Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-22 / 3. szám
tafttal, úgyhogy sehol sem szabad átlátszania. A csipke legnagyobb mintáját kivagdosva szorosan egymás mellé varrjuk és ezzel díszítjük a kivágást, s Így készül a vállpánt is. A fodrok taftra dolgozott sima szilonbúl készülnek. A másik modell teljesen újszerű megoldással készül. A mmo Itt a bálok, 8 táncmulatságok ideje. _ Vajon, mi újat hoznak az idei estélyi ruhák? — kérdik a fiatal lányok és asszonyok — Nos, ez idén lényeges újdonságról számolhatunk be az estélyi ruhák terén. A rövid ruhák mellett ugyanis ismét megjelennek a hosszú estélyi ruhák. Ezek általában suták, nem olyan mutatós, nagyruhák, mint elődjeik voltak. Az egyik jellegzetes vonal a lefelé bővülő prin- cesz-szabás, a másik az egyenes. nem bő szoknya, amelyet derékban levasalatlan ráncok fognak össze. A harmadik jellegzetes vonal — de csak harminc éven felülieknek — a teljesen szűk ruha. Ezekre a ruhákra főleg a nehezebb és vastagabb anyagok alkalmasak, fgy a brokát, a bársony, a vastagabb, tiszta selyem taft. A ruhák általában dekoltáltak, s ha elől zártabbak is, hátul mélyen kivágottak. Egyelőre még a rövid estélyik is divatban maradnak, tehát mindenki kedve szerint választhat. A rövid ruhák vonala is változott, már nem divat a bő szoknya s az alsószoknya egyáltalán nem. Az itt közölt ruhák közül választhat ,, TANÁCSTALAN“, „PIRI“ és „FIATAL LÄNY“ jeligéjű olvasónk. At első modell felsőrésze csipke. Készülhet az egész ruha egy színből, de két színt is lehet alkalmazni. A csipke lehet rózsaszín, fehér alátéttel és szoknyával A felsőrészt egyszerre varrjuk a EGíSIStöUNK T agadhatatlanul hideg van, régen' volt ilyen ziman- kós, hideg tél. Minden józan ember melegen felöltözik, hiszen ennél nincs Is természetesebb. Igen ám, de nem mindenki számára. Vannak, — különösen fiatal lányok — akik a szépséget többre becsülik az egészségnél, a könnyelműséget az értelmes gondolkodásnál. Nem lehet ugyanis mást hinni annak láttán, amikor a fiatal lányok hóban-fagyban lehelet- vékony harisnyában, tüsarkú cipőben tipegnek, s legtöbbször fejünkön nincs semmi, nehogy elrontsa a frizurát. M indazokhoz, akik így járnak a fagyos télben, csak annyit szólunk, ne gondolják, hogy egészségük esetleges feláldozásával, legalább szép látványt nyújtanak ^KéxtmmnJkaL SS Olvasóink kérésére szép, —- leszámolhatós szekrényig csíkot közlünk. A minta — jól leolvasható, épp ezért — kérjük olvasóinkat, ne ” kérjenek nagyított minV tát, mert azt nincs módunkban küldeni. bolerószerű felsőrész vastag csipke. A kivágás és a boleró aljának díszítése úgy készül, mint az előző ruhán, csakhogy ki is gyöngyözzük. A szoknya anyaga lehet egyszínű brokát vagy vastagabb tiszta selyem taft, s egyezik a boleró színével. Az első hosszú estélyi ruha anyaga vastagabb tiszta selyem taft vagy brokát. A felsőrész testhezsimuló, elől kombinésze- rüen szabva, keskeny vállpántokkal. A szabott részt és a vállpántot kigyöngyözzük. A szoknya az új divat szerint nem nagyon bő, egyenes szabású, elől középen nincs összevarrva, hanem érdekesen kihajtva, majd a két oldalvarrástól simán egy rész van alátéve. A másik hosszú ruha egyszínű brokátból vagy vastagabb taftból készül. A ruha princesz- szabású, lefelé bővülő. Elől egy hólrész van beleszabva, amely a tafttal egyszínű sima szilon- nal be van piézve. Az ovális kivágást is egy pié díszíti, melynek belső szélére keskeny bársonyszalagot varrunk. „DORISZ“: A ruhát átvarratnia nem érdemes, mert a fazonja még divatos. A kivágásnál felfrissítheti oly módon, ahogy a két rövid ruha van díszítve. Szó sincs róla! Jegyezzék meg, mindig csak az a szép. ami az alkalumhoz és az időhöz illik. Fagyos időben meleg öltözék való, s ma igazán nem kell félni attól sem, hogy talán nem lesz divatos. Megkönnyítik dolgukat a színes harisnyák, a nagy választékban kapható meleg, bélelt cipők, a divatos, fülrehúzós meleg sapkák. I A mi az egészséget illeti, a könnyelmű öltözködés nem nyilvánul meg mindig egy azonnali influenzában vagy torokgyulladásban. Néha ezek helyett „egész életre szóló“ teumát, ideggyulladást, isiászt s más hasonló „kellemes“ betegséget lehet szerezni. A szépséggel kapcsolatban még annyit, hogy sokszor nagyon is torditva sül el a dolog, ugyanis ha hosszabb ideig vagyunk kint a hidegben, a leheletvékony harisnyában a láb könnven megfagy. H a a baj már megtörtént, a fagyás kezelésére váltott hideg-meleg fürdőket ajánlunk: 3 percig meleg, 3 másodpercig hideg vízben, kb. 20 percig. Ez felfrissíti a vérkeringést, amit egy jó masz- százzsal — főleg az ujjakat jól dörzsölve — még fokozhatunk. H uszonkilenc 10—15 éves kislány él a hideghéti volt kastélyban. 1961 októberétől lett otthona huszonkilenc kislánynak az intézet, melynek saját alapfokú kilencéves iskolája van. Mindegyik gyerek sorsa külön regény, sokszor bizony elég szomorú regény. Az érdekelne, mi mindennek kellett történnie a családon belül ahhoz, hogy ezek a gyerekek ide kerüljenek. . AZ IGAZGATÓNŐ Júlia Mišíková, több mint húszéves pedagógiai tapasztalattal rendelkezik. Fáradhatatlan, jóságos, nyugodt nevelő, huszonkilenc kislány sorsának irányítója. Ezek között a lányok között van olyan, akit szülei elhagytak és csavargott, aki lopásért került ide, s akad olyan is, aki tizenhárom-tizennégy esztendős korában találkozott, viszonya volt férfiakkal. Ki a felelős értük? mm m iiKiiM'f — Higgye el, csak a szülők! Mit várhatunk olyan kislánytól, akinek az anyja részegen jár haza, s gyerekét kikergeti az utcára, hogy ne legyen útba. Olyan családban, ahol napirenden vannak a veszekedések, az apa is, az anya is a maga külön útját járja, a gyerekek nem látnak jó példát. A szülők felelőtlensége, nemtörődömsége, számtalan esetben a gyerek szó szoros értelmében vett kizsákmányolása rossz útra tereli a kislányokat. Az intézetet tavaly kitüntették: egyetlen szökés nem fordult elő egész évben. Ez évben már megszökött egy kislány, hiába volt minden óvatosság és körültekintés. — Szívesen mennének haza a gyerekek? — Nem mindegyik, de a legtöbbje igen. Egyrészt hozzátartozóik, — havonta egyszer van látogatási nap — másrészt a szabadabb élet után vágyódnak. Nehezen törődnek bele, hogy itt nem létezik éjszakai csavargás, cigarettázás, csak szigorú napirend, tanulás, komoly munka. Mert valóban komoly munka folyik át itt. Reggel hatkor ébresztő, délig tanulás, ebéd, délután valamilyen munka — jelenleg az EFSZ megkért, segítsünk a kukoricatörésben, este tanulás, és kilenckor lefekvés. Nagy szigorúsággal, de még több szeretettel neveljük őket, hiszen annyira szomjazzák a szeretetet, amit otthon a szülői házban nem kaptak meg. Elveszett, megbélyegzett kislányokról van szó? Nem! Ha valaki átlépi az intézet küszöbét, a múltat kívül hagyja, ami volt, arról nem szabad beszélni. Itt egész más élet kezdődik, új, dolgos élet. Makarenkó züllött csavargókból nevelt hősöket, miért ne sikerüljön hát a hideghéti intézet neveltjeiből dolgos, a társadalom hasznára váló embereket nevelni? „MEGDICSÉRTEK BENNÜNKET...“ Sok szép példája van az emberré válásnak. A igazgatónő levelet tart a kezében. V. Gizi írta, aki tavaly hagyta el az intézetet, s jelenleg tíz más társával együtt Broumovban szövőnői szakmát tanul. Anyjától ő sem látott követésre méltó példát. Hideghéten lelt új otthonra. Anyja kérte, menjen haza, de a kislány nemet mondott. (Gyakori tünet, hogy a szülőkben akkor ébred fel a szeretet, amikor a gyerek keresőképessé válik.) S Gizi most volt igazgatónőjével levelez, rendszeresen. „Kedves Igazgató Elvtársnö! Az itteni munka tetszik nekünk, nagy kedvvel dolgozunk. Szorgalmunkért megdicsértek bennünket. Minden szabad percemet gépem karbantartására használom fel, hogy" minél jobban menjen a munka. Jövő héten az ifjúsági alkotóversenyen szerepelünk, kérem szurkoljon, hogy sikerüljön,..“ Eddig a levél. A kapcsolat a volt diákok és az intézet között nem szűnik meg. Jön- nek-mennek a levelek, az igazgatónő évek múltán is figyelemmel kíséri neveltjei sorsát. Katkára szintén büszkék, ö most a Skalicai Egészségügyi Iskola másodéves növendéke. Még most is törődnek vele nemrég küldtek neki csomagot: kabátot, ruhákat... „GYŰLÖLÖM AZ APÁMAT!