Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-17 / 37. szám

Szeptember 8-án több tízezer berlini lakos vett részt a Bebel téren szervezett nagygyűlésen. Itt megemlékeztek a, fasizmus áldozatairól. A nagygyűlésen a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága tagjain kívül résztvett számos külföldi vendég is, így Sz. K. Timosenko marsall a szovjet háborús veteránok bizottságának elnöke is.

A Pravda ILJA EHRENBURG cikkét közli a moszkvai atom- csend-egyezményről.

Az a körülmény — írja Ehrenburg —, hogy a korábban megegyezni nem tudó három nagyhatalomnak most végre sikerült kitörnie a végnélküli és meddő tárgyalások zsákutcájából, a közvélemény megmozdulásával, a békeszerető erők győzelmével magyarázható. Hogyan feledkezhetnénk meg Joliot Curie és sok más tudós szerepéről, az atomőrület és az atomvakság rettenetes éveiben keletkezett békemozgalom szerepéről, a később meginduló különböző társadalmi mozgalmak szerepéről, tudósok — Einstein, Pauling, Russel és Bernal — erőfeszítéseiről, a Collins angol lelkész szervezte békemenetekről, az Egyesült Államok nőmozgalmáról s a világ valamennyi országában folytatott hősi harcról, arról a mozgalomról, amelyet Joliot Curie szervezett?

Ehrenburg a nukleáris kísérletek akár csak részleges eltiltását is a leszereléshez vezető első megállapodásnak, ®lső lépésnek, a háború hívei feletti első győzelemnek tekinti.

A szovjet író rámutat, hogy az új világháborút tervezgető emberek, akik akár haszonlesésből, tudatlanságból vagy tradícióból háborúk és háborúk hosszú sorozatának képzelik el a történelmet, veszélyt látnak a szerződés megkötésében, és folytonosan becsmérlik a megállapodást.

Ehrenburg a továbbiakban kijelenti: „míg a moszkvai szerződést ellenző amerikai „dühöngök" állásfoglalása, De Gaulle, von Brentano volt nyugatnémet külügyminiszter álláspontja senkiben sem keltett csodálkozást, addig a kínai kormány által elfoglalt ellenséges álláspont milliók és milliók számára váratlan volt.

Növeli a csodálkozást és a kiábrándulást az a körülmény, hogy Kína szocialista ország, hogy kormánya internacionalizmusról beszél.

MIKÖZBEN AZ ATOMCSEND- EGYEZMÉNYT újabb kormányok írták alá, az egyezménynyel és az aláírás nyomán előállt helyzettel összefüggésben mindinkább kettéválnak egyrészről az amerikai és angol, másrészről a francia és nyugatnémet kormány elképzelései. Rusk amerikai külügyminiszter az Amerikai Légió értekezletén mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a részleges atomcsend-szerződés csökkenti a nukleáris világégés veszélyét és a szerződés esetleges

elutasítása az amerikai szenátusban lehetetlenné tenné a fegyverkezés ellenőrzését. A további tárgyalásokkal foglalkozva Rusk annak a reményének adott kifejezést, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodásra jut a meglepetésszerű támadások megelőzésében. Figyelmet érdemel az amerikai külügyminiszter ama kijelentése is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti tárgyalások túllépik a két állam érdekeinek kereteit és így e tárgyalásokon

A népszámlálás. nálunk sem egyszerű feladat, hát még Észak-Rhodéziában, áhoi most folyt le az ország történetében először a lakosság pontos számának megállapítása. Mint az eredmények bizonyítják, Észak-Rhodéziának háromszor annyi lakosa van, mint azt eredetileg képzelték. Hozzávetőlegesen a lakosok számát ugyanis csak két és fél millióra becsülték. Hogy a számláló biztosok sok esetben milyen gigászi teljesítményt végeztek, azt képünk is bizonyítja. Néhány ilyen felderítő út eredményeként olyan településekre is rábukkantak, melyeknek eddig a külvilággal jóformán semmi kapcsolatuk nem volt. és így természetesen a civilizációs vívmányok sem jutottak el hozzájuk. Különös problémát jelentett a számláló biztosoknak megértetni magukat ezekkel az őslakókkal, mert nyelvük is igen különös.

részt kell venniük Amerika szövetségeseinek, illetve az el nem kötelezett országoknak is. Hasonló álláspont jelentkezik Londonban is. Lord Home külügyminiszter és Wilson az ellenzék vezére egyaránt hangsúlyozta az atomcsend-egyez- mény történelmi jelentőségét.

DE GAULLE TÁBORNOK LEGUTÓBBI SAJTÓÉRTEKEZLETÉN — mint ismeretes — bejelentette, hogy Franciaország nem írja alá a moszkvai szerződést, sőt, folytatja az atomkísérleteket. Francia demokratikus körökben hangsúlyozzák, hogy ez az irányzat súlyos következményekkel járhat Franciaország jövőjére és fenyegeti a nemzetközi békét. Nem jelettt kevesebbet, minthogy a francia kormány elutasítja a békés együttélést és a tárgyalásokat.

