Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-19 / 46. szám

RÖVI EN J ši KUIPOIITIKABOL it*»#»í A NYUGATI POLITIKAI FRONT állandó mozgásban van. Különös figyelmet érdemelnek a gazdasági vonatkozású ese­mények. Brüsszelben a „hatok“ tárgyalásain a nyugatnémetek elszigetelődtek a közös mező- gazdasági politika viharos vi­tájában, mind ez ideig a fran­ciáknak sikerült jobban érvé­nyesíteniük szándékaikat. Ez azonban még nem jelent vég­leges megoldást, hiszen a Kö­zös Piac agrárpolitikája körül a csatározás december köze­pén felelevenedik. Ezzel kapcsolatban érdekes jelenség, hogy Erhard kor- mányrajutása őta a hivatalos francia politika más fronton is támadásba lendült tengely­partnere, Bonn ellen. A degaul- leista UNR hivatalos lapja, a La Nation éles támadást inté­zett az Egyesült Államok ellen, azzal vádolva Washingtont, Münchenben a fiatal szakszervezeti dolgozók a „Kristály- hogy a NATO többoldalú atom­éjszaka“ 25. évfordulója alkalmából azon a helyen, ahol egy- erejének keretében Nyugat­kor a felégetett zsinagóga állt, négy órán keresztül díszőrsé- Németországot a tömegpusztító gén váltakoztak. A „Kristály-éjszakán“ indult el ugyanis a fegyverek birtokába akarja náci Németországban a zsidók üldözése juttatni. A lap cikke tulajdon­Mire jó az amerikai fegyver? A New York Herald Tri­bune „Fegyvereinket össze­esküvésre használják fel Latin - Amerikában“ című cikkében néhány jellemző részletet ír le a „Szövetség a haladásért“ program iga­zi arculatáról. „Bármilyen képtelenség­nek tűnik is — állapítja meg a cikk írója —, de a Szövetség a haladásért-em- blémát — amely az Egye­sült Államok és Latin-Ame- rika baráti kézfogását jel­képezi — felerősítették azokra a páncélozott teher­gépkocsikra, amelyek Tegu­cigalpa utcáin cirkáltak a múlt hónapban végrehajtott hondurasi államcsíny ide­jén.“ „Ezeken a gépkocsikon — folytatja a lap — amerikai golyószórókat állítottak fel, és kezelőszemélyzetüket te­repszínű amerikai egyenru­hába öltöztetett katonákból állították össze. Ezek a ka­tonák büszkén mutogatták jelvényeiket,, amelyek iga­zolják, hogy panamában amerikai partizánvadász- iskolában kaptak kiképzést. Ök azonban nem a partizá­nok ellen harcolnak, hanem ellenőrzés alatt tartják né­püket.“ A cikk a továbbiakban megjegyzi, hogy Santo Do- mingóban az Egyesült Álla­mok által kiképzett rendő­rök kergetik szét a katonai junta ellen fellépő tüntető­ket. „Fő fegyverük — írja a lap — az Egyesült Álla­mokban készített könny­fakasztó gázbomba, amelyet 15 éves iskoláslányokra ha­jigáinak.“ Az amerikai fegyvereket nemcsak a Dominikai Köz­társaságban fordítják a nép ellen. „Guatemalában, Pe­ruban, Argentínában és Ecu­adorban az utóbbi másfél esztendőben ugyanez volt a kép“ — írja a New York Herald Tribune. A lap a továbbiakban rá­mutat: a latin-amerikai hadseregek fenntartása, hol­ott ezek a hadseregek nem töltenek be lényeges szere­pet a Nyugat „védelmében“, évente 1400 millió dollárba kerül, ami négyszázmillió dollárral haladja meg az Egyesült Államok a Szövet­ség a haladásért program keretében eszközölt évi be­fektetéseit. „Más szavakkal, ha az Egyesült Államok megfeledkezne a Szövetség a haladásért programról, azon négyszázmillió dollárt nyerne a latin-amerikai nép“. Miután a New York He­rald Tribune megállapítja, hogy egyetlen latin-ameri­kai országnak sincs oka fél­ni szovjet vagy kubai tá­madástól, arra a következ­tetésre jut, hogy a Szövet­ség a haladásért program a Latin-Amerikában egyéb­ként kudarcot vallott mili­tarizmus feltámadását se­gíti. képpen a degaulleista atomha­talmi politika védelmét szol­gálja, de így is figyelemre mél­tó, hogy emlékezetbe idézi: Né­metországot a háború előidé­zésében viselt szerepe miatt nemzetközi megállapodásokkal eltiltották az atomfegyverek­től. A gazdasági vonatkozású eseményekhez tartozik Anglia felhördülése miatt. Londont bosszantja, hogy a bonni kor­mány éppen akkor ígért gaz­dasági segítséget Indonéziának amikor Anglia diplomáciai of- fenzívát indított Szukarno el­len a Malaysia Államszövetség megállapítása körül kirobbant konfliktusban. Az Egyesült Ál­lamoknak a britek azt vetik szemére, hogy akadályozni igyekszik Anglia keleti keres­kedelmi törekvéseit, a szoro­sabb gazdasági kapcsolatokat a szocialista országokkal. Külö­nös, hogy az amerikaellenes támadások akkor kaptak éles hangot a londoni lapokban, mi­kor Ball külügyminiszter-he­lyettes a brit fővárosba érke­zett. KATONAI ÁLLAMCSlNYKl- SÉRLET TÖRTÉNT Bagdadban. A hírügynökségek egybehang­zóan úgy ítélik meg, hogy a Baath Pártban növekvő belső el­lentétek robbantották ki a puccskísérletet. Ezt alátámaszt­ja az a hír, hogy az egyik leg­fontosabb Baath párti vezető elhagyta az országot. A jelek szerint az iraki események összefüggésben vannak a Szí­riái kormányváltozással. Szí­riában szerdán alakult meg az új kormány a katonai főpa­rancsnok vezetésével. Kor­mányátalakításra került sor Marokkóban is, ahol Hasszán király miniszterelnököt neve­zett ki, és Indonéziában ahol viszont Sukarno elnök maga vette át az újonnan létesített miniszterelnöki posztot. A dél-vietnami új rezsim fo­kozza kommunista-ellenes in­tézkedéseit. Az Egyesült Álla­mok bejelentette, hogy foly­tatja a dél-vietnami rendszer segélyezését, de mint londoni jelentések rámutatnak, elter­jedt a hír, hogy az amerikaiak dél-vietnami politikájának fe­lülvizsgálata folyik. Levél az indiánok földjéről Otthon a falunkban már biz­tosan tavaszodik, hisz nemso­kára húsvét lesz! Jártok még a Duna partjára vasárnap dél­utánonként sétálni? Most is olyan sok a hóvirág a dombol­dalon, mint régen? Hát az erdő szélén ott van még az a kiszá­radt fatörzs, amelyikre haza­felé jövet leültünk elrendezni a virágokat? Nem is tudom miért írom ezeket Neked, hiszen Te ott­hon vagy, bármikor láthatod ezeket a helyeket és valószínű­leg mindenre ugyanolyan jól emlékszel, mint én. Inkább magamról fogok írni, bepótolom a mulasztást. Hosz- szú hallgatásomnak oka, hogy baleset ért. Ne ijedj meg, min­den tagom épségben van, már teljesen egészséges vagyok, csak nehéz munkát végeznem többé nem szabad. Emlékszel, min­dig vékonydongájú fickó vol­tam, hej de sokat csúfoltak emiatt a pajtások... Egy teher­autót raktunk meg éppen ka­viccsal, amikor roppant egyet a derekam és kész. Persze, ha az embert üzemi baleset éri és biztosítva van, itt se kell az utcára menni kéregetni. Tisz­tességes táppénzt kaptam. Most, hogy leírtam ezt a szá­mot, eszembe jutott, otthon éppen negyvenkét emberből ál­lott a könyvelési osztály, a- melynek vezetője voltam. Az elején megígértem, nem emle­getem a múltat, hát nem kér­dezem meg, rudsz-e valamit a kollégákról? Mit szóltak hozzá, hogy én egyszerűen hátatfor- dítottam mindennek, el sem búcsúztam senkitől. Nekem sokszor eszembe jutnak, de vájjon rám gondol-e még vala­ki? Minek is gondolnának, hi­szen senki sem nélkülözhetet­len. Pedig te tudod, jó munka­erő voltam. Kétszer is kaptam kitüntetést. Persze akkor nem jelentett ez nekem semmit. A dicsérő oklevelet az asztalra dobtam és azt mondtam, bár inkább pénzt adtak volna. Hányszor eszembe jutott itt ez a kitüntetés. Különösen akkor, amikor olyan munkát végeztem, ami meghaladta erőmet. Nem kellett volna írásba sem ad- niok, hogy jő munkás vagyok, csak legalább egyetlen egy em­ber nézett volna rám elisme­rőleg. Itt pontosan ki van kal­kulálva, melyik munka mennyit ér, ha elvégezted megkapod az árát, de ráadást ne várj. Se pénzt, se elismerő pillantáso­kat. Nem is hiszed milyen nehéz volt megfelelő foglalkozást ta­lálnom, most, hogy egészséges lettem. Az embernek semmi kedve idő előtt megrokkanni, a régi helyemen meg mindent meg kellett fogni, ami jött. Talán különös kegyeltje vagyok a sorsnak, hogy minden így elrendeződött. Képzeld el, éj­jeli őr lettem. Hétközben éjjel őrködöm, szombaton meg va­sárnap éjjel és nappal. Most éppen szombat van, egy lélek sem jár erre, a várostól húsz mérföldnyire vagyok. Ha lát­nád, milyen összkomfortos bó­déban írom ezt a levelet, el­csodálkoznál. Köröskörül nagy ablakok vannak, hogy minden oldalra jól lássak. Gondolom, még nem írtam, hogy utat épí­tenek itt és a gépekre, meg az anyagokra vigyázok. Most egy kicsit abbahagyom az írást, mert egy élénk sárga színű autó közeledik. A jó őr­nek ébernek kell lennie.-0­Micsoda találkozás volt1? Le­írom, bár nem tudom, hogy te is úgy megérzed-e majd a hely­zet tragikomikumát, mint én. Megpróbálom megmagyarázni a dolgot. Ez a föld, ahol az utat építik, az indiánok tulajdona. Emlékszel még a Bőrharisnyá­ra? Az volt ám az olvasmány! Akkoriban legkevesebb játé­kunk az indiánosdi volt. A ba­romfiudvarban összegyűjtöttük az elhullott tollakat, hogy fej­díszt csináljunk, a húsverőt meg kiloptuk a konyhából to- mahawknak. Mindahányan ját­szottunk, indiánok akartunk lenni. Hadakoztunk a sápadt- arcúakkal, akik betolakodtak hozzánk, és ki akartak kerget­ni bennünket ősi földünkről. Micsoda csaták voltak azok! Hát most itt vagyok az in­diánok földjén. Talán ép erre vezetett a véres hadiút, ahol zajtalan mokasszinokban sur­rantak végig az indián harco­sok, hogy a sápadtarcú katoná­kat, akiket leigázásukra küld­tek, az örök vadászmezőkre irányítsák. Hitted volna akkor régen, hogy valamikor eljutok ide? Hogy a saját két szemem­mel indiánokat látok majd? Álmodni sem mertünk erről. A valóságot sohasem szabad az álommal összehasonlítani. Először is nehogy azt hidd, hogy az indiánok ma is úgy néznek ki, ahogy mi elképzel­tük. Az öltözetük európai, azaz amerikai áruházi öltözet, ami egy kicsit mindig lötyög az emberen, a fejükön nincs toll- dísz, kalapot hordanak, mint mindenki más, mokasszin he­lyett cipőben járnak és toma- hawkot sem szorongatnak a ke­zükben. Akik ezen a vidéken laknak, nagyon gazdagok. Ola­jat találtak. Dollárt gyűjtenek már a skalpok helyett, bár az én véleményem az, hogy a fe­hér embert ma is betolakodó­nak tekintik. Megint messzire elkalandoz­tam a tárgytól, de talán nem baj, kicsit kiegészítettem az indiánokról alkotott elképzelé­sedet. Amint már írtam, nagy sárga autó közeledett, már messziről megismertem, hogy Ford. Ti, akik csak az özönvíz előtti Fordokat ismeritek, el sem tudjátok képzelni, milyen szépek a legújabb típusú Ford kocsik. Világos nappal van, munka­szünet, most építik az utat, innen csak a vadonba lehet to­vábbmenni, mit keres erre ez a kocsi? — gondoltam. — Ki­mentem a bódé elé, éppen ak­kor fordultak vissza. Megállók az autó mellett, indiánok ülnek benne. Négy valódi indián. Még mindig szokatlan nekem autó­ban, európai öltözetben látni őket. Ügy látszik a gyermek­kor elképzelései örökre bevé­sődnek a lélekbe. Csak éppen abban hasonlítanak az olvas­mányokból ismert indiánokra, hogy az arcuk kiismerhetetlen, nem árul el semmit. Kérdem tőlük, mit keresnek erre? Ko­rántsem vagyok nyelvtehetség­nek mondható, mert még min­dig keresem a szavakat. Ékes angol nyelven, illetve amerikai angolsággal válaszolnak, hogy jöttek megnézni, nem bányá­szunk-e munkaszüneti napon kavicsot? Ugyanis a szerződés a kavicsbányázásra csak a hét öt napjára szól. Ha szombaton is bányászunk, akkor nekik az­ért külön „money“ jár. Meg­nyugtattam őket. Nem bányá­szunk kavicsot a mai napon. Nézzenek körül, mérföldekre tőlem nem találnak élő em­bert. Magam vagyok itt szom­baton és vasárnap és minden éjszaka, mert én vagyok az őr! Ugye nevetséges? Egyetlen szál megroppant derekú ma­gyar őrzi az amerikai gyáros vagyonát az indiánok földjén. ] A DÍVSZ FELHÍVÁSA A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkársága i levéllel fordult a világ fiataljaihoz, ifjúsági szerveze- I teihez. A DÍVSZ vezetői felhívják az összes ifjúsági szerve- : zeteket, indítsanak széleskörű szoiidaritási kampányt a : szenvedő iraki nép támogatására. A levél végül kéri az X ifjúsági szervezeteket, hogy anyagi segítséggel is eny- t hítsék a kurd menekültek szenvedéseit. Nagyobb szigorral...! Az utóbbi időben nálunk va­lahogy gyakrabban beszélnek és írnak a huligánok kilengé­seiről. Különösen a petrzsalkai 18 tagból álló huligáncsoport bírósági tárgyalása keltett nagy visszhangot. Ez érthető is, hi­szen a gyanútlan lakosság in­dokolatlan megtámadásáról igen gyakran hallunk. A huli­gánok sok komoly bűncselek­ményt követnek el, veszélyez­tetik a közbiztonságot, kárt tesznek az emberek egészségé­ben, lopnak és garázdálkodnak. Rendszerint igen rossz munka- erkölcsú egyénekről, többszö­rösen büntetett fiatalokról van szó, akik szemtelenül és tisz­teletlenül viselkednek ember­társaikkal szemben. A mi társadalmunk a fiata­lok számára kedvező életfelté­teleket biztosít. A fiatalok nin­csenek ráutalva arra, hogy lop­janak, betöréseket kövessenek el és megtámadják polgártár­saikat. És sajnos ezekkel a je­lenségekkel mégis lépten-nyo- mon találkozunk. A múltban mindnyájan szívesen hangsú­lyoztuk, hogy a fiatalkorúak bűnözése nálunk évről évre csökken. Tudtuk, hogy ez nem fedi a valóságot és mégsem akadt senki, aki nyíltan meg­mondta volna véleményét. Az igazság az, hogy a fiatalok bi­zonyos köreinek viselkedésé­ben és cselekedeteiben még mindig a kapitalizmus erköl­csének befolyásai nyilvánulnak meg. Biztos, hogy nincsen olyan szülő, aki annak ellenére, hogy a kapitalista társadalomban nőtt fel azt parancsolná a gyer­mekeinek, hogy támadja meg a polgárokat, verje őket, lop­jon, raboljon, iszákoskodjon és más társadalom-ellenes tettet kövessen el. Másrészt viszont elmondhatjuk, hogy a fiatalok­nak a társadalmi szervezetek nem szentelnek kellő figyel­met. Nem titok, hogy a CSISZ és az FSZM sok szervezete nem törődik azzal, hogy a fiatalok hogyan használják ki szabad idejüket, nem törődnek azzal, hogy a szülők az élet hajszá­jában elhanyagolják a saját gyermekeiket. Megállapíthatjuk, hogy még azok a szervek sem teljesítik megelégedettségünk­re feladatainkat, melyekre pe­dig az ifjúságról való gondos­kodás hárul. A hibát főleg ott látjuk, hogy ezekben a szer­vekben nem olyan emberek dolgoznak, akik erre a posztra alkalmasak lennének, ezenkí­vül ezekre a szervekre túl sok más feladat is hárul. Ezenkívül valljuk be őszin­tén, valahogy túlságosan ki­szélesítettük a demokrácián­kat, sokszor olyan esetekben is, ahol annak nincs is helye. Bíróságaink a huligánok ellen igen enyhén járnak el. A köz­vélemény is jogosan szigorúbb ítéleteket követel és abból a szempontból indul ki, hogy a mi büntető törvényünk nem­csak a társadalmi rendszer vé­delmére, hanem a polgárok jo­gainak és indokolt érdekeinek védelmére is vonatkozik. A bün­tető törvény a szocialista hu­manizmus szellemében, a ne­velő jelleget érvényesíti. A szocialista humanizmus nem azt jelenti, hogy állandóan csak óva intsünk és megbocsássunk. A szocialista humanizmus szel­lemében hatékonyan nevelni kell. A 23-as paragrafus kimond­ja: a büntetés célja az, hogy a társadalmat a bűncselekmé­nyek elkövetőivel szemben vé­delmezzük. A bűnösöket meg­akadályozzuk a további bűn­cselekmények elkövetésében és arra neveljük őket, hogy a dol­gozó emberek rendezett életét éljék és ezáltal nevelő hatást gyakoroljanak a társadalom többi tagjaira. Vajon a mi bíróságaink ho­gyan nevelik a huligánokat? A nyilvánosságnak, amely a bírákat megválasztotta és amely előtt a bíráknak felelni kell munkájukért, jogában áll a bíróságok tevékenységét el­lenőrizni és bírálat alá venni. Nem tűrhetjük tovább, hogy a huligánok továbbra is ga­rázdálkodjanak és veszélyez­tessék a közbiztonságot. A bí­róságnak megvannak a haté­kony eszközei ahhoz, hogy a rendzavarókat gúzsba kösse. A szocialista állam az álta­lános emberi jogok védelme ér­dekében, amikor már más ne­velő eszközök nem használnak, a kényszer eszközeihez fordul­hat. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a mi demokráciánkat a társadalomellenes elemek — melyek közé a huligánok is tartoznak — kihasználják és elmeneküljenek a megérdemelt szigorú büntetések elől, az olyan kilengések elkövetéséért, amelyeket a társadalommal szemben szántszándékkal cse­lekedtek. A bíróságoknak is olyan fel­tételeket kellene teremteni, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy hazánkban növekedjen a közbiztonság és lakosságunk ne legyen kitéve a huligánok ké- nye-kedvének. Francia dolgozók az atomfegyverkezés ellen. A francia nyil­vánosság állandó tüntetéseket rendez a rakétatámaszpontok építése ellen. De Gaulle kormánya már két év óta arra össz­pontosítja figyelmét, hogy támaszpontokat létesítsen, de lépten-nyomon a lakosság ellenkezésébe ütközik. Felvételünk egy tiltakozó gyűlésen készült, a felirat a követ­kező: Broves békében akar élni!

Next

/
Thumbnails
Contents