Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-07-02 / 26. szám

Bratislava, 1965. július 2. XII. évfolyam, 26. szám Ara 60 fillér Versenybe lllllllll! kenyérért! Milyenek is a szovjet fiatalok? L. F. ILJICSOVNAK, AZ SZKP KB TITKÁRÁNAK AŽ SZKP K B PLÉNUMÁN ELHANGZOTT "■ BESZÉDÉBŐL A TALLŐSI HALADÁS sző- ben és szemveszteség nélkül vetkezetben működő CSISZ- akarjuk begyűjteni az idei alapszervezet felhívást intézett gazdag termést. A feladat tel­a galántai járás fiatal mező- jesítésében elsősorban a kom­gazdasági dolgozóihoz és a bájnosok, a rendrakók és a CSISZ-alapszervezetekhez, tarlóhántást végzők vesznek hogy lépjenek versenybe a részt. 643 hektár területről nyári munka gyors és szem- akarják begyűjteni a termést, veszteségmentes befejezéséért. 554 hektáron elvégezik a tar­A szünidő kezdetének megmá- A járás mezőgazdasági dolgo- lóhántást és 114 hektár terü­síthatatlan bizonyítéka: kiosz- zői előtt a következő napok- létén vegyestakarmányt vet­tották a bizonyítvány okát. ban fontos feladat fill: idejé- nek. Pionírok sátorvárosa Immár negyedszer találkoztak az ország legjobb pio­nírjai, hogy az iskolaév utolsó és a szünidő első hetét együtt töltsék. Ebben az évben Hluboká n/Vltavou a táborozás színhelye. 1300 fiú és lány jött el ide az or­szág minden részéből. Hlubokát Dél-Csehország gyöngy­szemének tartják, csodálatos természeti szépsége miatt. Ebben a környezetben épült fel a pionírok számára a kis sátorváros, mely 200 hangársátorból, 20 konyhából, meleg vízzel ellátott fürdóző sátrakból és kultúrbe- rendezésekböl áll. Természetes, az orvosi gondoskodás­ról sem feledkeztek meg. A sátorok között valódi utcák és tájékoztató táblák vannak, nehogy valaki a sátorok között eltévedjen. Az első hét kirándulásokkal, üzem- látogatásokkal, sportjátékokkal telt el. A most kezdődő második hét még sokkal mozgalmasabb és tartalma­sabb lesz és szombaton és vasárnap a párt- és kor­mány vezetőivel való találkozással csúcsosodik ki. A munkát alaposan elvégzik és a nyári csúcsmunkát tíz nap alatt akarják befejezni. A fel­adatok teljesítésére vonatko­zóan a következő intézkedése­ket foganatosítják: 1. A FIATAL KOMBÄJNO- SOK, RENDRAKÓK, A TARLÔ- HÄNTÄST VÉGZŐK jelentkez­nek a CSISZ járási vezetősége és a mezőgazdasági termelési igazgatóság hirdette versenyre. KOMBÄJNOSOK: Molnár Ferenc — Czödör Sán­dor ZM 120 ha Horváth Ferenc — Fóro Ferdi­nand ACD 90 ha Egri László — (a GTÄ segít­sége) SK 4 200 ha Akik még segítségre jönnek és azokat is bekapcsolják a já­rási versenybe. A RENDRAKÓK: Kaprinay György — Sándor Mihály csehszlovák gyártmá­nyú traktorral 250 ha Énekes Dezső — Ján Burian 250 ha Csóka Sándor — Jankovics Gyula 250 ha A TARLÓHÁNTÁST A KÖVETKEZŐK VÉGZIK: Helt János DT 54 220 ha Putera József — Janec Antal DT 54 220 ha Komrehel Mihály — Hudák Já­nos DT 54 220 ha Nyári István — Páleník József DT 54 220 ha. A tarlóhántásban szükség szerint segítenek majd a kö­zeli szövetkezeteknek is, amennyiben a terven felüli vállalásokat otthon nem telje­síthetik. További intézkedések: A műhelydolgozők arra kö­telezik magukat, hogy az ara­tás idején minden javítást te­kintet nélkül az időre ponto­san és jó minőségben végzik el. A szövetkezet a csúcsmunkák idején készenléti csapatot szervez, amely brigádsegítsé­get nyújt. I ljicsov elvtárs június 18-án az SZKP KB plenáris ülé­sén tartott beszámolójá­ban kiértékelte az SZKP-nek XXII. kongresszus óta kifejtett tevékenységét és sok kezde­ményező indítványt tett arra vonatkozólag, hogy miképp le­hetne még jobb minőségű munkát elérni az építés min­den szakaszán. A fiatalokról és arról, hogy milyen helyet töltenek be a szovjet társada­lom nagy feladatainak teljesí­tésében Iljicsov a következő­ket mondotta: „Tudjuk, hogy húsz év múlva majd milyen anyagi értékek állnak rendel­kezésünkre, de milyenek lesz­nek az emberek, milyen erköl­csi elveket vallanak majd? Milyen lesz a lelkiviláguk azok­nak, akik ma a bölcsődékben játszadoznak, az iskolapadok­ban ülnek a főiskolákon tanul­nak, a fegyveres erők kötelé­kében szolgálatot végeznek, az ifjúsági brigádokban, az üze­mekben az építkezéseken, a földeken és a különböző intéz­ményekben dolgoznak? Ezek a kérdések fölötte időszerűek és életfontosságúak. A kérdésekre már most kell megadni a választ, halasztga- tás nélkül, anélkül, hogy arra bíznánk magunkat, amiről ál­talában azt mondjuk, „hogy majd csak elintéződik“. A mai fiatalok néha arra panaszkodnak, hogy az idősebb nemzedékeknek szerencséjük volt, hogy a for­radalom és a polgárháború hős éveiben éltek, gigantikus üze­meket építettek, felszántották a magántulajdon ősi mezsgyéit, felépítették a szocialista tár­sadalmat, felmorzsolták a fa­siszta megszállókat. Valóban, az idősebb nemze­dékek élete tele volt forradal­mi romantikával és példátlan hősiességgel. A kelet-szlovákiai síkság vízrendészeti munkálatai hatalmas feladatot rónak a mű mérnökeire, technikusaira és munká­saira. 1966-ig el kell érniük a belvizek lecsapolását, az ár­vízveszély teljes leküzdését és elegendő vizet biztosítani a mezőgazdaság és az ipar számára. Az építőket modern gépi berendezések segítik. Ilyen a képünkön látható ES jelzésű lépkedő exkavátor, mely három és fél köbméter földet emel fel egyszerre. Óriás vízturbinák Szovjet mérnökök a jelenleginél lé­nyegesen nagyobb vízturbinákat ter­veznek. A jelenle­gi legnagyobb szovjet vízelekt­romos generátor 264.7 megawatt teljesítményű. A Jenyiszejen épülő krasznojarszki víz­erőműben már tíz olyan generátor működik majd, amelyeknek telje­sítménye eléri az 590 megawattot, de a szajanszki vízerőműben még ennél is nagyobb, 800 megawattos generátorokat he­lyeznek majd üzembe. A hatal­mas vízturbinák megszerkesztésé­ben sok nehézség­gel kell megküz­deni. Gondot okoz­nak a turbinák ha­talmas méretei, a szükséges szilárd­ság biztosítása, az üzem közbeni hű­tés, továbbá az óriási alkatrészek helyszínre szállítá­sa. A szovjet tech­nikusok e nehéz­ségek leküzdésére megváltoztatták a generátorok eddigi geometriáját, s új gyártási technoló­giákat fejlesztet­Vajon a mai fiatalokra kisebb hősiességek várnak? A szovjet nép olyan magasságokba törtet, mint még senki. A mai nemze­dék történelmi küldetése az, hogy felépítse a kommuniz­must és feltárja az odavezető utat az egész emberiség szá­mára. Vajon ez nem jelent ki­sebb feladatot? A fiatalok nagy lelkesedéssel fogadták a párt felhívását. Az üzemekben, a szűzföldeken, a tudomány és kultúra terén, a világűr felderítésében a fia­talok növelik hazánk erejét és dicsőségét. A szovjet ifjúság lelkesedik a munkáért, a haza­fiasságért, az internacionaliz­musért, a kommunizmus nevé­ben tettek után vágyódik. A nép büszke a fiatalokra. E gyes párt-, kormány-, szakszervezeti, Komszo- mol-, és más szervezetek visszahúzódtak a nevelés nehéz és fontos feladatától és csökö­nyösségből már elavult mód­szerekkel igyekeznek a fiatalok szívére és agyára hatni. Köz­ben azonban sok minden meg­változott, az idő halad és egy egész új nemzedék nő fel. A mai fiatalok nem a saját ta­pasztalatukból tudják, hogy mi az osztályharc, mit jelent az éhség, a munkanélküliség, a nemzetiségi megkülönböztetés, mi az igazságtalanság, mit je­lent az egyszerű ember meg­aláztatása, nem szorultak még arra, hogy fegyverrel a kezük­ben védelmezzék életüket és a haza szabadságát. De ezt senki sem róhatja fel a fiata­loknak. Ha kell, akkor megis­métlik az apák és nagyapák hőstetteit. Ä mai fiatalok mind írástu­dók, tudásszomj fűti őket, tisztában akarnak lenni a világ jelenségeivel és mindenről önálló véleményt szeretnének alkotni. Ez ma egészen természetes és rend­jén van. A fiatalok azonban hajlamosak a túlkapásokra és gyakran forrófejüek. Higgadt, megfontolt tanácsra van szük­ségük és ilyen tanácsokkal rendszeresen el is látják őket. Előfordul azonban az is, hogy ezek a tanácsok nem érik el őket és a fiatalok gyors meg­gondolatlan következtetésekre jutnak, a politikai éretlenségü­ket hangos szólamokkal és ni­hilista pózokkal helyettesítik. A szocialista embert a leg­jobban az eszmeiség, hazafiság, szerénység, becsületesség, fe­gyelmezettség és az idősebbek iránti tisztelet jellemzi a lég- jobbam Teljes idény a Balatonon. A tihanyi móló. H a fecskét látok, mindig az elsüllyedt gyer­mekkor képe villan fel bennem. Ott állok a nagy sárga külvárosi ház udva­rán Látom a poros akáco­kat, ahogyan féltő gonddal hajolnak a ház fölé a zöld- arany napsütésben. Szürke macska nyújtózkodik lustán, és az eresz felé hunyorog, ahol villásfarkú fecskepár fészke látszik. A fészekben éhes fiókák fogadják hangos csiviteléssel apjukat, anyju­kat, „akik“ szorgalmasan hordják nekik a kövér le­gyeket. Látom Fülöp bácsit, aki kék színű altiszti ruhában büszkén lépked a leánderes udvaron, mert neki „fix“ állása van, és a gyerekei mindig zsíros kenyeret ehetnek. Ó, hányszor iri­gyeltem én akkoriban a zsí­ros kenyeret! Apám ugyanis sokszor lézengett otthon munka nélkül. Ilyenkor ült a kis zsámolyon, kezében az újsággal és hevesen politi­zált Csepec bácsival, az asz­talossal. — Könnyű a fecskéknek! — sóhajtotta keservesen az apám, és erős, kérges kezé­vel olyan lágyan simogatta meg fejemet, mintha csupa- csupa puha ■ bársonnyal lett volna kibélelve a tenyere. Ilyenféle képek villannak fel bennem a messzi múlt­ból, és tisztán hallom ű szomszédos kovácsműhely­böl kizuhogó kalapácsütések zaját. Mintha az ott égő tűz vörös fénye is átsütne a le­hullott évek vastag avarja alól... Tavaly ősszel új lakásba költöztem. A lakásom ajtaja felett nagy örömmel fedez­tem fel egy fecskefészket. — Igazi fecskefészek? — kérdezte Marili, a leányom, hitetlenkedve. — Biztosan igazi! — bí­zóit benne Laci fiam, és ettől kezdve a hosszú télen és a hűvös tavaszon át együtt vártuk a fecskéket. — Hol késhetnek? — kér­dezle aggódó gyötrődéssel csaknem naponta a leányom. Valahol Afrikában — nyugtatta szakértelemmel. Laci. és az iskolai térképen, átszelve a Földközi-tenger « kék vizét, biztosan csúszott a fecskék útját mutatva a vékony gyerekujj. Boldog örömmel néztem a vitatkozó gyerekeket, akik jóízűen uzsonnázták a sza- lámis vajaskenyeret. Aztán megtörtént a csoda. — Megjöttek a fecskék! — hangzott harsogva a gyermekek kiáltása a városi bérház lépcsöházában éppen olyan csengéssel, mint haj­dan a mi kiáltásunk a kül­városi ház leánderes udva­rán Néztem a két örvende­ző gyereket, és mintha egy­kori magamat láttam volna örülni a fecskéknek, együtt az öt eg lakatos segéddel, az édesapámmal. Közben ezt gondoltam: Vajon, ha meg­nő a két gyerek, és fecskét látnak, eszükbe jut-e hajda­ni gyermekkoruk? Bennük az elsüllyedt gyer­mekkor képei egészen má­sok lesznek. A fecskékről eszükbe jut majd a nagy bérház, amelynek lakásaiban villanylámpák szórják bűvös fényüket és rádió hangja adja tudtukra a világ új csodáit. Eszükbe jut majd a mindig mosolygó Bartos néni, aki szép időben ki- akasztja a „gangra“ a pa­pagájok kalitkáját. Talán Göncziékre emlékeznek, akiknél először láttak tele­víziót, vagy hallják majd a trolibuszok surrogását a ház előtti tükörsima aszfalton. Vagy felcsendül majd a messzi múltból a jeges és a szódás elnyújtott kiáltása. Ki tudja? Minden más lesz bennük, és mégis minden hasonló lesz. En ott porla­dok majd, ahol az apám; a fecskék valahol Afrikában késnek együtt a késlekedő tavasszal, és talán majd az ö gyermekeik hangja harson fel, ha megérkeznek... De a fecskék akkor is az élet folytonosságát fogják jelen­teni. FEHÉR TIBOR f ■'■■■ -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents