Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-03 / 35. szám
AZ ŐSZ MEGKÉRDEZI, A z iskolév kezdeténél tartunk, ismét hatványozottan érezzük a tantermek hiányából eredő gondokat, s többet gondolunk építészeinkre is, akiktől elsősorban függ, időben adják-e át mindenütt azokat az iskolaépületeket, melyek befejezése a terv szerint előttünk áll. Füleken az új magyar tanMIT TETTÉL nyelvű 28 tantermes iskola építésének befejezését 1964 őszére tervezik. Természetesen már ezen a nyáron serény munka folyt az építkezésen. Levelezőnk. Torpis József írja, hogy az új iskola, melyre államunk öt és fél millió koronát áldoz, a diákok szívügyévé vált. Különösen a modern építészeti megoldások tetszenek, A NYÁRON valamint az, hogy itt végre megoldódnak a szertárak, műhelyek és az iskolai konyha problémája is. A nyári szünidőben az építkezésen bizony nagyobbrészt csak a diákok dolgoztak, akik szépen megálltak a helyüket. A két hónap alatt 130 diák volt munkában s egymást kéthetes csoportokban váltották. A tanári kar dicséretét elsősorban a tizedikesek érdemelték ki, akik a legjobb munkát végezték. Az építkezésen a tanári kar néhány tagja nemcsak de saját maguk is bekapcsö- a felügyeletről gondoskodott, lódtak a fizikai munkába. K I A 1 KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara 60 fillér XII. évfolyam, 35. szám Szeptember — tanévnyitó. A padok megszokott szaga, a folyosók hangjának bábeli zűrzavara, a tantermek szorossága van benne a két szóban, de nem vész el belőle a tanulnivá- gyó gyermek szíve sem. Kezdődik az év és hull megint a szó, ez a varázsos, csodálatos erő, az ige az értelemre. B adácsi szereti kirakni az út lezáró jelzést, aztán rákönyököl a korlátra és nézegeti a nőket. Most meg különösen akad néznivaló, mert a pályaudvar közelében dolgoznak. Reggel, hét óra előtt, annyi autó megfordul itt, mint odahaza a libák, az úsztatónői. A halványkék Mercedes olyan puhán fékezett, mintha tenyérből tették volna földre. Elegánsan öltözött asszony szállt ki belőle, magas, fehér kalapot hordott a fején, arra tapadt a szeme Badácsinak. Rögtön odahívta Zomborit. — Nézd már. egy nagysága! — Nincsenek azok, a mai világban! — Ügy véled? S -most mär ketten nézték az asszonyt, aki vidámító mozdulatokkal sürgölődött az autó körül. Rövid időn belül csomagokkal rakta meg a járdát. — Segítsünk neki? — Ő se segít rajtad! — Az már igaz. Cigarettára gyújtottak, csöndesen szemlélődtek, mintha ki tudja, milyen fontos lett volna, hogy egy mozdulatot se veszítsenek. Alacsony férfi kászálódott elő a vezetőülésből, egyszerre felkapta a halmaz csomagot, szinte ki sem látszott belője. — Mehetünk drágám? — kérdezte éles hangon, hogy egészen a bámészkodó két emberig elhallatszott. — Angyalhangja van — mondta Badácsi a napot, végig, hogy semmi meglepő ne érhesse. A szállásról jobb előbb szabadulni. Jobb akkor a nyári utcán belemerülni a forgatagba, járással vagy akár csak szemlélődéssel. / ■"rt az asszony? — kérdezte nagysokára Zombori — Irt. — Badácsi még mindig a távolodó nő után nézett. Odaképzelte mellé a maga asszonyát, szorgalmas SIMON EMIL: A többiek készítették a szerszámot, bár még sok hiányzott a kezdéshez. De mind ott voltak, jókor reggel, mert ahogy felébredtek, nem volt maradásuk a szálláson. Otthon persze egészen más. Az ember felébred, résre nyitja a szemét, nagy sokára veszi tudomásul, hogy megvirradt. Nyújtózkodik aztán, elgondolja Búcsú a nyártól! galambmozdulataival. — Bizonyosan azt kívánná tőle, hogy cselédje legyen! — gondolta haraggal. — Mert falusi! — Olyan hirtelen kapta vissza a fejét, mintha megütötték volna. — Nem látod már? — kérdezte Zombori. — Nem nézem. — Az más. — Két nap múlva mink is megyünk. — Mint a parancsolat! Ez jó gondolat, villanyozza az embert, akár az éhgyomorra lehajtott féldeci. Minden tagjában érzi már az út fogyását. — Neked nem írtak? — kérdezte Badácsi. — Talán nem telt az időből. — Zombori elgondolkozott. Szégyellte volna megváltani, hogy alig pár betűt ismer a felesége. Amúgy szorgalmas, nagyon jó asszony, a gyerekeket is úgy neveli, mint hegy az erdőket. Szóval gondosan, Mondta neki már sokszor: iratkozzék be az esti iskolára. De akkor csak legyint, s rámosolyog szelíden. — Ettől a sok gyerektől? És ebben igazat kell adnia. Ki lenné tisztába őket? Ki főzzön rájuk? Meg aztán: mit is írjanak? A ma- gukfajta inkább csak akkor ír, ha baj van. Azt, hogy jól vannak, minek közölje? — De elmerültél! — szólt rá Badácsi. — Miről? — Csak úgy otthonról. — Most már két nap! Érted? Se több, se kevesebb! — Kevesebb még lehetne! A művezető öt perccel előbb jön mindig, felfújja magát, legalább két féldeci van benne, attól vörösödik az arca. — No, emberek! — harsogja már messziről, hogy a járókelők is odanéznek. Ez a jel, a reggeli kolompolás helyett. A munkában aztán senkinek nem kell bíztatás. Emelik a sínt, dobálják a követ, mintha kavics lenne. Pedig minden mozdulatra, mintha a karjukat akarná leszakítani. Pattogva görög a kockakő, s iitödik a rakáshoz. — Számolni kell! — gondolja Badácsi. — Nyolcszáz- húsz! — mondja magában, aztán elvéti a számolást és elölről kezdi. — Te mennyit olvastál? — kérdezte később Zombori. Keveset beszélgetnek, amennyi nyújtózkodásra kell. Aztán a mozdulatok, a szavak elmossák a napot. S mintha szalagot oldottak volna egy lány hajában, elé- bük bomlik a délután. Tűző, vihar előtti forróságot éget a nap. '\J°, emberek, — mondja a művezető, s ezzel ” vége is a műszaknak. Horpadt lavórban mosak- szanak, ideiglenesen csak, a szálláson van meleg fürdő. Badácsi, meg Zombori egy úton indul. Lassan baktatnak, a mezőről vezető úthoz szokott nyugalommal. Megkerülték a pályaudvart, s akkor Zombori azt mondta: — Menjünk be, egy percre. Letelepedtek a csarnokban, figyelték az emberek, vonatok váltakozását. Valahol, a magasban, hörbögve megszólalt a hangosan beszélő. — Személyvonat indul... a harmadik vágányról, húsz perc múlva. Mind a ketten úgy érezték, ki akar kér gülni a szívük. — Hallod? — kérdezte Badácsi. — Hallom — mondta a másik. Mintha ismerték volna egymás gondolatát, szó nélkül felálltak, elmentek a harmadik vágány végéhez. — Igazi vonat ez — mondta Zombori. — Az. — Bennünket is ez viszen, két nap múlva! — Ez. Ott álltak addig, amíg kigördült a szerelvény, s az utolsó kocsi, mint a haza szóló üzenet tüze, el nem halványodott a messzeségben. A gépipar impozáns seregszemléje • A BRNÖI VASÁRON VERSENYT INDÍTANAK A FIATAL LÁTOGATOK KÖZÖTT • SOK ÚJDONSÁGOT MUTATNAK BE 6 ÚJ TALÁLMÁNYOK • Alig egy hét és megnyílnak a brnói vásár kapui. A több mint hétezer kiállítási tárgy között 400 újdonság vár a látogatókra. A kurími TOŠ nemzeti vállalat 33 gépet állít ki. kilenc újszerű gépberendezést, fúró-, hegesztő- és marógép-berendezéseket. A gépeket üzemeltetés közben nézhetik meg a látogatók. Ezeket a gépeket a Strojimport majd a világkiállításokra és az árumintavásárokra is kiküldi Az Idei brnói árumintavásár főleg a szakembereket és a kereskedelmi partnereket várja, úgy hogy helyesebb, ha a szélesebb néptömegek a vásárt nem mint kirándulási alkalmat használják fel, Ezért terv szerint a látogatók számát egy millióról 800 ezerre szállítják le és a műszaki szakemberek számára külön napokat tartanak fenn. A Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság külön szaknapokat rendez. A vásárt igen jelentékeny esemény előzi meg, Prágában szeptember 1.—6. között tartják meg a 30. nemzetközi öntöde-technika kongresszusát, amelyre eddig is már szép számban jelentkeztek. A brnói vásár igazgatósága a fiatalok számára a Július Fučík Színházban naponta a szombat és vasárnap kivételével vetélkedőt rendez „Mutasd meg mit tudsz“ címen. A versenyző közép- és szakiskolások majd megmutatják, hogy mennyire értenek a gépészeti szakhoz. A verseny keretében esztrádműsort is bemutatnak. „LÉGPÁRNÁS" ROBBANTÁS A robbanás erejét mindenütt hasznosítják. Robbantással lazítják a fagyott talajt, és képeznek mélyedést az alapozáshoz, robbantják az ércet a külszíni fejtésben, és a kőzetet a bányában. De ha munkára is fogták, a robbanás még sokáig „makrancoskodott“, „szeszé- lyeskedett“. Sokévi munka, ezernyi kísérlet, számos elméleti és gyakorlati kutatás tette lehetővé, hogy három szovjet tudós: N. Melnyikov akadémikus, L. Mar- csenko kandidátus és V. Kudr- jasov mérnök szigorú matematikai számításoknak vesse alá a robbanást. Azelőtt az volt a vélemény, hogy minél jobban lefojtják a robbanóanyagot, annál jobb. A tudósok most azt javasolták, hogy hagyjanak a robbanóanyagban légréteget. A „légpárna“ segítségévéi, alakjának változtatásával megváltoztatták a robbanás jellegét is. A levegőréteg mintegy meghosszabbította azt az időt, amely alatt az energia felszabadul. s így az ütés ereje nagyobb s egyszersmind pontosabb is lett. A robbanás most már nemcsak heves volt, hanem olyan tulajdonságokkal is rendelkezett, amilyenekre a különböző kőzetviszonyok között végzett munkánál szükség van. A nemzetközi gyakorlatban először sikerült bányarob- bantásná! akár furatvájáshoz, akár külszíni ércfejtéshez a töltet mélységével egyenlő mélységű fejtést nyerni. Ráadásul ehhez a korábbinál másfélszer kisebb töltetre volt csak szükség. A felszíni fejtéseknél az új módszerrel egyenletesebben lehet aprítani az ércet, nem úgy mint korábban, amikor a robbanás után nagy tömbök maradtak hátra. Az új robbantási eljárást a szakemberek gép nélküli gépesítésének nevezték, mivel minimálisra csökkenti a kézi erővel végzett munkát a külfejtésekben. Kedvezően nyilatkoznak az új módszerről a külföldi mérnökök is. Az amerikai szakértők például egyszerűen bámulatosnak mondták. A Szovjetunióban sok-sok építkezésen alkalmazzák most az újfajta robbantásokat. Ezek közül egyet most bemutatunk olvasóinknak.
