Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-07 / 18. szám
EMIL KHIEŽAi; „CSITR1“:- A rózsaszín tiillt ugyanolyan színű rózsaszín taft- ra dolgozzuk. A derékrész magasított s a két vállrész erősen redőzött. A passzén derekben s a mell alatt is, fekete bársonyszalagot húzunk át, elöl masnira kötve. „FEHÉR GALAMB“: A fehér tüllre korához illő, fiatalos ruhát terveztünk. A ruha felsőrésze egészen sima (a tiillt fehér taftra dolgozzuk), s erre jön a szélesen beplisszírozott boleró, amelyet a nyaknál összedolgozunk a sima felsőrésszel és rózsaszín szaténnel beszegünk. A szoknya Is plisszírozott és derékban húzott is, hogy még bővebb legyen. Az öv szintén rózsaszín szatén, az alsószoknya fehér taft (hozzávarrjuk a ruhához). „MARGARÉTA": Rózsaszínezüstszálas brokát anyagjához nagyon, egyszerű ruhát tervezrJíézírmmMaL tünk, mivel maga az anyag nagyon csillogó. Arra az oldalára csináltassa, amelyiken kevesebb az ezüst, de — bár az anyag tényleg szép — így sem való a korához, s mivel fémmel átszőtt, csak téli bálokra való. A tervezett ruha princesz-sza- bású, lefelé bővülő. A mell alatt egy pié-szerű pánt díszíti, elöl masnira kötve. „EMMA“: A piros szövethez kérésére mindkét ruhát magasan csukódó nyakkal terveztük. Az egyik kétrészes, érdekes nyakmegoldással, mert bár magasan csukódik, egy masniban végződő pánt mély kivágást mutat. A kikötős felsőrész alját tűzés díszíti. Ugyancsak tűzés díszíti a másik ruha mellényszerű elejét. A nyak körüli pánt érdekesen megkötődik. „CSIMR1 A NEVEM": Túl későn írt ahhoz, hogy idejében válaszolhattunk volna. De nincs is értelme külön férfiöltönyt tervezni, hiszen az öltönyt mindig nyugodtan megcsináltathatja a divatlapból, amit a szabó mutat, a férfidivatot illetően mi csak általánosságban szoktunk tanácsot adni. A beküldött szövetminta nagyon szép és finom. “Alkalmakra (színház, stb.) fehér inggel viselje, szép még hozzá a vajszínű, világoskék és halványszürke. A nyakkendőke egyszínű világos szürke, középkék vagy nagyon szolid mintázásé legyen. A ballonkabát lehet bármilyen színű. Mii vigyek magammal ? „SIJI“: Karlovy Vary-ba utazhat hosszú nadrágban, blúzzal, ill. pulóverrel és rövid ballon- kabátban. vagy pedig kiskosztümben. Vigyen (összesen) 2-3 blúzt és 1-2 trikót, ami a nadrághoz praktikus, és a kirándulásoknál jól jön, mert nem gyúródik. Egy pulóverrel számítson a hűvösebb időre. Estére könnyű, egyszínű szövetruhára lesz szüksége, s amennyiben meleg lesz, nappalra vihet egy kis kartonruhát. Ha nagy melegre lehet számítani, úgy fürdőruhát is vigyen, és esőkabátot vagy még inkább hosszú ballcnkabátot föltétlenül. (Ballonkabátra most nagyon divatos a sajátjából mintázott anyag, csíkos vagy kockás, s bármilyen élénk szín, tehát a piros Is divat.) Sportcipőben utazzon és egy könnyebbet vigyen magával s vigyen egy könnyű fejkendőt, amit sálnak is viselhet. Ü „KÉZIMUNKÁZÓ ASZ- % SZONYOK“: Kérésükre §L közöljük ezt a nagyon j szép, leszámolható recens mintát. A képen terítő ff széléül szolgál, — a te- rítő közepe vászonból # készül —, de a motívum £ egész térítőre vagy füg- y gönyre is alkalmazható, va tehát garnitúra is ké- szülhet a minta felhasz- H nálásával. (Nagyobbított s mintát nincs módunkban 7 küldeni). törvény szerint állítólag földjük se lehet a zsidóknak. A z a Valúcky azt hangoztatja, hogy a zsidók svindlerek és ő nem tűri, hogy szlovák szülőföldjén csalók garázdálkodjanak. Zalmen még fuvarozott és a huculok (alacsony termetű, terepjáró hegyi lovak) kenyeret hordtak lakására. De mire valók a huculok Zalmen Hopkovičnak, amikor Perlovič szabótól elvitték a Singer-varrógépet, és Kaplanovič susztertól a cipőbőröket. Szegény Zalment ettől csaknem guta ütötte. Ágynak dőlt és halálsápadtan elnyúlt a szerencsétlen. Csakhogy Siľka, itt volt még Sil’ka. Helyre menyecske ez a zsidólány! Bár Izrael valamennyi leánya ilyen egészséges és erős volna, ámen. Egykönnyen bizony nem adta be derekát. Amikor azok a hlinka-gárdis- ták a csendőrrel bekvártélyoz- ták magukat szobájába, Siľka teli torokkal rájuk ordított: „Nem takarodtok ki a lakásomból? Kifelé, ti rablók, gyilkosok!“ Valúcky fejéről lesöpörte a fekete sipkát és földhöz csapta. Valúcky nem tudott magán uralkodni és megütötte. De Siľka, hiszen ismered, milyen, meglendítette karját és szájon vágta. Erre Drábik csendőr ráordított, hogy a törvény nevében kövesse. Mire Siľka visszafeleselt: „Még a kilenc farkú ördögöt sem követném, nemhogy téged, még ha minden idők legnagyobb hámánja volnál, akkor se!“ Közeli és távoli szomszédok sereglettek oda és egyre haj- j fogatták: „Mi a csudát akartok tőlük? Hiszen mégis csak egy kicsit emberek, ha mindjárt zsidók is, vagy nem?“ Én is úgy éreztem, hogy bele kellene avatkoznom a dologba, bár bevallom, nem szívesen tettem. Odaszóltam a szomszédnak: „Nosza kedves szomszéd, mondja meg az uraknak, hogy az egész Hopkovig-vagyont már úgyis arizálták és hogy minden az övé.“ Gerebľa hallgatott rám, jutalmazza meg az isten érte. öklével az asztalra csapott és kijelentette: „Uraim, itt nincs mit keresniük! Ez már nem a Hopko- vičék Szobája!“ — Hát kié? — tudakolta a csendőr. „Az enyém — dörmögte Gerebľa kidüllesztett mellel — és ha tudni akarják, az istálló is, meg a lovak is:“ — Mutasd az írást! — követelődzött Drábik csendőr. — „Azzal a papírral épp az előbb...“ Mire Drábik: — Ha nincs papírod, nem érvényes az arizálás. — ő bizonyára jól ismeri a törvényt, a kormányt meg az államát. De Gerebľa nem hagyta magát: „A törvényével elmehet a... Fiaim katonák, az egyik a fronton van, számomra ez a törvény a mérvadó. Jogom vén a zsidó vagyonra.“ A bíró akarva-akaratlan ráhagyta: „Cgy van, bizony, két fia katona.“ így azután valahogyan egyenesbe jöttek. Látod tehát, kedves fiam, ez újabb bizonyítéka annak, hogy isten még akkor sem feledkezik meg rólunk, amikor lángban áll az egész világ és ezrével pusztulnak az emberek. Milyen más vigaszt is várhat manapság szent-földi őseink leszármazottja?“ Ezt szóval »elintéztük volna. Csakhogy amint az a szent tórában is írva vagyon, egyik ilyen esemény után következik a másik és az egész élet ilyen eseményekből áll. Azok a há- mánok, hogy még a nevük is kivesszen és ítéletnapig ne is emlegesse őket senki, nem elégedtek meg az eddig történtekkel. Bele kellett törődniük, hogy Suchá-Dlhán nem üzlet az arizálás, hogy a nyomort akkor sem érdemes ari- zálni, ha azt a törvény meg a kormány megengedi. SucháDlhá nem afféle város, mint például Humenné vagy Michalovce, Prešov vagy Bratislava, ahol mágnásokat is találni embereink között, gazdagokat, akiket annyira felvet a pénz, hogy akár egy teljes hónapon át eltarthatnák a törvényt, a kormányt meg az államukat. Suchá-Dlhán ezért a bölcs há- mánok éjjel-nappal azon spekuláltak, mit tegyenek, végül pedig kisütötték, hogy: „Hát valóban olyan isten háta mögötti hely volna az a Suchá- Dlhá, hogy ott ne lehessen olyasvalamit összehozni, amiről az egész világ beszél és az újságok is írnak. Ha Spišská Nová Vesben és Trebišovban, Nové Mesto nad Váhomhan és Prievidzán perzselik-rombolják a zsidó imaházakat és temetőket, miért legyen Suchá-Dlhá kivétel? Ez a gondolat nem hagyta nyugton az itteni há- mánokat. A míg egy szép napon Valúcky tanító úr hazatérve Bratislavából, ahol — úgymond — a nagyurakkal találkozott, összehívta barátait és így szólt hozzájuk: „Minek mocskoljuk be kezünket az imaházukkal? Tegyük azt, amit Pezinokban csináltak velük.“ de annál is nagyobb tiszteletben tartják azt, aki minden törvény, kormány és állam fölött áll, a mi jóságos, szigorú és türelmes istenünket, ámen. Bekopogtattunk tehát Pšak bíróhoz és megtudakoltuk, vajon nem tévesztette-e össze a kisdobos a szombatot a vasárnappal? Az azonban csak a vállát rándította és ostobának tetette magát. Ha tehát a bíró úr nem tud róla, hogy okoskodjunk ki mi belőle? Fogtuk magunkat és szent sábesz napján reggel nyolckor a községháza helyett szépen elindultunk a templomba, balta helyett meg a taleszt (zsidó ima- lepelt) hordták utánunk a gyerekek. Éppen az ambo (szószék) előtt álltam és alig fogtunk bele a „Mily gyönyörűek a Te sátraid ...“ kezdetű imába, morajlás hallatszott, majd lárma és kiabálás. Fekete mun- déros hámánok nyomultak a templomba. Valamit ordítoztak, fejszéket suhogtattak, vérbe borult dühödt szemmel legszívesebben felfaltak volna bennünket. Gondoltam magamban: Elérkezett az utolsó órád, búcsúzz ettől a bűnös világtól és hirdesd a hatalmas isten dicsőségére: „Harcolj velem, én Később megtudtam, hogy ott arra kényszerítették a zsidókat, hogy saját maguk összetörjék a templompadokat és elpusztítsák a szentélyt. Pšak, a falu bírája tehát kidobottat^ ta, hogy szombaton reggel nyolc órakor minden tizenhat évnél idősebb zsidó férfi baltával és fűrésszel felszerelve köteles a községháza előtt megjelenni. De ki hallott olyant, hogy zsidó éppen ezen a szent napon baltát fogjon és istentisztelet helyett a községháza elé vonuljon? Különösebb tudo-i mány nélkül is rájön az ember, hogy itt valami nincs rendjén. Lehetséges ugyan, hogy a pezinoki zsidók hajlottak a szóra és baltával meg fűrésszel felszerelve megjelentek. Féléve élsz már kint a világban és tudhatod, hogy bár mindenütt vannak zsidók, nem mindenhol tartják be valamennyi szent parancsolatot. Az is lehet, hogy a pezinoki zsidók valami olyan magasztosai láttak a törvényben, kormányban és államban, amelynek nem szabad ellenszegülni s ezért templom helyett a községháza elé vonultak. Suchá-Dlhán azonban hál'istennek olyan zsidók élnek, akik ugyan tisztelik a törvényt meg a kormányt, istenem!“ Azt se tudtam, honnan kapom a pofonokat, fel se ocsúdtam, már a földön fet- rengtem, az imaszíjak a padlón hevertek. Ogy éreztem, hogy ezer kéz dögönyöz, ezer torokból üvöltenek rám. Még hagyján lett volna, ha csak engem és a többi férfit pü- fölnék. Elvégre azért vagyunk zsidók. Csakhogy ők ezzel nem érték be, felmentek a nők közé, azokat bunyózták és haji- gálták kifelé. Valúcky hámán megint a Hopkovičék Siľkájába kötött bele. Ezt is ki lehetett volna bírni, csak az asszonyok és gyerekek ne jajgattak volna olyan keservesen. Miután ezek az ördögök kihajtották az asszonyokat, minket is kituszkoltak, fejszékkel ripityává yerték a padokat és a szentélyt. Azután felgyújtották a szentírást. 'Sercegett a pergamen és a füst elborította az egész falut. Férfiak rohangáltak, asszonyok jajveszékel- tek és egyszerre csak megérkezett kocsiján maga a mi fő- tisztelendö pópánk. Az emberek félreálltak és a pópa, képzeld csak, Jankel fiam, hát a pópa belépett a mi templomunkba, Ô istenem, ne engedd, hogy még tetézze a rombolás művét — fohászkodtam magamban. A pópa megállt az ajtó előtt és fennhangon ráparancsolt az emberekre, hozzanak egy vödör vizet. Megragadta a vízzel telt vödröt, behatolt a füstben úszó templomba és leöntötte az izzó pergament. Erre mások is odasiettek vizes vödrökkel és eloltották a tüzet. , De a fekete hámánok, képzeld csak, saját pópájukat is megfenyegették, hogy feljelentik az államnál vagy a kormánynál, azaz a bratislavai nagyuraknál. Csakhogy a pópa se hagyta annyiba és azon melegében a csendőrállomásra sietett feljelenteni a gyújtoga- tókat. Akár már holnap is megtörténhet, hogy egyikük behatol a másik lakásába, kizavarja annak asszonyát és gyermekeit, pozdorjává zúzza sifonér- ját, a padokat meg a többi bútort és még azt mondja, hogy: ilyen a törvény, ez a kormány, ez az állam akarata. Ki hallott már ilyent? Ezekben az eseményekben volt részünk Suchá-Dlhán, kedves fiam, de az úristen, amint látod, nem hagyott el bennünket. Hiszen minden, ami történt, fényes bizonyítéka annak, hogy az úristen nem feledkezik meg rólunk, nem feledkezett meg Izrael nemzetségéről, Ilyen az élet most minálunk, Jankel fiam. Ügy tűnik nekem, hogy bekövetkeznek azok az idők, amelyekről szentjeink azt állítják, hogy a messiás napjai. Ezekre az időkre kell felkészülnünk. Még sokat kell szenvednünk, amíg a messiás megjelenik fehér lován és végre kiszabadít bennünket az átkozott pandúrok kezéből, ámen Csak az istenbe vetett bizalom által fordulhat jóra minden gyötrődés. D rága elsőszülött fiam, hálásak vagyunk azért a darab kenyérért; anyád és testvérkéid azt üzenik, ne haragudj, ha arra kérnek, hogy kissé többet küldjél belőle. Mert mifelénk egyre nehezebben jut az ember egy kiló liszthez, s ha mégis akad, úgy csak drága pénzen. Pedig jól tudod, hogy nálunk otthon nincs belőle annyi, amennyi elkelne. Végeredményben egy kis éhezés nem árt. Az emberek legalább gyakrabban emlegetik az istent, aki éjjelnappal gondol ránk. Tartson meg Téged erőben és egészségben, Te pedig tartsd be összes szent parancsolatainkat; áldás legyen rajtad, mint eddig, hogy százhúsz évig elélj, ámen, apád Lachmann ben Modrche-Arje, anyád Szura bas Fajge-Blime és testvérkéid: Sifra, Gittla, Malka és Dvojra.“ Alig hogy Jankel elolvasta a levelet, vacsorára szólítötta őket az ügyeletes. A fiúk elgondolkoztak a levél tartalmán és megfeledkeztek a lámpa eloltásáról az elülső barakkban. Berčák csoportvezető, amint fényt látott kiszűrődni az el nem sötétített ablakokon, befordult a barakkba és rekedtes hangon elkiáltotta magát: — Szobaparancsnok! Egyszerre csak megpillantotta Schönt, a Jankel priccsén heverő ügyeletes tizedest és ráförmedt: — Magára nem vonatkozik az elsötítési rendelet? No megálljon! — fenyegetődzött. — Azt hiszi talán, mivel az oroszokkal háborúskodunk, kivonhatja magát a légvédelmi intézkedések alól ? — Ugyan, csoportvezető úr — igyekezett Schön kérlelni felettesét. — Kuss! Lelépni és aludni menni. Ügy megdolgoztatom, hogy beledöglik! Ezeknél a szavaknál Schön tudatára ébredt annak, menynyire megváltozott feljebbvalóinak hangja az utóbbi napokban. ford. gr. ÜJ IFJÚSÁG - a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő. ség és adminisztráció, Bratislava, Prazska 9. Telefon 44o-41 —• Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta Hírlapszolgalata, elouzetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Ürad úti’án lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jindrisská ulica 14. — vývoz tlače. K—05*31189