Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-12 / 45. szám

Gól nélkül nincsen győzelem A labdarúgó szurkolók szá­mára az a legszebb pillanat, amikor az ellenfél csapatának kapujában megzörren a háló, gólt ért el a „mi" csapatunk. Győz a kedvenc csapat, ilyen­kor mindig a „mi csapatunk". Ha kikap az együttes, akkor a szurkoló nem azonosítja ma­gát csapatával, tüstént úgy A BRATISLAVAI TV MŰSORA: Kedd: 9.00: Rekemcsuk: Sáros utak, 10 00: TV érde­kességek, 17.30: Angol nyelv­lecke, 18.00: Ifjúsági műsor, 19.00: TV Híradó, 19.15: Spartak Praha Sokolovo — ZKL Brno, jégkorongmérkő­zés, 21,15: Kíváncsi kamera, 22.00: TV Híradó, 22.15: Anathema. Szovjet TV-film; Szerda: 8.00: Matematikát tanulunk, 8.40: Angol nyelv­lecke, 9.10: Orkán. Szovjet film, 15 00: Iskolások műso­ra, 16.40: Kicsinyeknek, 18.40: A motorizmus magas­iskolája, 19.00: TV Híradó, 19.30: Megmentett milliók, 22.00: Őszi TV magazin, 21.00: Zenei gyöngyszemek, 21.20: Filmösszeállítás Ná­lepka kapitányról; Csütör­tök: 8.00: Magasabb princí- pum. Cseh film, 9.45: TV ér­dekességek, 16.45 Filmműsor gyermekeknek, 18.30 Ifjúsági vetélkedő, 19.00: TV Híradó, 19.30: Gogol: A revizor, 22.30: TV Híradó; Péntek: 17 00: Gyermekműsor, 17.30: Ipari építkezésekről, 18.00: Orosz nyelvlecke, 18.30: A nemzeti bizottságok fóruma, 19.00: TV Híradó, 19.30: Ve­télkedő, 21.00: A nemzetközi diáknap alkalmából, 21.30: TV Híradó, 21.45: TV hang­verseny; Szombat: 8.00: Ma­tematikát tanulunk, 840: Angol nyelvlecke, 9.40: Óvo­dások műsora, 10.15: Két kisfilm, 10.45: Filmhíradó, 13.25: Sportközvetítés, 18.00: Pionírok műsora, 19.00:, TV Híradó, 19.40: Dalok é's tánczene, 20.05: Dalos Ve­lence. Vígjáték; Vasárnap: 8.15: Matematikát tanulunk, 9.00: Közvetítés Moszkvá­ból, 10.00: Angol nyelvlec­ke, 10.30: Orosz nyelvlec­ke, 11.00: Dallamról-dallam- ra, közv. az NDK-ból, 12.45: SSSR — Kanada, jégkorong- mérkőzés, 16.00: Gyermek- műsor, 17.00: Usztyinov- Szaburova: Nincs más út. TV játék, 18.00: Riportmű­sor a tátrai csillagvizsgáló­ról, 19.00: TV Híradó, 19.30: Smetana: Libuša. Daljáték. A BUDAPESTI TV MŰSORA: Kedd: 15.25: Az Interví- zió műsora Lipcséből, 17.30: Iskolások műsora, 18.40: Egy TSZ elnök visszatalál, 19.00: Lengyel rajzfilm, 19.10: Té­nyekről képekben, 19.30: TV Híradó, 19.55: „Angyal ka­landjai", Angol film, 20.45: Zenélő órák; Szerda: 10.00: TV Híradó, 10.15: „Angyal kalandjai", 11.05: Kisfilm, 11.25: Rajzfilm, 15.55: Az Intervízió műsora Lipcséből, 17.40: Belépft csak TV né­zőknek! 17.50: 100 éves a Vöröskereszt, 19.05: Doszto­jevszkij: Bűn és bűnhődés. Színházi közv. Csütörtök: 16.26: A molekuláris bioló­gia sikereiről. Intervízió Moszkvából, 18.00: Orosz nyelvlecke, 18.20: Kicsinyek műsora, 19.05: Telesport, 19.30: TV Híradó, 19.55: Szárazon és vizen. Szovjet kisfilm, 20.05: Francia film, 21.20: Törzsasztal az Újság­író Klubban; Péntek: 10.00: TV Híradó, 10.15: Te­lesport, 10.30: Jó utat, au­tóbusz. Magyar film.; Szom­bat: 1650: Légy jó mind­halálig. Magyar film. 18.45: Afrika magyar szemmel, 19.10: Filmésszeállítás, 19.30: TV Híradó, 20.05: Vidám percek, 20.20: Jazz. 21.05: Balzac: Elveszett illúziók, 22.35: TV Híradó; Vasárnap: 10.10: Bábjelenet, 10.55: Amiga coctail, 12.45: Szov­jetunió — Kanada. Jégko­rongmérkőzés. 15.15: Mező- gazdasági mű,sor, 16.45: Asztalitenisz nemzetközi bajnokság, 18.55: Kisfilmek, 19.30; TV Híradó, 20.05: Rendszáma ismeretlen. TV játék, 21.05: Japán kisfilm, 21.30: Telesport. nyilatkozik, hogy „ezek nem tudnak játszani, nem érdemes kimenni a mérkőzésükre", sőt többnyire még erőteljesebb ki­fejezésekkel bírálja a játéko­sokat. A szurkolók már ilye­nek, ők gólt akarnak látni, csapatuk győzelmét. Gól nél­kül azonban nincsen győzelem. A védelmi taktikára épített já­ték csak ideig-őráig lehet ered­ményes, aztán elkövetkezik az az időszak, amikor a fogyaté­kosságok kiütköznek. Amikor Rappan — róla ne­vezték el az egyik kupatalál­kozót is — létrehozta a svájci reteszt, a megerősített védel­mi játékot, a svájci válogatott néhány meglepő eredményt ért el sokkal erősebb csapatok el­len is. A svájci csapat azon­ban sohas.em lett igazi nagy csapat. Olyan, mint például a brazil vagy a magyar arany­csapat. Ennek a két váloga­tottnak a gólerősség volt a leg­erősebb fegyvere, a csatárok több gólt lőttek, mint mennyit a védelem kapott. A korszerű labdarúgás fejlődése a gólra- törésre irányul. A csehszlovák válogatott, il­letve edzője. Vytlačil, nem ezt az utat követte. Chilében az ő védelmi taktikája sikert ara­tott, a világbajnokságon ezüst­érmet nyert a csehszlovák vá­logatott. Nagy siker volt, nem vitás. Ám már akkor hallat­szottak olyan hangok, hogy ehhez a sikerhez egy jóadag szerencse is kellett. Az ezüst­érmet úgy szerezte meg Vy­tlačil csapata, hogy a gőláránya passzív volt. Gólnélküli dön­tetlenek és egygólos szeren­csés győzelmek eredményezték a chilei ezüstöt. Vytlačil abba a hibába esett, hogy maga is elhitte, stratégiája eredmé­nyes, a játék lelassítása, a vé­delem megerősítése, az ellen­fél hibáinak kivárása, elegen­dő a dicsőséghez. Elgondolásá­hoz makacsul ragaszkodott éppúgy, mint a chilei csapat­hoz. Az eredmény alaposan rá- cárolt a chilei ezüst ragyogá­sában kialakuló illúziókra. Zágrábban befejezte az idei idényt a válogatott. A mérleg súlyosan passzív. Vytlačil el­gondolása zátonyra futtatta a csehszlovák labdarúgás sike­rességét. Vytlačilt felváltotta egy új ember, Jíra doktor. A közvélemény azt várta, hogy Jíra szakít a Vytlačil-féle tak­tikázással, korszerűvé, gyorssá, gólratörővé fejleszti a csapa­tot. Jíra bemutatkozása Zág­rábban megtörtént. Csapata kétgólos vereséget szenvedett. A vereség még menthető vol­na, hiszen a kitűnő jugoszlá- vok a magyar válogatottat is legyőzték, Európa egyik leg­erősebb válogatottja az övéké. Súlyosabb az a tény, hogy Jí­ra Vytlačil nyomdokaiban ha­ladva küldte küzdelembe a csa­patot. A chilei csapatból csu­pán az eltiltott SchFoiff hiány­zott, a többiek valamennyien helyet kaptak a válogatottjá­ban. Nevek, akárcsak a FIFA válogatottjában, bjovák gyorsa­sága, Masopust tudása, Pluskal erőnléte már nem a régi, Sche­rer góllövő-tudásának hanyat­lását a Slovnaft mérlege is alátámasztja. Mégsem juthat­nak szóhoz a lendületes fiata­lok, a chilei hírnév bűvkörét Jíra sem merte átlépni. Pedig tudnia kell, hogy enyhébben bírálnák a zágrábbi vereséget, ha az új csapat kialakítását megkezdte volna. A csapat fia­talításának ára van, egyik nap­ról a másikra ütőképes csapa­tot összekovácsolni nem lehet, a szurkolók népes tálpora is tudatában van annak, hogy a megfiatalított együttes ered­ményessége egy ideig várat magára, és a vereségek sein kerülhetők el. Hasonló gondok­kal küszködött Ramsey, az an­gol válogatott új kovácsa, a megfiatalítás problémáját kell megoldania Deckernek, az osz­trák szövetségi kapitánynak, új Pompás lövés, pazar védés — ez kell a szurkolóknak összetétellel kell kísérleteznie Baróti Lajosnak, a magyar szö­vetségi kapitánynak és nem mentes ezektől a gondoktól a brazil labdarúgás vezetősége sem, sőt az űj szovjet váloga­tott kialakítása is eredménye­zett néhány sikertelenséget. Mégis azt látjuk, hogy ezek­ben az országokban a váloga­tott megfiatalítása áll az ér­deklődés középpontján, áldoza­tok árán is a fiatalok összeko­vácsolását tartják a legfonto­sabb feladatnak. A korszerű labdarúgás fejlődése a gyors, kemény, gólratörő, nagyszerű erőnléttel rendelkező játékoso­kat igényeli, a játék lelassítá­sa, a védekező játékmodor ide­jét múlta már. Fiatalokat a csapatba, bátran, merészen, ezt várja a fiatalság a váloga­tott edzőjétől! Az ifjúság nevelői: a sok sikert aratott Zátopek-házaspár a ' fiatalok körében Az aranyérem esélyen Világcsúcsokat futott, nevét sokáig még sem jegyezték a csúcstartók listáján. Pedig már régen ott volt a helye, teljesen az élen, mint első az elsők közt. Sajnos, a sportban sem hidal­ható át a hidegháborús méreg - keverés, még mindig akadályok tornyosulnak a megértés útján. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság sokáig nem lehe­tett tagja a Nemzetközi Atléti­kai Szövetségnek, az észak- koreai sportolók eredményeit nem vették tudomásul még ak­kor sem, ha történetesen világ­csúcsot jelentett a teljesítmé­nyük. Szin Kim-dán, a gazella- lábú koreai leányzó sem lehe­tett világcsúcstartó, pedig eredménye révén régen őr illet­te meg ez a kitüntetés. Most már persze elsimultak a Nem­zetközi Atlétikai Szövetségbe való belépés akadályai, sőt a dél-koreaikkal való egyezség értelmében Tokióban is közös csapat vesz részt a nyári olim­pián. A csapatban helyet kap a két ország leggyorsabb nője, Szin Kim-dan, az aranyérem egyik nagy esélyese. Az esztergapad mellett sokat álmodozott a koreai lány, vi­lághírről, sikerről, ünneplésről. Színház, mozi, tudományos pá­lya? Ugyan hol érvényesülhet­ne egy szegény, dolgos lány? Ügyes ujjai pontos, precíz munkát végeztek az eszterga­padon, jó munkaerő volt, vi­dám, készséges, szerették a munkahelyén, ö azonban többre vágyott. Népszerűségre, hír­névre. Ez a vágya is megvalósult. Fényképeit közölték már a vi­láglapok, élettörténetéről sokat írtak a riporterek. Akkor, mi­kor a sport terén hirtelen fel­futott csillaga a magasba. A munkásifjúság atlétikai verse­nyén felfigyeltek rá a szakér­tők. Még 1958-ban. ' A fiatal, tizenhétesztendős lány bizto­san győzte le ellenfeleit a fu­tásban. Az egyik edző megkér­dezte, van-e kedve a szorgal­mas edzésre, komoly verseny­zésre. Szin Kim-dan mosoly­gott. — Te lehetsz az ország leg­gyorsabb lánya — biztatta az edző. Szin Kim-dan nem hitte el. De azért rá állt az edző aján­latára. Szorgalmasan ellátoga­tott az edzésekre. Nem az or­szág, hanem az egész világ legjobbja lett a 400 és 800 mé­teres távon. A siker nem hullott ölébe ajándékként. Meg kellett érte küzdenie. A munka után fárad­tan minden nap kijárt edzeni, a szovjet Demin edző tanácsait követve pontosan betartotta edzéstervét. Tornázott, emel­gette a súlyzót. Hogy megerő­södjék. Eleinte nem sokat fo­kozódott a gyorsasága, a szor­galmas edzés azonban meghoz­ta gyümölcsét. Egyik országos csúcsot a másik után javította meg, a 100 méteres távtól kezdve 800 méterig ő volt az ország leggyorsabb női futója. Már 1959-ben a moszkvai nem­zetközi versenyen is felfigyel­hettek rá. Akkoriban még a szovjet Itkina volt a miág leg­jobbja a 400 és 800 méteres távon. A rákövetkező évben Pekingben már a koreai lény felzárkózott az élvonalba. Itki- na világcsúcsát még nem dön­tötte meg, de már akkor jelez­te, hogy rövidesen ez is elér­kezik. Itkina világcsúcsa 53,4 mp volt. Szin Kim-dan a pe­kingi versenyen 53,8 mp-es időt ért el, a rákövetkező esztendő­ben azután még Itkina idejénél is jobbat futott. Szomorúan vette tudomásul, hogy idejét nem ismerik el világcsúcsnak, de aztán 1962-ben ez a vágya is teljesült. Még pompásabb idővel. Az új világcsúcs, Szin Kim-dan világcsúcsa, 51,9 mp lett. A 800 méteren is a világ legjobb idejét futótta: 2:01,2 p-et ért el. Rómában, az örök város olim­piai játékain nem indulhatott. Dél-Korea megtorpedózta a Koreai Népköztársaság ver­senyzőinek rajtját. — Majd Tokióban — vigasz­talódott a kis esztergályos lány és bizakodással készül a nagy versenyre. — Szeretnék aranyérmet nyerni a 400 méteres távon ... Az olimpiai aranyéremnek különleges varázsa van. Szin Kim-dan tudja, hogy amennyi­ben vágya teljesül, még inkább szárnyára kapja a világhír. Népszerűség, siker, ünneplés. Mindent megtesz a győzelem érdekében. — Örülök, hogy a 400 méte­res táv olimpiai versenyszám. Tudom, hogy nem lesz könnyű győzni, mert más a világcsúcs és más a győzelem ilyen nagy versenyen. Győzni szeretnék, ha kell, új világcsúccsal. A szakértők szerint ö lesz az első női futó, aki 50 másodperc alatt futja a 400 métert. Ha ez sikerül neki Tokióban, az arany­érmet. ö viszi haza. Tornászlány a karikával E és M 21—17: Szüleinek kell igazat adnunk, mert ebben a korban kirívó a kor­különbség. Tíz év múlva ez nem lenne ilyen nagy pro­bléma. Egy ilyen korban lé­vő fiatalember szavait pem lehet teljesen komolyan venni — és ezt nem is ve­heti tőle rossznéven Sze­rintünk: keressen inkább korban magához való part­nert! Te göndör hajú fiú, sze­retlek téged: A diákszerel­meket nem lehet halálos komolyan venni és ne is ve­gye rossznéven ezt a kis hűtlenséget — ha ugyan ezt annak lehet nevezni, hiszen ebben a korban még egy fiú sem gondolkozhatik ko­molyan. „Szeretném tudni": Osz­tálytársak között lehet diákszerelem, de lehet va­lóban csak barátság is. A kettő közötti különbséget csakis az érdekeltek tud­ják megállapítani. (A ruhát november 26-án megjelenő számunkban kö­zöljük.) „Ezüstlakodalom“: Szülei­nek valamilyen dísztárgyat vegyen a lakásba, tehát va­lami olyasmit, ami mara­dandó s ami egyformán mindkettőjüké. Vehet pl. egy szép kerámia tárgyat, kris­tályvázát, cigaretta- és ha­mutartó készletet, stb. Ne vegyen ruházati dolgokat, az ilyesmi inkább születés­napra való. Ramon: Megértjük szülei aggodalmát. Egy fiatal, sőt túlfiatal emberről van szó, aki minden felelősség nél­kül udvarol és rövid isme­retség után elég furcsa kö­vetelésekkel állt elő. Igazat adunk szüleinek, amikor tiltják a vele való barátsá­got. Maga idősebb mint ő, tehát komolyabban gondol­kozhatna. Ne hassanak ma­gára az ajándékok, ez mind csak eszköz, hogy célját el­érje. Azt tanácsoljuk: sza­kítson vele és keresse ko­molyabb, magához illő fia­talemberek társaságát. „Tanácstalan Katya": Na­gyon nehéz tanácsot adni, mert a helyzete valóban nem egyszerű. A légjobb lenne, ha vőlegényével, va­lamint édesapjával és báty­jával együtt megbeszélnék a helyzetet. Édesapjának, amikor az eljegyzésbe bele­egyezett, számolnia kellett azzal, hogy idővel az eskü­vőt is megtartják és való­színűleg nem akarnak — és ennek nem is lenne értel­me — évekig jegyesek ma­radni. Sem édesapja, sem bátyja nem kívánhatja, hogy miattuk lemondjon vőlegé­nyéről, akivel szeretik egy­mást. Amikor összejönnek, megegyezhetnének talán abban, hogy a fiú a maguk falujában vállal munkát s így egyelőre együtt lakná­nak édesapjával és bátyjá­val. Ha erre nincs mód, esetleg édesapja vállalhatna Ott munkát, ahol a vőlegé­nye dolgozik s ő maguknál lakna. Bátyja pedig, amíg megnősül, lakhat egyedül is, hiszen számos fiatal ember egyedül, távol az otthonától él. Az is lehetséges, hogy valamilyen más megoldást találnak majd, csak az a fontos, hogy szépen, nyu­godtan, közösen beszéljék meg, mi a teendő, s ne csak maga egyedül tépe- lődjön a problémán. „Amor 16“: Talán furcsáll­ni fogja válaszunkat, de mást nem mondhatunk, mint hogy majd ha legkö­zelebb a nővéréhez megy, talán találkozik a fiúval. Ha tetszett magának, gondolta volna meg akkor, amikor megsértette őt. A címet a nővérén keresztül talán meg is tudná szerezni, de kép­zelje el, mit gondolna ma­gáról a fiú, ha nem egészen húsznapos, összeveszéssel végződött ismeretségüket maga most levelezéssel sze­retné folytatni. A megszólítás után — a levél tartalmát átugorva — most az aláírással foglalkozunk. Sokan ugyanis nincse­nek ezzel tisztában és helytelenül írják magukat alá. Tehát: csak a keresztnevüket, a vezetékpév nélkül csak akkor írhatjuk, ha a levél címzettjéhez jó barát­ság vagy legalábbis közeli ismeretség fűz, v. i. ha az illető minket személyes találkozásunkkor is kereszt­nevünkön szólít. Ha csak olyan ismerősnek írunk, akit futólag ismerünk — esetleg akit személyesen nem is ismerünk — teljes nevünkkel írjuk magunkat alá. Egy távoli ismerősnek vagy ismeretlennek tehát nem írjuk, hogy pl. „Szívélyesen üdvözli Éva“, hanem ....Kerekes Éva“, vagy „Kerekes Péterné“. Ha pl. régen ismerik egymást, de csa futólag érintkeznek, nem barátkoznak, így is lehet: „...Kerekesné". Kirándulások, társasutazások alkalmával gyakran elő­fordul, hogy valaki üdvözlő lapot küld barátainak és azokat a társaság többi tagjaival is aláíratja. Ilyenkor — ha a címzettet nem ismerjük, ugyancsak nem sza­bad csak a keresztnevünket írni. Vagyis egy üdvözlő lapra nem írjuk, hogy: „Vera“, vagy „Miklós“, hanem „Szabó Vera“, ill. „Fodor Miklós“. Férfi ugyan aláír­hatja csak a vezetéknevét („Fodor“), lány azonban so­sem, tehát nem írhatja, hogy „Szabó“. Asszony részé­ről megfelel pl. „Galambosné“, vagy „Galambos István- né“. Ha szlovákul írjuk magunkat alá, lehet így: ,,Ga- lambošová“, esetleg a keresztnév kezdőbetűjével „A. Galambosová“ vagy „Anna Galambosová“. Itt tudni kell, hogy a magyarral ellentétben, lánynál is elég, ha ve­zetékneve előtt keresztneve kezdőbetűjét tünteti fel, („A. Galambosová“), míg a magyarban nem írhatja, hogy „Galambos A.“. Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy aláírásnál — épp úgy mint bemutatkozásnál — saját magunkat so­sem becézzük. Nem írjuk, hogy: „Sokszor csókol Ilon­ka", csakis: Ilona, Ila, Ili. Ilus, általában mindig ügy, ahogy minket szólítanak, de sosem becézve. Tehát nem: Ilike, Iluska, stb. Kivétel, ha a nevűnk tulajdonképpen már becenév, pl. Marika, Julika, Erika, Monika, Vero­nika, Ildikó, stb. Azt, hogy nem írjuk magunkat becenévvel alá, nem úgy kell értelmezni, hogy valaki magánlevélben a ba­rátnőjének vagy "jo ismerődének, pl. így írja magát alá: „Katalin“. Természetesen írhatja: Kati, Kata, Kató, sőt Katka vagy Katinka, mert ez a névnek egy formája, de nem így: Katóka, Katuska, mert ez már becézés, stb. Miután a saját magunk tíecézése igen csúnya, hogy jól megértsük, megemlítünk még néhány példát. Tehát: Judit írhatja, hogy Jutka, de nem Juditka, Ágnes, ír­hatja Ági, de nem Ágika, Etel Eta, de nem Etelka, Te­réz, Teri, de nem Tériké, Lívia, Lili, de nem Liliké, Zsuzsanna, Zsuzsi, de nem Zsuzsika, stb. Fiúk, férfiak, csak közeli barátaiknak írják magukat keresztnevükkel alá. (Folytatjuk) äNSľ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents