Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-04 / 22. szám

ÚJ ELVEK - FRISS ERŐK

(Befejezés az 1. oldalról)

rovására írtak. — Hiszem, hogy a politikai perek most folyó felülvizsgálása után kielégítő feleletet kapunk erre a kérdésre is.

Természetesen nincs arról szó, hogy csak szellőztessük a múlt bűneit, hanem a történelmi igazságot akarjuk napfényre hozni, azt akarjuk, hogy a hazánkban élő népek és nemzetiségek között a jó viszony és zavartalan együttélés érdekében megszülessen a kölcsönös bizalom légköre.

Mindez természetesen azoknak az elvtársaknak az érdekében is, akiknek szerepét most tisztázzuk, hiszen vannak olyan elvtársak is, akik az úgynevezett burzsoá nacionalisták ellen indított büntető eljárásokhoz hozzájárultak, és még most is a csehszlovákiai magyarok megmentéinek tartják őket.

Itt az újságíró kongresszuson éreztem át azt a hatalmas erőt, azt az intellektuális potenciális hajtóerőt, amely nálunk a CSKP XII. kongresz- szusa megújhódó gondolatainak befolyása alatt felszabadult. Meggyőződésem, hogyha ez az erő gátak nélkül áthatja majd a mi sajtónkat, a rádiót és a televíziót, akkor nem lesz arra okunk, hogy a történelem ítélőszéke előtt szégyenkezzünk ezért az időszakért.

Mélyen meghatott Holdoš elvtárs felszólalása, nyugodt,

kiegyensúlyozott hanghordozása és higgadtsága, — és ez mindazufán — amit átélt. A fellépése különösen számunkra, fiatalabb kollégái számára valóban a leghelyesebb útmutatást jelenti. Remélem nem veszi hízelgésnek, de azok az elvtársak — hogy a front nyelvén fejezzem ki magam — akik a saját tüzérségük tüzelése alatt is kitartottak, valóban a becsületesség, a kommunista elvhűség mintaképei. Ezért üdvözöljük őket olyan lelkesen a körünkben.

Holdoš elvtárs tegnap arra figyelmeztetett bennünket, hogy a személyi kultusz legsötétebb időszakából ne firtassuk fölöslegesen a dolgokat, mert valóban fölösleges volna, ha az újságírókat megkínoznánk azokért a hibákért, amelyeket 12-13 évvel azelőtt elkövettek. Valóban túlzás lenne követelni, hogy az akkori 20—25 éves fiatal újságírók minden esetben megkülönböztessék a helyest a helytelentől. Bizony még sokkal érettebb szervek sem voltak immúnisak azok ellen a szörnyű betegségek ellen, amelyeken keresztül estünk. Sajnos, azok — Karvas elvtárstól kölcsönvett kifejezéssel élve — „sebhelyek", még megmaradtak, de lehet, hogy éppen ezek segítenek abban, hogy immúnisakká váljunk a visszaesés esetleges tünetei ellen.

Ami azonban nyugtalanít az az, hogy' kételkedem egyes elvtársak őszinteségében, azo- kéban, akik tegnap még a dogmatikus gondolkodás legvérmesebb követői voltak, s ma már a lenini kurzus híveiként lépnek fel. Szeretném a „tegnap“ fogalmát pontosabban meghatározni. Még néhány hýttel a XII. kongresszus után is, akkor, amikor a Kultúrny život már igen jelentékeny cikkeket közölt, így például Mňačko elvtárs Lelkiismeret című cikkét — amely fölötte időszerűnek mutatkozott — és amikor a Pravda olyan elméleti cikkeket hozott, mint amilyenek Szántó és Hysko elvtársak írásai, a vezető szerkesztők megbeszélésén egyes vezető szerkesztők igen élesen felléptek az említett lap kurzusa ellen, annak ellenére, hogy meggyőződésem szerint a Kultúrny život szerkesztői igen talpraesetten és helyesen használták fel azt a szellemet, amely a XII. kongresszust áthatotta. A hisztérikus feljaj- dulók között nem hiányzott a magyar dogmatikusok hangja sem. Ne vegyék ezt személyeskedésnek, az a véleményem, hogyl a dogmatikus gondolkodás elleni harc — az elvek harca legyen, a személyes meggyőződés és a mi jellemünk harca.

Vannak olyan elvtársak, akik amikor súlyos hibákat követtek el, van annyi erejük, hogy ezekből levonják a következtetéseket. Az önbírálat bizonyítja be a leg jobban a becsületességet és a szilárd jellemet. Vannak azonban olyan elvtársak is, akik állandóan csak várnak és hallgatnak.

Véleményem szerint ami a harciasságot, bátorságot, ütőerét illeti, napilapunk, az Üj Szó, számunkra, akik a magyar sajtószervekben dolgozunk, ez idáig nem sok példát adott. Meg kell mondanom, hogy sokkal többet tanulunk a Pravdából és a többi folyóiratból, beleszámítva a kulturális folyóiratokat is. Azt hiszem, hogy ezen a téren az említett szerkesztőségek részéről valóban nem formális és igazán inter- nacionális az a segítség, amelyet nyújtanak.

Még a következő kérdéshez volna megjegyzésem. Mindnyájan jól tudjuk, hogy a szocializmusban a generációs probléma nem úgy mutatkozik, mint az apák és fiúk harca. Hruscsov elvtárs, ha jól emlékszem, ezt a problémát azoknak a futóknak a helyzetéhez hasonlította, akik a stafétabotot továbbadják. Ez a hasonlat igen találó. Még hozzáfűzném: a stafétabot átadásánál is tudni kell a szabályokat. Ha a futó a stafétabotot nem az előírt részlegen adja át, akkor diszkvalifikálják. Sajnos, egyes elvtársak futni akarnak a stafétabottal, annak ellenére, hogy már nincs hozzá erejük. A stafétabot átadása nagy művészet és ugyanolyan művészet idejében lelépni is.

Az új elvek érvényesítésének harcában sok új friss erőre van szükség. S ha ez az elv helyes, akkor ez a magyar sajtóban uralkodó viszonyokra nézve kétszeresen érvényes.

(Részlet az újságíró kongresszuson elhangzott felszólalásból.)

A nők világkongresszusát július 24-29-én Moszkvában tartják meg. Japánban a nők gyűjtéseket rendeznek, hogy fedezhessék a küldöttek útiköltségét. Ezenkívül aláírásokat gyűjtenek, így fejezik ki tiltakozásukat a nemrég lezajlott választások körüli mesterkedések ellen.

RÖVIDEN

§1

KÜLPOLITIKÁBÓL

E*löre tört a boí- r ifjúság minden rületen, ahova a smmunista Párt vta ifjú segítőit, komszomolistáit. Az ország va- mennyi Komszo- oi — építkezésé» :orgalmas munka ilyik. Fiatalok

jlgoznak Sztara aragoza mellett, Nitrogén Műtrá- /agyár építőállányain, a Kelet| arica gigászi ektromos hőerő- iú szerelő (izéiéiben és a kre- ikovei kohászati ambinát építésén, tt vannak minde- itt, ahol fiatalos lkesedésre. szorzómra és oda- lásra van szűk|U5ayuurv

klődéssel kí- e a Bolgár

Bolgár fiatalok

lIIiUlLUŰll

tt VIII. kongresszusának iskozásait. Érthető ez a fokú érdeklődés, ha fi- mbe vesszük, hogy ezen ngresszuson vitatták meg igyták jóvá az ország fejesének hatalmas tervét.

terv lényegében a szo- mus építése befejezésé- és a kommunista társa- n építésére való fokozatos netnek tudományosan

lapozott programja.

Dimitrovi Kommunista If- i Szövetség szervezetei- i fiatalok százezrei tanul- ozták a pártkongresszus ját — mindenekelőtt a jzdaság fejlesztésének

tait. Ifjúsági szövetségünk test tett a pártnak, hogy comszemolisták, a bolgár ok maradéktalanul teljelék a szocialista építő iával kapcsolatos felaján- <at. Az ifjúsági szövetáprilisban megtartott X. resszusa újabb lendületet a fiataloknak az építő iában és a tanulásban ta- ott helytálláshoz.

VETLEN FELADATAINK

ron lévő teendőink alap- a: küzdelem a munka ma- as termelékenységéért és

a korszerű technika széleskörű kibontakozásáért. Voltaképpen ez a két feladat - a munka magas termelékenysége és a gyors technikai fejlődés - szorosan összefügg egymással. Csak jelentős technikai fejlődés alapján növekedhet gyors ütemben a munka termelékenysége. A DKISZ XIV. plénumán Iván Abadzsiev, a központi bizottság első titkára nyíltan feltette a kérdést: vajon minden tőle telhetőt elkövet-e a Komszomol azért, hogy iparunk gyors technikai fejlődésének az ifjúság legyen legaktívabb tényezője? Hatékonyan segíti-e a Komszomol jól képzett munkások és szakemberek nevelését?

Az utóbbi két évben a Komszomol valóban eredményes munkát végzett a fiatalság tudományos, technikai ismereteinek gyarapítása érdekében: a tanulás széles visszhangra talált a fiatalok körében, de még sok tennivalónk ebben a tekintetben.

Először: a Komszomolnak

hatékonyabban kell részt vennie a termékek minőségének megjavításában. A Narodna MIadezs című lap a múlt évben kiadta a hazafias jelszót, „Bolgár áru — kiváló minőség!“ Ezt a helyes kezdeményezést azonban még sok Kom- szomolszervezet nem vette át olyan mértékben,. ahogyan kellene. Gyakori, hogy még a különböző minisztériumok vezető emberei is lebecsülik ennek a programnak a jelentőségét. Egyes főhatóságok a részvételnek eddig semmi jelét nem mutatják a fiatalok figyelemre méltó kezdeményezése iránt.

A második feladat a fiatalok tudományos és technikai ismereteinek gyarapítása. A tudományos ismeretek szerzése csak egyik része ennek a programnak. Nem kevésbé fontos, hogy a fiatalok tudása, szak- képzettsége valóban realizálódjon a termelésben, a népgazdaság vérkeringésében. Ehhez az szükséges, hogy a fiatalok az iskolákban, egyetemeken olyan ismereteket kapjanak, amelyek hatékonyan hozzájárulnak a technika fejlesztéséhez. Ifjúsági lapjainknak, folyóiratainknak s a Narodna MIadezs kiadványainak is feladata részt vállalni ennek a feladatnak a végrehajtását.

A harmadik tennivaló a tudományos kutatóintézetekben, a felsőfokú tanintézetekben és a tervező műhelyekben dolgozó fiatal szakemberek részvételének növelése a konkrét termelési problémák megoldásában. Éppen ezért, az ifjúsági szövetség arra törekszik, hogy a fiatal szakemberek hatékonyabban segítsék az ifjúmunkások továbbképzését.

A FALUSI

KOMSZOMOLMUNKÄRÖL

M

ost, miután a Bolgár Kommunista Párt VIII. kongresszusa meghatározta mezőgazdaságunk fejlődésének irányát, az ifjúság világosabban látja helyét, szerepét, a falvak előtt álló közvetlen gyakorlati feladatokban. Több gabonát kell adni az orszá- nak. Az ifjúság szervezetten vesz részt az öntözött területek, elsősorban a kukorica földek kiszélesítésében. Ifjúsági brigádok és munkacsapatok nagy kukoricások, takarmány és hüvelyes kultúrák megművelésére, nagy terméshozamok elérésére vállalkoznak. A VIII. pártkongresszusig a fiatal gépészek és mezőgazdasági munkások 180 ezer hektár kukoricát műveltek meg. Ebben az

esztendőben 250 ezer hektár kukorica megművelésére vállalkoztak, amelyből 90 ezer hektár öntözéses terület.

A mezőgazdaság és állattenyésztés hozamának «növelése csak a gépesítés fokozásával biztosítható. A mezőgazdaság technikai fejlesztése elsősorban a fiatalok kezében van. Országunkban minden második, harmadik technikus fiatal ember. A Komszomol-szer- vezetek azon munkálkodnak, hogy a mezőgazdaság technikai lehetőségeit helyesen, a legkedvezőbb hatásfokon használják ki a fiatalok.

Az országban széles visszhangra talált a burgaszi kerületi Kámeno falu ifjú technikusainak kezdeményezése: olyan megtakarításokat ajánlottak fel, amelyekből kifizethetők az államnak a szövetkezetek által vásárolt gépek esedékes részletei.

TANULÄS ÉS MUNKA — MUNKA ÉS TANULÁS

A Komszomol figyelembe veszi nevelő munkájában, hogy a szövetség tagjainak — életkoruknál fogva — csak ezután formálódik ki a világnézetük, A személyi kultusz idején sok káros leegyszerűsítés és egyoldalúság nehezítette a fiatalok kommunista világnézetének megalapozását. Ebben a vonatkozásban vannak még legyőzni való káros örökségeink. Hozzáértésünk hiányosságait mutatja, hogy nem tudjuk még kellőképpen összehangolni a gazdasági építésben végzett munkát a nevelési célkitűzések érvényesítésével.

A párt első titkára Todor Zsivkov elvtárs kitűzte az Ifjúság elé a jelszót: „Tanulás és munka — munka és tanulás!“ Természetesen a tanulás nemcsak a tudományos és technikai ismeretek elsajátítását jelenti, hanem azt is, hogy a marxista világnézet, a kommunista nevelés váljék uralkodóvá az ifjúság gondolkodásában. Ezt a jelszót a Komszomol határtalan lelkesedéssel fogadta, de még nem vált

A LAOSZI KÉRDÉSRŐL GRO- MIKO SZOVJET ÉS LORD HOME angol külügyminiszter, mint a genfi értekezlet két társelnöke, levelet intézett Souvanna Phouma laoszi miniszterelnökhöz. A két államférfi arra szólítja fel az érdekelt laoszi feleket — a miniszterelnök semlegességpárti táborát, a Patet Lao erőit és az amerikabarát Nosavan-csopor- tot —, hogy képviselőik találkozzanak és a belső frontokon tisztázzák a polgárháborúval fenyegető konfliktust.

A levél jelentőségét fokozza, hogy az elmúlt hetekben a társelnököt adó két hatalom — a Szovjetunió és Anglia — nem tudott megállapodni az együttes diplomáciai lépésben. A Szovjetunió a kialakult helyzetnek megfelelően, azt kívánta, hogy a Souvanna Phoumá- hoz intézendő üzenetben jelöljék meg a laoszi válságért felelős politikai erőket, nevezetesen a jobboldali lázadóknak katonai segítséget nyújtó amerikaiakat és nosavanista híveiket. Az angolok NATO-beli szövetségi elkötelezettségeik miatt erre nem voltak hajlandók. Végül is a szovjet diplomácia hajlékonysága tette lehetővé, hogy a genfi társelnökök mégis hatékonyan lépjenek közbe a béke helyreállítására, megőrizzék a nyugalmat a veszélyes délkelet-ázsiai térségben.

A béke helyreállításának valóban megvan minden esélye Laoszban, hiszen maga Souvanna Phouma miniszterelnök jelentette ki, hogy a Hazafias Front Pártjának vezetőivel meg tudja találni a közös nyelvet. Így tehát kizárólag a Washingtonnal kapcsolatot tartó Nosavan-klikken múlik, hogy a Gromiko és lord Home javasolta hármas találkozó létrejöjjön és eredményre vezessen.

AZ ATOMMENTES ÖVEZETEKRE TETT SZOVJET indítványok az idő érlelő hatására meghozzák kedvező visszhangjukat. A moszkvai diplomácia az elmúlt napokban a Földközitenger térségének, majd legutóbb Hruscsov levelében « Balkán körzetének „atomtala- nítását" sürgette. Most Kekko- nen finn elnök hívta fel a figyelmet az atomveszélyre és igen határozott hangú állásfoglalásban a Skandináv félszigetnek atommentes övezetté való nyilvánítását követelte.

Nyugaton azonban e sürgető hangok ellenére változatlanul az atomfegyverkezési hajsza fokozása áll az előtérben. A tárgyalások most a NATO ottawai határozatának megvalósításáról folynak, többoldalú erőfeszítéseket tesznek az egyesített atlanti atomütőerő megszervezésére. Ezt a nagy élénkséget kommentálta múlt szerdai számában figyelemre méltó cikkben a Pravda. A vezető szovjet lap rámutat, hogy a NATO-határozatok újabb akadályokat gördítettek a leszerelésről és a nukleáris kí^ sérletek betiltásáról, folytatott tárgyalások útjába. Ezt a Szovjetunió és a szocialista tábor nem hagyhatja figyelmén kívül: kénytelen újszerűén vizsgálni a kialakult helyzetet és levonni a megfelelő politikai következtetéseket. Ha a re- vansról álmodozó bonni politikai összeesküvőket atomfegyverhez juttatják — emeli ki a Pravda —, senki se remélje, hogy a Szovjetunió szemet húny a NATO-országoknak a békét és a nemzetközi biztonsági fenyegető veszedelmes cselekedetei felett.

ÁLTALÁNOS DRÁGULÁS AUSZTRIÁBAN

A bécsi Munkáskamara feltűnő jelentést hozott nyilvánosságra tegnap. A jelentés megállapítja, hogy az utóbbi évek drágulási hullámának következtében a bérből és fizetésből élők táplálkozása kedvezőtlenül alakult. Megnőtt a kenyérfogyasztás, sok más fontos élelmezési cikk fogyasztása viszont csökkent, a cukoré például 7 százalékkal. Az általános árszínvonal emelkedése nemcsak a táplálkozás minőségére hat ki, hanem mennyiségére is.

Professzorok nyilatkoznak

Az Humanité Dimanche an- kétot nyitott az atomháború kérdéséről. Az ankét keretében elsőnek Linus C. Pauling, Nobel-díjas vegyész, a Kaliforniai Technológiai Intézet tanára, John D. Bernal fizikus, a Brit Királyi Társaság tagja, a Béke-Világtanács ügyvezető elnöke és Ivao Ogava, a tokiói egyetem tanára fejtette ki véleményét.

Pauling profeszor többek között ezeket mondta:

~ Véleményem szerint, ha

tartalommá minden szervezet, atomháborúra kerülne sor, minden fiú és lány ^életében, amelyben felhasználnák a fel- Ezt kifogásolták — joggal — halmozott fegyvereket, az a BKP VIII. kongresszusán is. Egyesült Államok megszűnne Minden jel arra mutat, hogy létezni és az egész amerikai a Dimitrovi Kommunista Ifjú- nép elpusztulna. Ugyanúgy sági Szövetség megtalálja az megszűnne létezni a Szovjetideológiai munka helyét és unió, elpusztulna az egész szerepét a Komszomol életé- szovjet nép és sok más nemben, s mindent megtesz a ne- zet, kivált azok, amelyeknek velő munka színvonalasabbá területén atomfegyver-bázisok tételéért. vannak. Mintegy 35 000 megatonnányi bomba csaknem min- Szvjatoszláv Szlav-eseVdenkit megölné az északi félteke nagy részén. Ez egyáltalában nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy a második világháborúban felhasznált bombák összessége mindössze hat megatonna volt. Pauling profeszor amerikai adatok alapján az Egyesült Államok birtokában levő nukleáris fegyvereket 240 000 megatonnára, a Szovjetunió készletét 80 000 megatonnára becsülte. Ezek a tények arra felismerésre késztetnek — állapítja meg a másik két professzorral összhangban az amerikai tudós — hogy valamennyien halálra vagyunk ítélve, ha a világ nem tér le a militarizmus útjáról. Azt hiszem, itt az ideje, amikor egy nemzetközi megállapodással véget kell vetni mindennemű atomfegyver-kísérletnek. Ezt a megegyezést az általános és teljes leszereléshez vezető megállapodásoknak kell követniük.