Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-07-02 / 26. szám

Az itt közölt strandegyüttest mindazok kitünően kihasznál­hatják, akik víz mellett töltik szabadságukat. Egy ilyen össze­állítás mellett nappalra már nincs is másra szükségük. A szoknya piros-fehér csíkos karton vagy vászon, a fürdőruha búzakék vagy fekete. Ez idei strandújdonság a rövid, testhez simuló boleró, ez piros kartonból vagy vászonból készül, csikós anyaggal szegélyezve, rövid sportnadrággal napozáshoz való. A hosszú nadrág anyaga vászon, színe sötétkék vagy búzakék, az egyenes kabátka piros vászonból készül, csíkossal díszítve, fürdőruha hosszúságú, s így strandkabátnak is megfelel, a szoknyával pedig mint blúz viselhető. „Mi A DIVAT?“: Tartsa magát az előző számunkban M. Er­zsébetnek küldött üzenethez. Nappalra mosóruhák szükségesek, táncolni, színházba, tiszta selyemből vagy sidarábő! készült ruhában menjen. Az egybeszabott és kétrészes fürdőruha egyaránt divatos. (Fenti rajzunkból láthatja a stranddivatot). Ami a barátnőjénél töltött nyaralást illeti, tudnia kell, hogy vendég-nő mindig segít a háziaknak, nem hagyja magát kiszol­gálni, mert más egy szálloda és más egy vendéglátó ház, akár rokonokról, vagy ismerősökről van szó. Tehát: reggel amint felkel, tegye ki szellőzni a saját ágyneműjét, s később ágyaz­zon is be. A fürdőszobában mossa ki maga után s mosdót, s ha bepiszkolta, törülje kissé fel a kövezetei. Segítsen barátnőjé­nek is a napi teendőkben: menjenek együtt bevásárolni, segít­senek együtt a főzésnél, takarításnál, a konyha rcndbehozásá- nál. Ha nem is csinálnak mindent naponta, de amit csinálnak, azt mindig közösen. Csúnya lenne pl., ha mig ő mosogat, maga a díványon heverészne s azt sem szabad engedni, hogy min­denben az ó édesanyja szolgálja magukat. Ajándékot barátnőjének és édesanyjának vigyen s ha kisgye­rek van a háznál, édességgel gondoljon rá. „Vadvirág“: A lyukacsos, ill. csipkekötés, mint most minden mihtázott kötés, divatos. Remél­jük, tetszik ez a szép csipkeköté­séé pulóver, amit a részére kül­dünk. Eredeti színe aranysárga, de minden pasz­tellszínből szép. 5-ös tűvel dolgo­zunk. Kötésminta: 1 sor: (színe) 1 szegőszem, X 2 ford. 1 ráhajtás, 2 szem egybeköt­ve X 2. sor: 2 ford. 2 sima. vagyis a ford.-ra ford. a simára sima kerül. 3. sor: 1 szegőszem X 2 szem ford. 2 szem egybe­kötve, 1 ráhajtás X 4. sor: mint a 2. sor, 5. sor: MILYEN IS A TENGER? mint az 1. sor. Mindig a X kö­zötti részeket ism. végig a so­ron. Háta: 74 szemmel kezd. a mintávat. Egyenesen kötünk 39 cm-t, itt szapor. 2X3 szemet. 54 cm-es kötésmagasságnál a nyakkivágást fogy. először a középső 12 szemet, majd ettől jobbra és balra 1X4, 5X3 sze­menként. 19 cm-es karöltőma- gasságnál 3X6 szemenként el­fogy. a vállát. Eleje: a nyakkivágásig azo­nos a hátával. 49 cm-cs kötés­magasságnál először a középsó 12 szemet, majd ettől jobbra és balra 3X3, 5X2 szemenként fogy. Nedves ruhán keresztül átva­saljuk és összeállítjuk. A nyak­kivágás szegőszemeit (kb. 155) felszedjük 4 tűre és 4 sort kötünk rá 1 sima, 1 ford-al. Az ujja szegöszemeit is felszedjük 4 tűre (kb. 74) és erre is 4 sort kötünk patentkötéssel. A derekára saját szálából so­dort, kb. 130 cm hosszú, vas­tag zsinórt készítünk, melyet a végein bojttal díszítünk. Jó ötlet A GUMIKESZTYŰ jó szolgá­latot tesz a háziasszonynak, védi kezét a durva munkáknál. Tudni keli azonban, hof|y kell vele bánni, különben hamar tönkremegy. Tehát: 1. A gumi­kesztyű mindig elég nagy le­gyen, szűkét sose vásároljunk. 2. Az ujjak közé gyakran szór­junk púdert, különben összera­gadnak. 