Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-08-27 / 34. szám

Jeleňa Lazarenko postája Negyvennégy évvel ezelőtt. 1919. május 10-én, a Moszkva- Szortyirovocsnaja vasúti fűtő­ház munkásai saját kezdemé­nyezésükre először szerveztek biakat írta erről a kezdemé­nyezésről: „A kommunizmus ott kezdődik, amikor az egy­szerű munkás önfeláldozón, nehéz munkával megbirkózva kezd gondoskodni a munka termelékenységének emelésé­ről, arról, hogy minden púd gabonát, szenet, vasat és egyéb terméket megőrizzen, bár azo­kat nem személyesen a dolgozó kapja, nem is a „hozzátarto­zói“, hanem „távolállók“, azaz a társadalom egésze, tíz- és százmillió ember .. A Lenin által elemzett tulaj­donságok azóta a szovjet em­berek jellemvonásává váltak. Minszkben megismerkedtünk egy fiatal szövőnővel, Jeleňa Lazarenkóval. Nevét nemrég még csak a munkahelyén, a finom gyapjúszövő kombinát­ban ismerték. Lazarenko címé­re most százával érkeznek a levelek a Szovjetunió külön­böző vidékeiről, sőt külföldről is. Miért lett Jeléna oly híres­nevezetes? Lazarenko, a XXII. pártkong­resszus küldötte, a kombinát pártbizottságának tagja, az el­sők között követte az ország­ban Valentyina Gaganova pél­dáját: vállalta azt a nehéz feladatot, hogy a kiválók közé visz fel egy lemaradt brigádot. A belorusz szövőnő tavaly 4.5 százalékkal növelte a szövőgé­pek termelékenységét, s ugyan­akkor kizárólag elsőrendű árut termelt. Talán már ennyi is eléfl lett volna, hiszen munkahelyén nagy megbecsülésnek örven- i dett, az újságok is írták róla. j De Lénát nem olyan fából fa- I rágták, hogy megelégedett vol- j na az elért eredményekkel. I Figyelemmel kísérte a párt j Központi Bizottságának no­vemberi plénumán elhangzott felszólalásokat, amelyekben ar­ról volt szó, hogyan lehetne eredményesebben építeni a kommunizmust, gyorsabban fejleszteni a gazdaságot. A szövőnőt nyugtalanította, hogy bírálat érte egyes válla­latok termékeinek minőségét. — Vajon a magam részéről mindent elkövettem-e, hogy szöveteink valóban tartósak és szépek is legyenek? — gondol­kodott el a dologról. A következtetés csak ennyi volt: nem és nem. A szövőmunkások tudják, milyen nehézségekkel jár az újfajta textilanyagok gyártá­sának beindítása: meglassul a termelés üteme, romlik a mi­nőség és csökken a munka termelékenysége. Léna azonban utána járt a dolognak és meg­győződött róla, hogy mindezt el lehet kerülni, ha minden munkás jó előre tanulmányozza az új szövet szerkezetét, sűrű­ségét és rajzát, ha elsajátítja a kísérleti gépen az új techno­lógiát. Más szóval, ha minden munkás tevékenyen részt vesz az új termékek gyártásának előkészítésében, akkor rövid idő alatt rendes kerékvágásba kerül a gyártás. Az újító-szövőnő ezt a gya­korlatban bizonyította be. Az idén elhatározta, hogy gépein 66 százalékban új textilanya­gokkal dolgozik, ilyen körülmé­nyek közt is csak elsőrendű árut gyárt és 500 méter kiváló minőségű szövetet termel ter­ven felül... Jeleňa készséggel adja át másoknak tudását: beszámol munkájáról a gyűléseken, a sajtóban, a televízióban. S az eredmény: a minszki finom gyapjúszövő kombinátban több mint 900 munkás vette át kez­deményezését. Kiszámították, hogy ez évente 75 000 méter szövet terven felüli gyártását teszi lehetővé, és sokkal rövi- debb idő alatt tudják megkez­deni az új áruk termelését... Jeleňa Lazarenkonak már sok helyütt vannak követői. Kezde­ményezését felkarolták s a legszélesebb körben alkalmaz­zák. Az idei napos nyár — az e'lmúlt évekhez viszonyítva — ko­rábban érlelte be a „zöld aranyat“, a komlót. Úgyhogy már a múlt héten, a segítségül érkező fiatal brigádosok több já­rásban megkezdték a komló szüretelését. Felvételünk a Zateci Állami Gazdaság liboéani részlegén készült. Interjú egy