Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-15 / 2. szám

BramcllsaíODBich Valerij Brumeľ a világ leg­jobb sportolója. A szovjet ma­gasugró számos fiatalnak a mintaképe. Már hogy is ne lenne az, mikor őt helyezték e legjobbak első helyére. Mö­götte következnek a többiek, Fraser a világ leggyorsabb úszónője, Nikula, a világ leg­jobb rúdugrója, Vlaszov, a vi­lág legerősebb embere. Pele, Garrincha, Masopust, a világ legjobb futballistái, Veres Győ­ző, a magyar súlyemelő világ- csúcstartó és még sokan. A A BRAT1SLAVAI XV MŰSORA: Kedd: 18.00: Ifjúsági mű­sor, 18.45: A HESZ életé­ből, 20.00: TV Híradó, 20.20: Mezőgazdasági híradó, 20.30: Akszjonov: Kollégák. TV játék, 21.50: TV Híradó, 22.00: Orosz nyelvlecke; Szerda: 19.00: Sportközve­títés. A közv. szünetében TV Híradó, 20.15: Albert Maltz: Simon Mac Keever vándorlása. TV játék, 22.00: TV Híradó, 22.15: Angol nyelvtanfolyam; Csütörtök: 18.00: Ifjúsági műsor, 19.00: Fizikát tanulunk, 20.00: TV Híradó, 20.00: Kis filmtörté­net, 21.40: TV Híradó; Pén­tek: 18.00:' Angol nyelvlec­ke, 18.30: Iskolai klubok műsora, 19.30: Fiatalok startja, 20.00: TV -Híradó, 20.20: Dokúmentumfilm, 20.40: A kezdet vége, 21.20: Thomas Mann: Csodagyerek. Irodalmi műsor. 21.50: Kul­turális híradó, 22.20: TV Híradó; Szombat: 17.00: Óvodások műsora, 17.30: Is­merjük meg a világot, 18.00: A fecske. 19.00: TV Híradó, 19.50: Táncdalok, 20.00: De- tektívtörténet, 21.30: Szó­rakoztató műsor Brnóból, 22.15: TV Híradó, 22.30: Dzsesszmuzsika; Vasárnap: 9.00: Fúvószene, 9.30: Me­zőgazdasági műsor, 10.00: Orutasok versengése. Köz­vetítés Varsóból, 11.00: Mű­sor katonáinknak, 11.30: Vigyázat, lejtő, 14.00: Nem­zetközi síugróverseny, 15.30: Visszapillantás az 1962. év legfontosabb sportesemé­nyeire, 17.30: Gyermekmű­sor. 19.00: TV Híradó, 19.20: Sportközvetítés, 21.15: Ör­dögi csapda. Cseh film, 22.45: TV Híradó. A BUDAPESTI TV MŰSORA: Kedd: 18.00: Közv. a Nem­zeti Múzeumból, 18.35: Kis- film, 19.05: Költözködés egy új lakóházba, 19.25: Me­zőgazdászok fóruma, 19.30: TV Híradó, 19.45: A TV me­sekönyve, 19.50: A szeren­csés flótás. Angol film, 21.20: Fúvószene, 21.50: TV Híradó, Szerda: 10.00: TV Híradó, 10.25: Szerencsés flótás, I7.OO: A TV mező- gazdasági szakmunkáskép­ző műsora, 18.05: Vaszary. Magyar kisfilm, 18.25: Orosz nyelvlecke, 18.45: TV Híra­dó, 19.05: Csalafinta báró­nő. Közv. a József Attila színházból, 22.00: TV Hír­adó; Csütörtök: 17.30: TV Híradó, 17.35: Orosz nyelv­lecke, 17.55: Kisdobosok és úttörők műsora, 18.35: Ho­gyan lehetek száz éves? Orvosi tanácsadó, 18.45: 60 éves a repülés, 19.05: Te­lesport, 19.30: TV Híradó, 19.55: Kisfilm, 20.15: Fó­rum. A TV művészeti fo­lyóirata, 21.45: TV Híradó; Péntek: 9.25: TV Híradó, 9.40: Telesport, 9.55: Szati­rikus műsor, 11.35: Kisfilm, 12.00: A jövő hét műsora; Szombat: 17.50: Bábjáték, 18.30: Képről képre... 19.10: Magyar kisfilm, 19.30: TV Híradó, 19.50: Hétről hét­re... 20.00: Zenélő órák. 21.00: Bál a MÁVAG-ban. 22.00: TV Híradó; Vasárnap: 9.10: Hétmérföldes kamera, 9.25: TV jelenet, 9.55: űr­hajós vetélkedő. Közv. Var­sóból, 11.00: Látogatás Gá­dor István keramikus mű­vésznél. Délután: Sportmű­sor, 18.10: Afrika. Ghana. 18.30: Teli Vilmos. Angol ifjúsági filmsorozat III., 19.10: Telesport, 19.30: TV Híradó, 19.55: Átkozottak: Francia film, 21.20: Kisfilm, 21.40: TV Híradó. többiek. A legjobbak legjobb­jai. Most szombaton majd ná­lunk is kihirdetik az ország tíz legjobb sportolóját. A Kul­túra és a Pihenés Parkjában. Ünnepélyes keretek között. Ta­lálkát adtak a legjobb sporto­lók és néhány színész, énekes és előadóművész. A Duna-parti randevún persze a közönség is ott lesz, főképp a fiatalok, hogy meg­tapsolják mintaképeiket. Hazai példaképeiket. A lányok Bo- sákovát, Cáslavskát, a kitűnő tornásznőket, Kuldovát és Stan- őíkovát, az ejtőernyőssport két aranyérmeset, Masopustot, a nagyszerű labdarúgót, meg a többieket, az ezüstérmes fut- ballválogatottat, az aranyér­mes motorosokat, az ugyan­csak ezüstérmes röplabdáző- kat. A Duna-parti randevún ott lesznek az énekesek, színészek közül többek között Chudík, Dibarbora, Sarvašová és még néhány nevezetesség teszi szó­rakoztatóvá a műsort, a nagy találkozó főszáma azonban mé­gis a nagyok és az utánpótlás találkozója lesz. A fiatalok és példaképeik randevúja. Olyan környezetben amely közvetlen. Nem a versenyzői mezben je­lennek meg a példaképek, ha­nem mint emberek, a verseny- pályák, tornatermek hősei tár­sadalmi keretek között. Átve­szik a tiszteletdíjakat és egy keveset nyújtanak majd a ma­gánemberi életükből is. A ver­senyek izgalmát más izgalom, a reflektorlámpák fényében való szereplés váltja fel. Megjelennek a pódiumon a legjobbak, a legjobb „Tizek" és a három legjobb kollektíva. Ám rajtuk kívül még sok, igen sok sportolót szeretnénk látni a szombatihoz hasonló ünnep­ségen. Azokat, akik közül jö­vőre .talán néhányan ott állnak majd az 1963-as eredménylis­ta élén. A feltörő fiatalokat. Az idén még egy lépéssel le­maradtak a nagyok mögött, de jövőre talán már ők következ­nek. Talán Golonka,. a most betegeskedő jégkorongozó, vagy Miko, esetleg Kolláro- vits, az asztalitenisz nagy ígé­retei, vagy talán Polakovič, az úszók közül az egyre javuló fiatalok, a lányok közül Sebők Anikó, vagy Tobiá Ivón, a tor­nászlányok közül Milka Orav- cová vagy a kis Krajčír-lány, a műkorcsolyázók közül a kis Filc vagy Nepela, vagy talán a ma még teljesen ismeretle­nek közül tör fel valaki az él­re. Társadalmi rendszerükben nyitva áll az érvényesülés ka­puja, a szorgalmas fiatalok közül sok versenyző előtt tá­rult ki a lehetőségek széles láthatára. ~ ' ľn .. . * A mozgás művészete Thália szerény szolgáinak és a legjobb sportolóknak a ta­lálkozóján még egy vendég lesz jelen: a kultúra. Szinte jelképezni kívánjuk, hogy minden téren igyekszünk megvalósítani az ép testben ép lélek gondolatát. A szocialista társadalom sportolója nem azo­nos a nyugati világ gladiáto­rával, a tudását csupán pén­zért kamatoztató profisporto­lóval. A ma társadalma, a szo­cializmus kollektívája a spor­tolótól is elvárja a szellemi fejlettséget, a kultúra isme­retét. Már az iskolákban lát­juk, hogy akármilyen jól spor­tol is valaki, ha tanulmányi előmenetele nem kielégítő, el­tiltják a versenyzéstől. Itt van például Polakovič esete. Nagy­szerűen asztaliteniszezik, még sem indulhatott addig verse­nyeken, míg a tanulás terén is fel nem mutatptt egy kis igyekezetét. A sportolónak a magánéletben is kell tudnia viselkednie, hiszen igaz sport­embereket csak úgy nevelhe­tünk, ha kineveljük az ifjú­ságban a közösség, az egymás­rautaltság érzéáét. Azt akar­juk, hogy a sportolóink ne csak a küzdőtéren, a verseny- pályán állják meg helyüket, hanem a társadalomban, az életben, a munkahelyen is. A jó sportoló jó tanuló, jó dol­goz és igaz ember is kell, hogy legyen. Csak akkor állíthatjuk példaképnek az ifjúság elé, ha ezeknek a követelményeknek is megfelel. Akad számos olyan példa is, hogy a jó sportolás nem párosult a többi előfelté­tellel és így társadalmunk kénytelen volt radikális esz­közzel orvoslást találni. Ez is helyes, hiszen éppen a sport, a testnevelés terén elért nagy­szerű eredmények révén elő­térbe kerülő személytől kell többet elvárnunk, mert hiszen akiben van akarat, van erő, kitartás a jó eredmények elé­réséhez, abban kell lennie olyan akaraterőnek is, hogy a hibákat leküzdje. Akiben ez nincs meg, nem lehet igaz sportember, mert a vérbeli sportember mindig becsületes eszközökkel vívja meg harcát a becstelenség útjára sohasem téved. Ebben is példát kell mutatniok legjobb sportolóink­nak, ebben is élen kell járniok a példaképeknek. A múlt és a jövő — az asztalitenisz nagy ígérete, a fiatal Miko a nagyok — Štípek és Andreadis — között. JDrágákan is megtapsolták A Baráti Hadseregek ökölví­vóinak prágai találkozóján volt néhány igen színvonalas talál­kozó. A prágai nézők tárgyila­gosan elbírálták a külföldiek tudását is és bizony kijutott a taps nemcsak a hazai ver­senyzőknek. Illetve több taps­ban részesültek a külföldiek, a hazai ökölvívók nem arattak különösebb sikert. Ott voltak a szorítóban a lengyelek, az NDK kitűnőségei, a sok-sok sikert aratott szovjet ökölvívók, a legnagyobb elismerést mégis az egyik magyar ökölvívó érde­melte ki. Kajdi János. Rado Burian, a Československý Sport munkatársa, nagy elismeréssel emlékezett meg Kajdi prágai sikeréről. „A magyar szorító dísze“, ezt a címet adta Kajái­ról írt cikkének Megérdemli ezt Kajdi János? Amikor Herbert Olesch, az NDK kitűnősége ellen lépett szorítóba a magyar ökölvívó, a prágai közönség már az első menetben felfigyelt a pompás küzdpmodorra. Ritkán látni a szorítóban olyan nagyszerű tel­jesítményt, mint amilyet Kajdi nyújtott. Egymást kérdezget­ték a nézők, ki az a jófelépí­tésű, keménykötésű legény, s mire a három menet befeje­ződött, már sokan megjegyez­ték a nevét: — Kájdi. — Egy kissé „prá- gaiasan" ejtették ki a nevet. Amikor azután a súlycsoport döntőjében'a szovjet Kakoskin- nal került szembe, már szinte a prágai nézők kedvencévé lett. Mert hát Prágában szeretik a jó ökölvívást, megtapsolják a pompás teljesítményt még akkor is, ha idegen nyújtja. Olyan tapsot kapott Kajdi a prágai szorítóban, hogy a bu­dapesti Sportcsarnokban sem kaphatott volna különbet. Ütés­váltások, szép elhajlások, ügyes elfordulások, pillanatnyi szünet nélkül, végig a három meneten. Kakoskin is belevaló gyerek, ám Kajdi a prágai szorítóban jobb volt. Megérdemelte a győ­zelmet, megérdemelte a prágai nézők tapsát. Kajdi Jáncsi Prágában is iga­zolta, hogy a moszkvai Európa- bajnokságon, majd 1964-ben a tokiói olimpián számítani kell vele. — Papp méltó utódfi — mon­dogatták a prágai szakértők. Kajdi Jancsi nagy csatában A szombathelyi fiú már nem ismeretlen a szorító világában. Szülőhelyéről először a Duna- városi Kohászba vitt útja, majd onnét a Bp. Honvéd berkei kö­vetkeztek. Már a római olim­pián is adtak némi esélyt a számára, de akkor a balszeren­cse szegődött mellé. Eltört a bal karja. Ez azonban nem törte le, még komolyabb edzés­re késztette. Rá egy esztendőre magyar bajnokságot nyert a könnyűsúlyban, majd elindult a belgrádi Európa-bajnokságon. Harmadik lett, bronzérmet nyert. Az aranyérmet nyert Mc Taggarttól pontozásos veresé­get szenvedett. Most Moszkvá­ban szeretne „rámenni“ a győ­zelemre. De azért nem elbiza­kodott. Nem akar úgy járni, mint Török Gyula, a római aranyérmes. Tudja, hogy az el bizakodottság, a fegyelmezet lenség, a sportszerűtlen élet mód megbosszulja magát. Papp Laci példáját követi, a három szoros aranyérmest, aki a sze­rénységből is jelesre vizsgázott, s aki a hivatásos ökölvívók táborában is megmaradt a szó rító „Papp Lacijának". Az iga­zán erős legényeknek nem kell legénykedniök. A szorítóban nem a szájhősködés dönt a győzelemről, hanem a kemény­ség, a jó felkészültség, a mo- kányság, a belemenős gyözni- akarás. A Papp Lacik tulajdon­sága. Kajdi Jancsi is belevaló gyerek a javából. Sok sikert kívánunk neki. SPORTMOZAIK ELLENKEZŐ útkeresés. A japán asztaliteniszezők fokoza­tosan visszatérnek a régi ütő­tartáshoz. Nem mi állítjuk, ha­nem Barna Viktor, az egyko­ri világbajnok. Már pedig ő csak tudja. Európában viszont igen sokan attól remélnek ja­vulást, hogy majd egyik-másik játékos teljesen elsajátítja a tollszárfogás csínját-binját. „Egészség“: Az eredmény amit a fogyókúrával elért, már eddig is nagyon szép, s bár még szüksége lenne néhány kilót leadni, még­sem tanácsoljuk, hogy foly­tassa. Most már nem olyan kövér, hogy a kúrát tarta­ni kellene, arra azonban nagyon kell vigyázni, hogy tartsa a súlyát, ne hízzon tovább. Irtunk már arról, hogy vannak, akik hajlamo­sak a hízásra, így lesz bi­zonyára maga is. Azt ajánl­juk, a mértékletes étrend mellett rendszeresen tor­názzon, sokat és gyorsan mozogjon, lehetőleg spor­toljon is. Az étrendjét gyü­mölccsel bővítheti (ez nem hizlal, kevés a kalóriatar­TANÁCiADO Alighanem nem a fogás fon­tos. A BUDAPESTI műkorcsolyá­zó EB táncszámaiban helyet kap a twist, műsorra tűzték a Romanék és a magyar Korda — Vásárhelyi páros is. Hogy sikerük lesz, az biztos, pedig a táncban twist már trónfosz­tásra ítéltetett. A madison a divat. talma) mégis nagyon egész­séges és a szervezetnek szüksége van rá. „Fiatal édesanya“: Saj­náljuk, de mi nem tudunk tanácsot adni, amikor egy olyan betegség kezeléséről van szó, amelynél több or­vos gyógymódja nem hasz­nál. Annyit azonban föltét­lenül ajánlunk, hogy gyer­mekét utaltassa a járási, esetleg kerületi székhelyre bőrgyógyászati szakvizs­gálatra. Nem tudjuk, hol laknak, esetleg Bratislavá- ba is utaltathatja magát. Beutalást a körzeti orvos­tól kérjen, magyarázza meg, hogy nyugtalanítja, amiért a gyógyulás eddig még min­dig csak ideiglenes volt, szeretné tehát, ha a gyer­meket ismét kivizsgálnák. A vizsgálatra vigyen ma­gával minden írást, ami a betegséggel kapcsolatos (kórházból, stb.). „Ugye Te is akarod Ica“: Mi igazán nem adhatunk tanácsot, a szemét szakor­vosnak kell kivizsgálnia. Annyit azonban mondha­tunk, hogy ezen semmi szé- gyelnivaló nincs, nem is értjük, hogy gondolhat ilyesmire. És honnan tud­ja, hogy nem lehet a bajon segíteni, esetleg operáció­val, orvos mondta? Ha pe­dig nem lehet és nem fáj, munkájában pedig nem za­varja, akkor igazán ne tö­rődjön vele. Még húsz éves sem va­gyok: Kár, hogy nem írta meg a címét, mert levél­ben sokkal nyíltabban vá­laszolhattunk volna. Amint észrevette férjén és anyó­sán a változást, azonnal szólnia kellett volna. Fia­talasszonyok sokszor érzé­kenykednek és nincs is okuk rá. Mi nem hisszük, hogy férje érzelmei megváltoz­tak volna. Lehet, hogy csak valami gondja van. Ezt kel­lene megtudnia, és ha így van, akkor vigasztalja és buzdítsa. Mutassa meg ra­gaszkodását és szeretetét. Ez a feleség hivatása. El- menésre még nagyon korai gondolnia, először tisztázni kell a dolgokat. Minden há­zaséletben elő szokott for­dulni ilyen nézeteltérés. Az ilyesminek nem szabad ilyen nagy jelentőséget tu­lajdonítania. Az őszinteség a legfontosabb. Ha ismét szüksége lenne tanácsunk­ra, úgy inkább írja meg cí­mét, hogy levélben bőveb­ben válaszolhassunk. Melyiket válasszam?: Mindenekelőtt, sose fenye­getőzzék öngyilkossággal. Ez nagyon gyerekes tempó és főleg felelőtlen hang­nem. Elsősorban írja meg neki, hogy a távolléte alatt rájött, nem szereti annyi­ra, hogy a felesége lehes­sen. Próbálja kapcsolatukat a barátság szintjére hozni. Természetesen mindez na­gyon sok tapintatot igé­nyel. Egy tanácstalan leány: Ha két évi ismeretség és sűrű levelezés után sem érez a fiú iránt semmi von­zalmat, akkor nem szereti. Ha viszont így áll a dolog, akkor meg miért bolondít- ja? Becsületesebb volna, ha őszintén megmondaná neki, hogy csakis mint jó barát jöhet számításba. írja meg neki, nem is gondol rá, hogy a felesége legyen. Természetesen ezt nagyon tapintatosan és finoman kell vele közölnie. Míhíamii „Egy szomorú katona“: A férfiaknál a kopaszodást nem lehet megakadályozni, de azért mindenesetre for­duljon bőrgyógyászhoz, esetleg különböző kezelé­sekkel mérsékelni lehet a hajhullást. (Folytatás) Társaságbeli „sikerünk“ nemcsak attól függ, mit, ill. miről beszélünk, hanem attól is, hogyan adjuk elő. Elsősorban is tudni kell, hogy nem szabad sem túl hangosan, sem túl halkan beszélni. Ez különösen a társalgásra vonatkozik. Nagyon csúnya, ha valaki egy társaságban állandóan kiabál, egyrészt azért, mert azt a hatást kelti, hogy feltűnősködni akar, szeretné, ha mindenki réfigyelne, másrészt azért, mert akaratlanul is zavar vele másokat. Ha ketten társalognak, akkor is csúnya és fölösleges a túl hangos beszéd. De ugyanilyen csúnya az ellenkezője is, v. i. ha túl halkan beszélünk. A túl halk beszédre nagyon kell figyelni, ez pedig bizonyos mértékben fárasztó, s ezen­kívül, szinte elkerülhetetlen, hogy partnerünk mindun­talan ismételésre ne kérjen bennünket. Az ilyesmi persze az illető részéről is kellemetlen, de mit csi­náljon, ha nem érti, jobban mondva, nem hallja, amit hozzá beszélnek. Ha társaságban beszélünk túl halkan, ezzel mindenkit arra késztetünk, hogy síri csendben legyen s úgy figyeljen a mondottakra. És még ilyenkor is elkerülhetetlen, hogy ismétlésre kérjenek, vagy — ami még rosszabb — a társaság tagjai minduntalan egymástól kérdezzék: „Hogy mondta?“, „Mi volt a vége?“, stb. Az ilyen társalgót különben is, előbb- utóbb mindenki megunja, még akkor is, ha érdekes dolgokról beszél. Beszélgetés közben tehát hangunk legyen mérsé­kelt, sem túl hangos, sem túl halk. És még valami. A beszédet színezni kell, nem szabad valamit monoton hangon, sután előadni, mert így a legérdekesebb téma is veszít értékéből. Viszont a kevésbé érdekes téma is vonzóbb lesz, ha „ügyesen“ adjuk elő. Így pl. ar­cunknak is ki kell fejezni azt, amit mondunk, lega­lábbis annyiban, hogy ha komoly dolgokról beszélünk, komolyak — de nem komorak! — legyünk, vidám dol­gok elbeszélésénél pedig mosolyogjunk. (De ne habo- tázzunk nagyokat, amíg partnerünk, ill. a társaság nem találta nevetnivalónak, amit meséltünk, különö­sen nem úgy, hogy saját magunk úgy nevetünk, hogy attól nem is érteni a szavunkat). Mindez nem jelenti azt, hogy „színészkedjünk“, de a „siker titka“ a témán kívül a hanghordozásban is rejlik.

Next

/
Thumbnails
Contents