Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-14 / 19. szám
A WASHINGTONI PER AZ ATLANTI TENGELY-DIPLOMÁCIA LÁZGÖRBÉJE egyhavi viszonylagos nyugalom után ismét magasra szökött. Az angol lapok bonni tudósítóinak egybehangzó jelentései szerint Heath — közvetlenül a közös piaci külügyminiszterek brüsszeli találkozója és a NATO május 22-i ottawai értekezlete előtt — igyekezett eloszlatni Bonn-nak azt a gyanúját. hogy Anglia „nem eléggé szilárd“ a berlini és a német kérdés kezelésében. A Daily Mail megállapítja: Nyu- gat-Németországban úgy értelmezik Heath látogatását, mint a szorosabb angol-nyugatnémet kapcsolatok kialakítására indított brit diplomáciai kampány kezdetét. Az angol közvéleményt viszont erősen aggasztja, hogy a nyugatnémet kormány kegyeinek hajhászása közben Nagy-Britannia ismét elköteleMarakéz, Marokkó harmadik legnagyobb városa még a XI. század elején épült. A kereskedelméről híres város hatezer iparosa messze vidéken híres szőnyegeiről, gyapotkellékeiről. Ez a marakézi fiatalember is saját készítésű gyapjúsapkát árul. zi magát a legmerevebb hideg- háborús politika támogatására. A NYUGAT-NÉMETORSZÁGI FÉMMUNKÁS-SZTRÁJK véget vetett az osztálybékéről hangoztatott propagandisztikus illúzióknak. A sztrájk súlyos körülmények között folyik, a szélsőségesen reakciós militarista erők erőszakhoz folyamodnak. Grigorjev, a Pravda bonni tudósítója hangsúlyozza: A nyugatnémet monopóliumok és a mögéjük felsorakozó politikai körök messzemenő céljai: megsemmisíteni a munkásmozgalmat, megbénítani a munkás- mozgalom legaktívabb, legön- tudatosabb erőit, előkészíteni az új munkásellenes törvények bevezetésének és mindenekelőtt „a rendkívüli törvénykezés“ gyakorlati alkalmazásának feltételeit. Más szavakkal arról van szó, hogy „rendet akarnak teremteni“, lehetetlenné akarják tenni a munkásosztály mindenfajta társadalmi és politikai harcát egy olyan pillanatban, amikor végbemegy az úgynevezett Adenauer-korszak bomlása, amikor a válság-jelenségek és a megingott konjunktúra, a fegyverkezési verseny egyre növekvő terhei mellett arra készteti a monopóliumokat és a reakciós politikai erőket, hogy ne annyira a „kalácsban“, mint inkább a „korbácsban" reménykedjenek. A nyugatnémet fémmunkások sztrájkja túlhaladta a munkabérért vívott harc kereteit, politikai jelleget öltött, olyan eseménnyé vált, amely háttérbe szorít minden egyéb kérdést Nyugat-Németország- ban. A SPANYOL POLITIKAI FOGLYOK megmentésére alakult nyugateurópai konferencia az elmúlt napokban rendkívüli ülést tartott Párizsban. A tanácskozáson a nyugat-európai országok több neves politikusa és közéleti személyisége vett részt. Georges Brutelle, a Francia Szocialista Párt főtitkárhelyettese felszólalásában hangsúlyozta: Grimau mártír, akiben egész Spanyolország mártírom- ságának jelképét látjuk. A konferencia részvevői több határozatot hoztak. Az egyikben felkérik az ENSZ-t, tűzze legközelebbi közgyűlése napirendjére a spanyolországi helyzet megvizsgálását. Intézkedjék, hogy Spanyolországban tiszteletben tartsák az emberi jogokat. A konferencia határozata rámutat: a Franco-rend- szer a fasizmus tipikus bástyája, a háborús bűnösök menedékhelye Európában. Az előzmények. A Bill of. Rights az amerikai alkotmánynak az alapvető polgári szabadságjogokat biztosító első tíz kiegészítése; a jogok törvénye. 1891-ben hozták — a gyakorlat azonban már régen egészen más a szabadság klasz- szikus hazájában." A washingtoni kongresszus két házában helyet foglaló „honatyák“ különböző törvényjavaslatok elfogadásával gondoskodnak arról, hogy „jogi alapot“ teremtsenek minden haladó ember és szervezet üldözésére, törvényen kívül helyezésére. Teszik ezt a nagy monopóliumok utasítására, az amerikai hadügyminisztérium: a Pentagon vezetőinek közbenjárására, a kémszervezet: a CIA, a szövetségi nyomozóiroda: az FBI és az igazságügyi hatóságok aktív bekapcsolásával. A tényállás. A hatalmukat féltő reakciós politikai körök elsősorban az Egyesült Államok Kommunista Pártjával akarnak leszámolni. A néhai hírhedt McCarthy szenátor „boszorkány - üldözéseinek“ szellemében az Amerika-elle- nes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság a legutóbbi hónapokban újabb akciót indított az amerikai kommunisták felszámolására. Robert Kennedy igazságügyminiszter — az amerikai elnök öccse és legbizalmasabb tanácsadója — a Mc- Carran — és a Smith-törvény alapján bírósági eljárást foganatosított a kommunista párt ellen, A McCarran-törvény az amerikai alkotmány legsúlyosabb megsértése. Egyértelmű a szabadságjogok megsemmisítésével, a haladó szervezetek terrorizálásával, a faji elnyomás ellen harcolók bebörtönzésével, a tudomány és a kultúra legkiválóbb képviselőinek megfélemlítésével. Ez a tipikus rendőrállam-törvény kötelezően előírja, hogy minden haladó szervezetnek be kell jegyeztetnie magát az igazsága ügyminisztériumba. Aű ifjabb Kennedy felszólította a Kommunista Pártot, hogy „idegen ügynökként“ terjessze elő vezetőinek és tagjainak névsorát, pénzügyi helyzetéről szóló beszámolóját, nyomdagépeinek jegyzékét stb. Tudnivaló, hogy a Smith-törvény alapján hosz- szú börtönbüntetést és súlyos pénzbírságot szabnak ki arra, aki „idegen hatalom ügynökének" tekinthető. A tárgyalás. Természetesen az Egyesült Államok Kommunista Pártja nem volt hajlandó kiszolgáltatni tagjait a rendőrönkénynek és ezért vád alá helyezték. A washingtoni szövetségi bíróságon a nyolc nőből és két férfiből álló esküdtszék a múlt év december közepén rendezte meg a bírósági komédiát. Jellemző módon a per kezdete egybeesett a Kennedy elnök által az „Emberi Jogok Hetének“ nyilvánított időszakkal. Az első tárgyalási napon a vádhatóság bejelentette, hogy mindössze két tanú kihallgatását javasolja. Az e- gyik egy magyar disszidens, aki öt évvel ezelőtt került az Egyesült Államokba, és most az FBI fizetett ügynöke. A másik: Lissner, a New York Times kommunista-gyűlöletéről közismert munkatársa, aki elmondotta, hallotta, amikor Gus Hall, a Kommunista Párt főtitkára egy sajtóértekezleten kijelentette: a párt nem. jegyezteti be magát, mert ez „öngyilkosság“ lenne. Az ügyész, meglepetésre, elállt a javasolt magyar disszidens kihallgatásától, nyilván azért, mert károsnak tartotta ennek a meg nem nevezett sötét alaknak a szerepeltetését. Ezzel a „bizonyítási eljárás“ be is fejeződött. Az esküdtszék visszavonult tanácskozásra és röpke 35 percig tartó titkos megbeszélés után már kész is volt az ítélettel. Az ítélet. Az Egyesült Államok történetének egyik leg- szégyenteljesebb bírói döntése bűnösnek mondotta ki a Kommunista Pártot a McCarranr törvény megsértése miatt és ezért maximális büntetést: 120 ezer dollár megfizetését rótta ki rá. A párt jogi képviselői fellebbezést jelentettek be, hiszen, ha a párt bejegyeztetné magát, az egyértelmű lenne alkotmányos jogainak önkéntes feladásával. Továbbá ezzel saját és tagjai büntetését írta volna alá. Ez sérti az amerikai alkotmány ötödik .cikkelyét, amely tiltja az önelmarasztaló nyilatkozatokat. A hajsza. Az ítélet meghozatala voltaképpen csak a nyitánya a példátlan kommunistaellenes hajszának. Meg sem várva a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását a fellebbezés kérdésében, az FBI ügynökei a Pentagonnal és szerveivel szorosan együttműködve valóságos hajtóvadászatba kezdtek „Moszkva ügynökeinek“ felderítésére és kézrekerítésére. A McCarran-törvény rendelkezéseivel összhangban eddig hat nagy koncentrációs tábort és számos új börtönt építettek. A perek sorozatát készítik elő minden igazi haladószellemű, békeszerető ember elnémításá- ra. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy nem tudják megtörni az USA Kommunista Pártjának hősi harcát. Nagyobb igényességgel... Kétségtelen, hogy a múlt évi pártkongresszust megelőző országos vita és a kongresszust követő gyakorlati intézkedések politikai, kulturális és gazdasági életünk minden szakaszán egyre inkább gyöngítik a formalizmus állásait. Persze ez sem megy egyik napról a másikra, akárcsak a dogmatizmus felszámolása. Akad még tennivaló bőven. Erről győztek meg az elmúlt hetek fontos, ifjúságunkat érintő eseményei is. Ifjúsági szövetségünk IV. kongresszusát megelőző évzáró taggyűlések, járási és kerületi konferenciák arról tanúskodnak, hogy még mindig sok a formális intézkedés ifjúsági szövetségünk alapszervezeteinek életében, irányításában és nem utolsó sorban a felsőbb szervek munkájában is. Ezt tapasztalhattam a CSISZ járási konferenciáján Galántán is, ahol az egyik mezőgazdasági szaktanintézet CSISZ-szerveze- tének küldötte vitafelszólalásában teljes egészében feltárta intézetének legégetőbb problémáit. így hozta a konferencia tudtára, hogy az intézet első évfolyamába jelentkezők száma nem éri el a tervezett létszám 45 százalékát sem, pedig, mint ahogy nagyon helyesen kifejtette, ennek a problémának a megoldása teljes mértékben a CSISZ járási szervezetének vezetőségétől függ. És ha figyelembe vesszük, hogy ebben a járásban több hasonló intézet is van, akkor el kell, hogy csodálkozzunk a konferencia erre vonatkozó határozatán. — Tekintettel a mezőgazdaságban dolgozók magas életkorára és a szakképzettség fokozásának fontosságára, a mező- gazdasági iskolák és szaktanintézetek segítségére leszünk a fiatalok megnyerésében. — Eddig a határozatnak nevezett pár gépelt sor. Alig mond valamit. — Hogyan, kiket, miiyen úton, kik stb.? Mindez hiányzik belőle. Az iskola, a szaktanintézet pedig továbbra is magára marad. Ám a határozat mező- gazdasági része tovább is mindenütt fiatalakról beszél, a szakképzettség fontosságát hangsúlyozza, és a fiatal szak- emberhiányt kárhoztatja. De a mezőgazdasági iskolákra és szaktanintézetekre csak egy rosszul megfogalmazott semmitmondó mondatot szánt. És akárhányadszor is tanulmányozom a középszolvákiai kerületi konferencia határozatait, seholsem találom meg benne a választ Palkovič elvtársnak, aki ha a novákyi bányászfiatalok véleményét is tolmácsolta, bizonyára hasonló problémákkal találkozhatunk a kerület más bányavidékein is. A bányásztanoncok megvá- logatásának fontosságát hangsúlyozta. Utóbbi tapasztalatai szerint nagyon gyönge előhte- netelú tanulók kerülnek a bányásziskolákba. Sok esetben nemcsak, hogy a tanulók viselkedésével van baj, de számosán közülük a bányászat iránt sem éreznek különösebb vonzalmat. De ha már ezzel kapcsolatban a konferencia nem fogadott el külön határozatot, megpróbálok a tízoldalas határozatból egyet erre vonatkoztatni. ... A járási és az alapszervezetek egyik legfőbb feladata a népgazdaság legfontosabb szakaszaira irányítani a fiatalokat ... eddig az idézet a határozatból. Nehezen feltételezhető ugyan, hogy a józan ész másképp csinálná ezt. És ha nem, akkor miért nem nevezzük nevén a gyereket. — Ostravára ennyit, ide és ide ennyi fiatalt küldünk. — Nem egyszerűbb és érthetőbb lenne így az egész? Legutóbb a podbrezovai vasműben jártam. Az üzem CSISZ- szervezetei elnökeinek és legjobb fiatal dolgozóinak az aktíváján vettem részt, Bátorhangú vitába csöppentem és úgy éreztem, nem véletlen az eredmény, melyet az üzem a nagy tél okozta lemaradások ellenére is elért Az üzem alapszervezeteinek elnökei a CSISZ IV. kongresszusára tett felajánlásokat értékelték. Mondánom sem kell, hogy a pod- brezovaiak nagyszerű munkájáról vettem tudomást. Olyan fiatalembereket ismertem meg, mint Soliar, Oravec, Rejta és Telecký, akikre nemcsak a brigádtagok. de az egész üzem is büszke lehet. Ám a nagyszerű felszólalások mellett még mindig akadt olyan is, aki például arról számolt be, hogy alapszervezete két új tagot akart felvenni soraiba — ami nagyonis hálás dolog lenne — csak éppen az a hiba, hogy az ö munkahelyükön már nincs szervezeten kívül álló fiatal. No meg azért sem teljesíthették a felajánlásukat, mert ahol vállalták a társadalmi munkát, az az épület már felépült. Sajnos akad még mindig ilyen példa is. Pedig mindez elsősorban az alapszervezet vezetőségén múlik, csak úgy, mint a járási és kerületi szervek tájékozottságán, illetve fordítva. Nem szándékosan kiragadott példák ezek. Számos hasonlóval találkozhatunk ifjúsági mozgalmunk minden területén. A formális felajánlások, a sablonos határozatok, az ifjúság igényeit gyakran nem kielégítő oktatási formák és témák csak úgy mint a felületes munka fékezi az alkotó kezdeményezés kibontakozását. Sárkány Árpád William Moore-ról készült utolsó fényképfelvétel. — Fehérek, feketék, haladjatok együtt — mondja Moore felirata. Ám Moore meggyilkolásával az ala- bamai fajgyűlölők nem érték el céljukat. „A szabadság-menet“ tovább folytatja útját. Az amerikai szegénységről A Nation című amerikai lap hosszabb cikkben foglalkozott az Egyesült Államokban mindjobban előtérbe kerülő szegénység problémájával. Rövidítve közöljük a cikket. Van a bőség Amerikája (bár még ennek egy része is nehezen tudja kifizetni számláit) és van a szegénység sújtotta Amerika. A szegény Amerikát egészen a legutóbbi időkig sohasem lehetett látni, mintha a láthatatlanná tevő mesebeli gyűrűt viselte volna ... Az egész amerikai lakosságnak körülbelül harma- dát-negyedét teszik ki azok, akik vagy szörnyű nehéz helyzetben vannak, vagy csak szűkösen tudják biztosítani lakás. — táplálkozási és ruházkodási szükségleteiket. És noha mindenki sajnálatosnak tartja ezt, ez ideig senki sem próbálkozott meg komolyan a helyzet javításával, és néhány hónappal ezelőttig a virágzó Amerika még fel sem ismerte azt a tényt, hogy kétségbeejtöen szükség van valamilyen gyógymódra. Randolph szenátor pontos adatokkal szolgált. Nyolc- százezer fiatal van munka nélkül: rövidesen egymil- lióan lesznek. Noha munka- nélküliek, közülük egyesek mégis nagyon szorgosak: felduzzasztják az ország bűnözési arányszámát, ami ötször gyorsabban nő, mint a népesség. A fiatalkorúak munkanélküliségi aránya 15 százalékos. Kétmillió vándorló farmmunkásnak nincs rendes lakása, gyermekeik nem járnak rendesen iskolába, foglalkoztatottságuk pedig nem állandó. A faji kisebbségi csoportokat — négereket, Puerto Rico-ia- kat és mexikóiakat — különösen sújtja a szegénység. Különösen szánandó csoport az idősek csoportja. Egy fiatal ember, bármenynyire nehéz helyzetben is él, halványan reménykedhet valami nagy szerencsében (bár jobb, na nem számol ezzel), az idősek számára azonban nincs munkaalkalom, nincsenek kilátások és nincs remény a szövetségi kormány akciójától eltekintve. Proxmire szenátor szerint a 18 milliónyi 65 éves vagy annál idősebb amerikai közül 14,5 milliónak, vagyis 80 százaléknak olyan alacsony a jövedelme, hogy nem fizet jövedelmi adót. McNamara szenátor bizottsága azt jelenti, hogy több százezer embernek — sőt millióknak — nincs elegendő ennivalója. Mindezek az adatok arról tanúskodnak, hogy mennyire nem kielégítőek az olyan intézkedések, mint Kennedy eln.k adócsökkentése. Hogyan segíthet rajtuk az adócsökkentés? Nem fizetnek szövetségi adókat: valójában az országos gazdasági rendszeren kívül élnek. Ugyanakkor kiéheztetik a gazdasági életet, amivel nem tudják fogyasztani az automatizált gépekből áradó termékeket. Nincs lemaradás a profitban, nincs lemaradás a rakéták területén: mindaz a felhajtás, amit az ilyen lemaradások körül csapnak, hamis. Egy lemaradás van és ez a szegénység, amely világos fenyegetést jelent az amerikai vezetésről szőtt álmokra. Ki az erősebb? A dél-afrikai fehér kormány szükség esetén 260 ezer főre emelheti fegyveres erőinek létszámát, ezenkívül több mint 60 ezer fiatalemberből „polgári gárdát“ szervezett és a gárda tagjai gyorsított ütemű katonai kiképzésben részesülnek. Kiegészítésül a Vewoerd-kormány nyolc angol gyártmányú bombázó repülőgépet vásárolt, Franciaországból pedig sugár- hajtású vadászgépeket hozatott. Egy francia vállalat páncélkocsigyárat létesített a Dél- afrikai Köztársaságban, Belgium pedig géppuskákat szállít a fehér uralkodó réteg hadserege számára. Ezzel szemben állnak a jóformán fegyvertelen négerek. Mégis, ha valaki azt kérdezné, hogy kili erősebbek Afrikában, kiké a jövő ezen a földrészen, gondolkodás nélkül ezt válaszoljuk: a négereké. A nyugatnémet vasipari munkások továbbra is kitartanak bér- követeléseik mellett. Ez a felvétel a Baden-Württemberg-i vasmunkásokról készült sztrájk-igazolványuk átvétele közben
