Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-07-30 / 30. szám

„KLÁRI, MAGDI, és ERIKA": Nyári elegáns ruháik anyaga lehet egyszínű vagy apró mintás, pettyes tiszta selyem. Az első ruha három fodros, hosszított derekú. Ajánlatos az egé­szet tafttal aládolgozni, ebbé! készül a szoknya alapja is, melyre aztán rádolgozzuk a három húzott fodrot. A hosszított derekat a saját anyagjából vékony öv fejezi be, amely a bal oldalon masnira kötődik. A második ruha dísze a féloldalasán rávarrt saját anyagjából készült fodor. A keskeny hurka-öv masnira kötődik. A harmadik ruha elejét ú. n. hólpánt dí­szíti, melyet körül fodor szegélyez. Az apró gombok gyöngy­házból legyenek. A bal elejébe nem kötünk gomblyukakat. Ujja: 69 szemmel kezd. 6 cm-t feketével kötünk, majd az 1. mintás sorban minden 10 szem után fogy. 1-1 szemet. A mintás kötés kezdetétől 3 14 cm-enként fogy. 1-1 szemet 2X. (Kézelő rész). Itt átváltunk a kötéssel, v. i. ami eddig a színe volt, az lesz a visszája és ford. Felfelé haladva 3 cm-enként szapor. 1-1 szemet 11X. 44 ern­es mintás kötés után a karöltőt fogy. 5, 3, 9X2, 3X3 szemen­ként. A maradék 11 szemet egyszerre befejez. Visszáján, nedves ruhán ke­resztül átvasaljuk és összeállít­juk, úgy hogy az eleje oldalán bevarrjuk a felesleges hosszú­ságot .mellvarrásnak. Az elejére 6 cm széles, megfelelő hosszú­ságú pántot kötünk feketével és felébe hajtva helyére varr­juk. A kézelő és zseb pántjait is felébe hajtjuk és visszájára leöltőgetjük. Az alján a fekete pántot visszájára hajtva Ievarr- juk. A gomblyukakat saját szá­lával eldolgozzuk és nagy fekete csontgombokkal díszítjük. Yáőft dmt „PRAKTIKUS“ és „ŐSZI DI­VAT“ kérésére kötött kabátkát közlünk. Eredeti színezése fe­kete-fehér. A sima fekete ré­szeket 3 ’/z-es tűvel kötjük, a színén simán, a visszáján ford-an. Minta: 4 14-es tűvel kötjük. 1. sor: (visszája) fekete, végig ford. 2. sor: fehér, 1 sima, 1 leemelés, a szál a szem mögött, a munka visszáján halad. Min­den páratlan sor olyan, mint az első és minden páros, mint a 2. Háta: 105 szemmel kezd, fe­ketével kötünk 3 cm-t, a színén simáo, a visszáján Cord-an, majd a mintával folyt. Az első mintás sorban minden 10. szem után fogy. 1-1 szemet, végig a soron. 10 cm mintás kötés után az oldalánál 1 szemet szapor., majd ezt a szapor-t 5 cm-en­ként még 5X megism. 41 cm-es kötésrmigasságnál a karöltőt fogy. 4X2, 4X1 szemenként. 13 cm-es karöltömagasságnál 1 szemet szapor. és ezt a szapor-t 3 cm kötés után megism. 19 cm-es karlyukmagasságnál a vállát fogy. 3X3, 5X4 szemen­ként, 63 cm-es kot. mag-ná! a nynkkivágást fogy. először a középső 15 szemet, majd ettől jobbra és balra 1X4, 1X3 sze­menként. Jobb eleje: 65 szemmel kezd. úgy mint a hátát, A mintás rész első sorában itt is fogy. .minden 10. szem után 1-1-et, végig a soron. 16 cm-es köt. mag-nál a zsebnyílást kész. el. Az elejeközép szélétől befelé 11 cm-t kötünk, a köv. 27 szemet feketével, a színén simán, a visszáján ford-an, 6 cm-en ke­resztül. (A többi szemet addig kötés nélkül hagyjuk.) Ezután 27 új szemet kezd. és 10 cm-t kötünk a mintás kötéssel, majd a zsebnyíláshoz illesztve végig kötjük a sort. 22 cm-es köt. mag-nál belekötjük az 1. gomb­lyukat. (7 szemmel). A köv. gomblyukat 34 em-el magasabb­ra kötjük. 43 cm-es köt. mag­nál a kariyukat fogy. 6X2, 3X1 szemenként. 13 cm-es karlyuk­magasságnál a hátleírás szerint szapor. 59 cm-es köt. mag-nál a nyakkivágást fogy. 10, 2X2, 7X1 szemenként. Töltött rostélyos: A csontnél­küli rostélyosszeleteket megve­regetjük s a következőkkel megtöltjük: minden szeletbe kisujjnyi vastag füstölt szalon­nát, petrezselyemgyökeret, sár­garépát, egy szeletke hámozott savanyú uborkát, késhegynyi mustért. Azután összecsavarjuk és cérnával átkötjük. Forró zsírban hirtelen kisütjük. Ugyanebbe a zsírba, miután a rostélyosok már kisültek, te­gyünk 2 evőkanálnyi reszelt vöröshagymát, egy gerezd üsz- szenyomott fokhagymát, egy kis reszelt zöldséget, egy kevés mustárt. Mindezt egy kis vízzel feleresztjük, s ha felforrt a lábasban lévő rostélyosokra öntjük s fedő alatt puhára pá­roljuk. Ha a levét elforrta s a rostélyos puha, egy kis liszttel meghintjük a zsírját, felereszt­jük vízzel úgy, hogy a töltött rostélyos egy kicsit sűrű, pi­káns mártásban legyen tálalva. A mártást tálalás előtt Citrom­lével is ízesíthetjük. mmmmmsrnrnrnrnm WW" ' ■ „SZŐKE LÁNYOK" kérésére küldjük ezt a divatos frizurát, rövid hajból. Szőke József: VI. HAJÖOTON ... Most, ahogy a riportírás köz- ban rendezgetem gondolatai­mat. eszembe jut F. Rabelais halhatatlan műve, a Gargantua és Pantagruel nagy szatirikus regénye, amelyben nemcsak az egyház merev dogmáit teszi nevetségessé, hanem a tengeri utazásra is fölötte elmés meg­jegyzéseket tesz Panurgcn, a könyv egyik szereplőjén ke­resztül. íme néhányat rögtön ide is jegyzek: — Hé, első matróz, barátom, egy szóra, ne haragudj meg. Mily vastagok e hajónak desz­kái? MILYEN IS \ TENGER? a legjobb repülőnek a földön pihenő repülőt, a számuk min­den esetre egyre csökken. Er­ről jut eszembe, hogy a nagy chilei földrengés idején olvas­tam egy apró hírt, amelyben arról számoltak be, hogy az egyik elpusztult városból, csak azok menekültek meg, akiknek idejében sikerült hajóra száli- niok. Tehát van úgy néha, hogy a hajó, vagy a repülő bizton­ságosabb, mint a mi nyugta­lankodó anyaföldünk. Konstanza pihegett a ríagy nyári hőségtől, amikor a kis gőzös levált vélünk a kikötő rakpartjáról és lassan elsuhant mozdulatlan testvérei mellett. A tenger nyugtalanul hány­kolódott’. Gőzösünk vadul szei­Hajók a távoli vizeken. — Ne félj, — feleli a hajó- kalauz, — jó két ujjnyi vas­tagok. — Az áidőját, — mondá Pa- nurge, — így hát folyvást két ujjnyira vagyunk a haláltól. Most tudom csak mily igaz és alapos Anacharsisnak, a ne­mes filozófusnak válasza, ki is megkérdezvén, hogy melyik hajót 1 art ja legbiztosabbnak, azt feleié: a kikötőben lévőt. — Még jobb vala, — mondá Pantagruel, — amikor megkér - deztetvén, hogy a halottaknak vagy az élőknek száma na- gyobb-é, visszakérdezze hová számítjátok a tengeren hajó- zókat? Finoman azt magyaráz­ta, hogy a tengeren hajózok annyira közel vannak a halál folytonos veszedelméhez, hogy halódva élnek és elevenen hal­nak meg. így mondá Portius Cato, hogy csupán három dol­got bánt meg. Tudniillik: ha valaha is titkot árult el asz- szonynépnek; ha egy napot tétlenül fecsérelt el; és ha tengeren utazott oda, ahová szárazföldön is eljuthatott vol­na. A víz a galléromon át be­ment a cipőmbe. Ajajaj! Most éppen olyan va­gyok mint az ágas fa, lábbal felfelé, fejjel lefelé! Tenger mellett sétálni és part mellett hajózni felette biztonságos és gyönyörűséges dolog, valamint gyalog járni is, ha az ember kantáron vezeti a lovát. Ennyi talán elég is a több mint négyszáz éves bölcsessé­gekből, szellemes csúfolódá­sokból. Minden esetre nem ár­tott mindezt felsorolni, papírra vetni, mert néhányan közülünk is biztos ami, biztos alapon nem mertek eljönni erre a né­hány órás hajóútra, amelyet Csedok „nevelőink“ rendeztek számunkra. Ebből is látható, hogy mily gyarló az ember és mily nehezen változó. Ügy néz­nek a tengeri utazásra, min Rabelais idejében. És még ab­ban bízunk, hogy néhány év alatt új embert kovácsolunk! Nem lesz egyszerű feladat. Ta­lán még a természetet is köny- nyebb, megváltoztatni, mint az ember természetét. No, de fö­löslegesen ne filozofáljunk! Sohasem a gyávák szabták meg az emberi élet rendjét. Ha vannak, akik ma is a legbiz­tonságosabb hajónak a kikötő­ben horgonyzó hajót tartják és te ketté a hullámokat és hosz- szú barázdát hagyott mögöt­tünk a tengerben. Távcsővel néztük a fehér napfényben izzó várost a ma­gas parton. Egyre szűkült, egyre kisebbé zsugorodott a messzeségben, végül elveszett, belesüppedt _ a tenger felett örökké ott' lebegő párafüg­gönybe. Néha hajók surrantak el mellettünk. Kis halászbárkák és nagy teherszállító uszályok. Ilyenkor a mélyen búgó sziré­nák beszélgetve köszöntgették egymást. Nemsokára már magányosan evezünk. Csak egy-egy árva sirály bámul meg a magasból, ránk kiált s ő is magunkra hagy. Most nem látszik egyéb, mint a tenger, a nyugtalan hullámoktól fodorított haragos tenger. A régi gőzösnek mint­ha szárnyai nőttek volna, sur­ran a habok fölött s hosszú sistergő barázdát hagy maga mögött, melyet sokáig hiába ostromolnak a széltől űzött hullámok. Most már kezd érdekelni s hajó is és a tengerészek. A hátsó fedélzet fölé feszí­tett ponyva alatt szorongunk. Utat török magamnak a kor­mányfülke felé. Kapitány és kormányos már élénk cseve­gésbe fogott az utasokkal. A kormányos tűrhetően be­szél szlovákul. Régi dunai ha­jós, csak most e nyáron telje­sít ezen a kirándulóhajón szol­gálatot. Bratislavát emlegeti, sorolja a Vár környéki kis­kocsmákat és természetesen a lányokat is szóba hozza. De a mi útitársaink ezzel sem elégednek meg. Nemsoká­ra már a matrózsipkát is le­veszik a kormányos fejéröl és így fényképezkednek a kor­mánykerék mellett, most már teljes díszben, örök bizonysá­gul mindenki előtt, hogy ók viselik a kalapot és az ő kezükben a kormányrúd, aka­rom mondani a kormánykerék. Én viszont biztos, ami biztos, nem akarom látni hogyan fu­tunk zátonyra. Fogom magam és megkerülöm a hajó hivata­los helyiségeit. Végre megtalá­lom, amit keresek, a büfét. Szerencsére itt aem kell sor­ban állnom, mint odahaza a sörért. Konyakot rendelek, mert a gyomrom körül valami nincs egészen rendben. A TENGERI BETEGSÉGEKRŐL Igen, miközben iszom a ko­nyakot, határozottan érzem, hogy a gyomrom émelyeg. „Vén tengeri róka“ vagyok, azonnal tudom, honnan fúj a szél. Meg is kérdem az arra­felé támolygó régi ismerősö­met: — Te nem érzed? — Mit? — Hát a tengeri betegséget! — Nem barátom!... Én egé­szen mást érzek... Azért ke­resem azt a bizonyos helyet... — Ezaz! — kiáltok diadal­masan. — Én... Csakhogy nekem... — néz rám szomorúan a have­rom. — Nem tesz semmit! — mondom megértőén... — Ha­jolj ki a korláton és csak bele a tengerbe... A halak majd megeszik! Végre megkönnyebbült. Ke­zébe) nyomok egy pohár konya­kot: — És most igyál! Ez a leg­jobb medicina.., Iszik. Kitűnő száraz szalámit tesz­nek elénk. Falatozni kezdtünk és örömmel tapasztaljuk, hogy egyre többen szorongnak a büfé körül. — Aha, nemsokára itt is lesz sorbanállás!... — jegyzem meg kárörvendően és a tengeri betegségről kezdünk filozofál­ni. Ez azért van, mert a tenger folyton hintázza a hajót — mondom bölcsen. — Véleményem szerint — igazít ki — a tengeri betegsé­get az idegek okozzák. — Te mindent az idegekre fogsz, mert idegorvos vagy!..* — Elárulom, — mondja kö­zelebb hajolva — én esak az­ért kaptam meg, mert folyton rágondoltam... — Mire? — A tengeri betegségre. Hogy megkapom-e... És meg­kaptam! ... Hangosan nevetek. — Én is elárulhatom — mondom később. — Én is foly­ton arra gondoltam ... — Na ugye! — kiált diadal­masan és átöleli a vállam. — Mindennek az idegek az okai.. — Ne érts félre! — mondom és elhúzódok tőle. — Miért? — Én nem a betegségre gon­doltam! ... — Hanem? nakodva. néz rám gya­— A konyakra!.,. Egy pillanatig értetlenül néz rám, aztán megérti a viccet és diadalmasan felkiált: — Hát ez jó volt! Még egy- gyel iszunk! — mondja és el­rohan az üres poharakkal. Amikor visszatér ismét a tengeri betegségen kezdi: — Tudja a fene. hogy mitől kapja az ember. — Orvos vagy! Neked tud­nod kéne... A kikötő — Ez nem is olyan rossz gyógyszer... — állapítja meg felderülve és most ő rendel nekem is. — No — gondolom magam­ban — most már egyenesbe jöttünk. Tőlünk akár napestig dülöngélhet a hajó. így már kibírjuk... Kiiszom a poharam és gyor­san újabb adagot rendelek. . .».wÁ Hajók pihennek Á lányok, a lányok! ... Itt is baj van velük a hajón. Addig dörgölőznek, addig kedvesked­nek, könyörögnek, míg egy- szercsak kiveszik a kormányos kezéből a kormánykereket. Hiába! Az asszonynép a ha­jón is csak asszonynép marad. Nem szeretik, ha a férfi kezé­ben a kormánykerék. a dokkok közt — Ez az egyetlen gyógy­szer ... — vígasztalom a bará­tomat és gyorsabb tempóra noszogatom. — Én csak azt sajnálom, hogy a konyak alapját meget­ték á halak — mondja elkám- picsorodva és nagyot csuklik. — Sebaj, Sebaj! Akad itt ha­rapni való is .., — Tény, hogy nagyon furcsa betegség — folytatja elgondol­kozva. -- Miért kapja meg az egyik ember, s miért nem kap­ja meg mindenki? Nézz kö­rül, az egyik fiatal megkapta, a másik nem, az egyik öregnek kutya baja, a másiknak ... Egy­szóval lehet az ember öreg, fiatal, erős vagy gyenge fiziku­mú, nő, férfi, egyre megy ... Van aki megkapja, van aki nem! Talán a vérnyomás, ta­lán az idegek az oka. Bizto­sat nem mondhatok. Ez is olyan dolog, mint a szédülés. Van aki bármilyen magasban sem szédül, van aki... — Azt hiszem, hogy mi a si­ma földön is szédülni fogunk, iia ilyen tempóban vedeljük a konyakot! — vágok a szavába. — Sebaj! — mondja és na­gyot legyint a kezével. — Ha berúgunk, haza visznek ... Ott­hon majd kialusszuk magun­kat! Elvégre nyaralunk, vagy mi a fene!... Valóban. Mire visszaértünk a kökötőbe dalolt mindenki, üvöltött teli torokkal. Azt hit­tem, hogy otthon iszogatok és hallgatom honfitársaim eget ostromló, földet rengető har­sogását. Szerencsére fokos nem akadt a kezükbe, mert szét­verték volna a hajót is. (Folytatjuk) ÚJ IFJÚSÁG - a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságénak kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava. Pražská 9. - Telefon 445-41 - Postafiók 30 - Főszerkesztő Szőke József - Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Úrad útján lehet megrendelni Címe: Praha i. JIndŕišskô ulica 14. — vývoz tlače. K—05*31303

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents