Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-04 / 22. szám

\

Rengeteget cikkeztek már újságjaink a fiatal mezőgazdasági szakemberek kérdéséről. (Legutóbb Tőzsér Árpád irt a Hét hasábjain a már kész szakemberek problémáiról.) Mi cikkünkben élőbbről kezdenénk a dolgok elemzését. A mezőgazdasági iskola és diáksága életénél, tanulási, szórakozási és lakás- körülményeinél.

Mert ezek a körülmények is közrejátszanak a fiatalok vonzásában vagy kiábrándításában a mezőgazdaságból.

Kiválasztottuk a Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolát. amely az ország talán egyik legrégibb mezőgazdasági iskolája. (Még 1896-ban nyílt meg, s amint az iskola igazgatóhelyettese Kiss Ferenc elvtárs mondotta: „Hatvanhét éve folyik már itt a mezőgazdasági oktatás".) Jelenleg 344 diák tanul az iskolán (ebből 83 táv- úton). A bentlakók (261 diák) öt internátusnak nevezett, de semmiképpen sem internátusra hasonlító épületben lakik. Kiss elvtárs szerint:

— Nagyon nehéz az ellenőrzés is (a tanulmányi idő alatt), mert ez az épület csaknem egy km-es körútvonalon helyezkedik el.

No, de nem erről akarunk írni, hanem az internátusról, magyarul diákszállásról, diáknyelven intriről.

A könnyebb megértés végett már most, az elején elmondjuk, hogy már vagy tíz éve állandóan tervezik egy új diákszálló (9,5 millió koronás költség- vetéssel, háromágyas szobákkal) építését. Sőt ennek már

1958-ban állnia kellett volna. Akkor azonban az egészet elvitte a nemzetközi helyzet.

— Azóta minden évben volt ígérgetés, volt remény, de idén még az sincs. Igaz, már úgyse hinnénk el, csak ha itt lennének az építők — mondotta az egyik tanító.

Sőt, idézték egy járási vezető elvtárs „aranymondását" is, aki kint járt ellenőrzésen: „Én a fiamat nem adnám ebbe az internátusba." (Hogy miért? A jóformán alap és szigetelés nélkül épült falak nedvesek, mindenütt kiütközött a salétrom, húsz, tizenhat-tizenheten laknak egy ajtó mögött. A fiúk és leányok legnagyobb igyekezete mellett is bűz, szenny, betegségfészek, bacilustanya a 65 éves épület.) Hogy miért nincs idén még Ígéret sem? Az átszervezés miatt. Csodálatos valami az az átszervezés. Any- nyiszor megcsináltuk már és sohasem oldottunk meg vele semmit. így van ez az iskola

esetében is. Először a kerület irányítása alá tartozott, akkor onnan lehelyeződött a járás mezőgazdasági osztályának fennhatósága alá. Átszerveztük a járás iskolaügyi osztályára s most átszervezzük újra (vissza) a kerület iskolaügyi fennhatósága alá.

Csodálatos. Szédítő és szédületes. Az ígéret elmaradása pedig abban rejlik, hogy a járás már nem, a kerület pedig még nem foglalkozik az iigy- gyel. (Majd csak összedőlnek azok az épületek és akkor észreveszik illetékes helyeken, hogy emberi körülmények illetik meg a komáromi mezőgazdasági iskolában tanuló fiatalokat is.) Ennyit az elején.

A FERÓBAN

Rá ez Józseffel (nem Rácz Laci ükunokájával) egyszerűen Rácz Józseffel, az iskola negyedikes diákjával járom az internátust. Először a negyedikesek tanyáját nézzük meg. Mosdó: megeresztem a csapokat, csurog a víz — minden irányba. Ránézek Lacira.

— Nem mindig van így — mondja nyugtató hangsúllyal — Télen nem csurog, be szokott fagyni. Elképedni sincs időm, ugyanis közbeszúrja, hogy lesz még itt más is és tovább vezet. Szekrényszoba, majd az első diákszoba — a péró. Füstös, nedves falak, rozoga ablakok, itt-ott a falon mintha csak a füstfel lepett festés élénkítését szolgálná, salétromrózsák, kilenc ágy. Ebből nyílik a következő szoba, amelyben heten laknak. Wimmer Zoli, Boros Lacival éppen súrolnak — nyírfaseprövel.

— Másfajta nincs — mondják. — Seperni is ezzel szoktunk.

A „páráról“ még majd elfelejtetteni. — Télen délután egykor kezdik a fűtést, a kályha ötig füstöl, akkor kiszellőztetnek, s öttől aztán melegít. Reggelre persze bederesednek az ágyban, de nemcsak ők. Ez jellemző itt minden szobára. A rozoga kályhákkal alig lehet kifüteni a szobát, s reggelre a rossz ajtók, ablakok s a nedves falak azt a kevés meleget is elszívják.

AZ IVÖVTZ - FOGALOM

— Gyerekek, szomjas vagyok. Nincs egy kis vizetek? — mondom nekik.

— Van. Hogyne. Csuda jó, zamatos — s nevetnek. Wimmer hozza a kanosát.

— Nézze meg. Mi már megisszuk, megszoktuk.

— Mi ez benne?

— Verébpiszok, trágya. De csapból jön.

Mindig azt hittem, hogy vasból van a gyomrom. Tévedtem. Gyorsan elfordulok s káromkodom egyet magamban, hogy ezt azért már mégsem szabadna. Vajon vizsgálta-e orvos ezt a vizet? Nem isznak-e vajon ezek a gyerekek valamiféle kolerát magukba ezzel a vízzel? Szeretném, ha valaki megnyugtatna.

A SZOBA ELŐTT

Az elsősök tanyája csodálatos valami. Az ember belép az ajtón az előbbi tapasztalatok után már a lehető legrosszabbra is felkészülve, mégis csaknem hanyattlöki az ősrégi WC-böl kiáradó bűz. Közvetlen közelben pedig a szobába vezető ajtó. Benyitunk. Három szoba következik egymás után, vagyis az egy bejáraton húszán közlekednek. Sivár és szomorú minden. Valaki azt mondja:

— Százéves kályhákkal fűtöttünk — micsoda melegség. Félnapi fűtés után is rá lehet ülni.

— A WC-szag nem zavar benneteket ?

Legyintenek. Erről már nem is érdemes beszélni — körülbelül ezt jelenti a mozdulatuk.

— Nincs pénzünk kölnire, különben lekölniznénk — jegyzi meg egyikük.

Senki sem nevet.

A fiúk tanyáját járva ilyen és még kirívóbb esetek egész halmazával találkozik a szemlélő, És önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogyan tudnak vajon tanulni, élni ezek a gyerekek. Én azt mondanám rájuk, hogy hősök. S a lányok szállása sem sokkalta kellemesebb.

EGEREK (BÉKÄK) ÉS EMBEREK

Hogy a lányok internátusába beléphessek, át kellett ugor- nom a vizesárkot, melyet védelmükre s gondolom a régi komáromi hagyományokra való tekintettel a bejárat elé húztak. Ezt meg is mondtam Wimmer Zolinak s még szerencsém volt, mert különben továbbra is a fenti tévedésben élnék, ő világosított ugyanis fel, hogy az semmi más, minthogy az emésztőgödör megtelik és aztán szépen kifolydogál az ablak alá s körül a házon a szennyvíz. ■

Bent, mint a fiúknál azzal a kis különbséggel, hogy a lányok valamivel lakályosabbá tudják enyhíteni szobájuk komorságát. Belépsz az első szobába (hatan laknak benne) az ebből nyíló másik szobába (négyen lakják) s a megint ebből nyíló következőbe s végre az utolsóba, ahol tíz elsős kislány lakik. (Valamikor tizenheten laktak.)

Egerek, békák, hangyák és nyáron a legyek légióival kell napról napra s éjszakáról éjszakára megküzdeniük. Csuda érdekes dolog. Takarodó után klasszikus egérkoncert, hajnalban: békadzsessz ébresztő a falrepedésekből és az ablak alól. Micsoda gyönyörűség, micsoda élvezet. Aztán — három szoba, egy seprő. Aztán — a hangyamilliárdok belemásznak az ételbe. Aztán — a talp alatt megroppannak a svábbogarak. Aztán — a rothadó szennyvíz az ablak alatt. Aztán — „sajnálom hölgyeim és uraim, engem nem érdekel".

• * *

Szóval egyelőre ennyit a körülményekről, a komáromi élvezetekről (vannak persze pozitívumok is, úgy mint a saját maguk igyekezete, lakályosabbá, szebbé tenni, ami van). Úgy gondoljuk azonban ennyi is elegendő kellene, hogy legyen az évek óla húzódó inter- nátus építéséhez. Mert ez nemcsak a komáromi iskola ügye, hanem egész Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeié, sőt országos ügy, mivel az, hogy lesz-e több szakember vagy sem, mezőgazdaságunk sorsának további alakulását, fejlődését is magában hordozza.

Feltehető a kérdés: miként akarhatjuk, hogy — s erre még cikkünk elején utaltunk — egyre több fiatal szakember kerüljön szövetkezeteinkbe, ha már az iskolában ilyen élet- feltételek közé dobjuk őket? (Mit várjanak akkor a falutól?) Említettük már, hogy a körülményeknek, a lakás- és kulturális viszonyoknak fontos szerep jut a fiatalok vonzásán ban és taszításban a mezőgazdaságot nézve. Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mezőgazdasági iskolákba jelentkezők legtöbbje hivatásszeret étből választja az agronó- musi vagy zootechnikusi pályát. (S nem mint korábban, hogyha máshová nem vették fél, hát ment ide.) S a komáromiak éppen azok, akik ezt az állításunkat igazolják, mert nagy-nagy szakma és hivatásszeretet nélkül kötve hiszem, hogy kibírnák — más iskolákhoz viszonyítva — a középkori viszonyokat. De azért közel sem lenne szabad ennyire visz- szaélni hivatásszeretetükkel.

Az illetékesek, akik kézben tartják ezen áldatlan helyzet megoldásának kulcsát, reméljük, hogy hitelt adnak cikkünknek. De ha talán mégsem?'. Mi is voltunk Komáromban ...

TÖTH ELEMÉR

Erősödik a szövetkezet

Az egészben nem az a különös, hogy a galsai szövetkezet (losonci járás) az állattenyésztési termékek eladási tervét száz százalékon felül teljesíti, mert hisz ezt több szövetkezet is bebizonyítja, hanem az, hogy az ezelőtt kullogó gazdaság törekedik fölfelé. Mert mi a helyzet?

Amióta B o 1 y o s Géza átvette a vezetést, (a tagság sokat nyert, hogy őt választotta meg elnöknek) javulás állt be a gazdaság életében. Több a takarmány s ez meglátszik az

állattenyésztési termékek termelésén. Az idén tejből, tojásból és a húsból időterv szerint megy az áru a piacra, sőt a szövetkezet a vártnál többet ad el, míg az előző években ilyenről szó sem lehetett. Szóval papírra kívánkozik a megváltozott viszonynak legalábbis a vázlatos lejegyzése.

Először is az elnöknek mindenkihez van egy-két közvetlen szava. Legyen az traktoros, állatgondozó vagy gyalogmunkás, mindegyikkel szívesen szóba áll és a megszólítottak

válaszából is kitűnik, hogy a nem falubeli ember megnyerte tetszésüket. Természetes, ebben nagy szerepet játszanak a közvetlenséggel párosuló gazdasági eredmények is, mert Bolyos elvtárs a ceruzát is igen jól forgatja, s a tényezők összessége egy vezető számára nagy előnyt jelent, elvégre ezen keresztül nézik tehetségét.

Mind az abrak- mind a szálastakarmány termesztéséből a tavalyi esztendőt a legjobbak egyikének tartja a tagság, és nem alaptalanul. Míg tavalyelőtt a búza a vetőmagnak csak a háromszorosát, az árpa meg a hatszorosát termetté, tavaly már a tizenkétszeresét, illetve, tizenháromszorosát adta meg. És ebben szerepet játszik az elnök „újdonságainak" a bevezetése, a fejtrágyázás, a vetésforgó helyes beosztása, azaz a talajerő gazdaságos kihasználása.

De térjünk egy alapvetően fontos tárgyra, ami az előző gyenge gazdálkodásból eredt. Azelőtt, aki csak tehette jobb kereseti lehetőség után nézett, az iparban vagy a helyi állami gazdaságban helyezkedett el. Tavalyelőtt például egy fiatal sem akadt, aki valamilyen mezőgazdasági iskolán folytatta volna tanulmányait. Azt még most sem állíthatjuk, hogy a taglétszámot illetően már minden rendben van, hiszen egy gyalogmunkásra még mindig több mint 10 hektár föld megművelése jut. Am ennek ellenére már bizonyos eredmények vannak. Bár a tavalyi jobb termés a tagság jövedelmén csak az év végi elszámoláskor mutatkozhat meg, mégis szaporodik a szövetkezetesek száma. Igaz, a szövetkezet vezetősége helyes lépést tett ennek érdekében, módosított a bérezésen. Az iparból fölvesz dolgozókat, a munkaegység értékének 80 százalékos előlegként kifizetésével.

Az új tagok az ilyen előleg kifizetése mellett már szép jövedelemre tesznek szert, (több mint 1100 koronára is havonta) s emellett még természetbenire és háztájira Is jogosultak. Ez gondolkodásra készteti a szövetkezeten kívül dolgozókat, mert amint az elnök mondja, kilátás van több ilyen tag megszerzésére. De miért is utaznának vidékre, ha odahaza is kijönnek a magukéra? Az újonnan jött tagok dicséretére váljék, derekasan helytállnak, betartják a vezetőség utasításait, tehát a munkafegyelem jó, ami egy közös gazdaságban fontos tényező. A szövetkezetben azonban még mindig kevés az olyan fiatal, aki majd az idősek helyére lép. Am bíztatás a dologban az, hogy egyre többen jelentkeznek közülük mezőgazdasági iskolákba.

Albert Béla, a helyi nemzeti bizottság titkára átnézi a fiatalok névsorát, amiből arra a megállapodásra jutunk, hogy az arány a mezőgazdaságban és iparban dolgozók között nem is olyan rossz. A húszon aluli 45 fiatal közül 24 az iparban, nyolc az állami gazdaságban, a többi pedig a szövetkezetben dolgozik, illetve mező- gazdasági iskolába jár. Mint már fentebb említettem, két

Magyarországon az állami gazdaságok mellett a termelőszövetkezetek is fokozatosan gépesítik az állattenyésztést. A pol- gárdi Tsz-ben egy igen korszerű tehénistálló épül. A 250 férőhelyes négysoros „pavilonban" villamosított kocsik suhannak hangtalanul, szállítják majd a takarmányt és a trágya elszállítása is hasonló kocsikon történik. A képen az új Istálló látható. Foto: TD

Mindenütt modern permetezőgépekkel pusztítják a cukorrépa kártevőit.

A határvidékről

A nyugatszlovákiai kerület CS1SZ bizottsága védnökséget vállalt két állami gazdaság, mégpedig a Hné- vanov-i és a Frymburki Állami Gazdaság fölött a Česky Krumlov-i járásban.

Milyen a jellege ezeknek az állami gazdaságoknak és hány emberre van szükségük

Elsősorban az állattenyésztésre fordítanak figyelmet, az erőtakarmány, a hús és tejtermelésre. Hnévanovban 23 és Frym- burkban 30 brigádosra van szükség.

Milyenek ott a feltételek, milyen a környezet és a kereseti lehetőség?

Határvidékről van szó, s ezt figyelembe kell venni. Vannak nehézségek és problémák, amelyeket le kell küzdeni. Összehasonlítva a tavalyi helyzettel, a feltételek megjavultak. Mind a két gazdaságban tavaly új lakásokat építettek, kétszobás, emeletes házakat, konyhával és fürdőszobával. Mind a két gazdaságban van elegendő lakás. Frymburkban kultúrházat építenek.

És a kereseti lehetőség?

Az állami katalógus szerint kapják a fizetést és mindenki úgy keres, ahogy dolgozik. így például Paul Kerkeš, aki az állattenyésztésben dolgozik, tavaly augusztusban 1.924 koronát keresett, Košťál traktoros 1.451 koronát, Varga elvtársnő 1.142 koronát. A növénytermesztésben a keresetek alacsonyabbak.

Hány fiatal ment dolgozni a határvidékre s hogyan honosodnak ott meg?

Tavaly került a gazdaságba Horváth Elemér és felesége, Komáromból. Nemsokára odamegy Stefánia Kuricová, Naháčból s további brigádosok, a duna- szerdahelyi és a galántai járásból. Az Érsekújvári Mezőgazdasági Szaktanintézetből és a Nagyszombati Mezőgazdasági Műszaki Középiskolából júniusban kisebb brigádcsoport megy az állami gazdaságba.

Hogy a jelentkezők hová forduljanak tanácsért?

