Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-10 / 36. szám

Alekszandr Tvardovszkij: NAM Cdanézz! Ott Ül egy nagyon tekintélyes fő személy, önmagával telefonon Tyorkin súlyosan megsebe­sült a fronton, halálán van, sőt látszólag már meg is halt. El­jut a túlvilágra, amely a sze­mélyi kultusz korszakának sza­tirikus képét mutatja. ...Szóval hát. fiatalon, java erejében Vaszilijunk egy napon kikötött — az égben. Folyosók! Fényáradás! Ámulva tekint szét: mint egy metróállomás, csak szúkebb kicsinykét. Az Izvesztyija című szov­jet napilap augusztus 18-án közzétette Tvardovszkij: Tyorkin a túlvilágon című szatirikus költeményét, amely a szerzőnek a máso­dik világháború idején írt nálunk is népszerű poémá­jához kapcsolódik. Tvar­dovszkij eme új művét, mint ahogy azt Alexej Adzsubej, (f Kétféle hangon beszél. Képzelt titkárnő fülének szánja, ámuljon a nő: a kisfőnök s a nagyfőnök — ez is ő, meg az is ő. S önmagát ittasulva hangot vált és hirtelen alantását, aki nulla, az Izvesztyija főszerkesztő- oktatja fölényesen, je megírta, felolvasták magasból lehajolva, Hruscsov elvtársnak is azon hozzá, a kis senkihez, a találkozón, melyet az eu- s ettől, mintha ivott volna, rópai írók szovjetunióbeli mámoros jókedve lesz. látogatása alkalmából szer De hát ő él, veti ellen. Igen, él, — mondja a barátja. — De csak részben, részben már ha­TADEUSZ RÖZEWICZ: veztek. Az itt közölt szemeivé nyékét a szeptember vettük át. lőtt.. Váratlanul felbőgnek a szi­rénák. Riadó. A biztonsági szervek gyanakszanak, hogy élő ember került a túlvilágra. Általános ellenőrzés kezdődik. Barátja közli Tyorkinnal, hogy kötelessége őt bejelenteni. Tyorkinnak azonban, a látot­tak alapján, semmi kedve vé­gig a túlvilágon maradni. El­határozza, hogy élni fog, és visszatér a Földre. Elrejtőzik egy visszafelé induló szerelvé­nyen, ügyesen kijátssza az őrök éberségét, s eljut a földi élet s szólt: - Én immár itt vagyok Bürokratikus hivatalok hosz- örök tartalékos, szú során kell keresztülvergőd- Ágyat mikor kaphatok? nie, hogy bejusson a holtak Pokróc is kell, vánkos. — közé. Mindenütt bejegyzik, űr­lapokat töltenek ki róla és töl. Az szemügyre vette őt, Tyorkin képtelen megérteni az eléje táruló képet. Miért határára. Ki segíti át a hatá MíncTahartsän van anny> haszontalan s értei- ron? Ha lenne isten, imádkoz- 1-1 czsmáhni metier} dologgal foglalkozó na hozzá. Ám vannak embe- ember? E egyáltalán, hol fo- rek„.. nem túlvilági hatalmas­aik itt munka, ki dolgozik? Ságok, olyanok, mint ő, csak Mire jók ezek a mérhetetlen azok segíthetnek rajta.“ És se- nagyságú hivatalok, szerveze- gítenek is. tek? Nem lehetne-e csökken­teni a létszámot? De lehet, vá- ...Ocsúdott, s szemét kinyitva laszolta a barátja. Csakhogy az lassacskán életre tért. nem olyan eqyszerű: — Tudományos csoda! Ritkái­ért el hozzá halk beszéd. tetnek ki vele. ...A nyíl nyomán elkocog jobbra. Egy kanvargó folyosón kőoszlopok, keresztben — sorompó. őrség. — Név? Egyéb adat? — S már az írnok írja. — Minősítőlapodat! — szólnak Vaszilijra. Néz csak a mi emberünk, ámul: — Engedelmet, minősítőlap nekünk harcban sose kellett. Én meghaltam. Bánom én! Elég tőlem ennyi. — álmosat pislantott, ujjával hátrabökött, mutatott egy ajtót. Odament a katona, s hallott még egy mérges dörmögést: — Aj, micsoda jövés-menés! Rémes! — ról, hogy mi a „vonal“, ame­lyet ismernie kellene. A későbbiek során találkozik hajdani bajtársával, akitől meg­tudja, hogy tulajdonképpen két túlvilág van: az egyik a szov. Gondold csak el, micsoda ....... , . jet, a másik a burzsoá. A szov- nehéz ügy ez, katona: Ágyban feküdt, jo melegben, jet túlvilágban rend és fegye- csökkentjük a státust, már most Nyújtózkodott egy nagyot, lem uralkodik, a másikban tel- csinálnunk kell újabb státust, Mellette, fehér köpenyben, jes zűrzavar. Bejárják kettes- mel számft és kaIkuIá, ľ v .SZ0-VuJetÄtU,IV1Lil9Ot * A dolog tehát úgy áll: A katonák részlegében unat- csak y módon ion rí oroncnlznt Inttvilz nlzil/ «... csökkenthetünk — hozzátesszük, mit elveszünk. Átmegy. Ott is: írnokok. Az elsőhöz lépne, de az hátrabök, morog, s küldi a fenébe, kozó harcosokat látnak, akik dominőzással töltik idejüket. A polgári foglalkozásúak vég­telen iratkötegek fölé görnyed­nek vagy naphosszat ülésez­em b e r állott, nem halott! — Boldog újévet! - köszöntik. — Újév? Azám! - s feltekint. S morajlik tovább, mint eddig, a háború odakint. Fekhely, meleg. - Ez már teszi! — Mi is meghaltunk, legény, de rendnek kell lenni! Akkurátusak vagyunk. Dolgunk: minden embert igazolunk, iktatunk, hogy j ó 1 halt-e meg lent. Néha vitás esetet küldenek a nyakunkra: nem-halálos sebeket — s az sok fölös munka!... Életrajzot is kell írnia, hiá­ba tiltakozik ellene. ...Szántott-vetett öregapám, osztott földjén robotolt, Külföldre nem járt, és talán protekciója se volt. Inni — ivott. Kurjongatva járt, víg volt, hangoskodó, de módjával: le ne kapja tíz körméről nagyanyó. Nem volt élmunkás. Jutalmat nem kapott, díjat, medált. És, hogy színigazat vallják: nem is képezte magát. Dolgozott, kitérve csendben. Nyolcvan éves. Annyi szent: nem fejlődik már kicsit sem. Nem nőtt - inkább összement... Tyorkint a sok hercehurca nagyon kifárasztja, alig várja, hogy véget érjen kálváriája, s lefeküdhessen. De ahhoz fek­vőhelyre volna szüksége. ...Mit tegyen? Gondolkozott, s egy perc múlva ott állt a pultnál, hogy egy halott fűzte a sok aktát, más írnokhoz. Az tovább, S Tyorkin nagy-esetlen odább áll s megint odább a tágas teremben. Végre tisztán hallható választ adnak hátrább: — Nincs ágy, vánkos, takaró raktáron, csak — ágyláb! — Végül egy különálló részleg­__ . _ľ..____ ___ hez jutnak, Tyorkin megtudja Alszom még egy keveset! nek. Egy szónok, ládában állva, barátjától, hogy az előttük ál- ® a tudomány zengedezi: lelkesítő beszédet olvas fel az ló titokzatos épülettömb a „Kü- Tyorkin! Micsoda eset. előtte lévő papírról. Az író lönleges Osztály“. Másvilágról e világra megjegyzi: nem szeretem az Ki irányítja a „Különleges visszatért egy katona — ilyen, papírról olvasó, „lelke- Osztályt“ — kérdezi Tyorkin. szjz évig él bizonyára, sítőket“. Az útjukba kerülő ha- „Akinek nevében a katonák Nem is hal meg már soha! lottak között szokatlanul fúr- meghalnak a harcmezőn“ — fe­csa figurát találnak. leli társa. Tyorkin meglepődik. Ford.: RAB ZSUZSA 'ami Tudod, hogy itthon vagyok de ju ne lépj váratlanul a szobámba megláthatnád mint hallgatok a fehér papír fölött Vagy Iphet tán írni a szerelemről hallva a megkínzottak és agyonvertek kiáltását vagy lehet tán írni a halálról nézve a gyermekek arcát Ne lépj váratlanul a szobámba Némán gondolkodón találnád ott a halál felett győző szerelem tanúját. Ford.: TÖTH ELEMÉI A könyv — Ágyláb? Mármint ágyhelyett? Azzal mit csináljak? — — Ágy — nincs! Ebből érthetett. Megmondtam magának. Esze lassan jár nagyon. Ez pedig világos Viszont — kiutalhatom a szalmát — a zsákhoz... — Tyorkin már a bilincsen motoz, esküdözve, beírja ezt, bizisten, be a panaszkönyvbe! Kéri is, de intenek: — Panaszkönyvet? Az nincs. Nincs panaszkönyv, értse meg! Mivel itt — panasz nincs... Elhatározza, hogy mégis pa­naszt tesz a Sírvilág című lap szerkesztőségében. Már csak abban bízik. De mit tapasztal? A szerkesztő elé kerül, aki el- mélyülten tanulmányoz egy cikket, előbb élőiről olvassa, azután hátulról visszafelé, majd kihúz, beír, gondosan ügyelve, hogy megfelelően érvényesül­jenek a legújabb szempontok. Segítés helyett kioktatják ar­a legjobb