Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-11-19 / 46. szám
A földgáz nagyszerűen hasznosítható a vegyiparban. Többezer kilométeres gázvezetékeket építenek a Szovjetunióban. Képünkön a Buhara—-Ural-i vezeték lerakásának egy részletét látjuk. Bratislava, 1963. november 19. XII. évfolyam, 46. szám ArB 60 fillér Tizenötödik születésnapjához közeledik a pionírszervezet NEVELNI NEM KÖNNYŰ Mevelni nem könnyű és nem is olyan egészen egyszerű dolog. A legfontosabb azonban, hogy a nevelő sohase maradAmikor a gyermekek megnőnek, megnyúlnak, a tegnap vásárolt ruha holnapután már kicsi lesz, megváltozik a hangjuk és megváltoznak a nézeteik is. Csupa kéz és láb lesz ilyenkor a gyermek és aki gondoskodik róluk, annak állandóan újabb és újabb módszerekhez kell folyamodni, hogy Összhangot teremtsen a serdülő fiú vagy leány és a környezet között. Meg kell keresni az utat ahhoz, hogy a serdülő fiatalokat szívjóságra, emberszeretetre, a haza iránti szere- tetre tanítsuk, felkeltsük bennük a műveltség utáni vágyat, csiszoljuk rossz tulajdonságaikat és megmutassuk a különbséget az igazság és a hazugság között. Útra készen az ogyesszal tengerész jón egyedül, mert mindig segítségre, maguk a gyermekek és a társadalom segítségére szorul. Pontosan így állunk a pionírszervezettel is. Már rég kinőtt a gyermekcipőből és néhány hőnap múlva betölti a 15. évét. A gyermekek világa tele van szivárvány-színekkel, álmokkal és nem lehet felcserélni a felnőttek tárgyilagos, szürke világával. Nem használhatunk kérdőjeleket ott, ahol elég a gondolatjel, a képletesség, ahol a gyermekek képzeletének megfelelő légkört kell teremtenünk. Tapasztalatból tudjuk, hogy a gyermekek mindig több felelősséget éreznek akkor, amikor saját elgondolásuk szerint, és saját fejük szerint cselekszenek. A „Bátor pionírtettek éve", melyet hirdetünk és a „Mindig készen-akciő“ is ezt a célt követi. A pionírvezetőnek rendkívül sok megértéssel és tapintattal kell kezelnie a gyermekeket, mert gyakran akkor is póruljárhat, ha a legjobb akarat vezérli. Igyekezetét főleg akkor nem koronázza siker, hogyha segítség nélkül magára marad. C.ámtalan pionírcsoportnak és csapatnak szüksége volna a CSISZ-szervek és szervezetek állandó segítségére és tanácsára. Ki más, mint a CSISZ-tagok szerezzenek munkatársakat, olyanokat, akik segítséget nyújthatnak az érdekkörök és a napközi otthonok tevékenységében. Jól tudjuk, hogy a pionírok az ilyen kisebb csoportokban érvényesítik a legjobban önállóságukat, kibontakoztatják hajlamaikat, és kiélik kedvteléseiket. A pionírszervezetnek arra van szüksége, hogy további, körülbelül 10 ezer áldozatos munkást, földművest, a szocialista munkabrigádok tagjait, technikusokat, művészeket toborozzanak és azok segítsenek, beszélgessenek a pionírokkal a saját munkájukról, az életükről, tanítsák meg őket arra, hogy megértéssel kísérjék a körülöttünk zajló világot és vágyat ébresszenek bennük a kommunista társadalom iránt és megtanítsák őket arra, hogy miképpen keli a közösségért élni. A gyermekek nevelése mindnyájunk közös érdeke és ezért a szülőknek, a tanítóknak, a CSISZ pionírszervezeteinek az FSZM, a CSTSZ, a HESZ és a többi társadalmi szervezetnek és intézménynek össze kell fogni és a gyermekek nevelése érdekében közösen mindent el kell követni. 1 CSISZ pionírszervezete ** megalapításának 15. évfordulója előtt ezekkel a problémákkal bizonyára majd sokat foglalkozunk, vitatkozunk, és ez így van rendjén. Arról van szó, hogy a gyermekek nevelése terén is nagy léptekkel haladjunk előre. Napirenden: a vegyipar Az „aranygyártó pénzverde“ az SZKP Központi Bizottsága előtt A közeljövőben összeül a négy esztendejében körülbelül dását. Jellemző, hogy Szovjetunió Kommunista Párt- négymiiliárd rubel volt a vegy- jának Központi Bizottsága, ipari beruházások teljes ösz- hogy megvitassa a vegyipar szege. fejlesztését, különösen a mű- A vegyipar fejlesztése csak trágyagyártás és a különböző a Központi Bizottság 1958. má- plasztikfajták termelésének jusi teljes ülése óta lett a ugrásszerű növelését. szovjet iparfejlesztés egyik A hétéves terv két utolsó legfontosabb feladatává, s azó- esztendejében, 1964-ben és ta, öt és fél év alatt, megkét- 1965-ben előreláthatólag 20 szereződött a vegyipar terme- milliárd új rubelt ruháznak be lése. A személyi kultusz évei- a vegyiparba. ben feledésbe ment Leninnek E szám nagyságát mi sem az az ismert útmutatása, hogy mutatja szemléletesebben, mint a közgazdásznak szüntelenül az, hogy a hétéves terv első követnie kell a amikor Sztálin 1946 februárjában a moszkvai választók gyűlésén mondott beszédében vázolta a szovjet iparfejlesztés főbb céljait a következő 15 évre, a legfontosabb iparágak közül meg sem említette a gáz- és vegyipart. Jórészt ez volt az oka, hogy a szovjet vegyipar fejlődése - ahogyan erre Hruscsov is rámutatott —, elmaradt a többi iparág mögött. Az 1958. évi májusi plénum }vége felé, valamivel még újév előtt, a moszkvai Ifjú Forradalmár című ifjúsági hetilap szerkesztője, bizonyos Mer- kulov elvtárs, fanyalogva nézegette egyik munkatársának, Szasa Osztyerovnak a kéziratát. Csóválta a fejét, majd ráfújt a papírra. — Mit fúj? — kérdezte gyanakodva Osztyerov. — A port! — válaszolt a szerkesztő olyan szatirikuson, hogy az ifjú író ereiben megfagyott a vér. Pedig a szerkesztő még nem is fejezte be mondanivalóját, hanem ironikusan folytatta: — Minek irkái maga a Potyomkin lázadásáról? Nincs jobb dolga? Ami az orra előtt történik, az nem téma? KU- lünben is bámulom a memóriáját. Az ezerkilencszázötös forradalom idején lehetett vagy ötéves. — Hat! — válaszolt sértődötten a fiatal író. — Óriási! — mondta gúnyos elismeréssel Merkulov. Fantázia semmi? Előre. barátom, néhány évtized meg sem kottyan nekünk! Tessék, itt a kézirata! Osztyerov mérgesen hagyta ott a szerkesztő szobáját, mint minden író, akinek elutasítják a müvét. Megállj, vén salabakter (Merkulov már talán 30 éves is elmúlt!), gondolta, majd adok én neked utópiát! Soká gondolkozott, aztán papírra vetette a fantasztikus novella- vázlatát, majd gondosan kidolgozta. A novella Natasáról, egy kedves, fekete hajú, karcsú lányról szólt, aki szeretett ábrándozni. Mindig az eget bámulta. Az író rokonszenvesen ábrázolta a lányt, értelmesnek, jószívünek, csak egy kissé elégedetlennek. Semmi sem (^j-aniasztikus novella te volt elég jó, elég nagy, elég gyors neki. Amikor Moszkvában egyszer meglátott egy 30 emeletes házat, vállat vont és azt mondta, miért nem százemeletes... Osztyerov összeszedte minden technikai tudósát, könyveket bújt, hogy minél elké- pesztőbb ötletekkel bizonyítsa be féktelen képzelöerejét. Osztyerov néha úgy éréz- hogy Verne Gyula elbújhatna mögötte. Kitalálta például, hogy lesz majd olyan lépcső, amelyen nem kell se fölfelé, se lefelé menni, maga a lépcső mozog. Aztán vasút, amely a föld alatt robog, repülőgép, amely fölfelé pörög, mintha a Napba akarna eljutni. Készülék, amellyel drót nélkül is hallani lehet azt, amit sok ezer kilométerre mondanak, énekelnek, szavalnak, sőt