“ Ugye, milyen borzalmasan hangzik éz a három sző egy tizennégy éves kislány szájából? — Gyűlölöm az apámat! — És az anyukádat? — Azt nagyon szeretem. Ügy szeretnék mindig mellette lenni, segíteni neki.' Kár, hogy havonta csak egyszer jöhet ide. Ha meglátom, rögtön sírok... — Miért gyűlölöd az apádat? — Mindig vert engem. De nemcsak engem, hanem anyámat és testvéreimet is. Aztán meg más nők utár üadgált, s otthon mindig ekedett anyámmal. Most .oékültek, viszonylag jól élnek... De engem az apám nem szeret. Ha hazakerülök, rendes ember leszek, nem csinálnék többször olyan butaságot, mint azelőtt. Engem az apám nem szeret, mindig ver... miért nem szeret az apám... „TANULNI AKAROK...“ Milka nagyon szép kislány, tizennégy éves. Most végzi az általános iskola második osztályát. Könnyen, gyorsan tanul. A rendőrség lopáson érte, így került az intézetbe. Megjelenésével bámulatba ejtette a nevelőket: alsószoknya, formás lábán tüsarkú cipő, haja divatos kontyba fésülve. Az itteni életet hamar megszokta, halkszavú csendes kislány lett. Kiderült, hogy Milka sem írni, sem olvasni nem tud. — Tudja — meséli nekem bizalmasan —, milyen a vándorcigányok élete. Egyik helyről a másikra mentünk, s iskolába bizony nem jártam. De sokat táncoltam... minden modern táncot ismerek, a csa- csát, a twistet is... Fodrásznő szeretnék lenni. Mondja, ahhoz sokat kell tanulnom? Most járok másodikba, év végéig a harmadik osztályt is el akarom végezni. Miért is nem jártam én eddig iskolába? Ha innen hazamegyek, dolgozni fogok, és esti iskolába szeretnék járni. Tanulni akarok! A NEVELÖNÖ Kócos lányfejek hajolnak a könyvek fölé. Csend uralkodik az osztályban. A padok között fehérköpenyes nő járkál, a nevelőnő. A pad szélén fekszik az ellenőrző könyvecske. Vagy büszkén hirdeti, hogy gazdája ma jól felelt, jő osztályzatot kapott, vagy meglapul, gazdája rossz felelete miatt szégyenkezik. A nevelőnő nézi az ellenőrző könyvet. Mosolyog. Minden rendben van. A könyvecske tulajdonosa boldog, ma egyest kapott és az egyesért — csók jár. A kettes feleletért „csak“ simogatás, s az ötösért bizony korholás. „Jaj, holnapra jól meg kell tanulni a leckét, hogy legalább egy simogatást kapjunk!“. A nevelőnő mosolyog és mosolyognak a gyerekek is. Milyen jő érzés, hogy gondoskodnak róluk. „Nem lehet őket nem szeretni, hiszen olyan gyerekek, és sokkal több szeretetre van szükségük, mint bárki másnak...“ KÉRDÉSEK - FELELETEK Villámdolgozatot Írattam a ányokkal. Név nélkül kellett néhány kérdésre felelniük. (Hogy érzik magukat az intézetben? Szívesen mennének-e haza? Mit csinálnának otthon? stb). Szó szerint idézek néhányat feleletek közül. „Én jól érzem itt magam, mert a tanító elvtársak és a nevelőnők mindenben segítenek...“ „Nem érzem, hogy különbséget tennének köztünk, egyformán bánnak velünk. Szeretnék hazamenni, mert anyukám beteg, segítenék neki.“ „Otthon azért volt rossz, mert sokszor megvertek, itt az intézetben csak azért rossz, mert nincs olyan szabadságom. mint otthon.“ „Ha hazamegyek, 18—19 éves koromig tovább fogok tanulni. Aztán férjhez megyek... Dolgozni fogok, és anyámnak segíteni a háztartásban.“ „Én sokkal jobban érzem magam itt, mint otthon“. „Ha én lennék itt a nevelő- nő, szigorú, de jő lennék a gyerekekhez..." „Jól érzem magam, mert megtanulom a rendet és mindazt, amire az életben szükségem lesz. Becsületes kislányként akarok innen távozni, úgy akarok élni, hogy szüleimnek kedvük teljék bennem“. Ennyit a vallomásokból. Mindegyikből az új, a tiszta élet utáni vágyódás csendül ki. Ami volt — elmúlt. A lányok elindultak az új, az igaz élet felé vezető úton... Kopasz Csilla 0dSÍ2Í5ÄÍ wÄÍT ISňi'*5,pÄSŠ» 'ľľíK.JSSÄÄ"‘XT Ň,CS *"'«>«*>*0 uľhet megrendelni, 'címe: Vraha'l. Jlndľulu uUcl Ké2,ratukat nem 6rzUnk mea és “em adunk ~ * lapot külföld számára a ŕottovT NovľnovT'Orľd^tján K—05*31028