3. Az ujjak végét töm­jük ki egy kis vattával, így a kesztyű tovább eltart. S végül 4. Sose használjuk olyan mun­káknál, amelyeknél szükségünk van ujjhegyünk tapintására. Szőke lózsef: ni. CSALÓKA HULLÁMOK... A tenger felől lengedező szél hintázva a víz színét nagy fe­hér tarajú hullámokat hajt a part felé. A lisztfinomságú ho­mokban krétaszín lepedőkön, színes napernyők tövében tíz­ezrek tárják testüket a nap elé. Mohó vággyal, táguló orr- cimpákkal kerülgetjük a süt­kérező embercsoportokat és megrészegülve vetjük magun­kat a hintázó habokba. A vég­telennek tűnő utazás, a tik­kasztó hőség pattanásig feszí­tette idegeinket. Ámokfutók- ként ruhanunk egyre beljebb, egyre mélyebbre, fejje! ugrunk a közeledő hullámfalnak, míg­nem a hullámok fel nem kap­nak, s ringatva nem hintáznak egyre messzebbre, egyre távo­labb a parttól. Még nem ismerünk egyetlen szabályt. egyetlen veszélyt vagy törvényt sem. A vihar elől partra húzódott mentőszolgá­lat embereinek éles, figyel­meztető sípszavára fittyet há­nyunk, fölényesen, gúnyosan rájuk nevetünk és gondtala­nul hintáztatjuk testünket a selymesen simogató lágy víz­ben s ereinkben vérünk együtt hintáz a tengerrel. Mecset, a török uralom egyik emléke Végre csökken részeg szen­vedélyünk, kielégíthetetlennek hitt epedésünk, az izmaink is ernyednek, tüdőnk fáradt s a jó anyaföld pihenésre csábít. Néhány kényelmes karcsápás- sal a part felé törekszünk. Ám most a játékos hullámok orvul hátbatámadnak, átcsapnak fe­lettünk s életet adó levegő he­lyett sós vízzel telik meg a szánk. Ki se köphetjük a vizet a következő hullám már is ott van és elborít ismét kegyetle­nül, kíméletlenül. Egyszerre megérezzük lá­bunk alatt a feneketlen mély­séget s páni félelem ül ar­cunkra. Öten vagyunk. Fiatalok, szí­vósak, jártasak a sodró folyók, a tükörsima tavak vizében, de analfabéták a tengeri fürdő­zésben. Csak egyet tudtunk, hogy a félelem, a rémület meg­fosztja az embert erejétől és a víz, äz ember ősellensége ilyenkor kegyetlenül ráront, megsemmisíti. Szinte eyszerre döbbentünk rá, csakis a higgadt, szívós küzdelem segíthet most part­ra. Bátorító szavakat küldünk hát egymás felé. — Csak nyugodtan...! — Semmi idegesség .., Ösztönösen közelebb húzó­dunk egymáshoz, hogy szem­mel tartsuk egyik a másikat. Kettő elől, három hátrább. Ha jön a hullám, a hátsók torkán felharsan a figyelmeztetés: — Hó!... — Hó! Hahó!... Ilyenkor mindannyian oldal­ra fordulunk, derékszögben a közelgő hullámnak, nehogy a víz átcsapjon a fejünk felett. Fontos ez, mert minden várat­lan elmerülés felesleges ener­giavesztés. És nekünk most minden erőnkre szükségünk lesz. Hirtelen jött rémületünk el­múlott. Szívósan, higgadtan küzdünk a sűrűn ostromló hul­lámokkal. Most már figyeljük a víz játékát, mozgásirányát is. Csakhamar néhány hasznos felismerésre jutunk és azt azonnal közöljük a másikkal: — Hagyd, hogy a hullám a part felé lódítson!... — Csak akkor ússz, ha a hullám már túljut rajtad és a hullámvölgyben visszafelé so­dorna a víz!... — A hullámhegy tetején pi­henj, gyújts erőt a következő pillanatban rád váró küzde­lemre! ... így közeledünk méterről, méterre a parthoz. Tudjuk, hogy csak kitartá­sunk segíthet rajtunk. Minden segélykiáltozás hiábavaló len­ne. A mentőszolgálat evezős, lélekvesztő csónakjait úgyis felborítanák a hullámok ... Csónak nélkül viszont nem se­gíthetnek. Nagysokára az elől úszó pá­rosfogat Iába talajt érint s ke­zet nyújt a mögöttük úszók­nak. A küzdelemnek azonban még nincs vége. A hullámhegy mögött visszafelé áramló víz bármikor besodorhat ismét a mélybe. De nem keli úsznunk és ez nagy előny. Ha jön a hullám, felugrunk s a víz né­hány métert a part felé lök. Ott aztán megvetjük a lábun­kat és várunk a következő hul­lámokra. Végre már csupán derékig ér a víz. Lihegünk, nagyokat fú­junk, a fejünket csóváljuk és egymásra nevetünk. — Az istenit neki!... — Őrültek voltunk! — Szerencse, hogy sikerült! — De könnyen megjárhattuk volna... Kigázolok a partra és lehe- veredek a homokba. Hirtelen felfedezésként cikázik át agya­mon József Attila egyik versé­nek rejtélyes értelme: Zöld napsütés hintáit a tenger lágy. habos vizén, meztelenül, vígan, nagy messzi beúsztam bíz én, a fényes ég, a csipke víz pólyája testemen, bölcsőben fekve ringtam ott, behunyva két szemem. Én nem tudtam, hogyan, mi volt. A locska őselem, a víz kihűlt és nagy hideg zuhant rám hirtelen. Szívemből rémület szökellt, mint bokorból a vad. kiáltottam vön s keserűn szájon vágott a hab. A hátam mögött szüntelen valami ordított. Iszonyúbb volt, mint óriási tarajos gyíkok csordája, az a tenger ott s én küzdöttem vele, elfeledtem, hogy mit sem ér az ember élete. Úsztam, vagy úsztam volna, ám úgy értem partot ott, hogy vert a hullám s végül egy hatalmas kidobott. Néhány éve, amikor először olvastam ezt a költeményt, va­lami titokzatos, szimbolikus értelmet kerestem mögötte és jól emlékszem, hogy a magam módján tanáromnak az egyik vizsgán meg is magyaráztam ezt az értelmet. A „locska ős­elem“, a tenger alatt akkor a kapitalista társadalmat értet­tem. Most, hogy József Attila után magam is kipróbáltam a tenger csipke vizének bölcső­ként ringató pólyáját, pirul­nom kellett hajdani irodalom- tanárom helyett is. Mi mindent magyaráznak be­le az irodalomba, mi mindent magyaráztunk bele és mi min­dent fognak még belemagya­rázni jámbor politikusok, kri­tikusok, irodalom-tanárok és mogorva erkölcs-csőszök! Ki­forgatott, visszájára fordított irodalmi művek, írói szándékok terjesztik a bizalmatlanság terhes levegőjét s nincs erő, nem létezik többé hatalom, amely mindezt megakadályoz­ná. Nekem is a Fekete-tenger partján kellett rádöbbennem József Attila versének, igazi, egyszerűen emberi értelmére. NEM MINDENKINEK SIKERÜLT ... Másnap a tenger zöld sima­sága szelíd és nyugodt volt, mint a lengyel lányok szeme. A reggelinél „atyai" Csedok- vezetőnk bejelentette, hogy a mára tervezett ismerkedő es­tünk „bizonyos“ okoknál fogva elmarad. — Miért? — Talárr nincs zenekar? — Vagy szakszervezeti gyű­lés lesz helyette? — Nem! — Nem! A vezető titokzatos hallga­tásba burkolózik s nem nyilat­kozik. Az emberek összesúg­nak, szemükbe kiül a döbbent félelem. Nem tudom miről sug- dolóznak s a mi asztalunkhoz csak nehezen jut el a magya­rázat: — Tegnap valaki belefúlt... — Közülünk? A szűkszavú hír közlője bó­lint. — Hogyan? — Kicsoda? — Hová valósi? — Ki látta? — Hátha csak elcsavargott? — Nem! Nem! Nem! — Ma reggel megtalálták! Kidobta hulláját a tenger ... — Szörnyű!... Rögtön a tegnapi kalandunk jutott eszembe. Csak most tu­datosodik bennem, micsoda veszedelemben forogtunk. Ké­vésén, a szerencsénkén, avagy inkább a lélekjelenlétünkön múlott, hogy ma nem hat, ha­nem csak egy ember hiányzik népes regimentünkből. — Dehát miért nem figyel­meztettek?! — tör ki belőlem. — Igaz is! Miért nem moru ták... — bólogatnak néhá- nyan helyeslőén. — Miért nem mondták teg­nap, hogy a bólyákon túl ne merészkedjünk? — És hol voltak a bólyák? — Igaz is! Hol voltak a bó­lyák? — Nem látszottak a hullá­moktól! — magyarázza valaki. Mi öten egymás közt egyet­len mondatot ismételgettünk! — Isteni szerencsénk volt! Künn a plázson, a szép puha homokparton újabb riasztó hí­rek terjednek: — A magyarok közül is be­levesztek ketten. És hallgatom a részleteket: hárman voltak. Két férfi és egy nő. Nagyon mélyre besod­ródtak, nem bírtak kiúszni. Segítségért kiabáltak, de mire az egyik önkéntes mentő oda­evezett, már ketten elmerül­tek .., Ülök a napernyő alatt s né­zem a vízen gubbasztó piros jelzőbólyákat. Mögöttük min­den száz méterre ott pihennek a mentőszolgálat fehér csó­nakjai. Mozdulatlanok, mintha tükörsima jégen ülnének. A tenger pihen. Kitombolta magát. Szelíd és békés. Jólla­kottnak látszik. Megkapta a maga áldozatát... Bizalmatlanul szemlélem. Már nem hagyom becsapni ma­gam. Nem hiszek álmosító sze­lídségének .., (Folytatjuk) Fényköpeszkedés a vízben Mamaja új nemzetközi széllodasoiw. A hajdani román király nyaralója. ŰJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSlSZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adralniszlrácló, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01 Előfizetés így évre 31,20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrzlink meg és nem adunk vissza — a lapot külföld számára a Poštový Novinový úrad útján lehet megrendelni Címe: Praha 1, Jindŕlšská ulica 14. — vývoz tlače. K-05*31239

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents