Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-21 / 20. szám

emeljék a díjszabást az atlan­ti-óceáni útvonalakon. A brit nemzetközösség 16 külkereskedelmi miniszterének kétnapos tanácskozása áthidal­hatatlan nézeteltérések jegyé­ben ért véget kedd este. Értesülések szerint a gyen­gén fejlett ázsiai és afrikai tagállamok képviselői szokat­lan szókimondással bírálták Nagy-Britanniát. Heves szem­rehányásokkal illették az angol kormányt amiatt hogy a nem­zetközösség kedvezményes vámrendszerét alku tárgyának tekinti a Közös Piac és az EFTA tagállamaival folytatott tárgyalásain. A nemzetközösség „mostohagyermekei“ helytele­nítették, hogy London már ele­ve fenntartás nélküli támoga­tásáról biztosította a Kennedy- féle amerikai vámtarifa-csök­kentési javaslatot. Rámutattak, hogy az 1947 óta érvényben levő GATT-tarifarendszer csu­pán a „gazdag nemzetek klub­jának“ érdekeit szolgálta, vi­szont Afrika, Ázsia és Latin- Amerika nyomorgó és éhező népei még szegényebbek lettek tőle, a Kennedy-terv pedig en­nek az irányzatnak egyenes folytatása lenne. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága jóváhagyta annak a küldött­ségnek az összetételét, amely részt vesz a Kínai Kommunista Párt képviselőivel való talál­kozáson. A küldöttség vezető­je: Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségé­nek tagja, a központi bizottság titkára. Tagjai: Jurij Andropov, Leonyid Iljicsov és Borisz Po- nomarjov, a központi bizottság titkárai, Sztyepan Cservonyen- ko, az SZKP központi Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió pekingi nagykövete. A felek kölcsönös megálla­podása szerint ez év július 5-én Moszkvában találkoznak az SZKP és a KKP képviselői. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete kedden hozta nyilvános­ságra statisztikai adatait a Szovjetunió és a KGST-hez tartozó más országok ipari ter­meléséről. Eszerint a szocialis­ta országok ipari termelése az 1950-től 1961-ig terjedő idő­szakban több mint háromszo­rosára emelkedett. Amint az ENSZ ipari statisz­tikai osztályának vezetője New York-i sajtóértekezletén el­mondotta, a Szovjetunióban és a kelet-európai országokban az említett időszakban az ipari termelés átlagos évi növekedé­se 11,7 százalék volt, szemben a világ többi országának 5,7 százalékos átlagos évi emelke­désével. Későbbi időre halasztják Kennedy elnök és Macmillan miniszterelnök tervezett talál­kozóját. A Kennedy-kormány hír szerint kínosan ügyel arra, hogy ne húzzon ujjat de Gaulle elnökkel, akit egyébként is ér­zékenyen érint a Washington­ban és Londonban annyiszor hangoztatott „angolszász tár­sasviszony“. Az amerikai elnök állítólag éppen ezért halasztot­ta el találkozóját Macmillannel és amikor a jövő hónapban Nyugat Európába látogat, nem keresi fel á brit miniszterelnö­köt. Az amerikai kormány ugyan­akkor gondosan ügyel arra, hogy a szigetország vezetőit se bántsa meg. Feltehetően az angol kormány nyomásának en­gedve, határozta el, hogy visz- szavonja korábbi döntését, amellyel megtiltotta az ameri­kai légiforgalmi társaságoknak, hogy kövessék angol és francia repülőtársaságok példáját és A cambridge-i diákok elnöke Mielőtt Nagy- Britannia egyik legrégibb és leghíresebb egyetemi szer­vezete, a Cam­bridge-! Unió­társaság 357 szavazattal 235 ellenében elnö­kévé választot­ta őt, huligánok alattomosan megtámadták. Ezért Brian Pollit — Nagy- Britannia Kom­munista Pártja néhai elnöké­nek, Harry Pol­liinak huszon­hat esztendős fia — nem is vehetett részt személyesen a választási kor­tesküzdelemben. De hiszen a „ismeretlen“ huligánok éppé ezért támadtak rá néhány nap pal korábban kollégiumi szó bájában. Először zseblámpávt szemébe világítottak, hogy n ismerje fel őket, azután ki húzták ágyából, majd fejé ütötték és súlyosan megsér tették jobb kezét. A cambridge-i egyetem kol légiumában már évek óta ner került sor ilyen alattomos tá madásra. Brian Pollit az egye tem kommunista pártszerveze tének főtitkára volt. Kitűnő ta nuló hírében állt és néhán órával azelőtt támadták mec amikor vizsgáira sor került volna, amelyekkel befejezte közgazdasági tanulmányait. Ha nem teszi le záróvizsgáit, nem jelölhették volna a diákunió elnöki tisztségére. A King's College vezetősége is mélysé­gesen felháborodott az aljas merényleten és kivételesen engedélyezte, hogy Brian a vizsgakérdésekre szóban dik­tálhassa válaszait. A jobb ke­zén ütött súlyos seb ugyanis megakadályozta őt abban, hogy válaszait saját kezűleg írja meg. Záróvizsgáinak első ré­szét már egy esztendővel ko­rábban kiváló eredménnyel le­tette. Amíg Brian Pollit utolsó vizsgáin volt, a diákok és a tanárok a cambridge-i egyetem diákuniójának elnökévé vá­lasztották. Ez az első eset, az egyetem 167 esztendős történetében, hogy kommunista elnököt vá­lasztottak. A londoni Daily He­rald tudósítója akkor erről így vélekedett: „Az egyetemi diá­kok körében csak azt hallot­tam, hogy Pollit végtelenül népszerű ember és nagyon ki­magasló személyiség az egye­temen, noha sokan elvetik po­litikai nézeteit.“ Brian Pollit akkor ígéretet tett arra, hogy elnöksége ide­jén megpróbál új szellemet bevezetni az öreg téglapiros épület falai közé, amely még Victoria királynő idejében épült. Hallgatói közé tartozik az úgynevezett „társalkodó társaság“, az egyetemi diák- unió. Brian igyekezett — az őt megválasztó kétharmados többségre támaszkodva — megvalósítani célkitűzéseit. És most arról érkezett kép, hogy Algériai parlamenti küldöttség járt Gottwaldovban. Nagy ér- házasságot döfött a 23 éves deklődéssel megtekintette a Svit üzemet. Képünkön Ben ťenny Ralph-fal, egy melbour- Gettaf Adda, a küldöttség vezetője búcsúzik a gottwaldovi ne~i kommunista ügyvéd lá- fiataloktól. nyával. ŰJ UTAKON A Mali Köztársaság 1 204 021 négyzetkilométernyi területén 4,1 millió lakos él. A lakosság 90 százalékát a parasztság ké­pezi. A kialakult munkásosz­tály számszerűleg még elenyé­sző. Maliban a föld állami kéz­ben van, a nemzeti burzsoázia nem alakult ki. Az ország na­gyobb üzemei szintén az állam tulajdonát képezik. A Mali Köztársaságban a függetlenség elnyerése óta egyre nagyobb feladatok hárul­nak az ifjúságra. Bár az ország területén a gyarmati uralom idején (Francia-Szudán) akár­csak más országban is, szám­talan ifjúsági szervezet műkö­dött, de mind-mind más és más célkitűzéssel. Csak amikor a függetlenségi hullám az or­szágot elérte, akkor került sor a politikai kérdések és a poli­tikai nevelés előtérbe helyezé­sére. Érthető, hisz mindezek a problémák nagyon is vonzot­ták az ifjúságot. Ennek érde­kében hozták létre Maliban az Ifjúsági Tanácsot, melynek — teljes autonómia mellett — valamennyi ifjúsági szervezet tagja lett. E tanács tagja volt az RDA-párt irányítása alatt álló politikai ifjúsági szövetség, valamint az egyetemisták egye­sületei is. Ez a két szervezet elősegítette a politikai felada­tok, a függetlenségért folyó harc kérdésének felvetését az Ifjúsági Tanácson belül. Ebben az időben (1958-1959) az idősebbek, akik akkor az RDA-t vezették, úgy vélték, még nem érkezett el az „azon­Királyi gondok A Torino-Nizza-i vonalon a napokban lezuhant Ibn Szaúdnak, Szaúdi Arábia ki­rályának „Comet 4.“ típusú magánrepülőgépe. Az Ezer­egyéjszaka valamennyi vív­mányával felszerelt, keleti pompával és ravaszsággal berendezett „repülő hárem­ben“ 16 királyi feleség tar­tózkodott személyzetével a szerencsétlenség idején. A pilótákkal együtt minden utas szörnyethalt. Az eré­nyes háremhölgyek azóta bizonyára már megtértek Mohamedhez és a változa­tosság kedvéért most a pró­fétát szórakoztatják. De vajon mihez fog most a ti­zenhatszoros özvegységre jutott szegény uralkodó? Élűiről kezdheti a feleség­begyűjtést. K. H. nali függetlenség“ követelésé­nek ideje. Tehát még az ifjú­sági szövetség felvetette az azonnali függetlenség követe­lését, az RDA-párt várakozott. Miután az RDA-párt a válasz­tásokon megnyerte az összes mandátumot, szövetségre hí­vott minden pártot a függet­lenség kivívásáért. 1959-ben ez az egység megvalósult. Ilyen körülmények között hívták össze 1959. december 27.-29. között az ifjúság egységkong­resszusát. Ekkor jött létre a JUS-RDA, vagyis a Mali Ifjú­sági Szövetség több szervezőt egyesüléséből — az RDA-párt vezetésével a párt integráns részeként. Ezen a kongresszuson fogad­ták el a szövetség programját, határozták el, hogy az ifjúsá­got a függetlenségi harcra mozgósítják. Mali ifjúsága a felszabadulás első pillanatától példásan ki­veszi részét az ország újjáépí­téséből. Széles körű társadalmi aktivitással mindig azokra a helyekre összpontosítják ere­jüket, ahol a központi erőkből nem futja. Utakat, iskolákat, tanítólakásokat építenek társa­dalmi munkával. A Mali Ifjúsá­gi Szövetség mint olyan részt vesz a jövendő tanítók kivá­lasztásában is. Az ifjúság politikai és gaz­dasági feladataihoz kapcsolódik az ifjúsági szövetség sokrétű tevékenysége. Az ország mezőgazdaságának fellendítésében szintén nagy szerepet vállalt az ifjúság. A szövetkezeti mozgalom szinte teljes egészében az ö vállukon nyugszik. Az 1960-ban kibonta­kozó szövetkezeti mozgalom már érezteti hatását Az ifjú­ság politikai és gazdasági fela­datai mellett nagy mértékben nő az ifjúsági szövetség szere­pe a nevelés egész területén. A falvakban fennmaradt feudá­lis hagyományok eltüntetése nem könnyű dolog. Ilyen pél­dául a nők teljes egyenjogú­ságának megvalósítása is. Annak ellenére, hogy az ifjú­sági szövetségnek számos poli­tikai és gazdasági problémával kell megküzdenie, há minél ha­marabb el akarja tüntetni a gyarmati uralom okozta száza­dos lemaradásokat, mégis ak­tívan kiveszi a részét a nem­zetközi kapcsolatok terén is. Már az 1958-ban megalakult Ifjúsági Tanács lényegében a pánafrikai ifjúsági mozgalom feltámasztását szorgalmazta, mely végül is alapja lehetne egy széles körű ifjúsági moz­galomnak, mely közelebb hozná egymáshoz a nyugatafrikai or­szágok ifjúságát. -ny-d A Dél-Csehországban levő Zlatá Koruna és Rajo\^ nevű helységben 1945 májusában csehszlovák hazafiakkal együtt magyar katonák is harcoltak a hitlerista megszáltlók ellen. Hőstetteik megörökítésére em­lékművet állítottak. A Vltava itt még keskeny folyócska. A Cseh-erdö szirtjei közt kanyarog, erős bérceket tör át, és siet észak felé. Egy-egy meredek sziklahegy elöl fürgén kitér, a szelídebb völgyeket keresi, és lankás meredélyek tövében igyekszik tova. Vizének zúgása, csobogása messzire elhallat- szik. Mintha mesélnének a ko­tierte habok, mintha elmúlt idők árnyait idéznék. Ám, szél támad a hegyek csúcsai felől, és elűzi a legendát. A vizek szótlanok, nem beszélhetnek a múltról. Szólnak helyettük az élők... Azon a tavaszon korán éb­redt a természet. Márciusban már ibolya kéklett a szélvédett bokrok tövében. Maria Votavo- vá, a Zlatá Koruna-i fiatal ta­nítónő, vőlegényével a hegyge­rincen sétált. Lent, a hegy mindkét lejtőjén, országút ka­nyargóit. A balra tekergő úton a fekete ruhások sokasága áradt. Rossz makadámút volt, mégis ezt választották a szét­vert SS-alakulatok, mert itt kisebb volt a veszély, hogy utolérik őket a gyorsan előre­nyomuló szovjet katonák. A másik lejtő alján betonút csikja húzódott. Ezen is kato­nák vonultak, fáradt, elrongyo- lódott ruhájú, keserves kedvű magyar katonák Nem siettek, már minden mindegy volt. Sű­rűn megálltak az apró falvak­ban, civil ruháért kenyeret, o£ &Ő4öJl atnUáJze/zete. ezt-azt adtak, s lemaradoztak. Zlatá Korúimban már három hete, április közepe óta egy magyar hadtest törzse szállt meg. A hozzá tartozó alakula­tok egy része szintén ebben a kicsiny, hegytetőre épült fa­lucskában keresett szállást, és akinek itt nem jutott hely, az Rajovban, a két kilométerre fekvő községben húzódott meg. Balázs Lajos tartalékos zász­lós és katonák már egész ott­honosan érezték magukat Ra­jovban Homolkovéknál. Az ud­var. elég nagy volt, az istálló­ban, a csűrben jutott hely em­bernek, lónak. A betonúton, amely közvetlenül a ház előtt fordult Krumlov irányába, alig volt forgalom. Ügy hírlett. Krumlovban már az amerikaiak rendezkedtek be. A háború vé­gét váró honvédek — legtöbb fiatal parasztgyerek — nem puskapucolással töltötték ide­jüket, hanem hazahúzó gondo­lataikkal kínlódtak; van-e, ki otthon eke alá veszi a földe­ket? így múlt az április. Nem tudni, ki volt az első partizán, aki megkockáztatta, hogy a magyar katonákhoz forduljon. Azt sem lehet ti­zennyolc év távlatából kiderí­teni, ki volt az első katona a magyarok közül, aki átadta fegyverét, lőszerét a partizá­noknak. Tény, hogy április kö­zepétől éjszakánként a parti­zánok Zlatá Korunában és Ra­jovban azokhoz a házakhoz jártak utánpótlásért, ahol ma­gyar katonák laktak. Május 4-én váratlanul híre járt: az SS-ek nagy akcióra készülnek a partizánok ellen. A hegyekből jött hírnök Balázs zászlóst kereste. Ami fegyvere még volt a Rajovban elszállásolt magyar katonáknak, azt május 4-én mind kitisztították, élesre töl­tötték. Balázs zászlós és legé­nyei megszálltak a községben minden szögletet s az út menti árkok tüzelöállásaiban is ma­gyar katonák lapultak. A visszavonuló SS-ek kisebb csoportokban, szétszórtan ér­keztek. Egy kiáltás elég volt, hogy feltartsák kezüket, le­dobják fegyverüket és megad­ják magukat sorsuknak. Sajnos, Balázsék végzetes hibát követtek el. A lefegyver- zett csoportokat tovább en­gedték Krumlov felé. Ez így ment pár napig .. Május ötödiké csendben telt el, csak a szovjet front felől hallatszott távoli fegyverropo­gás. Este azonban elszabadult a pokol Rajovban. E gyszerre erős SS-osztag tört a falura. A szélső házaknál puskalövések je­lezték, hogy a magyar katonák, akik most már nyíltan a parti­zánok oldalára állottak, készek az SS-ek fogadtatására. Aztán működésbe lépett a magyarok egyetlen megmaradt géppuská­ja is. A harc azonban egyenlőtlen­nek bizonyult, Krivjanek György honvéd már a falu szé­lén halálos találatot kapott. A többiek a falu belseje felé hát­ráltak. Balázs zászlóst azon ház előtt lőtték le, ahol elszál­lásolva volt, Berkes Mátyás ti­zedes pedig a házban halt hősi halált, ahova a túlerő elöl visszahúzódott. Rajtuk kívül még két magyar katona adta életét a falu védelmében. Ve­lük együtt esett el Rudolf Ha- sek morvaországi partizán és két helybeli lakos. A községet egy napra ismét az SS szállta meg. Reggel öt órakor mindenkit a község ki­csiny főterére hajtottak. Né­hányon elbújtak. Egy Nemec nevű áruló azonban nyomra vezette az embervadászokat... Ez történt reggel. Délig mu­latoztak, aztán Zlatá Kormába vonultak az SS-ek, ahol a ma­gyar alakulat törzse tartózko­dott. Itt is jelsorakoztatták a lakosságot és feltették a kér­dést: — Ki segítette a partizáno­kat, ki az ellenállás vezetője? Senki sem jelentkezett. A hadtesttörzset ebben az időben még jelentékeny meny- nyiségü fegyver biztosította, köztük lövegek is. A törzset biztosító ágyús alegységek tü- zelöállásai abban az irányban helyezkedtek el, ahol az SS-ek elvonultak. Amikor pedig Zla­tá Koruna lakosságát május 6-án délután a főtérre terel­ték, s elkezdték a faggatásu­kat, a magyar ágyúk csöve az SS-csoport felé fordult. A halálfejesek vezetője ismét feltette a kérdést: — Jelentkezzen a vezető, mert megtizedeljük a lakossá­got. Az SS-parancsnok már meg­ragadta a szerencsétleneket, akiket bosszúszomjának kielé­gítésére áldozatul szánt, ami­kor az egyik volt csendőr, egy Kilián nevű, kilépett a sorból és megszólalt: — Emberek, én nőtlen, gyer­mektelen vagyok, vállalom. Votavová tanítónő így mond­ja el a továbbiakat: — Én megbújtam a kicsi szobámban, engem az SS-ek nem találtak meg. Az ablakom­ból azonban mindent jól lát­tam. Amikor Kilián kilépett, az SS-ek meg akarták fogni. Ekkor azonban a magyar kato­nák előbbre álltak az ágyúkkal, a géppuskákkal, és a fegyverek csöveit egyenesen az SS-cso­port közepébe irányozták. A kisgyerekek és az asszonyok síkítozva szét szaladtak. Az SS-ek nem tudták, hogy mit tegyenek. Végül két embert ütni kezdtek, majd hirtelen összegyűltek, és elszaladtak Zlatá Korunából. Többet nem láttuk őket. Nemsokára már a szovjet alakulatok vonultak előre az országúton. így ért véget nálunk a háború május 6-án. Öt nappal később a két szom­szédos község lakossága, gyászruhában a temető árká­hoz vonult. Jelen volt néhány szovjet tiszt és Zlatá Koruna plébánosa is. Szomorú szertar­tás kezdődött. A holtakat közös sírba te­mették, és később emlékművet állítottak felette. A sírokon, egyszerű kőtáblákba vésve, bal felől jobbra haladva, a követ­kező szöveg olvasható: „Pál Bense honved Élt 24 Évet“ — „Mátyás Berkes tizedes Élt 24 Évet“ — „Michály Gergely tsz. szkv. Élt 23 Évet“ — „György Krivjanek honvéd Élt 24 Évet“ — „Lajos Balázs tű. mii. Gyak Élt 38 Évet." Középen az em­lékmű felirata cseh nyelven: „A hazáért, a hősök emlékére, akiknek örök hálánkkal és tisz­teletünkkel tartozunk." Az em­lékmű jobb oldalán a cseh hősi halottak nevei: Rudolf Hašek morvaországi munkás, Jan Bouček parasztfiií, Tomáš Puffer munkás, Antonín Jindra paraszt, Josef Fcsum paraszt, Vojtech Kozák vámőr, Ružena Kozáková, a vámőr felesége. A kegyelet koszorúi soha­sem fagynak le a rajom hősök sírjáról, Zlatá Ko­runa és Rajov messze van Ma­gyarországtól, s bár a környe­zet, a vidék, Zlatá Koruna falu és Krumlov város csodálatos élményt nyújt szépségével a látogatóknak, a turisták ritkán keresik fel. Ez a vidék kiesik a szokásos túrautaktól. Ha mégis magyar ember vetődik a környékére, azonnal híre ter­jed, és összegyűlnek az ott la­kók. Amikor mi a környéket jártuk, találkoztunk, egy ősz, idős parasztasszonnyal, Maria Styndlovával, aki a történetek­nek minden részletére emlék­szik. Elbeszélését így fejezi be: — Tudja meg mindenki Ma­gyarországon, hogy nem felejt­jük el a magyar katonákat, és gondoskodunk a sírjaikról. Ha ők akkor nem álltak volna mellénk, nagyon keserves véget ért volna a mi két falunk éle­te... c. t bl Brian Pollit és felesége a cambridgei anya­könyvvezető hivatala előtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents