Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-10-15 / 41. szám
Gondok a pelsóci szövetkezetben BÉKE — Egységes Földműves Szövetkezet, Pelsőc. Nézegetem a régi házon cifrálkodó új táblát. — Ha az irodába akar menni úgy az udvar felől kerüljön. Öreg néni állt a hátam mögött, s még azt is hozzá tette, hogy az idegenek rendszerint nem találnak be. Az irodában Molnár László főkönyvelőt és B e r t u s Ärpádné könyvelőt találtam. — A többiek már rég kint vannak a határban. Ott van most a nagyüzem — magyarázták. — Az elnök elvtárs is? — kérdezem. — Reggelizni ugrott haza — mondják —, de jön ő rövidesen. A falakon sorban bekeretezett diplomák és egy hatalmas fekete tábla. Az utóbbit vizsgálatom alaposabban. Bűvös tábla ez. Minden kiváncsi természetet kielégít, már olyat, akit a szövetkezet életéből csak a számok érdekelnek. Összesen; mezőgazdasági terület — 1039 hektár, a tagok száma 116 stb. Közben megérkezik az elnök B e c s k e István. Mondom neki, a fiatalok érdekelnének. — Minket is — jön kapásból a mosolynélküli válasz. Aztán megtoldja még — ha valahol nincsenek fiatalok a szövetkezetben, akkor az Pelsőc. Ezért érdekelnek minket is a fiatalok. — De mégis hányán vannak? Mondjuk 25 éves korig? — Várjon csak — öten. B e r t u s Ärpádné a könyvelőnk, Pásztor Zsuzsa a pénztárosunk ezenkívül Filip S a b o 1 állattenyésztési mérnök (most jött a szövetkezetbe), ifj. Silling Miklós traktoros, valamint Lukács Sándor. Hát ennyi. Nem nehéz megjegyezni. — Ezután már meg se igen merem kérdezni az átlagos életkort. — Csak 55—60 év között mozog — mondják s a csak szónak különös gúnyos íze van. Dehát miért mennek el Felsőéről, s általában a mezőgazdaságból a fiatalok? Napjainknak ez az uralkodó kérdése. Miért, miért, miért?... Nézzük csak... A fő-fő elszívók — a Tatrasmalt, Kuntapolcán a szerszám- gyár, a gömörhorkai papírgyár, a rőcei_ lenfeldolgozó, valamint a VASÚT nagybetűvel, mert itt áll meg a legtöbb fiatal. Az elnök szerint ezek az üzemek vonják el a fiatalokat. Hogy azok miért mennek? Az üzemben megvan a havi (jóval magasabb, mint a szövetkezetben) fixe. Nyolc órát dolgozik, s utána úriember. Mit tud adni ezzel szemben a szövetkezet? — Pelsöcön a munkaegység tervezett értéke 16,20 korona. Előlegként 9 koronát fizetnek. A bentmaradó részt ki tudják-e fizetni? Valami mutatkozik, de nem. A szövetkezetben a nyolcórás munkaidő ismeretlen. Tehát reggeltől estig tart egy munkanap. A kereseti lehetőség ennék ellenére is a legtöbb szövetkezetben alacsony. Természetes, hogy mindenki inkább az előbbi könnyebbet választja. S hogy ez megváltozzon érezhető díjazáskülönbséget kellene bevezetni a földművelésben dolgozók javára. Egyedül csak ez segíthet a mezőgazdaságból az ötvenes évek elején elriasztott embereket visszahódítani. Meg kellene találni a föld, a földművelés értelmét az emberek szívében. Körülbelül ez szűrhető le az elnök, a könyvelő és a főkönyvelő válaszaiból. Mit lehet ehhez hozzátenni? Egyelőre csak Töményt arra nézve, hogy ezek a problémák rövidesen megoldódnak. Mert addig, amíg ez a döntő változás be nem következik, hiába minden erőlködés. — A pelsőci szövetkezet mindenben teljesíti eladási tervét. Van-e tehát mód a kereset gyors javulására? — Nincs, vagy legalábbis nagyon kevés. Többet, sokkalta többet kellene termelni, ahhoz pedig nincs elég munkaerő, nincs elég a hegyesebb vidéken is sikerrel alkalmazható gép. Próbáltunk mi már minden módot. Szerződést kötöttünk a fiatalokkal, tanítottuk őket mezőgazdasági iskolán (Rozsnyón) s aztán fütyültek ránk. Illetve a mezőgazdaságra. Marika elment ápolónőnek, Valika pincérnő, Erzsiké pedig a felvásárló üzemben dolgozik. Volt több ilyen esetünk is, de azzal, hogy most siránkozunk felette, ez a kérdésnek mit sem használ. Csak azt nem értem, hogy miért papolunk annyit a mezőgazdaságról, ha a másik oldalon pieg mindenki alkalmaz mindenkit, tekintet nélkül képesítése milyenségére. Ennyit a fiatalok, illetve a pelsőci szövetkezet (mert sokkal inkább a szövetkezeté) problémájáról.