Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-08-06 / 31. szám

Jugoszláviai jegyzetek TVf ajd ha a történelemírók hozzálátnak ahhoz, hogy megírják Csehszlovákia és Ju­goszlávia kapcsolatainak törté­netét, a szocialista éra éveiben — akkor nem kerülhetik ki a kellemetlen és megszégyenítő tényeket. Bizonyára vitába fog­nak, hogy tisztázzák, kinek a hibájából történt a szakadás a jugoszláv elvtársakkal és közös ellenségünk milyen hasz­not húzott a viszályból. Nem azért említem, hogy h régi sebekről lerántsam a kö­tést, de úgý gondolom, hogy hallgatással nem haladhatunk el az események fölött, hiszen bizonyos fokig sokan kétségbe vonhatnák őszinteségünket és azt is, hogy igyekszünk jóvá­tenni a múlt tévelygéseit. De hagyjuk csak a törtéife- lemtudósokra, mi pedig lássunk hozzá azoknak a torlaszoknak az elhárításához, amelyek lehe­tetlenné tették számunkra a közeledést. ■A" — Alig ismerjük egymást — mondta beszélgetés közben Zec jugoszláv külügyminiszterhe­lyettes, amikor a csehszlovákiai újságírókkal találkozott. A ju­goszláv kommunistákat pedig nagyon érdekli, hogy mivel foglalkoznak a csehszlovák új­ságírók. Nem először hallottunk ilyen és hasonló hangokat. — Ezt érezzük gyakran, amikor idő­sebb kommunistákkal találko­zunk, olyanokkal, akik 1928- ban mint sportolók résztvettek a Sokol tornaünnepségeken vagy amikor olyan közéleti sze­mélyiségekkel találkozunk, akik a második világháború után Prágában jártak és akik a mi adriai turistáinkat szívesebben fogadják, mint bárki mást. A jugoszláv hadsereg múzeu­mában, a belgrádi Kalemagdan- ban látható az 1938-ból szár­mazó falragasz, amelyet Hitle- rék Ausztriába való bevonulása után adtak ki. A felhívás arra. figyelmeztet, hogy milyen ve­szélyben forog Csehszlovákia és a csehszlovák-jugoszláv szövetséget dicsőíti. Sok elv­társ visszaemlékezik még arra, hogy 1938-ban, a tragikus őszi napokon, Belgrádban tiltakozó felvonulásokat rendeztek a müncheni döntés ellen és a. kö­vetségünkön tömegesen önkén­tesek jelentkeztek, hogy fegy­verrel a kezükben segítségünk­re siessenek. Nem ez jelentette az első frontot, amelyen a ha­ladó jugoszlávok síkra szálltak a fazismus ellen. Spanyolor­szágban 1200 harcos indult és 670 elesett. A Tanjug szerkesz­tőségében a sajtóirodák mun­kájáról beszélgettünk. Az egyik újságíró nagyon ismerősnek tűnt, de hiába kutattam emlé­kezetemben, nem tudtam rá­jönni, honnan ismerem. Mielőtt búcsúztunk volna, bevallottam zavarom okát. Nem láttuk mi már egymást Genfben 1955- ben? — kérdeztem. — Nem, ott nem voltam, ellenben 1948- ban mint tudósító jártam Prá­ték? Ahol csehszlovákiai fiata­lok is segítettek'és még ma is szívesen emlékeznek vissza azokra az időkre. Felkerestük a Bratstvo-Je- dinstvo nevű ifjúsági tábort, napbarnított, jókedvű fiatalok­kal találkoztunk. Évente 25 ezer fiatal vesz részt váltakoz­va ezeken az építkezéseken, de mindig sokkal többen jelent­keznek erre a munkára. Csak 16 éven felülieket vesznek fel és nem egyszer előfordul, hogy a fiúk és leányok idősebbeknek mondják magukat, csakhogy az építkezésre kerülhessenek. Na­ponta hat órát dolgoznak, sza­tudják hozni a munkát, a tanu­lást, és a szórakozást. A ju­goszláv elvtársak arra figyel­meztettek minket, hogy a leg­utóbbi választásoknál sok fiatal került a közéletbe. Az egyik szlovén elvtárs ezzel kapcsola­tosan kifejtette: Amikor fiatal voltam, akkor azt hallottam, hogy az idősabbeket kell előny­be helyezni. Most, amikor már jómagam is megöregedtem, azt hallom, hogy utat kell nyitni a fiataloknak. Hát nem vagyok pecches? S 'okat. szórakoztunk az úgy­nevezett rotációról. Az új jugoszláv alkotmányban fek­„w. J : Äsfl Í V-l ♦ ? ■* ' Ilii ; ^ 0 * '7 1 S'' 1 JH? ?