Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-04 / 22. szám

ÚJ ELVEK - FRISS ERŐK (Befejezés az 1. oldalról) rovására írtak. — Hiszem, hogy a politikai perek most fo­lyó felülvizsgálása után kielé­gítő feleletet kapunk erre a kérdésre is. Természetesen nincs arról szó, hogy csak szellőztessük a múlt bűneit, hanem a törté­nelmi igazságot akarjuk nap­fényre hozni, azt akarjuk, hogy a hazánkban élő népek és nem­zetiségek között a jó viszony és zavartalan együttélés érde­kében megszülessen a kölcsö­nös bizalom légköre. Mindez természetesen azok­nak az elvtársaknak az érde­kében is, akiknek szerepét most tisztázzuk, hiszen vannak olyan elvtársak is, akik az úgyneve­zett burzsoá nacionalisták ellen indított büntető eljárásokhoz hozzájárultak, és még most is a csehszlovákiai magyarok megmentéinek tartják őket. Itt az újságíró kongresszu­son éreztem át azt a hatalmas erőt, azt az intellektuális po­tenciális hajtóerőt, amely ná­lunk a CSKP XII. kongresz- szusa megújhódó gondolatainak befolyása alatt felszabadult. Meggyőződésem, hogyha ez az erő gátak nélkül áthatja majd a mi sajtónkat, a rádiót és a televíziót, akkor nem lesz ar­ra okunk, hogy a történelem ítélőszéke előtt szégyenkez­zünk ezért az időszakért. Mélyen meghatott Holdoš elvtárs felszólalása, nyugodt, kiegyensúlyozott hanghordozá­sa és higgadtsága, — és ez mindazufán — amit átélt. A fellépése különösen számunkra, fiatalabb kollégái számára va­lóban a leghelyesebb útmuta­tást jelenti. Remélem nem ve­szi hízelgésnek, de azok az elvtársak — hogy a front nyel­vén fejezzem ki magam — akik a saját tüzérségük tüzelése alatt is kitartottak, valóban a becsületesség, a kommunista elvhűség mintaképei. Ezért üd­vözöljük őket olyan lelkesen a körünkben. Holdoš elvtárs tegnap arra figyelmeztetett bennünket, hogy a személyi kultusz legsö­tétebb időszakából ne firtassuk fölöslegesen a dolgokat, mert valóban fölösleges volna, ha az újságírókat megkínoznánk azokért a hibákért, amelyeket 12-13 évvel azelőtt elkövettek. Valóban túlzás lenne követelni, hogy az akkori 20—25 éves fiatal újságírók minden eset­ben megkülönböztessék a he­lyest a helytelentől. Bizony még sokkal érettebb szervek sem voltak immúnisak azok ellen a szörnyű betegségek el­len, amelyeken keresztül es­tünk. Sajnos, azok — Karvas elvtárstól kölcsönvett kifeje­zéssel élve — „sebhelyek", még megmaradtak, de lehet, hogy éppen ezek segítenek abban, hogy immúnisakká váljunk a visszaesés esetleges tünetei el­len. Ami azonban nyugtalanít az az, hogy' kételkedem egyes elvtársak őszinteségében, azo- kéban, akik tegnap még a dog­matikus gondolkodás legvér­mesebb követői voltak, s ma már a lenini kurzus híveiként lépnek fel. Szeretném a „teg­nap“ fogalmát pontosabban meghatározni. Még néhány hýttel a XII. kongresszus után is, akkor, amikor a Kultúrny život már igen jelentékeny cikkeket közölt, így például Mňačko elvtárs Lelkiismeret című cikkét — amely fölötte időszerűnek mutatkozott — és amikor a Pravda olyan elmé­leti cikkeket hozott, mint ami­lyenek Szántó és Hysko elvtár­sak írásai, a vezető szerkesz­tők megbeszélésén egyes veze­tő szerkesztők igen élesen fel­léptek az említett lap kurzusa ellen, annak ellenére, hogy meggyőződésem szerint a Kul­túrny život szerkesztői igen talpraesetten és helyesen hasz­nálták fel azt a szellemet, amely a XII. kongresszust át­hatotta. A hisztérikus feljaj- dulók között nem hiányzott a magyar dogmatikusok hangja sem. Ne vegyék ezt személyes­kedésnek, az a véleményem, hogyl a dogmatikus gondolko­dás elleni harc — az elvek har­ca legyen, a személyes meg­győződés és a mi jellemünk harca. Vannak olyan elvtársak, akik amikor súlyos hibákat követ­tek el, van annyi erejük, hogy ezekből levonják a következte­téseket. Az önbírálat bizonyít­ja be a leg jobban a becsületes­séget és a szilárd jellemet. Vannak azonban olyan elvtár­sak is, akik állandóan csak várnak és hallgatnak. Véleményem szerint ami a harciasságot, bátorságot, ütő­erét illeti, napilapunk, az Üj Szó, számunkra, akik a magyar sajtószervekben dolgozunk, ez idáig nem sok példát adott. Meg kell mondanom, hogy sok­kal többet tanulunk a Pravdá­ból és a többi folyóiratból, be­leszámítva a kulturális folyó­iratokat is. Azt hiszem, hogy ezen a téren az említett szer­kesztőségek részéről valóban nem formális és igazán inter- nacionális az a segítség, ame­lyet nyújtanak. Még a következő kérdéshez volna megjegyzésem. Mindnyá­jan jól tudjuk, hogy a szocia­lizmusban a generációs problé­ma nem úgy mutatkozik, mint az apák és fiúk harca. Hrus­csov elvtárs, ha jól emlékszem, ezt a problémát azoknak a fu­tóknak a helyzetéhez hasonlí­totta, akik a stafétabotot to­vábbadják. Ez a hasonlat igen találó. Még hozzáfűzném: a stafétabot átadásánál is tudni kell a szabályokat. Ha a futó a stafétabotot nem az előírt részlegen adja át, akkor disz­kvalifikálják. Sajnos, egyes elvtársak futni akarnak a sta­fétabottal, annak ellenére, hogy már nincs hozzá erejük. A sta­fétabot átadása nagy művészet és ugyanolyan művészet idejé­ben lelépni is. Az új elvek érvényesítésének harcában sok új friss erőre van szükség. S ha ez az elv helyes, akkor ez a magyar sajtóban uralkodó viszonyokra nézve kétszeresen érvényes. (Részlet az újságíró kongresszuson elhang­zott felszólalásból.) A nők világkongresszusát július 24-29-én Moszkvában tartják meg. Japánban a nők gyűjtéseket rendeznek, hogy fedezhes­sék a küldöttek útiköltségét. Ezenkívül aláírásokat gyűjte­nek, így fejezik ki tiltakozásukat a nemrég lezajlott válasz­tások körüli mesterkedések ellen. RÖVIDEN §1 KÜLPOLITIKÁBÓL E*löre tört a boí- r ifjúság minden rületen, ahova a smmunista Párt vta ifjú segítőit, komszomolistá­it. Az ország va- mennyi Komszo- oi — építkezésé» :orgalmas munka ilyik. Fiatalok jlgoznak Sztara aragoza mellett, Nitrogén Műtrá- /agyár építőáll­ányain, a Kelet| arica gigászi ektromos hőerő- iú szerelő (izé­iéiben és a kre- ikovei kohászati ambinát építésén, tt vannak minde- itt, ahol fiatalos lkesedésre. szor­zómra és oda- lásra van szűk­|U5ayuurv klődéssel kí- e a Bolgár Bolgár fiatalok lIIiUlLUŰll tt VIII. kongresszusának iskozásait. Érthető ez a fokú érdeklődés, ha fi- mbe vesszük, hogy ezen ngresszuson vitatták meg igyták jóvá az ország fej­esének hatalmas tervét. terv lényegében a szo- mus építése befejezésé- és a kommunista társa- n építésére való fokozatos netnek tudományosan lapozott programja. Dimitrovi Kommunista If- i Szövetség szervezetei- i fiatalok százezrei tanul- ozták a pártkongresszus ját — mindenekelőtt a jzdaság fejlesztésének tait. Ifjúsági szövetségünk test tett a pártnak, hogy comszemolisták, a bolgár ok maradéktalanul telje­lék a szocialista építő iával kapcsolatos felaján- <at. Az ifjúsági szövet­áprilisban megtartott X. resszusa újabb lendületet a fiataloknak az építő iában és a tanulásban ta- ott helytálláshoz. VETLEN FELADATAINK ron lévő teendőink alap- a: küzdelem a munka ma- as termelékenységéért és a korszerű technika széleskö­rű kibontakozásáért. Voltakép­pen ez a két feladat - a mun­ka magas termelékenysége és a gyors technikai fejlődés - szorosan összefügg egymással. Csak jelentős technikai fejlő­dés alapján növekedhet gyors ütemben a munka termelé­kenysége. A DKISZ XIV. plé­numán Iván Abadzsiev, a köz­ponti bizottság első titkára nyíltan feltette a kérdést: va­jon minden tőle telhetőt elkö­vet-e a Komszomol azért, hogy iparunk gyors technikai fejlő­désének az ifjúság legyen leg­aktívabb tényezője? Hatéko­nyan segíti-e a Komszomol jól képzett munkások és szakem­berek nevelését? Az utóbbi két évben a Kom­szomol valóban eredményes munkát végzett a fiatalság tu­dományos, technikai ismeretei­nek gyarapítása érdekében: a tanulás széles visszhangra ta­lált a fiatalok körében, de még sok tennivalónk ebben a te­kintetben. Először: a Komszomolnak hatékonyabban kell részt ven­nie a termékek minőségének megjavításában. A Narodna MIadezs című lap a múlt év­ben kiadta a hazafias jelszót, „Bolgár áru — kiváló minő­ség!“ Ezt a helyes kezdemé­nyezést azonban még sok Kom- szomolszervezet nem vette át olyan mértékben,. ahogyan kel­lene. Gyakori, hogy még a kü­lönböző minisztériumok vezető emberei is lebecsülik ennek a programnak a jelentőségét. Egyes főhatóságok a részvé­telnek eddig semmi jelét nem mutatják a fiatalok figyelem­re méltó kezdeményezése iránt. A második feladat a fiatalok tudományos és technikai is­mereteinek gyarapítása. A tu­dományos ismeretek szerzése csak egyik része ennek a pro­gramnak. Nem kevésbé fontos, hogy a fiatalok tudása, szak- képzettsége valóban realizá­lódjon a termelésben, a nép­gazdaság vérkeringésében. Eh­hez az szükséges, hogy a fia­talok az iskolákban, egyete­meken olyan ismereteket kap­janak, amelyek hatékonyan hozzájárulnak a technika fej­lesztéséhez. Ifjúsági lapjaink­nak, folyóiratainknak s a Na­rodna MIadezs kiadványainak is feladata részt vállalni en­nek a feladatnak a végrehaj­tását. A harmadik tennivaló a tu­dományos kutatóintézetekben, a felsőfokú tanintézetekben és a tervező műhelyekben dolgo­zó fiatal szakemberek részvé­telének növelése a konkrét termelési problémák megoldá­sában. Éppen ezért, az ifjúsá­gi szövetség arra törekszik, hogy a fiatal szakemberek ha­tékonyabban segítsék az ifjú­munkások továbbképzését. A FALUSI KOMSZOMOLMUNKÄRÖL M ost, miután a Bolgár Kom­munista Párt VIII. kong­resszusa meghatározta me­zőgazdaságunk fejlődésének irányát, az ifjúság világosab­ban látja helyét, szerepét, a falvak előtt álló közvetlen gyakorlati feladatokban. Több gabonát kell adni az orszá- nak. Az ifjúság szervezetten vesz részt az öntözött terüle­tek, elsősorban a kukorica föl­dek kiszélesítésében. Ifjúsági brigádok és munkacsapatok nagy kukoricások, takarmány és hüvelyes kultúrák megmű­velésére, nagy terméshozamok elérésére vállalkoznak. A VIII. pártkongresszusig a fiatal gé­pészek és mezőgazdasági mun­kások 180 ezer hektár kuko­ricát műveltek meg. Ebben az esztendőben 250 ezer hektár kukorica megművelésére vál­lalkoztak, amelyből 90 ezer hektár öntözéses terület. A mezőgazdaság és állatte­nyésztés hozamának «növelése csak a gépesítés fokozásával biztosítható. A mezőgazdaság technikai fejlesztése elsősor­ban a fiatalok kezében van. Országunkban minden máso­dik, harmadik technikus fia­tal ember. A Komszomol-szer- vezetek azon munkálkodnak, hogy a mezőgazdaság techni­kai lehetőségeit helyesen, a legkedvezőbb hatásfokon hasz­nálják ki a fiatalok. Az országban széles vissz­hangra talált a burgaszi kerü­leti Kámeno falu ifjú techni­kusainak kezdeményezése: olyan megtakarításokat aján­lottak fel, amelyekből kifizet­hetők az államnak a szövetke­zetek által vásárolt gépek ese­dékes részletei. TANULÄS ÉS MUNKA — MUNKA ÉS TANULÁS A Komszomol figyelembe ve­szi nevelő munkájában, hogy a szövetség tagjai­nak — életkoruknál fogva — csak ezután formálódik ki a világnézetük, A személyi kul­tusz idején sok káros leegy­szerűsítés és egyoldalúság ne­hezítette a fiatalok kommunis­ta világnézetének megalapozá­sát. Ebben a vonatkozásban vannak még legyőzni való ká­ros örökségeink. Hozzáérté­sünk hiányosságait mutatja, hogy nem tudjuk még kellő­képpen összehangolni a gaz­dasági építésben végzett mun­kát a nevelési célkitűzések ér­vényesítésével. A párt első titkára Todor Zsivkov elvtárs kitűzte az If­júság elé a jelszót: „Tanulás és munka — munka és tanu­lás!“ Természetesen a tanulás nemcsak a tudományos és technikai ismeretek elsajátítá­sát jelenti, hanem azt is, hogy a marxista világnézet, a kom­munista nevelés váljék ural­kodóvá az ifjúság gondolkodá­sában. Ezt a jelszót a Kom­szomol határtalan lelkesedés­sel fogadta, de még nem vált A LAOSZI KÉRDÉSRŐL GRO- MIKO SZOVJET ÉS LORD HOME angol külügyminiszter, mint a genfi értekezlet két társelnöke, levelet intézett Souvanna Phouma laoszi mi­niszterelnökhöz. A két állam­férfi arra szólítja fel az érde­kelt laoszi feleket — a minisz­terelnök semlegességpárti tá­borát, a Patet Lao erőit és az amerikabarát Nosavan-csopor- tot —, hogy képviselőik talál­kozzanak és a belső frontokon tisztázzák a polgárháborúval fenyegető konfliktust. A levél jelentőségét fokozza, hogy az elmúlt hetekben a társelnököt adó két hatalom — a Szovjetunió és Anglia — nem tudott megállapodni az együt­tes diplomáciai lépésben. A Szovjetunió a kialakult hely­zetnek megfelelően, azt kíván­ta, hogy a Souvanna Phoumá- hoz intézendő üzenetben jelöl­jék meg a laoszi válságért felelős politikai erőket, neve­zetesen a jobboldali lázadók­nak katonai segítséget nyújtó amerikaiakat és nosavanista híveiket. Az angolok NATO-beli szövetségi elkötelezettségeik miatt erre nem voltak hajlan­dók. Végül is a szovjet diplo­mácia hajlékonysága tette le­hetővé, hogy a genfi társelnö­kök mégis hatékonyan lépjenek közbe a béke helyreállítására, megőrizzék a nyugalmat a ve­szélyes délkelet-ázsiai térség­ben. A béke helyreállításának va­lóban megvan minden esélye Laoszban, hiszen maga Sou­vanna Phouma miniszterelnök jelentette ki, hogy a Hazafias Front Pártjának vezetőivel meg tudja találni a közös nyel­vet. Így tehát kizárólag a Was­hingtonnal kapcsolatot tartó Nosavan-klikken múlik, hogy a Gromiko és lord Home java­solta hármas találkozó létre­jöjjön és eredményre vezessen. AZ ATOMMENTES ÖVEZE­TEKRE TETT SZOVJET indít­ványok az idő érlelő hatására meghozzák kedvező visszhang­jukat. A moszkvai diplomácia az elmúlt napokban a Földközi­tenger térségének, majd leg­utóbb Hruscsov levelében « Balkán körzetének „atomtala- nítását" sürgette. Most Kekko- nen finn elnök hívta fel a fi­gyelmet az atomveszélyre és igen határozott hangú állásfog­lalásban a Skandináv félsziget­nek atommentes övezetté való nyilvánítását követelte. Nyugaton azonban e sürgető hangok ellenére változatlanul az atomfegyverkezési hajsza fokozása áll az előtérben. A tárgyalások most a NATO otta­wai határozatának megvalósí­tásáról folynak, többoldalú erőfeszítéseket tesznek az egyesített atlanti atomütőerő megszervezésére. Ezt a nagy élénkséget kommentálta múlt szerdai számában figyelemre méltó cikkben a Pravda. A ve­zető szovjet lap rámutat, hogy a NATO-határozatok újabb akadályokat gördítettek a le­szerelésről és a nukleáris kí^ sérletek betiltásáról, folytatott tárgyalások útjába. Ezt a Szov­jetunió és a szocialista tábor nem hagyhatja figyelmén kí­vül: kénytelen újszerűén vizs­gálni a kialakult helyzetet és levonni a megfelelő politikai következtetéseket. Ha a re- vansról álmodozó bonni politi­kai összeesküvőket atomfegy­verhez juttatják — emeli ki a Pravda —, senki se remélje, hogy a Szovjetunió szemet húny a NATO-országoknak a békét és a nemzetközi bizton­sági fenyegető veszedelmes cselekedetei felett. ÁLTALÁNOS DRÁGULÁS AUSZTRIÁBAN A bécsi Munkáskamara fel­tűnő jelentést hozott nyilvá­nosságra tegnap. A jelentés megállapítja, hogy az utóbbi évek drágulási hullámának kö­vetkeztében a bérből és fize­tésből élők táplálkozása kedve­zőtlenül alakult. Megnőtt a kenyérfogyasztás, sok más fon­tos élelmezési cikk fogyasztása viszont csökkent, a cukoré például 7 százalékkal. Az álta­lános árszínvonal emelkedése nemcsak a táplálkozás minő­ségére hat ki, hanem mennyi­ségére is. Professzorok nyilatkoznak Az Humanité Dimanche an- kétot nyitott az atomháború kérdéséről. Az ankét kereté­ben elsőnek Linus C. Pauling, Nobel-díjas vegyész, a Kali­forniai Technológiai Intézet tanára, John D. Bernal fizikus, a Brit Királyi Társaság tagja, a Béke-Világtanács ügyvezető elnöke és Ivao Ogava, a tokiói egyetem tanára fejtette ki véleményét. Pauling profeszor többek között ezeket mondta: ~ Véleményem szerint, ha tartalommá minden szervezet, atomháborúra kerülne sor, minden fiú és lány ^életében, amelyben felhasználnák a fel- Ezt kifogásolták — joggal — halmozott fegyvereket, az a BKP VIII. kongresszusán is. Egyesült Államok megszűnne Minden jel arra mutat, hogy létezni és az egész amerikai a Dimitrovi Kommunista Ifjú- nép elpusztulna. Ugyanúgy sági Szövetség megtalálja az megszűnne létezni a Szovjet­ideológiai munka helyét és unió, elpusztulna az egész szerepét a Komszomol életé- szovjet nép és sok más nem­ben, s mindent megtesz a ne- zet, kivált azok, amelyeknek velő munka színvonalasabbá területén atomfegyver-bázisok tételéért. vannak. Mintegy 35 000 mega­tonnányi bomba csaknem min- Szvjatoszláv Szlav-eseVdenkit megölné az északi fél­teke nagy részén. Ez egyálta­lában nem meglepő, ha meg­gondoljuk, hogy a második világháborúban felhasznált bombák összessége mindössze hat megatonna volt. Pauling profeszor amerikai adatok alapján az Egyesült Államok birtokában levő nukleáris fegyvereket 240 000 megaton­nára, a Szovjetunió készletét 80 000 megatonnára becsülte. Ezek a tények arra felisme­résre késztetnek — állapítja meg a másik két professzor­ral összhangban az amerikai tudós — hogy valamennyien halálra vagyunk ítélve, ha a világ nem tér le a militariz­mus útjáról. Azt hiszem, itt az ideje, amikor egy nemzet­közi megállapodással véget kell vetni mindennemű atom­fegyver-kísérletnek. Ezt a megegyezést az általános és teljes leszereléshez vezető megállapodásoknak kell kö­vetniük.

Next

/
Thumbnails
Contents