Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-17 / 37. szám
Tiszteljük a tanítókat! (VÁLASZ EGY ÍRÁSRA) Az Üj Ifjúság 1963 augusztus 13. számában megjelent egy írás, „Amin javítani kell“ címmel. Ehhez szeretnék néhány szót fűzni. A nagycétényi regruták búcsúbáljáról volt szó s közben a cikkíró Cs. Zs. nem tudom mi oknál fogva megfeledkezett arról, hogy ö is nagycétényi. A cikkben azonban mégis felmerül egy-két fogyatékosság az idevalósi fiatalokkal »szemben, amin valóban javítani kell és mi is azt szeretnénk, ha végre sikerülne őket megtanítani helyesen szórakozni, mulatni. Itt pedig a legtöbb segítséget épp azoktól a fiataloktól várjuk, akiket kibocsátottunk az életbe különböző iskolákba, üzemekbe. Ha ezek néha visz- szatérnek szülőfalujukba, mint például Cs. Zs. a cikkíró is, ne csak a tanítókban és a helybeli vezetőségben keressék a hibákat, hanem nézzenek önmagukba is és végezzenek egy kis lelkiismeretvizsgálást. Bizonyára ráébrednek arra, hogy épp nekik kellene megmutatni az odahaza levő fiataloknak, hogy miként kell helyesen szórakozni, mulatni. Hiszen ha csak úgy átlagosan veszem, körülbelül harmincán tanulnak községünkből távol különböző iskolákon és legalább hetvenen vannak városi üzemekben alkalmazásban vagy tanulóviszonyban. Nem beszélve arról hányán dolgoznak a cseh országrészekben, akiknek sokkal nagyobb lehetőségük és látókörük nyílik a helyes szórakozás- re vagy mulatozásra, mint az itthonlevöknek. A fiatalság ugye nemcsak a tanítók, a helyi nemzeti bizottság és a CSISZ- alapszervezet ügye, hanem ez a mi közös ügyünk, mindnyájunk ügye, tehát hibáinkat keressük önmagunkból kiindulva. Biztos vagyok benne, hogy a nagycétényi fiatalság problémáit nem jönnek rendbehozni máshonnan és az Új Ifjúság szerkesztőségéből sem, hanem nekünk idevalósiaknak kell azt orvosolni. Ez kitartó munkát igényel, amivel mi tanítók igenis foglalkozunk. Ami továbbá a cikk igazságát illeti, hogy néhány fiatal milyen véleményt mondott a cikkírónak a tanítók segítségéről, azt talán csak az első táncosa egyéni véleménye volt, amit általánosítani nem lehet, még azt sem állítani, hogy igaza volt. Jómagam utána néztem a dolognak, mivel nagyon bántott és bánt, hogy a mi munkánkat sajnos épp olyan személy bírálja, akinek alig hűlt ki az iskolapadja a mi iskolánkban, és csak vakációra jár haza és nem él az itteni problémák közepette. Megfeledkezett igen könnyen a fészkéről, ahonnan kirepült és arról is, hogy mit tettek községünkben a tanítók a kultúra és népművelés fejlesztése terén. Ezt mint jó nagycétényinek tudnia kellene, ha másutt is jár iskolába, mert számára is épp ez az iskola és az itteni tanítók tették a továbbtanulást lehetővé. Vagy talán ilyen írással köszöni meg a tanítók fáradságát? De ismerve az ifjú neki- hevülést s már kissé megedzve a hasonló bírálatoktól megnézzük azt is, hogy ki mit ír, és hány éves korában írja. Tudniillik a cikkben említett táncmulatság rendezőbizottságával személyesen beszélgettem, akik semmi egyéb kéréssel nem fordultak a tanítókhoz, csak a plakát elkészítésére kérték meg az egyik tanítónőt — amit az meg is csinált. Ezt azért jegyzem meg, mivel eddig bármily