Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-22 / 3. szám

Romanéklól Kantorekig Izgalmas, a feszültségtől szinte vibráló légkör. A prá­gai Téli Stadion nézőterén iz­gatott morajlás, aztán elcsen­desedik a nézőtér, többezer­nyi szempár szegeződik a ki­járóra. Oda, ahonnét várják a versenyzőket az eredményhir­detéshez. Vajon ki jelenik meg első­ként? Ki lesz a győztes táncpár? Nem sokáig kétséges, mert egyszerre csak óriási örömri- valgás tölti be az építkezés egyik csodálatos alkotását, a modern, a legmodernebb sta­dionok egyikét. A bejárat nyí­lásában egy fiatal pár jelenik meg, örömtől ragyog az arcuk, dobognak a lábak, újra meg újra tapsra verődnek a tenye­A BIÍATISLAVAI TV MŰSORA Hétfő: 18.00: Angol nyelv- tanfolyam, 20.00: TV Híra­dó, 20.20: J.Kollárová: Pók­háló. TV-játék. 21.50: K. Kupka: Picassiáda. Szimfo­nikus költemény, 22.20: TV Híradó: Kedd: 18.00: Fel­fedezők klubja, 18.30: Gyer­mekműsor, 20.00: TV Híra­dó, 20.20: Mezőgazdasági magazin. 20.30: Szilveszteri reminiszcenciák, 21.30: Mai emberek. 21.50: „Édes" Franciaország. 22.10: TV Híradó, 22.25: Orosz nyelv­lecke; Szerda: 18.00: Ma­tematikát tanulunk. 18.40: Kicsinyeknek, 20.00: Sport- közvetítés. A szünetben: TV Híradó, 21.15: Suppé: A szép Galathea. Operett. 22.15: TV Híradó, 22.25: An­gol nyelvtanfolyam; Csü­törtök: 18.00: Ifjúsági mű­sor, 20.00: TV Híradó, 20.20: A- vallás napjainkban, 20.50: Tarka műsor. 21.50: Kultú- rális híradó, 22.20: TV Hír­adó; Péntek: 18.00: Orosz nyelvlecke, 18.30: A hegesz­tés technológiája, 20.00: TV Híradó, 20.20: Genevie- va. Angol filmvígjáték. 21.50: Napjaink kérdései, 22.05: Zenei lexikon, 22.25: TV Híradó; Szombat: 17.00: iskolások műsora, 18.00: A Fecske, 19.00: TV Híradó, 19.45: Sportközvetítés, 21.15: Kérem a következőt... 22.00: TV Híradó, 22.15: Tarka filmösszeállítás, 23.05: Flo- renc, 23.30: Cseh film; Va­sárnap: 8.00: Matematikát tanulunk. 8.40: Orosz nyelv­lecke, 9.10: Angol nyelv- tanfolyam, 10.00: Gyerme­keknek! 11.30: TV magazin, 16.00: Csehszlovákia - Bel­gium kosárlabda visszavá­gó, 17.15: Timur és csapa­ta, 19.00: TV Híradó, 19.30: Sportközvetítés, 21.15: A pármai börtön. Francia film, 22.45: TV Híradó. A BUDAPESTI TV „MŰSORA Hétfő: 19.25: TV Híradó, 19.30: Debussy - hangver­seny közvetítése, 21.20: Hí­rek; Kedd: 17.50: Iskolások műsora, 19.00: _Falujáró ka­mera, 19.20: Kisfilm, 19.30: TV Híradó, 20.00: Gyilkos­ság a Gataway-ban. I. NDK film, 21.15: Törzsasztal az újságíró klubban, 21.35: Né­pi zene, 22.00: TV Híradó; Szerda: 10.00: TV Híradó, 10.35: Gyilkosság Gataway- ban, 17.00: Hírek, 17.05: A TV mezőgazdasági szak­munkásképző műsora, 18.05: Román kisfilm, 18.25: TV Világhíradó, 19.05: Tabi László: Esküvő. Színházi közv. 21.20: TV Híradó; Csütörtök: 18.15: Orosz nyelvlecke, 19.05: Telesport, 19.30: TV Híradó, 19.55: A tudomány világából, 20.20: Gyilkosság Gataway-ban II. 11.45: TV Híradó; Péntek: 10.15: Telesport, 10.30: gyilkosság Gataway-ban II., 11.25: Margaret Tynes éne­kel; Szombat: 18.35: Gyer­mekműsor, 19.30: TV Híra­dó, 19.45: Hétről hétre... 20.00: Sláger-toto, 21.30: A Makrancos hölgy. Szovjet film, 22.55: TV Híradó; Va­sárnap: 10.00: Tom Sawyer megszökik, 11.20: Kisfilm, 16.00: Ki mit tud? lá.00: Kuba, 18.30: Teli Vilmos, 19.10: Telesport, 19.30: TV Híradó, 20.00: Ravel emlé­kére, 20.40: És ön mit tud?... 22.30: TV Híradó. rek, és két boldog, fiatal test­vér elindul az egyessel jelzett emelvény felé. Igen, ők ke­rültek a győzelmi 'emelvény legmagasabb fokára, övéké az egyes számú lépcső, ők nyer­ték meg a műkorcsolyázó vi­lágbajnokság egyik számát, a jégtáncot. Pavel és Éva. A Roman papa és mama könnyes szemmel figyeli az emelvényre fellépő gyereke­ket, a mama törölgeti a ki­csorduló könnycseppeket, a pa­pa titkolja, mert hogy csak valami korom hullott a sze­mébe. A fiatalok fenn az emel­vényen, messze feketéllik az egyes szám. Akkor senki sem sejthette, hogy az 1962-es esz­tendő legjobbjainak kiértéke­lésekor ismét az egyes szám a Romanéké, az új esztendő küszöbén ismét nekik járt ki a legtöbb taps, amikor kihir­dették a sportújságírók sza­vazásának eredményét. Nem volt könnyű megálla­pítani a névsort, nem volt egyszerű kialakítani a „Tizek“- rangsorát. Kit részesíteni előnyben, kit helyezni előbbre — bizony nem egyszerű fela­dat. Aztán megszületett a sza­vazás eredménye és a követ­kezőképpen alakult ki a LEGJOBB TIZEK névsora: 1. Román-testvérek 339 p, 2. Cáslavská 292 p, 3. Masopust 232 p, 4. Suková 177 p, 5. Schroiff 172 p, 6. Bosáková 170 p, 7. Tomášek 149 p, 8. Postlová 123 p, 9. Kuldová és Stančíková, 10. Kantorek. A csapatok kiértékelése könnyebb volt. A csehszlovák labdarúgó válogatott fölénye­sen, 114 ponttal, -került az el­ső helyre, a csehszlovák mp- torkerékpáros csapat, a nem­zetközi hatnapos verseny győz­tese lett a második, a harma­dik helyen pedig a csehszlovák röplabdázók végeztek 59, illet­ve 39 ponttal. Romanéktól kezdve Kanto­rekig valóban a legjobbak ke­rültek a „Tizek“ listájára. A fiatal, tehetséges Viera Cás­lavská megelőzte példaképét, elődjét, Éva Bosákovát. Tor­nászsportunk két büszkesége előkelő helyezést kapott, és ami különösen szembeötlő, Éva Románová, Viera Cáslavská és Éva Bosákován kívül még né­hány női nevet találunk a leg­jobbak között. Viera Suková wimbledoni sikere a teniszben eredményezte a negyedik he­lyet, Postlová a női evezős Európa-bajnokságon szerzett aranyérmével, Kuldová és Stančíková pedig az ejtőer­nyős világbajnokságon aratott sikereiért kapott helyezést. A férfiak között nem je­lent meglepetést Masopust és Schroiff neve. A labdarúgó vá­logatott a kollektívák közül az első helyre került, a chilei ezüstérem megszerzésében pe­dig igen nagy érdeme volt a kapusnak és Masopustnak, a világválogatottban is helyet kapott két kitűnő játékosnak. A Népsport ankétjén szavazás alapján állították össze a vi­lág legjobb tizenegyét, s eb­ben a tizenegyben helyet ka­pott Schroiff és Masopust is. Természetes tehát, hogy beke­rültek a Legjobb Tizek közé is! Romanékkal kezdődik, Kan- torekkel ér véget a sorrend. Az a véleményünk, hogy őt sem kell külön bemutatnunk, hiszen a kassai Békemaraton Ki IS Amikor még „hoki" volt a jégkorong, egy-két évtizeddel azelőtt, sem a Csallóközben, de még talán Kassán sem tudott népszerűségre szert tenni. Fenn, Csehországban, bezzeg vidáman kergették a fekete kis vacakot a csillogó jégtükrön! Tehették, a sók halastó befa- gyótt tükrén volt hely, alkalom bőven. A délebbi országrésze­ken enyhébb a tél, csak rövid időre fagy be a libaúsztató, ha meg kemény tél volt, kifagyott belőle teljesen a víz. A magyar ajkú falvak gyerekei nem is­merték a korongozást, nem fejlődhetett ez a sportág úgy, mint a Moldva partján, a Šu­mava lábánál vagy éppenséggel a trebonyi halastavak környé­kén. Ám, ha valaki azt hiszi, hogy még most is ismeretlen a jégkorongozás a Latorca partján, vagy az Ipoly mentén, az bizony alaposan téved. Losonc, Fülek, Rozsnyó környé­kén éppenúgy ütögetik a gye­rekek a fekete korongot, mint például Dióspatonyban. A tele­vízió képernyője előtt úgy szurkolnak a gyerekek Golon- kának, Bubniknak, mint aho­gyan tavasszal, nyáron vagy ősszel Kocsányinak, Scherernek, Masopustnak, Popluhárnak. Is­merik a válogatottat, tudják, ki a Dzurilla, Mikolášek, Starší, s ma már a libaúsztatók jegén A Roman testvérpár elindul a győzelmi emelvény egyes szá­ma felé, a prágai stadionban világbajnokokat avattak, hogy az egyes szám azután most is az ő nevük mellé kerüljön, mint az ország legeredménye­sebb sportolói, övéké lett a legjobb „Tizek“ első helye győztesét ki ne ismerné a sportban járatos fiatalok kö­rében? Akik látták a kassai stadionban vagy legalább a televízió képernyőjén feledhe­tetlen küzdelmét az amerikai Edelennel, óriási hajráját, pompás győzelmét, bizonyára úgy vélik, hogy Kantorek is megérdemelte helyét a „Ti­zek“ között. Romanéktól Kantorekig nem hosszú a névsor, mégis egy sereg példaképet foglal magá­ba. Valamennyien követendő példát mutattak a sportot űző fiatalok számára, megmutatták a siker egyedüli útjíát. Az ál­dozatkész,'fáradságot nem is­merő versenyzők sikerre veze­tő útját. Azt az utat, amelyet minél több fiatalnak kell kö­vetnie, hiszen csak ezen az úton juthatunk el a világ- és Európa-csúcsokhoz, a győzel­mekhez, világbajnokságokhoz és csak ezen az úton haladva növekedhetik fel a szocializ­must betetőző erős nemzedék. • / a jege ň?*»; * . . A sízők paradicsoma Szlovákia hegyei közt éppen olyan lelkesedéssel ját­szók a jégkorongot, mint aho­gyan nyáron a futballt. Változnak az idők, változnak az embérek. Mi még csak fociz­tunk, télen csúszgoráztunk, szánkóztunk, a mai csallóközi gyerekek télen a Tátrában síel­nek, odahaza pedig jégkor on- goznak. Rendes botokkal, jég­kor ongozó korcsolyákkal. Diós­patonyban az iskolának például szabályos felszerelése van és komoly mérkőzéseket vívnak. A hodosi gyerekek is vígan ütögetik a korongot, pedig csak egyszerű botokkal vannak fel­szerelve. A jégkorongozásnak már mindenütt vannak szurko­lói, az utánpótlás tehát min­denképpen biztosítva van. A városok csendesebb utcáin, terein naphosszat játszanak a „srácok". Van nagy rivalgás, csatazaj, egy kis civakodás is. — Én leszek a Golonka! — kiálltja az egyik szőke lurkó, ám erre a névre többen is pá­lyáznak. A végén azért meg­egyeznek, kiosztják a szerepe­ket. „Te vagy a Dzurilla, te a Bubník, le a Starší". Ismerik a „nagymenőket", ismerik bi­zony! Ismerik? Ez kevés. Golonka és társai a követendő példa, ők jelentik a nagy esz­ményképet. Mint annak idején a futballban Bulla, Antos, a Mayer Franci, vagy a Plániéka, Sárosi, Hidegkúti. Tömegsport lett a jégkorong, meghódította az utcát, a várost, a falut. Pattog a fekete korong a jég­tükrön, az utca jeges burkola­tán, a halastavak, libaúsztatók befagyott tükrén. Pattog a ko­rong, adogatják egymásnak a gyerekek, majd harsan az üdv­rivalgás: Gól! Gól! SPORTMOZAIK Tokió a világ élsportolóinak „varázsszava“, a felkészülés ütemét az olimpiai játékokra állították be. Persze nem köny- nyű kijutni a Fuzsijama lábá­hoz. Hát még milyen nehéz a kijutást kiérdemelni a világ legjobb sportolóinak országá­ban, a Szovjetunióban! Néz­zük csak, mit kell tudniuk az atlétáknak például egy-két versenyszámban. Hogy valaki bejuthasson az olimpiai keret­be, a 100 méteres távot lega­lább kétszer kell futnia 10,4 másodperc alatt, magasugrás­ban háromszor kell átugrani a 205 centimétert, távolugrás­ban ugyancsak háromszor a 760 centimétert. A nőknél va­lamivel kisebb a „norma“, 11,6 mp a 100 méteren, 165 cm a magasugrásban, 6 méter a tá­volban. Pedig ez még csak a kerethez elegendő. A Dynamo Čalovo súlyemelő csapat tagjai, akik 1962-ben a nyugat-szlovákiai kerület hosszútávú versenyében az 5 tagú súlyemelő csapatversenyzők között a IV. helyen végzett. Balról, a szekció elnöke: Zsemlye Miklós, a csapat edzője: Krajčovič, Győri, Matlák, Csiffári, Szabó és Kocsis. Vajon behüll-e a kosárba a labda? Igen, ezúttal is beta­lált dobója, ügyesen játszák a kosárlabdát a lányok Szpirea: Valóban joga van a boldogságra, de azt hisz- szük, hogy ezt a boldogsá­got ezzel a fiatalemberrel soha sem fogja megtalálni. Most, amikor még csak ud­varol magának, már most másfelé nézeget? Mi lesz később? Jön a kétévi tá­voliét... Ha nyugodt életet akar, fogadja meg taná­csunkat és szakítson vele! Sajnos szeretem: Az el­sőt már nem is szereti, te­hát ez az ügy lezárult. A másikkal kapcsolatban jó volna, ha szüleit is beavat­ná a dologba. Nem tartjuk hibának, hogy elvált em­ber, hiszen könnyen lehet, hogý a válás nem történt az ő hibájából. Neki is jo­ga van a boldogsághoz. Ha otthon nem találna megér­tésre, akkor próbálja józa­nul mérlegelni a helyzetet, hogy minden nehézség el­TANÁCSADÓ lenére, ki akar-e tartani mellette, vagy sem?! Kék nefelejcs: Mi is azt hisszük, hogy a barátnőnek káros befolyása van reá. Jó lenne, ha barátságukban egy kis elhidegülés állna be. A leány — szerintünk — von­zódik a fiúhoz. Jő volna az eljegyzést megtartani. Egy nagyon megcsalt fáj­dalmas szív: Ezek után csak azt tanácsolhatjuk, hogy hagyjon fel az egésszel. Sajnos, a kislányról nem vagyunk a legjobb véle­ménnyel. Az a nézetünk, hogyha elvenné feleségül, maga nagyon boldogtalan lenne mellette. Bármeny­nyire is nehezére esik a szakítás — mégis ez az egyedüli helyes út. Minél később — annál nehezebb! Fekete szempár: Az el­sőt — aki közben már meg­nősült és boldog családapa — felejtse el!. Ami az egye­düllétet illeti, megértjük. Igyekezzék a falu kulturá­lis életébe bekapcsolódni, keressen társaságot. Ügy gondoljuk, jó volna, ha el­helyeztetné magát, igaz nem túl túlságosan messzire, mert még csak ott érezné igazán az egyedüllétet. Egy tizenhatéves diák­lány: Írjon neki, hogy ma­ga kedveli mint barátját, vagy mint testvérét. Vi­gasztalja, de ne ígérjen ne­ki semmit. Hófehér gyöngyvirág: Le­gyen a szüleihez őszinte. Az elsőnek írjon egy hűvö­sebb hangú levelet, melyből kiérzi, hogy az egész ba­rátságuk csak komolytalan ismeretség. „Csipkerózsika“: Ameny- nyiben a kesztyű a ruhához tartozik, kiegészíti azt, mint pl. kisestélyi (ill. es­télyi) esetében a magas­szárú kesztyű, táncnál, kéz­fogásnál sem húzzuk le, enni azonban nem lehet kesztyűs kézzel. Nő külön­ben sem húzza le a kesz­tyűjét, csakis ha olyan nő­nek, idősebb asszonynak nyújt kezet, akin nincs kesztyű. (A kesztyű lehú­zásával különben Illemsza­bály ABC-nkben már fog­lalkoztunk). „Boldog akarok lenni“: Az első hibát akkor követ­te el, amikor a búcsún meg­sértette a fiút, a másikat, amikor akarattal kerülte. (Más autóbusszal utazott). Ez fölösleges volt, s ugyan­csak fölösleges volt az ál­landó közömbösség - szín­lelés, különösen szintén a búcsún. Őszintén és termé­szetesen viselkedni mindig a leghelyesebb. A fiúkkal bizony a lányok sokszor helytelenül viselkednek: vagy adják a közömbösét, annak ellenére, hogy látják, tetszenek a fiúnak, vagy nagyon is kimutatják, mennyire tetszik nekik a fiú. Persze egyik sem he­lyes, a középút a legjobb. Barátnőjének ne higgyen, lehet, hogy be akarja ma­gát csapni azzal, hogy ud­varol neki a fiú, de az is lehet, hogy a fiú bosszúból tényleg kezdett neki udva- rolgatni. (Ez gyakori eset). Hogy mit tegyen? Hívja fel a fiút és kérje el a töb­bi képeket, s meglátja, mi­lyen lesz magával szemben. De maga nagyon okosan viselkedjen. Hacsak a fiú nem lesz túlságosan kö­zömbös, megmondhatja, hogy bánja előző viselke­dését, nem akarta megbán­tani, meglepődött akkor, stb. A barátnőjét ne is em­lítse. Ha szüksége lesz további tanácsra, írja meg a fej­leményeket, szívesen segí­tünk ismét. Szeretnénk, ha sikerülne a kibékülés, mert úgy látjuk, hogy az mind­kettőjük javára lenne. (Folytatás) Nem ritka eset az sem, hogy valaki akarattal túl han­gosan beszél. Ennek egyik oka, amint már említettük, a feltűnési vágy lehet, másik pedig: amíg az illető vala­kivel beszélget, azt akarja, hogy egy távolabb lévő (helyiségben), vagy menő (utcán) valaki is meghallja azt, amiről beszél. Előfordul olyasmi is, hogy partnerét csak ürügyül használja fel, hogy elmondjon neki egyet- mást, tulajdonképpeni célja, hogy a többiek hallják meg. így hívják ezt, hogy másnak „címezi“ a mondanivalóját. Hangsúlyozzuk, ez nagyon csúnya. Ha valakinek monda­ni akarunk valamit, mondjuk meg egyenesen. Hasonló változat az, amikor pl. szórakozóhelyen vagy moziban (az előadás előtt), feltűnően, hangosan beszél valaki olyan témáról, ami ránézve hízelgő, és ezt úgy adja elő. hogy az összes körülötte lévő asztaloknál vagy 2-3 sorral előtte és utána is hallják, amit beszél. Ez is csúnya, és a legtöbbször nem szimpátiát, hanem ellen­kezőleg, kellemetlen benyomást gyakorol a körülötte ülőkre, hiszen zavarja őket. A hangos beszéddel ellentétben, a másik véglet a sug- dolódzás. Ez különösen lányok szokása s mindjárt meg is jegyezzük, hogy csúnya és rossz szokása. Képzeljük csak el, milyen kellemetlen érzés az ha jelenlétünkben ketten összesúgnak. Ugye, önkéntelenül is az az érzé­sünk támad, hogy rólunk mondanak valami rosszat? Sok esetben valóban ez a helyzet, néha azonban egész ártat­lan dologról van szó, meg is mondhatnák hangosan, s csupán figyelmetlenségből sugdolóztak. De egy tény: mind az egyik, mind a másik helyzet igen helytelen s a többi jelenlévőre nézve sértő. Természetesen vannak dolgok, amikről nem beszélhe­tünk idegenek előtt, mégis tudnunk kell: sugdolózni nem szabad. Sosem olyan sürgős az a mondanivaló, hogy ne lehetne vele várni, és ha esetleg mégis az, (pl. hiva­talos dologról van szó), vagy úgy kell intéznünk, hogy egyedül maradjunk azzal, akinek akarjuk mondani, vagy hívjuk ki őt (nem feltűnően!) a helyiségből, esetleg gondoskodjunk arról, hogy az idegen kimenjen. Persze, ennek tapintatosan kell történni, s nem oly módon, hogy pl. kijelentjük: „Szeretnék veled kettesben beszélni“, vagy „Majd ha egyedül leszünk, mondok valamit“, stb. (Folytatjuk) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents