Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-11-12 / 45. szám
Nem meglepő! Móra Aranykoporsója, So- lohov Csendes Donja és egy - pár újság: Start, Csehszlovákiai Sport és több kártyaparti volt az eredmény. Rövid pár órára, tatán ez is elég, vagy talán mégsem? Kinek, hogyan. És valóban. Ahány ház — annyi szokás, — mondja a közmondás. Én olvasok utazás közben. Ha nem könyvet, újságot olvasok, vagy éppen azt, ami a kezem ügyébe kerül. Mások is olvasnak. Sokan olvasnak útközben, vonaton, még autóbuszon is, ami nem éppen a legkellemesebb. Vannak azonban, akik társalognak ilyenkor. Mások, nagyon sokan kártyáznak. Ez is szórakozás. Általában sokén olvasnak nálunk. Ezt nemcsak az újságok viszonylag magas példányszáma, hanem más is igazolja ... Persze mindez nem csak az én véleményem és talán ez nem is fontos, márcsak azért sem, mert máris eltértem a tárgytól. Mórával kezdtem, most pedig folytatnom kell. Komáromból utaztam az érsek- újvári vonalon. Pár órás út, csak személlyel, beleszámítva az állomási várakozást is Hát kiváncsi voltam és körülnéztem ... Móra Ferenc Aranykoporsója volt az első, illetve az utolsó. — Mikor olvasta? — tettem fel a kérdést. — Másfél éve. — És azóta? — Semmit. Nem. szeretem a hosszabb dolgokat, az újság, a divatlap, inkább ezeket kedvelem, no meg a televíziót. Arra, hogy mit olvasott az Arany- koporsó előtt, nehezen emlékezett. Csak annyit tudtam meg tőle, hogy a kötelező olvasmányokat még az érettségi előtt. Csalódtam. — Hogy is hívják azt a kozáklegényt, a nyelvemen♦ van és látja mégis ... Pedig♦ a filmet is láttam. És ami-l kor Grisát említem, mind-1 járt emlékezik. Csendes Don — mondjál nevetve. Még tanonckorom-' ban, harmadikos voltam ... Pedig azóta megjárta néphadseregünk összes gyakorlótereit. Nemrég ugrott civilbe. Ojságot olvas, Startot, egyszóval sportot. Ha más lapot vesz, a hátsó oldalon kezdi. J. Vacula könyvet nem is• említ. Nehezen emlékezik | utolsó olvasmányára. De új- j ságot azt igen. Egész rako-i mány van előtte. ♦ És igy van ez végig. Ko-í móromtól Bratislaváig. Nem • éppen meglepő. A számos | újság, egynéhány folyóirat, t ügy ahogy kárpótol valamit.I Kissé talán biztat is, vigasz-• tál, de az a ludat, hogy na- S gi on sok fiatal számára a: tanoncévek, az iskola végez-; tévét megszakad egy folya-1 mat, amit semmi más, mint$ a könyv, a további önmüve-i lés, kulturált szórakozás• hiánya okoz, mégis csak» bosszant. Ügy látsztk, ezeni a téren is még mindig a régi• nyomot tapossuk. A Fučík * jelvényszerzők széleskörű i mozgalmával, mely inkább: a tanuló és a tanonckorbani lévő munkás- és paraszt -t ifjúságot öleli fel, lezárull valami... Kevés figyelmet j szentelünk a könyvnek, ügyi látszik az idősebb korosztá-l lyok fiataljaival nem sokat j törődünk ezen a téren sem. | Sárkány Árpád | A MOSZKVAI OKTÓBERI ÜN- mind a' szovjet belpolitika so- NEPSÉG a hagyományoknak ron levő feladataival, mind a megfelelően az idén is alkal- nemzetközi élet időszerű prob- mat adott fontos politikai meg- lémáival. nyilatkozásokra. N. Podgornij, Kiemelte, hogy ma a komái SZKP Elnökségének tagja munizmusért vívott küzdelem ünnepi beszédében foglalkozott legfőbb harcmezeje a gazdaTom Clardij szabad! „Tom Clardij moet Vrij!" (Ki kell szabadítani Clardijt!) — 1962 júliusának egyik esős estjén több száz holland tüntető ezzel a jelszóval vonult végig s Transvaal-negyeden, Hága egyik proletár kerületén. Ez a tüntetés vezette be a nagy tiltakozási mozgalmat Tom Clardij, Hans Aal, Jan Fen- driks, Minne Helmhout és több más katona kiszabadításáért. Ezek a katonák megtagadták, hogy katonai szolgálatot teljesítsenek az akkor még holland uralom alatt álló Nyugat-Irián- ban, s ezért börtönözték be őket. A huszonkétéves zaanda- mi Tom Clardijt akkor hívták be katonai szolgálatra, amikor éppen kézhezkapta az út- és hídépítő mérnöki diplomát. Gépkocsivezetőként szolgált a hadseregben, s már arra számított, hogy nemsokára leszerelik, de a kormány másképp döntött. , lium fellegvárában, amelynek közelében állomásoztak a nyu- gat-iriániai bevetésre váró katonák. Az endhoweni rendőrség könyörtelenül lesújtott a fiatalokra. Amikor a „Waterman“ és a „Zutderkruis“ csapatszállító hajók elhagyták Hollandiát, a rendőrség letartóztatott számos fiatalt, akik a holland csapatok nyugat-iriáni bevetése ellen tiltakoztak. Az ANJV (Algemeen Neder- lands Jeugd Verbond — Általános Holland Ifjúsági Szövetség), Tom Clardij szervezete már évek óta harcolt azért, hogy engedjék át Nyunat-Iri- ánt az indonézeknek és vonják ki a szigetről a holland csapatokat. Az ANJV tagjai šok ezer aláírást gyűjtve követelték, hogy helyezzék szabadlábra Tom Clardijt és a többi fiatalt, aki nem volt hajlandó Nyugat-Iriánba menni. Oterleek közelében, ahol az egyik bebörtönzött fiatal élt, csaknem az egész lakosság aláírta a petíciót. Az ANJV tagjai Jorda- anban, Amszterdam egyik proletárok és kisemberek-lakta negyedében triciklikkel állták el az úttestet, táblákat tűztek ki, s így gyűjtötték a fiatal katonák kiszabadítását követelő aláírásokat. Tiltakozó kerékpáros felvonulásokat szerveztek az északamszterdami ^aanstreekben, az egyik munkásnegyedben, valamint nagy tüntetéseket Amszterdamban, Rotterdamban és másutt. Tiltakoztak a holland kolonializmus ellen: „Vonják ki Nyugat-Iriánból a holland csapatokat!“, „Helyezzék szabadlábra ozakat a katonákat, akik nem hajlandók Nyugat-Irián- ba menni!“ A holland kormánynak, amely csak' a monopóliumokat képviTom Clardijt sok más társával együtt Nyugat-Iriánba irányították. 1962. május 4-én kellett volna felszállnia a nyugat-iriáni Biak felé tartó „Waterman“ csapatszállító hajóra. Tom azonban másképp döntött: nem jelentkezett a hajón, s emiatt letartóztatták. A sok ezer katonát akkor indították útnak Nyugat-Irián felé, amikor egész Hillandiában tetőfokra hágott az elégedetlenség a holland kormány nyugat-iriáni politikája miatt. A kormány nem volt hajlandó átengedni Indonéziának Nyugat- Iriánt, a csapatszállítások kiélezték a háború veszélyét, ami a politikai pártok, az üzleti körök és a vallási szervezetek erős ellenállásába ütközött. Egymást érték a különböző akciók. Amszterdamban nagygyűlést tartottak a kormány politikája ellen, a kommunisták és szocialisták vállvetve fordultak szembe a holland ko- lonializmussal. Számos ifjúsági tüntetést szerveztek a délhollandiai End- hovenben, a Philips-monopóság. A Szovjetunió termelésében nagy eredményeket ér el és komoly sikereket tudhat maga mögött abban a tekintetben, hogy mielőbb utolérje az Egyesült Államok színvonalát. Ezután már a megelőzés következik. A beszéd említést tett a gabonaproblémáról is. Rávilágított, hogy hasonló kedvezőtlen időjárási körülmények esetén a tőkés országok mezőgazdasága már súlyos válságba került volna, a kispa- rasztok millióit a teljes megsemmisülés várná. A Szovjetunió viszont megoldja a gabonaproblémát, sőt tovább is lép, hamarosan intézkedéseket tesz a mezőgazdaság belterjességének, a termelékenység növeke*- désének fokozására. A BESZÉD NEMZETKÖZI RÉSZÉBEN Podgornij foglalkozott a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kapcsolataival is. Azt mondotta, hogy a szovjet kormányban és a pártban változatlanul megvan az óhaj a jelentkezett vitás problémák gyors rendezésére, A helyzet elmérgesedéséért nem a Szovjetunió felelős, viszont a rendezés javára megismétli a korábbi javaslatát: vessenek véget a nyílt polémiáknak. A világhelyzet felvásárlásakor a szónok kifejtette, hogy határozott lépések történtek a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ennek ellenére még mindig megoldásra vár az általános és teljes leszerelés feltételeinek kidolgozása, a Varsói Szerződés és a NATO megnemtámadási szerződésének megkötése, a meglepetésszerű támadások elhárítása, a nukleáris fegyver továbbterjedésének megakadályozása, az atomfegyver-mentes övezetek megteremtése. Ami a második világháború maradványainak felszámolását, a német békerendezést illeti, ez továbbra is a világpolitikai élet egyik legfőbb kérdése marad. selte, csak az ő érdekükben cselekedett, ily módon szembe kellett néznie a nép antikolo- nialista harcával. Köztudomású, hogy a holland kormánynak 1962 második felében egyezményt kellett kötnie Indonéziával Nyugat-Irián átadásáról s az egyezmény végrehajtásának keretében ki kellett vonni csapatait a szigetről. Június 21-én csaknem egy évvei bebörtönzése után kitárult a szabadságba vezető kapu a bátor Tom Clardij előtt. Az ország minden részéből valósággal áradtak az üdvözletek, a virágok és az ajándékok a szülői házba. Külföldről is sok jókívánság érkezett. A DÍVSZ megkérte az ANJV-t, hogy egész tagsága nevében köszöntse Tom Clardijt, kiszabadulása alkalmával. A nemzetközi szolidaritás még a börtön falai között is segítette Tom Clardij és a többi fiatal békeharcos küzdelmét a holland kolonializmus ellen. RACHMANN-a londoni slumök fejedelme EGY HÍRHEDT TELEK- ÉS HÁZSPEKULÁNS TÖRTÉNETE Rachman 1962. november 29- én halt meg és hagyatéka a hivatalos becslés szerint 8000 fontot tett ki. De barátnője, a Ward-perböl ismert „Mandy“ tanúvallomása szerint, vagyona sok millió fontra rúgott. Neki, ismeretségük rövid két esztendeje alatt ezeket a csekélységeket ajándékozta: egy „Yaguár“ autót, egy nérc- kabátot, három rfercstólát, három brilliáns-brosst, egy nagy, brilliánsokkal és rubinokkal kirakott óra-karperecet, két brilliánsgyürűt és azonkívül heti 80 font zsebpénzt. Hogy Rachman aránylag rövid idő alatt, 1945 óta, ilyen vagyont harácsolhatott ö ssze, annak fő oka a londoni lakásínségben keresendő. Rachmann 1945-ben, fillér nélkül, elron- gyolódott katonai uniformisban, pár héttel a második világháború befejezése után lépett először angol földre. Mint egy házblokk fűtője kezdte meg pályafutását. De csakhamar ún. beruházási „tanácsadója“ lett egy messinai gang- sterbandának, amely többek között lány- és kábítószer-kereskedelemmel foglalkozott és amelynek évi bevételei néhány százezer fontot tettek ki. Ami- hpr • Scotland Yard kezdett ezzel ^ társasággal foglalkozni, Rachmannak sikerült kívül maradnia, sőt gondoskodva magáról, annyi pénzt vett ki a rressinai kasszából, hogy önállósíthatta magát. A nyugatlondoni Paddingtonban — (londoni slum-negyed) — egy 8 egyes szobából álló házat vásárolt háromezer fontért. Ezt az alacsony árat Rachmann az angol lakástörvénynek köszönhette. Eszerint a ház bérlői még 1939-ben megállapított béreket fizettek, és felmondani sem lehetett nekik. Rachmannt ez a ház csak azért érdekelte, mert volt egy üres szobája. Ebben a szobában az ifjú ház- tulajdonos egy gondosan kiválogatott, 8 tagból álló néger zenekart helyezett el, akik a kapott megbízás értelmében szünet nélkül muzsikáltak, sőt engedélyt kaptak arra is, hogy természetes szükségleteiket is a ház belsejében intézhessék el, a lakások ajtaja előtt, a lépcsőházban és egyebütt. Három hónap múltán már az utolsó, törvénnyel védett lakó is elhagyta a házat, — önszántából. Rachmann elérte első célját. Az így szabaddá vált nyolc szobában egy tucat, gyermekekben bővelkedő néger családnak adott szállást, akiktől fejenként több bért zsebelt be, mint amennyit előbb szobánként kapott. Másfél évvel később már tízszeres áron adta el a házat és elegendő tőkével rendelkezett, ho^y Paddingtonban és a szomszédos slum-ne- gyedekben fokozott erővel folytathassa ház-spekulációit. De most már kézzel foghatóbb eszközökhöz folyamodott, hogy megszabaduljon a nem kívánatos régi lakóktól. Kivénhedt box-bajnokokat és birkózókat alkalmazott, akik azt a megbízást kapták, hogy az akaratos- kodó bérlőket a kiköltözésre tegyék hajlamosabbá. Sötétkék kabátjaikkal, vörös ingeikkel, fekete szemüvegeikkel és tor- zonborz arcukkal valóságos rémei voltak gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt és nem riadva vissza fenyegetésektől, erőszaktól, híven teljesítették főnökük parancsát. A lakók nem mertek rendőrséghez fordulni, mert tartottak a gengszterek bosszújától. így szabadult meg Rachmann házaiban a nemkívánatos, azaz kellőképpen nem fizető elemektől és azok helyébe a nyugatindiai szigetekről származó, dús családú bevándorlókat kvártélyozta be, akik örültek, hogy ha drágán is, de lakáshoz jutottak. Hálásak voltak Rachmannak, ö volt szemükben a „fehér törzsfő". Ilyen és hasonló eszközökkel jutott Rachmann további háztulajdonhoz és idővel valóságos slum-impériumot épített ki. De gondja volt arra, hogy ne egyedül szerepeljen mint háztulajdonos. Rafináltabbnál raffináltabb szerződésekkel, ál- nevék alatt társaságot alapított, hogy a hatóságokat félrevezesse, nehogy egyrészt a házak túlzsúfoltsága miatt akadályokat gördítsenek a spekuláció útjába, másrészt, hogy ily módon a házbérjövedelmet az egyes „társaságokra" felossza és port hintsen az adóhivatal szemébe. De a legmagasabb bevételekhez a » prostituáltak juttatták. Paddington-slum- beli házai egyikében például hét szobát hét lánynak adott ki, akik egyenként és naponta 40 silling bért fizettek neki — amely minden nap délben volt esedékes. Csak ennek az egy háznak jövedelméből Rachmann fedezni tudta az ugyanazon utcában levő többi ház jelzá- log-kötcsönére eső kamatokat és törlesztéseket, úgyhogy a többi ház jövedelme mint tiszta haszon folyt a zsebébe. Ezek a módszerek néhány éven belül sokszoros milliomossá tették a „fehér törzs- főt“. A valamikor lerongyolt lengyel katona öt évvel első házának megszerzése után már egy százezer fontot érő villát mondhatott a magáénak a londoni milliomosok negyedében, Hamsteadben, autókban pedig 2 Rolls-Roycet, egy Bentleyt, 2 Yaguárt és egy Cadillacot, amely utóbbit később odaajándékozta legraffináltabb bér- behajtójának, annak születésit ill 1111111 HU 111II! H H! U111 III i i II Violetta, a szabadság lánya Violetta — a szabadság lánya. Azért kapta ezt a nevet, mert 1944-ben született, tehát abban az esztendőben, amikor Bulgária felszabadult. Ezért gyakran fényképezik mint olyan nemzedék tagját, amely a szabadsággal együtt született. Ez a véletlen egymagában nem indokolná Violetta gyakori szereplését a bolgár sajtóban. Bizonyos értelemben tipikus ez a kislány. Szépsége jellegzeteseit bolgár, hollófekgte a haja, hosszú a szempillája, kreol a bőre, kissé telt az alakja. Ez jellemzi általában a bolgár nőket. Violettát nagyon sokan ismerik. Sokan megfordulnak azon a helyen, ahol dolgozik: a „Bulgária“ nevű szófiai étteremben. Violetta itt pincérnő. Fekete ruhában, fehér kötényben és bóbitában- szolgál fel. A pincérek munkaideje általában 7 óra, Violetta azonban egy órával kevesebbet dolgozik, ő még csak tanuló. Helyesebben, mire e sorok megjelennek, valószínű, már megszerzi a szakmunkási képesítést. Bár ismert szófiai kislányról van szó, az élete és életmódja rendkívül egyszerű. Az édesanyja nyugdíjas, ő gondoskodik a család háztartásáról. Az apja a villamosvasút egyik műhelyében szerelő. Van egy 14 éves húga is, aki a háztartásban szeret foglalatoskodni. Erre nem sok ideje van Violettának. Estéit tanulással tölti. Ha ritkán is, azért eljár színházba, moziba és udvarlójával egyszer-egyszer táncolni is. A színház a mindene. Arról álmodozik, hogy egyszer színésznő lesz. Mielőtt munkába állt, statisztált az egyik színházban. A Színművészeti Főiskolához azonban érettségi szükséges. Violetta most ezt akarja megszerezni. napjára. Testőrségének főnöke arról is gondoskodott, hogy a slum-milliomost senki se bánthassa, és erotikus éhségét zavartalanul kielégíthesse. Rachmann 1960-ban nősült, szép lányt vett el, de ez mit sem változtatott mértéktelen étvágyán. Egész sereg, főképpen kiskorú lányokat tartott ki, akiknek fényűző lakásokat ren- deztetett be. A hírhedt Christine Keeler isi so on volt nála, aki a maga részéről, amikor más kezekbe került, a Profu- mo-botrányban szerepelt, akkor a 15 éves Mandy Rice Da- vist vezette be nála, aki haláláig is mellette maradt. Ward így emlékezett: Rachmann halála letörte Mandyt. Én hoztam neki a hírt a lehető legkíméletesebben, mégis félig ájul- tan esett a padlóra. Később kinyitotta a szemét és azt lehelte: Mennyi maradt utána? Ward emlékezései nyomán a Scotland Yard is foglalkozott Rachmann szélmámosságaival és itt felmerült a gyanú, hogy Rachmann Péter egy még nálánál is sokkalta nagyobb szélhámos meghatalmazottja volt csupán. Ro