tyúkkal A minszki íínomgyapjúszövő «ombinát egyik műhelye, ahol Jeleňa Lazarenko dolgozik. a Szovjetunióban szombatot, elhatározták, hogy a rendes munkanap után még néhány mozdonyt megjavíta­nak. Lenin a Nagy kezdemé­nyezés című cikkében az aláb­O A Brnol Nemzetközi Nagy- vásár szervezői a szövetkezeti parasztságnak is egész sor meglepetést készítenek. Többek között egy univerzális pótko­csit is bemutatnak, amelyet mint vontatott eszközt kilenc formában lehet felhasználni. A pótkocsi ÜV-2 jelzésű lesz s a sninai Vihorlat üzem készíti. Az üzem már eddig is több külföldi megrendelést kapott. A sokoldalúan felhasználható pótkocsi prototípusát a Lettor­szági Szovjet Szocialista Köz­társaság kiállítására is elkül­dik. Az üzem a negyedik ne­gyedévben nagyobb mennyiségű pótkocsit szállít külföldre. • Az ifjúsági fényszórók hónapokon át kutatták a kelet­szlovákiai kerület 189 üzemé­ben az eddig felhasználatlan gépeket és más anyagi eszkö­zöket. Az akció keretében eddig több mint 35 millió korona ér­tékű anyag, gép, stb. került nanvíláora. A CSISZ-tagok a Keletszlovákiai Gépgyárban két millió korona értékű gépet ta­láltak, a kassai járásban ez az összeg 16, a rozsnyói járásban 10 millió koronára emelkedett. A CSISZ-tagok most azon igye­keznek, hogy a megtalált érté­keket népgazdaságunk még e hónapban értékesítse. Sajnos, nem mindenütt találnak meg­értésre. így jártak a poprádi Vagonkában is. A hencovcei papírgyárban azonban megértették a fiatalok jószándékát. Ebben az üzemben 682 ezer korona értékű gépet találtak a CSISZ-tagok, s 580 000 korona értékű anyagot. Eddig már 878 000 korona ér­tékű gépet és anyagot eladtak s a többit még az év végéig eladják. Rumanován három leány a választott malacoknál 28, az előhizlalású sertéseknél 40, s a hízósertéseknél 42 dekagramm napi súlygyarapodást ért el. Vagyis 2—3 dekával többet, mint amennyit a terv előír. A sertéshúseladást 100 száza­lékra teljesítik. naszomra megrökönyödve kije­lentette, hogy neki sose voltak záptojásai. — Egyébként — úgymond — adjam be panaszo­mat írásban a Zdroj igazgató­ságához, mert ö nem kispipe és különben sincs bent a tojá­sokban. — Erre enyhe guta- ütéshez hasonló tünetek kezd­tek környékezni. Lelki egyensúlyom néminemű visszabillenése után elhatároz­tam, hogy meginterjúvolom a legilletékesebbet, egy tojás tyúkot, mint a tojások ősi szü­lőanyját. Felkerestem tehát egy város környéki szövetkezet baromfigazdaságát és íme — mintha már várta volna láto­gatásomat — ott terpeszkedett előttem égy gyönyörűséges, hófehér tojó. Azon melegében felelősségre vontam az általa termelt selejt miatt: — Miért árasztja el, nagy- sád, olyan gyanús illatú bili­árdgolyókkal a piacot? Hogy a kakas csípje meg! — Mit-mit-mit? Mit kot- kot-kotnyeleskedik velem az űr? — méltatlankodott a ka­kasvilág dédelgetett kedvence — Hogy én, a dicső Leghorn- nernzetség kései leszármazott­ja selejt árut termelek? Ilyent még nem tojt a tyúkvilág! Lel- kemtöl leikezett gyönyörű to- jüsmagzataim olyan fehérek, mint a hó, olyan frissek, hogy szürcsölni lehet őket szalma­szálon! Hogy ne kot-kot-kot- kodácsoljak ezen a ko-ko-ko- misz rágalmon! Pedig — köz­iünk szólva — munkaközössé­günk kakasa nem éppen le­génykakas, megette az már az árpája javát. Azután napról napra lustul a tunya, pipogya fráter, mert kezdődő érelme­szesedés gyöiri tagjait. Ö ugyan azt rebesgeti, hogy a mésztar­talmú takarmánytól roggyan- tak meg térdei, de mi, öreg tyúkok, ismerjük ökelme kicsa­pongó életét. Minket nem le­het átejteni! — Beszélgessünk vidámabb dolgokról, például a tojásokról! — vetettem oda végül, hogy íjét vegyem a tisztes anya Miután feleségemnek a „zsák­ban macska“-ként csomagolt öt darab tojás közül kettőt is* mételten ki kellett