Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-08-06 / 31. szám
A Balog-patak csinosító! Ä lányok erősen markolják a lapát nyelét. A patakpartot egyengetik. A betonkockáknak készítik a helyet. Pontos műnké szükséges hát hozzá és igyekezni is kell, hisz a fiúk, akik a kockákat elhelyezik, többen vannak. Igyekeznek hát a lányok, süt a nap, s nagyokat isznak melegükre a hatalmas demizsonből. A négy alapozó lányka — s a többiek is — a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatói, illetve, majd csak szeptembertől lesznek azok, de a nyelvüket már alaposan felvágták. És őszinték... Azt mondja az egyik: — Reggelire két kiflit és egy csésze teát kapunk. Képzelje el, hogy az ilyen hatalmas koszttól milyen erő feszül bennünk a munkához. — Rossz a minőség, és abból Nehéz a lapát, de a lányok — Špiková Elena, Šuteková Anna, Súkupová Emília és Koscelanská Emília — már ügyesen bán- V nak vele. is keveset kapunk — mondja egy másik. — Hát mondjuk még mi úgy — ahogy kibírnánk vele, de a fiúk 40-50 kg-os betonkockákat emelgetnek egész nap, illetve reggeltől kettőig, egy bögre teán. Hát én azt hiszem, hogy ez mégsem járja. Érdekes — döbben belém. Amerre csak jártam a rima- szombati járás brigádosai között, mindenütt az élelmezésre volt a legnagyobb panasz. De miért kell ezt tűrni? Miéit bánunk olyan mostohán fiataljainkkal, akik a folyó medrének rendbetételével nem kis hasznot hajtanak népgazdaságunknak. Nekem, hogy őszinte legyek, nagyon érthetetlennek tűnik a dolog. Illetékesek! Ha nem tudunk nekik enni adni, akkor miért szervezzük a brigádot? Nem tudom kik itt a felelősek a tapasztalt hiányosságokért, a konyha vezetői-e vagy a járási CSISZ-vézetők, az utóbbiak mindenesetre abbari ludasok, hogy nem nagyon látogatják a brigádhelyeket. A Balog-patak csinosítói már a főiskolára gondolnak. Azt mondják: — Reméljük, hogy hamar elfelejtjük ezeket a kellemetlenségeket. Egy másik lány azzal dicsekszik: — Alig várom már az előadásokat! Amikor elbúcsúzom tőlük utánam kiáltják: — Az iskolában nézzen majd meg bennünket, biztosan vidámabbak leszünk. -tóLigetfalun mindenki jól járt tápunk 28-ik számában Szövetkezet a peremvárosban címen a ligetfalusi EFSZ aratási előkészületeiről számoltunk be. Az aratást a szövetkezetesek Štefan Š t r b a v ý elnök szakszerű vezetése mellett közben sikeresen befejezték. Ligetfalu mezőgazdaságának hatékony segítséget nyújtott a szövetkezet védnökségét vállaló Matador nemzeti vállalat, amely a meliorációs szövetkezet tényezőinek bevonásával trágyaleves öntözőgazdálkodást vezetett be a község határában. Elkészült a berendezés, de hiányzott a szükséges trágya. Ekkor a leleményes szövetkezetesek nagyot és merészet gondoltak. Az elhatározást tett követte: „felvásárolták“ az emésztőgödrökben felgyülemlett nagy mennyiségű emberi ürüléket. — Ligetfaluval ugyanis mostohán bánt a sors, mert eddig se csatornahálózattal, se vízvezetékkel nem áldotta meg 9 haladó technika. Ehelyett minden ház egy — magyarán mondva — pöcegodröt mondhat magáénak, amelynek tartalma emberemlékezet óta csak bosz- szúságot okozott a lakóknak. Kiürítésével és elhordásával vagy maguknak kellett bajlódniuk, * vagy díjazás ellenében másokkal elvégeztetni a munkát. Ez idén azután az EFSZ vállalta magára ezeket a teendőket kölcsönös megelégedésre. Mert a ligetfalusiaknak nemcsak hogy fizetniük nem kellett az elhordásért, hanem még pénzhez is jutottak, a szövetkezetesek meg potom áron jó minőségű trágyát nyertek. Csakugyan olyan jó az emberi ürülék trágyázási célokra? Igen. Minőségileg és mennyiségileg is számottevő. Felnőtt ember átlag 350 kg folyékony és vagy 50 kg szilárd ürüléket választ ki magából évenként. Ligetfalu 20 ezer lakosánál ez bizony tekintélyes mennyiség akkor is, ha az ürüléknek csak fele kerül az ottani emésztö- gödrökbe. Száz métermázsa ürüléktrágya pedig megfelel 133 mázsa istállótrágyának. És egy mázsa emberi excremen- tum kb. 2,8 kg szerves anyagot, 0,42 kg nitrogént, 1,6 kg foszforsavat, 1,8 kg kálisót és 1,2 kg meszet tartalmaz. Mindebből könnyen kiszámíthatjuk, milyen hatalmas mennyiségű tápanyag került az EFSZ földjeire. Bizonyos, hogy á bő termés nem is marad el. A szövetkezetesek megörültek az olcsó trágyának, a liget- falusi háztulajdonosok a pénznek meg a munkamegtakarításnak, valamennyien pedig a jó terméshozamoknak. K. H. ülj feladatok elölt Zselízi Állami Gazdaság egyik részlege: Árok, A lakóházak és a mezőgazdasági épületek megbújnak a dús lombú jak között, a jöldek pedig úgy jonják körül a majort, mint tenger a szigetet. Sok a jiatal arc és még az öreg szívekben is fiatalos a lelkesedés. Legalább is ezt mutatják az elért eredmények, a fegyelmezett munka, a kötelességtudás. Viszont: a mintaszerű hizlaldák, istállók és egyéb mezőgazdasági épületek látványa után szinte kiábrándító a klubhelyiség. Pedig a vállalat vezetősége valóban bőkezű, ha a kulturális törekvéseket kell támogatni. Gregor igazgató és Félix intéző alig várják, hogy a szellemi élet fejlődése tettekben mutatkozzék meg az ár oki gazdaságban is. Azonban... Három terme van a klubhelyiségnek. Az egyikben csak a televíziót nézik. Amikor a kora reggeli órákban beléptem a helyiségbe, a padló'tele volt sárral, szeméttel, cigaretta-végekkel. Vajon az előző napi látogatók saját otthonukban is így néznék a televíziót? Bizonyos vagyok benne, hogy nem! A két másik helyiséget pedig nem tudják kihasználni. Pedig szép munkát végezhetnének a fiatalok az ár oki részlegen a kultúra terén is. Csak akarat kell hozzá. Igaz az is, hogy eddig senki nem törődött velük. Ér-k óta hangoztatom, hogy a CS.oZ járási titkárságai nem eléggé tevékenyek és a kellő aktivitás hiánya különösen a szellemi, a kulturális téren érezteti kedvezőtlen hatását. Az ároki részleg csupán három kilométerre van Zselíztöl és nem egészen 40 kilométerre a lévai járási titkárságtól. Az első tény magyarázza azt, hogy a fiatalok a szabad idejüket inkább a már várossá nőtt Zse- lízen töltik, a másik tény viszont bizonyítja, hogy a járási titkárság igen könnyen nyújthatna aktív segítséget az ároki fiataloknak. Vannak CSISZ-szervezetek, amelyeket a vállalat-vezetőségek merevsége gátol a fejlődésben, viszont itt, az ároki részlegen, ahol minden vezető boldogan tapsolna a fiatalok kulturális ténykedésének, ahol minden erkölcsi és anyagi segítség rendelkezésükre áll — itt a szervezet élete — kulturális vonalon — mozdulatlan. Miután az igazgatóság most olyan munkaerőt alkalmazott, akinek egyik feladata éppen a kultur ílis és propagáciős tevékenység, joggal remélhetjük, hogy rövidesen az ár oki részleg fiataljai is megértik a kulturális tevékenység kórformáid jelentőségét. (o. gy.) Bábán a tarlóhántást meghosszabbított műszakban végzik. A bábái szövetkezeti tagok (nyitrai járás) majdnem 500 hektár területről gyűjtik be az idén a termést. Pontosan betartják az elvet: kasza után eke. A szalmát azonnal begyűjtik és egyetemesen gépesített munkacsapatok vonulnak ki a földekre szántani. Varga Kálmán, S v a r c János és Ve n c e 1 i k Péter traktorosok végzik a tarlóhántást a késő esti órákig. Eddig már 200 hektár területen végezték el a tarlóhántást. Hozzászólás a szakkáderneveféshez BOLDOG Slett János elvtárs, a Komáromi Gépipari Iskola igazgatója mondotta örömmel: — Üj fejezet kezdődik iskolánk életében. Szeptemberben már az új négyemeletes épületben kezdjük a tanítást. A 15 millió koronás költség- vetéssel készült iskola építése lassan a befejezéshez közeledik. A berendezés nagy része is megérkezett már. Jó ütemben halad a diákszálló építése és sor kerül rövidesen a műhelyek megépítésére is. Szép, EMBEREK nagyon szép lesz minden. Az iskola 12 osztállyal, valamint egy speciális, egy kémiai, két rajz, egy technológiai, egy gépi, egy elektrotechnikai teremmel és egy laboratóriummal, valamint fogászati és szakorvosi rendelővel rendelkezik. Az in- ternátus 240 fiatalnak biztosít majd otthont. Nagyon szép lesz minden. Valamiről azonban mégis megfeledkeztek a tervezők. Nem gondoltak ugyanis a sportra, a sportolásra. Az iskola közelében nincs megfelelő hely kis pályák építésére, tehát az örömbe üröm is vegyül. Mégis sokat jelent ez. Az esti iskolák — 15 osztály — eddigi gondjai, bajai is megoldódnak. Az oktatók mindannyian örülnek. Végre lehet majd úgy dolgozni, ahogy eddig csak elképzelhették. Beszéltem velük, s elmondhatom, boldog emberek közt jártam. 1 Andriskin József LEVÉL: Tisztelt szerkesztőség! Kérjük Önöket, amennyiben módjukban áll, szíveskedjenek a mellékelt levelünknek helyet adni a lapban. Cikkünket szeretnénk még kiegészíteni azzal, hogy szükségesnek látjuk egy magyar tannyelvű kertészeti középiskola létesítését is. Tudjuk, hogy milliós költségekkel építünk üvegházakafj pont országunk ezen (déli) részén és középszinten képzett kádereink nincsenek. A Nagymegyeri Mező- gazdasági Műszaki Középiskola felnőtt tagozatának tanulói. Mi a Nagymegyeri Mezőgazdasági Műszaki Középiskola felnőtt tagozatának tanulói, akik rendszeresen tartunk sajtóbeszámolót örömmel olvastuk a „Szabad Földműves“-ben Pathó elvtárs fejtegetését a „Szakkáder nevelésről“, örömmel vettük tudomásul, nem azért mintha most vetődött volna fel először ez a kérdés. Régen vitatott dolog ez már. Nagyon sokszor hangzott el különböző vitafelszólalások, különböző gyűlések alkalmával, de sajnos a sajtóban még egyszer sem, illetve csak most látott napvilágot. Nem láthatott napvilágot a sajtóban egyrészt, mert voltak, akik kényelmesebbnek tartották a hallgatást, másrészt talán ezért, mert egyes személyek attól tartottak, hogy nemzetiségi kérdést csinálnak belőle, ami a személyi kultusz túlburjánzása idején könnyen megeshetett volna. Érdemes ezen a kérdésen elgondolkodni és véleményt nyilvánítani. Mindannyian feltesz- szük a kérdést: Vajon nemzetiségi kérdés-e a szakkáderne- velés? És mindannyian válaszolunk rá: Éppenséggel nem. Sőt országos és társadalmi érdek. Tudjuk, hogy pártunk célul tűzte ki, hogy a mezőgazdaságot rövid időn belül az ipar színvonalára emeljük. Mi ebben a kérdésben mindannyian derűlátók vagyunk és határozottan állítjuk, hogy ha vart a népgazdaságnak olyan ágazata, ahol rejtett tartalékok vannak, akkor ez elsősorban a mezôgäž- daság. Tudatában vagyunk annak is, hogy szocialista államunk tetemes összeget áldoz a mezőgazdaság fejlesztésére és ezen belül a szakképzésre, különböző fokú iskolázásokra. Es itt álljunk meg egy szóra. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést közelebbről. Tudjuk, hogy Dél- Szlovákia magyarlakta területe jelentősen kiveszi részét a mezőgazdasági termelésből. E vidék lakossága túlnyomó részt földműveléssel foglalkozott és foglalkozik ma is. Többnyire gazdag tapasztalatokkal rendelkező emberek élnek itt. És itt idézzük Pathó elvtársat: „Ügy ismerik határukat, mint saját tenyerüket“. Ismerik a természeti viszonyokat, a gazdálkodás minden csínját-bínját, azt, amit iskolában megtanulni nem lehet soha. De meg lehet tanulni az iskola padjaiban ezeket az ismereteket tudományosan felhasználni. Mindany- nyian állítjuk, hogy elengedhetetlenül szükséges tudományos alapokon folytatni a földművelést, de nem szorulhat háttérbe a tapasztalat sem. Tudjuk, hogy főiskoláink évről évre egyre több mérnököt adnak mezőgazdaságunknak. Becsületes fiatal emberek ezek, sokszor a legnagyobb odaadással dolgoznak, szívüket, lelkűket igyekeznek beleadni a munkába. Ébér szemmel figyeli őket a falu lakossága. Nagyon sokat várnak tőlük, figyelik minden lépésüket. Aki azonban ismeri a növénytermesztés és állattenyésztés sokrétűségét, tisztában van azzal, hogy a legnagyobb tudás mellett is bekövetkezhet a hiba és ez a hiba a kezdő fiatal rovására íródik. Nem is beszélve arról, ha sokszor paraszt szemmel aránylag egyszerűnek, magától értetődőnek látszó dologban követ el hibát. Egy rosszul kiejtett szó vagy egy elhibázott intézkedés végzetes lehet számára olyannyira, hogy kénytelen helyet változtatni, sőt néha olyan megrázkódtatáson esik át, hogy még foglalkozást is. A közmondás szerint „ellenségedtől is lesd el a jót“. Gondoljunk csak vissza a múltra. A volt földbirtokos rábízta-e a gazdaságát az iskolából kikerült fiatalra? Bizony nem. Évek hosszú során át mint segédintéző tevékenykedett és azután vált csak kiváló szakemberré. A nép vagyona sem olcsóbb, mint a földesúré volt. Sokat várunk ezektől a fiataloktól, de tapasztalatra, gyakorlatra szükségük van nekik is. Tegyük lehetővé számukra, hogy idősebb hozzáértő emberektől ta- tanulhassanak. Ezt pedig úgy oldhatnánk meg a legegysze•• •• KOZOTT Az Egyesült Államok mezőgazdasági szakembereinek küldöttsége a Szovjetunióban tett látogatása alkalmából, élén O. Freeman mezőgazdaságügyi miniszterrel meglátogatott egy kubáni kolhozt is. Felvételünk a látogatás alkalmából készült. rübben, ha azoknak az emne- relcnek, akik a gyakorlatban jól beváltak és középiskolával rendelkeznek, lehetővé tennénk főiskolai továbbképzésüket. Igaz ugyan, hogy a joguk most is megvan a tanulásra, csak a legtöbbjénél az a fennakadás, hogy az anyanyelvén nem tanulhat. Nézetünk az, hogy jobbik esetben hiányos nyelvtudással, rosszabbik esetben teljes nyelvtudás hiányában beülni a főiskola padjaiba a legnagyobb hiba lenne. Sokan azt bizonygatják, hogy az a tanuló, aki bekerül a főiskolára, mire elvégzi azt, tökéletesen beszél szlovákul. Mi kérdezzük, cé- Iunk-e, hogy a főiskolán az idő jelentős részét a nyelvtanulás kösse le? Ez az időveszteség bizonyos, hogy a szakmai tantárgyak rovására megy. Nagyon drága nyelvtanulási forma ez. Azt a nézetet valljuk, mint Komenský, a nagy tanítómester, hogy ki-ki saját anyanyelvén érti meg legjobban és sajátítja el a tudományt. Biztosra vesszük, hogy ezek az emberek a főiskola elvégzése után becsületbeli kötelességüknek tartanák az államnyelv tökéletes elsajátítását. Hogy miért nem sajátították el eddig? Azért, mert magyar faluban éltek, talán traktort vezettek, vagy az állattenyésztésben dolgoztak kora reggeltől késő estig. Egyszerűen nem volt rá sem módjuk, sem alkalmuk. Ezeknek az embereknek lehetővé kell tenni, hogy tovább képezhessék magukat, hisz társadalmunk merít belőle hasznot. Jól kamatozó befektetés lenne ez. Biztosak vagyunk benne, hogy tanulmányaik befejezése után, ha megadjuk nekik a főbb termelési mutatókat, a termelés menetét illetően nem fognak további gyámolí- tásra szorulni. Maguk fogják megoldani a termelés helyi problémáit. Ezek az emberek életük delén járnak. Itt nőttek fel, ide köti őket a rög, a családi ház, szeretik a földet, nem félnek a falu sarától, porától, a falusi élettől. Ismerik az itteni népet, s annak természetét, szokásait, s nem kívánkoznak el innét. A dolgozó nép bizalmas lesz velük szemben, mert anyanyelvén szólhat hozzájuk. (Szomorú hallgatni, hogy hova süllyedt a falusi magyar nép beszédmodorával. Szükséges, hogy olyan emberekkel éljenek szorosan együtt, akik tudják ápolni a szép beszédet is, mert „Ki milyennel él együtt, olyanná válik" mondja a közmondás.) Ezek az emberek műveltséget, tudást vihetnek az egész falu lakosságának, s hallgatni fognak rájuk az emberek, mert tudják, hogy közülük való népi sarjak. Tegyük tehát lehetővé nekik a.továbbtanulást az anyanyelvükön. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a termelés érdeke kívánja így. Ezek az emberek nagyban hozzájárulnak majd lakosságunk élelmiszerellátásához. Azon igyekeznek majd, hogy minden család asztalán elég legyen a kenyér, több legyen a hús, a gyümölcs, gyermekeknek jusson elég tej stb. Vajon nemzetiségi kérdés*e ez csupán, vagy mindannyiunk közös ügye?
