Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-07-02 / 26. szám
A jövő évben elnöki választá sokra kerül sor az Egyesült Államokban. Kennedy elnök bi zonyára számol is a lehetőségekkel. Ha erélyesen fellép a déli államok fajgyűlölői ellen, elveszíti szavazatukat. Ha viszont félmunkát végez, hasonló helyzettel számolhat az északi államok néger választóinál. Ám mindezeken kívül még eggyel számolnia kell: az Egyesült Államokban uralkodó fajgyűlölet, nemcsak a fekete Afrika népeit, de minden színes bőrű népet gondolkozásra késztet az amerikai demokrác ia felől. Mert mit is szólhat egy egyszerű afrikai ezekhez a felvételekhez. A fenti kép: Néger az utca kövezetén. A lenti kép: Akcióban a rendőrség. KENNEDY NSZK-BELI SZEREPLÉSE némi csalódást keltett a hidegháború körében. A nyugati polgári sajtó meglehetős egyöntetűséggel hangsúlyozza. hogy az amerikai elnök „nem ugrott be Ade- nauernak“. A New York Times a Fehér Ház urának első nyugat-németországi megnyilatkozása kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az elnök és Adenauer kancellár állásfoglalása között meglehetősen nagy különbség mutatkozott. Az amerikai fővárosban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a lap bonni tudósítója éppen ezt a motívumot emelte ki, s ebből arra következtetnek, hogy a tudósítás bizonyos mértékig sugalmazott volt. A New York Times múlt keddi száma vezércikkben figyelmezteti az elnököt, vigyázzon minden szavára s ne tegyen teljesíthetetlen ígéreteket. Az angol és francia polgári lapok egyaránt úgy értékelik a bonni megbeszélésekről közreadott nyilatkozatot, mint Kennedy sikerét. A londoni Daily Mirror szerint a dokumentumból kitűnik, hogy Adenauer nem tudta új kötelezettségvállalásra rávenni vendégét. A Daily Express arra céloz, hogy a két vezető megbeszélései nem voltak teljesen súrlódásmentesek. Londoni értesülések szerint Bonnban nem tetszett az elnöknek az a kijelentése, hogy Németország újraegyesítésére pillanatnyilag nincs kilátás. Párizsban a köz-* leménynek a leszerelésre és az atomkísérletek megszüntetésére vonatkozó megállapítását könyvelik el Kennedy sikereként. A Nation úgy tudja, hogy az amerikai elnök a Kelet és a Nyugat közeledésének időszerűségét hangoztatta Adenauer előtt. A párizsi Liberation és az olasz kommunisták központi lapja, az Unita azonban óv attól, hogy túlságosan is rózsaszínben lássuk Kennedy európai működését. Az Unita ebben az összefüggésben arra utal, hogy a többoldalú atomerö terve, amelyet Kennedy igyekszik elfogadtatni vendéglátóival, nemigen egyeztethető ösz- sze az „enyhülés stratégiájával", amelyet június 10-i beszédében meghirdetett. AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE Alapokmánya elfogadásának 18. évfordulója alkalmából cikket közöl a Pravda, amelyben megállapítja, hogy a második világháború óta végbement alapvető változások, valamint a béke és a szocializmus táborának megerősödése visszatükröződik az ENSZ-ben is. A Szovjetunió politikáját érintve, a Pravda hangoztatja, hogy az ENSZ éppen ennek a politikának a hatására hozott olyan határozatokat, amelyek megvalósítása alapvetően megváltoztatná a nemzetközi helyzetet. Ilyen például az általános és teljes leszerelésről szóló határozat, továbbá a gyarmati országok és népek függetlenségét követelő deklaráció. A Pravda hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió mindent elkövet az általános és teljes leszerelés megvalósítása érdekében, de a nyugati hatalmaknál süket fülekre talál minden békeszeretö javaslat. A nyugati hatalmak azt tartják szem előtt, hogy a leszereléssel kapcsolatos bármilyen megállapodásból egyoldalú katonai fölényt szerezzenek. A cikk megemlíti továbbá, hogy a gyarmatosítók az ENSZ-dekla- ráció végrehajtását folytonosan szabotálva, megtagadják számos nép függetlenségi követelésének kielégítését, sőt, arra törekednek, hogy gazdaságilag ellenőrizzék és háborús tömbökbe rántsák be a fiatal ázsiai és afrikai államokat. „Az alapokmány szigorú és pontos betartása az ENSZ sikeres tevékenységének alapköve“ — írja befejezésül a Pravda. Az ENSZ csak abban az esetben támogathatja és szilárdíthatja valóban hatékonyan a békét és a biztonságot, ha valamennyi tagállama becsülettel betartja az alapokmányok sarkalatos tételeit. Baloldali áramlatok Európában Az olaszországi kommunisták választási győzelme, a kevésbé szembetűnő, de nem kevésbé fontos változás, amely Franciaországban a kommunisták és a szocialisták között új és jobb kapcsolatokat teremtett, az a körülmény, hogy Nagy-Britanniában csődbe kerültek a konzervatívok — akik 12 év óta tartották a gyeplőt — ezek a jelenségek, amelyek a nemzetek szempontjából nagy fontossággal bírnak ösz- szefoglalva arra mutatnak, hogy egy bizonyos nemzetközi irányzat válik uralkodóvá. Abban az Európában, amely a különböző monopóliumok csoportjait akarja „egyesíteni“, minden csoportot a maga módján és a maga előnyére — — Támaszpontok A New Age című lap, az Indiai Kommunista Párt hetilapja, felhívja a figyelmet arra, hogy a szocialista országok ellen irányuló amerikai haditámaszpont-háló- zat további kiépítése céljából a washingtoni Pentagon figyelme most a fejlődésben levő új országokra irányul. Az indiai-kínai határkonfliktust az amerikai hadügyminisztérium arra próbálta kihasználni, hogy amerikai ellenőrzés alatt álló légvédelmi rendszert kényszeresen rá Indiára, és így amerikai légitámaszpontot létesíthessen India területén. Most, az Egyesült Államok kormánya arra az elhatározásra jutott, hogy az Indiai-óceánon és Mauritius szigetén katonai támaszpontot, a Seychelles- szigeteken pedig Polaris- rakétákkal felszerelt tengeralattjárók számára alkalmas támaszpontot épít. megállapíthatjuk, hogy a baloldali erők megszilárdultak. Sokan azok közül, akik igaznak vélték azt, amit igaznak akartak tartani, az olasz választás után feltették a kérdést: hát vajon Olaszországban is létezett gazdasági csoda? Csodálatuk annál inkább nőtt: hogyan lehetséges, hogy a kommunisták mégis egy millióval több szavazatot kaptak? Palmiro Togliatti ehhez a következőket fűzi hozzá: „Olaszország jelenleg feltűnő gazdasági és szociális változásokon megy keresztül. Ez a folyamat azonban egy olyan társadalmi rendszerben megy végbe, amelyben a nagytőke és a konzervatív politikai érők uralkodnak. Ennek következtében ez a folyamat több új problémát hoz felszínre és a régi problémákat nem oldja meg. A fejlődés sok szociális ellentétet is hozott magával és kihangsúlyozza az igazságtalanságokat, sőt azokat egyenesen kipellengérezi. Ezeket azonban az adott társadalmi rendszerben eltávolítani nem lehet. Ezért szemmel látható, hogy hatalmas erők összpontosulnak és több szociális intézményt igyekeznek létrehozni. Reformokat követelnek, de ezek az erők egyúttal forradalmi erővel bírnak. Pontosan meghatározott demokratikus és szociális jellegű követelményeket állítanak fel. De ezek az erők forradalmi erők is, Mert ellenállnak az uralkodó osztálynak, amely eltökélten konzervatív és kézzel-lábba! tiltakozik az ellen, hogy az országot egy új társadalmi osztály vezesse.“ Olaszország Kommunista Pártja már évek óta harcban áll, és áldozatosan küzd a kitűzött célokért. A harc eredménye az, hogy hasonló követelményekkel lépnek fel a szocialisták és a baloldali keresztény-demokraták is. Mi tartotta vissza a balközép kormányt attól, hogy ne csak beszéljen a reformokról, hanem keresztül is vigye őket? Ez a politika készítette elő a kommunisták választási győzelmét. Az a kísérlet, hogy ezt a politikát a választások után folytatják, ezekben a napokban a háború utáni történelem legnagyobb parasztmozgalmát indította el. Erről „a fordított irányú politikáról“ Togliatti ezt mondta: „Mi a győzelmünket úgy fogjuk fel, hogy az egy komoly politikai válság első fázisát jelenti, amely kétségtelenül még drámaibb fordulatokban nyer majd folytatást. A' kilátások szerint a helyzet határozottan a mi javunkra dől el.“ „Eljön az a nap is, amikor a szocialistákkal való egység valóban tökéletessé válik. Mert a munkások egysége nélkül semmi se történhet.“ így nyilatkozott e napokban Guy Mollet, Franciaország szocialista pártjának főtitkára is, aki még néhány évvel ezelőtt de Gaulle uralomra jutását szorgalmazta. És a kommunistákkal való egységgel szemben előnybe helyezte. Sok tapasztalatra volt szüksége, míg erre a belátásra jutott. Az utolsó választásoknál a szocialista párt vezetői, akik nem is olyan régen azt hangoztatták, hogy Franciaországot meg kell védeni a kommunistákkal szemben és csak úgy menthetik meg, ha de Gaulle-t szolgálják, most a parlamentben való képviseletüket csak a kommunisták segítségével tudják megmenteni. Nem fontos, hogy Guy Mollet ma célszerűségből vagype- dig belső meggyőződésből beszél így. De száz meg százezer szocialista és kommunista egymáshoz való viszonya, különösen a szakszervezetekben, sokkai, de sokkal szorosabb lett. A bányászok nagy harca bebizonyította: a teljhatalommal felruházott de Gaulle se veszi fel a versenyt azzal a hatalommal. amely akkor jön létre, amikor a munkásmozgalomban egység uralkodik. A szocialisták vezére Jacquet első ízben mutatott rá arra, hogy a szocialisták a kommunisták segítségével kormányt alakíthatnak. Nagy-Britanniában is érdekes jelenségekkel találkozunk. A konzervatívoknak 12 év alatt sikerült gazdasági pangást előidézni, a háború után a legnagyobb munkanélküliséget, a legnagyobb hadikiadásokat elérni, a nemzetközi politikában a legkisebb szerepet játszani és a NATO-ban mint „Amerika első európai szövetségese“ a helyet Nyugat-Németországnak átadni. A választási eredmények az utóbbi időben egész Európában bal oldalra billentek. De vajon a Labour-kormány válóban fordulatot jelentene-e baloldal felé sikeres választások esetén? A párt Wilson vezetése mellett úgy látszik már nem ugyanaz a párt, amelyet Gaits- kell vezetett. Erre vallanak Wilson kijelentései is, miszerint további államosításra kerülne a sor, és az atommentes övezet létesítésére vonatkozólag is kedvezően nyilatkozott. Másrészt viszont árnyékot vet Wilson azon vallomása, hogy a NATO „központi szerepet játszik“. Hogy Nagy-Britannia a Labour-párt esetleges vezetése mellett mennyire haladna majd előre, aet a jövő mutatja meg. Verwoerd optimizmusa és a valóság Verwoerd, a fajüldöző diktátor januárban büszkén jelentette ki. hogy a „dél-afrikai fehér nemzet megszilárdította uralmát, ugyanakkor azonban a kormány politikája következtében az afrikaiaknak és más színes bórüeknek is kilátásuk nyílik a boldogságra“. A helyzet „szilárdságáról“ az egy hónappal később nyilvánosságra hozott döntésből következtetni lehet: szükség esetén kétszeresére emelik a fegyveres erők létszámát. A fehér családok felfegyverzésének tervét is kidolgozták, mivel a hadügyminiszter szavaival élve, kettős veszély fenyegeti a hatalmon levőket: az afrikaiak megmozdulásai és a hadseregen belüli felkelés lehetősége. Márciusban összeesküvéstől való félelmükben riadókészültséget rendeltek el több alakulatnál. A külügyminiszter ekkor jelentette ki: az állam jövője „sö- tétebb, mint ahogy az emberek gondolják“! Áprilisban több helységből összetűzéseket jelentettek. Májusban 70 éven felüli embereket is kiképzésre hívták be a négerek elleni harcra, júniusban már zsebben hordható könnygáz-bombákat árultak — csak fehéreknek“. S a színes bőrűek? Életbeléptették a reájuk vonatkozó „akasztófa-törvényt“, amely halálos ítélettel bünteti a legkisebb ellenállást is. A parlament jóváhagyta a „börtön, büntető eljárás nélkül“ törvényt, amely a feketéket teljesen kiszolgáltatja a rendőrség kénye- kedvének. íme, milyen kilátás nyílik Verwoerd államában a feketék boldogságára. Az országban nö az ellenállás. A nemzetközi tiltakozó mozgalomnak az afrikai államfők értekezlete adott újabb lendületet. Az Addisz Abeba-i határozatok a Dél- afrikai Köztársaság elleni szankciókra szólítottak fel. A szudáni kormány már meghirdette a Verwoerd-rend- szer gazdasági és diplomáciai bojkottját, és több ország készül hasonló lépésre. A fajüldözők vereséget szenvedtek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet legutóbbi ülésén is, amelyen megvonták delegátusaiktól az elismerést. Több afrikai ország harcot indított a Dél-afrikai Köztársaságnak az ENSZ-böl való kizárásáért. A nyugati szövetségesek még megpróbálják fegyverrel és diplomáciai trükkökkel menteni dél-afrikai partnerüket, de fokozódó ellenállásba ütköznek. Mindez azt bizonyítja, hogy Verwoerd januári optimista beszéde minden alapot nélkülöz. Rendszere belföldön féktelen terrorra épül, és külföldön is mindinkább elszigetelődik. A feláldozott nemzedék B arátom, azok voltak a szép idők, amikor ördögök voltunk, igazi, pokolból jött ördögök. Előttünk semmi sem volt lehetetlen“. A fent idézett mondatig olvasta el egy brémai iskola 15 éves növendéke a könyvet, amikor a tanár kivette a kezéből. Nemcsak azért figyelmeztette a fiút, hogy a tanítási idő alatt olvasott, hanem leginkább azért, mert a könyv a háborút dicsőíti. A tanár ezután a háború borzalmairól beszélt. A fiú, akit Hochnak hívnak, egyáltalán nem lepődött meg, hanem határozottan kijelentette: „Nincs minden úgy, ahogy a tanár úr mondja. Az embernek csak hidegvérűnek kell lennie és akkor győzni tud. Erről beszél a könyv írója a befejező részben“. Az említett iskola tanárai sok ilyen jellegű könyvet vettek el a diákoktól. Ismétlem, nem azért, mert a.2 óra alatt olvastak, hanem azért is, mert pl. P. Hausseren, „Az SS fegyvereivel támadunk" című könyvében szóról szóra a következőket írja: A háború szép kalandokkal ajándékozza meg az embereket. A háborúhoz jó technika és nyugalom kell. A győzelem után, ha végignézel a megsemrriisítetteken, örömmámorban úszol. A harc nem más, mint foglalkozás. Csak jól kell tudni véghezvinni. A szülők már többször tiltakoztak az ilyen jellegű könyvek kiadása ellen, de hivatalos köröktől azt a választ kapták, hogy ilyen kiadóvállalat kevés van'" és előbb utóbb az a kevés is a saját szennyébe fog belefulladni. Sajnos a valóság az, hogy ezek a kiadóvállalatok már elárasztották rémregé- nyekkel a könyvpiacot és a könyvek nap mint nap fertőzik az ifjúságot. A cél világos. A cél az, hogy a legfiatalabbakat készítsék elő a háborúra. Tehetetlenek a szülők, tehetetlenek a tanárok. Az ifjúság vérébe fölszívódott a szenny és a piszok. A hivatalos körök terve célszerű. E szellem hatja át a történelemtanítást is. És az eredmény? Egy 11 éves kislány házi feladatában a következőket írta: Hitler a legnagyobb hadvezér volt. Gondoskodott a munkásságról, kenyeret teremtett az embereknek, Ankétot rendeztek néhány nyugatnémet iskolában arról, hogy mi érdekli a diákokat a történelemből. Egy 12 éves fiú így felelt: Érdekel az, hogy ki az erősebb a háborúban és hogyan tud egy nemzet a háború befejezése után újra lábraáll- ni. A háború, a brutalitás és az erkölcstelenség témái azok, amelyek az iskolán kívül hatnak a nyugatnémet ifjúságra. Nemcsak a könyvek és a folyóiratok, hanem elsősorban a film és a televízió, valamint a különböző ifjúsági szervezetek rendszeresen és tervszerűen beleoltják az ifjú szívekbe a gyűlöletet a haladás, a kommunizmus ellen. A nevelők nem mások, mint a volt Hitlerjugend tagjai, akik a lidicei tragédiát úgy magyarázzák az ifjúságnak, hogy Lidicén igazságosan büntette meg a Vezér azokat, akik gyilkosokat rejtegettek. A z ifjúságot könnyű meg** mérgezni. A mérget nem porokban adagolják, hanem könyvekben és a televízióban. Ez a méreg a legveszélyesebb, mert belemar az emberi lel- kekbe. Csodálkozhatunk-e mindezek után azon, hogy Nyugat-Németországban egyre szaporodik a bűnöző fiatalkorúak száma. Csodálkozhatunk-e azon. hogy a bíróság előtt egy 15 évek. fiú a következő kijelentést tette: Nem értem, miért ülök éppen én a vádlottak padján, hiszen majdnem minden gyermeknek pisztoly van a zsebében. Keli-e ehhez bővebb magyarázat?' (ki) — Huiigának mulatsága? — Nem, százados úr Ideális katonai előképzés.
