Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-07-30 / 30. szám
\ Német diákok között — Halló, igen, már megérkeztek az NDK-beli diák vendégeink — mondta az Építészeti Technikum titkárnője a telefonba. A Kari Marx Stadt-i gépipari technikum növendékei jöttek hozzánk s két hétig a bratislavai BEZ üzemben dolgoznak majd. Saját keresetükből fedezik az itteni tartózkodás költségeit. Innen egy szlovákiai körútra, a Tátrába és néhány fürdőhely megtekintésére indulnak. A múzeum melletti tanulőotthonban szállásolták el őket. Vacsora idején biztos, hogy megtalálja őket — füze hozzá a barátságos titkárnő. Már az interná tus épülete előtt feltűnt egy nagyobb diákhogy olyan kevesen beszélnek németül Levelezni is szeretnének itteni lányokkal, nem baj, ha nincsenek is tökéletesen tisztában a „der, die, das"-szal. — Kár, hogy az itteni diákokkal nem jöhetünk össze — mondja Vogel elvtárs, hiszen ugyebár, most többnyire munkabrigádon vannak. Elmondhatjuk, hogy a legjobban a BEZ üzem munkásaival melegedtünk össze. S valóban a munkahelyükön a vasesztergályos-műhelyben győződhettünk meg arról, hogy mennyire összeforrtak a munkásokkal. Wisla mestert különösen megszerették, hiszen az anya- nyelvükön beszél velük. • r - 1* :«'• • «ií '• *$ 2 * - ‘Ufa« Jürgen Becker, Dieter Limberg, Dieter Hadlich és Georg Pussier keletnémetorszügj. diákok ismerkednek Szlovákia {övárosával. — Értjük ’ — jegyzi meg Dieter Limberg —hogy csak az idősebbek tudnak itt németül, hiszen a háború utáni években, bizonyára az iskolákban sem tanították ezt a nyelvet, Haragudtak ránk. De mi már csak békét akarunk a világon és a kommunista társadalmi rendet akarjuk felépíteni. Hisz alig akad közöttünk olyan, akinek él az édesapja. A háborúban estek el. Egész életünkre kihat, hogy apátlanul növünk fel. Nálunk az anyák, a nők, különösen megértették az idő szavát. Az építőmunkában az új német ember nevelésében rendkívüli szerepet töltenek be. — Boldogok vagyunk, — szólt közbe Dieter Hadlich —, hogy idejöhettünk és a szakmánkban dolgozhatunk. A műszaki rajzok alapján gépalkatrészeket. készítünk. A tudományos — technikai haladást itt is nagybetűvel írják, mint nálunk. Például mi műanyaggal eddig még nem is dolgoztunk, de itt megtanultuk az alkalmazását. Német alapossággal, egy bonyodalmas technológiai menet magyarázatába bocsátkozik, Wisla mester közbeszól, dicséri a fiúk munkáját. Az elméleti tudásuk kifogástalan. Ezenkívül pontosak és főleg kötelességtudónk. Gazdaságosan használják ki a műszakot. Szeretik és érdekű őket a munka. A selejt-termékek százaléka minimális. Jürgen Becker az, aki természetesen és közvetlenül kijelenti: — Egész egyszerűen tudjuk, hogy a gépipari termeléstől függ a népgazdaság többi ágainak fejlődési üteme is. A tudományos technikai színvonaltól pedig a munkatermelékenység emelése. Gépeket, kifogástalan nagy teljesítményű gépeket akarunk gyártani. — Nagy felelősség hárul ránk és ezért gyorsabban érünk, gyorsabban leszünk felnőttek, — mondja újból Dieter Hadlich. Ügy látszik eltalálta a többiek gondolatát, mert mindnyájan bólogatnak, egyetértenek vele. — Mit lehet rólunk írni? — kérdi Heinz Vogel. — Diákok vagyunk, a mi iskolánk az itteni gépipari technikumnak felel meg, mi azonban az érettségi után elnyerjük a mérnöki címet. A Kari Marx Stadt-i új gépipari üzemekben dolgozunk. Lehet, hogy túl szárazán fejezzük ki magunkat. Az is lehet, hogy nagy szavakat használunk, de higyje el, igazat mondunk, őszinték vagyunk. Jól érezzük magunkat csehszlovákiai barátaink körében. Az üzemben érezzük magunkat a legjobban, Dieter Hadlich a Kari Marx Stadt -i Gépipari Technikum tanulója munka közben a bratislavai BEZ üzemben mert a munka nyelve nemzetközi. Búcsúzunk. — A viszontlátásra! — mondják kedvesen magyarul — ezt már biztos valami magyar kislánytól tanulták meg. Michal Márta Az aduit sző kötelez Pár héttel ezelőtt hosszú sorban „idegen emberek“ idegen kombájnokkal érkeztek a dunaszerdahelyi járásba. Hradec Královéból, Znojmóról, Kroméŕížbôl jöttek segíteni az aratásban. Érkezésük után ismerősök, barátok után kutattak a faluban, aztán kimentek közösen megnézni a határt. Jöttükkel a járásban a kombájnok száma 238-ra emelkedett. Július 15-én a hazaiak meg az újonnan jöttek közösen nekifogtak a munkának. Kezük alatt szinte égett a munka. Ma, kedves olvasónk — mire kezedbe kerül lapunk -- a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági dolgozói jelentik pártunknak — dolgozó népünknek, hogy a szerződéses kenyérgabona eladását teljesítették és a 26 409 hektár gabona aratása is befejezés előtt áll. Szép és kiváló eredmény. 16 napon át búgtak, kerepeltek a kombájnok az EFSZ-ek és az állami gazdaságok gabonatábláin. A kombájnokon rendkaszáló-gépe- ken, traktorokon kiváló dolgozók, a szövetkezetek becsületes tagjai dolgoztak. Ezek közé tartozik Méry József is a Gombai Állami Gazdaságból, aki SZK-3 jelzésű gépével július 25-ig 182 hektáron 3098 métermázsa gabonát csépelt ki. Ide tartozik Mayer Géza is, a királykarcsai El'SZ tagja, aki hasonló kombájnnal 130 hektár területről 2790 métermázsa gabonát gyűjtött be. Oburan Jaroslavot, aki Bakára jött segíteni és 2105 métermázsa gabonát csépelt ki, szintén a legjobbak közé soroljuk. Mi a siker titka? A munka iránti becsületes viszony, a jó munkaszervezés s az új munkamódszerek sikeres alkalmazása. Pár nap múlva a járásban elcsendesednek a gépek. De az emberek a gépekkel együtt újból útra kelnek, hogy kisegítsék azokat, akik segíteni jöttek nekik. A dunaszerdahelyi járás dolgozóinak mindannyian szívből gratulálunk! • » SZEMVESZTESEG NÉLKÜL csoport Nem volt nehéz rájönni, hogy ezek a német diákok. Szőkék, barnák, feketék és vörösek, vegyesen. Ugyanolyan kedélyesek, közvetlenek, mint nálunk a 20 évesek, amikor rpunka után összejönnek szórakozni. Vezetőjük Heinz Vogel tanító, a kissé katonás bemutatkozás után komolyra fordítja a szót, amikor az internátus vendégszobájában kényelmesen elhelyezkedünk. Nem kell nagyon kérdezgetni, a vendégekből ömlik a szó, tele vannak tervekkel, lelkeseSSÍÄf* illllllllllllllllll!llllllllllllllllilll!lll!lllllllllllllll!lllllllllll!l!lll!!!lllllllllllllllllllllll!illllbll!!lllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllll Juhász Pál kombájnos, a Munkaérdemrend tulajdonosa is nyakig benne van az aratásban. Árpát arat. Illetve, mivel kétmenetesen történik a dolog, csak szalad a rendeken, A tábla egyik végén ő, a másikon Matiska kombájnos. — Azt kérdi, hogy miként is gondoljuk azzal a veszteség- mentes aratással? Hm, hát egészen veszteség nélkül, hogy semmi, egy szem gabona se. menjen veszendőbe, ahogy azt mondani szokás. Persze szó szerint így megvalósítani már nehezebb, mert valami mégiscsak (ha egy-két kalász is) ott marad a földön. Inkább arról van itt szó, hogy ezek a veszteségek közel se legyenek olyan nagyok, mint eddig. Gondolom, hogy első lépés a veszteség— Ha mindannyian a minimumra csökkentenénk a vesz- mentes aratáshoz a gyors és teséget jóval több termést ta- időbeni aratás. Mert ha annyira hárítanánk be, — mondja a meggyorsítjuk az aratásuhkat, Munkaérdemrendes kombájnos. hogy minden gabonát valóban a legjobb időben kaszálunk le, már ez is jóval csökkenti a veszteséget. Épp ezért gondolom, hogy a hektárok utáni hajszával, ha amellett a minőségre is ügyelünk, nagyban elősegítjük a veszteségek csökkentését. Juhász Pál régi, tapasztalt kombájnos és talán éppen ezért mert tapasztalt, idén még figyelmesebben készítette elő gépét az aratásra. — De a veszteségmentes aratás nemcsak minket, kom- bájnosokat érint ám — magyar rázza tovább nézeteit Juhász Pál. — Nézze csak azokat a kalászokat, a kombájn nem tudta felszedni őket, mert nem voltak a sorban és kár lenne itthagyni a földön. Mi összegereblyézzük. Nem lesz belőle ki tudja mennyi, de kár lenne érte, ha itt maradna. Mert sok kicsi, sokra megy végül is. (ó) Rögtön a beszélgetés elején megkértek, tolmácsoljam: nagyon tetszenek nekik az itteni lányok. Csak azt sajnálják, Segítenek Á terebesi járás mezőgazda- sági üzemeiben az idén hiába keresnénk a sok éven át megszokott főiskolás brigádosokat. Nem mintha az idén nem jelentkeztek voina brigádra, csakhát most fontosabb munkahelyen, a Kelet-Szlovákiai Vasmű építkezésén segítenek. Dolgos kezekre azonban nyáron a mezőgazdaságban nagy szükség van, így helyükbe az idén középiskolások álltak. Júliusban 320 fiatal lépett munkába, akiket augusztusban kb. ugyanannyian váltanak fel. p. 1. Két millió korona Az elmúlt napokban értékelte a CSISZ terebesi járási bizottsága az ifjúsági fényszórók eddigi munkáját. Eredményes munkáról adhattak számot. Az ifjúsági fényszórók az iparban 1 millió 869 076 korona értékű kihasználatlanul heverő gépre és nyersanyagra bukkantak. Csupán a Terebesi Élelmiszeripari Vállalat fiataljai 750 000 korona értékű tartalékra találtak. A csernői vasútállomáson 250 000 és a Járási Ipari Vállalatban 200 000 korona eddig kihasználatlan tartalékot fedeztek fel. A mezőgazdasági üzemekben működő alapszervezetek fényszórói 218 500 korona értéket találtak. Ebből Zemplénben 105 000, Michal anyban 65 09C korona értékben. Az eddigi vizsgálatok nyomán feltárt tartalékokból mintegy 900 000 korona értékű gépet és nyersanyagot használtak fel újra a termelésben. A CSISZ járási bizottsága felhívta az üzemek vezetőségének a figyelmét, hogy a többi feltárt értékeket is minél előbb állítsák vissza a termelésbe. P. L. I. Nyár. Micsoda nyár. Olvad a föld, a patakban forr a víz. Jaj, micsoda nyár. fekete testű lányok, fürdőruhás lányok, izzadó lányok•. Ügy nézem, szakadásig cipekedö lányok. „Hej, vékony héja, vékony héja Van a piros almának ...“ Űristen, s még van kedvük dalolni. Gabriella, Katalin, Márta, Irén, Marika és Sárika. 25-30 kg-os gyeptéglákkal cipeked- uek. Fel a pótkocsira, le a pótkocsiról. Reggel héttől, délután kettőig. Egy bögre tejen, egy darab szárazkenyéren, és vajjal ijesztett harapásnyi tízórain. Úristen.),. Három a lány — és sok a gyepkocka. De azért győzik. „Jobb válláról a bal vállára .. “ Űristen, ég a nap, meg a lányok szeme és dalolnak .. ■ Mégis dalolnak. II. A Kálosa patak (Füge és Oldalfala között folyik) alig csörgedező vizébe belefiirdik az ég. Csak jaj, a lányok, az 55 fiatal nem tud megfürödni benne, pedig, de jó lenne lehűteni egy kissé a lázas izmokat. A Nyitrai Pedagógiai Intézet elsős növendékei (szeptembertől lesznek elsősök) csinosítják a Kálosa patak medrét. Kétoldalt gyeptéglával rakják ki végig. A vezetőik „idősebbek". A második csoport 17 embert számlál és két csapatból tevődik össze. A csapatvezető Éva (az intézet másodikos hallgatója) és Borisz, (aki a IV. osztályt kezdi az ősszel). Dolgoznak, igyekeznek, hogy a másik csoport ki ne előzze őket. Hű, de meleg van. Szinte lángot vet a papír, amint je- gyezgetek. Hü! Azt mondják az öregek is, régen volt ilyen nyár. Pedig az öregek a nyárra mindig jól emlékeznek. A lányok megrakják a pótkocsit gyeptéglával. Izzadtak, porosak. Fáradtak is? Bizonyára. És még van kedvük dalolni... Beleizzadok. Telik a pótkocsi és aztán mindenki felmászik a tetejére. Magam is. Azt kérdezik: — Igaz, hogy bezárják a magyar iskolákat? Nagyon meglepődöm. Hogy kerül ez a kérdés ide? — Igaz? — sürgetik a választ és félelem reszket a hangjukban. — Ki mondta ezt nektek? — Itt azt mondják a többiek, meri csak páran vagyunk magyarok, hogy minek jelentkeztünk magyar-orosz szakra, úgyis bezárják a magyar iskolákat. — S ti ezt elhiszitek? Egyesek vállat vonnak, mások, a tisztábban látók kimondják a nemet. — Butaság ilyet még meg is hallgatni, — próbálom nevetéssel visszazökkenteni őket előbbi gondtalanságukba. De felhő úszik közénk. Hallgatunk. így érkezünk meg a három lányhoz, akik a gyep- kockákat illeszt get ik egymás mellé a patakmederben. Margit, Éva és Márta. A pótkocsiról ledobálják a gyepet, ők meg rakják gyorsan és fürgén. Éva a csapatvezető, — panaszkodik: — Rettenetes rossz volt a koszt. Csak amióta a CSISZ járási bizottságáról kint járt az ellenőrzés — javult valamit. Egy kérdés a Tatra vendéglátóüzeni vezetője felé: „Az ellenőrzés nélkül nem lehetett volna megjavítani a kosztot?“ Visszafelé mindnyájan, felkapaszkodunk a traktorra. A lejjebb dolgozó csoport is megállít bennünket. — Hát ti, hová? — kérdezik a fent ülők. — Vizet inni — mondják. — Legalább az legyen a hasamban, ha már más nincs — dörmögi az egyik fiü. Mindenki ebbe a témába harap, s kicsit örülök, hogy az előbbit elfelejtették. Meri rettenetes dolog lenne azt most magyarázgatni nekik, talán csak még jobban felkavarná őket. De kitől hallották vajon azok, akik ilyesmiket mondanak nekik. Érdemes leime megtudni! — Igaz is — mondja az egyik kislány — miért nem adnak jobb reggelit? A vacsorából elvehetnének, ha másképp nem megy a reggelit kipótolni. — És miért nem adnak zöldségféléket (paprikát, paradicsomot) és gyümölcsöt (almát stb.) ? — Dolgozni, jól dolgozni egy bögre tejen? Az ebéd és a vacsora jó (amióta az ellenőrzés volt), de a reggeli... aztán isszuk a sok vizet, hogy legyen a gyomrunkban valami és kész a betegség. (Most is fekszenek otthon egypáran.) Miért nem lehet jobb a reggeli? — Miért nem tartják be az étrendet ? Én leírtam: reméljük a TatVíz, viz micsoda ital... ra vezetője, a koszt (minőség és mennyiség) javításával válaszol. »!; III. Tiijet a nap — tizedmagával süt, ahogy errefelé mondogatják. Vékony csövön csörgedezik a víz. Körülguggolják. Mindenki inni akar, mindenki szomjas, de milyen szomjas. És hiába. Az emberben felforr a víz is. — Úristen, de fáradt vagyok. Még csak fél egy? Akkor még másfél meló. Hű, de fáradt vagyok. „Vékony héja, de vékony héja Van a piros almának... “ És van kedvük dalolni. De hiszen fiatalok'. TÓTH ELEMÉR Indulás gyepkockákkal rakottan, A pótkocsi tetején már könnyű.