- Akad még itt persze több más papírra kívánkozó dolog is. (Ez utóbbit búcsúzáskor bízta rám Becske elnök). Mégpedig a Hegy (pelsőci fennsík) problémája. A Hegyen legelőgazdálkodást rendeztek be. Négy és fél fhilíió korona befektetéssel hozzákezdtek a vízellátás kérdésének megoldásához. A munkálatok első részét be is fejezték (itatókat a forrásnál víztárolót stb. építettek.) Megtörténik azonban, hogy nyáron, amikor a legnagyobb szükség lenne vízre (ugyanis május 1-től szeptember végéig mintegy 450 —500 darab szarvasmarhának, valamint körülbelül kétezer darab juhnak nyújt kiváló legelőt a Hegy) kifogy. Nincs. Ennek a kiküszöbölése az eddig befektetett összeg egyötödébe sem kerülne. S ha az eredeti tervek szerint különben is számítottak a második rész kiépítésére is, ami abból állna, hogy a Rekettyeújfalun keresztül folyó patakra vízfelfogót kellene építeni. Érdemes lenne tehát elgondolkozni, hogy a speci^lizáciőban a tejtermelésre berendezkedő szövetkezetben nem lenne-e előnyös, helyénvaló, főleg kifizetődő és érdemes a második szakasz építkezését is befejezni. Annál is inkább, mert így a négy és fél millió korona ablakon kidobott pénz. -tóBurgonyaszüret Valamivel négy után lehetett. A Tátra csúcsai körül apró fehér felhők ölelkeztek. Szép reggel volt. Saliga János a lu- öivnai szövetkezet elnöke a falu titkárával Dilský Tamással igyekezett kifelé a határba. — Ha csak egy kevés is esne, mindjárt másképp nézne ki a dolog — jegyezte meg az elnök szomorkásán. Örültünk a szép termésnek s úgy néz ki, hogy semmi sem lesz belőle, ha nem öntözünk. Elhallgatott. — Hanem az emberek biztosan kinevetnek — Tolytatta. — \ krumplit öntözni? Ilyen se volt még itt a Tátra alján. — Ne bántson az téged. , Fő, hogy lesz krumpli. A fentiek júniusban történtek. S a nyár hova-tovább annál szárazabb lett. A szövetelsőségére pályáztak. Nem voltmár a gazflasági udvarban van- más kiút, hozzáláttak hát anak, ahonnan aztán irány a Ilyen terméskor indokolt a mosoly, a nevetés. kezetesek egyre többet nyugtalankodtak, hogyisne, hiszen az idén a poprádi mozgalom csővezetékek lefektetéséhez. Csaknem három hónapig gondozták a hatalmas burgonyatáblákat, mint valami veteményes kertet. A közelmúltban jártam újra a szövetkezetben. Az elnököt a szövetkezet gazdasági udvarában találtam, éppen a traktorosokkal egyezkedett. — — Hozott az ég. Mi az, a burgonyatermésünket jöttél megnézni? — nevetett és azonnal magával cipelt, ki a határba. — Mit gondolsz, mennyit lehet úgy hektáronként kitermelni? — Hogy sokat ne mondjak, gondolom úgy 190-200 mázsa körül. — És mit szólnál hozzá, ha mi idén 300-350 mázsát adnánk hektárjáról? — Hogy??? Biztosan át akar ejteni — gondoltam magamban. Kiértünk a burgonyaföldekre. Az arca elérzékenyedett, mint amikor az apa a gyerekeit látja. Lehajolt s egy bokorról szétkaparta a földet. Megjelent a szép sárgás burgonya. A krumpli nem volt nagy. de kicsi sem. Olyan éppen a legjobb, a legszebb. — Hogy csináltátok ezt? Hisz láttam ezeket a táblákat júniusban is és akkor magad sem vártál semmi jót. — Hát ami azt illeti, nem volt könnyű dolog. Már arra is gondoltunk, hogy idén először csökken a munkaegység értéke, ha nincs az emberekben megértés, kedv, nem is tudom, hogy végződött volna. Ahol az emberek jól gondolják, ott megy is a munka. És Lučivnán jó szövetkezetesek vannak. A csoportvezető nem egyszer kerül fogas kérdés elé — miként elosztani a munkát, hogy mindenkinek egyformán jusson. ÉS nem kilenckor, meg tízkor. Alig virrad, a tagok munkahely. Amikor a szövetkezet elnöke előállt a javaslattal — öntözni a burgonyaföldeket — a szövetkezetesek csőlefektetőmunkásokká váltak. Aztán mindannyian, ha titokban is, kijártak a határba nézni, figyelni munkájuk eredményét. Amióta életbe lépett a poprádi mozgalom Lučivnán mindig valami hiba csúszott a számításokba. Valaki mindig elhúzta az orruk elől az elsőséget. Idén azt mondták — elég! Gondját viselték a krumplijuknak. A szövetkezet elnöke Šu- liga János a határba helyezte át az irodáját. Kint élt a burgonyaföldeken és nem túlozunk, amikor azt mondjuk: éjjel-nappal. A munkák nagy részét gépekkel végezték. Tanácsért pedig a nagylomnici magnemesítöbe jártak. Mindenkinek szívügye lett, hogy a szövetkezet igazán a lehető legtöbb burgonyát termelje és az eredmény? Pontosan psak október 15. körül tudják megmondani. Ugyanis akkorra fejezik be a betakarítást. Az első helyet azonban már senkisem veheti el tőlük. (ó) Teljes ütemben folyik a kukorica, egyik legfontosabb szemes takarmányunk betakarítása. AZ ELNÖK Jónéhány éve már, hogy a riüdasdi szövetkezetben elnökké választották Szedlák Tamást. Hogy mivel érdemelte ki? Munkával, méghozzá jó munkával. Evekig mezőgazdász volt, s minden követ megmozgatott, hogy az 1200 hektárnyi mezőgazdasági területtel rendelkező szövetkezet új utakra lépjen. Azt is mondogatták róla. egy időben, hogy a gépek, a gépesítés, a modern technika és technológia szerelmese. Az elnöki „jogar" tehát méltó kezekbe került. S hogy a tagság jól választott, azt az eredmények fényjelzik a legjobban. Százezrek szerezhetnek szakképzettséget! A mezőgazdaság korszerű gépeket és berendezéseket kap, műtrágyát, hogy nagyobb legyen a terméshozam s ebből eredően a háziállatok hasznossága. A gépek és berendezések jobban szaporodnak, mint a szakképzett ember. A mezőgazdasági termelést, ha az ipari termelés színvonalára akarjuk emelni, elegendő szakképzett dolgozóra van szükségünk. A gépállomások és a mezőgazda- sági üzemek, az utóbbi időben nagyszámú mezőgazdasági dolgozót képeztek ki a különféle gépek kezelésére, hazánkban azonban mégis 100 000 fiatalnak nincs képesítése a mező- gazdasági gépek kezelésére. A CSISZ IV. kongresszusa a CSISZ szerveinek és szervezeteinek feladatul adta, hogy a mezőgazdasági igazgatóságokkal, valamint a SVXZARM- MAL (a Hadsereggel Együttműködő Szövetség) karöltve két-három éven belül képezze ki az ifjú növény és állattenyésztési dolgozókat a mező- gazdasági gépek kezelésére, beleértve a vontatott eszközöket is, valamint fejőgépeket, önműködő etetőket, stb. E télen a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok 50 százalékát kell kiképezni, jövőre 40 százalékot, s a rákövetkező évben a többieket. Az oktatás célja, hogy a szakképzettséggel nem rendelkező fiatal mezőgazdasági dolA szövetkezet évről évre gyarapodik, s-vele gazdagodnak a tagok is. Tejeladási tervüket (170 000 liter) már 15 000 literrel túlteljesítették, s túlteljesítették 50 000-rel évi tojáseladási tervüket is. November végére pedig eleget tesznek évi húseladási tervüknek. Ennyit az eredményekről. Az elnökről, Szedlák Tamásról (a képen) pedig még annyit, hogy fiatal ember létére is kiválóan látja el komoly elnöki teendőit. Iván Sándor, Kassa Érdekességek Az otrokovicei Moravan üzemből 26 országba szállítunk repülőgépeket. Eddig már 18 típusú siklórepülőt és vitorlásrepülőgépet gyártunk. ★ • ★ A Szovjetunióban a cementhulladékokat jó eredménnyel használják fel a trágyázásnál. A cement ugyanis sok káliumot tartalmaz, s ezáltal csökkenti a talaj savanyúságát. ★ • ★ A Krnori Karnala textilüzemben a hímződében elektronikus számolóberendezés elgozók megismerkedjenek az agro- és zootechnika alapelveivel. El kell érnünk, hogy minden traktorra, kombájnra és más fontos gépre két szakképzett erő jusson. A szükséglet és a helyzet követelménye szerint az ifjú mezőgazdasági dolgozók a következő tanfolyamokon szerezhetnek szakképesítést; 1. mezőgazdasági gépesítők tanfolyama a kerekes traktorok kezelésére, 2. mezőgazdasági gépesítők tanfolyama a lánctalpas traktorok kezelésére, 3. mezőgazdasági gépesítők tanfolyama a különleges betakarító gépek kezelésére, 4. mezőgazdasági gépjavítók tanfolyama, 5. állattenyésztési, sertés és baromfitenyésztés tanfolyam, 6. szaktanfolyamok, iskolázás és instruktázs a vontatott eszközök és gépek kezelésére, az új gépek megismerésére és kezelésére, a haladó munka- módszerek iskolája és az újító iskolák. A CSISZ-szervezetek feladata megnyerni a fiatalokat az egyes tanfolyamokra, figyelemmel kísérni és biztosítani a részvételt a tanfolyamokon, az egyes témák sikeres elsajátítására vezetni őket, s a tanfolyamok elvégzése után figyelemmel kísérni, hogy szakképzettségüknek megfelelő munkát kapjanak, továbbá megnyerni őket a komplex gépesített csapatok- és brigádokbani munkára. (Á) ELISMERÉS Csémi Józsi akkor jegyezte el magát véglegesen a szabad természettel, amikor 1955 őszén nem kevés szorongással átlépte a Leleszi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola küszöbét. S hogy a Csallóköz közepéről, Nemesócsáről miért éppen keletre ment mezőgazdasági képesítést szerezni, azt most nyolc év távlatából is épp oly kevésbé tudja indokolni, mint akkor, az első ismerkedési esten. „Sok mezőgazdasági szakemberre van szükség, s én szeretem a mezőgazdaságot, ezért választottam..." írta ő is az első fogalmazványt, úgy mint a többiek, könnyedén dobálva a betanult hangzatos kifejezéseket, amelyek igazi, mély értelmét csak az iskolapad elhagyása után tudatosította kellően. A technikumon tanultak jelentették az első lépést az életúton. Ez az út nem diadalmenet. Sokan eltérnek a választott céltól. Józsi azon szerencsések közé tartozott, akik az érettségi után nem csalódtak elképzelésükben. Szülőfalujában, Nemesócsán megértés Ni, egy fészekben az egész családnak jó vacsorára való akad lenőrzi a hibákat és 3-4 munkaerőt pótoi. Országos viszonylatban 7-8 millió koronát takarítanak meg a berendezés bevezetésével. * • ★ A mezőgazdasági kutatóintézetek legújabb tapasztalatai szerint a burgonyát 10-13 fok C hőmérséklet mellett a legjobb tárolni. A keményítő, cukor és vitamin-tartalma csak egész jelentéktelenül változik. ★ • ★ Nyitrán, Plastika néven hatalmas műanyagfeldolgozó üzem épül. Már megnyílt az ipari tanulóotthon, ahol a jövő mestereit kiképzésben részesítik. és bizalom várta az ifjú szakembert. — Egy év múlva bevonul katonának. Adjunk neki lehetőséget, hogy megismerje a könyvelést, még hasznát veheti — így döntöttek akkor a szövetkezet vezetői. Igazuk volt. — Sokat feledtem két év alatt, s visszatérve nem egyszer kellett előszednem a régi tankönyveket — így emlékezik Józsi a katonaság utáni időre. Azóta úgy eltelt egy év, hogy szinte észre sem vette a nagy elfoglaltságban. A szövetkezet vezetői bátran előlegeztek bizalmat a fiatal mezőgazdásznak. Nem csalódtak. Pedig egy ilyen nagy szövetkezetben komoly munkát jelent a komplexbrigád irányítása. Számára a reggel, az öt órai felkelést jelenti, s csak este, a munkaelosztás után mondhatja, hogy befejeződött a nap. Ilyenkor aztán sokszor azt sem tudja, hogy az olvasást, a szórakozást vagy az alvást válassza? — Tanulni kellene, méghozzá rendszeresen, de kevés az idő — mondja elgondolkodva. Szavaiból érzem, hogy a gondolat sokat foglalkoztatja. A nemesócsai egyetemesen gépesített brigád, a legjobbak közé tartozik a komáromi járásban. Csémi József alig egy éve áll a gépesítő posztján, de eredményesen megbirkózik a feladatokkal. S hogy munkájára felfigyeltek, azt akkor érezte legjobban, amikor a szövetkezetek versenyének kiértékelésekor, a járási termelési igazgatóság vezetőitől átvette a jutalmat, s egy jelvényt, amelyen ezt olvasta: Kiváló mechanizátor. Ez a kitüntetés egy huszonhárom éves fiatalember szorgalmának, jó munkájának elismerését jelentette. ■» 'Cs. J.
