Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-08-06 / 31. szám
ban. — Bolondulhatnak érte a férfiak, s talán olyan fajta is. Ki tudja? Nagy kockázat ilyen alakot befogadni a lakásba, nagy kockázat! -r- ismételgeti a gondolatot magában mintegy figyelmeztetőül. Minden bizonnyal lakást akar. arra következtet a két nagy bőrönd láttán. Túlságosan csinos, nagyon csinos, jaj és az a szűk szoknya! Hűvös hangon szól: — Mit óhajt? — Ügy tudom van egy kiadó szobája, és ... Ügy tudja ... ! Vajon kitől tudja!? Nem mondta senkinek, hacsak . . hacsak ... — csodálkozik magában a háziasszony és jóságos arcától eltérően eléggé durván kérdi: — Ki küldte magát ide? — Az igazgató úr... a takarékpénztárból.... — ijedezik a lány attól tartva, hogy nem kapja meg a szobát. — Fábián úr? Fábián, nem Fábián, mit tudja ő, azért rámondja: — Igen ... a Fábián úr! Megcsörrennek a kulcsok, kattan a zár, s a kapucska kinyílik: — Hát akkor jöjjön be ! ... A hús szobában lassanként feloldódik a lányban a feszültség. Felülkerekedik benne e remény és bizakodás. Lábáról szeretné lerúgni a cipőt, testéről ledobni a ruhát, aztán pucéron elnyúlni a heve- rőn és nem beszélni, csak pihenni.' pihenni, megszabaduln: a fáradtságtól, s a testéber lüktető forróságtól... — Mielőtt megegyeznénk egyet mást szeretnék megtudni magáról. Ez érthető, igaz? Elvégre tudnom kell, kit fogadok a lakásomba, nem igaz?,. Tudja manapság a fiatalok., egyszóval nem szeretem a köntörfalazást, ami a szívemen, a; Kis ideig zavartan pislog a néni: — Szerintem ezt csak egyféleképpen lehet gondolni és értelmezni, nem? A iány elkomolyodva lehajtja a fejét és csendesen felel: — Mondjuk, mondjuk olyan vagyok, mint amilyennek maga gondol .. ? ? ? A háziasszonynak torkán akad a szó Haragos hullám rA naptár ezerkilencszázhat- vanhárom május huszonötödikéi dátumot mutat. Dél-Cseh- ország ... határvidék ... állami gazdaság ... Istállók, magtárak, szárítók, hizlaldák, igazgatósági épületcsoport, lakóházak ... Rétek, karámok, gyümölcsfákkal szegélyezett dűlőutak... Estefelébe hajló* borongós idő. Az imént járt a postás. Semmi kétség, ez a levél az övé, rajta a pontos címe: Székely c Margit... S a feladó? Igaz j lehet? Szilasi Béla... A kis szoba levegője hirtelen ® átforrósodik, majd meg der- * mesztő hidegre fordul... Nem, nem bontja fel! Inkább j elégeti. Veszi a gyufásdobozt, r sercen, villan a kicsi láng, £ s belekap a levél sarkába, de | gyors, ösztönös mozdulattal j nyomban eloltódik. Fáradt moz- . dulattal az asztalra dobja, az- , tán végigdűl a fehérre mázolt ‘ vaságyon. Ezen gondolkodni j kell! Sokat! Fájdalmasan sokat! ... 1. A járda fölött két nagyméretű bőrönd ring ütemesen. Közöttük két tűsarkú cipő aprózza a lépést. Ha kisebb volna a teher, akkor sem léphetne hosszabbakat a lány, olyan nagyon szűk a halványkék ballonszoknyája. Hársfa utca nyolcvanöt... Hársfa utca nyolcvanöt... — ismételgeti magában a lány, miközben a házak számtábláira néz. Rémséges hosszú az utca, sosem ér a végére! Még csak a negyvenhármas számú ház előtt jár. Majd meggyullad, olyan melege van. Forrón tűz a júliusi napsugár. Patakzik a homloka. A bőrönd fogantyúja is csusz- log a kezében, annyira izzad a tenyere. Egyre jobban sajog a lába is. Kellett neki tűsarkú cipőt húzni. Mintha a könnyű, lapossarkú szandál nem is felelt volna meg! Legalább a napszemüvegét az orrára biggyesztette volna, mindjárt halványabbá válna ez a perzselő fényesség! Sehol egy felhő — tekint az égre, s nyomban szúró fájdalom nyilai a szemébe. Egyetlen tüzes korongból áll az egész derült égbqlt. Kip-kop, kip-kop... Mi lesz, ha nem kapom meg a szobát? Nem, arra még gondolni se jó ... Nagy könnyelműség volt idejönni, dehát biztosat mondott az igazgató. Erre a gondolatra elmosolyodik: mennyi odaadás és segíteni akarás van ezekben az őszülő igazgatókban!? Közben egy fiatalember dülöngél el mellette ütött-kopott bőrönddel á kezében. Alaposan beszeszelt. Milyen fiatal még és már őszül a haja. És menynyire bámul, majd kiesik aszúján! Jaj, csak hasra ne essen! Mintha a holdról pottyantam volna le, úgy néz — gondolja magában a lány, s mosolyog, talán el is nevetné magát, ha nem nyugtalanítaná sajgó sarka. Ügy érzi, parázson pirítják a jobb sarkát. Érdekes. Miért csak a jobbot!? A balt nem érzi, mintha nem is hozzá tartozna. Ismét pihenni kell: tőből szakad a karja. A napsütésben ragyog a járda., mintha tő tükrén' játszana a fyny. Tő, víz, hullnjnokk Hűsítő hullámok !... De félre az ábrándokkal, minél előbb célba kell jutniuk a bőröndöknek! Kipeg-kopog a tűsarok. A macskaköves utcán fűzőid Oc- távia duruzsol el Mintha gúnyos éle volna a motor zúgásának, s hirtelenjében még nehezebb lesz a két bőrönd. De már nem sokáig! Nyolcvanhárom nyolcvanöt... i Mielőtt megnyomná a csengő gombját, körülnéz. A kapucs- kától betonjárda fut a három lépcsőig. Kicsi terasszó, majd nagyméretű, vasrácsos, bejárati ajtó következik. Utcára néző két nagy ablak Az egyiknek sötétre barnult redő fogja le üvegszemét, a másik mögött nagymintás csipkefüggöny hullámai nyugszanak. A fa! és a kerítés közötti részt pázsitfű borítja, s néhány tő tearózsa díszíti. A karók hegyén divatjamúlt, színes üveggömbök ülnek, s tükörként sugározzák szét a rájuk hulló napfényt. A ház falát haragoszöld inda futja be. Megnyomja a gombot. Valahol a vasrácsos ajtó mögött — nyilván az előszobában — élesen felberreg a csengő hangja, majd csend lesz, de a megszokottnál jóval nagyobb. Ez az a csend, amit a várakozás feszült izgalma tud okozni, ami jobban metszi az ember dobhártyáját, mint az ágyúlövés. csap át rajta,, fe’háborodást érez, s éppen hogy csak ki nem mondja a kiutasító szót. — Arra tetszett kérni, hogy legyek őszinte — mondja a lány csendesen — Mondhattam volna az ellenkezőjét is, s akkor most nem gondolkodna azon, hogy kidob az utcára... Hát néhány férfi... szóval... meg kellett mondanom. Nem tudok magamnak hazudni, nem tudom magám félrevezetni, sem becsapni... Ne tessék rám haragudni ... Ez a meztelen valóság annyira megdöbbenti az asszonyt, hogy csak jó idő múlva tud megszólalni. Mintha nem is az ő hangján szólna: — Hány éves? — Huszonkettő ...- A háziasszony most elfordul, mintha szégyenné magát és kínosan nyögi a szót: — Hát __nem bánom, maradhat, de azt kikötöm, hogy egyetlen férfit sem hozhat ide! A lány beleegyezően bólint. Aztán megegyeznek, a lakbérben és a többi feltételben. A háziasszony sehogy sem bír szabadulni furcsa megdöbbenésétől: — Miért volt olyan nagyon őszinte hozzám, miért!? — sírja el magát. Egy ideig a szemét törülgeti, szipog. Most nagyon szánalomra méltó. — No, pakoljon ki, aztán pihenjen!... Látom, nagyon fáradt... — Köszönöm szépen ... Hogyan szólíthatom a házinénit? — Egyszerűen Fábián néninek. — Én meg Gitta vagyok, Székely Gitta ... Most jut eszembe: az igazgató úr talán a maga fia? — Igen, az enyém... a gézengúz! — Családja is van? — Hogyne volna! Nagy katona fia, meg egy tizenhárom éves lánya. Nagyon aranyos kölyök — feleli Fábiánná és még mindig könnyes szemét törülgeti. Egy székre ül. Közben Gitta kinyitja a bőröndöket és pakolni kezdi ruháit a szekrénybe. Most már a szekrényajtó ' nyikorgása sem idegesíti. Máskor a fogát zsi- borgatja. — Sok szép holmija van — jegyzi meg Fábiánné. — Hát van... Ez minden va- gyonom, Fábián néni — mondja, s még keserű öngúnnyal hozzáteszi. — Válogatott holmi... Fábiánné menne is nem is. A lány megjelenése és vallomása nagyon felkavarta a lelkivilágát. Rossz lány, rossz lány! — zakatol szüntelenül a tudatában. Ilyenek a rossz lányok? De miért rossz? Mi sodorhatta erre az útra? A mai világban, amikor mindenki dolgozhat, kereshet... Nem, nem tudja hová tenni, egyelőre nem talál mentséget a számára. Egyáltalán miért fogadta be? Miért!? Inkább eltűrhette volna a fia szemrehányását? Gitta egészen belemélyül a rendezgetésbe. Talán az egyes ruhadarabokhoz fűződő emlékeit eleveníti föl? Frissnek látszik. Mintha már elszállott volna a fáradtsága. Micsoda termet, micsoda alak! Mennyi nőiesség! Átkozottul csinos ez a lány! Mi célja lehet vele a fiának? ... Mi célja, mi célja — morfondírozik magában Fábiánné. — Ügy teszek, mintha 1 nem tudnám, mintha nem is- 1 merném a fiamat. Pedig már ■ megnyugodhatna a gézengúz, • hiszen már deresedik a feje, ' közel áll az ötvenhez! ' El kell majd tűrnöm, hogy idejárjon, el kell tűrnöm. I Szegény menyem, ha mindazt ' tudná, amit én! ő boldog, mert ' nem tud semmit. Az egész éle- 1 tét leéli anélkül, hogy csak : sejtene is valamit. Megelége- ! dett, boldog és nyugodt. Meg- \ van a lelki nyugalma. Neki • megvan, de nekem nincs. Soha nem is volt. Az én szívem fáj • az övé helyett, én rettegek helyette is. c (Folytatjuk) a számon is! És mástól is megkívánom, hogy őszinte legyen hozzám. A lánynak határozottan tetszik a szókimondó asszony. Soha nem szerette, ki nem állhatta a képmutatókat. — Tessék, kérdezzen! — No hát nem vagyok én vallató bíró, csak mégis szeretném tudni, hogy hát kicsodák, micsodák a szülei, meg hogy hová valósi, egyszóval...? — Szüleim nincsenek... Az otthonom pedig mindig ott van, ahol éppenséggel dolgozom... — .Nincsenek szülei? ... Talán meghaltak? ... — Tetszik tudni... soha nem ismertem a szüléimét... Tizenöt éves koromig a nagyanyám nevelt, aztán meghalt és azóta teljesen egyedül élek... Hosszabb história lenne, most nem akarom untatni a házi nénit, majd egyszer elmondom, ha érdekli... A háziasszony megrendültén hallgatja a lányt. Főleg az lepi meg, hogy se fájdalom, se keserűség nincs a lány hangjában és egyre inkább megerősödik benne az a gondolat, hogy ez csakis „rossz“ lány lehet. A gondolatát nagyon őszintén ki is mondja. A lány kesernyésen elmosolyodik: — Nem tudom mit tetszik érteni a „rossz“ szó alatt? A megszokottnál erősebb most a szívdobogás, lassúbb s karóra másodpercmutatójának a mozgása. Valahol mintha ajtó nyílna és csukódna. Vagy mindez csak a képzelet játéka? Jó volna most meggyorsítani az időt, ’ minél előbb túl lenni az egészen, vagy inkább lelassítani, hogy minél tovább éljen a remény: hátha sikerül? Sikerülni kell és fog is! Az igazgató biztosat mondott. Már pedig neki még mindig igazat mondtak az őszülő hajú férfiak. Igazság? Talán rossz is a megfogalmazás: egyszerűen teljesítették az ígéretüket! Ez nagy különbség! Végre nyílik a vasrácsos ajtó, s a kis terasszó nyomban megtelik a háziasszony terebélyes alakjával. Hófehér haja tiszteletadásra int, arcának jóságos melege megnyugtatást szór és bíztatást ígér-. — Kit tetszik keresni? — kérdi a terasszóról. — Én kérem, özvegy... özvegy ... — mondja a láfl|y zavart pislogással és bocsánatkérő mosollyal a háziasszony felé. — Én vagyok az ... — mo- solyintja el magát a terebélyes néni és a kapucskához csoszog. Piros papucs a lábán, duzzadt kék erek a lábafején. Mielőtt zárba illesztené a kulcsot, jól szemügyre veszi a lányt. Túlságosan szemes, szép és kihívó — állapítja meg nyomA mai épülete 100 éves a Matica slovenská A Matica slovenská megalapításának 100. évfordulója alkalmából nagy ünnepségekre készülünk. A nagyfontosságú kulturális intézmény alapítása valóban határkövet jelent a szlovák nép életében. Hiszen csak 1863-ban került a szlovák nép abba a helyzetbe, hogy összegyűjthesse életének kulturális dokumentumait. Az akkori igyekezetre nézve 1 jellemző, hogy főleg az irodalomtörténeti dokumentumokat gyűjtötték össze. 100 éves fennállásának története elég viharos, 1875-ben erőszakosan felszámolták és az irodalomtörténeti anyagok a martini múzeumba kerültek. Csak 1918 után éled újra a Matica és a következő évek során épül ki. Irattára ma már arra jogosítja fel, hogy Szlovákia központi irodalmi irattárává váljék. Itt találjuk meg a legnagyobb dokumentumgyűjteményeket, amelyek a szlovák népre és a Szlovákiában élő népek kulturális életére vonatkozó adatokat halmozzák fel. Az irodalmi irattár napjainkban tulajdonképpen egy új típusú tudományos intézet, amely összegyűjti korunk nyomtatott, írott és tárgyi emlékeit. Elsőrendű feladata az, hogy megőrizze, feldolgozza és hozzáférhetővé tegye a Szlovákiára vonatkozó irodalmi emlékeket. A Matica slovenská könyvtára gondoskodik a könyvek és folyóiratok összegyűjtéséről, míg az Irodalmi múzeumban az irodalomra vonatkozó emlékeket halmozzák fel. Az irattár akvizíciós osztálya felkutatja és felvásárolja a Szlovákiára vonatkozó okiratokat, kéziratokat, fényképeket, nemcsak belföldön, hanem külföldön is. A felvásárolt vagy összegyűjtött anyagot osztályozzák, kiértékelik, katalogizálják és sokszorosítják. A gyűjtemények a tudományos dolgozók és az érdeklődők rendelkezésére állnak nemcsak a Matica martini székházának olvasótermeiben, hanem a tudományos kutatóintézetek, könyvtárak és egyének kérésére postán is elküldi azokat. Az irattár különböző alosztályokra oszlik, a legfontosabb a levelezési osztály, a népművelődési dokumentumok osztálya, külön gyűjtik az egyesületek, iskolák, szerkesztőségek dokumentumanyagát, továbbá a községekre, városokra, a politikai pártok történetére vonatkozó adatokat is. Rendkívül érdekes a hagyatéki osztály, ahol azokat az értékes kultúrtörténeti anyagokat gyűjtik, amelyeket maguk a szerzők,- az írók, költők vagy szenvedélyes gyűjtők végrendeletileg hagytak a Maticára. Külön letéti osztály is létezik ahová az irodalmárok bizonyos feltételek mellett letétbe helyezik műveiket. A2 államok-közti megállapodás értelmében Magyarországról, főleg a budapesti, esztergomi, és a romániai gyulafehérvári irattárakból sorozatosan újabb gyűjteményeket küldenek. A Matica slovenská irattára ma már olyan gazdag, hogy a gyűjtemények elhelyezése nagy gondot okoz. Gazdag mikrofilm és fotokópia- gyűjteménnyel is rendelkezik. Amint látjuk a 100 éves Matica slovenská örökifjú marad és igen fontos szerepet tölt be hazánk kulturális életében. Alig akad olyan A Matica slovenská könyvtára felöleli a Szlovákiára és a szlovákokra vonatkozó szlovák és idegen nyelven írt irodalmat. A könyvgyűjteményeket 14 helyen helyezték el. Képünkön az 1630-ban épült diviaki kastélyt látjuk, melynek 120 ezer kötetből álló rendkívül értékes könyvgyűjteménye is a Matica slovenská könyvtáraihoz tartozik. A könyvtárban rendkívül értékes és ritkaságszámba menő egyed- példányokat találunk meg, mint például az 1488-ban megjelent Chronica hunga- rorum-at is (Magyar krónika.) kulturális dolgozó, aki ne vette volna igénybe a Matica slovenská fotokópia-szol- gálatát. Legújabban kartotékrendszert fektettek le arról is, hogy a tudományos dolgozók milyen időszerű kérdésekkel foglalkoznak, s ha valami új adat vagy forrásanyag fut be, akkor az illetőket értesítik. A Matica slovenská a nagy évforduló alkalmából új épületet kap. Az új, világ- viszonylatban is modern berendezésű könyvtár-épület és az új székház méltó keretet biztosít majd ennek a hagyományos, érdemdús intézménynek. M. M. A Matica slovenská első épülete
