Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-10-15 / 41. szám

V*-/ ) £ K Alekszej Mereszjev, a Szovjetunió háromszoros hőse üdvözli kedves olvasóinkat. Ben Beila nyilatkozik Ben Bella algériai államelnök nyilatkozott a Liberation című francia lap tudósítójának. Ben Bella elítélte a kabiliai pártütést, kijelentette, szó sem lehet arról, hogy tárgyaljon Ait Ahmeddel, a lázadók vezéré­vel. Ait Ahmed a kalandorság útjára tért — hangoztatta. Az algériai államfő rámutatott azonban, hogy a kabiliai problémát higgadtan, békésen szándékozik megoldani. Ter­mészetszerűen nem engedhető meg, hogy az ország bárme­lyik része is kikerüljön a központi kormány fennhatósága alól. Ben Bella a többi között elmondotta: október 25-én meg­tartják a parasztok országos kongresszusát. Ezen a kollektív gazdaságok eredményeit és hibáit vizsgálják meg, hogy ki­jelöljék a fejlődés további útját. A közelmúltban történt áüamosítások után most a dohány- gyártáson a sor — mondotta a köztársasági elnök. Hangoz­tatta, Algéria hű marad a Franciaországgal való együttműkö­déshez, az eviani egyezmény azonban már nem felel meg a jelenlegi helyzetnek. A kormány például szívesen lát több francia tanítót. A francia magántulajdonnak azonban már nincsen helye Algériában. A francia állami tulajdon más probléma. — Megígértem — hangoztatta Ben Bella —, hogy nem államosítjuk a szaharai olajat, Algériának azonban igaz­ságos részt kell kapnia a jövedelemből A Délafrikai Köztársaságban a rendőr-terror tűrhetetlenné válik. A faji megkülönböztetés ellen küzdő harcosokat 10—25 évig terjedő fegyházra ítélik. Több mint 30 ezer ember él házi őrizetben, ezer meg ezer embert száműztek lakóhelyük­ről. Mindenkinek útlevele van, amelyben bejegyzik a születési és a lakóhelyet. Ha nem adják meg a munkaengedélyt, akkor csakis a születési helyére térhet vissza, ahol többnyire nem jut munkaalkalomhoz. Az afrikaiak, ahol csak tehetik, elége­tik a gyűlölt útleveleket. A KENNEDY-GROMIKO ta­lálkozóval újabb fázisba lépett a moszkvai atomcsend-egyez- ményt követő tárgyalás-soro­zat. Egyébként éppen a keleti­nyugati párbeszéd újabb fontos szakasza előtt az amerikai dip­lomácia eléggé komoly gondok­kal küszködik. A nyugati szö­vetségi rendszer elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor a ré­gebbi problémák égetően je­lentkeznek, mind bonyolultab­bakká válnak. Különösen szem­betűnően három ilyen válság­gócról beszélnek. A FRANCIA-AMERIKAI VI­SZONY Couve de Murville kül­ügyminiszter washingtoni láto­gatása ellenére sem jutott túl a holtponton. Az elhangzott nyilatkozatok szerint bizonyos lényegtelen kérdésekben tisz­tázták a két fél eltérő állás­pontját, de a lényeget illetően változás nem történt. A Was- hington-Párizs kapcsolatokat ezentúl is a bizalmatlanság, a kölcsönös gyanakvás, és vá­daskodás uralja. A nyugatné­met sajtó talán még a közvet­lenül érdekelteknél is drámaib­ban vázolja a helyzetet. Azt írja, hogy a befagyott ameri­kai-francia viszonyt csak de Gaulle esetleges washingtoni látogatása olvaszthatná fel va­lamennyire, viszont a francia elnök addig nem hajlandó fel­ülni az Amerikába tartó repü­lőgépre, amíg nincsenek konk­rét jelei a kétoldalú közeledés­nek. így tehát — vélik Bonn­ban — bezárult egy olyan ördögi kör, amelyből legalábbis a mostani helyzetben nehéznek látszik kitörni. A NYUGAT-EURÓPAI BER­KEKBEN ugyanakkor további ellentmondások és összeütkö- zési pontok keletkeztek. Fran­ciaország ultimátumot intézett az Európai Szén- és Acélközös­ség vezető szervéhez és ebben közölte, hogy külön protekcio­nista rendszabályokat hoz vas- és acéliparának védelmére, amennyiben a hatok nem ren­dezik együttesen a kívülálló országokkal fenntartott keres­kedelmi kapcsolatokat. A hely­zetet súlyosbítja, hogy ez már a második francia ultimátum rövid időn belül a nyugat­európai gazdasági tömörülések­ben. Néhány hónapja de Gaulle terjesztette elő ellentmondást Egy svéd tábornok „pohárköszöntáje" A Szovjetszkaja Rosszaja elmúlt vasárnapi száma V. Lebegyev glosszáját közli „Ackermann tábornok po­hárköszöntője“ címmel. Két héten át Svédország­ban vendégeskedett egy kí­nai katonai küldöttség. Va­jon miért küldték el a Kínai Népköztársaság harcias han­gulatú vezetői tábornokaikat ebbe az északi semleges államba, amety sok ezer mérföldnyire fekszik Kíná­tól? — veti fel a kérdést a glossza, majd így folyta­tódik: Gustav Ackermann vezér­őrnagy, a 4. svéd katonai körzet parancsnokának nyil­ván nem hivatalos vélemé­nyéből ítélve arról van szó, hogy erősíteni és bővíteni .óhajtják a Szovjetunió észa­ki szomszédjának együtt­működését a Szovjetunió keleti szomszédjával. A ve­zérőrnagy ugyanis kijelen­tette: „Katonai szempontból fontos, hogy Svédország jóba legyen Kínával. Ha a Szov­jetunió megtámadná Svéd­országot, a kínaiak segítsé­get nyújthatnának nekünk, hátba támadva az oroszo­kat". E bizalmas körben el­hangzott kijelentéseken kí­vül nem állnak rendelkezé­sünkre más tények, amelyek alátámasztanák e szavakat, így például egyelőre nincs módunkban idézni a szóban forgó kínai katonai küldött-i ség vezetőjének „leleplező nyilatkozatát“. Ogy hallot­tuk ugyanis, hogy ő a svéd hadügyminisztérium hátsó kijáratán angolosan távo­zott, hogy kitérjen a lesze­relést követelő stockholmi békeharcosokkal való, szá­mára nyilván nem kívánatos találkozás elől. A 14 éves Omar Dolgatov, a dagesztánl egyetem elsőéves hall­gatója, nemcsak az elméleti, de a laboratóriumi munkában is megállja a helyét. Az astúriai bányászok kínzása A spanyol értelmiség 102 ták meg az astúriai sztrájk képviselője, köztük akadémiai tagok, egyetemi tanárok, írók, költők, levélben követelték Fraga Irabarne spanyol tájé­koztatásügyi minisztertől, hogy vizsgáltassa ki az astúriai bányászsztrájkkal kapcsolatos bestiális kínzások ügyét. A Pravda elmúlt keddi szá­mában kivonatosan közli a le­velet és hozzáfűzött kommen­tárjában megállapítja, hogy a levél konkrét adatokat tartal­maz arra nézve, hogyan kínoz­nem tűrő hangon követeléseit a közös agrárpolitikát illetően. Az új párizsi lépés visszhang­jaként az Európai Gazdasági Közösségben attól féthek, hogy Franciaország egy napon való­ban beváltja fenyegetéseit és akkor egycsapásra romba dől­het az annyi fáradsággal fel­épített integráció egész épüle­te. AZ ANGOL BELPOLITIKAI VÄLSÄG váratlanul és megle­petésszerűen súlyosbodott Mac­millan miniszterelnök hirtelen kórházba szállítása és gyors műtétje miatt. így elmarad szombatra várt nagyfontosságú beszéde, amelyet a Konzervatív Párt blackpoli értekezletén miatt letartóztatott bányászo­kat és hozzátartozóikat. A levél — írja a Pravda — megszóla­lásra kényszerítette a tájékoz- tatásügyi minisztert, aki a sztrájk kezdete óta ez ideig hallgatott. Az egyik aláírónak, Jósé Bergamin ismert katoli­kus írónak adott válaszában a miniszter megpróbált egyes té­nyeket tagadni, viszont kényte­len volt másokat elismerni. kellett volna elmondania és amely tisztázhatta volna a vá­lasztás előtti zűrzavaros angol belpolitikai viszonyokat. A miniszterelnök hirtelen megbetegedése érzékenyen sújtja a torykat. A korábbinál még bizonytalanabbá vált, hogy Macmillan marad-e vagy távo­zik és ha a választás előtt visz- szavonui, ki veszi át a párt é* a kormány vezetését. Annyi valószínűnek látszik, hogy a belső -gondok felszámolásáig, a kusza frontvonalak kiegyene- sítéséig Nagy-Brítannia nem­igen vállalhat magára újabb NATO-kötelezettségeket, lega­lábbis az atlanti vezetésben nem lehet rá teljesértékűként számítani. „A te gyárad - a te lövészárkod" analfabetizmus. Az Ifjú Felke­lők Szövetségének tagjai vál­tották valóra a jelszót: „Cuba — Territorio Libre de Analfa- betismo" — „Kuba — az anal­fabetizmustól szabad terület.“ 1962 a tervezés és az építő munka esztendeje volt. A szo­cialista alkotó munkára már az UJC mozgósítja a hat és fél­milliós szigetország ifjúságát. Ezen a téren is a forradalmi esztendők gazdag hagyomá­nyaira támaszkodhatnak: a cu­kornádaratásban, a kávébe­gyűjtésben, az iskolavárosok építésében való önkéntes bri­gádmunkák lelkesítő példáira. Kuba kormánya, ipari objektu­mainak korszerűsítésében, épí­tésében döntő módon támasz­kodik az Ifjú Kommunisták Szövetségének mozgósító ere­jére. Hiszen az UJC’ tevékeny­ségének középpontjában éppen az építő munkára való nevelés, a forradalom vívmányainak megvédése és továbbfejlesztése áll. Fontos szerep hárul az UJC és a diákszövetség szervezetei­re az egyetemeken, főiskolákon és, középiskolákban is. A szo­cializmust építő Kuba szélesre tárta a tanulási lehetőségeket, valóságos új iskolavárosok épültek, és az ország három városában működik egyetem. Széles körű kulturális tevé­kenységet folytat az Ifjú Kom­munisták Szövetsége. A legfőbb feladat: megvédeni, megtisztí­tani a kubai nemzeti kultúrát az északamerikai befolyástól, az amerikai kapitalizmus rom­boló hatásától. Felkutatni és közkinccsé tenni a kapitaliz­mus alatt feledésbe ment vagy erőszakkal elfeledtetett forra­dalmi és kulturális örökséget. Ebben nagy szerep hárul a fia­tal képzőművészekre, színé­szekre is, akik az UJC-vel együttműködve szoros kapcso­latot teremtenek a művésze­tek, a kultúra és a dolgozók építőmunkája között. Ezek a feladatok állnak je­lenleg a kubai Ifjú Kommunis­ták Szövetsége tevékenységé­nek középpontjában. A forra­dalmi lelkesedéstől fűtött ku­bai fiúk és lányok komolyan veszik szerepüket a szocialista Kuba felépítésében. Ahogyan az előbb ismertetett jelszó hirde­ti: „Minden építkezés, minden munkahely egy-egy lövészárok a haza védelmében.“ EGY IGAZ EMBER / Fényképről jól ismerjük. Tör­ténetét Polevoj Egy igaz ember című művéből tudjuk s így, amikor Alekszej Mereszjev, a Szovjetunió háromszoros hőse a Smena szerkesztőségének he­lyiségébe lépett, úgy éreztük, mindannyian: egy régi jó isme­rős jött el, hozzánk, hogy elbe­szélgessen velünk. Középmagas, éjfekete haja őszbe vegyül már, de tekintete csodálatosan fiatalos. Szapora léptekkel érkezett. Nem, valóban egy csöppet sem lehet észrevenni, hogy sántít, vagy nehézkesen jár, pedig ki ne tudná, hogy mülába van. Kedves közvetlenséggel állja a kérdések záporát. Megszok­hatta már és ezért annál meg- kapóbb, hogy megőrizte köz­vetlenségét. Harsány nevetés és mély megindultság követi szavait. Megkérték beszéljen a hőstetteiről. Látni, hogy a legszívesebben kitérne a kérdés elől, amikor ezt feleli. — Nagyon nehéz arról beszélni, a hőstetteket nem az egyéneknek, hanem a kollektívának köszönhetjük. Nem az én érdemem, hogy megtanultam repülni, hanem azoké, akik arra megtanítottak. Nem tettem többet, mint az a számtalan névtelen szovjet ember, aki a hazájáért harcolt. Én is csak egy vagyok a sok szovjet ember közül. De nem­csak a háborúban lehet hőstet­teket véghez vinni. Mindenki hős lehet a maga posztján. Mindenki, aki maaas erkölcsi célokat tűz maga elé és erős akarattal el is éri őket. Nincs szükségünk háborúra, mi a bé­kés építés korszakában aka­runk fiatal hősöket látni. Min­denki hős lehet, az én történe­temet Polevoj ugyan szépen írta meg, az írót a képzelete persze helyenként magával ra­gadta. Kamosinban például so­hase jártam. Polevoj nehezen tudta elképzelni, hogy 18 napon keresztül étlen-szomjan ván­szorogjak, azért költötte hozzá, hogy volt velem kétszersült. Kiskésem se volt, amivel kiás­tam volna magam. Igaz, azóta már sok év telt el és magam se tudom, hogy a fiamnak mit meséljek, ho­gyan meséljek. Persze állandóan kapcsolatot tartok fenn a sebésszel, aki operált, Mihály apóval, aki az erdőben megtalált és a könyv­ből ismert többi alakkal. Kere­sem az alkalmat, hogy össze­jöjjek a régi bajtársakkal. Most a Frontharcosok Szövet­ségének titkára vagyok. Mennyi mindenre volnánk kíváncsiak. Sok kérdés marad válasz nélkül, eljárt az idő —. Másutt is várják. Kár, hogy nem maradhat velünk hosszabb ideig. Olyan lebilincselő egyé­niség — valóban egy igaz em­ber, szerény, megértő és köz­vetlen. Fülünkben hangzik még, amit újból, és újra megismételt: Mi a békés építés hőseit akarjuk látni. Oj, fiatal hősöket! M. «... M ásfél esztendővel ezelőtt, 1962 áprilisában alakult meg Havannában a kubai Ifjú Kommunisták Szövetsége. Har­cos forradalmi múlt előzte meg ezt a fontos eseményt. Mint a kongresszuson Fidel Castro mondotta, a kubai fiatalok már a múlt században oroszlánrészt vállaltak a spanyol gyarmato­sítók elleni függetlenségi harcban. Kubában az első demokrati­kus ifjúsági szövetség húsz esztendeje alakult, amikor a nép megdöntötte Machado dik­tatúráját. A legalitás lehetősé­geit kihasználvá, a haladó de­mokratikus fiatalok is létre­hozták szervezeteiket. A Kom­munista Ifjúsági Liga azonban hamarosan „Szocialista Ifjú- ság"-ra változtatta nevét, így jobban kihasználva a legális tevékenység lehetőségeit. A véres kezű Battista államcsí­nye után, 1952 márciusában a Szocialista Ifjúság és az Egye­temi Fiatalok Szövetsége azon­nal megkezdte a harcot a dik­tatúra ellen. A küzdelem sok ezer fiatalt állított csatasorba és nevelte őket a forradalom elszánt ka­tonáivá. Ebben a küzdelemben sokan kerültek börtönbe, mint Lionel de Soto, az egyetemis­ták egyik vezetője. A kubai fiatalok sohasem fe­lejtik el Jósé Antonio Ecche- varria nevét. Ecchevarria 1957 márciusában negyven társával, ifjúmunkásokkal és egyetemis­tákkal, rohamra indult a diktá­tor palotája ellen. Fegyverrel támadtak az elnöki palota őr­ségére, és sikerült betörniük az épületbe... Ezalatt fiatalok egy másik csoportja a rádió- állomást ostromolta meg, s már közölték is a hírt az országgal, hogy Battista életének percei meg vannak számlálva... Más­fél óráig folyt az egyenlőtlen küzdelem, míg Ecchevarria és társai hősi halált haltak a dik­tátor segítségére sietett túl­erővel szemben. Noha Battista bérgyilkosai a legnagyobb ke­gyetlenséggel törtek a dikta­túra ellenfeleire, a Szocialista Ifjúság lapja — a „Mella“ — Battista egész uralma alatt csaknem végig rendszeresen megjelent. A Castro vezette „Július 26.“ forradalmi mozgalomban a fia­talok egyre nagyobb tömegei vettek részt, különösen a for­radalom tetőpontja idején, 1957-56-ban. ők hozták létre 1959-ben, a diktatúra megdön­tése után a kubai fiatalok egy­séges szervezetét, az Ifjú Fel­kelők Szövetségét. Ez a szö­vetség alakult át azután 1962 áprilisában a kubai ifjú kom­munisták szervezetévé. Az Ifjú Kommunisták Szö­vetsége (UJC) átvette elődei dicső hagyományát, a forradal­márok szenvedélyességét és rettenthetetlenségét. A kubai fiatalokban rejlő energiát igyekszik a mai feladatok, a szocialista építőmunka szolgá­latába állítani. Il/j inden építkezés, minden munkahely egy-egy lö­vészárok a haza védelmében!“ „A te gyárad —a te lövészár­kod!“ „Kinek tanulsz? — a forradalomnak, s ezzel önma­gadnak!“ Hiszen a forradalom folytatódik Kubában, bár más eszközökkel — tollal, kala­páccsal, cukornádvágó késsel.. Ugyanakkor állandóan résen kell lenni, mert a kubai par­tokról alig 90 mérföldnyire fekvő Amerikai Egyesült Álla­mok, az imperializmus felleg­vára, továbbra is folytatja ak­namunkáját a forradalmi Kuba ellen. Éppen ezért az UJC tagjai­nak elsőrendű kötelessége részt venni a haza védelmében. A forradalom győzelme után a kubai ifjúság első, országot átfogó mozgalma az analfabe­tizmus leküzdésére irányult. Tizenegy-tizenkét éves kortól kezdve gyerekek, fiatalok tíz­ezrei vonultak a falvakba, ős­erdei településekre, a Sierra Maestra eldugott hegyi tanyái­ra, hogy megtanítsák az idő­sebbeket írni-olvasni. Az ame­rikai földrészen (beleértve az Egyesült Államokat is!) elő­ször Kubában szűnt meg az

Next

/
Thumbnails
Contents