később látni is lehet mindezt. Mozgó képek egy sötét teremben, olyanok, mintha élnének, színesek, sőt beszélnek is. légtörő hajó fűtőanyaga, amelyet zsebben is el lehet vinni. Ez csak egy kis ízelítő azokból a technikai csodákból, amelyeket Osztyerov kiókumlált. Natasa pedig, ki az októberi forradalmat már csak történelemkönyvből tanulta, mindezt kissé lenézte, és azt mondta például, hogy ha egy repülőgép alig gyorsabb a hangnál, az csak afféle lovas kocsi a levegőben. Nem is lehet csodálni, hogy amikor önkéntes vállalkozókat kerestek űrkutatásra, Natasa az elsők között jelentkezett. Osztyerov részletesen megírta, hogy néhány évtized múlva elkövetkezik az idő, amikor az ember már olyan masinákat csinál, amelyekkel ki lehet jutni a világűrbe is, fellövik őket a nagy mindenségbe, és valahogyan vissza is kerülnek, csak előbb körül-körül száguldják a Földet, meg ilyesmi Natasából is ürha jós lett, Osztyerov ismerte szerkesztőjét, tudta, hogy szerelem nélkül nem fogad el novellát. — Novella szerelem nélkül olyan, mint a néma operaénekes! — szokta mondani. Hát lesz szerelem is, határozta el Osztyerov. Nem csinált belőle nagy dolgot. Összeboronálta Natasát egy másik űrhajóssal, Ivánnal. A világűrben találkoztak össze véletlenül, mélyen egymás szemébe néztek, és rövidesen lett is hetedhét országra szóló lakodalom. Persze Natasából még ekkor is kitört az elégedetlenség. Amikor arról volt szó, hogy a Krímbe mennek nászúira, az ajkát biggyesztve jegyezte meg: — Miért nem a Holdra? — Később, drágám, később, türelem... — mondta ifjú férje. Osztyerov átnyújtotta művét szerkesztőjének. Az érdeklődéssel olvasta végig pislákoló mécsese fényénél, majd a végén fejcsóválva mondta: — Hallja, miket összefirkált maga itt! Ami túlzás, az túlzás! Engem akar bosz- szantani? FELEKI LÁSZLÓ óta — az Ekonomicseszkaja technika haia- Gazeta most közölt adatai szerint —, több mint 250 új nagy vegyipari kombinátot és gyárSAMBA (A bordeauxi fotokiub díjnyertes képe) részt helyeztek üzembe. A vegyipari üzemek idei termelése 17 százalékkal múlja felül a tavalyi gyártási szintet, a műanyagok és szintetikus gyanták termelését pedig 25 százalékkal növelik. Az idén üzembehelyezett körülbelül 600 nagyüzem közül több mint 100 a vegyipari müvek száma. Az SZKP Központi Bizottságának teljes ülése előreláthatólag megvitatja, mi akadályozza a vegyipar, elsősorban a műtrágyagyártás további, még gyorsabb fejlesztését. Hruscsov „aranygyártó pénzverdének" nevezte a vegyipart. Ezt a hasonlatot konkrét gazdasági számítások támasztják alá: ha például egy mügyapjú- gyárat három évig építenek, a negyedik évben a meginduló termelés minden befektetett anyag árát megtéríti, az ötödik esztendő pedig már visszafizeti a teljes beruházási költségeket. Egy műtrágyagyár építési költségei már másfél, legfeljebb két év alatt megtérülnek. 77 MILLIÁRD EMBER? Az amerikai Smithsonian Intézet nemrég megjelent kimutatása szerint az emberiség története során eddig összesen mintegy 77 milliárd csecsemő született. A kimutatás szerzői megjegyzik: számításaik alapjául azt az elméletet fogadták el, a- mely szerint körülbelül 600 ezer éve élnek emberek a Földön. Ha viszont abból az elméletiből indulnának ki — tették hozzá —. hogy az ember egymillió évvel ezelőtt jelent meg, akkor azóta 96 milliárd utód született volna. Ma — mint közismert — mintegy hárommilliárd az emberiség létszáma. A kereszténység első esztendeiben az említett tanulmány szerint mindössze 200—300 millió ember élt a Földön.
