Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-07 / 18. szám
nőni Nadzsed Párt és nacionalista mozgalom lapja arról ad hirt, hogy Kairóban megalakult a „Jordániái Forradalmi Parancsnokság Tanácsa.“ A lap szerint a tanácsnak öt katonai és öt polgári tagja van. Étén Abu Navar volt jor5 Az olasz választás közzé- S tett eredményei az itáliai S politikai élet balratolódásá- E ról tanúskodnak. Mind á E szenátusban, mind a képvi— selőházban jelentősen elő- š retört a Kommunista Párt, jjj amely a mostani választás- 5 nak egyik nagy nyertese. S Térnyerésére a legjellem- 5 zőbb, hogy képviselőházi — mandátumainak számát 140- E ről 166-ra növelte, s így E nemcsak megtartotta Olász- 2 ország második legnagyobb E pártjának szerepét, de pozí- E cióját éppen a keresztény- E demokratákra mért vere- E séggel erősítette meg. E A balratolódás másik nagy ~ tényezője — amint ezt a — nyugati hírügynökségek is E kiemelték — hogy első íz- E ben történt meg: a kommu- E nlsták a Nenni-féle szocia- E listákkal együttesen mind E a szenátusban, mind a kép- E viselőházban több szavaza- E tot kaptak a keresztényde- E mokratáknál. Ennek alapján E jelenthette ki Togliatti, E hogy a választások eredmé- E nye bevezetője lesz az olasz E politika új vonalának, E amelynek meghatározásában E döntő szerepet játszhat a E Kommunista Párt és más E baloldali erők kezdeménye— zése. E Érthető, ha a közzétett E eredmények ismeretében a E kereszténydemokrata főha- s diszálláson „komor hangu- E lat" uralkodott el. A E kereszténydemokratáknak E minden bizonnyal igen ne- E héz lesz megalakítaniuk az E új kormányt, hiszen a Libe- E rális Párt mögé tömörült E monopolista nagytőke teljes E erejét latbaveti majd a E „nyitás balra“ politikai vo- E nal folytatásának megaka- E dályozására. Ha a keresz- E ténydemokrata jobbszárny E próbálná meg kezébe ra- E gadni a kezdeményezést a E mandátumát megkétszerező E Liberális Pártra támaszkod- E va. ezzel csak újabb válsá- E gok sorozatába taszítaná az = olasz politikai életet. dániai tábornok áll, aki 1957- től a hadsereg vezérkari főnöke volt. Ugyancsak a Szaut al Uftiba szerint Abu tábornok jelenleg Damaszkuszban tartózkodik, ahol ellenőrzi a -Jordán-folyó két partján a forradalmi mozgalom híveivel létesített kapcsolatokat. A BONNI ÁLLAM TÖRTÉNETÉNEK eddigi leghevesebb bérharca közepette ünnepli idén a nyugatnémet munkás- osztály május elsejét. „Az idei május 1. a harc napja lesz számunkra — írja a Metall, a kétmillió tagot számláló fémipari dolgozók szakszervezetének lapja. Baden Württembergben immár hétfő reggel óta folyik a fémipari munkások sztrájkja és sztrájkra készülődnek a Ruhr-vidéki acélipar munkásai is. A gyáriparosok azonban továbbra sem hajlandók teljesíteni a munkások béremelési követelését, ellenkezőleg provokatív lépésre szánták el magukat és elrendelték a munkások kizárását az üzemekből. Ez azt jelenti, hogy egész Baden- Württemberg tartományban, amely a Ruhr-vidék után Nyu- gat-Németország második legfontosabb acélipari központja, a száz munkásnál többet foglalkoztató acélipari üzemek bezárják kapuikat, azok is, amelyeket a sztrájk eddig nem érintett. A Frankfurter Rundschau kommentárjában hangsúlyozza, hogy a sztrájk immár túllépett egy pusztán bérkövetelési mozgalom keretein és kifejezetten politikai sztrájkká vált. BEN BELLA algériai miniszterelnök hétfőn sajtóértekezletet tartott, amelyet a rádió és a televízió is közvetített. A kormány sok minisztere és az FLN politikai • bizottságának tagjai jelenlétében bejelentette, hogy országos méretű mozgalmat indított a munkanélküliség és az éhínség elleni harcra szolgáló szolidaritási alap javára. Bejelentette továbbá, hogy a miniszterek havi fizetésük felével járulnak hozzá az alaphoz, a tisztviselők rangjuknak megfelelően, fizetésük 5—25 százalékát fordítják e célra, míg a többi állampolgár annyival járul hozzá, amennyivel tud és akar. A nők ékszerekkel segíthetik az országos mozgalmat. A szolidaritási mozgalmat másfél hónapra tervezik. RÖVIDEN ti»«»»* A SZAUT AL URUBA, a liba r N DU LAS A török népet az iszlám vallás arra tanította, hogy megadással viselje a bégek és generálisok uralmát. A török katona is engedelmes és szerény, az amerikaiak ezért félmilliós hadsereget tartanak fenn Törökországban. A friss festékszag még érezhető a hatalmas csarnok utcára néző falán. Újonnan festett számok, színes betűk vonják magukra a járókelők figyelmét. Itt Podbrezován minden maga a Vasmű, a körülötte, a hegyek tövén meghúzódó régi és új lakótelepek szinte egyet alkotnak. Csak az itt már jártas tud mindjárt különbséget tenni, melyik épületegység tartozik közvetlenül az üzemhez és melyik nem. Az egész szűk völgykatlan a maga füstös épületeivel kormot lövellő kéményeivel a régivágású vasútállomás, a modern lakótelepek, a munkába és munkából siető százak, mégis elválaszthatatlan egységet alkotnak. Az sem rontja a képet, hogy a sziré- nabúgás után az utcát ellepő sokaság nagy része fiataloktól hangos. Sőt, az üzem hatalmas csarnokára mázolt betűk, jelszavak nem kis mértékben az ő jóvoltukból tűnnek az idegen szemébe. Az egykori buzdító szavak, melyekről az egyik épület homlokzatán lévő márványtábla is megemlékezik még mindig mintha csengenének. Akkor az elnyomók, a ki- zsákmányolók ellen kitartó harcra buzdítottak, most a munka frontjának áttörésére bátorítanak. És a gottwaldi szavak most sem veszítettek semmit súlyukból. 1723 000 korona értékű áruval teljesítették túl a Ján Švermáról elnevezett Vasmű dolgozói negyedévi tervüket. — A technika a legjobb segítőtárs, A selejt nemcsak téged, de az egész népgazdaságot is nagy értékektől fosztja meg. —' Sokat mondó színes számok és azoknak valóságát rejtő egyszerű, de mégis nagy igazságok. Ám ha egyszerűnek is látszik a magyarázat, a technika, a lehető legkisebb selejtnélküli munka mégsem oly könnyű a dolog. Hisz nem egyszer közbeszólnak objektív nehézségek is. Ilyen volt a hosszantartó tél, mely erősen féke'zte a Vasmű termelését is. De azok. akiknek nagy része van az új eredmények elérésében és akikkel továbbra is számolnak, az üzem CSISZ- tagjai és a többi fiatal, az elért eredmények ellenére sem önteltek. Á pártkongresszus tiszteletére kibontakozott széleskörű munkaversenyt továbbvitték az üzem fiatal dolgozói. A nemrég végétért IV. CSISZ kongresszus szintén nagy próbára tette a podbre- zovai ifjúság tettrekészségét. Csak Rudolf Kosca munkacsoportja 350 tonna elsőrendű acéllal adott többet népgazdaságunknak. Ladislav Oravec brigádja, mely a múlt évben elnyerte a párt XII. kongresz- szusának címét, szintén megtett minden tőle telhetőt. Neki köszönhető, hogy megszüntették a lemaradást a csőgyártásban és az első negyedévben 94 tonna csővel gyártottak többet terven felül. De nemcsak a termelési szakaszon értek el sikereket. Társadalmi összefogással 25 tonna vasat gyűjtöttek. És mindjárt feltehetjük a kérdést: milyenek a jövő kilátásai, szilárd-e az alap, melyre építeni szándékoznák. Rudolf Kosca csoportja 90 tonna acél llllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllll'lllllllllllllllllllllllllllli Konfliktus Hispaniolán A Haiti és Dominika között kirobbant viszály élénken foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt. Vessünk egy pillantást a két ország térségére. Kubától keletre, a Karib- tengerben fekszik Hispaniola szigete. Ennek néger lakossága — rabszolgaforradalom és felszabadító háború után — 1804-ben kikiáltotta a világ első néger köztársaságát, a Haiti Köztársaságot. 1844-ben Hispaniola sziget keleti, nagyobbik fele elszakadt Haititől és megalakította a Dominikai Köztársaságot. Haiti lakosságának 95 százaléka ma is néger, Dominika lélek- számának 60 százaléka viszont mulatt, 28 százaléka fehér (ahogy itt nevezik: kreol) és csak 12 százaléka a néger. A két kis, három és fél millió lakosú ország között az ellenségeskedésnek immár történelmi hagyományai vannak. 1937-ben véres összeütközésre került sor. Egy határincidens , során Trujillo dominikai diktátor csapatai betörtek Haitiba és több mint 10 000 embert mészároltak le. A jelenlegi viszály az Egyesült Államok kormányának szemmel láthatóan nem volt ellenére. Haiti, amelynek diktátorát, dr. Francois Duvaliert Washington gazdaságilag és katonailag támogatta, ha szavakban az utóbbi időkben el is ítélte, több jel szerint torkig van a zsarnoksággal. Amerika egy pillanatra sem felejti elt hogy Haiti 35 kilométerre van Kubától és az elkeseredés foka aligha kisebb, mint a kubai népé volt Batista megdöntése előtt... Washington, a kubai példa megismétlődésétől rettegve, szívesen szabadulna meg Duvalier-tő! és örülne, ha az ezzel kapcsolatos „piszkos munkát“ valamilyen formában Dominika végezné el helyette. Ugyanakkor a helyzet túlságosan drámai kiéleződése már nem állna érdekében, mert megint csak kiszámíthatatlan következményekhez vezettermelését vállalja terven felül. Rejta és Yelecký brigádja tíz tonna vasat gyűjt és Teodor Paluch brigádja pedig a szocialista munkabrigád címet akarja elnyerni. Ladislav Soliar azt hangoztatja, hogy munkarészlegén 102 százalékra teljesítik majd a tervet. Csak az egyik kisebb kolektíva 7126 koronát takarított meg az első hónapban, és ami a legfontosabb, a minőségre helyezik a fő súlyt. Az elért 102 százalék egyelőre az alap. Kezdetnek megfelel, sőt nagyon is jó ilyen lemaradás után. Elég ennyi az induláshoz. A második negyedévben vállalt feladatok jó alapokból indultak. Július végén bizonyára újabb számok kerülnek az addigra elmosódott régiek helyére. —ny —d ne. — Minket, az eltökélt anti- kommunistákat akarnak félreállítani ezek az emberek az útból? — sipította fülsértő fejhangon a saigoni rádióban Ngo Dinh Nhu. Diem diktátor rettegett sógornője, a kegyetlenségéről közismert „first lady“ (első asszony). Vajon ki ellen irányult ez a szózat? Talán a dél-vietnami szabadságharcosok ellen? Nem' Égy amerikai szenátor, név szerint Mike Mansfield vonta magára a dél-vietnami diktátornak és családtagjainak dühét, mégpedig az amerikai szenátusnak benyújtott jelentésével. Mansfield, a szenátus demokratapárti többségének vezetője Kennedy elnök kérésére utazott a múlt év végén vizsgálódó körútra Délkelet-Ázsiába. Ez volt tíz esztendőn belül a szenátor negyedik látogatása e térségben. így hát már bátran felléphet a délkelet-ázsiai ügyek'szenátusi szakértőjeként. A BIZALMAS JELENTÉS Mansfield visszatérte után bizalmas jelentésben számolt be a szenátusnak, de a jelentés részletei bizonyos körök jóvoltából kiszivárogtak a sajtóba. S ezek a részletek háborították fel Diem diktátort, aki erődhöz hasonló „szükségpalotájából“ (rezidenciáját a szabadságharcosok bombái elpusztították) véres terrorral igyekszik meghosszabbítani saját és ezzel az amerikai újgyarmatosítók uralmát Dél-Vietnamban. A szenátor ugyanis leszögezte: „Hét esztendő után, s közel évi 2 milliárd dollárnyi amerikai segély ellenére megmaradtak, sőt súlyosbodtak a régi problémák “. Mansfield óva Nincs megállás intett attól is, hogy az Egyesült Államok túlságosan elmerüljön a dél-vietnami eseményekben. A jelentéssel kapcsolatban elhangzottak olyan kijelentések is, hogy csökkenteni kellene a Dieméknek nyújtott amerikai segély összegét. Szó sincs persze arról, mintha akár Mansfield, akár az amerikai kormány arra a következtetésre jutott volna, hogy £el kell hagyni az USA Délkelet-Ázsiában folytatott neokolonialista palitikájával, amelynek fontos pillére Dél- Vietnam. Az * ellentét abban nyilvánul meg az amerikai gyarmatosítók és Diem bábkormánya között, hogy az amerikaiak szerint legalább látszatreformokra van szükség a diktátor és családja teljes elszigeteltségének felszámolására. A neokolonialisták ugyanis attól félnek, hogy az USA elvesztheti támaszpontját Diem elkerülhetetlennek látszó bukásakor. Az amerikaiak hűséges antikommunista szövetségese azonban hallani sem akar ilyen reformokról. 12 000 „TANÁCSADÓ“ Hogy mennyire nincs szó a neokolonialista politika általános felülvizsgálatáról, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az amerikai katonai „tanácsadók“ elszaporodása az országban. Az amerikai lapokban egyre több hír jelenik meg arról, hogy amerikai katonai „tanácsadók“ estek el Dél-Vietnamban, a szabadságharcosokkal vívott ütközetekben. Kik ezek a „tanácsadók“, hány van belőlük és milyen alapon kerültek Dél- Vietnamba? 1954 júliusában a, genfi egyezmény megkötése tett pontot a francia gyarmatosítók kiűzésére Vietnam területéről. A nemzetközi egyezmény értelmében Észak- és Dél-Viet- nam egyesítésére szabad és titkos választások útján 1956- ban került volna sor. Diem kormánya azonban megtagadta ennek az egyezménynek a végrehajtását, s mivel az Egyesült Államok nem írta alá a genfi egyezményt, mér 1954 szeptemberében megkötötték a „Manillai paktum“ néven ismert szerződést, amelyben az USA „garantálta Dél-Vietnam védelmét". E megállapodás keretében érkeztek Saigonba az Egyesült Államok katonai tanácsadói azzal a feladattal, hogy kiképezzék és irányítsák a dél-vietnami diktátor seregét. Jelenleg azonban az amerikai hivatalos adatok szerint is 12 000 ilyen katonai „tanácsadó" tartózkodik az országban, s jóllehet a Kennedy kormány tagadja, hogy harci feladatokat hajtanak végre, az tény, hogy parancsuk van a harc kezdeményezésére is a Vietcong ellen. Márpedig ez azt jelenti, hogy az amerikai gyalogság, tengerészet és légierő szabályos háborút folytat a zsarnokai és az új gyarmatosítók ellen felkelt néppel szemben. A HELYÜK KELL, A SORSUK NEM... így hát megdől Mansfield szenátornak az az állítása, hogy ,ez nem Amerika háborúja ... nem akarunk a franciák helyébe lépni“. De mit jelent ez az utóbbi kijelentés? 1954 óta mást sem tesz az 'USA Dél- Vietnamban,. mint a franciák helyének elfoglalását. Dél- Vietnam fő termékei a gumi és a rizs, ezzel foglalkozik a lakosság 90 százaléka. És a fő export-termék, a gumi ma elsősorban az Egyesült Államokba áramlik Franciaország mellett. A dél-vietnami behozatal nagy része pedig az Egyesült Államokból érkezik. A Dien Bien Phu-nál döntő vereséget szenvedett francia gyarmatosítók nagy ellenszenvvel nézték, hogyan foglalja el helyüket Uncle Sam Dél-Viet- namban, s most nem kis kárörömmel szemlélik, mennyire tehetetlenné .váltak amerikai utódaik a felkelő nép elleni harcban. Mansfield szenátor nyilván erre célzott, s arra: nem szeretnének a francia gyarmatosítók sorsára jutni, ha már egyszer a helyüket sikerült el foglalniuk. A VIETCONG „TITKA“ A jelek pedig azt mutatják hogy ezt a sorsot aligha kerül hetik el. Ma már nem idézge tik Harry D. Felt admirálisnak az USA Csendes-óceáni tenge részeti parancsnokának kijelentését: „Ezt a háborút három év alatt megnyerjük“!. Igaz, a múlt évben majdnem minden héten nagydobra verték az olyan híreket a nyugati sajtóban, amelyek Diem kormánycsapatainak „sikereiről“ számoltak be, viszont a Newsweek című amerikai hetilap legutóbbi számában már azt olvashatjuk: „A kormány egy éven át tartó úgynevezett sikerei után több partizán van, mint azelőtt volt“. A New York Times katonai szemleírója H. D. Baldwin nemrég azt írta: „1962. első 11 hónapjában a kommunisták több fegyvert zsákmányoltak, mint vesztettek“. Baldwin számításai szerint jelenleg körülbelül 25 000 fegyveres szabadságharcos tevékenykedik Dél- Vietnamban, s őket több mint 100 000 aktív és megszámlálhatatlan „passzív“ támogató vesz körül. így fogalmazta meg finoman a New York Times azt, hogy a nép a szabadságharcosokat támogatja és nem Diem fasiszta diktatúráját. E bátor és hősi küzdelmet folytató néppel szemben áll 12 000 amerikai katona, helikopterekkel, bombákkal és ágyúkkal, 200 000 főnyi zsoldos sereg és 75 000 tagú diemista polgári őrség. Mindezek azonban tehetetlenek a nép támogatását élvező Viet- conggal szemben. Az amerikai gyarmatosítók lába alatt ég a talaj Dél-Viet- namban. Dilemmájuk megoldhatatlan, mert ha megszüntetik Diem támogatását, elvesztik pozíciójukat, ha tovább támogatják, akkor a délvietnami nép még szélesebb egységmozgalmával, pusztító partizánháborúval és biztos vereséggel kell szembenézniük. Ezért szeretnék inkább látszatreformokkal elodázni a csúfos vereséget, s legalább csökkenteni kiadásaikat, amiért a „first lady" oly rikácsoló hangon támadt rájuk a saigoni rádióban. Á A nyugat-német hivatalok által szervezett provokációs ■ Ujj gyűlésen a sztrájkoló fémmunkások iránti egyiittérzé- S3 süket fejezik ki. ...................................................................................minim,.......n,
