Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-08-27 / 34. szám

MOZGÁSBA LENDÜLI A VI­LÁGPOLITIKA. Belgrádba ér­kezett Hruscsov kéthetes nya­ralásra, amelynek azonban erő­sen munka jellege lesz. A köz­zétett programból is kiderült, hogy a szovjet miniszterelnök államközi és pártközi tanács­kozásokat folytat majd Titóval és a jugoszláv állami, valamint pártvezetőkkel, s ezek a meg­beszélések nemcsak a két or­szág kapcsolatainak problema­tikáját fogják felölelni, hanem egyéb, a jelenlegi nemzetközi helyzettel és a szocialista or­szágok kapcsolatával összefüg­gő kérdéseket is. Változatlanul nagy az érdek­lődés a moszkvai részleges atomcsend-megállapodás iránt. Az amerikai szenátus bizottsá­gaiban folyik a vita, előrelát­hatólag csak szeptember első napjaiban várható az okmány ratifikálása. Kennedy sajtóér­tekezletén határozottan védel­mébe vette az egyezményt kri­tikusaival szemben, akiknek leghangosabb szószólója pilla­natnyilag Edward Teller. A szovjet kormány a Legfel­ső Tanács elnöksége elé ter­jesztette az okmányt ratifiká­ció céljából. A nyugatnémet kormány megbízottja is aláírta a szerződést, de ezzel egyide­jűleg Bonn széleskörű .diplo­máciai akcióba kezdett. Külön nyilatkozatban közölte, hogy az egész német népet csak az NSZK kormánya van hivatva képviselni“. A szovjet külügy­minisztérium a különnyilatko- zatot azonban nem yette át. Az NDK kormánya ^ szerdán nyilatkozatban ítéli el Bonn feszültségnövelő manőverét. Ezzel párhuzamosan az NSZK jegyzékben kérte az amerikai külügyminisztériumot: minden kérdést a NATO-tanács tár­gyaljon, mielőtt az Egyesült Államok ä Szovjetunióval ta­nácskoznék. Amerikai politikai körökben élénk visszahatást keltett a nyugatnémet obstruk- ció. Morse szenátor kijelentet­te: „Bonn önmagát csapja be, ha úgy véli, hogy a keletnémet kérdés még sokáig elodázhatja a Kelet és a Nyugat közeledé­sét. A „perifériákon“ is vége sza­kadt az eseménytelenségnek. A Közel-Keleten az arab világ diplomáciai bonyodalmait most a sžíriai-izraeli határincidens tetézi. A brazzaville-i esemé­nyek Afrikában és a francia imperializmus érdekszférájá­ban okoznak izgalmat. Megint megélénkült a Kuba-ellenes erők aknamunkája. Dél-Viet- namban pedig olyan események történnek, amelyek könnyen fordulatot idézhetnek elő eb­ben térségben, •A­A LAND OG FOLK, a Dán Kommunista Párt lapja nyilvá­nosságra hozta a dán, a finn, a norvég és a svéd kommunista párt képviselőinek augusztus 16—17-i koppenhágai értekez­letéről kiadott közleményt. A négy kommunista párt képviselői megállapítják, hogy a szocialista országok és a vi­lág békeszerető erőinek sok­esztendős harca pozitív ered­ményhez — az atomfegyver- kísérletek részleges eltiltásá­hoz,— vezetett. E tilalom meg­Az indiai tömegek demonstrációkkal válaszoltak az őszre ter­vezett angol-amerikai-indiai katonai hadgyakorlatok ellen, melynek színhelye India lenne. Ügyszintén a közvélemény ellenszenvét váltotta ki egy amerikai rádióállomás létesítésé­ről megkötött amerikai-indiai szerződés Is. akadályoz*» a légkör mérge­zését, és első, igen fontos lépés a nemzetközi feszültség enyhí­tése irányában. Az értekezlet mély sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a Kínai Kommu­nista Párt elutasította ezt a szerződést. A skandináviai kommunista pártok úgy vélik, eljött a pil­lanat, amikor atomfegyvermen­tes övezetté kell nyilvánítani Észak-Európát. A négy párt az 1957-es és 1960-as moszkvai értekezleten hozott határozatokat minden kommunista párt irányvonalá­nak tekinti. ☆ A Kolumbiai Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki, amelyben gondos tanulmányo­zásra ajánlja a párt tagjainak az SZKP Központi Bizottsága július 14-i nyílt levelét. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a kolumbiai kommunisták tőlük telhetőén mindent meg­tesznek a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységéért s elítélik a Kínai Kommunista Párt vezetőinek egységbontá­sát. Utazási tilalom A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége legutóbb hatá­rozatot hozott, amellyel meg­tiltja funkcionáriusainak, hogy „kommunista kormányzás alatt álló országba“ utazzanak. Még nyaralniuk sem szabad valame­lyik szocialista országban, sőt Nyugat-Berlinbe sem mehetnek ezentúl autón vagy vonaton — tehát az NDK területét érintve —, hanem kizárólag repülőgé­pen. Az intézkedést természete­sen indokolták is, éspedig az­zal, hogy „legújabb tapasztala­taik szerint“ a kommunisták — úgymond — ártatlan képpel baráti kapcsolatokat kezdemé­nyeznek a nyaraló német szo­ciáldemokrata funkcionáriu­sokkal, de csak azért, hogy később azután, az ismeretség orvén, kémkedésre próbálják rávenni őket. Elég nagy baj lehet az elv­szerűséggel, az eszmékhez való hűséggel a Német Szociálde­mokrata Pártban, ha már más­képp nem tudnak védekezni hivatásos pártfunkcionáriusaik állítólagos „beszervezése“ el­len! De hogyan lehet majd összeegyeztetni ezt a tilalmat a vasfüggönyről szóló mesék­kel, meg azzal, hogy a szocia­lista valóság a Nyugatról érke­ző emberekre visszataszítóan és elszomorítóan hat? Hisz, ha hinni lehet a hivatalos német szociáldemokrata propagandá­nak, akkor egyenesen ösztö­nözniük kellene embereiket az ilyen utazásra; hadd lássák, milyen nyomorúságosán, mi­lyen rabságban él a nép mife­lénk, hadd ábránduljanak ki azok is, akikben még volt egy csepp „vörös“ illúzió. Igazán kár, hogy a szociálde­mokrata vezetők nem bíznak saját propagandájukban. Csak az vígasztal bennünket, hogy ezt legalább be is vallják ... Egyre nagyobb méreteket ölt a nép gyűlölete az idegen érdekek szolgálatában álló dél-vietnami kormány ellen. Kivégzések Spanyolországban Franciaországban nagy fel­háborodást keltett a szabo­tázzsal vádolt két spanyol ha­zafi barbár kivégzése. Mint is­meretes, a két fiatalember a spanyol anarchista ifjúsági szervezet tagja volt és Fran­ciaországban élt. A bíróság előtt tagadták, hogy részük lett volna azokban a merényletekben, amelyeknek elkövetésével vádolták őket. A L’Humanité egy szemtanú beszámolóját közli a madridi Carabanchel börtönben elköve­tett középkori stílusú fasiszta gyilkosságról. „Kevéssel napfelkelte előtt — írja a szemtanú — Rancisco Gatot a börtön udvarára vezet­ték. A hóhér a nyakára helyez­te a nyakvasat. A nyakvas fémeszköz, amely fulladásos halált okoz. Két nehéz vasból és két szorítócsavarból áll. A hóhér megigazította a nyakva­sat, megragadta a csavart és lassan szorította. A két vas milliméterről milliméterre kö­zeledett Francisco nyakához. Amikor eléggé megszorította ahhoz, hogy a vas vége ne ér­jen többé Francisco kulcs­csontjához, a hóhér leengedte kezét. Azután ismét megragad­ta és megszorította a vasakat, de az áldozat még mindig nem vesztette el eszméletét. Akkor a hóhér a szorítócsavarokkal fokozta a nyomást. Mintegy félóráig tartott, míg Francisco meghalt. Azután Joachim Quin Marti­nez következett. Öt is nyak­vassal végezték ki és az ő ha­lálos kínjai is félórán át tar­tottak.“ Spanyolországban közben újabb terrorpert készítenek elő, ezúttal három, áprilisban le­tartóztatott francia anarchista fiatal ellen. A három ifjút több — különben áldozatok nélküli — bombamerénylet elkövetésé­vel vádolják. Ezekkel a demonstratív rob­bantásokkal a fiatalok a Spa­nyolországba irányuló idegen- forgalom ellen tiltakoztak. A francia fiatalokra a rend­kívüli hadbíróság 15-30 évi börtönt szabhat ki. A néhány nap múlva kezdődő perben Re- bello ügyvéd lesz a védőjük, aki Grimau védője volt. Könnyfakasztó zsebbomba Egy délafrikai cég szokatlan árut reklámoz az utóbbi idő­ben. Nagyban és kicsiben ugyancsak kínálja a portékáját, a könnyfakasztó zsebbombát. A technika e legújabb vívmá­nyát természetesen csak — a fehérek vehetik meg. A hasz­nálati utasítás nagyon egyszerű. A rendőrkutyás csendőrjárőr nem tud elbánni a tüntetők csoportjával? Ha fehér vagy, segítesz neki a könnyfakasztó zsebbombáddal. Az afrikai — persze fekete — ha mérgesen ránéz a fehér nőre? A fehér nő retiküljéből egyszerűen kihúzza a könnyfa­kasztó zsebbombáját, megnyomja a gombot s a helyszínen megtorolja a „sértést“. Ha a hordár a bérét követeli? Elég, ha a csomag tulajdo­nosa kihúzza a zsebéből a bombáját. Az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy az em­lített bomba feltalálója a náci mozgó-gázkamrák készítőinek egyike. Helytelen lenne azonban minden „érdemet“ a volt hitleristáknak tulajdonítani, mivel a délafrikai fajgyűlölők nagyon tanulékonyak s ami a szadizmust illeti, sok téren a tanítómestereiken is túlnőttek. (Ä) S okat hallottunk és még többet olvastunk a szlo­vákiai partizánok viselt dolgai­ról, elszántságáról és harci cse­lekményeiről, amelyek — a né­met túlerőre való tekintettel — javarészt az ország hegyes - völgy es, erdős vidékein zajlot­tak le. Annál kevesebben tud­nak azoknak a gyér számú an­tifasisztáknak a létezéséről, akik pont Bratislavára „szako­sították" magukat és a város­ban szinte hemzsegő fejvadá­szok orra előtt hajtották végre szabotázscselekményeiket. Egy ilyen esetről szól az alábbi igaz történet, amelynek egyes rész­leteit „első kézből“ tudtam ňieg annak idején. Egy gyönyörű nyári napon az „éltesebb korosztály" szenve­délyének hódoltam, vagyis gombáztam. Egy hét fáradsá­gos munkája után jól esett a kikapcsolódás, az erdei magány. Legalább is azt hittem, hogy egyedül járom a mohlepte ir­tást, amikor alig két lépésre mögöttem váratlanul megszó­lalt valaki. Kissé összerezzen­tem, mert gombaszedés közben többször irányt változtattam, de. egy teremtett lelket nem láttam a legalább 50 méter át­mérőjű tisztáson. Sarkon for­dultam és ingerülten kérdőre vontam az addig „láthatatlan" jövevényt, honnan a csodából került elő? Gyakorlat dolga az egész — válaszolta az ismeret­len magyarázolag. — Csak a lépéseket kell hozzáidomítani az előtte haladóéhoz. Nem veszi észre, hogy követik, ha mind­ketten egyszerre lépkednek. Néha aranyat ér, ha az ember nesztelenül... — Nesztelenül akár le is bunkózhat ja hátulról! — vág­tam szavába epésen. De az ide­gen zavarában valami bocsá- natkérésfélét dadogott, majd elköszönve gyors léptekkel tá­vozott. Néhány héttel később — 1944 júliusában — régi barátomnál, a zergehegyi Koliba-telepen lakó Cs. Károlynál akadt dol­gom, akinek elmondtam külö­nös találkozásomat. — Az a Krisztus-szakállas volt, aki ti- roli nadrágot és stájer kalapot hord? — kapcsolt rögtön Kar­csi barátom. — Hogyne ismer­ném! — Német? — tudakoltam, mert viseleté arra vallott. — Alighanem' német vagy osztrák származású, de semmi esetre sem náci. Sőt! — okta­tott ki régi cimborám, aki te­vékeny részt vett az ellenállási mozgalomban. — Esküdt ellen­sége a hitleristáknak. Csak az itteni németek feltételezik róla, hogy az ő emberük, ő meg or­ruknál fogva vezeti őket. Azt viszont mi sem tudjuk, mi a neve, hol lakik, miből él és hogyan „dolgozik". A városban ritkán mutatkozik, otthona a Koliba környéke és a zergehe­gyi erdők. Kitűnő emberismerő és több nyelven beszél kifogás­talanul. Nálam mindössze egy­szer kért éjjeli szállást, amikor hajszál híján „lebukott". A ve­szély elmúltával elmesélte ne­kem, hogy a minap kénytelen volt egy méltatlankodó gomba­szedőt „edzésre" felhasználni, hogy „el ne lustuljon". Ezek szerint hát te voltál a „kísér­leti nyúl"? Azért ne búsulj! 1944. júliusában és augusztu­sában azután furcsa• dolgok történtek a Zergehegy körül fekvő üzemekben: nem nagy méretű, de mégis olyan szabo­tázscselekmények, amelyek né­melyike huzamosabb időre kés­leltette a német hadigépezet ember- és anyag-utánpótlását. Így kiégett a Zergehegy déli lejtőjén fekvő mozdonyszín be­melegítő részlege, amely csak nemrégen készült el a nagyál­lomás közelében. A nagyrészt hadianyagot termelő Siemens­gyárban „érthetetlen okokból" felrobbant az acetilénraktár. Nemsokára azután „ismeretlen tettes" még ismeretlenebb vegyszerrel több helyen szét- mállasztotta az említett gyár­telepnek különleges, ún. „Roh- leder"-vágányát, amelyet csak hetek múlva sikerült üzemké­pes állapotba helyezni, és mindéi fényes nappal történt, amikor az őrség légiriadó alatt az óvóhelyeken tartózkodott, z akkoriban valamennyi arcvonalon már csak visz- szavonulásból „élő" német or­szágbitorlók tomboltak. A vak is látta, hogy a sorozatos ron­gálások csupán a városnak a Zergeheggyel határos szőkébb körzetére korlátozódnak. Valla- tóra fogták tehát többek között a „szakállas erdei manót“ is — ahogyan ök nevezték — az azonban germán származására való hivatkozással erélyesen tiltakozott a gyanúsítás ellen. Alibije egyébként bőven akadt, amiről néhány Cs. Károlyhoz hasonló Koliba-lakó már eleve gondoskodott. C árgülásnak indult a fák * lombja, halvány rózsaszí­nű sziromkelyhekbe rejtette mérgét a Zergehegy tisztásain fel-felbukkanó őszi kikirics. Ugyanúkkor nyomtalanul eltűnt a titokzatos erdőjáró, hogy a stájer kalapot vörös csillagos kucsmával cserélje fel. Akik ismerték, egy percig sem kétel­kedtek ebbeli elhatározásában. Egy szemleíró későbbi közlése szerint ugyancsak tökéletes né­met nyelvtudásának segítségé­vel sikerült kikerülnie a nácik záróövezetéből a Szlovák Nem­zeti Felkelés részbeni leverése után. Azután nyoma veszett. — Három nappal Bratislava felszabadulása előtt azonban — fejezte be visszaemlékezését Karcsi barátom — húsvét szom­batján még egyszer és utoljára feltűnt a rejtelmes ismeretlen a Zergehegyen. Amikor alko­nyaikor kinéztem az ablakon, egyenesen házunk felé láttam futni emberünket. Talán felis­merte vagy beárulta valaki, mert olyan eszeveszetten ro­hant felénk, ahogyan csak éle­téért rohan egy ember. Éppen ajtót akartam nyitni, amikor egy pillanatra megtorpant a szerencsétlen, majd éles szög­ben elkanyarodva ellenkező irányba futott... Géppisztoly­ropogás hallatszott a német lőszerraktár felől... Azután csend borúit a rügyező erdőre. A partizán még élete árán sem árulta el segítőtársait. K. H. jugoszláviai mozaik Jugoszlávia és a Szovjet­unió között egyre jobban elmélyül az együttműködés. Jugoszlávia a következő há­rom évben 25 hajót szállít a Szovjetunió számára, vi­szont a Szovjetunió Jugosz­láviának kábeleket, transz­formátorokat, valamint ha­lászati, vegyészeti terméke­ket küld. További kb. 900 ezer tonna kokszolható sze­net, nyersvasat, színes fé­meket, műtrágyát és más vegyipari cikkeket szállít. A gépipari termelésben elmélyülő együttműködésre és a speciális termelésre vonatkozólag jegyzőkönyvet írtak alá, amely Jugoszlá­viára nézve nagy jelentő­séggel bír. Mi Jugoszláviában már az őszieket vetik. Kedvező idő­járási feltételek mellett jö­vőre is 4.5 millió tonna ga­bonát, annyit mint az idén, akarnak begyűjteni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az idei csúcseredmé­nyeket nemcsak a kedvező időjárásnak, hanem az egy­re fejlődő agrotechnikának, valamint annak köszönhe­tik, hogy kiszélesítették az állami gazdaságok és szö­vetkezetek vetési területeit és szoros együttműködést teremtettek az egyéni gaz­dálkodókkal. Az őszi mun­kák elvégzésére irányuló kampány is arra támaszko­dik, hogy még jobban kiszé­lesítik az állami gazdaságok és szövetkezetek vetési te­rületeit és még jobban fej­lesztik az agrotechnikát. Az idén 358 ezer hektár terü­letről 400 ezer hektárra szélesítik ki az állami gaz­daságok és szövetkezetek vetési területeit. Búzával több mint 900 ezer hektár területet akarnak bevetni. Ilyen körülmények között Jugoszlávia annyi búzát ter­melne, hogy tökéletesen fe­dezné saját szükségleteit. ☆ Jugoszlávia több nemzeti­ségű állam, ahol a nemzeti­ségi kérdést igen körülte­kintően oldják meg, amint azt az alábbi példa is mu­tatja. Szlovéniában nemrég a maribori járás népbizottsá­ga albizottságot nevezett ki, melynek feladata megálla­pítani a kétnyelvű közigaz­gatás körzetébe tartozó fal­vak köztudatban elterjedt magyar neveit és egyúttal gondoskodni arról, hogy az e falvakba vezető utakon a szlovén nyelvű táblák mellé a magyar nyelvű is oda ke­rüljön. Ilyen falvak a Lend- vai és a muraszombati kör­zetben vannak. Kiemeljük néhány falu nevét. Centiba — Csente, Mostie — Hídvég, Petisovci — Petesháza, Sre- disce — Szerdahely. ☆ A maribori Pedagógiai Központ kezdeményezésére Muraszombaton az idén is megtartották a szokásos nyári szemináriumot, a két­nyelvű iskolákban dolgozó tanítók részére. A szeminá­riumon a magyar anyanyel­vű tanítók szlovén nyelvből, a szlovén anyanyelvűek pe­dig magyar nyelvből hall­gattak előadásokat. * Az újvidéki Bölcsészeti Tanszék közreműködésével • az idén is sikerrel folytak a rendkívüli egyetemi hall­gatók részére rendezett előadássorozatok. A diákok a két év után sikeres vizs­gázás esetén főiskolai képe­sítést nyernek. A központ­nak jelenleg huszonkét hall­gatója van. Vizsgázás után bekapcsolódnak az iskolák munkájába, ami a kétnyelvű oktatás színvonalát bizo­nyára jelentősen emelni fogja.

Next

/
Thumbnails
Contents