Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-10-22 / 42. szám
S. Bandaranaike asszony Ceylon miniszterelnöke hazánkban tett látogatása alkalmával baráti beszélgetést folytat köztársasági elnökünkkel Antonín Novotnýval. AZ ALGÉRIAI ESEMÉNYEKKEL vezető helyen foglalkozik a világsajtó. „Algéria küzdelmes hétköznapja" címmel Pro- zsogin a Pravda algíri tudósítója megállapítja, hogy a fiatal Algériai Köztársaság már sok megpróbáltatáson esett keresztül, de ezek mind megoldódtak, mert a nép érdekeiről van szó. A cikkíró kiemeli, hogy aktivizálódik a belső ellenforradalom. Kabilia hegyeiben kormányellenes fegyveres osztagok alakultak. De hála az algériai nép legutóbb is megnyilvánult egyhangú akaratának és az egység fenntartására irányuló törekvésének, a kabi- liai lázadást sikerült gyorsan leverni, méghozzá úgy, hogy a kormány fegyveres erőinek alig kellett beavatkozniuk. Az imperialista körök, miután itt vereséget szenvedtek, másutt akarnak beavatkozni a fiatal állam belügyeibe. Az imperialisták megpróbálják érdekeiknek megfelelően kihasználni a marokkói-algériai konfliktust, hiszen a monopóliumoknak a szaharai kincsekre fáj a foguk. Prozsogin végezetül hangsúlyozza, hogy Algéria nem áll egyedül. Sok barátja van, s most, amikor az algériai nép jobb jövőjéért harcol, oldalán áll az egész haladó emberiség, amely melegen üdvözli Külföldi lapok Adenauer lemondásáról Adenauer lemondása alkalmat szolgáltatott, hogy a lapok mérleget alkossanak a kancellár 14 éves tevékenységéről. Ez a számvetés a józan és mértéktartó polgári sajtó szerint is negatív, sőt egyes lapok cikkei valósággal vádiratra emlékeztetnek. A tekintélyes angol konzervatív lap, a TIMES így összegezi véleményét: „Adenauer ellenállt a Szovjetunióval való kiegyezést célzó minden kísérletnek, meg lévén győződve, ha a kommunizmust magára hagyják, össze fog omlani, továbbá, hogy minden, ami a Szovjetuniónak használ, az szükségképpen árt a Nyugatnak. Csökönyösen vonakodott hajszálnyit is előremozdulni és ezzel összeütközésbe került valamennyi szövetségesével — Franciaországot kivéve —, és amint búcsú- kőrútja mutatja, csak a hangos torkú soviniszták és nacionalisták éljenezték dacos kihívó célzásait a Szovjetunióra, amelyek minisztertársainak csak gondot okoztak." A Financial Times az angol tőkés körök nagy tekintélyű újsága így ír; „Adenauer a maga természetének megfelelően a dullesi iskola szerinti hidegháborús harcos volt. Azt hitte, hogy Moszkva kezelésének egyetlen módja: a szembeszállások sorozata ... erős nyugati pozíciókból. Ugyanez De Gaulle iránya is a Kelet és Nyugat kapcsolatainak tekintetében, és valószínűleg ez létesítette az erős személyi kapcsolatot kettőjük között. A legnagyobb szolgálat, amelyet Adenauer hazájának tehet, az, hogy csendben visszavonult a politikától. Erhardnak és Schrödernek úgyis elég dolga lesz azzal, hogy lassan felszámolja Adenauer tévedéseit." A Guardian szerint Adenauer rendszerének legsúlyosabb kudarca kelet-európai politikája volt. Adertauernek már búcsúzkodása időszakában elhangzott uszító beszédei visszatetszést váltottak ki Franciaországban. „A kancellár hidegháborús légkörben akar távozni — írja a szocialista párti Populaire. — Csökönyösen ragaszkodik a hidegháborúba vetett hitéhez és rendkívül nyugtalanító gondolat, hogy továbbra is „az isteni beavatkozás" szerepét akarja játszani a német politikában." Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára a Neues Deutschlandban meg- ielent cikkében megállapítja: Csődöt mondott Adenau- ernak az a kísérlete, hogy Nyugat-Németország felfegyverzésével és katonai koalíciók létrehozásával meghódítsa a Német Demokratikus Köztársaságot, nyomást gyakoroljon a Szovjetunióra és a szocialista táborra általában. Kudarcot vallott az a politika, amely kezdettől fogva a béke és a feszültség enyhülése ellen irányult, és nem szolgálta a német nemzet érdekeit. Adenauer szakadatlanul a nemzetközi feszültség fokozásáért hadakozott, de nem tudta megakadályozni az atomfegyver-kísérletek részleges eltiltásáról szóló moszkvai szerződést — állapítja meg cikkében Max Reimann. Adenauer kancellárságának első percétől kezdve mindent elkövetett, hogy gátolja a németek kölcsönös megértését. Az NDK kormányának és népi kamarájának több mint száz idevágó javaslatát utasította el. A Német Szövetségi Köztársaság lakosságának — hangsúlyozta a cikkíró — Adenauer csődöt mondott politikája helyett a józan ész politikáját kell érvényre juttatnia. Előkészület az új oktatási évre Október l!-én a hazánkban tanuló iraki diákok csoportja, az Iraki nagykövetség épülete előtt Prágában, tiltakozott az iraki hazafiak üldöztetése ellen. Érdekes beszélgetésnek voltam nemrég tanúja. Pedagógusok, munkások, CSISZ-vezetők társalogtak. Az ifjúságról, annak neveléséről folyt a vita. A CSISZ-vezetők vállvonogatás közben és kissé pirulva ismerték be, hogy ezen a szakaszon — az ifjúság eszmei nevelése terén — vannak hiányosságok. A többiek nem a CSISZ-vezető- ket okolták, de a CSISZ oktatási évének külsőségeiben, tartalmában látták a hibát. Ügy gondolom mind a kettőben hiba volt. Ugyanis egyes CSISZ-vezetők a tagok és a fiatalok politikai nevelését ösztönösen irányították és gyakran lebecsülték. Nem egy falusi vagy üzemi, de gyakran iskolai CSISZ-szervezetben, hónapról hónapra odázták el a fiatalok eszmei nevelése problémáinak a megvitatását. Sőt mi több, egyes CSISZ járási vezetőségek nem tartalmilag, de kimondottan statisztikailag irányították a fiatalok sokoldalú nevelésének problémáját. Nem vette eléggé figyelembe a különböző szakaszon dolgozó fiatalok problémáit és korosztályait. Maga a tartalom gyakran sablonossá vált. A CSISZ IV. kongresszusa kiindulva a tapasztalatokból, abból, hogy az ifjúsági szövetség küldetése sokoldalúan felkészíteni az ifjúságot a kommunizmusba való életre, kihangsúlyozta, hogy a fiatalok eszmei nevelését jobban össze kell kapcsolni azok életével, s kell, hogy ez feleletet adjon mindazon kérdésekre, melyekkel munkájukban, életükben találkoznak. Ezért a nevelőmunkának céltudatosnak s vonzónak kell lennie. A fiatalok nem szeretik a sablonos formát, mindig újat keresnek. A CSISZ Központi Bizottságának elnöksége új határozatot fogadott el az ifjúság között végzett eszmei nevelömunka fejlesztéséről az 1963-64-es évben. A határozat figyelembe veszi a fiatalok problémáit és érdekeit. A határozat értelmében különböző rétegeződésre kerül sor az oktatási év előkészítésében. Míg az alapfokú kilencéves iskolák 9. osztályaiban a CSISZ eszmei nevelésének célja megmagyarázni a fiúknak és lányoknak a helyüket az életben, segíteni nekik a pálya- választásban és megmagyarázni nekik a CSISZ feladatát és küldetését, addig az üzemekben és falvakon élő ifjúság számára a nevelőmunkát úgy kell irányítani, hogy a fiatalok helyesen értelmezzék a párt politikáját, szert tegyenek a munkához való szocialista viszonyra és megismerkedjenek a népgazdaság alapvető kérdéseivel. Falun és üzemben az eszmei nevelésnek serkentenie kel! a fiatalokat, képesítésük és technikai tudásuk növelésére. , Ha így nézünk az oktatási év küldetésére, ha figyelembe vesszük mindazokat a változásokat, melyet az eszmei nevelőmunka elvár, akkor ennek előkészítésére nagy gondot kell fordítani. Az eddigi tapasztalatok jók. A CSISZ-funkcioná- riusok nagy része magáévá tette az oktatási év előkészítésének problémáját. A dubnicei kohóüzemben az eszmei nevelőmunka előkészítése az egész CSISZ-szervezet feladatává vált. Az első lépés az volt, hogy közvéleménykutatást végeztek: kit mi érdekel. Érdekes lett az eredmény. A fiúkat a technika, a tudomány legújabb vívmányai érdeklik, míg a lányokat egy-egy jó könyv, szúkebb baráti beszélgetés. Az új oktatási évet úgy készítették elő, hogy az megfelel az üzem valamennyi fiataljának. A technika iránt érdeklődők egy része az esti ipariskolába jelentkezett. A többiek körök, szemináriumok, viták keretén belül elégítik ki tudás-szomjukat. Az irodalom iránt érdeklődők számára viszont az üzemi könyvtár rendez vitaestéket, írók, neves művészek részvételével. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy a fiatalok érdeklődnek pártunk történelme, a nemzetközi kapcsolatok stb. iránt. Egyeseket a pártonbelüli nevelésre javasoltak. A többiek számára fenntartották a bevált Világ térképe feletti köröket. Ügy gondolják: jól tették. Az üzemből sokan utaznak külföldre. Vajon hol is adják át élményeiket, tapasztalataikat, ha nem az ilyen körökben? Persze nem ilyen rózsás a helyzet mindenütt. Különösen a falusi CSISZ-szervezetek maradnak le ezen a téren. Eber- hardon, Csenkén a CSISZ-vezetőség még mindig csak a kezdetnél tart. Jászon még körvezetőket sem kerestek. Pedig már itt volna az ideje. Van lehetőség behozni a lemaradást. Fontos kérdés ezekben a szervezetekben, hogy kik kerülnek a körök élére. Az eszmei nevelés előkészítésére sikeresen felhasználhatjuk az igazolványok cseréjét is. A CSISZ-ve- zetőség feladata megkeresni azt a formát, mely a fiatalok számára a legmegfelelőbb. a végbemenő társadalmi változásokat. A belgrádi Borba a marokkói-algériai határvidéken kirobbant fegyveres összetűzéssel kapcsolatban megjegyzi: semmiképpen sem lehet egyetérteni azzal, hogy a fennálló határokat egyoldalúan, fegyveres akció révén akarják kiigazítani. A két szomszéd ország közötti kritikus helyzetben a neokolonializmus mesterkedési lehetőséget kap arra, hogy gátolja a forradalmat. HABIB DELONCLE KÜLÜGYI államtitkár múlt kedden a szenátus külpolitikai vitájában kijelentette: a francia kormány folytatja nukleáris programját és ez további légköri robbantási kísérleteket tesz szükségessé. A bejelentés nagy felháborodást váltott ki a szenátorok között. A külpolitikai vitában, amelynek fő témája a francia atomfegyverkezés és a moszkvai egyezmény volt, a kommunistáktól a jobboldali függetlenpárti ' szenátorokig valamennyi felszólaló elítélte a kormány politikáját. Georges Guille szenátor a szocialista párt nevében leszögezte: a moszkvai atomcsend-egyez- mény enyhülést hozott, javította a nemzetközi kapcsolatok légkörét. Franciaország és Kína magatartása alkalmas arra, hogy meghiúsítsa „a béke felé vezető út" kilátásait. A vitában a radikális párt, az MRP és a független párt követelte, hogy a kormány csatlakozzék a moszkvai egyezményhez és adja fel önálló atomfegyverkezési programját. A degaulleista szenátorok az „atomellenes hangulatban" nem merték védelmükbe venni a kormányt és elálltak felszólalásuktól. „Nincs béke Kongóban" A PRAVDA CIKKE A kongói demokratikus erők ellen intézett újabb akciókkal kapcsolatban Zenovics a következőket írja a Pravdában:, Bár több mint három esztendő telt el azóta, hogy kikiáltották Kongó belga gyarmat szuverenitását, az imperialista hatalmak egyre durvábban beavatkoznak a fiatal köztársaság belügyeibe. Érdekeik védelmében gyakran felhasználják az ENSZ-csa- patokat, amelyeket bármi áron is, de ott tartanak Kongó területén. Az Egyesült Államok, Anglia és Belgium kormánykörei számára a kongói ENSZ-apparátus — amelyben., a legtöbb tisztséget imperialista megbízottak töltenek be — olyan megfelelő spanyolfal, amely mögött megsérthetik a fiatal afrikai köztársaság szuverenitását — írja a lap, majd rámutat: Ezideig sem szüntették meg végérvényesen az ország kettészakítottságát. Az imperialista politikusok mindent elkövettek, hogy mentsék a szeparatistákat. A katangai probléma még távolról sincs megoldva, Kongó gazdasági helyzete pedig továbbra is siralmas. A szovjet geológia a szocialista tábor szolgálatában A Szovjetunió rendkívül gazdag természeti kincsekben. Mindene megvan ahhoz, hogy gazdaságilag szakadatlanul fejlődjék. A szovjet geológia sikerei az utóbbi időben fényesen megmutatkoztak számos új kőolaj, földgáz, szén, vasérc, színesfémére-. valamint gyémántlelőhelyek feltárásában és tanulmányozásában. A Szovjetuniú szilárd ásványi nyersanyagbázist teremtett a kommunizmus építéséhez. Ezek az eredmények azonban nemcsak a Szovjetunió számára jelentősek. Igen fontosak a szocialista országok fejlődése szempontjából is. Ez különösen a kőolajra és a földgázra vonatkozik, amivel a szocialista országok többsége nem rendelkezik elegendő mennyiségben. A nemzetközi szocialista munkamegosztás elveinek megfelelően a Szovjetunió annyira kifejlesztette a kőolaj és a földgáz kitermelését, hogy a testvéri országok hiányát teljes mértékben fedezni képes. „A Szovjetunió gazdagsága nemcsak a miénk, — mondotta Hruscsov elvtérs, — hanem valamennyi szocialista országé, így tekintik ezt a kérdést a többi szocialista ország igazi kommunistái, marxista-leninistái is, akik szintén úgy nézik országaik gazdagságát, mint közös kincsünket, amely valamennyi szocialista ország népeinek közös érdekeit szolgálja. Olyan gazdagok vagyunk, hogy ez teljesen elégséges népeink szükségleteinek kielégítésére." A háború utáni időszakban gazdasági jelentőségét tekintve a szovjet kőolaj- és földgázkutatás, a feltárás óriási változáson ment keresztül. 1946—1960 között a Szovjetunióban csaknem 1300 kőolaj- és földgázlelőhelyet tártak fel, elsősorban a Volga és az Ural közötti területen, valamint Ukrajnában, az Észak-Kaukázusban és Kö- zép-Ázsiában. A geológusoknak a legutóbbi évek során elért nagy sikerei közé tartozik a középázsiai és a kazahsztáni kőolaj- és gáz- lelőhelyek feltárása. Ugyancsak hatalmas eredményeket értek el Nyugat- és Kelet-Szibériá- ban (Nyugat-Szibériai Alföi- dön) és az irkutszki medencében. A Nyugat-Szibériai Alföldön fekszik a Szovjetunió legnagyobb kőolaj- és földgázmezeje. Az eddigi adatok szerint a Nyugat-Szibériai Alföldnek a fele, több mint másfélmillió négyzetkilométernyi terület az eljövendő kőolaj- és földgázkutatás területe. Feltételezhető, hogy itt rövidesen újabb igen gazdag kőolajmezőre bukkannak. Mostanáig 17 földgázés 6 kőolajlelőhelyet tártak fel a Nyugat-Szibériai Alföldön. A geológusok nem feledkeznek meg a Groznij-körzeti, az Észak-Kaukazusi, a Krasznodár határvidéki, valamint a Kaspi- tengeren túli vidéken fekvő régi mezőkről sem. Itt tovább hatolnak lefelé a föld mélyére. A kőolaj általában igen nagy mélységekről tör elő. Ezért fúrnak most a Szovjetunióban 5-6 kilométer mélyre a már föltárt területeken. Szakembereinknek az a véleménye, hogy a XXII. kongresz- szus által kitűzött távlati tervek alapján 1980-ban 690—710 millió tonna kőolajat hoznak felszínre. A Szovjetunió kőolaj- és földgázlelöhelyek tékinteté- ben már most is első helyen áll a világon. Ezért komoly segítséget nyújthatunk a szocialista tábor országainak, s a Szovjetunió ásványi kincseinek nagy szerepük lesz a szocialista világrendszer megszilárdításában és fejlesztésében. Dmitrij Scsarbakov, akadémikus
