gazdasági kapcsolatokat a szocialista országokkal. Különös, hogy az amerikaellenes támadások akkor kaptak éles hangot a londoni lapokban, mikor Ball külügyminiszter-helyettes a brit fővárosba érkezett. KATONAI ÁLLAMCSlNYKl- SÉRLET TÖRTÉNT Bagdadban. A hírügynökségek egybehangzóan úgy ítélik meg, hogy a Baath Pártban növekvő belső ellentétek robbantották ki a puccskísérletet. Ezt alátámasztja az a hír, hogy az egyik legfontosabb Baath párti vezető elhagyta az országot. A jelek szerint az iraki események összefüggésben vannak a Szíriái kormányváltozással. Szíriában szerdán alakult meg az új kormány a katonai főparancsnok vezetésével. Kormányátalakításra került sor Marokkóban is, ahol Hasszán király miniszterelnököt nevezett ki, és Indonéziában ahol viszont Sukarno elnök maga vette át az újonnan létesített miniszterelnöki posztot. A dél-vietnami új rezsim fokozza kommunista-ellenes intézkedéseit. Az Egyesült Államok bejelentette, hogy folytatja a dél-vietnami rendszer segélyezését, de mint londoni jelentések rámutatnak, elterjedt a hír, hogy az amerikaiak dél-vietnami politikájának felülvizsgálata folyik. Levél az indiánok földjéről Otthon a falunkban már biztosan tavaszodik, hisz nemsokára húsvét lesz! Jártok még a Duna partjára vasárnap délutánonként sétálni? Most is olyan sok a hóvirág a domboldalon, mint régen? Hát az erdő szélén ott van még az a kiszáradt fatörzs, amelyikre hazafelé jövet leültünk elrendezni a virágokat? Nem is tudom miért írom ezeket Neked, hiszen Te otthon vagy, bármikor láthatod ezeket a helyeket és valószínűleg mindenre ugyanolyan jól emlékszel, mint én. Inkább magamról fogok írni, bepótolom a mulasztást. Hosz- szú hallgatásomnak oka, hogy baleset ért. Ne ijedj meg, minden tagom épségben van, már teljesen egészséges vagyok, csak nehéz munkát végeznem többé nem szabad. Emlékszel, mindig vékonydongájú fickó voltam, hej de sokat csúfoltak emiatt a pajtások... Egy teherautót raktunk meg éppen kaviccsal, amikor roppant egyet a derekam és kész. Persze, ha az embert üzemi baleset éri és biztosítva van, itt se kell az utcára menni kéregetni. Tisztességes táppénzt kaptam. Most, hogy leírtam ezt a számot, eszembe jutott, otthon éppen negyvenkét emberből állott a könyvelési osztály, a- melynek vezetője voltam. Az elején megígértem, nem emlegetem a múltat, hát nem kérdezem meg, rudsz-e valamit a kollégákról? Mit szóltak hozzá, hogy én egyszerűen hátatfor- dítottam mindennek, el sem búcsúztam senkitől. Nekem sokszor eszembe jutnak, de vájjon rám gondol-e még valaki? Minek is gondolnának, hiszen senki sem nélkülözhetetlen. Pedig te tudod, jó munkaerő voltam. Kétszer is kaptam kitüntetést. Persze akkor nem jelentett ez nekem semmit. A dicsérő oklevelet az asztalra dobtam és azt mondtam, bár inkább pénzt adtak volna. Hányszor eszembe jutott itt ez a kitüntetés. Különösen akkor, amikor olyan munkát végeztem, ami meghaladta erőmet. Nem kellett volna írásba sem ad- niok, hogy jő munkás vagyok, csak legalább egyetlen egy ember nézett volna rám elismerőleg. Itt pontosan ki van kalkulálva, melyik munka mennyit ér, ha elvégezted megkapod az árát, de ráadást ne várj. Se pénzt, se elismerő pillantásokat. Nem is hiszed milyen nehéz volt megfelelő foglalkozást találnom, most, hogy egészséges lettem. Az embernek semmi kedve idő előtt megrokkanni, a régi helyemen meg mindent meg kellett fogni, ami jött. Talán különös kegyeltje vagyok a sorsnak, hogy minden így elrendeződött. Képzeld el, éjjeli őr lettem. Hétközben éjjel őrködöm, szombaton meg vasárnap éjjel és nappal. Most éppen szombat van, egy lélek sem jár erre, a várostól húsz mérföldnyire vagyok. Ha látnád, milyen összkomfortos bódéban írom ezt a levelet, elcsodálkoznál. Köröskörül nagy ablakok vannak, hogy minden oldalra jól lássak. Gondolom, még nem írtam, hogy utat építenek itt és a gépekre, meg az anyagokra vigyázok. Most egy kicsit abbahagyom az írást, mert egy élénk sárga színű autó közeledik. A jó őrnek ébernek kell lennie.-0Micsoda találkozás volt1? Leírom, bár nem tudom, hogy te is úgy megérzed-e majd a helyzet tragikomikumát, mint én. Megpróbálom megmagyarázni a dolgot. Ez a föld, ahol az utat építik, az indiánok tulajdona. Emlékszel még a Bőrharisnyára? Az volt ám az olvasmány! Akkoriban legkevesebb játékunk az indiánosdi volt. A baromfiudvarban összegyűjtöttük az elhullott tollakat, hogy fejdíszt csináljunk, a húsverőt meg kiloptuk a konyhából to- mahawknak. Mindahányan játszottunk, indiánok akartunk lenni. Hadakoztunk a sápadt- arcúakkal, akik betolakodtak hozzánk, és ki akartak kergetni bennünket ősi földünkről. Micsoda csaták voltak azok! Hát most itt vagyok az indiánok földjén. Talán ép erre vezetett a véres hadiút, ahol zajtalan mokasszinokban surrantak végig az indián harcosok, hogy a sápadtarcú katonákat, akiket leigázásukra küldtek, az örök vadászmezőkre irányítsák. Hitted volna akkor régen, hogy valamikor eljutok ide? Hogy a saját két szememmel indiánokat látok majd? Álmodni sem mertünk erről. A valóságot sohasem szabad az álommal összehasonlítani. Először is nehogy azt hidd, hogy az indiánok ma is úgy néznek ki, ahogy mi elképzeltük. Az öltözetük európai, azaz amerikai áruházi öltözet, ami egy kicsit mindig lötyög az emberen, a fejükön nincs toll- dísz, kalapot hordanak, mint mindenki más, mokasszin helyett cipőben járnak és toma- hawkot sem szorongatnak a kezükben. Akik ezen a vidéken laknak, nagyon gazdagok. Olajat találtak. Dollárt gyűjtenek már a skalpok helyett, bár az én véleményem az, hogy a fehér embert ma is betolakodónak tekintik. Megint messzire elkalandoztam a tárgytól, de talán nem baj, kicsit kiegészítettem az indiánokról alkotott elképzelésedet. Amint már írtam, nagy sárga autó közeledett, már messziről megismertem, hogy Ford. Ti, akik csak az özönvíz előtti Fordokat ismeritek, el sem tudjátok képzelni, milyen szépek a legújabb típusú Ford kocsik. Világos nappal van, munkaszünet, most építik az utat, innen csak a vadonba lehet továbbmenni, mit keres erre ez a kocsi? — gondoltam. — Kimentem a bódé elé, éppen akkor fordultak vissza. Megállók az autó mellett, indiánok ülnek benne. Négy valódi indián. Még mindig szokatlan nekem autóban, európai öltözetben látni őket. Ügy látszik a gyermekkor elképzelései örökre bevésődnek a lélekbe. Csak éppen abban hasonlítanak az olvasmányokból ismert indiánokra, hogy az arcuk kiismerhetetlen, nem árul el semmit. Kérdem tőlük, mit keresnek erre? Korántsem vagyok nyelvtehetségnek mondható, mert még mindig keresem a szavakat. Ékes angol nyelven, illetve amerikai angolsággal válaszolnak, hogy jöttek megnézni, nem bányászunk-e munkaszüneti napon kavicsot? Ugyanis a szerződés a kavicsbányázásra csak a hét öt napjára szól. Ha szombaton is bányászunk, akkor nekik azért külön „money“ jár. Megnyugtattam őket. Nem bányászunk kavicsot a mai napon. Nézzenek körül, mérföldekre tőlem nem találnak élő embert. Magam vagyok itt szombaton és vasárnap és minden éjszaka, mert én vagyok az őr! Ugye nevetséges? Egyetlen szál megroppant derekú magyar őrzi az amerikai gyáros vagyonát az indiánok földjén. ] A DÍVSZ FELHÍVÁSA A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkársága i levéllel fordult a világ fiataljaihoz, ifjúsági szerveze- I teihez. A DÍVSZ vezetői felhívják az összes ifjúsági szerve- : zeteket, indítsanak széleskörű szoiidaritási kampányt a : szenvedő iraki nép támogatására. A levél végül kéri az X ifjúsági szervezeteket, hogy anyagi segítséggel is eny- t hítsék a kurd menekültek szenvedéseit. Nagyobb szigorral...! Az utóbbi időben nálunk valahogy gyakrabban beszélnek és írnak a huligánok kilengéseiről. Különösen a petrzsalkai 18 tagból álló huligáncsoport bírósági tárgyalása keltett nagy visszhangot. Ez érthető is, hiszen a gyanútlan lakosság indokolatlan megtámadásáról igen gyakran hallunk. A huligánok sok komoly bűncselekményt követnek el, veszélyeztetik a közbiztonságot, kárt tesznek az emberek egészségében, lopnak és garázdálkodnak. Rendszerint igen rossz munka- erkölcsú egyénekről, többszörösen büntetett fiatalokról van szó, akik