Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-10-15 / 41. szám
V*-/ ) £ K Alekszej Mereszjev, a Szovjetunió háromszoros hőse üdvözli kedves olvasóinkat. Ben Beila nyilatkozik Ben Bella algériai államelnök nyilatkozott a Liberation című francia lap tudósítójának. Ben Bella elítélte a kabiliai pártütést, kijelentette, szó sem lehet arról, hogy tárgyaljon Ait Ahmeddel, a lázadók vezérével. Ait Ahmed a kalandorság útjára tért — hangoztatta. Az algériai államfő rámutatott azonban, hogy a kabiliai problémát higgadtan, békésen szándékozik megoldani. Természetszerűen nem engedhető meg, hogy az ország bármelyik része is kikerüljön a központi kormány fennhatósága alól. Ben Bella a többi között elmondotta: október 25-én megtartják a parasztok országos kongresszusát. Ezen a kollektív gazdaságok eredményeit és hibáit vizsgálják meg, hogy kijelöljék a fejlődés további útját. A közelmúltban történt áüamosítások után most a dohány- gyártáson a sor — mondotta a köztársasági elnök. Hangoztatta, Algéria hű marad a Franciaországgal való együttműködéshez, az eviani egyezmény azonban már nem felel meg a jelenlegi helyzetnek. A kormány például szívesen lát több francia tanítót. A francia magántulajdonnak azonban már nincsen helye Algériában. A francia állami tulajdon más probléma. — Megígértem — hangoztatta Ben Bella —, hogy nem államosítjuk a szaharai olajat, Algériának azonban igazságos részt kell kapnia a jövedelemből A Délafrikai Köztársaságban a rendőr-terror tűrhetetlenné válik. A faji megkülönböztetés ellen küzdő harcosokat 10—25 évig terjedő fegyházra ítélik. Több mint 30 ezer ember él házi őrizetben, ezer meg ezer embert száműztek lakóhelyükről. Mindenkinek útlevele van, amelyben bejegyzik a születési és a lakóhelyet. Ha nem adják meg a munkaengedélyt, akkor csakis a születési helyére térhet vissza, ahol többnyire nem jut munkaalkalomhoz. Az afrikaiak, ahol csak tehetik, elégetik a gyűlölt útleveleket. A KENNEDY-GROMIKO találkozóval újabb fázisba lépett a moszkvai atomcsend-egyez- ményt követő tárgyalás-sorozat. Egyébként éppen a keletinyugati párbeszéd újabb fontos szakasza előtt az amerikai diplomácia eléggé komoly gondokkal küszködik. A nyugati szövetségi rendszer elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor a régebbi problémák égetően jelentkeznek, mind bonyolultabbakká válnak. Különösen szembetűnően három ilyen válsággócról beszélnek. A FRANCIA-AMERIKAI VISZONY Couve de Murville külügyminiszter washingtoni látogatása ellenére sem jutott túl a holtponton. Az elhangzott nyilatkozatok szerint bizonyos lényegtelen kérdésekben tisztázták a két fél eltérő álláspontját, de a lényeget illetően változás nem történt. A Was- hington-Párizs kapcsolatokat ezentúl is a bizalmatlanság, a kölcsönös gyanakvás, és vádaskodás uralja. A nyugatnémet sajtó talán még a közvetlenül érdekelteknél is drámaibban vázolja a helyzetet. Azt írja, hogy a befagyott amerikai-francia viszonyt csak de Gaulle esetleges washingtoni látogatása olvaszthatná fel valamennyire, viszont a francia elnök addig nem hajlandó felülni az Amerikába tartó repülőgépre, amíg nincsenek konkrét jelei a kétoldalú közeledésnek. így tehát — vélik Bonnban — bezárult egy olyan ördögi kör, amelyből legalábbis a mostani helyzetben nehéznek látszik kitörni. A NYUGAT-EURÓPAI BERKEKBEN ugyanakkor további ellentmondások és összeütkö- zési pontok keletkeztek. Franciaország ultimátumot intézett az Európai Szén- és Acélközösség vezető szervéhez és ebben közölte, hogy külön protekcionista rendszabályokat hoz vas- és acéliparának védelmére, amennyiben a hatok nem rendezik együttesen a kívülálló országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat. A helyzetet súlyosbítja, hogy ez már a második francia ultimátum rövid időn belül a nyugateurópai gazdasági tömörülésekben. Néhány hónapja de Gaulle terjesztette elő ellentmondást Egy svéd tábornok „pohárköszöntáje" A Szovjetszkaja Rosszaja elmúlt vasárnapi száma V. Lebegyev glosszáját közli „Ackermann tábornok pohárköszöntője“ címmel. Két héten át Svédországban vendégeskedett egy kínai katonai küldöttség. Vajon miért küldték el a Kínai Népköztársaság harcias hangulatú vezetői tábornokaikat ebbe az északi semleges államba, amety sok ezer mérföldnyire fekszik Kínától? — veti fel a kérdést a glossza, majd így folytatódik: Gustav Ackermann vezérőrnagy, a 4. svéd katonai körzet parancsnokának nyilván nem hivatalos véleményéből ítélve arról van szó, hogy erősíteni és bővíteni .óhajtják a Szovjetunió északi szomszédjának együttműködését a Szovjetunió keleti szomszédjával. A vezérőrnagy ugyanis kijelentette: „Katonai szempontból fontos, hogy Svédország jóba legyen Kínával. Ha a Szovjetunió megtámadná Svédországot, a kínaiak segítséget nyújthatnának nekünk, hátba támadva az oroszokat". E bizalmas körben elhangzott kijelentéseken kívül nem állnak rendelkezésünkre más tények, amelyek alátámasztanák e szavakat, így például egyelőre nincs módunkban idézni a szóban forgó kínai katonai küldött-i ség vezetőjének „leleplező nyilatkozatát“. Ogy hallottuk ugyanis, hogy ő a svéd hadügyminisztérium hátsó kijáratán angolosan távozott, hogy kitérjen a leszerelést követelő stockholmi békeharcosokkal való, számára nyilván nem kívánatos találkozás elől. A 14 éves Omar Dolgatov, a dagesztánl egyetem elsőéves hallgatója, nemcsak az elméleti, de a laboratóriumi munkában is megállja a helyét. Az astúriai bányászok kínzása A spanyol értelmiség 102 ták meg az astúriai sztrájk képviselője, köztük akadémiai tagok, egyetemi tanárok, írók, költők, levélben követelték Fraga Irabarne spanyol tájékoztatásügyi minisztertől, hogy vizsgáltassa ki az astúriai bányászsztrájkkal kapcsolatos bestiális kínzások ügyét. A Pravda elmúlt keddi számában kivonatosan közli a levelet és hozzáfűzött kommentárjában megállapítja, hogy a levél konkrét adatokat tartalmaz arra nézve, hogyan kínoznem tűrő hangon követeléseit a közös agrárpolitikát illetően. Az új párizsi lépés visszhangjaként az Európai Gazdasági Közösségben attól féthek, hogy Franciaország egy napon valóban beváltja fenyegetéseit és akkor egycsapásra romba dőlhet az annyi fáradsággal felépített integráció egész épülete. AZ ANGOL BELPOLITIKAI VÄLSÄG váratlanul és meglepetésszerűen súlyosbodott Macmillan miniszterelnök hirtelen kórházba szállítása és gyors műtétje miatt. így elmarad szombatra várt nagyfontosságú beszéde, amelyet a Konzervatív Párt blackpoli értekezletén miatt letartóztatott bányászokat és hozzátartozóikat. A levél — írja a Pravda — megszólalásra kényszerítette a tájékoz- tatásügyi minisztert, aki a sztrájk kezdete óta ez ideig hallgatott. Az egyik aláírónak, Jósé Bergamin ismert katolikus írónak adott válaszában a miniszter megpróbált egyes tényeket tagadni, viszont kénytelen volt másokat elismerni. kellett volna elmondania és amely tisztázhatta volna a választás előtti zűrzavaros angol belpolitikai viszonyokat. A miniszterelnök hirtelen megbetegedése érzékenyen sújtja a torykat. A korábbinál még bizonytalanabbá vált, hogy Macmillan marad-e vagy távozik és ha a választás előtt visz- szavonui, ki veszi át a párt é* a kormány vezetését. Annyi valószínűnek látszik, hogy a belső -gondok felszámolásáig, a kusza frontvonalak kiegyene- sítéséig Nagy-Brítannia nemigen vállalhat magára újabb NATO-kötelezettségeket, legalábbis az atlanti vezetésben nem lehet rá teljesértékűként számítani. „A te gyárad - a te lövészárkod" analfabetizmus. Az Ifjú Felkelők Szövetségének tagjai váltották valóra a jelszót: „Cuba — Territorio Libre de Analfa- betismo" — „Kuba — az analfabetizmustól szabad terület.