dobnia, méltó haragra gerjedtem. Zord kedélyállapotomat még jobban felpaprikázta a két tojásból feltörő és a konyhában terjen­gő napkeleti illatár. Az önki- szolgáló bolt vezetőjének vég­re sikerült dühömet a fehér izzásig hevítenie, amikor pa­Hatafmas hőerőmű Moszkva észak- nyugati részén épül a 21-es hő­erőmű, a hétéves terv során felépí­tendő 628 hőerőmű egyike. Idén üzejn- behelyezik két bíokját, melyeket százezer kilowat- tos turbinákkal szerelnek fel. Va­lamennyi termelő­folyamatot elekt­ronikus számoló­gép vezérel. Az erőmű földgázzal és pakurával fűt­hető. Még idén 1, 200 000 m2 lakó­terület távfűtését biztosítja. Képün­kön az épülő hő­erőmű látható. Aratási összefoglaló Az idei aratásból az ifjúság is derekasan kivette részét. Szlovákiai viszonylatban több mint 660 ifjúsági kombájnos- kettős dolgozott. Csaknem négyezer tanuló fiatal pedig a magtisztításban, valamint a kévehordásban segített. Igaz, hogy a déli járásokban már feledőben van az aratás, de Szlo­vákia északi járásaiban, valamint Csehországban még javában aratnak. A fiatal kombájnosok, valamint traktorosok több mint 115 ezer hektár gabonát arattak le. A fiatal kombájnosok versenyében eddig Kürthy elvtárs vezet a gútai szövétkezetből, aki SzK-4-es gépével 470 hek­tárról takarította be a termést. Második helyen Egri László áll (galántai gépállomás). Tel­jesítménye 340 hektár. Az idei aratásban a legjobb eredményeket a nyugat-szlo- ákiai fiatalok tudják felmutatni, akik a termés árról takarították be. KUKORICÁS szakemberek ha találkoznak... Először is mindjárt csopor­tokba verődnek és kezdődik... — Te, hogy néz ki, neked meg lesz az ötven? — Szemesből ötvenen felül várok, silóból pedig úgy 600 mázsa körül. — Most rám is nagy szem­mel mosolyog a szerencse. Ti kapáltatok kézzel? — Hát, persze... — Mi nem. Csak háromszor megsaraboltuk. Tudod micsoda kukoricám van. A környékről járják nézni... És mind az ötvenkét hektár gyönyörű. — Én nem mertem kockáz­tatni ... — Te, hisz ezzel semmit sem kockáztatsz, van gyomirtód és... És kezdődik a hevenyészett, de tüzes szak-előadás, vita. Kedvesen, vagy mérgesen, de minden a cél érdekében, illetve így történt ez a közelmúlt­ban is, amikor a CSISZ KB mellett működő ifjú szakembe­rek tanácsa tagjai találkoztak a nádszegi szövetkezetben, s körülvizsgálták a szövetkezet 643 hektárnyi kukoricáját. — Hogy ... ? — Mit...? — Miért...? Özönlöttek a kérdések a szö­vetkezet mezőgazdásza felé. utána a kis csoportok mindig tovább vitatták a dolgokat. E beszélgetések, viták közép­pontjában gyakran lehetett lát­ni Kiszling Jánost Gömörből, pontosabban Tornaijáról. Izig- vérig szakember. Mondhatnők a kukorica szerelmese. Min­denki kiváncsi volt hát a véle­ményére, a tanácsaira, s ő nem is fukarkodott velük. Felvételünk is egy ilyen be­szélgetés közben ábrázolja az w ling elvtárs, Muzslay Vidor, Ján). -tó­es minden a kukorica érdekében, ifjú szakemberek tanácsa tag­erkölcsi kéjelgésének — Pi-pi-pimaszokról csak­ugyan kár vitatkozni! — adta be derekát csőrbiggyesztve Leghornné asszonyság. — Ve- gyük tehát szemügyre tojása- :y inkát, amelyekből szavatoltan selejtmentes példányokat ter­melünk. Nem a mi hibánk, hogy ezerszámra hagyják őket fel- gyülemleni és csak azután ke­rülnek a felvásárló vállalat raktárába. Nem mi, hanem az emberek „ülnek" rajtuk azál­tal, hogy egyre újabb kerülő utakat találnak ki, amíg tjéha már áporodásnak induló ter­mékeink eljutnak a fogyusz- tókhoz/ Előzőleg persze még leltározzák, osztályozzák, má­zsái jak, válogatják és pecséte­lik szegény meg nem született gyermekeinket, ami ugyancsak minőségük rovására történik. Csirkemellemben összeszorul a szívem, ha néhány szívtelen ember hanyagságára gondolok! Ezeknek fejétől bűzlik a tojás, nem tőlünk, szerény tojóktól. Ez a valóság, és most kot-kot- kotródjék! K. Felhívás őszre Még alig fejeződött be az aratás, s máris az ősz jelent­kezik jussáért. Az ősz gondjai kerülnek előtérbe. Dél-Szlová- kia szerte az aratást már csak az itt-ott még kint heverő szalma kupacok idézik és itt- ott néhány tarló-parcella, ame­lyen nem végezték el a tarló- hántást. Közép- és Kelet-Szlo- vákiában azonban, ahol koránt­sem használták ki a gépesítés adta lehetőségeket még renge­teg gabona kereszt vár csép- lésre. S amikor még az északi kerületekben javában aratnak nem azért beszélünk az őszről, mert már érezni közeledtét, hanem azért, mert a nyári munkálatok olyan komoly hiá­nyosságokat tártak fel, ame­lyek mellett nem mehetünk el szó nélkül, s amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül éppen az őszi munkálatok sike­re érdekében. Nehéz lenne megmondani, hogy miként győztük volna meg az aratást, ha az időjárás csak kicsit is kedvezőtlenebb. Persze azt senki sem mond­hatja, hogy földműveseink nem tartották eléggé szem előtt a veszteségmentes aratást, hisz senki sem ellensége önmagá­nak. A hiba főleg a munkaszer­vezésben mutatkozott meg. Sokan (és sok helyütt) látva a kedvező időjárást csökken­tették a munkatempót, elodáz­ták az időt. Az egyetemesen gépesített brigádok és csapatok sem végezték mindenütt a vá­rakozásnak megfelelően mun­kájukat. Most, amikor már az ősziek alá készítjük a földeket, s a jövő évi termést alapozzuk meg, mezőgazdasági dolgozóink (az irányító szervektől kezdve egészen a manuális munkát végzőkig) nem hagyhatják fi­gyelmen kívül az aratásban mutatkozó hiányosságokat, va­lamint azt sem, hogy miért ért el az egyik\ ugyanolyan gazda­sági feltételek között gazdál­kodó szövetkezet jobb termés- eredményeket mint a másik. Ha az elemzés módszerével él­nek rájönnek, hogy a gazdag terméseredményekért folyta­tott harc fontos tényezője az agrotechnika (gépesítés) és a munkaszervezés. A talajelőkészítés és a vetés az őszi munkálatoknak azonban csak egyik fontos részét képe­zi. A másik s nem kevésbé fontos része az ősziek; így a burgonya, cukorrépa, kukorica stb. gyors- és veszteségmentes betakarítása. Fontos ez azért, hogy a talajt, időben elő lehes­sen készíteni a jövő évi termés alá. Felelősségteljes munka vár itt fiataljainkra is. Főleg, ami az egyetemesen gépesített if­júsági brigádokat, csoportokat és csapatokat illeti. Mert nem túlzunk, amikor azt mondjuk, hogy az őszi munkálatok elvég­zése sokkal jobban igénybe veszi az embereket, gépeket és sokkal pontosabb munkaszer­vezést követel meg mint az aratás Ne fordulhasson elő, mint az elmúlt évben, hogy még decemberben is volt tö­retlen kukorica, sőt egyes he­lyeken még silóztak is. Ha földműveseink teljes si­kert akarnak elérni az őszi munkálatokban, javasolhatjuk, hogy mind az előkészítő, mind pedig a megvalósító munkála­tokban kerüljék a formális megoldásokat. Minden szövet­kezetben, valamint állami gaz­daságban és egyetemesen gé­pesített brigádban a feladatok­nak legyen egy pontosan meg­határozott felelősük. Használ­ják fel itt az eddig gyűjtött tapasztalatokat. A helyi (falu­si) pártszervezetekre is fontos feladat hárul. Vigyázniuk kell arra, hogy a munkaszervezés­ből végleg eltűnjön a felszí­nesség, a sok felelőtlen ígér­getés. Oda kell hatniuk, hogy minden emberben felébredjen a munkájából eredő felelősség tudat. Ezen a téren a kommu­nista elvtársaknak elől kell járniuk. Bizonyára nem egyszer lesz még szó az őszi munkálatokról, írásunkkal azonban már most , szerettük volna a mezőgazda­ságban dolgozó fiataljaink fi* gyeimét ebbe az irányba terel­ni, hogy az ősz folyamán még több szépet, még több jót hall­hassunk felőlük. -t-

Next

/
Thumbnails
Contents