kultúrmegmozdu- lás történt községünkben, épp tanító volt és az is lesz az indítványozója és szervezője a jövőben. Erről tanúskodik az a tény, hogy Charizopulos T. iskolaigazgatóhelyettes, a helyi kultúrotthon vezetője eddig még tudtommal minden tánc- mulatságon résztvett, s ha ő nem, akkor egy másik tanító. Aki pedig a cikkírónak azt a választ adta, hogy a tanítókra nem igen számíthatunk — nem mondott igazat. Ajánlom, hogy a cikkíró és a partnere olvassák el a „Hét“ ez év június 30-i számát, melyben kissé hozzáértőbb emberek mondtak véleményt az itteni tanítóság munkájáról. Bízom községünk valamennyi polgárában, hogy ugyanebben a véleményben osztoznak valamennyien. Utoljára megjegyzésként va- larhennyi fiatal tanítóhoz, nevelőhöz szeretnék szólni. A mi munkánk, higyjék el, a legnehezebb munkák közé tartozik, a tanítói pálya is igen nehéz. Emberpalántákkal foglalkozunk, nap mint nap. Munkánk után pedig a felnőttekkel. Társadalmunk fejlődése nagy feladatokat tűz elénk, tanítók elé. Mi igyekezünk ezekkel megbirkózni, mivel él bennünk a hivatásérzés és kötelez a felelősségérzet, a nevelés ügyét szolgáljuk. Mi is csak egyszerű emberek vagyunk, nem vagyunk egyformák. Ki többet, ki kevesebbet merít a munka katlanából. Ennek alapján meg is tudjuk ítélni embertársainkat. De higyjék el, az az egyszerű falusi tanító, aki/szocialista társadalmunk, fejlődésének útszakaszán élvonalba vitte előre a tudás, a kultúra fáklyáját, nem érdemli meg, hogy nyilvánosság előtt sajtóban meggondolatlanságból, könnyelműségből fennhéjázásból igazságtalanul bíráljuk. Végre tanuljuk meg tisztelni, tiszteletben tartani minden embert. Chovancsek Sándor, iskolaigazgató, Nagycétény klubokról r Ez már az őszt jelenti, nem kell a fagylalt, hiába kínálja a járókelőknek az elárusítónő. Sokszor felmerült már a kérdés, hogy melyik a helyes munkaforma az ifjúsági szövetségben. Egy időben szélsőséges hibába estek a CSISZ-alapszer- vezetek. Elítélték a fiatalokat azért, hogy csak táncolnak és énekelnek, de hogy a mun^a való nevelés elmaradt a tervükből. Azután tanúi lettünk annak, hogy ezt a rendszert ítélték el és nagy lendülettel megkezdődtek a kulturális ténykedések. Énekkarok, tánciskolák alakultak. Utána nem egy helyen aztán újra a régi hibába estek. Ha végiglátogatunk néhány alapszervezetet, tanúi leszünk annak, hogy a jelen időben is időszerű az a kérdés, hogy milyen tevékenységi formákat használjanak a fiatalokkal szemben az alapszervezetek vezetői. Pedig nem eshetünk tévedésbe, ha tevékenységünkben azt az irányt követjük, hogy mindig a fő irányvonallal párhuzamosan, a helyi viszonyoktól függően figyelembe vesszük az alapszervezetekben működő, sőt még a szervezetlen fiatalok élet-érdekeit, kulturális érdekeit. Erre való tekintettel a CSISZ Központi Bizottsága elhatározta, hogy ifjúsági klubokat kell szervezni. Elsősorban a cseh országrészekben hallottunk ilyen klubokról, amelyek megkezdték a fiatalokkal az igazi munkát. Ma már a nyitrai járásban is vannak hasonló ifjúsági klubok. Ügy, mint más helyen, a nyitrai egészségügyi iskolában is a CSISZ iskolai vezetősége megbízott néhány ügyes fiatal fiút és leányt, hogy kísérjék figyelemmel a fiatalok érdekeit, kiélvezzék tőlük, mit szeretnének legjobban tenni. Nem vagyunk egyformák. Találkoztak olyan fiatalokkal, akik a jó könyvnek voltak a barátai, de akadtak bélyeg- és papírszalvétagyüj- tők is. Sokan táncolni akartak tanulni, egyesek az „ügyes kezeknek“ voltak a hívei. Ezt részletezve tiszta képet kapott az iskolai szervezet vezetősége és eszerint tűzte ki feladatul, milyen irányban folytatódjon a fiatalok közötti munka, mindenesetre a fő irányvonalat előtérbe helyezve. A konkrét akciók megszervezésével az előre kiszemelt fiatal fiúkat és lányokat bízták meg. így tették ezt Aranyosmaróton is, továbbá Nyitraivánkán és a Nyitrai Pedagógiai Intézetben is. Később kitűnt, hogy váratlan jó eredmények kezdtek mutatkozni. A Nyitrai Pedagógiai Intézetben az ifjúsági klub legnagyobb sikere egy esztrádműsor rendezése volt, amelyen körülbelül ötszázan vettek részt. Voltak rendezvények, amelyek után alig volt érdeklődés, vagy csak közepes érdeklődés mutatkozott. Az említett kluboknak nagysikerű ténykedése a könyvvel való munka is. Vitaesteket rendeztek egyes érdekes könyvekről. Ennek következtében a nyitrai járásban hatszáz fiatal szerezte meg a Fucík-jel- vényt és megnövekedett a járási népkönyvtár Olvasóközönsége is. A járási népkönyvtár több magyar nyelvű könyvet volt kénytelen vásárolni az olvasóközönség kívánságára. A fiatalok nagyobb kedvvel kezdtek a szaktanuláshoz és a társadalmi munkába való bekapcsolódásuk sem ütközött nagyobb' problémákba. Több lett a mosoly, az életkedv és a távlatokba való tervezés. Egyszóval mozgékonyabbak lettek az alapszervezetek. A nyitrai járásban összesen tíz valóban működő ifjúsági klub létezik. Most, hogy megkezdődött a tanév, nemsokára összeül a CSISZ járási titkársága mellett működő agitációs és propaganda bizottság, amely megtárgyalja a klubok további működésének tervét és megtesz mindent, hogy további klubokat szervezzenek. VÄRNAY TIBOR ílllllllllllllllll!lllll!l!!l!l!!>!lí!!liiiJ!!iiii!lllllll!IHI!l!ll!lllllllli!!illlllllllllllllllll|||||!ll!lfll!llllll!l|||||||lll||||||||||||||||||||||||!l|||||| B izonyára látta a szkopjei földrengés első fényképeit — mondotta ismerősöm a Német Demokratikus Köztársaságban. Nos, így festett Dessau a háború után Nem maradt benne talán egy ép ház sem. Hogy miért ? Des*auban dolgoztak a Junkers-művek és azt hiszem, tovább nem kell magyarázni. Az angol-amerikai bombázók azonban nemcsak a repülőgépgyárat zúzták póz- dórjává, de súlyos károkat okoztak a Wörlitzi parkban is, pedig ez már pár kilométernyire fekszik Dessautól. De talán nézzük meg Igen sok benne a látnivaló. Ismerősöm nem hazudott. A Wörlitzi park az NDK egyik legnevezetesebb helye. Afféle német arborétum, csupán kevesebb benne a nöpényváljaj, mint más helyeken. A növények nagy részét a Coock- expedtció szerezte meg a parknak. Johann Reinhold és Jo- ■hann Georg Forster (apa és fia) annak idején elkísérték Coockot Tahitira és onnan hozták cl a déltengeri flórát,-melyet azután az Elba partján meghonosítottak. A park másik értékes része az úgyneveGórnák, ozíq&to zett Flóra-templom, melyben különböző pálmafajok, azáleák és rododendronok láthatók. Borókaligetek, hatalmas díszfenyők, több mint kétszáz éves tulipánfák teszik még élvezetesebbé a szemlélést. A botanikus kert legidősebb platánjának ültetési évét 1768-ra teszik. A parkban kertészeti múzeum is látható. A Wörlitzi park egyik legkedvesebb része az úgynevezett rózsasziget, amely felett kora tavasztól késő őszig a viruló rózsák illata leng. Nem csoda, hogy az élelmes német sanzón-költők romantikus dalt is írtak erről a szigetről: „Die kleine Roseninsel im Wurlitzer Park“ a címe. A dal nemcsak, hogy az egész országban ismeretes, hanem kottáját képeslap formájában is árulják. A parkot sok kis folyó szeli át és ezeken a kis vizeken a vízirózsák és hattyúk között gondolák ringanak. Nyolcvan pfennigért minien látogató megnézheti a parkot anélkül, hogy járnia kellene. A gondolások ugyanis nagyobbrészt főiskolai hallgatók, akik így jutnak a nyári szünetben további keresethez, és szakszerű magyarázattal szolgálnak arról, hogy hol mit lehet látni. Hol a rózsaszigetet, egy öreg tölgyfát, hol egy régi szobrot, vagy- pedig egy kastélyt mutatnak, mert a parkban nemcsak füvé- szettani érdekességek vannak, hanem igen sok mütörténeti emlék is. Azzal az érzéssel hagytuk el a parkot, hogy igaza volt Goethének aki 1778-ban itt járt és azt irta róla, hogy a Wörlitzi park vidóban nagyon szép. Mártonvölgyi László A wörlitzi park rózsaszigete. Egységünk j CSISZ-alap- szervezetének tagjai vállalták, hogy megszerzik a PPOV-jelvényt. Ma már büszkén jelenthetik, hogy szavukat állták. Az elmúlt hónapban pedig azt vállalták, hogy minden tag három órát dolgozik le naponta a közeli EFSZ földjein. A szövetkezeti tagok nagyon dicsérik a katonákat. Az őszi munkákból is alaposan ki akarják venni részüket. Horváth László, szakaszvezető MEGÉRDEMELT SIKER Az Ifjú Szívek magyar népművészeti együttes Füleken is bemutatta legújabb műsorát. A közönség végig - tapsolta az előadást. A legjobban az Ördöglagzi és a gömöri Farsangi tánc tetszett. Az együttest a szívünkbe zártuk és azt szeretnénk, ha gyakrabban járnának el hozzánk. Torpis József, Fülek NAGYDARÖCRÖL ÍRJÄK A losonci Csemadok eszt- rádműsorral vendégszerepeit nálunk. Duráy Miklós konferált, időszerű kritikai megjegyzéseit érdeklődés kísérte. Dicséretet érdemel Daniel Mária, Duray Éva, Nóta Béla. Mi azonban többet vártunk a losonciaktól. Ferenc József, Nagydaróc DACSÖKESZIRÖL ÍRJÁK Nálunk a fiatalok igen szorgalmasak, sokat segítettek a nyári munkákban és élénk kulturális tevékenységet fejtenek ki. Most az iskola megkezdésekor szétszéledtek, sokan a főiskolát látogatják és még többen a mezőgazdasági iskolát. Már csak gondolatban keresik fel a hazai földeket, ahol nyáron át olyan sok kellemes órát^öltöttek hasznos munkával. Zatykó József, Fülek KÖSZÖNETÉT ÉRDEMELNEK A plzeni véradó állomáson 70 katona állt be a térítésmentes donorok közé. Tudatában vannak, hogy a véradással számtalan ember életét menthetik meg. A katonák sok segítséget nyújtanak az EFSZ-eknek is, rendszeresen dolgoznak a földeken, hogy a szövetkezeti dolgozók a termést minél előbb behordják. Kovács Ferenc, katona DICSÉRIK A FIATALOKAT Idős ember _ vagyok, mint csősz dolgozom a