“ 1962 a tervezés és az építő munka esztendeje volt. A szocialista alkotó munkára már az UJC mozgósítja a hat és félmilliós szigetország ifjúságát. Ezen a téren is a forradalmi esztendők gazdag hagyományaira támaszkodhatnak: a cukornádaratásban, a kávébegyűjtésben, az iskolavárosok építésében való önkéntes brigádmunkák lelkesítő példáira. Kuba kormánya, ipari objektumainak korszerűsítésében, építésében döntő módon támaszkodik az Ifjú Kommunisták Szövetségének mozgósító erejére. Hiszen az UJC’ tevékenységének középpontjában éppen az építő munkára való nevelés, a forradalom vívmányainak megvédése és továbbfejlesztése áll. Fontos szerep hárul az UJC és a diákszövetség szervezeteire az egyetemeken, főiskolákon és, középiskolákban is. A szocializmust építő Kuba szélesre tárta a tanulási lehetőségeket, valóságos új iskolavárosok épültek, és az ország három városában működik egyetem. Széles körű kulturális tevékenységet folytat az Ifjú Kommunisták Szövetsége. A legfőbb feladat: megvédeni, megtisztítani a kubai nemzeti kultúrát az északamerikai befolyástól, az amerikai kapitalizmus romboló hatásától. Felkutatni és közkinccsé tenni a kapitalizmus alatt feledésbe ment vagy erőszakkal elfeledtetett forradalmi és kulturális örökséget. Ebben nagy szerep hárul a fiatal képzőművészekre, színészekre is, akik az UJC-vel együttműködve szoros kapcsolatot teremtenek a művészetek, a kultúra és a dolgozók építőmunkája között. Ezek a feladatok állnak jelenleg a kubai Ifjú Kommunisták Szövetsége tevékenységének középpontjában. A forradalmi lelkesedéstől fűtött kubai fiúk és lányok komolyan veszik szerepüket a szocialista Kuba felépítésében. Ahogyan az előbb ismertetett jelszó hirdeti: „Minden építkezés, minden munkahely egy-egy lövészárok a haza védelmében.“ EGY IGAZ EMBER / Fényképről jól ismerjük. Történetét Polevoj Egy igaz ember című művéből tudjuk s így, amikor Alekszej Mereszjev, a Szovjetunió háromszoros hőse a Smena szerkesztőségének helyiségébe lépett, úgy éreztük, mindannyian: egy régi jó ismerős jött el, hozzánk, hogy elbeszélgessen velünk. Középmagas, éjfekete haja őszbe vegyül már, de tekintete csodálatosan fiatalos. Szapora léptekkel érkezett. Nem, valóban egy csöppet sem lehet észrevenni, hogy sántít, vagy nehézkesen jár, pedig ki ne tudná, hogy mülába van. Kedves közvetlenséggel állja a kérdések záporát. Megszokhatta már és ezért annál meg- kapóbb, hogy megőrizte közvetlenségét. Harsány nevetés és mély megindultság követi szavait. Megkérték beszéljen a hőstetteiről. Látni, hogy a legszívesebben kitérne a kérdés elől, amikor ezt feleli. — Nagyon nehéz arról beszélni, a hőstetteket nem az egyéneknek, hanem a kollektívának köszönhetjük. Nem az én érdemem, hogy megtanultam repülni, hanem azoké, akik arra megtanítottak. Nem tettem többet, mint az a számtalan névtelen szovjet ember, aki a hazájáért harcolt. Én is csak egy vagyok a sok szovjet ember közül. De nemcsak a háborúban lehet hőstetteket véghez vinni. Mindenki hős lehet a maga posztján. Mindenki, aki maaas erkölcsi célokat tűz maga elé és erős akarattal el is éri őket. Nincs szükségünk háborúra, mi a békés építés korszakában akarunk fiatal hősöket látni. Mindenki hős lehet, az én történetemet Polevoj ugyan szépen írta meg, az írót a képzelete persze helyenként magával ragadta. Kamosinban például sohase jártam. Polevoj nehezen tudta elképzelni, hogy 18 napon keresztül étlen-szomjan vánszorogjak, azért költötte hozzá, hogy volt velem kétszersült. Kiskésem se volt, amivel kiástam volna magam. Igaz, azóta már sok év telt el és magam se tudom, hogy a fiamnak mit meséljek, hogyan meséljek. Persze állandóan kapcsolatot tartok fenn a sebésszel, aki operált, Mihály apóval, aki az erdőben megtalált és a könyvből ismert többi alakkal. Keresem az alkalmat, hogy összejöjjek a régi bajtársakkal. Most a Frontharcosok Szövetségének titkára vagyok. Mennyi mindenre volnánk kíváncsiak. Sok kérdés marad válasz nélkül, eljárt az idő —. Másutt is várják. Kár, hogy nem maradhat velünk hosszabb ideig. Olyan lebilincselő egyéniség — valóban egy igaz ember, szerény, megértő és közvetlen. Fülünkben hangzik még, amit újból, és újra megismételt: Mi a békés építés hőseit akarjuk látni. Oj, fiatal hősöket! M. «... M ásfél esztendővel ezelőtt, 1962 áprilisában alakult meg Havannában a kubai Ifjú Kommunisták Szövetsége. Harcos forradalmi múlt előzte meg ezt a fontos eseményt. Mint a kongresszuson Fidel Castro mondotta, a kubai fiatalok már a múlt században oroszlánrészt vállaltak a spanyol gyarmatosítók elleni függetlenségi harcban. Kubában az első demokratikus ifjúsági szövetség húsz esztendeje alakult, amikor a nép megdöntötte Machado diktatúráját. A legalitás lehetőségeit kihasználvá, a haladó demokratikus fiatalok is létrehozták szervezeteiket. A Kommunista Ifjúsági Liga azonban hamarosan „Szocialista Ifjú- ság"-ra változtatta nevét, így jobban kihasználva a legális tevékenység lehetőségeit. A véres kezű Battista államcsínye után, 1952 márciusában a Szocialista Ifjúság és az Egyetemi Fiatalok Szövetsége azonnal megkezdte a harcot a diktatúra ellen. A küzdelem sok ezer fiatalt állított csatasorba és nevelte őket a forradalom elszánt katonáivá. Ebben a küzdelemben sokan kerültek börtönbe, mint Lionel de Soto, az egyetemisták egyik vezetője. A kubai fiatalok sohasem felejtik el Jósé Antonio Ecche- varria nevét. Ecchevarria 1957 márciusában negyven társával, ifjúmunkásokkal és egyetemistákkal, rohamra indult a diktátor palotája ellen. Fegyverrel támadtak az elnöki palota őrségére, és sikerült betörniük az épületbe... Ezalatt fiatalok egy másik csoportja a rádió- állomást ostromolta meg, s már közölték is a hírt az országgal, hogy Battista életének percei meg vannak számlálva... Másfél óráig folyt az egyenlőtlen küzdelem, míg Ecchevarria és társai hősi halált haltak a diktátor segítségére sietett túlerővel szemben. Noha Battista bérgyilkosai a legnagyobb kegyetlenséggel törtek a diktatúra ellenfeleire, a Szocialista Ifjúság lapja — a „Mella“ — Battista egész uralma alatt csaknem végig rendszeresen megjelent. A Castro vezette „Július 26.“ forradalmi mozgalomban a fiatalok egyre nagyobb tömegei vettek részt, különösen a forradalom tetőpontja idején, 1957-56-ban. ők hozták létre 1959-ben, a diktatúra megdöntése után a kubai fiatalok egységes szervezetét, az Ifjú Felkelők Szövetségét. Ez a szövetség alakult át azután 1962 áprilisában a kubai ifjú kommunisták szervezetévé. Az Ifjú Kommunisták Szövetsége (UJC) átvette elődei dicső hagyományát, a forradalmárok szenvedélyességét és rettenthetetlenségét. A kubai fiatalokban rejlő energiát igyekszik a mai feladatok, a szocialista építőmunka szolgálatába állítani. Il/j inden építkezés, minden munkahely egy-egy lövészárok a haza védelmében!“ „A te gyárad —a te lövészárkod!“ „Kinek tanulsz? — a forradalomnak, s ezzel önmagadnak!“ Hiszen a forradalom folytatódik Kubában, bár más eszközökkel — tollal, kalapáccsal, cukornádvágó késsel.. Ugyanakkor állandóan résen kell lenni, mert a kubai partokról alig 90 mérföldnyire fekvő Amerikai Egyesült Államok, az imperializmus fellegvára, továbbra is folytatja aknamunkáját a forradalmi Kuba ellen. Éppen ezért az UJC tagjainak elsőrendű kötelessége részt venni a haza védelmében. A forradalom győzelme után a kubai ifjúság első, országot átfogó mozgalma az analfabetizmus leküzdésére irányult. Tizenegy-tizenkét éves kortól kezdve gyerekek, fiatalok tízezrei vonultak a falvakba, őserdei településekre, a Sierra Maestra eldugott hegyi tanyáira, hogy megtanítsák az idősebbeket írni-olvasni. Az amerikai földrészen (beleértve az Egyesült Államokat is!) először Kubában szűnt meg az