szemtelenül és tiszteletlenül viselkednek embertársaikkal szemben. A mi társadalmunk a fiatalok számára kedvező életfeltételeket biztosít. A fiatalok nincsenek ráutalva arra, hogy lopjanak, betöréseket kövessenek el és megtámadják polgártársaikat. És sajnos ezekkel a jelenségekkel mégis lépten-nyo- mon találkozunk. A múltban mindnyájan szívesen hangsúlyoztuk, hogy a fiatalkorúak bűnözése nálunk évről évre csökken. Tudtuk, hogy ez nem fedi a valóságot és mégsem akadt senki, aki nyíltan megmondta volna véleményét. Az igazság az, hogy a fiatalok bizonyos köreinek viselkedésében és cselekedeteiben még mindig a kapitalizmus erkölcsének befolyásai nyilvánulnak meg. Biztos, hogy nincsen olyan szülő, aki annak ellenére, hogy a kapitalista társadalomban nőtt fel azt parancsolná a gyermekeinek, hogy támadja meg a polgárokat, verje őket, lopjon, raboljon, iszákoskodjon és más társadalom-ellenes tettet kövessen el. Másrészt viszont elmondhatjuk, hogy a fiataloknak a társadalmi szervezetek nem szentelnek kellő figyelmet. Nem titok, hogy a CSISZ és az FSZM sok szervezete nem törődik azzal, hogy a fiatalok hogyan használják ki szabad idejüket, nem törődnek azzal, hogy a szülők az élet hajszájában elhanyagolják a saját gyermekeiket. Megállapíthatjuk, hogy még azok a szervek sem teljesítik megelégedettségünkre feladatainkat, melyekre pedig az ifjúságról való gondoskodás hárul. A hibát főleg ott látjuk, hogy ezekben a szervekben nem olyan emberek dolgoznak, akik erre a posztra alkalmasak lennének, ezenkívül ezekre a szervekre túl sok más feladat is hárul. Ezenkívül valljuk be őszintén, valahogy túlságosan kiszélesítettük a demokráciánkat, sokszor olyan esetekben is, ahol annak nincs is helye. Bíróságaink a huligánok ellen igen enyhén járnak el. A közvélemény is jogosan szigorúbb ítéleteket követel és abból a szempontból indul ki, hogy a mi büntető törvényünk nemcsak a társadalmi rendszer védelmére, hanem a polgárok jogainak és indokolt érdekeinek védelmére is vonatkozik. A büntető törvény a szocialista humanizmus szellemében, a nevelő jelleget érvényesíti. A szocialista humanizmus nem azt jelenti, hogy állandóan csak óva intsünk és megbocsássunk. A szocialista humanizmus szellemében hatékonyan nevelni kell. A 23-as paragrafus kimondja: a büntetés célja az, hogy a társadalmat a bűncselekmények elkövetőivel szemben védelmezzük. A bűnösöket megakadályozzuk a további bűncselekmények elkövetésében és arra neveljük őket, hogy a dolgozó emberek rendezett életét éljék és ezáltal nevelő hatást gyakoroljanak a társadalom többi tagjaira. Vajon a mi bíróságaink hogyan nevelik a huligánokat? A nyilvánosságnak, amely a bírákat megválasztotta és amely előtt a bíráknak felelni kell munkájukért, jogában áll a bíróságok tevékenységét ellenőrizni és bírálat alá venni. Nem tűrhetjük tovább, hogy a huligánok továbbra is garázdálkodjanak és veszélyeztessék a közbiztonságot. A bíróságnak megvannak a hatékony eszközei ahhoz, hogy a rendzavarókat gúzsba kösse. A szocialista állam az általános emberi jogok védelme érdekében, amikor már más nevelő eszközök nem használnak, a kényszer eszközeihez fordulhat. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a mi demokráciánkat a társadalomellenes elemek — melyek közé a huligánok is tartoznak — kihasználják és elmeneküljenek a megérdemelt szigorú büntetések elől, az olyan kilengések elkövetéséért, amelyeket a társadalommal szemben szántszándékkal cselekedtek. A bíróságoknak is olyan feltételeket kellene teremteni, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy hazánkban növekedjen a közbiztonság és lakosságunk ne legyen kitéve a huligánok ké- nye-kedvének. Francia dolgozók az atomfegyverkezés ellen. A francia nyilvánosság állandó tüntetéseket rendez a rakétatámaszpontok építése ellen. De Gaulle kormánya már két év óta arra összpontosítja figyelmét, hogy támaszpontokat létesítsen, de lépten-nyomon a lakosság ellenkezésébe ütközik. Felvételünk egy tiltakozó gyűlésen készült, a felirat a következő: Broves békében akar élni!