A CSISZ járási bizottságaira! (f:A)

Mit várhatunk Liberectől

A libereci Srumintavásárnak már megvannak a maga hagyományai. Évről évre emelkedik a látogatók száma. Nemcsak belföldiek látogatják, hanem egyre több külföldi keresi fel. A kiállítás területét állandóan építik, szélesítik, mert különben már nehezen lehetne elhelyezni hazánk rohamosan fejlődő iparvállalatainak árumintáit.

Az elmúlt évek során a látogatók gyakran adtak annak az óhajuknak kifejezést, hogy a kiállított árucikkeket a legévvel ezelőtt egy fiatal sem jelentkezett mezőgazdasági iskolára, jelenleg viszont már hatan választották ezt a szakmát, márpedig ezt nem lehet a véletlen művének tekinteni.

Mivel a gazdálkodás javul, a kilencéves iskolák tanítóinak agitáló szava is nagyobb elismerést kap, a szülők sem ítélik el és nem tartják kilátástalannak a mezőgazdaságba jelentkezők jövőjét. A gazdálkodás menetét persze a fiatalok is szem előtt tartják. Látják, hogy a 80 százalékos előleg fizetése mellett a havi jövedelem vetekszik a gyári munkás keresetével, és előbb-utóbb a szövetkezet annyira megerősödik, hogy ezt a díjazást bevezetheti. És az emberekkel való bánásmód is sokat nyom a latban. Leszögezhetjük, hogy a kézzelfogható, egymást kiegészítő konkrét eredmények lépésről lépésre viszik előre a szövetkezetét. Mert a jobb gazdálkodás egyre több tagot vonz a szövetkezetbe, a tagság létszámának növekedése viszont lehetővé teszi a mező- gazdasági termelés még nagyobb méretű föllendítését.

A tényekből kitűnik, hogy az emberek életében a jövedelem nagy szerepet játszik és jó kilátások esetén a fiatalok közül is sokan vállalják a mező- gazdasági munkát. Ez pedig előnyt jelent a galsai szövetkezet, azaz a mezőgazdasági termelés számára. Hogy a fiatalok elvárják a megérdemelt díjazást is, ezért senki sem vetheti meg őket, elvégre mindenki törekedik a nagyobb jövedelemre, ami az életszínvonal emelkedése szempontjából szükséges tényező. B. J.

szívesebben rögtön a helyszínen szeretnék megvásárolni. Az idei mintavásáron a rendezők messzemenően eleget tesznek a nagyközönség óhajának és 1400 négyzetméter területen 19 elárusítóhelyet állítanak fel. Kapható lesz textiláru, férfi és női fehérnemű, divatáru-cikkek, kötött áru, gyermekruházati cikkek, a legújabb divat szerint készített konfekció és a legújabb típusú cipők. Nem feledkeznek meg azokról az apró-cseprő szükségleti cikkekről sem, amelyek kényelmesebbé és szebbé teszik az ember életét és amelyekhez különben nehéz hozzájutni.

A ruházati ipar prostéjovi dolgozói lehetővé teszik a látogatók számára, hogy kiváló minőségű — kivitelre készült anyagokból mérték szerint készítsenek öltönyöket, kabátokat és a megrendelők utánvéttel juthassanak hozzá a kívánságuknak legjobban megfelelő és mérték szerint elkészített ruhákhoz. A vásáron függönyöket és más lakberendezési cikkeket is lehet majd vásárolni. Nagy érdeklődés előzi meg a Kovral nevű újszerű igen praktikus, könnyen tisztítható, műanyagból készült szőnyegek árusítását. Liberecben ezeket a szőnyegeket a szobák pontos méretei szerint lehet megrendelni. A nemzeti vállalatokon és a termelőszövetkezeteken kívül az idén első ízben állítanak ki az iparművészeti központok is. A szocialista társadalom támogatni akarja a kézművességet és az iparművészetet, és alkalmat nyújt ahhoz, hogy a széles néprétegek ízlése fejlődjön.

A Moravská Trebová-i Hed- va n. v. nyakkendő-selymeket árusít több mint háromezer mintával. A szebbnél szebb minta és szín között nehéz lesz majd a választás. A trut- novi Texlen és a šumperki Moravolen n. v. kelengyéket mutat be.

Az árumintavásáron sok néznivaló akad majd mindenki számára, keresztmetszetet nyújt iparunk fejlődéséről, bemutatja az év újdonságait és alkalmat nyújt arra is, hogy a vásárlóközönség fedezze szükségleteit. —m—