Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-28 / 21. szám
A NÉGY PODBREZOVAI Huszonhárom éves, kohász. Legkedvesebb szórakozása az olvasás. Ám nehogy azt higy- gyük, hogy a szakmájában dolgozik. Nem. Darukezelő. Hogy miért? Nem árulta el. Pedig hogy darus lehessen, tanfolyamra volt szüksége. Elvégezte és ráadásul a lakatosmesterséget is elsajátította. Később azonban annyit kivettem beszédéből, hogy akarata ellenére lett kohásztanonc. Keresetével elégedett. Tisztán 1700 koronát kap kézre minden hónapban. Csak úgy a tényleges katonai szolgálat előtt, mint a hadseregben aktív CSISZ-tag volt, funkciókat töltött be. JeFiatal rabszolgák Aki azt hinné, hogy a cím átvitt, jelképes értelemben beszél — téved. Fiatal rabszolgákról lesz szó, akik rabszolgák ma, 1963-ban. Mert jóllehet a rabszolgaság megszűnt, a rabszolgakereskedelmet elítélték, s a Népszövetség 1926-os határozata még a maradványai ellen is harcot hirdetett — mindez néhány országban még mindig csak írott malaszt. A rabszolgaság talán leginkább az arab félszigeten lelhető fel. Igaz, a jemeni forradalom után Szaud— Arábiában hivatalosan eltörölték. De ez csupán formális volt, hogy a jemeni változások hatását ellensúlyozzák. Különösen a fiatal rabszolgák, elsősorban a fekete bőrűek kelendők, áruk 500 dollártól 7500 dollárig terjed. Az egyik kedvelt rabszolga-utánpótlási forma — ezt a szaud-ará- biai francia nagykövet is kénytelen volt jelentésében megállapítani — az úgynevezett zarándokutak megszervezése. A nyugatafrikai néger országok mohamedán vidékein azzal csábítják a fiatalokat, hogy a zarándoklat Mekkába, a szent kőhöz egy életre boldogságot hoz számukra s •ninden vállalkozásuk sikerülni fog. Kapva kapnak tehát a kedvező és csábító ajánlatokon. s elindulnak Dzsidda, a szaud-arábiai kikötőváros felé. De alig érkeznek meg, hogy folytassák útjukat az ország belseje felé, letartóztatják őket, mint illegális bevándorlókat. Máris érkeznek a rabszolgakeres- cedők, akik kiváltják őket, s rijadhi vagy éppen a mekkai rabszolgapiacon jó pénzért elkelnek. Mostanában gyakran előfordul, hogy az adás-vétel nem magában Szaud-Ará- Éiában történik, hanem a szomszédos olajsejkségekben, így nevezik azokat a kisebb szultanátusokat, sejkségeket, amelyek tulajdonképpen brit gyarmati területek. Szaud-Arábia moshatja kezeit, igazán nem tud semmit a rabszolgaságról ... ___________ lenleg kívül áll a mozgalmon. Ennek okát sajnos nem tudtam meg. De a munkahelyén szeretik. Tagja a szép könyvek baráti körének (PKK), Ez pedig szerinte — számára elég. Éjjeli műszak után kerestem fel Jozef Cupert a szállásán. Aludni készült, könyv volt a kezében. Matej Blaško 24 éves, még mindig aktív CSISZ-tag. Az egyik alapszervezet elnöki funkcióját tölti be. A szakmájában dolgozik. Lakatos, főképp javító munkát végez. Jóval szélesebb az érdeklődési köre, mint előbbi barátjáé. A gépészeti esti iskola másodéves hallgatója. Ha sikeresen befejezi a harmadik évet is, tovább készül a főiskolára. Persze mindehhez szükséges a kollektíva beleegyezése is ... Hétfőn, szerdán és pénteken 14—17.30 óra között iskolában KÜLPOLITIKÁBÓL MOSZKVÁBAN A LUZSNYIKI LENIN-SIADIONBAN a múlt csütörtökön szovjet-kubai barátsági nagygyűlést rendeztek. 125 ezer moszkvai zsúfolásig ellepte a három lelátót, a sportpályákat és a futópályákat. A stadion zászlódíszt öltött. N. Sz. Hruscsov többek között kijelentette „Ha az Egyesült Államok kormánya nem tartja be az egyezményt és kiélezi a helyzetet, úgy kénytelenek leszünk teljesíteni a nemzetközi kötelezettségünket és segítségére sietünk. Kubának. Kénytelenek vagyunk határozottan kijelenteni: ne játsszatok a tűzzel urak, ne tegyétek kockára a népek jövőjét!“ Fidél Castro válaszában kijelentette, hogy szovjetunióbeli látogatása a kubai küldöttség számára rendkívül tanulságos volt. Köszönetét mondott a szovjet népnek a szívélyes fogadtatásért és hozzáfűzte: „A szó szoros értelmében elárasztottak minket szeretetük sokoldalú megnyilvánulásával“. Fidel Castro hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió döntő és felmérhetetlen segítséget nyújt a kubai forradalomnak. az afrikai országok együttműködését, megvédjük államaink függetlenségét és mindent elkövessünk megerősítésükre. Meggyőződésem, hogy megtaláljuk a közös nyelvet és megegyezünk Afrika egységéről és együttműködéséről“. A ghanai sajtó az egység útjában álló akadályokat elemzi. A Ghanaian Times megállapítja: az imperialisták minden eszközzel időt szeretnének nyerni. Olyan taktikát folytatnak, amely egymásra uszítja a testvéreket, bizalmatlanságot és gyanakvást kelt az afrikai államok között. Ilyen körülmények között az afrikai egység megteremtésének halogatása azt jelentené, hogy széles teret engedünk az imperialisták tevékenységének. A TASZSZ accrai tudósítója ottani politikai megfigyelők véleménye alapján rámutat, hogy az amerikai imperialisták és NATO-partnereik intenzív kulisszákmögötti tevékenységet fejtenek ki az Addis Abeba-i értekezlet körül, s még az egység eszméjét is saját céljaiknak kívánják alárendelni. ■ van. Rendszeresen jár az üzemi zenekar próbáira is. Hisz a zenekar brácsása és más hangszereken is játszik. Röviden csak ennyit Matej Blaškó- ról. Ám azt semmi esetre sem hagyhatom említés nélkül, hogy odahaza öccsével közösen házat épít. Erre is futja az erejéből, no meg aztán a keresetéből is. A húszéves Polák Erzsikéről, egyhangú vélemény alakult ki a podbrezovai fiatalok között. Mindig vidám, jókedvű. Nóta- szótől hangos a munkahelye és környéke. Ez egyáltalában nem meglepő. Magasan dolgozik, aránylag csendes helyen. Csak a daru láncai, acélkötelei csikorognak olykor-olykor. Évek óta darukezelő. Érthető, hogy a fizetsége is magas: 1700 korona havonta. Naponta bejár Valašskáról, a közeli lakótelepről. Hogy mit csinál munka után? Varr saját maga és barátnői számára. Szereti a könyvet, a jó hanglemezeket és mégjobban a tvisztet. 1957 óta aktív CSISZ-tag, alapszervezetének elnöke. Laco S'ejirmant, a CSISZ üzemi szervezetei elnökeinek aktíváján ismertem meg. Nem meghunyászkodva, de büszkén számolt be arról, hogy az üzem egyes vezetői, dolgozói, sőt egyes munkatársai sem a legjobb szemmel nézték, amikor az „Ifjúsági fényszóró“ akcióba lépett. Itt-ott Laco helyett fényszórásnak szólították. Ám a tekintély kiharcolása után a jelző elmaradt, de egymás után kerültek elő a rejtett tartalékok. Šejirman 23 éves. Tagja az üzemi szervezet pártbizottságának is. Sabinovban érettségizett és azután került segédmunkásként az üzembe. Most a gépészeti esti iskola harmadéves hallgatója. A titkári funkciót tölti be alapszervezetében. Az esti iskola elvégzése után főiskolára szeretne menni. Róla még talán any- nyit. hogy egészen fiatal házas és szereti a jó könyvet. Sárkány Árpád „A kommunizmus eszméje áthatja Latin-Amerikát". AZ AFRIKAI CSÚCSÉRTEKEZLET legfontosabb kérdése megteremteni az afrikai államok akcióegységét, sőt a lehetőséghez képest valamiféle egységes szervezetet is szeretnének teremteni. Sekou Touré guineai elnök szerint „az a feladatunk, hogy megteremtsük az egységes Afrikát. Nem azért jöttünk a történelmi Addis Abeba-i értekezletre, hogy szónoklatokat mondjunk, hanem azért, hogy cselekedjünk. Konkrét határozatokat kell hoznunk az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus ellen“. Modibo Keita, a Mali Köztársaság elnöke kijelentette: „Ez az év jelentős lesz Afrika történelmében. Az Addis Abeba-i konferenciának az a feladata, hogy véget vessen a külföldi uralomnak kontinensünkön. Célunk, hogy megszilárdítsuk A nyugat-németországi gazdasági válságot a bányászok érzik meg a legjobban. Az üzemekben pangás állt be, újabb megrendelések gyéren érkeznek, a legtöbb kohóban már csak a hét három napján dolgoznak, a többi napokon pedig fize- tésnélküli szabadságot kapnak. Felvételünk Mühlheimban készült, ahol több mint négy ezer bányász tiltakozott az üzem bezárása ellen. A finn politikai pártok most Felhívás a békés együttélésre címen dokumentumot terjesztettek a nagy nyilvánosság elé, melyet az ENSZ-nek nyújtanak be. A lakosság lelkesen, tömegesen írja alá a felhívást. Venezuela haladó ifjúsága az Anzoategui tehergő- zös elrablásával tudatta a világgal, hogy elszánt harcba kezdett az amerikai gazdasági elnyomást szolgáló Betancourt-rendszer ellen. A hőstettet végrehajtó partizán-egység paracsnoka — Wismar Medina Rojas — és valamennyi tagja fiatal ember, nagyrészt egyetemista volt. Az Anzoategui birtokbavétele előtt néhány héttel a caracasi egyetemisták már végrehajtottak egy ugyancsak feltűnést keltő akciót. 15 felfegyverzett fiatal, köztük néhány lány is, behatolt a Képzőművészeti Múzeumban és a francia nagymesterek öt világhírű alkotását magukkal vitték, hogy tettükkel a bebörtönzött foglyok szabadonbo- csátására kényszerítsék Betancourt hatóságait. A képrablás másnapján a rendőrség megszállta a caracasi egyetem központi épületét és hajtóvadászatot indított a haladó szellemű diákok ellen. A központi egyetem Jimenez diktatúrájának megdöntése után, 1958 januárjában önkormányzati jogot kapott. Az önkormányzat értelmében a rendőrség és a katonaság nem léphet be az egyetem területére. Az elrabolt képek visszaszerzése ürügyén azonban a rendőrség az önkormányzati jog megsértésével az egyetem területére hatolt. Sok diák szembeszállt a törvénysértő rendőrökkel. A közelharcban 7 diákot megsebesítettek, később Korunkhoz méltóan... pedig 30-at letartóztattak. A diákok még az esti órákban a kormányépületek előtt rendezett tüntető felvonulással tiltakoztak a kormány intézkedései ellen. A központi egyetem már régen vörös posztó a venezuelai hatóságok szemében. Még nem felejtették el, hogy az egyetem diákjai 1961 középen milyen csúfosan megfutamították az akkori amerikai nagykövetet. Teodoro Moscoso nagykövetnek építészeti kiállítást kellett volna megnyitnia. Az „üdvözlésre“ megjelent egyetemisták a nagykövetet amerika-elle- nes kijelentésekkel fogadták és autóját felgyújtották. A megszeppent nagykövet az egyetem kilencedik emeletére futott fel és ott elrejtőzött. A hatóságok nem borítottak fátylat arra sem, hogy 1962 elején, amikor a külügyminiszter Punta del Esteben a forradalmi Kuba ellen szavazott, az egyetem diákjai heves tüntetéseket rendeztek a kormány ellen. Venezuela politikai viszonyait elemező nyugati tudósítók közlése szerint az egyetemen toborzó irodájuk van az ország számos tartományában tevékenykedő partizánoknak. Az Economist című angol polgári lap különtudősítója azt írta, hogy az autonómia jogán rendőrségi ellenőrzéstől mentes egyetemen arra szólítanak fel a plakátok, hogy a hegyekben harcoló partizánok önkéntesek csatlakozását várják. Amerikai szemmel A sajtóból és a rádióból egyformán jól tudjuk, hogy az Egyesült Államok vezető személyiségei milyen állást foglalnak el a háború és a béke, a hidegháború és a békés együttélés, a fegyverkezés és a lefegyverzés kérdésében és még egész sor más kérdésben. Ismerjük a „fajvédők“ nézeteit az USA déli államaiból a színes bőrű polgárok problémájáról és nem ismeretlenek előttünk az amerikai kultúra és igaz- ságszoltatás részletkérdései sem. Néhány rövid szemelvény az USA vezető lapjaiból megmutatja, hogyan ír róluk az amerikai sajtó. „Az Egyesült Államokban minden 3 percben történik egy öngyilkosság“. „Akit útja Washingtonba ve- vet, könnyen nyerheti azt a benyomást, hogy ez a város nemcsak a kormány székhelye, hanem ezenfelül vezető helyet foglal el a büntettek és a fiatalkorúak bűnözése terén is. A statisztika kimutatása szerint a gyilkosságok, betörések, lopások, orvtámadások száma 1962-vel összevetve a múlt hónapban 174 °/o-al emelkedett. (New York Herald Tribune). „A kultúra terén a közvélemény — kutatón Gallup intézet megállapítása szerint a helyzet szintén nem valami rózsás. Az amerikai lakosság túlnyomó része nem jár koncertekre, nem látogatja a múzeumokat, ezzel szemben a baseball- és kosárlabdamérközések látogatottsága csillagászati számokat mutat. De az amerikai kultúráiét igazi fokmérője a könyv. Megállapítást nyert, hogy az amerikai felnőttek több mint a fele az elmúlt évben egy könyvet sem olvasott“. Ezt a hírt is a New York Herald Tribune hozta és szolgálhatnánk még egynéhány hasonló szemelvénnyel, többek között a háború kérdéséről is. De igazságtalanok volnánk, ha azt állítanék, hogy olyan módon, mint ahogy azt a fenti szemelvények mutatják, gondolkodik valamennyi amerikai, öreg és fiatal, tanulatlan és művelt. Tudunk olyan akciókról, amelyeket a háború és a fegyverkezés ellen folytatnak amerikai tudósok és lelkészek, és ebben a tekintetben ismerjük egyszerű emberek súlyos kifogásait is. És ezen a helyen merül fel az a kérdés, hogyan gondolkodnak ezekről a dolgokról az amerikai fiatalok. Ezzel a problémável foglalkozott nemrég a „Newsweek“ című amerikai folyóirat. Szerkesztője E. Griffitts néhány amerikai főiskolán felolvasásokat tartott Európáról. Egy ilyen előadásról a következőket írja: „Feljöttek a lépcsőn a diákok, először kettesével, hármasával, majd csoportosan, végül tömegekben. Valamennyien az Utah állambeli Brigham Young egyetem diákjai voltak, akik eljöttek, hogy végighallgassák az Európáról szóló előadást“. „Ezeknek a fiatal amerikaiaknak láttára, akiknek kora 18-23 év között váltakozott, az embernek el kellett magában ismernie, hogy ezek a fiúk imponáló hatással vannak. Sok ezer kilométernyi távolságban élnek a legközelebbi tengerparttól, minden, ami körülöttük van, kizárólag amerikai. Még az egyetemük is bizonyos tekintetben egyedülálló, furcsaképű. Még a mormonok alapították és ezek az újkori szentek a vezetői, még pedig szigorú puritán szellemben, amely kizárja azt, hogy például az egyetem területén eldobjanak akárcsak egy cigarettavéget is“. „Ilyen körülmények között a diákoknak meg lehetne bocsátani, ha kevés figyelmet szentelnének a tengerentúli világnak. Ezzel szemben meglepő az az érdeklődés, amelyet a világesemények iránt mutatnak és az a tudásszomj, melyet ezen a téren tanúsítanak. Nyolc nagy egyetemet látogattam meg — Nyugat-Virginiában, Indiánéban, Utahban, Kaliforniában, Nevadában és Észak- Karolinában — és mindegyikben nemcsak élénk érdeklődést találtam a nemzetközi kérdések iránt, de a dolgoknak sokkal mélyebb megítélését, mint az idősebb korosztályoknál. Ezt a következtetést több mint 300 válaszból vontam le a következő kérdésre: Melyik a legnagyobb probléma, mely előtt az Egyesült Államok áll és miképpen kellene azt megoldani? Figyelemre méltó, hogy a diákoknak csak igen kis hányada sorozta Kubát az első helyre. Meglepetésemre Nikita Hruscsov távolról sem nyugtalanította őket. Amennyiben kifejezést adtak valamilyen nézetnek, egyáltalában nem mutattak aggodalmat a Szovjetunióval kapcsolatban, ellenkezőleg érdeklődéssel és kíváncsisággal, sőt tisztelettel tekintettek rá. ,Úgy látszott, hogy csak kevés diákra tett benyomást az atomháborús hisztéria Amerikában. A diákokat legjobban érdekelte Európa és a kommunista Kína. A túlnyomó többség azt a nézetet vallotta, hogy az Egyesült Államoknak tárgyalnia kell Európával mint egyenrangú féllel. Úgy vélték, hogy Washingtonnak le kell mondania az atyáskodó, leereszkedő magatartásról. A diákok általában egyetértettek azzal a felfogással, hogy Washington eddigi elsőrendű befolyása a nyugati világgal szemben erősen csökkent és ezzel beigazolták hogy nyilván tovább tartanak, mint idősebb polgártársaik. Semmiképpen sem defetista felfogás akart ez lenni, csupán a fiataloknak az a képessége, hogy a tényekkel szembenézzenek. Hasonló realizmus nyilvánult meg náluk Kínát illetőleg. A diákok többsége úgy gondolta, hogy a kínai rezsimet el kellene ismerni és csak kevesen hajlottak olyan vélemény felé, hogy az Egyesült Államok mai kormánya képes volna Kínával egy mindkét félt kielégítő ún. modus vivendit kidolgozni. Mindenesetre bátorítólag hat, hogy a fiatal amerikaiak előre néznek és nem hátra, és maguk körül mindent tárgyilagosan ítélnek meg. Ro.
