Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-05 / 5. szám
Valamit elaludtak Bratislava, 1963. február 4. XII. évfolyam, 5. szám Ara 60 fillér Hiányosságok a fényszórók sugarában KIALAKULÓBAN AZ „IFJÚSÁGI FÉNYSZÓRÓK“ MOZGALOM A TERMELÉSBEN TAPASZTAL HATÓ HIÁNYOSSÁGOK FELTÁRÁSÁRA Téli fagyokban és nyári hőségekben egyaránt szikráznak az elektromos hegesztőgépek Volgográdol üdvözli a világ slo*d Február 2-án volt húsz éve annak, hogy a történelmi jelentőségű volgai csata a szovjet seregek teljes győzelmével végződött. Ez a hősi fegyvertény döntő jelentőségű volt az egész háború kialakulásában s lényegében véve úgyis mondhatnók, hogy ez volt a fasiszta Németország végének kezdete. Az évforduló alkalmából az egész világból érkeztek üdvözletek. Volgográdba. így Coventry főpolgármestere nyilatkozatában többek között ezeket mondja: Nagy árat kelleít fizetni a Volga mellett kivívott győzelemért, erről nem szabad megfeledkeznünk. A 20. évforduló alkalmából feltétlenül meg kell emlékeznünk^ azokról, akik nagy áldozatokat hoztak a fasizmus elleni harcban. Legjobban úgy állíthatunk emléket nekik, ha erőfeszítéseket teszünk hogy áldozatuk ne váljék hiábavalóvá. Coventry és Volgograd lakosait Több üzemi CSISZ-szervezet elnöke Trencsénben kétnapos aktívára jött össze, hogy megtárgyalja azokat a feladatokat, amelyek a CSKP XII. kongresszusának határozataiból kifolyólag a tartalékok felfedésével, a vezető dolgozók felhívásának érvényesítésével, valamint a CSISZ IV. Szlovákiai Kon- gresszusa előtti szocialista munkaversennyel kapcsolatban hárulnak a fiatalokra. AZ IFJÚSÁG KÖRÉBEN ki fejtett tevékenység sok kezdeményezést hoz felszínre, de gyakran problémákat is, amelyek közül a legtöbbet ez év végéig meg kell oldanunk. Az ifjúsági szövetség keretében kifejtett munka közben természetessé kell válnia annak, hogyha a párt hozzánk fordul, akkor a felhívásának eleget - kell tenni és szavainkat következetesen tettekké kell kovácsolni. A vezető dolgozók felhívása is nekünk szól. Annak ellenére, hogy 3166 CSISZ-szervezet működik nálunk, a szervezetek egytizede foglalkozott csak a felhívással, arról már nem is beszélünk, hogy hány százalékban tettek eleget a felhívásnak. A Žiar nad Hronom-i CSISZ- tagok felhívására is nagyobb visszhangot várunk. Hogyha olyan következetesen látunk hozzá, mint ahogy a „Vsade- bol“-akciót indítottuk el, akkor a siker nem maradhat el. Az akciót a fiatalok miiiden üzemben kiszélesítették. A továbbra is erős elhatározás hatja át: megakadályozzák, hogy a fasizmus vagy valami hozzá hasonló, valaha is újra felemelhesse fejét. Kir kanonok, di- joni polgármester ezt mondta nyilatkozatában: — A nagy csata 20. évfordulója mindenkinek emlékezetébe idézi, milyen nagyszerű és bátor hőstettet vittek véghez a város lakói. E város joggal kiérdemelte az egész világ elismerését. Reggel hat óra... Kevéske hideg, egy-két fokos. Ülnek ketten az öreg, sárgásfehér cserépkályha előtt, az apró ablak alatt és ügyes, lapos, bevásárló-kosarakat fonnak. Télidőben fonják — nyáron eladják. Kézműipa- rosok. Kálmán bácsi, meg llus néni. Ég a lámpa. Hétkor megszólal Kálmán bássi: — Már elég világos van. Olthatunk. Tonnák. Tél óra múlva megint szól Kálmán bácsi: — Gyenge már az okuló- réd, llus. — Már mér volna gyenge? — Ezen itt, nézzed, nagy hézagokat hagytál. — Húzzad össze. S ionnak tovább, llus néni néha ölbe ereszti kezét, néz ki az ablakon. Kis pelyhek- ben hull a hó. Jó így nézni a meleg kályha mellöl. Erre még divat a nagykendő, azt szorítja magára egy-két fázósan siető öregasszony, llus néni bólogat, helyesli a siető lépteket. Kálmán bácsi is tart kis szünetet. Megtörni pipáját, mustrálgatja a kész kosarakat, közben kiböki: — Valami új módi kéne... — Lehetne ... Nyele óráig semmi. A pipa kihűlt, csak szortyog, ha szívja Kálmán bácsi. — Früstököliünk —mondja, és zsebre vágja a pipát. Kávéznak, Kálmán bácsi utána szalonnázik is. Aztán ismét elhelyezkednek az alacsony, háromlábú székeken és fonnak tovább. Fél óra múlva egy kész kosárra mutat llus néni: — A te okuláréd sem a legjobb, Kálmán. Kálmán bácsi felnéz, be- vörösödik a füle: — Előfordul... Tíz óráig ezután megint alig esik szó. Közben a kis utca forgalmasabb lett. Sűrűbben néznek ki az ablakon. — Hideg lehet ma — állapítja meg llus néni. — Hideg? Majd ha beáll a Duna. — Hát igen. Csend. Szállingózik a hó. Tíz óra után megmozdul a kályha másik oldalán a fekete kandúr Nyújtózik — nyávog egy hosszút, llus néni odafigyel: — Mi baj van Miska? Kálmán bácsi nem néz oda, csak megjegyzi: — Enne... — Már kapott! Fél tizenegyig megint semmi. Akkor mozdul llus néni. FELKAI FERENC: liídás — Felteszem az ebédet. — Okos. — Csináljam a babot? — Csülök van? — Van. — Akkor azt csináljad. llus néni már indult is. Miska utána. Kálmán bácsi tenyerébe veri a pipa mocskát, megszurkálja az árral, megtörni, rágyújt. Dolgozik tovább. Fél óra múlva visz- szajön llus néni. Arcán diadalmas mosoly. Leül Gondosan válogatja a vesszőket, szemsarokból figyeli Kálmán bácsit, nézi-e munkáját? A kályha önti a meleget, ereszkednek a vén bútorok... Hol az ágy, hol a szekrény pattog. Kálmán bácsi pöfékel, kitekint a havas utcára, nem veszi észre llus néni munkaizgalmát. Sok idő múlva ennyit mond: — Azért csipetke is legyen benne. . — Lesz A hópihék kövérednek, sűrűsödnek A macskakövek réseiben megkapaszkodnak, összeállnak. — Marad a hó — jegyzi meg Kálmán bácsi. Most llus néni feláll. Ragyog. A kis asztalra feltesz egy kész kosarat. — Oj módi... Vállra akasztható, mint a nagy ri- dikülök. Csuhéból fontam hozzá pántot. Kálmán bácsi szinte lerogy a háromlábú kisszékról. Érzi: művészi tekintélye, amit évtizedek óta élvezett, most csorbát szenvedett, llus néni vállára veszi az ügyes kosárkát és az ablak mellé akasztott tükör elé áll. Kálmán bácsi nézi, aztán rekedten csak ennyit mond: — A csülök legutóbb kemény volt,.. fiatalok eredményes munkája nyomán kigyulladhattak a fények és jelezhették: a tartalékok felfedéséért mindent elkövettünk. A CSISZ SZLKP ELNÖKSÉGE utolsó ülésén hozott határozat szerint nemcsak azt kísérik figyelemmel, hogy mennyire sikerült végrehajtani a gép- és nyersanyagtartalékok keresését, hanem azt is, hogy sikerült-e megoldani azokat a problémákat, amelyek hátráltatnak bennünket a gazdasági tervek teljesítésében. Most azokra az újítási javaslatokra világítunk rá, amelyeket nem léptettek életbe, azután rámutatunk arra, hogy hol fecsérlik el a munkaidőt, a nyersanyagot, hol pazarolják el a villanyenergiát, rámutatunk azokra, akiket a selejttermékekért okolhatunk és megmutatjuk, hogyan lehet jobban kihasználni az új technikát. A CSISZ SZLKP mellett külön bizottság létesült, amely a feladatok teljesítése esetében megadja a jelt, az „ifjúsági fényszórók“ bekapcsolására, ugyanez a bizottság irányítja a feladatok kitűzését is. Az iparban s különösen az építőiparban és a forgalom lebonyolításában működő 4000 gazdasági ellenőrző bizottság, a fiatal szakemberek tanácsai, az újítók szakkörei, az új technika ellenőrző bizottságai — mindezek felsorakoznak az „Ifjúsági fényszórók“ közé. JURAJ VARHOLlK, A CSISZ és KB TITKÁRA mondotta el a Iá fő beszámolót, melyet vita kö- ol vetett. A beszámoló rámutatott lói arra, a fiatalok mi mindent né követtek el, hogy ez év folya- ni mán megkönnyítsék az átme- öt netet a hétéves terv teljesítő- úc séhez. A CSISZ IV. kongresz- tö szusa előtti időszak alkalmas — időszaknak bizonyul a nagy hé rajtra. ba A való helyzetet megvilágít- ge ja a következő példa is: amikor az egyik üzemben szemé- ne re vetették a CSISZ-tagoknak, a hogy a felhívást közönyösen ró fogadták, több ifjúsági kollek- a tíva tagjai tiltakoztak ez el- so len: „Hogy mi elaludtunk vol- Cs na? Az nem igaz! Hiszen vá- az laszunkban kijelentettük, hogy ki a tervet száz százalék helyett a százhét százalékra teljesítet- ki tűk.“ Emellett még ott műtő- a dik az ifjúsági tanács is. Eb- és bői látjuk, hogy sok kollektíva nem értette meg a felhívás m lényegét, ezzel magyarázzuk azt a körülményt is, hogy vá- m laszt gyakran csak a látszat kedvéért adtak. sz A FUNKCIONÁRIUSOK az tu aktíván kitűzték, hogy milyen ba úton kell haladni tovább. A °r trencséni Merina textilüzem- es ben dolgozó CSISZ-tagok jó 'e, példával járnak elől. A felhí- n* vásnak úgy tesznek eleget, a hogy harcba fogtak a termé- *o kék jó minőségéért, öregbíteni ^ akarják az üzem jó hírnevét. *9 Azt akarják elérni, hogy min- den fiatal teljesítse a normát s ezért a legjobb dolgozók se- zi gitenek a fiatal kezdőknek, át- sa adják tapasztalataikat és ta- sz nácsokkal látják el őket. Más tu üzemekben is követik ezt a a. jó példát. ki Azt szeretnénk, ha a dolgozók között minden munkahe- ke lyen igazi elvtársi kapcsolat nt alakulna ki. ti< A RATARTI KISLÁNY KRITIKAI SZEMMEL A füleki vasútállomás kultúr- helyiségében rengeteg ember megfordul naponta. Késnek a vonatok, hideg van, hát mindenki szívesen húzódik a melegre, _Mert miért ne tenné, ha teheti. Bent aztán különbözőképpen töltik a várakozás idejét. Vannak, akik sakkoznak, mások olvasásba merülnek, de akadnak olyanok is, akik csak úgy szemlélődnek. Hát igen! A füleki vasútállomás kul- túrhelyiségében van is mit nézni. Mindjárt az ajtóval szemközti falon Lenin, Marx és Engels társaságában Sztálin látható. Több helyen pedig azt olvashatjuk, hogy a füleki állomás vezetősége még mindig négy év alatt akarja teljesíteni a már nem létező harmadik ötéves tervet, amit pártunk úgy látott helyesnek, hogy eltöröljön s az 1964-ig tartó időt — amikor majd kezdünk egy hétéveset — népgazdaságunkban mutatkozó egyenetlenségek kiküszöbölésére fordítsuk. Szóltam a helyiség vezetőjének, hogy illenék már ezeket a dolgokat eltüntetni a falakról. Már csak azért is, mert a kultúrhelyiségben nagyon sok iskolás fiatal is megfordul. Csodálkozhatnak is kedvükre azon, hogy miért mondják nekik a tanító elvtársak, hogy a sztálini önkény ártatlanokat küldött a vesztőhelyre, amikor a falon még mindig ott trónol és mosolyog le az emberekre. Szóltam. A válasz (erősen mérges hangon): — Azt odatettük és az ottmarad. Mert azt mi tettük oda. Elgondolkodtam. Egy országban élünk és Füleken nem tudnák, hogy az egész országban, sőt minden szocialista országban, a személyi kultusz és a dogmatizmus — szabad legyen így mondanom — istenének Sztálinnak megváltozott a jelentése, hogy a XXII. párt- kongresszuson Hruscsov elvtárs bátran kimondta a fájó igazságot, hogy írók, költők (Szolzsenyicin, Jevtusenko stb.) mutatták be azóta Sztálin igazi arcát, s hogy a mi városainkból is már rég eltűntek szobrai stb. Pont Füleken nem tudják, hogy ez ma már sértő a mát építő és a jövő felé tekintő emberekre? Nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni, csak még ezt fűzzük hozzá: a fentiek egyben azt is jelentik, hogy a kultúrhelyiség vezetője egyáltalán nem törődik munkájával (ezt pedig a mi szocializmusunk nem engedheti meg). Mert azok előtt, akik kézbe veszik a Kultúrna tvor- bát és elolvassák Sotola versét, melyben bemutatja a még falról mosolygót, vagy bármely más újságot, amelyek mindegyikében cikkek ostorozzák a személyi kultuszt és a dog- matizmust, vagy ahol az elkövetkező hétéves tervről s a jelenleg) feladatainkról írnak, ő válik — és vele az állomás egész vezetősége — nevetségessé. » Vagy a füleki állomás kul- túrfelelőse s vele a többi főnök nem is olvas??? Remišovský táncmester nyugalomra inti a táncvizsga előtt álló érthetően izguló lányokat. Üldögél a váróteremben, olvas, vagy csak nézi a könyvet, szemben három fiatalember lesi, szól hozzá és köszöntget. Vonat érkezését jelentik. Táskájába teszi a könyvet. Komoly marad, akárcsak eddig Elindul. A lépése könnyed. A világért rájuk se nézne, rátarti lehet, - így nevelték, - nem válaszol ilyen beszédre, nem siet, hogy így ismerkedjék Itt a vonat. Ajtaja nyílik. Egy ifjú karja nyúl feléje. Hárman nézik, hárman irigylik, ők meo leülnek, kéz a kézhe Az ismerkedni vágyó három most már feléje sem néz többet. Hiába nézem, mégsem látom, hogy újra kinyitná a könyvet.
