Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-10 / 36. szám

Riport madártávlatból Nem messze Ostravától, Stonava falucska mellett folyik lazánk legnagyobb szénbányájának az építése. Öt éve már :s előreláthatólag még több, mint egy évtizedet vesz igény­ié a teljes felépítése. A bányát egyébként 1969. január 1-én :ell üzembe helyezni-, napi 1500 tonna szénjövesztéssel. íyolc évvel később azonban el kell érnie a napi 16—17 ezer onna szén fejtését. Sőt, ha a népgazdasági érdekek megkí- 'ánják majd, úgy ez a szénmennyiség további 5 ezer tonná- al, tehát 22 ezerre is növelhető lesz. Vigyázó emberek Találkozás, megbeszélés — Öreg este van már. A Pe- zinokból Modor felé vezető úton autók lámpái villognak s egy-egy pillanatra felzüm­mögik ezt a meghittséget. Csak itt-ott egy-egy autó, különben sehol egy lélek, olyan csend üli meg a sző­lőket.' Az eredő szőlő illata gondolkodóba ejti a gyalo­gosan járót. És... de mi Gyanakszik Feri bácsi, — s a gukkerral hosszabbítja szemét ez? Mintha rekedt hangú kakas kukorékolna. Komor árnyék fordul az útra. Ja, persze! Az öreg szőlőcsősz járja a részlegét s csősz-dudájával riasztja a tévedni akarókat ... „Vigyázzatok, mert itt va­gyok és mindent látok"... Meleg van. . Gyönyörűen süt a nap. — Tegnap esett, hát hadd süssön, hadd nőjön a szem — mondja az idősebbik csősz. — Az eső úgy öt vagonnal növeli a termést — toldja meg a másik. Aztán néznek jobbra, bal­ra, fürkészően, vigyázva, ■s mielőtt elválnának, el­mondják egymásnak, hogy mit észleltek reggeltől. Akadt-e rendbontó, beme­részkedett-e valaki a szülő - be vagy sem. Kicsit le is ülnek a diófa alá szerkesztett padra, aho­vá az útról nem. de ahon­nan mindent, az egész sza­kaszt hosszúságában szem­mel lehet tartani. Tahotný István bácsi már hatodik éve őrködik. 72 éves, de a szemét még most sem kerüli el semmi. A kollégája, Slamka Ferenc, három éve vigyázza a termést. — Aztán akadnak-e tilos­ba tévedök? — Huh! — legyintenek. Ez azt jelenti, hogy sokan. — Tudja az úgy van, — kezdi Slamka, hogy én, amíg a részlegemet körüljá­rom, három órába is belete­lik. No már most elég, ha meglesnek, hogy merre tar­tok, s már dézsmálhatják is. Persze ez a kis jószág — simogatja meg a nyakában függő messzelátóját — sok­szor kisegít. aztán ki jobbra, ki balra — Meg aztán az még a baj, hogy a csősz az mindig öreg — kapcsolódik a szó­hoz Tahotný bácsi — aki meg lopni jön, mindig fiatal. Mert főleg ezek az izék... huligányok... merészkednek ki. No, de... S kezdődnek a történetek, a hőstettek, amelyekről so­hasem lehet pontosan meg­állapítani, hogy meddig álla­nak kapcsolatban a valóság­gal, s honnantól kapcsolódik hozzájuk a csősz fantáziája. Sok-sok hektár szőlője van a pezinoki szövetkezet­nek. Nagyrészt régi telepí­tések, de mint ahogy maga a városka is egyre fiatalodik (az utóbbi időben rengeteg új ház épül), úgy a szőlé­szet is lépést tart a hala­dással, s már a legújabb módszerek szerint telepítik a szőlőt (gépi megművelés­re). Az öreg Pista bácsiban új­ra felébred a mesélőkedv. — Addig, amíg nem volt kint a tábla, hogy autókkal tilos a megállás, egyre- másra állottak itt le. Egy babrálta a motort, a többi meg szétmászott a szőlőben. Furfangos nép... Csakhát nem azért vagyok hat éve csősz, hogy így túljárjanak az eszemen, — mosolyog öreges huncutsággal. Hajnaltól késő estig jár­ják a csőszök a határt. Jó idegű, jó szemű öregek. Riasztóduda, jóravaló füty­kös a kezükben — s ballag­nak arcukon hivatásuk ko­molyságával. Szeptember 21—22-én lesz a hagyományos „szüreti ün­nepség" idén Pezinokon, (mert váltakozva szokott lenni, egyszer Modoron, egy­szer Pezinokon). Megindul majd a szüretet jelképző Tilosat jelez Pista bácsi ■ „trombitája" menet a szőlőkhöz s utána már csak pár napig tart a csőszök gondja. Megállhatnak majd az au­tók, nem hallani tovább a rekedt kakashangú dudát, nem lesz szükség a messze - látóra, s a vén diófa alatt elárvul a pad, hazamennek a vigyázok, a nehézléptü öregek ... -tó­Érdekességek A dimbes-dombos táj déli pfényben úszik, szélcsend n. Az ég felhőtlen s acél- irke. A környék egyébként ?gkapóan szép, lenyűgöző, lantikor a ma Ausztriában i Larisch gróf tulajdona volt minden: — Stonava öregei emlékeznek az építkezéshez zel lévő, mintegy százhúsz ktáron elterülő vadaskertre a kastélyban rendezett gyá­ri orgiákra, a végeláthatat- t birtokon folyó fácán- és vadászatokra s a főúri pe- putty gátat nem ismerő dő­léseire, kevélykedéseire. Az építkezést, mely a Szilé- .1 Beszkidek lábánál és a ■licei duzzasztógát közelében szül, úgy hívják, hogy: STO- vVA — CSISZ BÁNYA... De mcsak a bánya fiatal, hanem építői is-, szinte kivétel Ikül fiatalok. És ez nem vé- len! A bánya még jóformán ik tervekben létezett, ami- r a Csehszlovák Ifjúsági jvetség felajánlotta segítse- t, ill. elválalta a bánya felé. ését. így született meg ez CSISZ-építkezés, melyen az ő köbméter földet 1958 ok- jerében mozgatták meg a fia­ok. \z építkezés legismertebb here Bohumil Bernét, a ISZ elnöke. Vele járom az itkezést. Feltűnik, hogy min- nkit ismer ez a harminc éves iber. Pedig alig egy éve van . No de ennek története van, iá róla beszélünk, ezt ismer - nk kell. Tavaly, amikor befejezték a kovicei Klement Gottwald Új hó VI. "nagyolvasztójának itését, eszeágában sem volt, gy ottmar^djon mint kohász, jy esetleg^ más beosztásban, ikmában. Űj építkezésre vá- ott, mive! izgalommal tudja gtölteni fiatal szívét a nagy tkezések tempója, romanti- ja. De hova menjen? Vagy assza új munkahelyéül va. telyik járást és funkciös- ijon, mint azelőtt Štenberk- i? Nyomott hangulat vett Amikor egy kassai polgártól •gkérrleztük, merre van a vé­si kenyérgyár, rövid gondol­dás után így válaszolt: — A Franck-gyárat, ugye? és útbaigazított. A kenyér- illító teherkocsik nyomát kö­tve azután már hamarosan aláltunk úticélunkra. Annál hezebben sikerült rávennünk ,rbák Rudolf elvtársat, a ISZ * elnökét, hogy egy kis it szenteljen kíváncsiságunk üégítésére. Dúrbák elvtárs yarn's a technikai osztály te- keny dolgozója és nem szí- sen szakítja meg munkáját, ak amikor megtudta, hogy m kassaiak vagyunk, és a erőt rajta. Arra gondolt, hogy a Žacléŕi Állami Gazdaság, ahová pár napon belül elviszi majd a vonat, az mégsem épít­kezés lesz, hiába jut lakáshoz... Hogy meghiúsult az utazás, an­nak az a magyarázata, hogy felkereste öt ezekben a napok­ban a kerületi CSISZ-titkár. — Nézd Bohuš — mondta neki, — nem lesz könnyű dol­god Stonaván, de vállald! Rád ott van szükség Žacléŕon, tud. tómmal, erős a CSISZ, ellenben ahová küldeni akarunk... Szó­val az építkezés CSlSZ-szerve- zete csaknem szétesett. Elkép­zelhetetlen, hogy tehetetlen CSISZ legyen egy CSISZ-épít- kezésén. Ezt, ugye, te is elis­mered! Ami pedig a lakást il. leti, talán félév múlva... Nos, vállalod?... Vállalta, persze, hogy vállal­ta, és — nem bánta meg. Hisz nagyszerű fiatalok építik ezt a müvet! — jegyezte meg az igazgatósági épület felé halad­va, melyet a bányásznap tisz­teletére adnak át. Hirtelen karon ragad és von­szolni kezd magával, miközben ezt mondja: — Nézzük csak meg, hogy miképpen is fest itt ez a „rendetlenség" madár­távlatból!!! Felkacag, elengedi karom és előrefut. Meglepődve nézek a kanalizációs árkon át - meg átlendülő alakja után, s attól tartok, hogy nyakát szegi va­lamelyik felett. Nézem, nézem, majd... Néhány perc múlva mindketten veszettül lihegünk a hatemeletes igazgatósági épület tetején... — Látod — mutat Bohuš az építkezésre, — innét nézve nem is olyan nagy területen fekszik, Pedig ez iesz nemcsak hazánk, hanem a világ legna­gyobb bányája is... — És ott a fák mögött, mi­lyen bánya épül? — érdeklő­döm, mivel úgy másfél kilo­méternyire keleti irányban, az ittenihez hasonló építményeket veszek észre. köztársaság másik végéről jöt­tünk. állta a kérdéseket. Elmondotta, hogy a gyárnak 33, huszonhat évnél fiatalabb alkalmazottja van, akik vala­mennyien CSISZ-tagok. A Tom- ko elvtárs vezetése alatt álló szocialista munkabrigádnak mind»a hét CSISZ-tagja a vál­lalat autójavító műhelyében dolgozik. A többi ifjúsági tag más-más üzemrészlegen talált beosztást. Ezzel magyarázható', hogy nem alakulhatott ki több munkabrigád. Az aránylag alacsony, létszá­mú szervezet esztrád-kultúr- csoporttal rendelkezik, amely — Az a keleti bánya!... Bá­nyánk lényegében — folytatja pillanatnyi szünet után — két részlegből áll: északiból és ke­letiből. Széntermeléssel azon­ban csak az északi bányán szá­molunk. A keletin egy kilót sem hozunk fel, mivel erre más feladatokat várnak. Neki kell ellátni a bányászok le és fel szállását, a munkahelyeket fá­val, acéltámokkal, szellőztető­csövekkel és más berendezé­sekkel... Elhallgat. Aztán arról kezd beszélni, hogy a két építkezésen eddig közel száz objektumot építet­tek fei, hogy még mintegy há­romszáz vár felépítésre, bele­értve a földalatti objektumokat is, mint amilyenek például a víztárolók, kompresszorházak stb. Amikor kifejeztem efelett: csodálkozásomat, ezt mondta: — Az ezzel járó munka pe­dig ránk vár, fiatalokra! — Az imént azt mondtad — kérdeztem, —, hogy hatszáz ember dolgozik itt. Mennyi eb­ből a fiatal ? — Huszonöt évig úgy száz­ötvenen lehetnek, ebből százan CSISZ-tagok. A többiek átlagos életkora se több azonban har­mincnál. Ahhoz, hogy idejére fel tudjuk építeni az imént említett, háromszáz objektumot, több. emberre, építőre van szükségünk. Emellett szól az is, hogy a földalatti építőmun­kálatokkal elmaradtunk. Az elnök ezután az építőkről beszél: Elmondta, hogy önfel­áldozók, hogy lehet rájuk szá­mítani. Kiemeli közülük Fran­tišek Berecka kőművesmestert, akinek különösképpen sokat köszönhet mind a bánya veze­tősége, mind a rövidebb-hosz- szabb időtartamú brigádra jött fiatalok. Keze alatt ugyanis mindannyian jó, a bánya példás dolgozóivá válnak. Említést tett továbbá arról, hogy a bánya­építők igen kulturált — erről később magam is meggyőződ­tem — körülmények között él­nek. Villákból álló, új lakóte­lepen összkomfortos szobák­ban, egyesével meg kettesével laknak. — A jövő azonban ezen a téren is megadja a bányászok­nak — mondja. — ami jár ne­kik, mivel a szamszédunkban is van egy hatalmas bánya no, a környező falvakat látogatja, A fiatalok többek között. Kisi- dán is felléptek a cséplés: munkák befejezése után. Az ottani EFSZ különben a pék­üzem védnöksége alatt áll, s eddig 180 mázsa komposztot készítettek az említett szövet­kezetben brigádmunkában. A dolgozók kultúrtevékeny- sége őszintén szólva nem éri el a kívánt színvonalat. Igaz, hogy a vállalat üzemi könyv­tárral rendelkezik, amelyet so­kan igénybe vesznek, igaz, hogy a dolgozók politikai és egyéb téren gyarapítják ismereteiket, mégsem tekinthetjük kielégítő­nek a kultúrtevékenységet. En­nek oka egyrészt megfelelő kultúrhelyiség hiányában, más­részt a dolgozók különféle munkabeosztásában rejlik, ami által nem tudnak egyszerre összejönni közös munkára. A vállalat kilenc üzemből áll. Kassán és a keletszlovákiai ke­rület többi járási székhelyén egy-egy üzem működik, ame­lyeknek mindegyikét a legkor­szerűbb gépberendezéssel sze­relték fel. A gépesítés főleg Kassán fontos, hogy lépést tüdjon tartani a város lakos­sága rohamosan növekvő szá­mának szükségleteivel. A vál­lalat az elmúlt évekhez hason­lóan ez idén is teljesíti a ter­vet, ami nagyrészt a sok évi tapasztalatokkal rendelkező Raško igazgató elvtárs érde­me. Az utcáról tekintve bizony senki sem hinné az ódon épü­letről, hogy belsejében rohanó munka folyik a legújabb gép­park segítségével. Amikor el­hagytuk a telepet, éppen újabb gépeket hoztak felszerelés cél­jából. Azzal a jóleső érzéssel bú­csúztunk Dúrbák elvtárstól, hogy ebben a vállalatban meg­van a kellő összhang, megértés ami elengedhetetlenül szüksé­ges a tervteljesítéshez. V«, J. meg aztán az itt talált széli- készletek százötven, ha nem több évi életet biztosítanak a bányának. — Azt beszélik, hogy csak az idejöveteled óta jó a CSISZ- szervezet munkája. Miképpen vélekedsz te erről? — Tény, hogy sokat javult a CSISZ munkája- és minden olyan szóbeszédet visszautasí­tok, mely engem magasztal ez­ért. Egy ember itt kérlek, sem­mire se menne! Hogy javult a helyzet, az az építkezés új CSISZ-bizottságának és az üzem vezetőségének köszönhető. Ki­mondottan sokkal tartozunk Rudolf Raška igazgatónak, aki önzetlenül támogatja szerveze­tünk munkáját... Elhallgat. Szeme a távolba kutat, majd az órájára néz. Só­hajt és azt mondja: — No de, mennem kell! El kell még intéznem egyet-mást egy társasutazással kapcsolat­ban. Rövidesen ugyanis kelet­németországi turistaúttal aján­dékozzuk meg építkezésünk legodaadóbb fiataljait...-kj­Értékesített értékek • A gottwaldovi ipari épít­kezéseken a CSISZ-tagok elbú­csúztak az ifjúsági fényszóró­tól. Az ifjúsági fényszóró az üzemben 951 056 korona értékű eddig elfekvő anyagot tárt fel. Két SJ-16 jelzésű darut is ta­láltak, értékük 100 000 korona. Most, hogy az elfekvő anyago­kat felhasználják, a mozgalom teljesítette a feladatát. Az if­júsági fényszóró munkáját nagyra értékelte Petr Šebestú üzemigazgató is abban a levél­ben, amelyet a CSISZ egész­üzemi bizottságának .küldött. A fiatalok az ifjúsági fény­szórótól azonban nem búcsúz­tak el véglegesen. Ha szükség lesz rá, megint szétnéznek majd az üzemben. • A jihlavai Motorpal üzem­ben is jól dolgozott az ifjúsági fényszóró. Több mint 900 000 korona értékű elfekvő gépet találtak, Á gépek közül négyet már üzembe helyeztek, egyet eladtak, s a többi gép üzembe­állítására már ki is tűzték a határidőt. Az ifjúsági fényszó­ró ebben az üzemben egy fél év múlva újból feltűnik, hogy ellenőrizze, hogyan gazdálkod­nak a gépekkel. Ez idő tájt a minőség ellenőrzésére és a selejt elleni harcra készül­nek. • A rožnovi Tesla üzemben, amely most épült s teljesen korszerű, nem is nagyon szá­moltak azzal, hogy az ifjúsági fényszóró valamire rávilágít­hat. A valóság azonban más volt. Az ellenőrző őrjárat két héten keresztül szüntelenül ténykedett, s amikor a végén összeszámolták az elfekvő gé­pek, anyagok, stb. értékét, az 8, 437 000 koronára rúgott. Az ifjúsági fényszóró a rožnovi Teslában már sokat tett. A gé­peket munkába állították, s amelyek már elkoptak, tönkre­mentek, a kohókba kerülnek. A CSISZ-tagok még körülnéz­nek a Teslában, nehogy esetleg valami még felhasználatlanul maradjon. • A bratislavai J. Dimitrov üzemben az ifjúsági fényszóró által megtalált 2, 300 000 ko­rona értékű gépekből, anyagok­ból már csak 20 000 korona értékű gép fekszik kihaszná­latlanul. E két gépet megjavít­ják. Ezt a munkát az újítókö­rök veszik a kezükbe. Hogyan értékelik a CSISZ- tagok ennek az akciónak a le­folyását? A legnagyobb eredménynek a műselyem-készítő gép rend- betevését tartják. Ezt a gépet a sviti Chemosvitbe szállítot­ták, ahol majd üzembe állítják. • A Trineci Vasmű CSISZ- tagjai nem dicsekedhetnek ilyen jó eredménnyel. Ott ugyanis az ifjúsági fényszóró 14 millió korona értékű elfekvő anyagot talált. A megtalált gé­pek üzembe állításával elég jó eredményt értek el, azonban még mindig 5 millió korona ér­tékű gépnek nincs „helye“. Az üzemben szeptemberben ül össze az ifjúsági fényszóró vezetősége a gazdasági veze­tőkkel s akkor tárgyalják meg a még elfekvő anyagok további sorsát. (Á) • A ligetfalusi Kovosmalt üzem e napokban újszerű ólomkristály-csiszoló gépbe­rendezéseket szállított a Svet. lá nad Sázavou-i Bohémia üveggyárba. • A nyugatszlovákiai tej­üzemben Galántán megkezdték a 30 és 40 százalékos Gouda sajt gyártását, ebben az évben terv szerint 241 tonna sajtot termelnek. ípünkön a jáchimovi bányák szerelőüzemének dolgozói a tályok szerelése közben. Ezekben szállítják a termelt me- szet a vasúti vagonokba. Kelet-Szlovákiai Pék-és Cukrászüzemben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents