Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-08-06 / 31. szám

A BLÚZ a legpraktikusabb ruhadarabunk. Egy kosztümöt ahány blúzzal viselünk, annyiféle, s ugyanez vonatkozik a szoknyákra is, a szoknya-blúz mindig változatos s jól öltöztet. Az utóbbi években íóleg az egyszerű, angolos, blúzok voltak divatosak s főleg kikötösek. Most pedig az erősen franciás jellegű, díszes blúzok is helyet kaptak a divatban. Előtérbe kerültek a zsabós blúzok, amelyek a legkülönbözóbb változatokban divatosak, A zsabók hímzettek, madérázottak, színes paszpolozá- súak, csipkések, plisszírozottak. Ezek a blúzok kimondottan elegánsak, társaságba, alkalmakra is viselhetők.

A FRANCIÁS BLÚZOK másik változata a szegélyezéssel, fodrokkal, csipkével díszített blúzok, főleg tiszta selyemből készülnek, ugyancsak társaságba, alkalmakra viselhetők. A kikötős blúzok azért továbbra is divatosak, de főleg nappalra és sporthoz. Nem szabad még megfeledkezni arról, hogy a franciás blúzok főleg vékony alakúaknak előnyösek, a zsabósok csakis azoknak, akik mellben nem erősek.

AZ ITT KÖZÖLT BLÚZOK közül az első tiszta selyemből készül. A középen lévő hói két oldalát szegőzések s keskeny húzott fodor díszíti. A blúz kikötös, érdekes szabású megoldással. A második csíkos vászonból vagy más mosóanyagból készül, a harmadik zsabós blúz, mégpedig a zsabón madeira hímzéssel, de ehelyett lehet finom csipke is. A negyedik blúz pettyes selyemből, de mosóanyagból is készülhet. Az utolsó blúz anyaga pepita vagy más kiskockás vászon, ill. más mosóanyag. Dísze a plasztronszerüen bedolgozott ellentétes kockázasd rész.

köt. mag-nál 1X4, 3X1 szemenként fogy. a karöltőt. 22 cm-es karöltómagasságnál 3X6 szemenként elfogy, a vállát. A maradék 19 szemet a tűn hagyva, félretesszük a munkát.

Eleje: A nyakkivágás kivételével a háta szerint készül. 67 cm-es köt.-mag-nál fogy. a nyakkivágást, úgy, hogy nem fejezzük be a szemeket, hanem lekötés nélkül ford, vissza. Ezáltal szépen felszedhetjük majd a nyak szegőszemeit a nyakpánt kötésekor. Először a középső 5 szemet hagyjuk kötés nélkül, majd ettől jobbra és balra 1X2, 5X1 szemenként fcgy. 23 cm-es karöltőmag-nál 3X6 szemenként befejez, a vállát.

Újjá: 30 szemmel kezd. 6 cm-t kötünk patentkötéssel. Az első mintás sorban minden 3. szem után szapor. 1 szemet. A mintát úgy osztjuk be. hogy az első soránál kezdjük, de az első 3 sima helyett 8 simát kötünk, majd a többit a minta szerint. A sor végén természetesen ismét 8 sima szemünk lesz. Ügyeljünk, hogy a minta a középre essék. Felfelé haladva szapor. felváltva egyszer a 6., egyszer a 8. sorban 1-1 szemet, összesen 10X. 44 cm-es köt. mag-nál a karöltőt fogy. 6X2, 2X3 szemenként. A maradék 23 szemet egysorban befejez.

Átvasalva-fisszeáilítjuk és felszedjük a nyakkivágás szegőszemeit 4 tűre. 8 cm-t kötünk rá patentkötéssel. Ezt felébehajtva, visszáján leöltögetjük.

Jelmagyarázat: függőleges vonal — sima, vízszintes vonal — fordított.

R. LÁSZLÔNÉ és „EMMI“ férfi sportpulővert kérnek. Az itt közölt pulóver eredeti színezése zöid, 6-os tűvel kötjük a leszámolható minta szerint. A patentkötéses részek 5-ös tűvel, 1 sima, 1 ford, váltakozásával készülnek.

Háta: 60 szemmel kezd. 3 cm-t kötünk patentkötéssel, majd a mintával folyt. Az első mintás sorban minden 6. szem után szapor. 1 szemet. 47 cm-es

20 19 18 17 16 15

#

13 12 11 10 9 8 7 6 5 4

3 2 1

lék: a darált húst összekeverjük egy tejben áztatott zsemlyével, egy nyers tojással, megsózzuk. Tepsibe forró zsírt, kevés vizet és másfél deci tejfölt teszünk, ráhelyezzük a tököt és forró sütőben, gyakori öntözés Darált hússal töltött tök: A közben megpároljuk. • Felszele- meghámozott tököt egyik végén telve tájra rakjuk és levéve! kivájjuk és megtöltjük. Tölte- leöntve tálaljuk.

1

1

1

1

1

1

1

—

1

—

—

1

ää MILYEN 1$ TENGER?

VII.

A VAROS MÚLTJA

Illő. hogy a fürdővárosnak legyen valami múltja. Ma még sokak szemében ettől függ rangja, híre, fénye A régi porladó mohos kövek mágikus hatással vannak a pihenni vágyó turistákra, idegen fürdőzőkre s minden halandóra. Bizonyos, hogy ebben a nagy érdeklődésben sok a lappangó páni félelem, az ember riadalma a megsemmisüléstől, a haláltól. A romos paloták, a csorba kőoszlopok, a törött edénydarabok babonás tisztelete, praktikus értelmüket meghaladó bámulata véleményem szerint a halottak tiszteletének szerves része s megtalálható minden népnél, nemzetnél. Talán az elmaraOvidius szobra a város főterén

dottnál még jobban, mint a fejlettnél, talán a primitívnél fokozottabban, mint a civilizáltnál.

Mindenesetre a kultúrember olthatatlan kíváncsisága az ember múltja iránt rengeteg ősi emléket bányászott ki a föld alól, hihetetlen mennyiségű művészeti, történeti és kulturális emléket s értéket mentett meg. Ez eddig rendjén való is lenne. Sok helyen azonban (például Itáliában és Görögországban) vásári furcsaságok, cirkuszi érdekességek eszközét látják mindebben és az idegenek, legtöbbször a gyűjtőhóborttól űzött pénzes amerikai turisták megfejésére használják. Egy-egy kétezeréves tői ott korsófülért komoly összegeket zsebelnek be. Ráadásul ezek a korsófülek nem is régiek, nem is eredetiek, hanem a városi szemétdombok alól kerülnek elő s pontosan olyanok mint, amilyen a mi Pezinokban készült csöcsös korsóink füle. Dehát hadd fizessenek a gazdagok! Az amerikai pénzes embernek ezzel úgy sem lesz kevesebb a pénze s az olasz nyomorgó sem lesz gazdagabb tőle.

Most azonban hagyjuk mindezt, hagyjuk az emberiség múltjával kereskedő mai kis ügyeket. Azt mondtam, hogy nem is Jenne igazán rangos az a tengeri fürdőhely, amelynek ne lennének régi köveket tároló múzeumai, régiségei, erődromjai, stb. Nos Konstancának, az ókori Tomisnak nem kell idegenből szállítania az ősi köveket, görög oszlopokat, római kőkoporsókat, törött karú Vénuszok^, óriási gabonatároló edényekét, a kezdetleges szerszámokat, a hólyagfinom üvegcséket, patinás acanyékszere- ket. Akad itt bőven a helyszínen is, csak legyen, aki előássa, megkeresse a földben, a laza homokréteg alatt.

Tomist az időszámításunk elő.tti VII. században görög telepesek alapították, hogy a tengereknek ezek a szívós csavargói érintkezést teremthessenek a belsőázsiai karavánutakkal, kapcsolatba lépjenek a távoli kelet kereskedőivel, barbár népeivel. És úgy látszik, hogy a városnak nem mehetett nagyon rosszul, mert önállósította magát s ezt az önállóságát egészen a III. századig sikerült megtartania.

A Római Birodalom kebelébe az erre hadakozó Lucullus kebelezte be az időszámítás előtti 60-as években.

Ennyi talán elég is lenne a történelemből, ha Lucullus- nak ez a történelmi tette negyven évvel később nem szabta meg az Ökör egyik legnagyobb költőjének Ovidiusnak az életsorsát.

A VÁROS ÉS A KÖLTÖ

Máig sem tisztázott ügy, hogy Ovidiusnak tulajdonképpen miért is kellett elhagynia Rómát, miért taszította őt a messzi idegenbe Augustus, a dicsőséges császár. Egyesek szerint politikai okai lehettek, mások szerint egyszerű szerelmi ügyecske lapul az egész száműzetés mögött. A politikai okról semmit sem tudunk, a szerelmi ügyeCskéről is csak keveset. Eszerint Ovidius valahogyan tudomást szerzett arról a házasság törő viszonyról, amelyet a fiatalabb Júlia, Augustus unokája, Paulus felesége folytatott Silanus-szal. Ezért kellett a lehető legmesszebbre, s a lehető leggyorsabban elutaznia. Hiába! A császári bosszú végtelen. A nagyurak akkor se szerették, ha valaki belelát hálószobájukba.

Feltehetően azzal is megvádolták, hogy a szerelem művészete című müvének kiadatásával, amelyben házasságtörésre csábít, ennek a bűnös viszonynak a létrejöttét elősegítette. Ovidius maya így ír erről:

... csúf ez a vád; hogy

Ronda ledérségek rossz

tanítója vagyok.

Lám lám mily keveset jutott előre a világ1 Már kétezer éve azzal vádolták a költőt* l hogy ő az oka az emberek erkölcstelenségének, mert eme erkölcstelenségekről ír és nem fordítva . . . Vitathatatlan, hogy a „gyengéd szerelemnek“ ez a dala itt-ott átlépte „kora jó ízlésének határait“, de nem valószínű, hogy férjes asszonyok félrelépésének. A szerelem művé_szete megírása volt az oka. Úgy gondolom, hogy a költő, ez a nagyon is eleven életű költő azt dalolta, amit maga körül látott, tapasztalt s amit a környezet hatására maga is érzett.

Anny bizonyos, hogy Ovidius nem volt álszent és, hogy korának erkölcsei sem voltak feddhetetlenek. Dehát a hatalom akkor is erősebb volt, mint a költő s a költőnek távoznia kellett Rórfiából.

A zord, havas, szeles decemberben indult útra és csak a következő év tavaszán érkezett Tomisba megtörtén, remény- vesztetten, keserűen. Az a kép, amelyet megérkezése után a városról fest valószínű, hogy túlzottan fekete és kilátástalan. „Míg jó langyos a nyár, megvédhet minket az Isten“, vagyis a Duna — írja s utána hosszan ecseteli, mily szörnyű a tél, hogy „hordó-formáját megtartja az összefagyott bor, hogy az emberek az orruk hegyéig ruhájukba burkolóznak, majd rátér a barbár támadások veszedelmére,, a Duna jegén átjáró vad törzsek, örökös ostromára:

„... barbár raj gyors

paripára kap,

Lóháton rohamoz, nyilait jó messze röpíti

Szomszédnépek egész falvait égeti fel;

Némelyik elmenekül, s mert senki se védi a földet“.

Erről a „puszta, kopár vidékről“, ahol nincs „se zöld fa, se cserje“ azért kesereg ily bánatosan, hogy Rómában megszánják, megkegyelmezzenek neki és ő visszatérhessen hőn szeretett városába a családjához, baráti körébe. Lesi a Rómából érkező hajókat, de a kegyelmet hiába várja. A római császár nem kegyelmez. Hiába nagy és közkedvelt á költő távozása után is. Rómában sorsán ez sem segít. És a költő, végleg beletemetkezik a hazáját sirató kilátástalan szenvedésbe, egyre sötétebben lát mindent.

ÉSZAK FIA.,.

Érdekes ebből a szempontból megemlíteni, hogy mennyire indokolatlan volt dél elpuhult fiának a kesergése, ha idézzük Puskin közismert esetét. A múlt század elején, amikor I. Miklós'cár ugyancsak ide „a szittya partokra“ száműzi Puskint, az így ír a vidékről:

„Nem büntetést talált, hanem káprázatst:

Itt oly soká ragyog az ég

azúr heve

végrendeletét már nem barbár népek, örökké hadakozó nemzetek teljesítik ezen a tájon sem:

... A világ őskezdete óta

Mindmáig szőjjétek a dalt

szakadatlan ütemben.

VAROS A PONTUS PARTJÄN

A Pontus (azaz a Feketetenger) partján épült város ma Románia legnagyobb tengeri kikötője. Százezer a lakösa, jelentős az olaj-, textil-, konzerv- és vegyipara. Az emberek: románok, tatárok, görögök, bolgárok, ukránok, magyarok stb. tarka serege népesíti be utcáit, s az ember nem egyszer az ősi Babilonban hiszi magát, annyiféle nyelvet hall a népes piacon, vendéglőkben. Most ehhez a nyelvzavarhoz hozzájön még a nyaranta ideérkező für- dőzők csivitelése és a kikötőben horgonyzó idegen hajók legénységének zajongása. Egy biztos, hogy Romániában sem lehet elveszni, ha az ember magyarul tud.

Ezzel kapcsolatban nem lesz értelmetlen, ha elmondom azt az apró esetet, amely velünk történt, az első napokban, amikor bizony csak keveset tudtunk az itteni viszonyokról.

Konstanca — háttérben a tenger

S hamar enyészik a tél zord szelleme“.

Puskin megemlékezik nagy elődjének, Ovidiusnak a sirámairól is:

Octavián kukán lapul, akár a hal

Sem hírnév, sem kard, sem bánat, sem szelíd

Dalod nem csa ja ki

kegyelmes könnyeit:

Öregkorodnak így kell lassan halnia,

Arany Itália boldog pazar fia.

És valóban, a költőt csak a 17-ben bekövetkezett halála váltotta meg kínzó honvágyától. Az a vágya sem teljesült, hogy legalább hamvai jussanak el Rómába. Bizonyos hírek szerint itt, Tomis közelében temették el s fényes sírboltot építettek számára. Más értesülések szerint viszont száműzetéséből útban hazafelé Magyar- országon, Sabariában. a mai Szombathelyen temették el.

Ki tudja? Lehet, hogy csupán az akkori politika szépítő szándéka találta ki a legendát, hogy már útban hazafelé halt meg. Ez lehetséges, hiszen a politikusok,' még a római császárok is, mindig szerették szépíteni, enyhíteni az emberek előtt nyilvánvalóvá lett politikai bűnüket, avagy baklövésüket.

A mai Románia, és a város Konstanca azonban hú maradt a költőhöz. A város közelében, falut neveztek el róla és a város főterén ott áll ércbeöntött szobra. És a hagyatékát, költői

Konstanca utcái a déli hőség idején elnéptelenednek.

Barátommal, lakótársammal a várost ismergettük, bátortalanul nézelődtünk, vásároltunk ezt-azt, különböző apróságot. Az egyik papírüzlet kirakatában szép képes levelezőlapokat fedeztünk fel a városról s a tengerről. Rögtön az otthonra gondoltunk és bementünk, hogy vásároljunk néhányat.

Udvariasan fogadtak, s mi németül, avagy inkább csak nemzetközi nyelven kézzel- lálpbal mutogatva előadtuk a bajunkat. Azonnal megértették és az egész halom szebbnél- szebb képeslapot raktak elénk. Néhányat kiválasztottunk, azt is megértették, hogy bélyeget is szeretnénk rá stb- Kedvesek, udvariasak és közvetlenek voltak. Nemzetközi makaróni nyelven kitűnően csevegtünk, amíg a barátomnak eszébe nem jutott valami. Kézzel-lábbal magyarázott, németül, oroszul próbálkozott, de őszintén mondva én magam sem értettem hogy mit akar. Végül is meguntam a sok értelmetlen mutogatást, gagyogást, és megkértem árulja el legalább nekem, hátha ketten könnyebben boldogulunk.

Alig szólaltam meg, a jávor- bajuszos üzletember hangos hahotában tört ki. Értelmetlenül néztünk rá és szégyenkezve pirultunk, nem tudván, hogy miféle ostobaságot követtünk el.

Végre a főnök megnyugodott és a fejét csóválva tökéletes magyarsággal kérdezte:

— Hát maguk magyarok?

— Hát maga tud magyarul? — kérdeztük vissza.

— Erdélyi vagyok — felelte.

Ezen aztán jól derültünk s a

barátom is csakhamar megtudta, amit tudni akart, hogy hány banis bélyeg kell a zártboríté- kú levélre. Mert ezt nemzetközi nyelven, segédeszközök nélkül sehogy sem tudtuk megkérdezni.

Azonban ez az eset senkit se vezessen félre. Idegen nyelvet minél többet tud az ember, annál biztosabb, hogy megérteti magát a világban.

(Befejezése következik.)

ÜJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza - A lapot külföld számára a Poštový Novinový úrad út lán lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jindŕlšská ulica 14. — vývoz tlače. K—05*51319