Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-14 / 19. szám
Megállják a helyüket Imrichova Júlia ötvennyolcban lcerült a rőcei Tatraľan üzemébe. Több munkaszakaszon dolgozott s végül is a fonalszárító részlegen „kötött" ki. Mielőtt odakerült, nem a legjobban ment ott a munka. Julka érkezése változást hozott a részleg életében, összebarátkoztak, aztán elhatározták, versenyre kelnek a szocialista munkabrigád címért. A határozatot tett követte. A héttagú kollektívának ő lett a vezetője. A kezdet nehéz volt. A kis munkaközösség három tagja magyar nemzetiségű volt, alig tudtak valamit szlovákul. A nyelvi nehézségeket azonban hamarosan leküzdötték. A 100 százalékos minőségi terv mellett, rendszeresen 102 százalékra teljesítik az időtervet is. Julka azonban ezzel nem elégedett meg. Egyre azon gondolkodott, hogyan javíthatnák meg a termelést. Egy napon aztán megszólította a mestert. — Ha a tartóleceken... hogy is mondjam... egy kis módosítást eszközölnénk... Mindez egy pár órai munkát vett igénybe. Az eredmény: műszakonként 33 kilogramm fonallal száríthattak többet. Ezekután a mester gyakrabban bízta meg különböző feladatokkal. — Mihamarabb szeretnék átmenni egy gyengébb teljesítményű kollektívához — mondja neheztelve. — De nem akarnak a részlegről elengedni. Pedig hát nemcsak egý-két kiváló kollektívára van szükség, hanem igen igen sokra. Remélem azonban, hogy a vágyam rövidesen teljesülhet. * » ♦ Huszonhat éves mester. 'Közel száz ember van gondjaira bízva s ha eleinte kétségbe vonták is tudását, ma már meggyőződtek róla a tolmácsi gyárban, hogy Farkas István fiatalsága ellenére kiváló mester. Tavaly két újítási javaslatát fogadták el, amelyek értéke meghaladta a 120 000 kő- rimát. A részleg dolgozói ma már. egy világért sem engednék el maguk közül. De ő sem menne más részlegbe dolgozni. Nem szeret félmunkát végezni. — A részlegen sok sok megoldásra váró probléma van még — mondja. — A munkások segítségével bizonyára sikerül is megoldanom. Munka mellett végezte el az üzemi ipariskolát, amelyet tavaly fejezett be. A.z üzemi műszaki könyvtárat is rendszeresen látogatja. Amint mondja felelős beosztását csakis úgy tudja betölteni, ha szakmai tudását állandóan fejleszti. Huszonhat éves. A CSISZ-t, amelyben nevelkedett, nem hagyta cserben. Az üzemi vezetőségben a termelési felelős tisztségét tölti be. Jó munkájáért ötvenkilencben felvették a pártba. gozik. A szövetkezet jól dolgozó ifjúsági komplex brigáddal dicsekedhet. Az ő érdemük is, hogy tavaly az átlagos hektárhozam szemeskukoricából 40 mázsa, silókukoricából pedig 579 mázsa volt. A brigád tagjai még a kongresszus tanácskozása alatt elhatározták, hogy tavalyi szép eredményüket az idén is elérik. A szövetkezet fiataljai a jól végzett munka mellett a szövetkezeti klubot is rendszeresen látogatják. A CSISZ oktatási éve keretében négy érdekkörük dolgozik. S hogy mindez így van, Marika érdeme is, aki már ötvennyolctól elnöke a CSISZ-nek. — Mindent megteszünk — mondja határozottan, hogy a CSISZ IV. kongresszusának határozatát mielőbb valóra válthassuk. NÉMETH JÁNOS Smätanová Mária, az ipoly- szakálasi CSISZ-szervezet elnöke küldöttként vett részt a CSISZ IV. kongresszusán. Teli jegyzetfüzettel tért haza. Mindent, amit fontosnak talált feljegyzett, hogy odahaza a taggyűlésen aprólékosan