É| Egy réfci mecset Bosznia- Hercegovinában. gában, azokban a nehéz idők­ben, — mondja. Nehéz időkben? — A mi győzedelmes Februárunk éve volt, a szakítás éve is. A merre csak nézünk — merő ellentétek. A múlt drámai összeütközése a jelen­nel. Jugoszlávia lakosságának 50 százaléka még ma is a mező- gazdaságban dolgozik, de a kragujeváci autóüzemben már négy típusú Fiat-kocsikat gyár­tanak, a szántóföldeken több mint 40 ezer traktor futkos, többnyire itthon készültek. A lakosság 20 százaléka még írástudatlan, de az utóbbi öt évben megkétszereződött a nyolcéves iskolák és a főiskolák végzett növendékeinek száma is. És Ivó Andics tavalyelőtt kapta az irodalmi Nobeldljat. Szkopjében a Musztafa mecset­ben — amely a Balkánon a leg­nagyobb — amint az idegen- vezetőnk mondta — az építke­zésnél több mint 40 ezer tojást használtak fel. A muzulmán papok Mekka felé fordulva pré­dikálnak, de a városban a leg­modernebb vasművek emelked­nek. A macedóniaiaknak a há­ború előtt hat traktoruk volt — ma pedig már háromezer van. 1949-ben csak 218-an ren­delkeztek főiskolai végzettség­gel — ma pedig már 15 ezer főiskolai hallgató van. A szá­mok valóban beszédesek és mögöttük érdekes emberi sor­sok rejlenek. ☆ M ilyenek a jugoszláv fiata­lok? Vajon megőrizték-e azt a , lelkesedésüket és azt a lendületet, amely a háború utáni építő akciókat jellemez­te? Vajon olyan lelkesek-e ma is, mint amikor a Bucsko- Banovicsi vasútvonalat építet­A jugoszláv kormány új épülete Belgrádban. bad idejükben tanulnak, műve­lődnek és szórakoznak. Minden brigádosnak alkalma nyílik ar­ra, hogy egy szakma alapisme­reteit elsajátítsa, mint például a gépjavítást, az elektrotechni­kát és a rádiőtelegráfia alapis­mereteit. Az építkezésre eljön­nek az ország legjobb tanítói is. Különösen a falusi fiatalok­nál figyelhetjük meg, hogy mennyit haladtak. Sok fiatal élmunkással, igen értékes egyé­niségekkel ismerkedtünk meg. Meglepett a szaktudásuk és az általános képzettségük. Hogy milyen problémák fog­lalkoztatják ezeket a fiatalo­kat? Egyik problémájuk pél­dául a következő: Mivel az útépítés hovatovább teljesen gépesítve lesz, egyre kevesebb fizikai munkára lesz szükség. A fiatalok ezért felteszik a kérdést: Vajon kifizetődik-e a munkájuk, hogyha a gépek egy óra alatt annyit végeznek, mint ők egy nap alatt. Erre a kérdésre a következő felele­tet kapják: nem mindig a mu­tatószámok a mérvadók, mert hogyan mérjük fel a szocialista nevelés munkatermelékenysé­gét? Milenti Popovics elvtárssal, a Szocialista Dolgozók Szövet­ségének titkárával beszélget­tünk és elmondtuk a fiatalok körében szerzett tapasztala­tainkat. — A fiatalokról nálunk 5—6 évvel ezelőtt sok vita fofyt. Sokan kételkedtek a fiatal nemzedék tetterejében, azok­ban a fiatalokban, akik nem vettek részt a harcokban. Meg­állapítottuk, hogy a fiatalok sohasem rosszak és minden csak attól függ, hogyan kezelik őket. A fiatalokat mindig úgy kell nevelni, hogy felelősségei érezzenek a társadalmi felada­tokkal szemben és összhangba tették le a rotáció elvét. Hogy ez mit jelent? A funkcionáriu­sok négy évnél hosszabb ideig nem maradhatnak meg a funk­ciójukban. Kivételt ad perso­nam csak Tito elvtárs képez. Sok kedves adoma kering a ro­tációról. Amikor az alkotmány- tervezetről megindult a nyilvá­nos vita, akkor nem egyszer felmerült a kérdés, vajon he­lyesen értelmezik-e a rotációt és nincs sajtóhibáról szó? Vendéglátóink lehetővé tet­ték számunkra, hogy üzemeket keressünk fel, kulturális intéz­ményeket lássunk. Mindenütt jó barátként üdvözöltek min­ket. Elbűvölt minket a város­építés, az architektúra, közben egy pillanatra sem kételked­tünk abban, hogy szocialista országban járunk, mindamel­lett, hogy nyilvánvalóan sok kérdést másképpen oldottak meg a jugoszláv elvtársak, mint mi. Más utakon jártak és így a fejlődés folyamán a gaz­dasági rendszerükben eltérő intézményekkel' találkozunk. Nézeteik eltérőek, például más a párt vezetőszerepéről vagy a tulajdonról való elgondolás és más a közgazdasági rend­szerük is. A nemzetközi kap­csolatra vonatkozólag is eltérő nézeteket vallanak. Semmi újat sem állítok, ha azt mondom, hogy az utolsó időszakban a szocialista országok és a ju­goszláv elvtársak nézetei kö­zött közeledés észlelhető. Zec elvtárs, a külügyminisz­ter helyettese beszélgetésünk folyamán kifejtette: A nemzet­közi munkásmozgalomban na­gyon fontos, hogy kölcsönösen megismerkedjünk egymással, kicseréljük tapasztalatainkat, megértsük a jellegzetességeket és elvtársi vitákat folytassunk. (Ford: m. m.) ^Szünet közben Iskola, mennyire más most, mint tíz hónapon ke­resztül. Gyermekzsivaj nél­kül, szinte nem is tűnik an­nak és csak a kékbet üs tábla bizonyítja, hogy igen, mégis iskola, no meg a kör­nyéke és ha a falai közé belép az ember, az a bizo­nyos illat, melyet örökre magába zártak a falak. kihaltnak vélem a vajani iskolát. Ám bent az udvarán szorgos kezek tesznek, vesz­nek Takarékos emberekre gondolok, amikor megpil­lantom a kezük nyomán for­málódó építményt. Garázs­nak nézem és nem is téve­dek, sőt még abban sem, hogy valóban jó gazdákra találtam. Valóban garázs áll itt fél­készen, csupán a két oldalra nyíló nagy ajtó és a vakolat hiányzik róla. Még mielőtt közelebb kerülnék, gyors léptekkel igyekszem körül­járni a tágas udvart, kertet. De nem sikerül tervem. Csakhamar mellém kerülnek kísérőim, Berták János is­kolaigazgató és Kocsis Ist­ván pionírvezető. Kelleme­sebb is így. Elmarad a sok felesleges kérdés, a lényeg a fontos. £s a két hektárnyi hatalmas udvar, amely vala­mikor a helybeli EFSZ-et szolgálta, új köntösbe ug­rott. Minden csücske, része mond valamit. Az üvegház fülledt párás levegője, a kert zöldséges ágyai, a nem­rég telepített szőlő és gyü­mölcsös arról tanúskodnak, hogy az iskola nemhiába lett a kert tulajdonosa. A ter­mésből bizony szép összeg gyűl be majd az iskola, il­letve a pionír szervezet pénz­tárába. Ilyen gazdálkodás mellett egy pillanatra sem kétes, hogy az iskola vagyo­na két év alatt 60 ezer ko­ronával növekedett. Persze helytelen lenne mindezt csak az iskola számlájára írni. Hisz a szü­lők, akiknek nagyszerű kap­csolata van az iskolával, ré­szesei mindennek. Az iskola körül húzott 400 m hosszú betonszegély az ö munkáju­kat is dicséri. Az üveg- és a kertészház után újabb építmény fogad­ja szeptemberben a vajani és a környékbeli gyerekeket. Az új garázs és benne az abarai EFSZ ajándéka, a traktor, mely nemcsak hogy a kert megművelésére alkal­mas, de egyúttal hozzáértő szakember irányítása mel­lett — melyben egyébként sincs hiány — nagyszerű szemléltető eszköz is a fel­sőbb osztályok tanulói szá­mára. A tikkadó hőségben egy fa árnyékában állok. A rohanó teherautók után felszálló port nézem, mely hosszú ködgomolyagban húzódik az épülő hőerőmű irányában. A jöttnmre munkaszünetet tartó igazgatóhelyettes és a pionírvezető munkájára gon­dolok. A kéthónapos nyári vakáció nekik is szól, az ö pihenésüket is szolgálja, és mégis ezt a formát tartják rá a legalkalmasabbnak. De a megfeszített hosszú szel­lemi munka után könnyebb­séget éreznek. A megkérge- sedett tenyér szellemi fel­frissülést is jelent a szá­mukra, sőt még ennél is többet, az iskola vagyonának gyarapodását és jó példával szolgálnak nemcsak az isko­la tanulóinak, de a szülők­nek is. Sárkány Árpád AZ EGYESÜLT NEMZETEK szervezetének székhelyén a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Nagy-Británnia ENSZ- képviselői felkeresték U Thant főtitkárt és kormányuk nevé­ben, meghívták, vegyen részt az atomfegyverkísérletek eltiltá­sáról szóló szerződés aláírásá­nál. U Thant köszönettel elfo­gadta a meghívást. A külföldi állami és társa­dalmi személyiségek számos újabb táviratot intéztek Hrus- csovhoz és Brezsnyevhez, s elismerésüket fejezték ki a részleges atomcsend-megálla- pódás parafálásáert. Nehru in­diai miniszterelnök Hruscsov- hoz intézett táviratában hang­súlyozza: „A Moszkvában szü­letett megállapodás fontos mérföldkő a nemzetközi együtt­működés és kölcsönös megér­tés történetében. Az indiai kormány hajlandó aláírni a szerződést, mihelyt erre lehe­tőség nyílik". A világ különbö­ző pontjairól érkeznek Moszk­vába elismerő nyilatkozatok. Jorge Alessandri chilei elnök, ÉÉfíjylg Pl ■w& lOátM 113 Baráti kapcsolatokatépítünk! A finn állami ifjúsági mun­kabizottság a fiatalság életének különböző területeit öleli fel. — A bizottság a mű­velődésügyi minisztérium fel­ügyelete alatt tevékenykedik. Gondoskodik bizonyos anyagi segítségnyújtásról az ifjúsági szervezetek és egyesületek ré­szére, főleg a kulturális és a sporttevékenység fokozása érdekében. Ugyanakkor Finnor­szág hivatalos külpolitikájának szellemében igyekszik baráti viszonyt teremteni a különböző országok ifjúsági mozgalmai­val. Tapasztalatcseréket és kü­lönböző találkozókat kezdemé­nyez. Finnországban csaknem het­ven különböző ifjúsági szerve­zet működik. Az együttműkö­dés elősegítésére a második világháború után létrehozták a Finn Ifjúság Tanácsát, azon­ban többesztendős gyümölcsö­ző együttműködés után az el­lentétek szakadásra vezettek. Az állami ifjúsági munkabi­zottság 1944 végén alakult, ta­nácsadó jelleggel. Tevékenysé­gének fő iránya a következő: figyelemmel kísérni az ifjúság érdeklődését, tanulását és sza­bad idejének felhasználását, i ezzel kapcsolatban a külföldi :apasztalatok hasznosítását; anyagilag is segíteni az szerve­tetek vezetőinek képzését álla­mi támogatással; együttműkö­dést teremteni az ifjúsgi szö­vetségek és az ifjúság tevé­kenységével kapcsolatos más sportegyesületek stb. (között; vezetni a különböző területek (városok, megyék) ifjúsági ne- velőmunkáját az állami szer­vekben. A bizottság 13 tagja között képviselve varinak a legfonto­sabb ifjúsági szervezetek. Az állam anyagi támogatását álta­lában az egyes ifjúsági szerve­zetek politikai pártja parla­menti képviselőinek arányában osztják el. AZ SNDL ÜJ AKCIÓI Az SNDL — a Finn Demok­ratikus Ifjúsági Szövetség — a legjobban szervezett s a leg­aktívabb ifjúsági szövetség az országban. Tagja a kommunista pártot is magában foglaló Finn Népi Demokratikus Uniónak. Anna-Liisa Tiekso, a szövetség elnöke így nyilatkozik: — Jövő tavasszal tartjuk az SNDL következő kongresszusát, s az ezzel kapcsolatos előké­szítő munka során igyekszünk kiszélesíteni kapcsolatainkat a szervezetünkön kívül álló fia­talokkal is. Esti beszélgetése­ket, szemináriumokat rende­zünk Finnország mai problé­máiról s jövőjéről, a szocialista fejlődés lehetőségeiről. De az előkészületek összefüggnek napjaink küzdelmeivel is. A legszélesebb méretű akció — amelyben az SNDL is részt vesz — i tervezett adók bevezetése ellen folyik. A kormány ugyan­is számos fontos közszükség­leti cikk, de még a könyvek árát is emelni akarja. A nép tiltakozással felelt, s az SNDL — ahogyan korábban a béke­harcokban — sajátos akciókkal válaszolt. Fiatalok, egyetemis­ták vonultak a parlament elé, ahol megtestesítették világhírű írónk, Aleksis Kivi „Hét test­vériét. Annak idején, amikor a „Hét testvér“ élt még álta­lános volt az analfabetizmus és éppen ezért nem tudtak meg­tanulni finnül írni-olvasni, mert nem volt ábécés könyv! A jövőben a parlament elé kerülő finn oktatási reformról Anna-Liisa Tiekso elmondotta, hogy a középiskolai oktatás ki- szélesítését, új egyetemek épí­tését és főleg az orvosképzés fejlesztését (Finnországban nagy hiány van orvosokban és egészségügyi személyzetben) valamennyi ifjúsági szervezet támogatja, kivéve a legjobbol­dalibbakat. Végül a munkásházakról a következőket mondotta: TLf ár több, mint 500 kultúr- ház épült az országban a demokratikus szervezetek ösz- szefogásával, társadalmi mun­kával. Csupán a lappföldön 70 ilyen kultúház — työväentalo — van, amelyekben 8Z SNDL Is otthont kapott. A jövőben még tevékenyebben veszünk részt ezek felépítésében, hiszen kul- túrházak lehetőséget nyújtanak nemcsak a szórakozásra, ha­nem a tanfolyamok, esti isko­lák szervezésére is. Muhammed Zahir afgán király, Jiluius Nyenyere tanganyikai elnök és Ben Bella algériai mi­niszterelnök szintén azt dóm* borította ki táviratában, hogy a szerződés megfelel a népek békeóhajának. A finn kormány megvitatta a moszkvai egyezményt és kö­zölte, csatlakozni kíván a meg­állapodáshoz. Etiópia kormánya szintén teljes egészében támo* gatja a háromhatalmi szerző­dést. HOLIFIELD KALIFORNIAI demokratapárti képviselő, a kongresszus Egyesitett Atom­erő Bizottságának alelnöke ki­jelentette, hogy az atomcsend- egyezményt az amerikai nép nagy többsége helyesli és en­nek megmutatkozik majd a ha­tása a szenátusban. A szenátor véleménye szerint a megállapo­dást a szenátus kétharmad többséggel megszavazza. Az angol közvélemény sür­geti, hogy a moszkvai atom- csend-egyezmény által terem­tett kedvező légkört haladék­talanul használják ki a keleti­nyugati viszony javítására. Londonban ugyanakkor aggo­dalom is érezhető. Ennek okai: de Gaulle merev tartózkodása, Bonn kifogásai, valamint az amerikai szélsőjobboldal ellen­séges bírálatai az egyezmény­nyel szemben. A konzervatív Daily Telegraph diplomáciai tudósítója hosszú cikkhen . fel­sorolja Hruscsov leszerelési javaslatait, hangsúlyozza, hogy a szovjet miniszterelnök meg­érdemli hírnevét, olyan állam­férfi, akit rendíthetetlenül a józan ész vezérel. „Ha Hrus­csov komolyan gondolja, amit a NATO és a Varsói Szerződés közti megnemtámadási egyez­ményről mondott — hogy tud­niillik nem az egyezmény alak­ja, hanem tartalma a fontos —, úgy nem lesz túl nehéz a meg­egyezés ebben az ügyben“, — írja a lap. Lord Home és Rusk a moszkvai megbeszélések so­rán igyekezni fog megállapodni a vitás kérdések megvitatásá­nak sorrendjében és a tárgya­lási programban. A nemzetközi diplomácia hosszú és nagyon aktív szakasza nyílhat most meg — hangsúlyozza a lap.

Next

/
Thumbnails
Contents