Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-10-01 / 39. szám
a* I JÓZSEF ATTILA: Munkás Tedd le kissé a szerszámokat, engedd szabadon szivedet acélhomlokú barátaival, sok mindent akarok elmondani elfeledett testvéreidről, akik a vén fák gyökereit betakarják, hová melegen búnak a kígyók, isznak a csillagok szelíd tejéből, aztán szép halk énekbe fognak, árnyékképiik is kicsúszik a félős gyerekek álmaiból — sápadtak azok és meghalnak, mire az ég tehene megérkezik bő, meleg ajándékkal. Es elhoztam én a madarat is, hisz te akartad, egyszerűen akarok szólni, hisz te akartad, mindent, amit megérintettem, odaadok á kezeidbe, mindent elmondok, amit előtted elhallgattak. Szép csöndesen aludj Szép este van. Szép csöndesen aludj. Szomszédjaim is lefekUsznek már. Az utcakövezők is elballagtak. Messze-tisztán csengett a kő meg a kalapács meg az ucca, s most csönd van. Régen volt amikor láttalak. Dolgos két karod is oly hüs, mint ez a nagycsöndű folyó. Nem is csobog csak lassan elmegy. Oly lassan, hogy elalusznak mellette a fák, aztán a halak, a csillagok is. És én egészen egyedül maradok. Fáradt vagyok, sokat is dolgoztam, én is elalszom majd. Szép csöndesen aludj. Bizonyosan te is szomorú vagy, azért vagyok én is szomorú. Csönd van, a virágok most megbocsátanak. Tardos Tibor NYÁRI NAP Varsói levél Kedves levél érkezett a minap Varsóból. A feladók fiatal lengyel házaspár: Éva és Tornász Mrugasievfcz. Húszegynéhány esztendősek. Fiatalok. Vidámak, optimisták, életkedvvel teltek. Augusztusi nyár volt, derült ég, tűző napsugarak. A Nemzetközi Dunatúrán vettek részt, lecsorogtak a Dunán Budapestig, onnét a Balaton volt útjuk célja. Aztán eltelt a nyári szabadság, mentek haza Varsóba. Tornász vegyészmérnök, Éva iparművész. A szabadságuk folyamán kikapcsolódtak egy kissé. Az asszonyka vidáman táncolt a Pihenés és a Kultúra Parkjában rendezett ismerkedési estén. Tornász sportember, versenyevezős, kosárlabdázó. Táncolni nem szeret. — Nem is tud — árulta el mosolyogva az asszonyka. — De én nagyon szeretem a zenét, a táncot, a twistet is. Bizony jól szórakoztunk ... Tornász is nevetett. — Sajnos, a táncra kevés Időm volt, a sport és a kultúra fontosabb a számomra. — Színházba, moziba elkísér, de oda sem mindig — így a kacagó, vidám asszony. így esett szó a varsói színházakról. Bizony mi is meglepődtünk a hallottakon. Varsó a színházak városa. Az egy és negyed milliós lengyel fővárosban alig egy-két színházzal van kevesebb, mint a nyolcmilliós New- Yorkbai^ Amikor a Nemzetközi Színháztudományi Intézet Varsóban rendezte a X. kongresz- szusát, a külföldi meghívottak eiámultak a gazdag műsor láttán. Lengyel és külföldi klasz- szikusok bemutatói, a Nemzeti Színházban Racine Britannicu- sa, Brecht nagyszerű darabja az Arturo Ul, Goethe Iphigénia Taurisban, de láthatták Euripidészt, Aristophanest, Aiszkhü- loszt és Ionescut. A Mai Színpad nagy eseménye Csehov Három nővére volt Erwin Axer rendezésében. A világirodalom remekel. A Drámai Színházban Dürrenmatt darabja, a Fizikusok. Varsóban Dürrenmatt neve telt házat jelent. A modern külföldi színdarabok elől nem zárkózik el a lengyel főváros. A lengyel fiatalok szívesen megnézik a komoly tírgyú színdarabokat, de persze a vígjátékokat sem nélkülözik. Az Atheneum Színház nézőterén megtapsolják az időszerű szatirikus darabokat, az Egy pohár világos például sok sikert aratott. A lengyelek szeretik a vígjátékot, Jerzy Jurandot komédiája, a Kilencedik igaz nagy sikert arat. Ami a vígjátékot illeti, a lengyel színházak pódiumain is kevés van belőle, úgyszintén aránylag elég kevés a befutott, fiatal lengyel szerző is. Pedig a kezdet jó volt, a folytatás azonban egyelőre várat magára. Leon Krucz- kowszki, Tadeusz Rozevicz, Slavomir Mrozek utódai csak gyéren jelentkeznek. Anna felnőtt nő, húsz éves, mégis ül Zsigával, a szomszédék nyurga, érettségiző fiával, a városligeti pádon. A fiú izeg- mozog a kora nyári napfényben. Anna rápillant. — Mit izegsz-mozogsz? — mondja. — Talán nem jól ülsz? — Jól ülök — mondja a fiú. — Jól ülök én, csak a pad kissé nedves... — Ez a pad — mondja a lány — nem lehet nedves. Nem érzed ezt a forró, nyári napot? Ez mindent megszárit. — A te oldaladon megszáríthatta — mondja a fiú. — De nem az enyémen. — Na jó. Cseréljünk helyet. — Fölösleges. — De igen. De igen. Nem szeretem, ha ugrálsz. — Mi van veled, Anna? — mondja a fiú. — Miért vagy pipás? Mi nem tetszik neked? Nem te akartál ma délután a Ligetbe kijönni? A lány megnézi a kesztyűjét, meghuzogatja a kesztyűujjalt. — Te olyan mafla vagy — mondja. — Miért vagyok mafla? Mert nem ke plak el? —kérdi a fiú. — Elkapni?... Ahhoz sok paszulyt kell még enned! — Hát akkor? — Nincs hát akkor. Nem vagy mafla? Nézz magadba őszintén, nem tartod maflának magad? A fiú magába néz őszintén. — Lehet, hogy az vagyok — mondja csendesen. — No és? Az mit változtat a helyzeten? — Nem szeretem a maflákat — mondja a lány. A fiú nézi. Anna szép, és egy kicsit kövér. — Én, lehet, hogy mafla vagyok — mondja a fiú —, de te meg elég fura lány vagy. — Fura? Miért? — Idefigyelj Anna — mondja a fiú, és belenéz a lány szemébe. — Idefigyelj, hát mondd meg. Nem te vagy az, akinek negyedévenként egyszer jut eszedbe a Zsiga? — No és? örülj neki, hogy eszembe Jutsz ... — Az ám. Örülök is. — Akkor mi baj? — Örülök is — mondja a fiú —, csak azt nem szeretem, amikor az jut az eszedbe, hogy: „koptassuk le a Zsigát". Az pedig mindig eszedbe jut. — Haha — mondja a lány. — Én húsz vagyok, te meg tizennyolc. — No és — mondja a fiú, és közelebb hajol —: Akkor nem vagyok tizennyolc, amikor elhívsz sétálni? Akkor nem vagy húsz, amikor naponta háromszor becsengetsz hozzánk, hogy ráérsz-e Zsiga, viszel-e Zsiga, moziba? — Nohát — mondja a lány. — Legalább most már tudom, hogy beszélsz rólam. Most már legalább tudom, mit gondolsz rólam, és miket mondasz rólam a haveroknak! — Idefigyelj, én nem mondok semmit rólad a haveroknak. Nekem elég bajom van így is a haverekkel, mert sehogyse tudom megmagyarázni... a... a micsodát. — Miféle micsodát? — Hogy... hogy van az, amikor kitűnőre állok, és hogy van az, amikor bukásra. — Nem hívlak el, nem csengetek be, mintha ebből állna az egész! — Nem foglak zavarni. — Hanem? — Majd... járok mással. S hogy negyedévenként, tudod, szoktam. Nem akarom, hogy miattam legyen bajod. A fiú legyint, feláll, bonyolult mozdulatokkal kikeresi a nadrágzsebéből az összegyűrt cigarettacsomagot, rágyújt. — Jól van, csak ne gyere — mondja. — Jól van, majd nem jövök — mondja a lány. — Üljél csak otthon. — Azt már nem!... — Vagy járjál mással. — Azt inkább. — Robival. — Hülye. — Lacival. — Bukásra? — Mint most. — Miattam? — Nem is a Herkó páter miatt. A nagylány megnézi magának a fiút. a napban. Hosszú, csontos fiú, fehér fogú. összeszorítja az állkapcsát, az arcbőre is olyan, mintha nem izmok, hanem vékony, erős csontok vagy drótok rángatóznának alatta. — Hát Zsiga — mondja a lány —, Zsiga, te csak ne állj bukásra... — Ne álljak bukásra, ne álljak bukásra, könnyű azt mondani ... — Nézd majd nem hívlak el ide a Ligetbe. Majd nem csengetek be annyit hozzátok. — Látod, Lacival sokkal inkább. — A Herkó páterrel. — Mi van veled? A fiú eldobja a féligszitt kihullott dohányú cigarettát — Akkor sincs semmi nyugalmam — mondja csendesen. — Ha nem látlak, akkbr sincs nyugalmam. Ha tudnám, hogy meghaltál, akkor se lenne. A lány az órájára néz. — Jézusom, fél hat. Gyere. — Gyerünk — mondja a fiú. Felállnak. Mennek. — Te buta Zsiga — mondja a lány. — Miért vagyok olyan buta? — Te egyszerűen belém vagy esve. — Hm. — Igaz? — Lehet — mondja a fiú csendesen. — Hát rémes buta vagy — mondja a lány. — Ilyen vagyok. — Hát szörnyű nagy szamár vagy, Zsiga. — Akkora vagyok, amekkora. — Hát, ha már... így van, miért nem mondod soha? A fiú megvakarja a fejét. — A fene tudta, hogy így... így van. — És miért nem tanulsz legalább? A fiú ránéz a lányra. — A fene tudta, hogy.., érdemes — mondja halkan. — Persze, hogy érdemes! — mondja a lány. — Ki nem állhatom a tanulatlan embereket... Mennek. — Te csak játszol — mondja a fiú. — Nem játszom, Zsiga — mondja a lány. — Te csak most tanítónénit játszol. — Nem játszom tanítónénist — mondja a lány. — Egész jól megszoktalak az utóbbi néhány évben. — Csak fűzöl, dütese. — Nem fűzlek, nem dűtök senkit. Egész stramm vagy, és rendes csak a neveď... — Zsiga. Nem jó: Zsiga? — Te vagy mindenki közt a legkedvesebb és a legkomolyabb. Bizonyisten igaz. Igaz, ha mondom!... Csak hát tényleg nem jó: Zsiga. — Leszek más — mondja a fiú. — Péter! — mondja a lány. — Hát leszek Péter, ha az jobb. No és a katonaidő? — Azt majd kivárom. — Megesküszöl? — Megesküszöm. — Nem dobsz félre megint? — Te buta Zsiga — mondja a lány. — Megvárlak, mondom. Eddig még sose mondtam. — Ez már igaz — mondja a fiú. Jól van, nem baj a katonaidő. — Nem baj, nem baj, ha mondom. — Legalább eszek rengeteg... paszulyt!... — Paszulyt?... Te buta, buta Zsiga. Nem bánom, annyira megszerettelek, ölelj meg. Nem úgy, te buta Zsiga, így ni. És csókolj meg. Ügy, úgy, úgy. Jó erősen. Testem parancsol írnom, elégnem A kedvesen mosolygó lengyel házaspár TŐZSÉR ÁRPÄD Mogorva csillag c. kötetének jogán a költészetről A VERSESKÖTETEK ÉS AZ IDŐ Lassan már közhely lesz a Könyvkiadó csepülésével kezdeni, ha csehszlovákiai magyar költő (vagy író) könyvéről van szó, de a helyzet még a Tőzsér- kötet kiadása idejében is olyan volt, hogy ezt kell nekefn is tennem. Nálunk egy verseskö- tet (legalábbis ez ideig, hisz- szük, hogy már a közeljövőben jobb lesz, sőt, már most jobb) tízévenként jelenhetett meg, mert sok a poéta és kevés az egy évre engedélyezett kiadványszám. így történt meg aztán, hogy szinte valamennyi költőnk verseskönyve egy kötetben dokumentálja fejlődését, ahelyett, hogy négy-öt kötet tenné ezt. Tőzsér Árpád kötetének első része öt-hét évvel írott költeményeket is tartalmaz, a legújabb írások pedig szerényen húzódnak meg az utolsó oldalakon. Száz oldal terjedelemben van előttünk a kezdés és a továbbhaladás grafikonja. Hogy milyen káros következményekkel jár ez, nem vázolom, előttem sokan megtették már. De hogy ez a néhány bevezető sor is segít a helyzet siralmasságán, hinni szeretném. Somfavlrfig, hej, tomfavidág, üzen a tavaszhatóság. Nyílni kell újra, nincs kifogás, ez az örökvalóság. Bújnak a földből gyeppaloták, húsosán fakad a sóska. Moccan a kékes somfavirág, fejét a gallyból kitolja. Nem leli mérges régi színét, az új fényben csipásan pillog. Indul egy elszánt „lesz, ami lesz"-re, s terít gyönyörű szirmot. Miért szép ez a vers? Mert hat az olvasóra. Mert eredetien ír le egy virágnyílást. Mert... Nem lehet megmagyarázni, miért szép. Egyszerűen csak szép. Művészi vers. De olyan értelemben művészi, hogy igaz is, és ez már állja az idők rozsdáját. Találunk a kötetben még egy pár ilyen verset. És a Tőzsér-kötetnek éppen ez a legnagyobb pozitívuma az eddig megjelent itteni verseskönyvekhez képest. Az, hogy szék a társadalom ízlését Hogy bírálják a társadalmat és megmutassák, hogyan kellene élni. Mindez nem megy anélkül (jó- zsefattilai fokon persze), hogy a művész ne eredetien átkössön. Tőzsérnél vannak eredeti megoldások. A versek mögött mindig ott áll az ember is. Éppen Tőzsér Árpád költészete és egész éle-» te bizonyítja: verset írni inkább fájdalom és kín, mint felüditó, szivet-lelket gyönyörködtető foglalkozás. Meg is fogalmazza ezt egy tömör sorban: „Testem parancsol írnom, elégnem". Ami annyit jelent, hogy az egész világ fáj, hogy a társadalom gondjai egy emtud hatni az olvasóra. Hogy a vers talán évekig is él abban, aki elolvasta. A költészetnek egyik nagyon nagy célja ez. Tudom, hogy előttem nagyon sokan megállapították már ezt. Csakhogy mikor arra került a sor, hogy megállapítsák, mú- vészi-e a vers, ráfogták nem egy költő esetében, hogy az, pedig nem volt az. Ebben a tekintetben az élvonalbeli magyar költőkkel a csehszlovákiai magyar irodalomban csak Tőzsér tudja felvenni a versenyt. A társadalom mindig kilök magából egy néhány tucat művészembert. írókat, költőket, festőket, szobrászokat. Arra hivatottak ők, hogy ábrázolják, kottázzák a kort az utókor számára. Hogy fejleszberben torlódnak össze, állandóan gyötrik és izgatják, tönkreteszik az idegeit és a szervezetét, néha nevetségessé válik emiatt az emberek előtt is. Az emberek előtt, akiknek jelentős része (számoljuk csak össze, hogy a huszadik század második felében a világ népeinek hány százalékát érdekli a vers) pocakot ereszt, és nem izgatja magát, hogy mi lesz a világgal, és mi van a világgal. A tavalyi kubai események legtragikusabb napjai alatt tanulmányoztuk néhány társammal együtt, hogyan reagálnak az emberek. Hát — szinte sehogy. Megszokták már talán, vagy más oka lehet? Nem tudom, de azt tudom, hogy néhány ember már-már beleőrül ebbe, és azt is tudom, hogy jóformán csak az ilyenfajta embereknek lehet köszönni, hogy mégis előbbre lépünk És akkor jön' a kritika, jön a kritikus és megszámolja, hogy a versben hány és milyen fajta metafőra található, milyenek a rímek és hányszóta- gosak a sorok. Ez is kell. De nem ez a legfontosabb! Én sem tudom teljesen megérteni és átérezni a Tőzsér verseit, mert más alkatú ember vagyok, mint ő. (A megértést nem értelmi, hanem érzelmi szempontból értem). De ezt kell látnom, hogy ritka az a kritikus, aki hasonló felépítésű lenne, mint a költő. Évszázadokon keresztül így volt ez már. Most is így van. De egyszer talán a költőt is meg kellene érteni, ne csak akkor (s még akkor se tökéletesen), ha szétroncsolják a vonatkerekek. Nem vállalhatom feladatul, hogy összegezzem és kiértékeljem a Tőzsér-könyvet. Néhány gondolattal gyarapítottam az eddig megjelent bírálatokat, recenziókat. Könyvet lehetne írni a költők, kritika, a költők és a kor viszonyáról. És napokon keresztül lehetne magyarázni annak az embernek a moziban vagy a villamoson, hogy mi a költészet, aki éppen azért nézheti a filmet és suhanhat egy megállóval tovább a síneken, mert léteztek Edisonok és Wattok, és léteztek Tolsztojok, József Attilák, és léteznek ma is — ha nem is olyan zseniális fokon — emberek, akik a társadalmat irányítják és alakítják, s akik, amíg te alszol — azon töprengnek, hogyan lehetne elkerülni a háborúkat örökre. Batta György