beszámolhasson a kongresszus menetéről. — Én a könyvelésben dolgozom — kezdi a beszélgetést — de mielőbb szeretnék az állat- tenyésztésbe átmenni, — ugyanis — teszi hozzá magyarázókig — ott szükség van a fiatalokra. Részt vettem a kongresszuson és jó példával kell szolgálnom. Az ipolyszakálasi szövetkezetben mintegy 65 fiatal dőlA KOMAROMI TANONCISKOLÁBAN Az életpálya, az életcél választása minden ember életében a legfontosabb események közé tartozik. Hogy jól választottunk-e, azt csak évek múltán tudjuk meg. Akikről most itt szó lesz, azt mondják magukról, hogy jól választottak és foglalkozásukat nem cserélnék el semmi más foglalkozásért sem. Fiatalok, tizenhat-tizenhét évesek. Mindannyian tagjai a CSISZ- nek. De hagyjuk beszélni a fiúk legkedveltebb tanítóját, Kurucz elvtársat. Jelenleg 500 tanonc tanul a komáromi járás egyetlen tanonciskolájában. Az iskola a következő szakmákban nyújt elméleti és gyakorlati oktatást: kőműves, ács, bádogos, asztalos, automechanikus, borbély és fodrász, elárusító, festő és mázoló, szabó, famegmunkáló, öntő, kövező, vízvezetékszerelő, villanyszerelő, hegesztő, valamint lakatos szakmában. Idén 23 osztály volt az iskolánkon. Ebből 13-an bukás nélkül végezték a félévet. Mi tanítók igyekszünk, hogy tanon- caink a legmesszebbmenő szakmai tudást vigyék magukkal az életbe. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha az elméleti oktatást kellőképpen összekapcsoljuk a gyakorlati tanítással. Én jómagam is dolgoztam már az építészeti vállalatnál. Ügy, hogy tökéletesen ismerem a gyakorlati problémákat és ez nagyon sokat segít munkámban, hogy azt adjam át diákjaimnak, amire valóban szükségük lesz az életben. Miért van az, hogy inasaink még mindig a kisebbértékü ember szerepét játszák mások szemében és a szülők is kissé idegenkedve adják gyermekeiket a már említett szakmákra? — Ezt a problémát már úgy ahogy sikerült kiküszöbölnünk és évről évre jobb elömenete- lű tanoneokat kapunk. Szerintem a hiba a szülőkben van, akik szemében az iroda az ideál. Pedig a mi iskolánkból is művelt fiatalok kerülnek ki, akik éppúgy megállják a helyüket az életben, mint a szellemi dolgozók. A kilencéves iskoláknak sokkal jobb kapcsolatot kellene fenntartaniok velük. Engem személyesen már párszor nagyon kellemesen meglepett az a tény, hogy az általános iskolákban gyengébb tanulók vaiőban bebizonyítják, hogy szeretik a választott szakmájukat. Volt olyan esetünk is, hogy a hozzánk került tanuló olyannyira megváltozott jellemileg, hogy szülei, akik azelőtt keveset vagy egyáltalán nem törődtek gyermekük sorsának alakulásával, móst örömüket lelik benne, így említhetnénk a felsőbb építészeti iskolán tanuló két diákomat: Beke Dezsőt és Fekete Istvánt. Nagyon jó lenne azonban, ha az iskolát elvégzett tanulók megírnák, adott-e valamit nekik az iskola és hogy esetleg hol javítsunk munkánkon. Kurucz elvtárs véletlenül került az iskolába és megmutatta, hogy nemcsak szakmai, de jó pedagógiai képzettséggel is rendelkezik. Megállta a helyét. Egyik tanítványa nagyon találóan jellemezte: modern tanítókra van szükségünk és ő az. — Szeretem a fiatalokat és úgy érzem van mit átadnom nekik. Szereted foglalkozni velük és hogy ők is szeressenek, hát szigorú vagyok hozzájuk. Hiányok: nagy hiányunk van magyar nyelvű tankönyvekben, a diákoknak a tananyagot először lefordítom vagy pedig technikai szótár segítségével tanulják a kijelölt tananyagot. Szép eredményeket ért el Kurucz elvtárs járási méretben is, amit pártunk kellőképpen értékelt. A járási tanítónap alkalmából oklevéllel jutalmazták fáradozását. Az iskola igazgatója Kobolka Pál a hiányokkal hozakodik elő: öreg már az iskola épülete. Évről évre növekszik ta- noncaink száma, de a hiányosságok maradnak. Régimódi segédeszközök, melyekkel laboratóriumi gyakorlatokat már nemigen végezhetünk. Szükségünk lenne egy rajzolóteremre, laboratóriumra, klubhelyiségre, de talán a legfontosabb, amire már évek óta várunk, egy 150 férőhelyes diákszállás. A múlt évben a járási építkezési vállalat és a járási párt- bizottság segítségével maguk a tanulók építették fel az iskola tornatermét, amely igazán szépen sikerült. Idén 130 tanonc végez az iskolán és 300 új tanonc kerül szeptember elsejével Komáromba. Ismét új gond tolakodik tehát elő, hová is helyezzék el majd őket. A tanonciskola tanítóinak véleménye szerint ebben az ügyben a véd- nökségi vállalatok sokat segíthetnének. ZÄCSEK ERZSÉBET ■Qgy fiatalember véleménye Sokfelé jártunkban nem egyszer tapasztaltuk az idősebbek részéről azt a véleményt, hogy a fiatal szakemberek nem értenek a gazdasághoz, nem érdekli őket a munka, stb. A nyitragerencséri szövetkezet irodájának ajtajúban cingár jiatalemberrel találtuk magunkat szembe. — Ebédre? — Igen. Oda indultam, de ráérek. Kerüljenek beljebb. Bent aztán kiderült, hogy a sovány cigá- nyosképíí fiatalember Fedorko Mihály, a nyit- ■ai mezőgazdasági főiskola negyedéves hallgatója s éppen gyakorlati idejét tölti a szövetkezetben. Már a negyedik hónapot. Kíváncsiak voltunk a négy hónap alatt szerzett tapasztalataira. Megkérdeztük, s ahogy lassan beszélni kezdett, meglepetéssel tapasztaltuk, hogy nagyonis otthonosan mozog a szövetkezet dolgaiban. — A szövetkezet nem rossz, de nem is jó. Miért? Hát nézzük csak. Kitűnő sertésállománnyal és szarvasmarhaállománnyal rendelkezik. Takarmány is van elegendő. A növény- termesztésben s állattenyésztésben is tudják teljesíteni eladási tervüket. Van két kő- és egy homokbányájuk. Már csak ezekből is hatalmas pénzek kerülnek be a szövetkezet kasszájába, s mégis csak 8,— koronát tudnak fizetni munkaegységenként. Hová lesz a pénz? Elköltik, de olyan dolgokra, amelyekre, ha kellő alapossággal szerveződne meg a munka, nem kellene pénzt fordítani. Például az elmúlt évben 10 ezer munkaegységgel lépték túl a tervezett munkaegységet. Ez úgy gondolom mindent megmagyaráz. — Tízezerrel? Az sok. Ilyen kis szövetkezetben nem is értem, hogyan lehet ennyivel túllépni, — mondom. — Pontosan én sem tudnám megmondani, de úgy látom, hogy elsősorban a munkafegyelem lazaságában kell keresni a baj okát. Az állattenyésztésben is eddig, hogy úgy mondjam fix munkaegységre voltak a dolgozók. Idén vezették csak be a sertéseknél a súly- gyarapodás utáni jutalmazást, ugyanígy a fiatal hízómarhánál is bevezették. A cél nyilvánvaló. Érdekeltté tenni az embereket a termelésben és jobb minőségi munkára ösztökélni őket. (Kár, hogy a tehénistállóban még nem valósították meg ugyanezt. Bizonyára itt is serkentőleg hatna a tejelékenység fokozására a teljesítmény utáni díjazás bevezetése.) A másik dolog a géppark karbantartása. Hatalmas pénzek emésztődnek itt fel évente. Nagyon romlanak a gépek, s bizonyos, hogy oka az is, hogy eddig még nem építettek gépszínt. A traktoroktól kezdve esőben, hóban, fagyban, sárban szabad ég alatt a „csillaggarázsban“ állnak a gépek. Szerintem ezreket lehetne csak a traktorok „behúzásához" szükséges üzemanyagon is megtakarítani. Különösen télen. Fedorko Mihály, alig négy hónapot töltött a gerencséri szövetkezetben — mit csinálna, hogyan változtatna a helyzeten, ha rajta múlna — kérdeztük tőle. — Ezen még így konkréten nem is gondolkoztam. Azonban mindenekelőtt igyekeznék a felsorolt hiányosságokat eltávolítani és szigorúbb munkafegyelmet vezetnék be a traktorosok között is. Egy fiatal, a gyakorlatban az élettel komolyabban még csak most ismerkedő fiatalember véleménye ez. Úgy gondoltuk azonban, érdemes papírra vetni, hátha a nyitragerencsériek valamit kihámoznak belőle, ami az elkövetkezőkben a szövetkezet és tagsága hasznát szolgálhatja. —ró— Válogatják az elültetésre szánt fiatal topolyafákat. Csallóköz erdészei Ilyenkor tavasszal gyakrabban emlékezünk meg az erdő- gazdaságok feladatairól. A du- naszerdahelyi erdőigazgatóság dolgozói is megérdemlik e megemlékezést, hiszen csak a tájékozatlanok gondolhatják, hogy „arrafelé" jelentéktelen az erdő. Bizony, öt járás 13 600 hektárnyi erdeje tartozik fennhatóságuk alá és magában a Csallóközben is nagy erdőültetés folyik. A XI. és XII. párt- kongresszus határozata kimondta ugyanis, hogy minél több tát keil az ipar részére termelni és az utánpótlást fokozott erdősítéssel kell biztosítani. Nos, nem kis részt vállaltak ebből a feiadatból a du- naszerdahelyiek, akik főképp a gyorsnövésű fák meghonosításával akarják népgazdaságunkat szolgálni. Amíg ugyanis a tölgy, fenyő és bükkfa csupán 100—120 évi növekedés után termelhető ki, a kanadai nyárfa már 30 év után feldolgozható. Munkában, feladatban nincs tehát hiány, hiszen csupán ebben a fél évben 251 hektárnyi erdőt kell kiültetniük a fakitermelésen kívül. Nézzük hát meg, hogyan munkálkodnak? Kérdésünkre Gyurcsek Ernő, a dunaszerdahelyi üzem igazgatója adta meg a választ. — Először is azt kell megemlítenem — kezdte Gyurcsek elvtárs — hogy az idei áradások igen sok borsot törtek az orrunk alá. Köztudomású ugyanis, hogy a csallóközi erdők egy része a Duna szigetein terül el. Mivel ezeket elöntötte a víz. itteni erdőinkben le kellett állítani a fakitermelést. Szerencsére erdészeink és favágóink komolyan vették azt a híres mondást, hogy „ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!“ Egyrészt az ármentes területekre csoportosították át a munkát, másrészt úgy nekifeküdtek annak, hogy végül is sikerült teljesíteni a kitermelés és faelszállítás negyedéves tervét. — Sajnos, a fakiültetés terén már kifogott rajtunk a rossz időjárás — folytatta az igazgató kissé kedvetlenül. — Későn jött a tavasz, fagyos volt a föld, így aztán lehetetlenség volt teljesítenünk az első negyedévi tervet. A félév végéig azonban biztosan behozzuk lemaradásunkat. A talajt jól előkészítettük; felszántva és megtárcsázva várta a dugványokat. Nagy előnyt biztosított, hogy a száraz területeken traktorvontatta fúrógépekkel készíthettük elő a csemeték helyét. Egy-egy ilyen géppel 600 csemetét ültethettünk el egyetlen nap alatt. Ugyancsak mechanikai úton végezzük dugványaink vágását is, ahol lehet, két műszakban dolgozunk. Az erdőnevelés előkészületét, a talaj porhanyősítá- sát szintén új módszerrel, traktorral végezzük. Ennek négy előnye van. Gyorsabb, olcsóbb, jobb és az agrotechnikai határidőt is betartjuk általa. Amíg például egy hektár terület kézi porhanyósítása 470 koronába került, gépi erővel 180 koronával clcsóbb. — A gépek is csak közepes jelentőségű segédeszközök maradnak, ha nem dobog mellettük a lelkes emberi szív — vetettük közbe. — Kiket említhetne meg az ilyen jobb dolgozók közül? — Frázisszerűen hangzik ugyan, de mégis azzal az egyetlen mondattal felelek, hogy nálunk mind a fiatalok, mind az idősebbek lelkesen dolgoznak — mondotta Gyurcsek Ernő. Egyetlen adattal bizonyítom ezt. Nyolc kollektívánk versenyzett ä szocialista munkabrigád címért s ilyen eredményt értek él: Négy csoport megkapta, egy a XII. párt- kongresszus címét érdemelte ki, és egy csoport a közeljövőben lesz szocialista brigád. — Még egy utolsó kérdést. A fiatalok, főképp az iskolák tanulói segítenek-e fontos munkáikban? — Sokat segítenek és még ennél is többet segíthetnek — fejezte be nyilatkozatát az igazgató. — Nemcsak azzal, hogy részt vesznek a fakiültetés fontos munkájában, hanem hogy gondozzák és- védik is azokat. Különösen új kiültetéseinket vegyék védelmükbe és ne engedjék, hogy azokon a lelkiismeretlenek jószágot legeltessenek. (neumann) Á poprádi módszer 0 A ŠVÄBOVCEI FIATALOK 220 MÁZSA BURGONYAHOZA- MOT ÉRNEK EL 0 NAGYOBB FIGYELMET A BURGONYÁNAK • FONTOS ÉLELMISZER ÉS TAKARMÁNY A CSISZ SZKB kezdeményezésére Michal Šmálik mérnök, a Tátralomnici Magnemesítö dolgozója Poprádon előadást tartott a burgonya termesztéséről. Ismertette a poprádi módszer lényegét és azokat a munkamódszereket, melyekkel magasabb hektárhozamokat érhetünk el. Az előadáson a hegyaljai mezőgazdasági üzemek mellett működő CSISZ-szervezetek elnökei és fiatal szakemberek vettek részt. Szlovákiai viszonylatban az ifjúsági szervezetek egyetemesen gépesített csoportokat akarnak szervezni és ötezer hektár területen akarják alkalmazni a poprádi módszert. Erről a területről számítás szerint hektáronként 180—200 mázsa burgonyát lehet majd begyűjteni. Šmálik mérnök hangsúlyozta, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben a számításban tévedni nem lehet. Egyben felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy a burgonyatermesztésben a fö figyelmet elsősorban a talaj előkészítésére fordítsák. Nagyon fontos, hogy csakis jő minőségű burgonyái ültessenek és pontosan eleget tegyenek az agrotechnikai előírásoknak. Az előadást vita követte, amelyben többek között részt vettek a švábovcei CSISZ-ta- gok is Beszámoltak tapasztalataikról. Az elmúlt évben részt vettek a százas mozgalomban, gazdag tapasztalatokat szereztek. Felhívást intéznek a burgo- nyatermesztésben dolgozó ifjúsági egyetemesen gépesített csoportokhoz, hogy kilenc hektárnyi területen átlag 220 mázsa hektárhozamot érjenek el. Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a CSISZ- szervekre és szervezetekre ezen a téren még sok feladat vár. Szervezzék meg a JNB mellett a Fiatal szakemberek tanácsát, továbbá ifjúsági őrjáratokat, hogy az egyetemesen gépesített munkacsoportok és a traktorosok számára szaktanácsokat adjanak. Ne csak papíron ígérgessenek, hanem váltsák be a szavukat. MAGYARICS VINCE