bars Deák György: Búcsú (linóleummetszet) FALUSI ÉS VÁROSI LEÁNYVÁSÁR Minden író, aki eddig a há­zasság intézményével foglalko­zott, megegyezik abban, hogy a házassághoz testi-lelki össz­hang szükséges. Minden férfi, aki házasodni szándékozik, az összhangot úgy értelmezi, hogy elégséges, ha a választással ö maga meg van elégedve. A pár- választás útját sokféle módon próbálták egyengetni. Ismere­tes a házasságközvetítés és az újsághirdetés. Ezeknél a néha gyanús mellékösvényeknél sok­kal őszintébb a leányvásár né­ven ismert népszokás. Össze­gyűlt a szétszórtan élő falvak leünysága: felrakta magára arany- és ezüstkincsét elhozta ládában a kelengyéjét, s a há­zasulandó legény válogathatott köztük. A háttérben méla les­ben álltak a szülők és atyafiak, s amikor a hajlandóság oda­csalt egy legényt, nyomban vallania kellett a személyi vi­szonyairól, és vagyoni állapo­táról. Ha az adatok kedvezőek voltak, a vásár nyélbeütődött, s a kézfogót azon nyomban megtartották. A leányt nem igen kérdezgették, — annak különben is mindegy lehetett, melyik legény fogja elverni, mihelyt férjé lépett elő. A vá­rosi életnek is van leányvására: a bál. Pillantsunk vissza egy száz évvel ezelőtti bálterembe. Kuthy Lajosnak van egy Divat - kép című novellája. Azzal kez­dődik, hogy az anya és lánya belépnek a bálterembe. „Ah mi szép ez a pesti bál, édes mama! Mily roppant tükrök, mennyi gyertyafény! És ennyi drágakő, ennyi szép ruha... ennyi gyöngyfiúk! E drágakövek miatt kedves leánykám sok apának lelke álmatlan, szép ruhákkal sok fekete keblek takarnák..." Megjegyzésem: bálokban a keb­lek nem „takarnák", mert az a hivatásuk, hogy az árucikkből mintát mutassanak. A vállak és a hátak sem takarnák... A HŰTLENSÉG TÖRTÉNETÉ­BŐL A tudomány a házasságtö­résnek három fajtáját külön­böztette meg, aszerint, ki kivel követte el? 1. Házas ember és szabad nő. KÜLÖNÖS HÁZASSÁGOK A divat étvágyát nem lehet lecsillapítani. Nem éri be a ru­hával és piperével, ráveti ma­gát az élet egyéb területeire is. A házasság körül is settenke­dik. A divat nem kedveli a ko­molyságot. Nevet, kacag, sőt beugratja a többé-kevésbé sze­relmes párokat: szakítsanak ’a hagyomány egyhangú formasá­gával és új, eredeti ötletek révén mutassák meg, mennyire modern emberek. A legmodernebb esküvő ter­mészetesen az, amelyet repülőn kötnek. Egy spanyol pilóta volt az úttörő. Sikerült is az anya- könyvvezetőt megnyerni az eszmének: felrepültek vele és két tanúval 1000 méter magas­ra, s ott elrebegték az igent a levegőbe. Azóta amerikai di­vatbolond párok is esküsznek repülőgépen. Olcsóbb, mint egy másik divat: esküvő kanadai expressen. A hosszújáratú lu­xuskocsikhoz kápolnát is kap­csoltak, abban tartották meg az esküvőt, az utána következő étkezőkocsiban a lakodalmat. Még ennél is drágább mulatság az esküvő búvárhajón. Egy pénzes newyorki gyáros meg­vett egy öreg, kiselejtezett tengeralattjárót, abban tartotta a lakodalmat, abban ment nász­úira, abban kereszteltette meg a nászút eredményét. 2. Férjes asszony és nőtlen férfi. 3. Férjes asszony és házas ember. Ez utóbbi volt az úgy­nevezett kétoldalú házasság­törés. A férfivel a törvény min­dig kíméletesen bánt el. Egy­szerű az ügy — mondogatták. A nő megszegi esküjét és meg­gyalázza a házasság szentségét. S a következmények megfertő­zik a családi élet tisztaságát: a ballépés idegen gyermeket csempész a családba. Kakukk- fiak bitorolják a férj nevét, szedik el keresetét, öröklik va­gyonát. Viszont, ha a férj kirúg a hámból, a családra nem szár­mazik belőle semmi baj. Válasz a másik, vagyis a nő - párti oldalról: A férj ugyanúgy szegi meg esküjét és éppúgy vét a házas­ság szentsége ellen. Maradna a gyermek kérdése. Nos, hát a kakukkfi elméletből az kö­vetkezik, hogy amennyiben a veszedelem bármely okból el­hárulhat, vagy elhárítható: az asszony ugyanolyan joggal vet­hetné magát fészken kívüli örömök után, mint a férfi. Sőt, az is lehetséges, hogy a férj ölelésének eredménye már je­lentkezett, s az utód biztosítva van. Éppen ezt az állapotot ak­názta ki Júlia, Augustus csá­szár lánya, akinek le nem csil­lapítható szerelmi éhségét egész Róma ismerte. Egyszer évődtek vele kegyencei, hogy lám, milyen érdekes: gyermekei mégis mind a férjére hasonlí­tanak! Júlia száján kiszaladt a válasz: olyasvalamit jelent, hogy a hajó már megtelt rako­mánnyal, amikor megengedte a hajósoknak, hogy felszállja- nak. MIÉRT NEM VOLT SPÁRTÄBAN HŰTLEN ASSZONY? Spártába vetődött egy idegen és kérdezősködött: hogyan bün­tetik ott a házasságtörő asz- szonyt? A spártai polgár, akit megkérdezett, röviden felelt: Spártában nincs házasságtörő asszony. De mégis, ha lenne... Akkor arra ítélnék, hogy fi­zessen egy akkora bikát, ame­lyik képes legyen inni a Taige- tosz tetejéről az Eurotas vizé­ből. Dehát hol található ekkora bika ? És hol található Spártában házasságtörő asszony? A magyarázat: A spártai kor­mányzók megvetéssel beszéltek az olyan férjekről, akik a há­zasságból magánügyet csinál­nak és képesek féltékenységből akár gyilkosságot is elkövetni. A házasság célja a gyermek, ez pedig nem az atya tulajdona, hanem az államé. Következés­képpen a nők tekintsék megen­gedettnek és erkölcsösnek, ha gyermekeik apját a közösség szolgáltatja. Így például az ag­gastyán férjnek joga van, hogy nejét megismertesse egy tisz­tességes ifjúval, akihez őt be­csület és barátság fűzi, s ebből az ismeretségből származó gyermeket magáénak tekintse. Viszont, ha egy derék férfi azt látja, hogy valamelyik polgár­társnak szép és okos felesége Egri Viktor egyik író-olv; találkozón Nyitrán a követi zőket mondotta: „Ha megbái ják az embert, nyúljon a kön; szekrényébe, vegyen elő i könyvet és jő barátra lel“, a megállapítás minden irái ban igaz. A nyitrai járásban már az is jónéhány nyilvános kön; est, írói est volt. A jár CSISZ mellett működő kult szakosztály mindent megt annak az érdekében, hogy fiatalok — munkások, szöv kezeti dolgozók vagy diákok jó könyveket kapjanak kézi be. Munkájuk sikere a jár könyvtárral folytatott együttműködésnek az eredt nye is. A járási könyvtár olvasói! több mint 65 százaléka fia s ezt szép eredményként kői vélhetjük el. A Fuéík-jelvi szerzésében is új formát vez tek be. A régi „vizsgák“ lyett kötetlen záróvitával ér kelik ki az olvasott köny' A jelvényszerzésnek ez ann ból is előnyösebb formája, i vei a fiatalokat önálló ítél alkotásra készteti. így volt ez Aranyosmaró is, ahol a tanonciskola fiata között rendezett záróvitán ti mint 40 fiatal vett részt. Járási méretben az 196 63-as iskolaév alatt ponto 600 fiatal szerezte meg Fucík-jelvényt. Hogy miért e lítjük ezt pont most, meg az oka. Ugyanis kezdődik az iskolaév, szeretnénk, ha jái CSISZ-szervezeteink (és fal szervezeteink is) mennél ti helyen és mennél több kön. ről rendeznének vitát, beS2 getést, hogy az irodalom, olvasás minél több fiatal m dennapi szükségletévé váljo Várnay Ti van, egyszersmind szép ( mekeknek anyja, követe hogy a férj engedje át nei asszonyt, mert így kiváló < mekek lesznek az állam szí ra biztosíthatók. A spártaiak ostobaságnál lyegezték más népek háza törvényeit: „Kancáik részére a lei méneket válogatják ki s ei remek csikókra tesznek s — ellenben az asszonyt bt ják a házba, s a legnag gonddal ügyelnek rá, hog gyermeknek ne lehessen apja, mint a férj, ámbátor roskatag, beteg, vagy ép séggel hülye. Hát ezért nem volt Spárt házasságtörő asszony. Ráth-Végh István könyve nyomán összeállította: BATTA György

Next

/
Thumbnails
Contents