Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-07-09 / 27. szám

UBILÁNSOK Majakovszkij Ordasok között 1893. július 19-én, 70 évvel ezelőtt született Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij, a Nagy Októberi Szocialista For- radom korának, a szocialista építés időszakának orosz köl­tőóriása és első klasszikusa. Kisdiák korában ismerkedett meg a szocialista irodalommal és 15 éves, amikor már a bol- sevíkok oldalán tevékenyen részt vesz a munkásmozga- lomban. Alig három év leforgása alatt három ízben tartóztatták le. A súlyosabb büntetésektől mértéket hozott az irodalomba, ami által a költészet kifejezd készsége jelentékenyen gazda­godott. Majakovszkij a tömegek da­lát zengte, verseit a forrada­lom hangjaira ütemezte. Ver­sei, színmüvei, plakátszövegei, szatírái az emberiség új korát megnyitó harc nagyszerű küz­delmeit dübörgik, a nép mun­kájának eredményeit éneklik, és ostorozzák a haladás min­den rendű fékezöit. Költészetében feldolgozta a fejlődő szovjet rendszernek úgyszólván valamennyi társa­dalmi problémáját; az emberi érzelmek mindennapját, gond­jait, örömeit csakúgy, mint az országos és világméretű törté­nelmi eseményeket. Fiatalon, alkotóművészetének csúcsán, alig 37 esztendős korában szállt sírba. Franz Ka fka Dold-Mihajlik rendkívül iz­galmas regénye számos ki­adásban megjelent és százez­rek kedvelt olvasmánya lett. Készült már belőle folytatásos rádiójáték, sőt televíziójáték. A regény és a különböző fel­dolgozások nagy sikere termé­szetesen felkeltette a filmren­dezők figyelmét is. 1960-ban először a Dovzsenko Stúdió ké­szített filmet Heinrich von Goldring kalandjairól. A második világháború ide­jén a szovjet felderítőszolgálat tudomására jut, hogy a néme­tek egy földalatti gyárban új, titkos fegyveren dolgoznak. Goncsarenko őrnagy kapja a nehéz feladatot, hogy állapítsa meg a gyár pontos helyét. A nézők akkor ismerik meg a film hősét, amikor átszökve az első vonalon, Berthold SS ez­redeshez vezetik. A szökevény Heinrich von Goldringnek, a Szovjetunióban leleplezett né­met kém fiának adja ki magát. Izgalmas elbeszélés nyomán Berthold nem kételkedik ab­ban, hogy a fiú kész megbosz- szulni atyja halálát. Ezzel el­kezdődik egy rendkívül feszült cselekményű történet. Goldrin- get az eredes támogatásával egy Franciaországban állomá­sozó hadosztályhoz helyezik. A német parancsnokság el van ragadtatva az újonnan érkezett hadnagytól. Olyan fegyelme­zett, szolgálatkész és szívélyes ember! Arisztokratikus maga­tartása, hideg, dölyfös arca, katonás tartása, egész külső megjelenése olyan, hogy a po­rosz tisztről alkotott elképze­lésnek mindenben megfelel. És bár a francia partizánok ellen a Goldring által vezetett akci­ók gyászosan végződnek, a hadnagy nem kerül gyanúba. GoldWng — kihasználva az ez­redes pártfogását — Mónikán, szállásadója lányán keresztül kapcsolatba lép a partizánok­kal és figyelmezteti őket, hogy a fasiszta csapatok megtorló hadműveletre készülnek elle­nük. Saugel SS-tiszt azonban gyanút fog. Bár nem is sejtik, hogy Monika összeköttetésben van a partizánokkal, mert so­kat látják Goldringgal, elhatá­rozzák, hogy végeznek vele. Mónikát egy autó elüti. Ezzel Goldring elvesztette szerelmét is. Még elszántabb gyűlölettel igyekszik végrehajtani megbí­zatását. Hősiessége, önfegyel­me és ravaszsága végül is győzedelmeskedik. Vagyim Megyvegyev meste­rien érzékelteti Goldring ma­gatartásának és hangulatának különböző árnyalatait. (Megy- vegyevet a közönség a Golgota című filmtrilógiából, a Nor- mandia-Nyeman és az Anyegin című #i!mek címszereplőjeként ismerte meg). Zinaida Kirijen- ko Monika szerepét alakítja (ő játszott a Csendes Don, a Rab madár és az Emberi sors című filmekben). Vszevolod Akszjo- nov (Berthold) Dmonovszkij (Kubis) és Mihail Kozakov (Saugel) játsszák még a fon­tosabb szerepeket. Rendezte Alekszej Svacsko. csupán fiatal kora mentette meg. A börtönben töltött időt is önművelésre fordította; ek­kor indult el tündöklő költői pályafutása. Nagy költő lett, a szovjet valóság költője. Oj forradalmi szocialista ' lírát teremtett, amelyben a költői szó az em­ber alkotó munkájára tevéke­nyen ható erővé vált. Oj tarta­lommal töltöte meg az orosz költészet szókincsét, új vers­A sajtóban e napokban gyak­ran találkozunk Franz Kafka, prágai születésű író méltatásá­val, aki június 3-án lett volna 80 éves. Nevét és müveit ná­lunk kevesen ismerik, német nyelven írt, tudomásunk sze­rint még kevés művét fordítot­ták magyarra. Pedig Kafka a világirodalom egyik legérdeke­sebb jelensége. Mindössze 41 évet élt Prágában, igen szerény és egyszerű körülmények kö­zött. Életrajzában nem találko­zunk rendkívüli eseményekkel, gyermekkora a prágai Öváros zegzugos utcáihoz fűződik, jogot végzett, majd biztosítási hivatalnok lett és tüdővészben halt meg. Életében kevés írása látott napvilágot, gyorsírással fel­jegyzett kéziratait halála után írótársa, Max Brod rendezte. Irodalmi öröké hat kötetet tesz ki. Három hosszabb lélegzetű regény, (címei: A per, Ameri­ka, A vár) két kötet novella, aforizma és az irodalmi hagya­tékához tartozik a levelezése is. A Levél apámhoz című írá­sában megrázó erővel írja meg saját életrajzát, vívódásait, örökös harcát saját magával, innen ismerjük meg a legköz­diiimiiiiimiimimimmiimimiimiiimmiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiii! KISS TAMÁS: TENGERI FÜRDÉS Játszadozunk, te haragszol, mormolsz, ölelve ápolgatsz, így egyszerre — hiszen tőled ez is kitelik, szép, vad tengeranyám, kerese, rokona te szívemnek. Torkomban el is áll ám olykor a pára. De kedvre derülök, ha rámszabadul kölyökindulatod. S kacagom, mert azután lelocsolsz, döngölsz patyolat sós cslpkefodorral, rossz gyerekét az anya feneketlen mély teknőben; utána becézel, szárogatol friss enyhe szeleddel. Tőled tudom én, mi a jó, mit némelyek úgy prédikálnak föntről lefelé. Te azonban alulról emelgetsz magasba a kék levegőbe. Az égbe. Te vagy már nékem a Kezdet, a Vég, a Hades, Olimposz. Ha ölelsz, feledem, hogy van eredet s vég. Lét nemlét peremén hullámderekadba fogódzva kérlek, játssz te velem, kötekedj. Szívemet rngsd tiszta fehérre haboddal, türkizkék haragoddal. • Mamaia, 1962 vetlenebbül az író életének válságait, belső harcait, a kis­polgári környezet nyomasztó hatása ellen. Halála után megjelent írásai nagy feltűnést keltettek és széleskörű olvasótáborra talál­tak. Nyugaton egyenesen di­vatba jött, pedig Kafka írásai merően ellenkeznek a felkapott Frangoise Sagan iéle irodalom­mal, nem nyújtanak könnyű olvasmányt, Kafka nem él a hatásvadászat olcsó eszközei­vel. Nevével kapcsolatosan nyugaton olyan jelszavakat hangoztatnak, mini? szürrea­lizmus, egzisztencionalizmus. Tény az, hogy rajonganak írá­saiért. Moszkvában tavaly a fordí­tók konferenciáján Jean Paul Sartre arra hívta fel a figyel­met, hogy Kafkát a nyugatiak egyenesen „ellopják“ tőlünk, pedig a mienk, a mi korunk embereihez, hozzánk szól. A Csehszlovák Tudományos Akadémia néhány héttel eze­lőtt Liblicén konferenciát hí­vott össze Franz Kafkáról. Iro­dalmi szakembereink és Kafka külföldi magyarázói sok fényt vetettek az író müveire és kö­zelebb hozták a mai olvasóhoz. Kétségtelen, hogy Kafka művei a világirodalom legnemesebben csiszolt gyöngyszemeihez tar­toznak. Kafka annyira egyéni jelenség, hogy nehéz összeha­sonlítani a világirodalom kivá­lóságaival. A cseh írók közül Hašekkel hozzák a leggyakrab­ban vonatkozásba, mert az élet tragikusan groteszk jelenségeit hasonló megvilágításban ábrá­zolja, mint ő. Az író intenciói ellen véte­nénk, ha az irodalom mércéit igénybevéve igyekeznénk írá­sait kiértékelni és osztályozni. Igyekezzünk megismerkedni müveivel, biztos, hogy írásai majd igazi irodalmi élményt nyújtanak számunkra. M. M. Tizenliétéves írónő A legutóbbi lengyelországi könyvhétnek érdekes íróven- dége volt. Antonin Szlonimszki. a kiváló lengyel költő közös könyvsátorban dedikálta vers­kötetét Éva Lackkal, egy alig tizenhétéves kisleánnyal, a bielszkói gimnázium 11-ik osz­tályos növendékével, akinek eddig már két ifjúsági regé­nyét adta ki nagy példány­számban egy lengyel kiadó. Éva Lack tizennégy éves ko­rában kezdett írni. Amíg isko­latársai játszadoztak, a fiatal leány vaskos füzeteket írt tele karcolataival, amelyeknek vé­gül is a következő címet adta: Hetedikes barátaim fantaszti­kus kalandjai. Éva Lack, aki a lengyel fo­lyóirat szerint, a kedvező lap­vélemények és a vele folyta­tott interjúk ellenére is meg­maradt egyszerű, közvetlen is­kolás leánynak, és aki tanul-* mányaiban sem maradt le, most dolgozik harmadik regé­nyén, amelynek cselekménye szintén az ifjú nemzedék éle­tét tükrözi. — Alig tudtam elviselni, hogy nevemet oly vastag be­tűkkel szedték — írta a fiatal írónő kiadójának, amikor első regényének még nyomdaszagú tisztelet példányait kézhez vet­te —, hiszen fogalmam sincsen arról, miként kell egy írónak viselkednie. Éva Lack a varsói könyvhét­ről egy bőrönd könyvvel tért vissza az iskolába. „ítőkollé- gái“ neki dedikált könyveit vitte haza, persze csak azokat, amelyek neki valók voltak ... B. B. Köszönni nehéz... Az igazgató az eszpresszó másik végében ült, de pont velem szemben. Jó nagyot köszönni neki — határoztam el —, persze, de nem han­gosan, mert nem lehet hat asztalon át odakiáltani, de majd {élig felemelkedem és egy kissé meghajtok. Most ide néz ... Most! Felálltam, de abban a pil­lanatban félrefordult. Nem sikerült... A levegőbe kö­szöntem ... Na, most megint ide néz! Mintha szigorú lenne a te­kintete. Biztosan dühös, hogy nem köszönök. Gyor­san felemelkedtem, jól van, még ide néz, most megha­jolni! De megint félrefor­dul. Pedig gyorsabban nem lehet csinálni. Hogy a fe­nébe lehetne elérni, hogy ne kapja el a tekintetét! Min­denáron köszönni akarok neki, ö pedig a köszönés pillanata előtt elfordul. Az ötödik kísérletezés után elhatároztam, hogy fü­tyülök rá, oda se nézek! Je­lenléte azonban mágnesként vonzott. Csak nem haragí­tom magamra! £s különben is a jövő hónapban új beso­rolás lesz. Megpróbálkozom még egyszer — határoztam el —, már a felemelkedés pillanatában meghajolok. Ő majd barátságosan vissza­köszön, az asztalhoz invitál, szellemes társalgás indul meg köztünk, azután közli velem, hogy jó híre van, a besorolás tervezetében sze­repel a nevem. Most! Most a fejemen át intett a pincérnek, fizetett, elment. Én megint a sem­mibe hajlongtam, nem vet­te észre. Mindez tegnapelőtt tör­tént. Tegnap az irattár felé mentem. A folyosón meg­pillantottam az igazgatót. Még tíz-tizenkét lépés, amíg szembe találkozunk. Most végre jó nagyot köszönök neki. Látni fogja, hogy tisz­telem öt. De Kelemen, aki előttem ment, a szerviliz- mus csúcsteljesítményét le­pipálva olyan hajlongva kö­szönt, hogy rossz volt néz­ni. Az igazgató biccentett, közben velem egyvonalba ért és mire — ha nem is úgy, mint Kelemen — meg akartam hajolni, már el is hagyott. Megint nem tud­tam köszönni! Bezzeg a Ke­lemen ... Engem ezek után az igazgató valószínűleg szemtelen fráternek tart, aki semmibe veszi felette­sét. Fél órával később meg­szólalt íróasztalomon a te­lefon. Menjek be az igazga­tóhoz ... Csak nem akar szemrehányást tenni? Mondjam meg, hogy nem kötelező a köszönés, külö­nösen a hivataltól távol? Vagy pedig kérjek inkább bocsánatot ? — Kérem, csak közölni akarom, hogy megtörtént a régóta esedékes besorolás. Választanunk kellett maga és Kelemen között. Nehéz volt a választás. Egyformán jól dolgoznak. Azután én döntöttem... Nem szere­tem a megalázkodó, szervi­lis embereket. Ez a Kele­men mindig oly kínos alá­zatossággal köszön. Nehéz elviselni. Maga viszont kü­lönválaszt jtt a hivatalt és a magánéletet. A múltkor is, az eszpresszóban... Esze ágában se volt köszönni. Ott én nem igazgató, hanem ugyanolyan vendég voltam, mint maga. Hát, gratulálok az új besoroláshoz. Meghatódtam és mélyen meghajolva akartam meg­köszönni a jó hírt, de az­után észre tértem. — Köszönöm — mondtam egyszerűen — és egy centi­méterre se görbítettem meg a hátamat... PALÁSTI LÁSZLÓ lllllllll!llll!!lllll!l!!llllllllll!llľ Nem tudták kiosztani a drá­mai művek 1962-63-as Pulit- zer-díját, mivel — mint a zsű­ri tagjai kijelentették — „az 1962-63-as évadban egyetlen olyan darabot sem mutattak be, mely méltó lenne erre a kitüntetésre“. Az évad során bemutatott darabok java része röviddel a premiér után meg­bukott, noha olyan jelentős, ismert szerzők műveiről van szó, mint Lilian Heilman, Ten­nessee Williams, Irving Shaw, Sidney Kyngsle. * * * Alekszandr Alov és Vlagyi­mir Naumov, a Pavel Korcsa- gin és a Béke az újszülöttnek című filmek rendezői, filmre vették Albert Ma'tz három no­velláját. Az érme című három­részes film első része, A játék, egy apa drámai vívódását mu­tatja be, aki a nyomor miatt lopásra bíztatja gyermekeit. A film főszereplője, Andrej Po­pov. A második rész, A legbol­dogabb ember címmel, egy munkanélküliről szól, aki leg­boldogabb napjának azt tekin­ti, amikor végre munkába áll­hat, bár ez a munka életve­szélyes. A legboldogabb ember főszereplője Gleb Sztrizsenov. A harmadik rész, Az érme, egy csavargó gyermeket és egy el­esett öreget mutat be, a társa­dalom számkivetettjeit, akik egy talált érmén próbálnak Kulturális hírek osztozkodni. Az öreg szerepé­ben Érászt Garin lép fel. * * * A moszkvai központi báb­színház, Szergej' Obraszcov színpada most ünnepelte az együttes.25 000-ik előadását. A színházat 1931-ben alapították és 54 művet hozott azóta nézői elé (átlag 462 előadást ért meg tehát egy-egy darab). * * * Juszuf Idrisz, az ismert egyiptomi író ismét jelentke­zett színpadi művel. Első drá­mája, a Kritikus pillanat, amely egy egyiptomi polgári család belső válságaival foglalkozik, és a szuezi krízis napjait idé­zi fel, nagy sikert aratott a kairói Nemzeti Színházban, lij drámája, a Bűn, az egyiptomi földművesek nehéz életéről szól, s a nagybirtokosokkal szemben kialakuló szolidaritá­sukat hirdeti * * * Eredeti Kossuth-levelet nyújtott át a Magyar Népköz- társaság párizsi nagykövetének Pierre Wurmser, a francia vi­déki újságírók szövetségének főtitkára. A levelet Kossuth Lajos 1851-ben írta Calais és St. Pierre les Calais polgárai­hoz, és megköszönte benne a két város lakosságának a ma­gyar nép iránt tanúsított szo­lidaritását. * * * Két óra múlva minden sö­tétségbe borul — ez a címe az angol Anthony Trew nagysike­rű regényének, amely egy Po­laris rakétákat hordozó ten­geralattjáró személyzetének életéről szól. * * * Algériában megalakult az el­ső nemzeti drámai színház. A, színház igazgatója, Musztafa Kateh, a következőképpen fog­lalta össze a színház program­ját: „A nemzeti felszabadító mozgalom idején a színház a francia gyarmatosítók elleni harc eszköze volt; most szín­házunk, ez a nemzeti és töme­geket szolgáló színház az új Algéria életét fogja tükrözni, bírálni fogja a hibákat és hoz­zájárul a művelődésügy fej­lesztéséhez.“ * * * Hollywood legnagyobb film­trösztjei a Metro-Goidwyn-Ma- yer, a 20th Century Fox és a Columbia egyesítését készítik elő, az amerikai filmgyártás egyre erősödő válságával a konkurrencia-harc kikapcsolá­sa útján kívánnak szembenézni a filmesek. Kérdés azonban, hogy ettől jobbak lesznek-e Hollywood átlagos produkciói? * * * Londonban a közelmúltban kiadták Sztanyisziavszkij válo­gatott színháztúdományi írá­sait. #

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents