Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-14 / 19. szám

Megállják a helyüket Imrichova Júlia ötvennyolc­ban lcerült a rőcei Tatraľan üzemébe. Több munkaszaka­szon dolgozott s végül is a fonalszárító részlegen „kötött" ki. Mielőtt odakerült, nem a legjobban ment ott a munka. Julka érkezése változást ho­zott a részleg életében, össze­barátkoztak, aztán elhatároz­ták, versenyre kelnek a szocia­lista munkabrigád címért. A határozatot tett követte. A héttagú kollektívának ő lett a vezetője. A kezdet nehéz volt. A kis munkaközösség há­rom tagja magyar nemzetiségű volt, alig tudtak valamit szlo­vákul. A nyelvi nehézségeket azonban hamarosan leküzdöt­ték. A 100 százalékos minősé­gi terv mellett, rendszeresen 102 százalékra teljesítik az időtervet is. Julka azonban ez­zel nem elégedett meg. Egyre azon gondolkodott, hogyan ja­víthatnák meg a termelést. Egy napon aztán megszólította a mestert. — Ha a tartóleceken... hogy is mondjam... egy kis módo­sítást eszközölnénk... Mindez egy pár órai munkát vett igénybe. Az eredmény: műszakonként 33 kilogramm fonallal száríthattak többet. Ezekután a mester gyakrabban bízta meg különböző felada­tokkal. — Mihamarabb szeretnék át­menni egy gyengébb teljesít­ményű kollektívához — mond­ja neheztelve. — De nem akar­nak a részlegről elengedni. Pedig hát nemcsak egý-két kiváló kollektívára van szük­ség, hanem igen igen sokra. Remélem azonban, hogy a vá­gyam rövidesen teljesülhet. * » ♦ Huszonhat éves mester. 'Kö­zel száz ember van gondjaira bízva s ha eleinte kétségbe vonták is tudását, ma már meggyőződtek róla a tolmácsi gyárban, hogy Farkas István fiatalsága ellenére kiváló mes­ter. Tavaly két újítási javas­latát fogadták el, amelyek ér­téke meghaladta a 120 000 kő- rimát. A részleg dolgozói ma már. egy világért sem enged­nék el maguk közül. De ő sem menne más részlegbe dolgozni. Nem szeret félmunkát végezni. — A részlegen sok sok meg­oldásra váró probléma van még — mondja. — A munká­sok segítségével bizonyára si­kerül is megoldanom. Munka mellett végezte el az üzemi ipariskolát, amelyet ta­valy fejezett be. A.z üzemi mű­szaki könyvtárat is rendszere­sen látogatja. Amint mondja felelős beosztását csakis úgy tudja betölteni, ha szakmai tu­dását állandóan fejleszti. Huszonhat éves. A CSISZ-t, amelyben nevelkedett, nem hagyta cserben. Az üzemi ve­zetőségben a termelési felelős tisztségét tölti be. Jó munká­jáért ötvenkilencben felvették a pártba. gozik. A szövetkezet jól dol­gozó ifjúsági komplex brigád­dal dicsekedhet. Az ő érdemük is, hogy tavaly az átlagos hek­tárhozam szemeskukoricából 40 mázsa, silókukoricából pedig 579 mázsa volt. A brigád tag­jai még a kongresszus tanács­kozása alatt elhatározták, hogy tavalyi szép eredményüket az idén is elérik. A szövetkezet fiataljai a jól végzett munka mellett a szö­vetkezeti klubot is rendszere­sen látogatják. A CSISZ okta­tási éve keretében négy érdek­körük dolgozik. S hogy mindez így van, Marika érdeme is, aki már ötvennyolctól elnöke a CSISZ-nek. — Mindent megteszünk — mondja határozottan, hogy a CSISZ IV. kongresszusának ha­tározatát mielőbb valóra vált­hassuk. NÉMETH JÁNOS Smätanová Mária, az ipoly- szakálasi CSISZ-szervezet el­nöke küldöttként vett részt a CSISZ IV. kongresszusán. Teli jegyzetfüzettel tért haza. Min­dent, amit fontosnak talált feljegyzett, hogy odahaza a taggyűlésen aprólékosan be­számolhasson a kongresszus menetéről. — Én a könyvelésben dolgo­zom — kezdi a beszélgetést — de mielőbb szeretnék az állat- tenyésztésbe átmenni, — ugyanis — teszi hozzá magya­rázókig — ott szükség van a fiatalokra. Részt vettem a kongresszuson és jó példával kell szolgálnom. Az ipolyszakálasi szövetke­zetben mintegy 65 fiatal dől­A KOMAROMI TANONCISKOLÁBAN Az életpálya, az életcél vá­lasztása minden ember életé­ben a legfontosabb események közé tartozik. Hogy jól válasz­tottunk-e, azt csak évek múl­tán tudjuk meg. Akikről most itt szó lesz, azt mondják magukról, hogy jól választottak és foglalkozá­sukat nem cserélnék el semmi más foglalkozásért sem. Fiata­lok, tizenhat-tizenhét évesek. Mindannyian tagjai a CSISZ- nek. De hagyjuk beszélni a fi­úk legkedveltebb tanítóját, Kurucz elvtársat. Jelenleg 500 tanonc tanul a komáromi járás egyetlen ta­nonciskolájában. Az iskola a következő szakmákban nyújt elméleti és gyakorlati oktatást: kőműves, ács, bádogos, aszta­los, automechanikus, borbély és fodrász, elárusító, festő és mázoló, szabó, famegmunkáló, öntő, kövező, vízvezetékszere­lő, villanyszerelő, hegesztő, valamint lakatos szakmában. Idén 23 osztály volt az isko­lánkon. Ebből 13-an bukás nél­kül végezték a félévet. Mi ta­nítók igyekszünk, hogy tanon- caink a legmesszebbmenő szakmai tudást vigyék maguk­kal az életbe. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha az elméleti oktatást kellőképpen összekap­csoljuk a gyakorlati tanítással. Én jómagam is dolgoztam már az építészeti vállalatnál. Ügy, hogy tökéletesen ismerem a gyakorlati problémákat és ez nagyon sokat segít munkám­ban, hogy azt adjam át diák­jaimnak, amire valóban szük­ségük lesz az életben. Miért van az, hogy inasaink még mindig a kisebbértékü ember szerepét játszák mások szemében és a szülők is kissé idegenkedve adják gyermekei­ket a már említett szakmákra? — Ezt a problémát már úgy ahogy sikerült kiküszöbölnünk és évről évre jobb elömenete- lű tanoneokat kapunk. Szerin­tem a hiba a szülőkben van, akik szemében az iroda az ideál. Pedig a mi iskolánkból is művelt fiatalok kerülnek ki, akik éppúgy megállják a he­lyüket az életben, mint a szel­lemi dolgozók. A kilencéves iskoláknak sokkal jobb kapcso­latot kellene fenntartaniok ve­lük. Engem személyesen már párszor nagyon kellemesen meglepett az a tény, hogy az általános iskolákban gyengébb tanulók vaiőban bebizonyítják, hogy szeretik a választott szakmájukat. Volt olyan ese­tünk is, hogy a hozzánk ke­rült tanuló olyannyira megvál­tozott jellemileg, hogy szülei, akik azelőtt keveset vagy egy­általán nem törődtek gyerme­kük sorsának alakulásával, móst örömüket lelik benne, így említhetnénk a felsőbb építészeti iskolán tanuló két diákomat: Beke Dezsőt és Fe­kete Istvánt. Nagyon jó lenne azonban, ha az iskolát elvég­zett tanulók megírnák, adott-e valamit nekik az iskola és hogy esetleg hol javítsunk munkán­kon. Kurucz elvtárs véletlenül került az iskolába és megmu­tatta, hogy nemcsak szakmai, de jó pedagógiai képzettséggel is rendelkezik. Megállta a he­lyét. Egyik tanítványa nagyon találóan jellemezte: modern tanítókra van szükségünk és ő az. — Szeretem a fiatalokat és úgy érzem van mit átadnom nekik. Szereted foglalkozni ve­lük és hogy ők is szeressenek, hát szigorú vagyok hozzájuk. Hiányok: nagy hiányunk van magyar nyelvű tankönyvekben, a diákoknak a tananyagot elő­ször lefordítom vagy pedig technikai szótár segítségével tanulják a kijelölt tananyagot. Szép eredményeket ért el Kurucz elvtárs járási méretben is, amit pártunk kellőképpen értékelt. A járási tanítónap alkalmából oklevéllel jutalmaz­ták fáradozását. Az iskola igazgatója Kobolka Pál a hiányokkal hozakodik elő: öreg már az iskola épü­lete. Évről évre növekszik ta- noncaink száma, de a hiányos­ságok maradnak. Régimódi se­gédeszközök, melyekkel labo­ratóriumi gyakorlatokat már nemigen végezhetünk. Szüksé­günk lenne egy rajzolóterem­re, laboratóriumra, klubhelyi­ségre, de talán a legfontosabb, amire már évek óta várunk, egy 150 férőhelyes diákszállás. A múlt évben a járási építke­zési vállalat és a járási párt- bizottság segítségével maguk a tanulók építették fel az is­kola tornatermét, amely igazán szépen sikerült. Idén 130 tanonc végez az is­kolán és 300 új tanonc kerül szeptember elsejével Komá­romba. Ismét új gond tolako­dik tehát elő, hová is helyez­zék el majd őket. A tanoncis­kola tanítóinak véleménye sze­rint ebben az ügyben a véd- nökségi vállalatok sokat segít­hetnének. ZÄCSEK ERZSÉBET ■Qgy fiatalember véleménye Sokfelé jártunkban nem egyszer tapasztal­tuk az idősebbek részéről azt a véleményt, hogy a fiatal szakemberek nem értenek a gaz­dasághoz, nem érdekli őket a munka, stb. A nyitragerencséri szövetkezet irodájának ajtajúban cingár jiatalemberrel találtuk ma­gunkat szembe. — Ebédre? ­— Igen. Oda indultam, de ráérek. Kerülje­nek beljebb. Bent aztán kiderült, hogy a sovány cigá- nyosképíí fiatalember Fedorko Mihály, a nyit- ■ai mezőgazdasági főiskola negyedéves hallga­tója s éppen gyakorlati idejét tölti a szövet­kezetben. Már a negyedik hónapot. Kíváncsiak voltunk a négy hónap alatt szer­zett tapasztalataira. Megkérdeztük, s ahogy lassan beszélni kezdett, meglepetéssel tapasz­taltuk, hogy nagyonis otthonosan mozog a szövetkezet dolgaiban. — A szövetkezet nem rossz, de nem is jó. Miért? Hát nézzük csak. Kitűnő sertésállo­mánnyal és szarvasmarhaállománnyal rendel­kezik. Takarmány is van elegendő. A növény- termesztésben s állattenyésztésben is tudják teljesíteni eladási tervüket. Van két kő- és egy homokbányájuk. Már csak ezekből is hatalmas pénzek kerülnek be a szövetkezet kasszájába, s mégis csak 8,— koronát tudnak fizetni munkaegységenként. Hová lesz a pénz? Elköl­tik, de olyan dolgokra, amelyekre, ha kel­lő alapossággal szerveződne meg a munka, nem kellene pénzt fordítani. Például az elmúlt évben 10 ezer munkaegységgel lépték túl a tervezett munkaegységet. Ez úgy gondolom mindent megmagyaráz. — Tízezerrel? Az sok. Ilyen kis szövetkezet­ben nem is értem, hogyan lehet ennyivel túl­lépni, — mondom. — Pontosan én sem tudnám megmondani, de úgy látom, hogy elsősorban a munkafe­gyelem lazaságában kell keresni a baj okát. Az állattenyésztésben is eddig, hogy úgy mondjam fix munkaegységre voltak a dolgozók. Idén vezették csak be a sertéseknél a súly- gyarapodás utáni jutalmazást, ugyanígy a fia­tal hízómarhánál is bevezették. A cél nyilván­való. Érdekeltté tenni az embereket a terme­lésben és jobb minőségi munkára ösztökélni őket. (Kár, hogy a tehénistállóban még nem valósították meg ugyanezt. Bizonyára itt is serkentőleg hatna a tejelékenység fokozására a teljesítmény utáni díjazás bevezetése.) A másik dolog a géppark karbantartása. Hatal­mas pénzek emésztődnek itt fel évente. Na­gyon romlanak a gépek, s bizonyos, hogy oka az is, hogy eddig még nem építettek gépszínt. A traktoroktól kezdve esőben, hóban, fagyban, sárban szabad ég alatt a „csillaggarázsban“ állnak a gépek. Szerintem ezreket lehetne csak a traktorok „behúzásához" szükséges üzemanyagon is megtakarítani. Különösen té­len. Fedorko Mihály, alig négy hónapot töltött a gerencséri szövetkezetben — mit csinálna, hogyan változtatna a helyzeten, ha rajta múl­na — kérdeztük tőle. — Ezen még így konkréten nem is gondol­koztam. Azonban mindenekelőtt igyekeznék a felsorolt hiányosságokat eltávolítani és szigo­rúbb munkafegyelmet vezetnék be a traktoro­sok között is. Egy fiatal, a gyakorlatban az élettel komo­lyabban még csak most ismerkedő fiatalember véleménye ez. Úgy gondoltuk azonban, érde­mes papírra vetni, hátha a nyitragerencsériek valamit kihámoznak belőle, ami az elkövetke­zőkben a szövetkezet és tagsága hasznát szol­gálhatja. —ró— Válogatják az elültetésre szánt fiatal topolyafákat. Csallóköz erdészei Ilyenkor tavasszal gyakrab­ban emlékezünk meg az erdő- gazdaságok feladatairól. A du- naszerdahelyi erdőigazgatóság dolgozói is megérdemlik e megemlékezést, hiszen csak a tájékozatlanok gondolhatják, hogy „arrafelé" jelentéktelen az erdő. Bizony, öt járás 13 600 hektárnyi erdeje tartozik fenn­hatóságuk alá és magában a Csallóközben is nagy erdőülte­tés folyik. A XI. és XII. párt- kongresszus határozata ki­mondta ugyanis, hogy minél több tát keil az ipar részére termelni és az utánpótlást fo­kozott erdősítéssel kell bizto­sítani. Nos, nem kis részt vál­laltak ebből a feiadatból a du- naszerdahelyiek, akik főképp a gyorsnövésű fák meghonosítá­sával akarják népgazdaságun­kat szolgálni. Amíg ugyanis a tölgy, fenyő és bükkfa csupán 100—120 évi növekedés után termelhető ki, a kanadai nyár­fa már 30 év után feldolgozha­tó. Munkában, feladatban nincs tehát hiány, hiszen csupán eb­ben a fél évben 251 hektárnyi erdőt kell kiültetniük a faki­termelésen kívül. Nézzük hát meg, hogyan munkálkodnak? Kérdésünkre Gyurcsek Ernő, a dunaszerdahelyi üzem igaz­gatója adta meg a választ. — Először is azt kell meg­említenem — kezdte Gyurcsek elvtárs — hogy az idei áradá­sok igen sok borsot törtek az orrunk alá. Köztudomású ugyanis, hogy a csallóközi er­dők egy része a Duna szigetein terül el. Mivel ezeket elöntötte a víz. itteni erdőinkben le kel­lett állítani a fakitermelést. Szerencsére erdészeink és fa­vágóink komolyan vették azt a híres mondást, hogy „ha rövid a kardod, toldd meg egy lé­péssel!“ Egyrészt az ármentes területekre csoportosították át a munkát, másrészt úgy neki­feküdtek annak, hogy végül is sikerült teljesíteni a kiterme­lés és faelszállítás negyedéves tervét. — Sajnos, a fakiültetés terén már kifogott rajtunk a rossz időjárás — folytatta az igaz­gató kissé kedvetlenül. — Ké­sőn jött a tavasz, fagyos volt a föld, így aztán lehetetlenség volt teljesítenünk az első ne­gyedévi tervet. A félév végéig azonban biztosan behozzuk le­maradásunkat. A talajt jól elő­készítettük; felszántva és megtárcsázva várta a dugvá­nyokat. Nagy előnyt biztosí­tott, hogy a száraz területeken traktorvontatta fúrógépekkel készíthettük elő a csemeték helyét. Egy-egy ilyen géppel 600 csemetét ültethettünk el egyetlen nap alatt. Ugyancsak mechanikai úton végezzük dugványaink vágását is, ahol lehet, két műszakban dolgo­zunk. Az erdőnevelés előké­születét, a talaj porhanyősítá- sát szintén új módszerrel, traktorral végezzük. Ennek négy előnye van. Gyorsabb, ol­csóbb, jobb és az agrotechnikai határidőt is betartjuk általa. Amíg például egy hektár terü­let kézi porhanyósítása 470 koronába került, gépi erővel 180 koronával clcsóbb. — A gépek is csak közepes jelentőségű segédeszközök maradnak, ha nem dobog mel­lettük a lelkes emberi szív — vetettük közbe. — Kiket említ­hetne meg az ilyen jobb dol­gozók közül? — Frázisszerűen hangzik ugyan, de mégis azzal az egyetlen mondattal felelek, hogy nálunk mind a fiatalok, mind az idősebbek lelkesen dolgoznak — mondotta Gyur­csek Ernő. Egyetlen adattal bizonyítom ezt. Nyolc kollektí­vánk versenyzett ä szocialista munkabrigád címért s ilyen eredményt értek él: Négy cso­port megkapta, egy a XII. párt- kongresszus címét érdemelte ki, és egy csoport a közeljö­vőben lesz szocialista brigád. — Még egy utolsó kérdést. A fiatalok, főképp az iskolák tanulói segítenek-e fontos munkáikban? — Sokat segítenek és még ennél is többet segíthetnek — fejezte be nyilatkozatát az igazgató. — Nemcsak azzal, hogy részt vesznek a fakiülte­tés fontos munkájában, hanem hogy gondozzák és- védik is azokat. Különösen új kiülteté­seinket vegyék védelmükbe és ne engedjék, hogy azokon a lelkiismeretlenek jószágot le­geltessenek. (neumann) Á poprádi módszer 0 A ŠVÄBOVCEI FIATALOK 220 MÁZSA BURGONYAHOZA- MOT ÉRNEK EL 0 NAGYOBB FIGYELMET A BURGONYÁ­NAK • FONTOS ÉLELMISZER ÉS TAKARMÁNY A CSISZ SZKB kezdeménye­zésére Michal Šmálik mérnök, a Tátralomnici Magnemesítö dolgozója Poprádon előadást tartott a burgonya termeszté­séről. Ismertette a poprádi módszer lényegét és azokat a munkamódszereket, melyekkel magasabb hektárhozamokat ér­hetünk el. Az előadáson a hegyaljai mezőgazdasági üzemek mellett működő CSISZ-szervezetek el­nökei és fiatal szakemberek vettek részt. Szlovákiai vi­szonylatban az ifjúsági szerve­zetek egyetemesen gépesített csoportokat akarnak szervezni és ötezer hektár területen akarják alkalmazni a poprádi módszert. Erről a területről számítás szerint hektáronként 180—200 mázsa burgonyát le­het majd begyűjteni. Šmálik mérnök hangsúlyozta, a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy ebben a számításban tévedni nem lehet. Egyben felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy a burgonyatermesztésben a fö figyelmet elsősorban a talaj előkészítésére fordítsák. Na­gyon fontos, hogy csakis jő minőségű burgonyái ültessenek és pontosan eleget tegyenek az agrotechnikai előírásoknak. Az előadást vita követte, amelyben többek között részt vettek a švábovcei CSISZ-ta- gok is Beszámoltak tapaszta­lataikról. Az elmúlt évben részt vettek a százas mozga­lomban, gazdag tapasztalatokat szereztek. Felhívást intéznek a burgo- nyatermesztésben dolgozó if­júsági egyetemesen gépesített csoportokhoz, hogy kilenc hek­tárnyi területen átlag 220 má­zsa hektárhozamot érjenek el. Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a CSISZ- szervekre és szervezetekre ezen a téren még sok feladat vár. Szervezzék meg a JNB mellett a Fiatal szakemberek tanácsát, továbbá ifjúsági őr­járatokat, hogy az egyeteme­sen gépesített munkacsoportok és a traktorosok számára szak­tanácsokat adjanak. Ne csak papíron ígérgesse­nek, hanem váltsák be a sza­vukat. MAGYARICS VINCE

Next

/
Thumbnails
Contents