Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-08-27 / 34. szám
Viszontlátásra! — így búcsúzott Valentyina Tyereskova, az első iirha jósnő, amikor néhány - napos látogatása után szűnni nem akaró lelkes taps és virágesö közepette elhagyta hazánk területét. Nehéz volt a búcsú, mindnyájan szívünkbe zártuk Valját, ezt a bátor, végtelen rokonszenves, bájos fiatal nőt. Most már csak visszaemlékezünk rá és elmondjuk egymásnak, hogy ki mikor és hol látta. Valja természetességével és szerény fellépésével nyerte meg a tömegek tetszését. Az elért sikerek, az egymást követő kitüntetések, a triumfális csehszlovákiai útja után is az a közvetlen, kedves, fiatal lány maradt, aki volt. Vajon nem emeli-e még jobban hősiességét az, hogy ilyen szerény és egyszerű és önmagában leküzdi azokat az emberi hajlandóságokat, mint a beképzeltség és a hiúság? VALENTYINA LÁTOGATÁSÁHOZ SZÁMTALAN APRÖ KIS EPIZÓD FŰZŐDIK: Még a repülőgépben, amikor már Bratislavához közeledtek, az újságírók megkérdezték Valját, hogy a harminc különböző ország meghívása közül miért választotta Csehszlovákiát. Valja ezt felelte: — Már hagyományossá vált, hogy az űrhajós az első nem kozmikus útján Csehszlovákiát keresi fei. Ezen a téren is Gagarin nyomdokaiba lépek. •rr ☆ ☆ A CSISZ KB Becsületkönyvében az első oldalon 1962. december 12-én Nyikolaj Popo- vics űrhajós irta be a nevét. Valja most a következőket fűzte hozzá: „Szívből új nagy sikereket kívánok a CSISZ-nek és a CSISZ-tagoknak az új élet építésében. Erősödjön a barátValentyina a bratislavai repülőtéren ság Csehszlovákia és a Szovjetunió között. ☆ ☆ £ Az ajándékok között, melyeket a Szlovák Nemzeti Tanács épületében adtak át a kedves vendégnek, a festmények, kézimunkák, népi szőttesek között megtalálhattuk Suchoň Krútňava című operájának lemezeit és az „Arany Zuzanna“ néven ismeri pohárkészletet is. Amikor Valja meglátta a különböző nagyságú és formájú, szépen csiszolt poharakat, mosolyogva megjegyezte: — Hisz ez egy egész lakodalomra elég! Most már csak a vőlegény hiányzik hozzá. ☆ tlr ☆ Valaki megkérdezte Valját, hogy feleségül menne-e Nyiko- lajev űrhajóshoz. Valja szívből kacagott ezen és ezt mondta: — A lengyel küldöttség Moszkvába egy teljes kelengyét hozott nekem. A csehszlovák küldöttség azt ígérte, hogy vőlegényt szerez. Bratislavában pedig azt mondták, hogy elküldik Jánošíkot. ☆ ☆ ☆ — Hogy tetszenek a csehszlovák fiatalemberek? — tették fel a kérdést az újságírók? — Nemcsak a fiúk, hanem a lányok is nagyon csinosak és igen rokonszenvesek. * * Amikor Valja a bratislavai MDŽ üzemben járt, közvetlenül a cérna fonodában kíséretének tagjai mind tele lettek cérnaszálakkal, csak Valja maradt tökéletesen tiszta. Az egykori textilmunkásnö tudta, hogy az ilyen helyen hogyan kell mozogni. Oroszváron, ahol a SĽUK olyan kedves estét rendezett számára, zsiványpecsenye vacsora járta. Remek — mondta Valja, — jobban ízlik, mintha valami szertartásos vacsora mellett ülnénk. Imádom a hagymát. — A zsiványpecsenye a mi specialitásunk — mondta valaki. — Ugyan, úgy tudom, hogy az magyar étel. ir ■ir -ír — Tovariscsi, hát mit csináljak előbb, autogramokat írjak, vagy feleljek a kérdésekre? — Táncoljon — feleltek a körülállók és Valja néhány bizonytalan lépés után temperamentumosán ropta a csárdást. — Nagyszerű tánc — mondta hevülten. — Kaminyin ezredes, beiktathatja az űrhajósok kiképzési tanmenetébe. ☆ — Milyen legyen egy CSISZ- funkcionárius? — kérdezték tőle. — Élje a fiatalok életét és tartsa magát a bevált Komszo- mol jelszóhoz: „Ha lángot akarsz gyújtani a fiatalok szívében. akkor magad is lobogj!“ Amikor Valja Bratislavában a nagy tömeg miatt alig tudta elhagyni a Carlton Szállót, a rendőrök nem tudták visszatartani a tömeget, az egyik rendőr megjegyezte: — Tudom, meggyőződtek róla, hogy Valja ZALA JÓZSEF: /Qugusztust írtak Tyereskovának igen tetszett a város a Slavínról is. kitűnően tud repülni, de ma nem hozta magával a szárnyait, ezért kérem, tegyek szabaddá S az utat." í Augusztust írtak. Fülledt, forró nyár tüze tikkasztott. Izzó sóhajtást hordott a szél is: ... Idegen fajta fojtogat minket, parányok vagyunk, de mégis, mégis fegyvert a kézbe, kezdjük a harcot.. Dördült a fegyver, robbant a sínpár, pusztult az ellen. T eljes szépségében, A legkedvesebb találkozó, a gyerekekkel. Szlovák Nemzeti FelA kelés irodalma viszonylag gazdag, alig akadna olyan fiatal olvasó, aki e témakörből ne ismerne néhány irodalmi művet, de ha mégsem, akkor legalább az iskola padjában, a pionír- és a CSISZ-szervezetben az előadások, beszélgetések egész sorozatát ne hallgatta volna végig. Igen, mert a partizán történetek (ha itt-ott túlheroi- zált vagy romantikáit formában is) mindig szépek és vonzók voltak és azok is maradnak a jövő nemzedékek számára, még akkor is, ha már csak a könyvekből, a történelem lapjaiból vagy a szájhagyomány alapján fogják ismerni ezt az aránylag rövid korszakot. S ha ez lenne az egyetlen ok, már akkor is szükséges lenne a felkelés megszervezésének, fegyveres és politikai harcainak történetét az igazsághoz híven megírni. Pedig nem ez az egyetlen ok. Nehezen találnánk ugyanis még egy tudományágat, amely olyan méretekben s oly károsan érezte volna a személyi kultusz értékromboló, lelki bomlasztó, emberi értéket semmibe vevő hatását, mint a történelemtudomány. A tanítók és történelemtanárok a megmondhatói, hogy egy vagy másfél évtized alatt hányszor kellett változtatniuk ugyanarra a kérdésre a véleményüket. A félreértés elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy a történelem materialista alapon való átértékelése szükséges volt és ez magában véve nem egyszerű és zökkenésmentes feladat. A gyakori átértékelés azonban sajnos épp a legújabb kori történelmet érintette s Itt a helyzet any- nyiban különbözött a régmúlttól, hogy ennek az időszaknak mindannyian szemtanúi, az eseményeknek részvevői és emlékezői vagyunk. S épp ezért, itt a jól ismert valóságból lehet és kell kiindulni. A sztálini iskola történészei, a hazaiak is, egész tudatosan ferdítették korunk ábrázolásánál is a valóságot. Az események sodrába behelyezni személyeket, akiknek az eseményekhez semmi közül nem volt, másrészt egyszerűen kitörölni onnan olyan neveket (és ezzel elfeledtetni őket), akik valóban jelentős szerepet játszottak, a bevett módszerekhez tartozott. A CSKP XII. kongresszusával kezdődő időszak, a személyi kultusz korában történt törvénysértések felszámolása, az igazság nyílt kimondása, lehetővé teszik, hogy fény derüljön a Szlovák Nemzeti Felkelés egész jelentőségére és szerepére, a fasiszta ellenes felszabadító mozgalomban. Nem kétséges, hogy a múltban becsületes elvtársak ellen koholt vádak alapján indított eljárások, az ellenségnek elsősorban a párt soraiban való keresése, stb. igen nagy erkölcsi károkat okozott. S mivel épp az áldozatok soraiban jelentős számban voltak a felkelés igazi és aktív szervezői, ez a tény árnyékot vetett az egész Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségére. Ezért aztán, ha átlapozzuk a folyóiratok elmúlt évfolyamait, túlnyomó többségben találhatunk harci történeteket, irodalmentek előre. — A hegyoldalban összébb lapultak a kicsi házak; feleség férjért; anya fiáért aggódott... Hol jár? Él-e? ... Megjő-e ...? Fekete éjben fehér virágok szálltak a földre, és szirmaikból bajtársak álltak a harcos mellé, csatáknak súlyát mi műfajhoz tartozó írásokat, de már kevesebb igényes és az igazságnak megfelelő tanulmányt. A XII. kongresszus utáni időszakban, a szlovák és cseh történészek egész sora jelenteti meg szaklapokban, de a napi sajtó hasábjain is, tudományos színvonalú tanulmányait a felkelés jelentőségéről. És így, ha ebben az évben nem is ünnepelünk kerek évfordulót, sok igen értékes cikket olvashatunk a felkelés szervezéséről. Végre fény derül Szlovákia Kommunista Pártja V. illegális közp. bizottságának (Schmidke, Husák, Novomeský elvtársak) nagyszerű szervező munkájára, a felkelés igazi előkészítésére. Egyre több tanulmány jelenik meg a felkelés forradalmasító hatásáról a cseh országrészekben és a hitleri Németország legfelsőbb vezetőinek (Himmler, Kaltenbrun- ner, K. H. Frank) problémáiról a felkelés által előidézett helyzettel kapcsolatban. Feltételezhető, hogy ez a tudományos kutató munka meghozza a várt eredményt, hiszen a múlt adminisztratív — hatalmi — és a tényeket elferdítő eszközei, csupán egy időre szoríthatták vissza a valóság feltárására vágyakozó emberek akaratát. Itt is bebizonyosodott, hogy az igazságot csupán viszonylag rövid időre lehet elpalástolni. Tudom, megtörténhet, hogy a múlt hibáiból táplálkozó cinikusok, esetleg majd mondják: „Tegnap így állítottátok be a történteket, ma meg így és mi lesz holnap?“ Véleményem szerint ez a kérdés nem okoz együtt viselni, s hogy ezt a próbált, vérrel pecsételt testvériséget meg ne bonthassa már soha senki. A szabadságnak virágai mind pirosán nyíltak s azóta mindig hős vér színével festett zászlókkal emlékezünk, mert olyan augusztust még sose írtak. ■HnoasuB aggodalmat akkor, ha mindenkor következetesen tudományos alapossággal elemezzük a helyzetet, az eseményeket. Mert épp a tudományos, a valóban marxi-lenini szemlélet hiánya okozhatta, hogy egyes történészek például nagyobb jelentőséget tanúsítottak egy felkelés szükségességéről börtönben írt levélnek, (amelyről meg sem állapították, eljutott-e a címzettnek), mint az egész V. központi bizottság hatalmas szervező munkájának. És ez csak azért, mert az említett levél írója jelentős személyiség volt, míg az V. központi bizottság tagjai magukon hordozták a burzsoá-naciona- listák bélyegét. Világos, hogy csak azért, nehogy valaki megvádolja történészeinket véleményváltoztatásáért, nem tarthatnak ki régi hibás nézeteik mellett. Nem csinálhatnak a jövőben is „történelmet“, személyekre való tekintettel, hogy az illető lent van-e vagy fönt. Hiszen, mint már említettem, sajnos, a múlt egyik nagy hibája volt, hogy a tényezők történelmi szerepét is a ma betöltött funkciója, nem pedig az objektív ténynek megfelelően ítélte meg. Természetes, mi lapunkban nem tarthatunk igényt a kérdések mélyebb elemzésére. A hiányosságok kiküszöbölésével érhetik el történészeink azt, hogy a Csehszlovák Köztársaság felszabadulásáért vívott harcban a Szlovák Nemzeti Felkelés megtalálja az őt megillető helyét, teljes szépségében és való igazában. STRASSER GYÖRGY teljes igazában Bratislava, 1963. augusztus 27. XII. évfolyam, 34. szám Ara 60 fillér Viszontlátásra, Valja!
