Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-07-09 / 27. szám

^ CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA_________ Bratislava, 1963. július 9. XII. évfolyam, 27. szám Ara 60 fillér nnTfln az emberek és a technika erőpróbája 'illlllilillltlllllllilllilillllíiüljillllllllfllllllllllltlljülllüiiniülllljjllll Az állandó meleg időjárás gyorsan megérlelte a gabonát és Szlovákia déli járásaiban már megkezdődött az aratás. Az idén azt tapasztaltjuk, hogy a csúcsmunkákra sokkal alapo­sabban készítették elő a gépeket, mint az előző években és az emberek maguk is jobban felkészültek. A fiatal kombájno- sok, traktorosok, az ifjúsági szervezetek sokszor teljes számban harcba indultak az új kenyérért. títják és kiszárítják a gabonát. Az állami raktárba csakis jó minőségű, tiszta gabonát akar­nak beadni. KASZA UTÄN AZ EKE MINDENKINEK KONKRÉT FELADATOT Az aratás idejére sok CSISZ- szervezet alaposan felkészült. A pártszervezettel, a szövetke­zet, vagy az állami gazdaság vezetőségével közösen pontos munkatervet dolgoztak ki. Az első ilyen terveket a tallósi Haladás szövetkezet mellett működő ifjúsági szervezet, a CSISZ zselovcei, jároki, mar- cél Iházi szervezetei, valamint a CSISZ bohunicei falusi szer­vezete készítette el. A munka­terveket az jellemzi a legjob­ban, hogy minden fiút és leányt konkrét feladattal bíz­nak meg. Minden jő gazda tudja, az­zal, hogy a gabonát learatták és kicsépelték, a munka még nem fejeződött be. Arról is gondoskodni kell, hogy a ter­mést megtisztítsák és az elő­írásoknak megfelelően tárol­ják. Hiszen különben a mun­kájuk kárba veszne. Az ifjúsági szervezetek ezen a téren is jő megoldást talál­tak. így például a jároki EFSZ-ben fnyitrai járás) húsz­tagú készenléti csapatot szer­veztek az iskola tanulóiból és az üzemi fiatalokból. Az a fel­adat hátul majd rájuk, hogy meghosszabbított éjjeli és va­sárnapi műszakokban megtisz­Ezt a jelszót tűzték ki a lo­sonci járásban a zselovcei szö­vetkezet gépesitöi. És ez így van rendjén. A jövő év termé­se attól függ. hogy a tarlóhán­tást milyen gondosan végezzük el. Amikor kombájnnal gyűjtik be a gabonát, vagy amikor a begyűjtésnél a kétmenetes módszert alkalmazzák, akkor a szalma kint marad a földe­ken. Vajon milyen gazdák len­nénk, ha a szalmát kint hagy­nánk? A zselovcei CSISZ-tagok a „kasza után az eke" jelszó­val hozzáláttak a szalmahor­dáshoz és a kazalhordáshoz. Ezzel a feladattal négy fiatal traktorost bíztak meg és egy diákokból szervezett készenléti csapatot. Í&SS&ÍÄ?: MINDEN SIMÁN MEGY? Akadnak még* olyan CS1SZ- szervezetek is, ahol bizony még nem tették meg a kellő előkészületeket az aratásra és mintha csak most „ébredtek volna fel téli álmukból". Az aratás* munkában nem vesznek részt. Ilyen falusi CSISZ-szer- vezet például a tapolcsányi járásban a nagyugrőoi is, ahol a szövetkezetben csak hét fiatal, de majdnem mind a mezőgazdasági gépeken dolgo­zik. Ezzel szemben több mint száz fiatal a falun kívül jár iskolába vagy munkába. Vajon ezekből nem lohetne-é készen­léti csapatokat szervezni, mint ahogy azt Bohunlcén tették, ahol ugyanazok a feltételek? Vagy például a helyi hango- sanbeszéló mellett nem lehet­ne-e külön „rádiőkört" szer­vezni és annak tagjai állan­dóan figyelemmel kísérnék az aratás menetét, megdicsérnék a jó dolgozókat és kipellengé­reznék azokat, akik azt meg­érdemlik. VÍGAN FOLYIK AZ ARATÁS Váratlan öröm Községünkben, mely távol folyótői és pataktői terül el, nemigen akad lehetőség az úszősport üzésére. Felesleges talán beszélni is arról, hogy az egészséges — ép ember neve­lésénél mily nagy szerepet tölt be az úszás elsajátítása. Sajnos az itteni szövetkezeti tagok gyermekei a múltban nagyobb számban pionírtáborozásokon sem vehettek részt. A múlt év azonban ezen a téren is kedvező változást ho­zott. A szövetkezet vezetősé­gének hozzájárulásával 53 gyermek ingyenes nyaraltatá- son volt Szántő fürdőben. Ezen a táborozáson a gyerekek úsz­ni is tanultak és 36 tanujó megszerezte a köztársaságunk úszója című jelvényt. A tavalyi jó eredményeken felbuzdulva ez évben a nagy- sallől iskola immár 146 tanu­lója látogat el tíz napra Szán­tóra. Érthető, hőgy az ilyen nagyarányú nyaraltatás lebo­nyolítása nem történik gondta­lanul, hiszen gondoskodni kel­lett a gyermekek elszállásolá­sáról, étkeztetéséről és ter­mészetesen a pedagógiai fel­ügyeletről is. De a jó kezde­ményezés általában meghozza az eredményt és így most már minden biztosítva van a gyer­mekek számára. A nagysallói iskola tanulói így örömmel él­vezhetik szünidejüket Szántó fürdő kellemes és festői kör­nyezetében. S ugyanakkor, amikor szüleik épp a legnehe­zebb nyári munkákat végzik, a gyermekek gondtalanul lubic­kolnak a szántói víz hűsítő habjaiban. Bizonyára megnyug­tató érzés ez a szülők számára is, hiszen tudják, hogy a gye­rekekről Szántón minden téren jól gondoskodnak. BAJKAI BÉLA, Nagysalló A csúcsmunkák idején per­sze nincs idő mulatságokra gondolni. A legtöbb mezőgaz­dasági üzemben, ha célszerűen alkalmazzák a gépeket, akkor a csúcsmunkákat 4-18 nap alatt is befejezhetik. A jároki és tallósi szövetkezetben csak­is a fiatalok kezdeményezésé­nek köszönhető, hogy 7-8, de legfeljebb tíz nap alatt már túl vannak a munka nehezén. Ak­kor aztán majd eljön az ideje a szórakozásoknak, a turiszti­kának is. Breznický — Magyarics „A gyarmati függő és nem­régiben függet­lenné vált or­szágok népei fokozzák har­cukat a kolo­nializmus, a neokolonializ- mus és az im­perializmus el­len. Harcuk és győzelmeik je­lentős mérték­ben hozzájárul­nak a világbéke ügyéhez.“ (Részlet a De­mokratikus If­júsági Világ- szövetség fel­hívásából.) Ké­pünkön guineai leányok. Ez ma már nem csoda. A repülőgépet is jól felhasználják egyes mezőgazdasági munkála­toknál. HASZNOS VAK ACIO A legrégibb ifjúsági építőtá­bort az első világháború után két esztendővel, 1920-ban szer­vezték a franciaországi Ver- dunban. Francia és német fia­talok dolgoztak itt, hogy el­tüntessék a környéken a hábo­rús pusztítások nyomait, hi­szen Verdun a háború legvére­sebb csatáinak színhelye volt. Az ifjúsági táborok gondolata azóta világmozgalommá nő£t, ma már mintegy kétmillió húsz év körüli fiú és lány vesz részt benne. A feladatok persze or­szágonként, társadalmi rend- szérenként váltakoznak. A mi táboraink munkáját ismerjük; Bolíviában, Ghánában például iskolákat építenek, Indiában, Jugoszláviában, Togóban uta­kat, az USA és Nagy-Britannia táborainak lakói a slum-ok (szegénynegyedek) viskóit hozzák rendbe. Marokkóban, Chilében és az NSZK-ban ár­víz, földrengés nyomait tünte­tik el a fiatalok. Ha a nappali munkák különböznek is, az esti programok hasonlítanak egy­máshoz: a gitár, a szájharmo­nika vagy a magnetofon mun­ka után megszólal a sátrakban az Alpokban, vagy Szovjet- Ukrajnában éppúgy, mint a Balaton partján. Az egyik svájci tábornak ér­dekes a története. Egy kis al­pesi falu, Blitzingen- lakói év­századok óta minden nyáron a havasi legelőkről kacskaringós hegyi ösvényeken hozták le a tejet. Az út fáradtságos volt, a szállítás drága, így a blitzin- genlek nem versenyezhettek a korszerű svájci tejipar ala­csony áraival. A fiatalabbak már kezdtek is eiszállingózni a városba, a falut elnéptelene­dés fenyegette. Húsztagú nem­zetközi ifjúsági brigád hozta meg a segítséget: egyhónapi munkával műanyagcsőből ké­szült tejvezetéket fektettek le a hegyoldalon, hat perc alatt érkezik le rajta a tej az eddigi három óra helyett. Az önkéntes munka szépsé­gét évről évre többen fedezik fel, hiszen az építőtáborok nemcsak edzik, erősítik lakói­kat, de hidat is vernek a más­más életformában élő emberek, a város és a falu, sőt a külön­böző népek fiataljai között is. /I fiatal költö, akiről e ** történetben szó esik, olyan, mint sok más kezdő lírikus. A kávéházban, szűk körben, a halhatatlanságnak szánt verseivel traktália is­merőseit, szidja a szerkesz­tőket, akik konokul elzárják a hírnév elől. Más foglalkozása nincs. Egy alkalommal megkér­deztem tőle, miért nem dol­gozik, mire szomorúan vál­lat vcnt. A költő — Mihez értek én? Szü­letett költő vagyok. Múltkoriban hosszan elbe­szélgettem vele. Találkozá­sunk arra a napra esett, amikor — emlékeznek rá — a kontinens északi jeléről beáradó hűvös, zord időt felváltotta a Földközi-ten­ger vidékéről érkező medi­terrán fuvallat. Az ifjú köl­tő jókedvű köszöntéssel fo­gadott, melyből az'a gya­núm támadt, hogy az előtte párolgó feketéjét akarja ki­fizette lm velem. — Állásba megyek — harsogta —, állásba me­gyek. kí ismertemet fejeztem ki, amiért életének hátra­levő félévszázadát nem kí­vánja a kávéház félhomá­lyában eltölteni. — Hová mégy? — kér­deztem tőle ezután. — A Meteorológiai Inté­zetbe — felelte, s meglepő­désemet látva így folytatta: — Nézd, barátom, egy bizo­nyos: időjárás mindig van. S kik írhatják ezeket a me­teorológiai jelentéseket? Felemelt egy újságot. — Olvasd csak. „Ojabb felhősödés, élénkülő', he­lyenként erős délnyugati, nyugati szél. Több helyen eső." Legyintett. — Szürke, sematikus. El­képzelésem szerint a mete­orológián költőket, hivatott írókat kellene foglalkoztat­ni. ' Mondd, írt-e valaki szebbet az időjárásról, ed­dig, mint Shakespeare? „A nap Keletnek aranyablakán kinézett.“ Ez igen! Vagy másutt: „Zord éjre kék sze­mű reggel nevet, s arannyal hímez minden jelleget. Mint részegek, vak árnyak ingá­nak, mert láng-szekéren mindjárt itt a nap. Mikorra égő szemmel ránk ragyog, s felszárit ja a lucskos har- . matot..." Az ifjú költő idézetet idé­zetre halmozva bizonyítot­ta be, hogy az irodalomban milyen gazdag forrását ta­lálta meg a hangulatos, haj­szálpontos, szép idöjárásje- lentéseknek. — Arra is gondoltam — . folytatta —, hogy a rímbe­szedett időjárásjelentés könnyebben megragad az emberek fejében. Mire a rá­dió hét és nyolc óra között tízszer elismételi, addigra az emberek már kívülről fújják a versikét. Szavalni kezdett: Ma eső szivárog néhány helyen, és köd csavarg délnyugatra, és a meteorológia várhatunk még a tavaszra! — Ezenkívül — tette hoz­zá lelkesen — vezércikkei ’'■°”ene Köszönteni a ta­vaszt, a nyarat, az őszt, és a telet . . . Lelkes előadását nagy örömmel hallgattam végig és biztos voltam benne, hogy a Meteorológiai Inté­zetnél is nagy sikere lesz. Ám, amikor tegnap az ut­cán összeakadtunk és szóba hoztam az ügyet, kesernyé­sen válaszolta: — Időt sem hagytak, hogy elmotvlhassam elképzelései - met. A kezembe nyomtak egy lapot, melyen különbö­ző vonalak, ábrák voltak. Amikor azt mondtam, hogy nem értek ezekhez az áb­rákhoz semmit sem, akkor kedélyesen a vállamra csap­tak. „Az időjáráshoz is ér­teni kell!“ Talán még akart volna mondani valamit,tde közben megnyíltak az ég csatornái, s költőnk bemenekült a ká­véház páradús helyiségébe, hogy aztán ettől kezdve örökkön öregeké az ablakon ót figyelje mind a négy év­szakot. RATKÖ ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents