Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-10-15 / 41. szám
Aragon és Elsa Triolet a fiatalokról, az irodalomról és egyéb kérdésekről (Részletek abból a beszélgetésből, melyet Elsa Triolet a Clarté nevű francia kommunista ifjúsági lap szerkesztőjével folytatott.) Abban az időben történt, amikor Franciaországban sokat beszéltek a Francia Kommunista Párt és a kommunista diákok közötti „ellentétekről". A párt Központi Bizottsága ez év májusában behatóan foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Ez a ülés végleg csalódást okozott azoknak, akik azt remélték, hogy a párt és a fiatal értelmiség közé éket üthetnek. Az ülésen Aragon a következőket mondotta„Sokat beszéltek már arról, hogy az emberek, különösen a fiatalok mennyire öntet- szelgök. Csak hallgattam Besse elvtársat, aki előttem azt mondta, hogy 15 évvel ezelőtt a fiatalok még nem voltak ilyen teljhatalmúnk, de az a véleményem, hogy erősen idealizálja a saját nemzedékét. Minden ifjúság a maga módia szerint teljhatalmú, szuverén, és az én nemzedékem sem volt ennek az ellenkezője. Az ön- tetszelgés nemcsak a fiatalok tulajdonsága, vannak öntetszelgő vének is. Öntetszelgők azok az emberek, akiket az élet semmire sem tanított meg, vagy talán nem egész természetes, hogy a fiatalok mégis egy kicsit öntet szelgök ? Ha egyszer - kétszer majd alul maradnak és néhány pofont kapnak az élettől, tapasztalatokra tesznek szert, akkor csakhamar elvesztik ezt a tulajdonságukat és nem lesznek ilyenek. A diákok, mint minden más kategória, nem a szociális eredetük, hanem a magatartásuk következtében térnek el egymástól. A munkás fia, aki annak az egyetemnek az oszlopos tagjaként lép fel, amely a burzsoázia életmegnyilvánulását fejezi ki, távolabban áll tőlünk, mint a polgár (esetleg bankár) fia, aki mérlegelve, bukdácsolva a mi állásfoglalásunk felé igyekszik, és természetesen távolabb áll, mint az a polgári ifjú. aki határozottan a munkásosztály álláspontjára helyezkedik. Erre különös hangsúlyt fektetünk. Vegyük számításba azokat a demagógikus hibákat, amelyek ezen a téren a kérdés tisztázatlanságának következtében kelet - kezhetnek. Ezek a tévedések azért fordulnak elő, mert a proletárdiktatúráról olyan hamis elképzelések élnek még a mi sorainkhoz tartozó emberekben is. Erről a helyről szeretném kihangsúlyozni a proletárdiktatúra lényegét, amelyre nem tekinthetünk úgy, mint egy elavult fogalomra. A proletárdiktatúra valami egész más, mint a kifejezés puszta, nem dialektikus magyarázata, amely az emberek gondolkodásában él. Nem akarjuk revidálni a proletárdiktatúra fogalmát, csak vissza akarunk térni a fogalom lenini definíciójához. A proletárdiktatúra nem jelenti a munkások zsarno- koskodását. A nemzet különböző rétegei, főleg a munkások és a parasztok, valamint a nemzet más rétegei közötti szövetséget jelenti, amely a többséget teszi ki, védi a közös érdekeket, a közös jövőt, a szo- cializmust. Ez a mi diákjainkra is vonatkozik. Kivétel nélkül nem minden diákra, hanem azokra, akik meg tudják különböztetni a nemzet jövőjét és hozzá akarnak járulni ahhoz, hogy a kitűzött célt elérje — legyenek kommunisták vagy nem, de még annál inkább, ha már olyan fontos lépést tettek és kommunisták lettek. De a jelen időben a kommunista pártnak, a munkásosztály pártjának testvéri segítséget kell nyújtani a diákok számára, hogy kiszabadítsa őket a burzsoázia jól álcázott befolyása alól és megmentse őket attól a veszélytől, hogy kelepcébe ne essenek. Én is, mint az előttem felszólaló hangsúlyozom a testvéri segély- nyújtás szükségességét, mert a diákok fiatal emberek, mozgásban lévő emberek, akiket meg lehet változtatni és ezért minden téves álláspont vagy rideg beállítás azt a veszélyt rejtegeti magában, hogy a kölcsönös kapcsolat merevvé válik, megszűnik és a diákok a burzsoázia karjába hullanak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a diákoknak hízelegni kell és mindent meg kell nekik bocsátani. Nem azt jelenti, hogy opportunista módon kell velük szemben viselkedni. Ellenben arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezek a fiatal emberek milyen harcon mentek keresztül és abban az időben, amikor Franciaországban a gaulleista állam megszületett, amikor olyan nehéz vizsgán mentünk keresztül, amely számunkra, idősebbekre nézve olyan fájdalmas volt — ezek a fiatalok kommunisták lettek; arra az időszakra gondolok, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának XY. és XXII. kongresz- szusán a leleplezéseket a nyilvánosság elé vitték. (Folytatjuk) A modem kor követelménye (VITAZÄRÖ A MAGYAR DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTES MŰSORÁHOZ) A kármennyit forgatjuk, fontolgatjuk a gondolatot, egyre inkább arra a meggyőződésre jutunk, hogy valamivel adósak maradtunk az olvasóknak. Felcsigáztuk az idegeket, felkeltettük az 'érdeklődést, elkezdtünk vitázni a sajtó hasábjain és a végén elfelejtettünk pontot tenni a megkezdett mondat végére, vagy úgy is mondhatnánk; elfelejtettük befejezni az elkezdett mondatot. Miről is van szó? Néhány hónappal ezelőtt heteken keresztül folyt a vita a Magyar Dal és Táncegyüttesről az Üj Ifjúságban. A hozzászólásokban nem volt hiány, a tanácsadásban sokan részt vettek, felemelték szavukat Írók, költők, diákok és az együttes tagjai is. Már régen elcsitult a zaj, már el is felejtettük a megjelent írások mondanivalójának a lényegét. Nagy volt a föllángolás, kevés a tett. Tipikus betegségünk ez már nekünk. Föllapoztuk újra a megjelent írásokat csupán azért, hogy ébren tartsuk azokat a gondolatokat, amelyeket szerzőink fölvetettek és hogy a jogos követelések előbb vagy utóbb valóra válhassanak. Persze, ő maguktól nem válnak valóra az itt-ott elejtett javaslatok, kívánságok és főleg nem válnak valóra máról holnapra. M ielőtt azonban az egyes javaslatok létjogosultságával, ill. valőraváltásá- nak lehetőségével foglalkoznánk,. szólnunk kell arról a kérdésről, amelyről a legtöbbet vitáztak. Szinte minden hozzászóló foglalkozott az Együttesnek népi hagyományokra épülő táncaival, valamint az ún. modern táncokkal. Hogyan is állunk ezzel? A klasszikus magyar néptánc szépségét mindenki elismeri, élvezi. A verbunkkal és a csárdással mindig sikert lehet aratni. A fenti állítást bizoSzerény, de szívből jövő, kedves és magasztos ünnepségen vettünk részt szeptember 29-én Kassán. Batsányi Jánosnak, a forradalmár és költő születésének 200. évfordulóján emléktáblát lepleztek le. A hűvös vasárnapi délelöttön sokan gyülekeztünk a magyar forradalomkiáltó Batsányi volt lakása előtt, hogy rövid húszpercre elénk idézzük lángoló szavait, parázsszító verseit, s a rövid percek évtizedekké, századokká és örök idővé nőjenek: maradjanak szavai bennünk, ne feledjük öt. Mi, kassaiak büszkék vagyunk rá, hiszen Batsányi öt évig élt és alkotott ebben a városban, itt indítja meg a Magyar Múzeum című folyóiratot, melyben először jelennek meg' forradalmi költeményei. Ahogy nézem a szürke márványtáblát, melyen aranybetűs neve csillog, újra, meg újra fülembe csengenek izzó, acélos szavai, melyekkel verseiben szól. Az emléktábla leleplezésén veszprémi és tapolcai vendégek is résztvettek. A veszprémi Költészeti Színpad igazgatója Pintér Tibor előadásában elevenedett meg Batsányi legszínesebb verse: „A látó" és az 1789- ben Kassán írt „A franciaországi változásokra“ című verse. nyithatják az együttes azon tagjai is, akik most három hónapi nyugat-németországi körúton vannak és éppen a csárdással aratnak nagy sikert. Az már más kérdés, ha az Együttes munkája csak ezeknek a számoknak az előadásában merül ki. A helyzet ugyanis az, hogy például a Magyar Dal- és Táncegyüttes Rezgő Csárdás című tánca gyönyörködtet, de a táncból származó élmény különösebb érzelmi emóciókat nem kelt bennünk. Már évek óta viták folynak arról, hogy más művészi mondanivaló is kifejezhető-e a néptánc eszközeivel. Nem új probléma ez és nem is sajátosan magyar. Meg kell értenünk, hogy a táncművészet egységes, éppúgy, mint a többi művészet. Nem a klasszikus balett, nem a néptánc, nem az ún. modern tánc „a“ tánc, hanem mindezek csupán a táncművészet különböző irányai. A táncban három alapvető dolog van: lépés, ugrás és forgás. És ez a három alapvető — a néger rituális táncoktól kezdve egészen Ulanova csodálatos balettmüvészetéig. Az együttes szemléletében tükröződtek bizonyos népieskedő vonások, azonban ma már azt vallják, és ez is a fejlődés eredménye, hogy a néptánc fogalmát nem szabad leszűkíteni csupán a paraszti táncra. El kell ismernünk azt is, hogy a néptánc helyet kapott a balettben és ezzel a táncművészet mindkét fajtája csak gazdagodott. A mindenkori legnagyobb feladat az volt és az is marad, hogy a ma emberéhez szólni a művészet ezen ágával is, Ez pedig nem is olyan könnyű feladat és nagyon nagy felkészültséget követel. Szakemberek vitatkoztak és vitatkoznak azon, hogy lehetséges-e köztudomásúan nem mai eredeti néptánccal a ma emberéhez szólni. Majdnem minden szakember egyöntetűen A Kassai Nemzeti Színház tagjai is hozzájárultak az ünnepély széppé és gazdaggá tételéhez. Petőfi Apostolából adott elő részletet a színház egyik tagja szlovák nyelven. Mindkét nyelven a költő iránti tiszteletet szólaltatta meg a szavaló. A 200 évvel ezelőtt született költőről elnevezett tapolcai termelőszövetkezet tagja koszorút helyezett az emléktáblára. A nagy költő Tapolca szülötte. A Kassai Magyar Tannyelvű Ipariskola diáksága is megünnepelte a pirosbetüs napot. Ünnepélyünket Rác z Olivér csehszlovákiai magyar író nyitotta meg. Röviden beszélt az ünnepelt jelentőségéről, tevékenységéről, méltatta alkotó munkáját. Azután a fiatalok vették át a szót. Az Oj Nemzedék kultúrcsoportjónak tagjai hozták közelebb hozzánk Batsányi életkörülményeit, mutatták be a kort, melyben élt, küzdött, s maradandót, halhatatlant alkotott. Czére Brigitta, Eiben Erzsébet, Hozák Valéria és Szakái Gábor előadása nyomán, a kiáltó, a figyelmeztető, a parázsló, a bíztató és kirobbanó Batsá- nyi-sorok útján közénk jött maga a költő, a kemény politikus, a megingathatatlan forravallja, hogy lehetséges elsősorban azért, mert a néptánc formagazdagsága szinte kimeríthetetlen és valósággal ontja a variációs lehetőségeket. Csak meg kell találni azt az új táncnyelvet, amelyen maibb módon, mai érzelmi és gondolati töltéssel szólhatunk a nézőhöz. Ennek az új táncnyelvnek a kialakítása a világ valamennyi népi együttesének gondot okoz napjainkban. És ahogy ezeket az együtteseket ez a gond a balett felé fordítja, úgy figyelhető meg a balettművészetnek egyfajta közeledése a néptánc felé. Természetes, hogy ez nagyon izgalmas és érdekes folyamat, ezért is okoz annyi vitát napjainkban. Az út, amelyen haladnunk kell, nem mentes az akadályoktól és buktatóktól. Az útkeresés mégis mindig többet jelent, mint az egy helyben való topogás. A mi együttesünk elindult az új úton, elkezdték a kísérletezést. Vigyázni kell arra, hogy a kísérletezésük ne fulladjon kudarcba. Ez pedig nemcsak a vezetők és a tagok ügye, hanem mindnyájan felelősek vagyunk érte. A másik legtöbbet vitatott kérdés az együttes tagságának összetétele körül merült fel. Egyetérthetünk Cselényivel abban, hogy kevés az olyan tag az Együttesben, aki ha majd „kiöregszik“, akkor a tudását valamelyik falusi vagy városi műkedvelő népművészeti együttesben gyümöl- csöztetni tudja. Többek között felvetődött az a gondolat is, hogy Bratislavában az Együttes elvesztette bázisát, mivel a Pedagógiai Intézetet áthelyezték Nyitrára. Véleményünk szerint a bratislavai szlovák főiskolákon is van annyi magyar anyanyelvű hallgató (ha nincs, ezért is felelősek vagyunk), akik az együttes mag- vát alkothatnák. Az már a másik kérdés, hogy a főiskola eldalmár, s velünk volt egy estén át — szívünkbe zártuk! Az estén megjelentek a magyarországi vendégek is, köztük a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete. A szép estéért, melyet iskolánkban töltöttek, Pintér Tibor mondott köszönetét — szavalataival. Mindenkit elbűvölt a tökéletes előadás, a jól összeválogatott versek. A ma élő magyarországi, majd a csehszlovákiai magyar költők: Rácz Olivér és Veres János verseit szavalta egyforma odaadással, élvezetesen, művészien. Batsányit méltán nevezik „Petőfi előképének“, hiszen hitet tett a társadalmi forradalom mellett, kétszer szenved várfogságát azért, mert szabadságra vágyik, szabadságért kiált. Kora kiveti őt, üldözi. Még életében elkészítette sírkövét. A prózai és verses részekből álló, meghatóan szép feliratot ő készítette, melynek utolsó mondata így hangzik: „Legyen bár a jelenkor irigy, vagy hálátlan, az utókor igazságos lesz". Nem tévedett. Tudta, érezte, hogy eljön, akarta, hogy eljöjjön a kor, amikor vágya valósággá, álma új világgá, sorai beteljesüléssé válnak, s neve aranybetűs lesz. A kora hálátlan volt, de az utókor igazságos, büszke nevére! Gálffy Zsuzsa Virágom, virágom ... végzése után ezek a fiatalok hova kerülnek. Jelenleg szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. De ezzel majd máskor ... Nyitrán megvan a lehetőség arra, hogy egy önálló együttest szervezzenek. Főleg az indulásnál itt sokat segíthetne a Magyar Dal- és Táncegyüttes is. Ami a népi hagyományok gyűjtését illeti, elmondhatjuk, hogy az Együttes vezetősége a lehetőségekhez viszonyítva végzi ezt a munkát is. Az elmúlt hetekben is Kelet-Szlová- kiában jártak és értékes anyaggal tértek haza, amelyet a jövő évi műsorukban már fel is használnak. Persze be kell látnunk azt is, hogy a gyűjtés egész embert követel és nem lehet csak alkalomszerűen végezni. Itt nem az együttes szakembereinek állításait akarjuk igazolni, de ma már a népi hagyományok, az igazgyöngyök feltárása nem is olyan könnyű feladat, mint azt néhány an elképzelik. A vita során több helytelen és személyeskedő nézet hangzott el. A szerkesztőség helyet adott ezeknek is, mivel meg volt győződve arról, hogy minden hozzászóló az ügy érdekében emelte fel szavát. I smételjük: az együttes új profiljának kialakítása a mindnyájunk Ugye. Nem akarjuk azt, hogy egyesek hagyományokat rúgjanak fel a kísérletezés ürügyén. Ami értékeset csináltak eddig, azt tartsák meg és éppen abból kiindulva alkossanak olyan újat, amely a mai emberhez érzelmileg is közelebb áll. Az együttes vezetősége gyümölcsöztep- se azokat a gondolatokat ill. értékes javaslatokat, amelyek a vita során elhangzottak. Az együttessel többet kellene törődni a kívülálló szakembereknek is és elősegíteni azoknak a problémáknak a’ megoldását, amelyek az együttesben előfordulnak. Necsak a bemutató után, úgy is mondhatnánk, necsak ünnepnapon törődjünk velük, hanem egész éven át. HÍREK A svéd hadiflotta egyik vezérhajója 1627-ben Stockholm előtt elsüllyedt. Most sikerült nagy erőfeszítések árán kiemelni. A hajóroncson tömérdek emléktárgy, fegyver, pénz és egyéb régészeti lelet mellett — egy gyönyörű márvány fiú-szobrot is találtak. A régészek kutatják az értékes műalkotás eredetét. ★ Ellopták Reonir „Nő mellképe“ című olajfestményét az egyik New York-i képző- művészeti galériából. A tolvaj a tízezer dollár értékű képet gondosan kivágta a keretből, s úgy vitte el. ★ Könyv-világkiállítást akar rendezni jövő nyáron az angliai könyvkiadók szövetsége Londonban. ★ A Svéd Tudományos Akadémia négyezer személyt és intézményt kért fel, hogy tegyenek javaslatot a jövő évi Nobel-díjasokról. Eddig harminc ország nyolcvanegy írója nyújtotta be művét, kilencven tudományos munka érkezett. a z utókor büszke nevére Az együttes kórusa.