KÁDÁR JÁNOS, A FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNY ELNÖKE, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Joszip Broz Tito, a JugoszláV'-Szocialisia Szövetségi Köztársaság, a JKSZ főtitkára tárgyalásokat folytatott a karagyorgyevói vadászkastélyban.

A szívélyes és baráti légkörben, a kölcsönös megértés szellemében lezajlott megbeszéléseken Kádár János és Joszip Broz Tito eszmecserét folytatott a magyar-jugoszláv kapcsolatokról, ezek további sokoldalú erősítésének; valamint bővítésének távlatairól és lehetőségeiről.

Megállapították, hogy a két ország kapcsolatai sikeresen fejlődnek, s Magyarországnak és Jugoszláviának — mint két szocializmust építő és a békéért harcoló szomszédos országnak —, közös érdekei reális és szilárd alapot nyújtanak az egymás közötti kapcsolatok további erősítésére és fejlesztésére.

A tárgyalások során a két vezető különös figyelmet fordított a magyar-jugoszláv gazdasági együttműködés kérdéseire.

AZ AMERIKAI SZENÁTUS SZERDÁN — immár harmadik napja — folytatta a vitát a moszkvai atomcsend-szerződés ratifikálásáról.

A vita harmadik napján Kennedy elnök levelet intézett Mansfield szenátorhoz, a demokrata párt szenátusi vezetőjéhez és Dirksen szenátorhoz, a köztársasági párt szenátusi vezetőjéhez.

' A levélben Kennedy sürgeti az atomcsend-szerződés ratifikálását.

súlyozza „nemcsak biztonságos, hanem szükséges* is az Egyesült Államok és az egész emberiség érdekében, hogy a szenátus most ratifikálja ezt a szerződést és ezáltal megerősödjék a békéhez fűzött remény“.

SZEPTEMBER 7-ÉN KÍNAI ÁLLAMPOLGÁROK MEGKÍSÉRELTÉK, hogy Nauski határállomáson keresztül szovjetellenes propaganda-anyagot csempésszenek be szovjet területre s amikor a vámőrség ebben megakadályozta őket, minősíthetetlenül durva provokációkhoz folyamodtak. A szerdai szovjet lapok — a Pravda, a Komszomolszkaja Pravda, a Trud és a többiek — szemtanúk beszámolói alapján részleteket ismertettek a határállomáson történt példátlan botrányról.

Japán az utóbbi napokban heves Amerika ellenes tüntetések színhelye volt. Képünk azon a tüntetésen készült, melyen 60 000 dolgozó tüntetett a Yokosuka városban létesítendő amerikai atomtengeralattjáró támaszpont ellen.

Ehrenburg ezután megjegyzi, hogy a békemozgalom tagjai már kevésbé csodálkoztak • kínai kormány álláspontja felett. Immár hat esztendeje vitatkoztunk a kínai küldöttekkel, hol az elnökségi üléseken, hol a Béke-Világtanács ülésszakán. A továbbiakban arról ír, hogy a nézeteltérések a békemozgalomban évről évre élesebbek lettek. A kínaiak, akik jogosan büszkélkedhetnek udvariasságukkal, kezdenek kihí- vóak lenni; a mérlegeléseket a sértegető szavak váltották fel.

A cikkíró élesen bírálva a kínai vezetők papírtigriselmé- letét, kijelenti; naivitás azt képzelni, hogy az atomvilágháború annyi, mint a csangkaj- sekisták ellen hadakozni; így csak egy gyermek gondolkodhat, aki papírtigrist kapva ajándékba, papírnyilával lövöldöz rá. Az egyik kínai vezető azt mondotta, hogy az atomháborút túlélő 300 millió kínai boldog lesz, mert mindörökre megsemmisül az imperializmus és a kapitalizmus. De ha túl is éli 300 millió kínai az atomkatasztrófát, tengődni fog a romokon, s pusztulni fog a sugárbetegségtől.

Ehrenburg befejezésül hangsúlyozza, hogy a moszkvai szerződés megakadályozza a pusztító atomfegyverek további tökéletesítését és az utánunk következő nemzedéket megóvja a fertőzéstől és a pusztulástól. Ez az első lépés és senki sem mondta, hogy ez az utolsó lépés az általános béke felé. A moszkvai szerződés aláírása nem pont, hanem új bekezdés.

gyünk, ne igyunk - feketét!

Lord Francis Bacon angol bölcsész és államférfi 1624- ben azt írta egy kis tanulmányában, hogy „a kávé erősíti a. szívet és a szellemet“, Johann Sebastian Bach pedig, a Legnagyobb zeneszerzők egyike, Í90 templomi kantátája mellett egy világi témának is szentelt egy zeneművet és 1732-ben megírta a kávé-kantátát. Hátha két ilyen nagy szellemóriás elismerte és dicsőítette a kávét, akkor igazuk van azoknak, akik munka közben, munka után, pihenés és szórakozásképpen, hí fáradtak és ha pihentek, ha sokat dolgoztak vagy ha semmit se dolgoztak, egyszóval minden lehető és lehetetlen alkalommal elfogyasztanak egy-két feketét. Kell-e a szervezetnek, vagy igazuk van-e a rosszmájú szkeptikus embereknek, akik azt mondják, hogy a feketekávé erre, arra, amarra a betegségre hajlamossá teszi az embereket?

Miután pedig az elmúlt évtized a feketekávéfogyasztást a fiatalkorúakra is kiterjesztette és ma, ha ketten boldog intim kettesben akarnak találkozni, elbeszélgetni, rendszerint egy kávé mellett húzódnak meg, célszerűnek tartottuk, ha illetékes „hatósághoz“ fordulunk azzal a kérdéssel: kinek van igaza, annak, aki a feketekávé híve, vagy annak, aki mérgesnek és ártalmasnak tartja?

Dr. Tarján Róbert budapesti tanár erről így nyilatkozott:

— Szó sincs róla — mondta —, hogy a kávéfogyasztás, ha mérsékletes, ártalmas lenne. Persze a túlzás, mint minden túlzás, ebben az esetben is káros lehet, de ez feltétlenül egyéni dolog. A kávé hatása elsősorban értágító. A kávéfogyasztás során az agy, a szív, a vese vérellátása átmenetileg megjavul és ez okozza azt az érzést, amelyet népszerűén így nevezünk: a kávé felfrissít. A szellemi munkás kávéfogyasztás után frissebbnek érzi az agyát, mert a nagy munkában ott szűkülnek el az erek, a fizikai munkás szervezetének jobban igénybe vett részében érzi a frisseséget. Ebéd után azért fogyasztunk feketekávét, mert az emésztés következtében a gyomor jobban igénybe veszi a vérkeringést, mint máskor, a hasi erek kitágulnak és így az agy kevesebb vért kap, álmosnak érezzük magunkat, de a fekete kitágítja az agyereket és így alvás nélkül is felfrissülünk. Meg

kell mondanom, hogy tévhit az a feltevés, amely szerint a fekete emeli a vérnyomást. Csak az ereket tágítja, a vérnyomást nem emeli. Értágító hatását néhány év óta a kórházi kezeléseknél is igénybe vesszük. Hajós Károly egyetemi tanár alkalmazta első ízben nemrégiben asztmás betegek rohamainál a feketekávét, amely azonnali megköny- nyebbülést szerez az asztma rohamától fuldokló betegnek, éppen értágító hatásánál fogva.

— A kávénak ez a vérkeringést szabályozó hatása a fiziológiai hatás, de — természetesen — van pszichológiai hatás is. Az emberek nemcsak objektív hatásokra reagálnak, hanem szubjektív hatásokra is és természetesen vannak kávéhoz szokott emberek, akik több sikert tulajdonítanak a kávénak, mint amennyi megilleti. Ezek szubjektíve, lélektani okokból hisznek a kávéban és lelkiállapotuk valóban növeli a kávé frissítő hatását. Ilyen lélektani hatás az, hogy a fekete az idegességet is csillapítja. Ez csak egyéni hatás, hiszen a fekete éppen értágító hatásánál fogva, fokozza az idegességet a szó orvosi értelmében.

— Ebből következik azután az is, hogy gyermekeknek nem tanácsos eszpresz- szőkávét adni. Aki először iszik feketét, megállapíthatja, hogy nyugtalanság, erősebb szívverés, álmatlanság követi a kávéfogyasztást. Ennek a gyermekeket nem szabad kitenni! A későbbi korban azonban ezek a kezdeti tünetek is enyhébbek és ha a szervezet hozzászokott a feketéhez, akkor már csak a kellemes hatása érezhető.

— Egy esetben azonban mégis beleszól az orvos a kávéfogyasztásba. Nem ajánlatos olyanoknak feketét inni, akiknek gyomorfekélyük vagy súlyos gyomor- bántalmaik vannak. Ezek csak tejjel, tejszínnel igyák a kávét. Elődeink, akik öregkorban az úgynevezett kapucinert fogyasztották, pagyon helyesen tették. A kapucinerben megmarad a kávé minden jó hatása, de a tejszín kiegyenlíti a bántalmazó, kellemetlen hatásokat. Orvosi javallatom tehát: mindenki nyugodtan ihat két-három feketét naponta, semmiféle hátrányos következménye nem lehet.

— Most pedig, — fejezte be az interjút a professzor — menjünk le a büfébe és igyunk egy jó feketét!

Radó István