Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-28 / 21. szám

Dél-Sziovákia mezőgazdasági üzemei érdekében Ballag már a vén diák. Az Igazi véndiákok azonban nem ballagnak. Rájuk is ugyanúgy érvényes az írásbeli és a szó­beli érettségi, csak talán a bal­lagás nem illik már a derese- dő-kopaszodó fejekhez. Főleg a mezőgazdasági tech­nikumokban (műszaki középis­kola) találkozunk az élet delén vagy azon túl szorgoskodó, érettségire készülő táv- és bennlakó hallgatókkal. Az utób­bi években a hét magyar tan­nyelvű mezőgazdasági techni­kumból az öregdiákok százai kerültek ki érettségi bizonyít­vánnyal a kezükben. Miért ez a nagy szorgalom? Azért, mert a mezőgazdaság­ban vezető funkciót betöltők közül már sokan tudatosítot­ták, hogy a gyakorlati tapasz­talat a több száz vagy néhány száz hektáros gazdaság irányí­tásához nem elegendő. Ma már a fiatal mezőgazdasági közép­káderek mellett jelentős azok­nak a száma, akik hosszúéves gyakorlattal és technikumi fel- készültséggel töltenek be ve­zető funkciókat az EFSZ-ek- ben. Természetes, hogy a távta­nulók és a bennlakó öregdiá­kok tanulása nemcsak az illető szövetkezettől követel áldoza­tot, hanem államunknak is je­lentős összegébe kerül. Főleg a bennlakóknál, a nem dolgozó családtagok ellátásának a gondja is részben szocialista államunkra hárul. Ezek a be­fektetések azonban rövidesen megtérülnek. Mert aki elmélet­ben elfogadta az új termelési módszereket, az minden bi­zonnyal az újszerű nagyüzemi mezőgazdaság élharcosává vá­lik. Sok szövetkezetben már eddig is beigazolódott, hogy a vezetők az iskolában tanulta­kat igyekeznek megvalósítani a gazdálkodásban. Megmutat­kozott az is, hogy a techni­kumban tanultak nem elegen­dők egy korszerű mezőgazda- sági üzem irányításához, főleg akkor nem, ha 1970-ig az ipar színvonalára akarjuk emelni a mezőgazdasági termelést, ame­lyet a XII. kongresszus célul tűzött ki. E cél elérésének útjául a kongresszus meghatározta, hogy át kel! szervezni a mező- gazdaság irányítását, be kell vezetni a haladó nagyüzemi módszereket, fiatalokat, szak­képzett munkaerőket kell biz­tosítani a mezőgazdasági üze­mekbe. Ezenkívül, ami talán a leglényegesebb, a mezőgaz­dasági termelést tudományosan indokolt helyi termelési felté­telek szerint, kell elosztani, ami lehetővé teszi a termelés szakosítását és összpontosítá­sát. Ez azt jelenti, hogy a me­zőgazdasági üzemek elsősorban a növénytermesztés és az ál­lattenyésztési termelés olyan ágait fejlesszék, amelyek a he­lyi viszonyok között társadal­milag a leghatékonyabbnak bizonyulnak. Vizsgáljuk meg, hogy Dél- Szlovákia magyarlakta és rész­ben vegyes nemzetiségű falvai­ban, ahol Szlovákia mezőgaz­dasági kapacitásának legalább a felét számíthatjuk, hogyan állunk a főiskolát végzett szak- káderekkel! Minden kertelés nélkül ki­mondhatjuk, hogy rosszul! Me­zőgazdasági mérnök oly ritka a szövetkezeteinkben, mint a fehér holló. A kevés közül is elenyésző a magyar anyanyel­vű, pedig olyan főiskolát vég­zett mérnök tudna a leghasz­nosabban tevékenykedni, aki ismer minden rögöt a határ­ban, szülötte a tájnak. Hogy aránylag kevesen végeznek a magyarok közül mezőgazdasági főiskolát annak egyik fő oka, hogy ilyen iskolák csak cseh és szlovák nyelven vannak. Nem véletlen az, hogy a mezőgazda- sági technikumokon tanítók közül még jónéhánynak nincs meg a főiskolai végzettsége. De az sem, hogy a különböző fokú nemzeti bizottságoknál hosszú éveken át működő me­zőgazdasági szakemberek a szlovák nyelv hézagos tudása miatt nem mertek nekivágni a főiskola elvégzésének. Vagy vegyük pl. az újságírókat. Még mezőgazdasági lapunknál sem találunk mérnöki végzettségű szerkesztőt. De más újságok­nál, ahol szintén van mezőgaz­dasági rovat, sincs mezőgazda- sági főiskolát végzett újságíró. Akik tanulnak, azok is inkább a pedagógiai intézetet választ­ják, mert ott magyar nyelven tanulhatnak, vizsgázhatnak. Főleg a 12-éves iskolát, vagy a mezőgazdasági technikumot végzett fiatalok közül kerülnek ki azok, akik jól elsajátítják a szlovák nyelvet. Tehát min­den nehézség nélkül tovább tanulhatnak a szlovák nyelvű mezőgazdasági főiskolákon. De csak egyesek, a jó nyelvérzé- kűek. Hogy miért nem min­denki, azt most nem kutatjuk. Ha a rendes hallgatók nem tanulnak meg négy év alatt jól szlovákul, akkor senki sem kí­vánhatja a gyakorlatban dolgo­zó szakemberektől, akik 30—40 éves fejjel továbbtanultak, érettségiztek, hogy a sok szak- tantárgy mellett még a szlovák nyelvet is elsajátítsák olyany­nyira, hogy távhallgatókként beiratkozzanak, mondjuk a Nyitrai Mezőgazdasági Főisko­lára. Márpedig az elmúlt évek­ben és a most érettségizők közül is lennének jónéhányan, akik ha már belevágtak, a fő­iskolát is elvégeznék. Egyetlen akadály, amelyért mégsem te­szik, a szlovák nyelv hiányos tudása. Ha újból és újból a nyelvtudás az akadály, akkor ezen elgondolkodhatnának az illetékesek. S hogy népgazda­ságunk egyik legfontosabb sza­kaszán. a magyarlakta vidéken is még gyorsabb legyen a me­zőgazdasági termelés fejleszté­sének üteme, a Nyitrai Mez­gazdasági Főiskola mellett ma­gyar tannyelvű mezőgazdasági főiskolát kellene létesíteni. Ez a kérdés már régen forr, vita tárgya a magyar lakosság között. A különböző tanácsko­zásokon, gyűléseken egyre gyakrabban merül fel a magyar tannyelvű mezőgazdasági főis­kola fontossága. Nem tudni azonban miért, ezt a kérdést ismerő, élenjáró képviselők ho­mokba dugják fejüket. A mezőgazdaság új igazga­tása s a fokozott gépesítés miatt egyre szükségesebbé vá­lik, hogy az érettségizett, gya­korlatban bevált szakemberek mérnöki oklevelet szerezhes­senek olyan nyelven, amelyet a legtökéletesebben bírnak. De jó lenne a rendes hallgatóknál is felülvizsgálni, hogy a szlo­vák nyelv tökéletes elsajátítá­sára tett erőfeszítés nem megy-e a szakma elsajátításá­nak rovására és a mezőgazda- sági főiskolán végzett fiatalok­nak nem éppen ezért hézagos-e sok esetben a szaktudásuk. Tóth Dezső Hív a határvidék A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség 1961-ben védnökséget vállalt 10 állami gazdaság felett a csehországi határövezet­ben. A vállalásnak az a célja, hogy néhány év alatt az állami gazdaságok élenjáró mezőgazdasági üzemekké váljanak. E gazdaságokban a technika legújabb vívmányait és a leghala­dóbb munkamódszereket alkalmazzák. A siker azonban min­denekelőtt a munkaerőktől függ. A CSISZ-nek a fő küldetése tehát az, hogy kellő számú munkaerőt biztosítson ezeknek az állami gazdaságoknak. A tíz állami gazdaság több mint 34 ezer hektár mezőgazda­sági földterületen gazdálkodhat. Négy fölött a szlovákiai ke­rületi CSISZ-bizottságok vállaltak védnökséget. Hnévanov és Frynburg (mindkettő Český Krumlov-i járás) a nyugatszlová­kiai, Hoštka (Tachovi járás) a középszlovákiai, és Žatec a keletszlovákiai kerületi CSISZ-bizottságok védnöksége alá tartozik. A határmenti övezetbe munkára jelentkezhet minden fiatal, aki betöltötte 18. életévét. A munkaerő-toborzást a járási nemzeti bizottság >k munkaügyi osztályai végzik. A munkába lépő 1500 korona toborzási pénzt kap és utazási költségeit is fedezik. A nőtlen férfiak és a lányok részére a lakás munkás­szállódéban van biztosítva és üzemi konyha áll rendelkezé­sükre. A családokat kétszobás összkomfortos lakások várják. Fiatal házasoknak (ha két év még nem telt el a házasság megkötésétől) az állam hétezer koronás segélyt nyújt a csa­ládi lakás berendezésére. A bérezés az állami gazdaságoknál érvényes bérrendszer alapján történik. Az érdeklődőknek bővebb felvilágosítást a CSISZ járási bizottságai nyújtanak. Jelentkezhetnek nem­csak fiatalok, hanem bármilyen mezőgazdasági szakiskolát végzettek, traktorosok és más szakmunkások is. A CSISZ elvárja a tagoktól és minden fiataltól, hogy hűek maradnak a tradíciókhoz, és a tíz említett állami gazdaságot valóban élenjáró szocialista mezőgazdasági üzemmé varázsol­ják. -mv­T-ÍHtySzácO e Az ifjúsági fényszóró már 6400 hektár parlagföldet ta­lált. 2200 Hektár föld fölött a fiatalok már védnökséget vál­laltak. Az ifjúsági komplex gépesített csoportok teljes mértékben hozzájárulnak a kukorica megműveléséhez. A tanulóifjúság a határvidékre készül szénát kaszálni. • A CSISZ érsekújvári já­rási bizottságának felhívására eddig 8 CSISZ-tag jelentkezett a határvidékre. A jelentkezők a helenbai és a jasovói szö­vetkezetből valók, továbbá az érsekújvári mezőgazdasági technikumból. A helenbai szö­vetkezetből Ferdinand Čelet- ka, Mácsay József és Gabriel Svajer megy Frynburkba, a Český Krumlov-i járásba. © Az ifjúsági komplex gé­pesített csoportok és ifjúsági kolektívák 30 000 hektár ku­korica fölött vállaltak védnök­séget. A megszervezett ellen­őrző csoportok felügyelnek az agrotechnikai határidők betar­tására és a munka minőségé­re, hogy magas hektárhoza­mokat érjenek el. A szénaka­száláshoz a CSISZ-tagok bri­gádokat szerveznek, főleg a trencséni. senicai, tapolcsányi és« lévai járásban. • A Záluži melletti Choté- šovból az ifjú szakemberek Otová elvtársnő vezetésével elhatározták, hogy munkáju­kon kívül 14 hektár cukorré­pát kiegyelnek. © Katonáink is segítenek a határvidéken a szénakaszálás­ban. Mintegy 700—800 hektár rétet kaszálnak le, s a szénát az állami tartalékalapba ad­ják. • A nyugatszlovákiai kerü­letben az ifjúság tavaly 476 ezer köbméter komposztot ké ­szített, a pionírokkal együtt 131000 gyümölcsfát ültettek ki, valamint két kerületi és 25 járási talajjavító ifjúsági épít­kezésen vettek részt. © A komposztkészítés terén elért eredményekért három járás CSISZ-szervezetét tün­tették ki, mégpedig a duna- szerdahelyi, galántai és komá­romi járásban. A fakiültetés- ben főleg a Bratislava-kör- nyéki, továbbá a nyitrai és az érsekújvári járás CSISZ-tagjai tűntek ki. Továbbá 50 CSISZ- és pionírszerzezetet tüntettek ki 55 000 korona pénzjutalom­mal. (f : Á) A Dimitrov üzem éjjeli szanatóriumának és diétás konyhájának fényképe. jubileum a Dimitrov üzemben Amint a vonatból felbukkannak Bratislava körvonalai és kibontakozik a város gyárnegyede, azonnal szembe­tűnnek a Dimitrov vegyészeti üzem kimagasló épület­tömbjei. Ma már önálló városrészt alkot és szinte szem­látomást nő, emelkedik ez a hatalmas vegyészeti üzem. Bratislava város történetében 1873-ból a következő bejegyzést találjuk: »Nobel Alfréd, a dinamit felfedező­je a városban dinamitgyárat alapított«. így tehát az üzem az idén lett 90 éves. Az üzem történetét őrző könyvben lapozgatva pedig megtaláljuk, hogy néhány év múlva az alapítás után részvénytársaság alakul. Az első években 140 munkást, az első világháború éveiben pedig már 1300 munkást foglalkoztat. A részvényesek nyereségei hihetetlen mó­don emelkednek. Röviden csak ennyit az üzem múltjáról. És milyen a jelene? Ma hazánk egyik legnagyobb vegyészeti üzemének számít. Fedezi műselyem, kord és műanyag - termelésünk jelentős részét. A mezőgazdaság számára klórszulgán- savat és különösképpen a növénytermesztés számára értékes védőanyagokat és műtrágyát szállít. A gumiipar számára is különböző vegyszerekről gondoskodik. A ter­melés évről évre bővül. Ma az üzemnek már annyi vízre van naponta szüksége, mint egész Bratislavának. Az üzem nagy súlyt fektet a kutatómunkára. Most fejezték be a klórhabból készült kaucsuk, a Rodanin Sz-62, a szénsav új reaktorának és az antioxidánsok termelési menetének kidolgozását. Szép eredményeket értek el a műszál-termelés kutatása terén is. A visz- kóza-selymek termelésében már olyan tökélyre tettek szert, hogy exportra dolgoznak. Az agrokémiai termelésben újdonságot jelent a Novo- zitroin 30 nevű vegyszer, amely a növények több beteg­sége ellen jól bevált védőszer. Emelik a Dikotex 40 jelzésű vegyszer termelését is. E napokban fejezik be az új épületekben a Zeazin 50 elnevezésű vegyszer kísérleti termelését. Az eredmények sokat ígérúek. Az új vegy­szert majd a kukoricatermesztésben gyomirtásra hasz­nálják. Műtrágyatermelését az üzem már tökéletesen gépesítette és automatizálta. A műtrágyák termelését különböző minőségben az idén lényegesen emelik és fokozzák azok hatékonyságát is. A Dimitrov üzem dolgozói a gyár megalakításának 90. évfordulóján csak egy rövidke percre tekintenek vissza a múltra és máris hozzálátnak a jövő termelési tervei­nek megvalósításához. M. M. A rimaszombati új cukor-, sör- és malátagyár főleg nők szá­mára biztosít jó munkalehetőséget. Képünkön a további ha­talmas részleg építményének alapjait láthatjuk. Minden figyelmei a tavaszi munkák jó és gyors elvégzésére! Veszély nélkül múltak el az utóbbi években igazi fagyot hozó „szentek“. Az aránylag gyakori eső és a jó napsütés kedvezően hat a növények fejlődésére. Persze a növény (főleg a cukorrépa) mellett fejlődik a gyom is. A tőketerebesi járásban a 4230 hektár cukorrépából még csak a felén végeztek sarabo- lást. Az egyelést pedig még csak mintegy 1500 hektáron végezték el. Gyönyörű idő volt vasárnap. Elfelejtették azon­ban kihasználni a sürgető munkálatok elvégzésére. Hardicsán a mákot már rég kiegyelték, de a 140 hektár cukorrépához valahogy nehe­zen fogtak hozzá. Ez vonatko­zik szomszédjukra, a novosadi szövetkezetesekre is. A múlt héten — furcsa, de így igaz — Kožuchovon, Zbehňovon és Visnyón még jó néhány hek­tár vetni való répa volt. Meg kell azonban monda­nunk, nem minden esetben a szövetkezetesek a hibásak a lemaradásért. Nézzük csak: a tervezett 50 könnyű, úgyneve­zett ritkító boronából egyet­lenegyet sem kaptak a járás szövetkezetei. Ilyen alapon és ilyen szavahihetőség mellett bizony egyre nehezebbé válik meggyőzni szövetkezetesein­ket az egyetemes gépesítés előnyeiről a cukorrépa-terme­lésben. A középszlovákiai kerületben nehezen halad a burgonya ül­tetése. Sok esetben a hely­telen munkaszervezés az oka. A losonci járásban, valamint az alsőkubíni járás námesto- vói szövetkezetében (s több másban is) még ültetésre vár a burgonya. Beszélhetünk itt azonban jobb, illetve kifejezetten jó példákról is, hogy csak egyet említsünk: a martini járás laskári szövetkezetében má­jus 7-ére elültették a burgo­nyát. igyekezetük magyaráza­ta: a tavalyi 191 mázsás hek­tárhozam helyett idén még többet akarnak elérni. Miként lehet az, hogy egy helyütt haladnak a munkával, más helyütt pedig még alig kezdtek hozzá? A munkaszer­vezéssel magyarázhatjuk. Ép­pen ezért úgy gondoljuk, hogy a nemzeti bizottságok dolgo­zóinak, valamint a különböző szervek mezőgazdasági ta­nácsadóinak (instruktorainak) oda kellene hatniuk, hogy ezek a hiányosságok egyszer s min­denkorra eltűnjenek szövetke­zeteink, valamint állami gaz­daságaink életéből. —t— „Egyik se éri meg huszadik életévét" Elszörnyülködtünk, amikor meghallottuk Sole elvtársnak, a KOZMETIKA nemzeti vállalat igazgatójának eme kijelenté­sét. — Azért, mert jóformán va­lamennyien jóképű, csinos leá­nyok! — toldotta meg mondó- káját a gyár vezetője. — Ugye furcsa? — Micsoda embertelen mun­kaviszonyok uralkodhatnak itt, ahol 250 alkalmazott közül 212 a női munkaerő s ha a szeren­csétlen teremtések már éltük tavaszán kidőlnek és jobblétre szenderülnek? — gondoltuk magunkban borzalommal ve­gyes felháborodással. De Sole elvtárs csakhamar megnyugta­tott, miután észrevette meg­döbbenésünket, és kimagyaráz­ta a félreértést: — Mármint üzemünkben nemigen érik meg huszadik életévüket a leányok. Egyre- másra férjhez mennek és nem­sokára azután hátat fordítanak munkahelyüknek a leendő kis­mamák. Odavész a begyakorlá­sukkal járó fáradságunk. Még szerencse, hogy bőven akad utánpótlás. Melyik leány nem végezne szívesen aránylag könnyű munkát patyolatfehér köpenyben, ragyogóan tiszta környezetben, a szépségápolás­nak kifejezetten „női" szakmá­jában? — És olyan igazgató vezeté­se mellett, aki még akarva sem tudna haragudni — fűzzük hozzá meggyőződéssel. De ő szerényen másra tereli a szót: — Az idei tél nehéz felada­tok elé állította tervteljesíté­sünket. A folyékony szappan­porok, arcvizek és egyes kenő­csök csonttá fagytak szállítás közben és megrepesztették az üvegcséket, fiolákat, porcelán­tégelyeket. Csupán a szesztar­talmú kölnivizek álltak ellen a dermesztő hidegnek. Mind­ezek ellenére sikerült első ne­gyedévi tervfeladatainkat tel­jesítenünk. Sőt, még önkölt­ségcsökkentést is elértünk: az előirányzott tüzelőanyag­mennyiségnek csupán 95,4 szá­zalékát használtuk el. — Hogy továbbra is betart­juk-e a villanyárammal való ta­karékoskodásra vonatkozó ren­deleteket? Természetesen! — folytatta beszámolóját Sole elvtárs. — Alighogy életbe lép­tették a takarékossági intézke­déseket, máris üzembe helyez­tük jó öreg Diesel-aggregáto­runkat. így csak 83,8 százalé­kát fogyasztottuk az engedé­lyezett közszolgáltatási ener­giamennyiségnek. A villanyfor- ralók és égők használatának ellenőrzésére különben is meg­bízható „rendőreink“ vannak. Miközben megtekintettük a Bratislava, Žitná utca 21. szám alatti gyárépület helyiségeit, alkalmunk volt az áramellenőr­ző rendőrökkel is megismer­kedni. Ott kandikáltak ki su­nyin az arc- és ajakrúzsok, nappali és éjjeli krémek töm­kelegé mögül. De várakozás ellenére nem marcona üzem- biztonsági közegeket, hanem feltűnően csinos, törékeny kis­lányokat találtunk a tégelyhe­gyek tövében. — Ezek a CSISZ-szervezet tagjai — magyarázta Sole elv­társ. — Jó asztaliteniszezők, röplabdázók, faliújság-rajzolók, fényképészek, hegymászók, de mindenekelőtt szorgalmas munkaerők és kérlelhetetlenül szigorú áramellenőrző rendő­rök. És jóllehet a leányok élén­ken tiltakoztak igazgatójuk „el^ő gyanúsítása“ ellen, Sole elvtárs rendületlenül kitartott eddigi tapasztalatai mellett és tréfásan megfenyegette őket ujjával: — Ilyenkor tavasszal a leg­kiszámíthatatlanabbak. Minde­gyikük váltig tagadja, hogy megtalálta volna az „igazit", amíg egy szép napon aztán előáll a — felmondással. De hiába, ez az élet, a természet örök törvénye. K. H.

Next

/
Thumbnails
Contents