zöldségesben, büszkén elmondhatom, hogy nálunk sikerült a fiatalokat megnyerni a mezőgazdaság számára. A fiatalok, különösen Tunkó Juliska, Kovács Ilonka, Pap Katika, Pap Jolika, Tóbiás Ibolyka, bizony kitettek magukért. Csak azt sajnálom, hogy nincs fényképezőgépem és nem örökíthetem meg őket. Horváth Béláné. a csapatvezető valóban nagyon szigorú, de még ő is ritkán talál okot rá, hogy megdorgálja őket. A kaposkelecsényi fiatalok jól érzik magukat a falunkban és nincs az a pénz, amiért itthagynák. Kiss Miklós, Kaposkelecsény SZORGALMAS TANKOSOK A plzeni. tankosok már évek óta hagyomá- —u.™ t nyosan részt vy'ílj .4 vesznek a begyűjtési munkában és brigádmunkára kötelezik magukat. Vállalásaikat az idén is pontosan teljesítették, sőt még terven felül tíz vagon szénával többet gyűjtöttek be. Különösen Nagy, Kopecký, Balázs, Fejfár és Sek elvtársak tettek ki magukért. A szövetkezetek pedig hálából friss tejjel látják el a katonai konyhát. Arról is gondoskodnak, hogy a katonák szórakozzanak, minden második este filmet vetítenek és táncmulatságokat rendeznek. Deme Zoltán SEGÍTENEK A KATONÄK Alakulatunk kötelezettséget vállalt, hogy a nyár folyamán minden szombat és vasárnap segítünk az EFSZ- nek. A takarmánynövények begyűjtésében és az aratásnál is sok segítséget nyújtottunk, a szövetkezet vezetősége is meg volt elégedve a katonákkal. Mi örömmel dolgozunk, mert tudjuk, hogy a mezőgazdaságnak nagy szüksége van fiatal, szorgos kezekre. Földes István, katona SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Diáklányok: Levelük közlésre nem alkalmas, köszönjük az értesítést, az ügyet kivizsgáljuk. Pályaválasztó bébi: Forduljon a következő címre: Zdravotnícka škola, Bratislava, Nedbalova ulica (Oddelenie zvláštne formy štúdia). írja meg, hogy az internátust nem tudná fizetni, mert szülei már több gyermeket taníttatnak. Két szöszi: A legtöbb négyéves szakiskola rendez az érettségizettek számára egy-kétéves tanfolyamot. Helyszűke miatt nem közölhetjük az iskolák jegyzékét, írja meg, hogy melyik, milyen szakiskola érdekelné. Lillácska; írja meg, milyen korú és milyen iskolai képzettséggel rendelkezik, akkor majd ajánlunk megfelelő német tankönyvet. Gyöngyvirág: Édesanyját győzze meg arról, hogy tovább akar tanulni és ma feltétlenül szükséges, hogy a leányok is kitanuljanak egy szakmát. Kérjen az Orbis (Bratislava, Leningradská 14.) lapterjesztő vállalattól megrendelőlapot. Ha külföldi címeket akar, akkor forduljon a Világifjúság szerkesztőségéhez: Budapest, V. kér. Nádor utca 15. sz. T. J. Cs.: Kossuth Lajosnak volt egy Eduárd nevű testvére vagy unokatestvére, akinek 1849-ben szintén menekülnie kellett az osztrákok üldözése elől. Ütja Oroszországba vezetett. Ennek Baltazár nevű fia nagyapja volt Szvetlána Szta- nyiszlav és Lucia Kossuthnak, al,dk ma Tbilisziben élnek. Sztanyiszlav mérnök a Grúz Élelmiszeripari Tervező Hivatalban dolgozik, Szvetlána pedig a Grúz Tudományos Akadémia Irodalmi Intézetében dolgozik. Vadkerti Júlia, Érsekújvár, Szabó László Rimaszécs, Kádek Gábor, Marcellháza és másoknak üzenjük: leveleiket helyszűke miatt nem közölhetjük és közben tartalmuk elvesztette időszerű- ségét.
