Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-28 / 21. szám

Bratislava, 1963. május 28. XII. évfolyam, 21. szám Ara 60 fillér Tízezer diák jelentkezett önkéntes nyári munkára • 45 087 hektár rét és legelő rendbehozása • 74 701 gyümölcsfa kiülte­tése • Kb. 1 millió köb­méter komposzt leraká­sa • A különös fiatal párra már első nap felhívták a fi­gyelmem az üdülőben. A lány egyszerű, sötét­kék ruhában járt, fehér gallérral, oldalt elválasz­tott, fülét takaró frizurával. A fiú sovány, sápadt arcú, sima fekete haja kissé esetlenül, félig a homlokába fésülve. Nagy szürkéskék szemével té­tován nézett, az ember hiába próbálta elkapni a tekintetét... teljesen vak. Ketten legfeljebb 40 évesek lehettek. Mindig egymás kezét fogva jártak. De a lány úgy, olyan finoman, szinte csak az ujja hegyét érintve vezetgette párját, hogy én, az ifjú szere­lem soha elválni nem akaró mozzanatának néztem ezt az örök egymásba kapcsoltságot, s észre se veszem, ha nem mondják: a fiú nem lát. S néhány nap múlva meg­döbbenve, meghatódva rájöt­tem, hogy ez a fiatal asszony­ka is úgy jár, mint egy vak, nem figyel az emberekre, vi­dámságukra, nem érzi a feléje sugárzó pillantásokat, nem vesz észre semmit maga körül — s a fiú közben látóvá válik mellette, hiszen a felesége jó­formán csak azért él, hogy neki közvetítse a külvilágot. Meg kell ismerkednem velük! — gondoltam. Az üdülő veze­tőjétől hallottam, hogy a fiú beszél franciául. Én is éppen francia leckékkel bajlódtam, egyedül nem éppen könnyű. Bekopogtam hozzájuk segítsé­get kérni. A házigazda nagy örömmel, barátságosan fogadott, s kész­ségesen felajánlotta segítségét. — Nem haragszanak, hogy így betörtem? — kérdeztem. — Napok óta gondolkodtam, hogyan ismerkedhetnénk meg, de olyan zárkózottaknak mu­tatkoztak. — Ö, nekem nem olyan könnyű összebarátkozni az em­berekkel — válaszolta a fiú. — Sokszor órákig is töröm a fe­Nem szólt semmit, csak a ka­romat fogta meg. Amikor már ötödször jött, megéreztem. Be­szélgetni kezdtünk. 1959-ben volt ez. Gyuszi ekkor már egy tele­fonközpontban dolgozott és közben érettségire készült. Mint mondta, eleinte nem vet­te komolyan az udvarlást. Ta­nulnia kellett. Éppen munka­helyéről az iskolába menet ta­lálkoztak. De az akkor alig 16 éves Erzsiké kitartott. Ahogy hallgatom, egyre job­ban megértem ezt a beszélge­Bizalmatlanság jem, hogyan szólítsak meg va- fésűnkhöz némán asszisztáló lakit, akivel úgy érzem, jó lenne elbeszélgetni — és még­sem merem megtenni. A fele­ségem pedig valóban nagyon szótlan természet. Egyébként ő jobban tudna segíteni, kitü­nően beszél franciául. Én is tőle tanulok. A fiatal férj barátságos, be­szédes. Ez felbátorított: — Hogyan ismedkedtek meg? — A villamosmegállónál... Néma kérdésemre így foly­tatta: — Egy átkísérés alkalmával... Aztán Erzsiké mindennap, ugyanabban az időben ott volt. Először nem vettem észre. fiatal asszonyt, aki neki adt az életét. Pedig nem vol könnyű dolga, Í959-től 196 augusztusáig, amíg összeháza sodtak. Nemcsak az ő szüle a fiúé is hevesen tiltakozta a házasság ellen. A lányé azérl mert a fiú vak, a fiúé pedi£ mert a lány látó, s a látók be csapják a vakokat. Aztán a vőlegény szülei en gedtek. Erzsiké elköltözött ha zulról. Hozzátartozói még a esküvőre sem mentek el. — Boldogak? — Szeretjük egymást..., d< az élet nem olyan egyszerű A problémák nem oldódtál meg. Gyermeknapra Június elseje már hagyomá nyosan a gyermekek napja. Az újságokban is ilyenkor kedves gyermekképek díszítik az olda­lakat. Mi sem vagyunk kivétel, ebben az évben is így ünnepel­jük ezt a napot, de vajon nem válna-e az ünnep is formálissá, szükségtelenné, ha nem adnánk meg neki minden évben azt, ami a legfontosabb, ami tartal­mával valóban ezt a napot ün­neppé teszi. Sokszor írtuk, hogy hazánk­ban valóságos gyermekkultusz­ról beszélhetünk. Igen, utcáin­kon jól öltözött, jól táplált gyerekeket láthatunk, az előző nemzedékekkel szemben legfia­talabb nemzedékünk gyermek­kora valóban gondtalan. És mégis történt valami az elmúlt években, ami elgondolkoztató. Hazánkban évről évre egyre kevesebb gyermek születik. A gyermekszaporulat európai ranglistáján az utolsók között szerepelünk. Talán hangsúlyozni sem kell, hogy a gyermekszaporulat a társadalom jövőjének biztosí­téka. A család legmagasztosabb küldetése, a házasság legna­gyobb értelme és öröme a gyermek. Természetesen számos szo­ciális s gazdasági problémát is meg kell oldani a gyermeksza­porulat fokozásához. Tudvalé­vő, hogy bölcsődéink és óvo­dáink befogadóképessége nem felel meg a szükségletnek. Kü­lönösen az üzemek segítségére lenne szükség. Nemcsak nőnapi, vagy gyermeknapi gratulációra, de igazán anyagi áldozatra is szükség van. Mozgalmas nyár előkészület A nnak, hogy a fiatalok te­vékenyen részt vesznek atalajjavítási munkában, már megvan a maga hagyo­mánya. Szemmel láthatóak az ered­mények és évről évre növe­kednek. Tavaly a fiatalok 88 kerüle­ti, járási és 189 helyi talajja­vítási építkezésen vettek részt. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok ezenkívül 138 öntöző- berendezésen dolgoztak. A fia­talok segítségével 12 056 hek­tár földet tettek termővé, 787 983 köbméter komposztot készítettek, 87 611 hektár rétet és legelőt gondoztak és 320 916 gyümölcsfát ültettek ki. A fiatalok fokozottabb mér­tékben veszik ki részüket a gyümölcstermesztésből is. A CSISZ-tagok és pionírok lige­teket építenek és védnökség alá veszik őket. Az 1965-ös év végéig kétmillió gyümölcsfát ültettek ki. Gazdasági eredményeiken kívül az ifjúsági brigádok fel­mérhetetlen fontosságú nevelő hatást érnek el. A CSKP XII. kongresszusá­nak határozata nagy jelentősé­get tulajdonít a talajjavítási munkáknak. A kongresszusi határozatok, valamint a CSISZ szlovákiai kongresszusára és a CSISZ IV. kongresszusára tett előkészületek arra serken­tették a fiatalokat, hogy a ta­lajjavítási munkában ezentúl még tevékenyebben vegyenek részt. Ezt bizonyítja az a kö­rülmény is, hogy a tavaszi időszakban a CSISZ SZLKB fel­hívására a CSISZ kerületi és járási vezetőségei szervezték a fiatalokat és azok 45 087 ha területet vettek gondozásukba, 124 000 köbméter komposztot készítettek, 74 701 gyümölcs­fát, bokrot ültettek ki. A kö­zép-szlovákiai kerületben kü­lönösen a legelők és mezők gondozása terén értek el fi­gyelemre méltó eredményeket. Vállalásaikat túlteljesítették, 20 000 ha terület helyett több mint 27 000 ha területet gon­doztak. Az igyekezetét annál is inkább értékeljük, mert 5600 hektár területet újra termé­kennyé tettek és trágyáztak. A kerületben a CSISZ-tagok a gyümölcsfa-kiültetésben is teljesítették vállalásaikat. T anulóifjúságunk körében is példás tevékenység indult el. A közép- és főiskolákon működő CSISZ- szervezetek a nyári brigád­munka-tervek kidolgozásánál figyelmüket főleg a talajjaví­tási munkákra összpontosítot­ták. Több mint tízezer főisko­lás és középiskolás vesz majd részt ezekben a munkákban. A nyári ifjúsági brigádok a poprádi, martini, prievidzai, mikulási, írencséni, beszterce­bányai. alsókubíni, Považská Bystrica-i és Žiar nad Hro- nom-i járásokban a már meg­kezdett hígtrágyás öntözőbe­rendezések építésének befeje­zésén és a folyószabályozási és vízgazdasági építkezéseken dolgozunk. Fokozott figyelmet szentelnek Záhorie vidékének, a Kelet-szlovákiai és a Szepsi Alföldnek, valamint a Sajó szabályozásának. Az ifjúsági brigádok a hegyvidéki körze­tekben is segítenek a talajja­vításban. Részt vesznek a ma- dunicei, a sellyei és a gútai G. SZABÓ LÁSZLÓ: öntözőberendezések kiépítésé­ben is. A fiatalok ezenkívül természetesen részt vesznek a takarmány begyűjtésében, az aratásban és ott vannak a cséplésnél is. A CSISZ járási és kerületi konferenciáin. valamint a CSISZ szlovákiai kongresszusán a fiatalok azt a kötelezettséget vállalták, hogy részt vesznek 10 ezer hektár terület talaj­javítási munkálataiban, 1 mil­lió köbméter komposztot ké­szítenek, 70 ezer hektár rétet és legelőt gondoznak, 70 ezer gyümölcsfát ültetnek ki és 40 hígtrágyás öntözőberendezés építésében segítenek. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy vállalásukat valóban teljesíthetik. Je­lenleg a tanulóifjúság nyári brigádmunkájának szervezése felé fordul a figyelem. Perben a örömért Jobb híján füt a bölcsesség — üszkös sebemre mákony — a boldogabbak örömét átélni, mint sajátom. Mert fojtón ült rám a közöny, mint lomha füst a síkra — se pártfogóm, se üldözőm, ki vonzana-taszítna ... Immár sorsom, hogy így legyen, törődtem bele régen — az erősé a győzelem, s enyém a vereségem. De kiben belső igaza a lelket így is őrzi, azt meg nem verhetik soha, a gyengesége — hősi! Ezernyi szép nyüzsög körül, mint halakkal a mélyvíz — mind, ami jó másnak kerül, az jog szerint enyém is! Joggal enyém — és nincs jogom, hogy jussom visszalökjem! — hát részemet kiharcolom a közös örömökben! iiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiftmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiii Amikor a macska jön j A Cannes -i film- fesztiválon nagy : feltűnést keltett Vojtech Jasný rendező Amikor a i macska jön című filmje. A szakér­tők szerint ez a játékfilm vagy pontosabban film- játék műfajilag me ghat ár ózhat at­S megtudom, hogy az egy­szobás kis lakásba, ahová a fiú szülei befogadták a fiatal há­zaspárt, nem költözött velük a boldogság. A szűk helyen, a kényszerű egymásra utalt­ságban csak növekedett a szü­lők ellenszenve a fiatalasszony iránt. Mert — uram bocsá* — kiderült, hogy ennek tiszta lelkű kis asszonykának hibái is vannak ... „Becsapja a fiúnkat“ — jaj­gatott a szülők lelke, s észre sem vették, hogy elültették a gyanút a fiatal férj lelkében is. „Nem is rendes, nem is elég házias, nem való asszony­nak“ — mondogatták. — Külön lakás kellene, de a tanácsnál, ahol elmondtuk problémánkat és könyörögtünk, hogy legalább egy kis lyukat adjanak, ahol meghúzódhatunk, nem találtunk meghallgatásra — mondja a vak férj. — Pedig magam is félek, ha így mara­dunk. Hiszek Erzsikének, de hiába mondom a szüleimnek, miért jött volna hozzám, ha nem szeret? Ök nem hisznek neki. nem bíznak benne. Nem látok és ők folyton azt hajto­gatják:'becsap engem. Rettenetes tragédia a bizal­matlanság. A két fiatalt az éjszaka már az utcára űzte. Segíteni kellene, hogy ez a két ember együtt maradhasson. Somlyó Zsuzsa = a vígjáték színvonalának. lan, de stílusában egységes, mese- szerű balett-víg­játék. Egy mai ha- zánkbeli kisváros kedves, gunyoros „káderszatíráját“ beszéli el egy nép­mese fantazmagó­riájában. A prágai „Fekete Színház“ trükkjátékai mel­lett poétikus tá­jakkal és bűbájos gyermek fel véte­lekkel igézi meg a nézőt. A báj, a hu­mor, az emberi melegségnek kö­szönhető, hogy a különböző szóla­mok nem válnak széjjel, hanem egy sajátosan nemzeti hangú kórusban olvadnak együvé a filmben. Diana, a kötéltáncosnő, kedvencével, a macskával. Al artistanő szerepét Emília Vásáryová alakítja. irilflllllllllllllflllillllllllHIIIIIIIIIIUIIIIlllllliiHlllllllliiiiiiiiiiimiiiii

Next

/
Thumbnails
Contents