Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-07 / 18. szám
mnnnuiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiim CSELÉNYl LÁSZLÓ: Románc az erdei fenyőkről A tavaszt énekelem, a berkék, birsek, bokrok újulásáf. kibomlik a szerelem, s a fákon csüng az ezüst pomagránál. Tejfehér fogsoromat szikráztatja az ég dübörgő fénye, vakít a tavaszi nap, s az ég alatt tökéletes a béke. Soha ily könnyű tavaszt, tizenöt éve már, hogy űz az álom, zörög a karcsú haraszt, társaimmal az erdők mélyét járom Zúgnak a bérei fenyők, vakító fény öblögeti a tisztást, ezek a bérei fenyők egykoron hősök tiszta vérét itták, Zúgnak a bérei fenyők, egykoron hősök menedéke voltak Pásztorok, szénégetők járnak ma erre, s hallgatnak a holtak. Soha ily könnyű tavaszt, nem riaszt már, nem fojtogat az álom. Zörög a karcsú haraszt, de a hősöket sehol sem találom. A tavaszt énekelem, a földet, gyárat, iskolát s a gépet. Száguldó történelem, próbáld már egyszer tisztelni a népek páncélos törvényeit $ a bokrok, birsek, berkék forradalmát. Az égen a nap vakít, s a fákon csüng az ezüst pomagránát, (1960) Cllllllllllllllllllllllllillllllllllllll Prágai május 1945 A TRÖJAI HlD BARIKÁDJA felett kékesen derengett a hajnal. — Az éj sötétjéből lassan kibontakoztak a túlsó part ködbe vesző házai. A barikád néma, védői pihennek. A reggeli csendbe egyszerre belehasít a Tigrisek jellegzetes dübörgése. — Jönnek!!... végig a védők között. A barikád megélénkül. A cseh hazafiak készen állnak. A hídfő végében feltűnik a két lomhán kúszó ''vasszörnyeteg, oldalukon szinte világít a gyűlölt feketefehér kereszt. Nyomukban meghajolva nagy csoport SS közeledett. Ahogy jöttek, mindinkább kiválva a hajnali szürkületből, úgy nőtt a feszültség a barikád mögött. A védők nem tüzeltek, vártak. Engedték, hogy közelebb jöjjenek. Hadd higgyék, üres már a torlasz. A nácik nekibátorodnak, felegyenesednek, lépteik meggyorsulnak. . Közelednek. Éles fütty hallatszik s eldördülnek a fegyverek. Megszólal a néma barikád ... ÍGY ÉRKEZETT EL MÁJUS ÖTÖDIKÉ. — Szombat délután. A város utcáin sűrű tömegek hullámzottak. Az emberek ragyogó szemmel nézték, hogyan távolítják el az üzletek és műhelyek kirakatairól a gyűlölt német feliratokat. Az utca népe ujjongva tombolt, mikor ledörzsölték, kaparták, s földre hajították a gótbetűs táblákat. Olyan volt a hangulat, mint egy roppant népünnepély kezdetén. A Vencel téren annyi volt a nép, mint égen a csillag, csupa háromszínű zászló lengett a házakon. Fiatalok tüzet rakva égették el az ablakokból kidobált Hitler- és Hácha-képeket, egy arra haladó rendőrautón már csehszlovák zászló lengett. Sehol egy német, a hitlerista megszállók mintha eltűntek volna a városból. Harsogott a rádió. Híreket mondott; «egyelőre a további harcokról beszélt, melyeket állítólag még vív a Wehrmacht. Megszakadt az adás. Rövid szünet után felcsendült a cseh függetlenségi induló hangja. Ez adta hírül a városnak, hogy a rádióépületet a hazafiak elfoglalták, ez adta hírül, hogy elérkezett a fegyveres felkelés napja! A zene hirtelen abbamaradt: — Hívjuk a cseh rendőrséget, a cseh kormánykatonaságot, valamennyi volt cseh katonát! Segítsetek! Hívunk minden cseh hazafit, veszélyben a rádió, gyilkolnak bennünket a nácik! Jöjjetek minél gyorsabban! — harsogta egy izgatott férfihang. És ezekben a percekben már kemény harc dúlt a rádió épületéért. A németek első meglepetésükből magukhoz térve, megkezdték a harcot a felkelés felszámolására. ELSŐ ROHAMUK A RÄDIÖ ELLEN IRÁNYULT, s hogy biztosíthassák a támadás sikerét, lezárták a környező utcákat. Tarka ruhás SS-ek, ejtőernyős vadászok nyomultak a térre. Az egyetem tornyában német géppuska kelepel, tüzével visz- szaszorítja a másik oldalról közelgő hazafiak csoportját. Ablakokból, átjárók mélyéből, utcasarkok mögül tüzelnek a csehek. A prágaiak azonban a szomszéd ház pincéjén keresztül behatolnak az egyetem alagsorába. Gyors, váratlan tüzükkel emeletről emeletre semmisítik meg az ellenálló hitleristákat. Végre kijutottak a tetőre! A gépfegyver vadul pásztázza az utcát. — Kézigránát repül. — Dörrenés ... és a náci géppuskás széttárt karokkal zuhan a mélybe. Az épület pincéje német fegyverraktár volt. így az ellenség fegyvereivel szerelték fel magukat a prágaiak. A németek tankokkal támadtak. összpontosítani akarták a különböző kerületekbe szétszórt csapataikat. Ugyanakkor rövidhullámú rádión segítséget kértek Schörnertől. A segítség meg is érkezett. Amikor a Grábenen lévő Hitlerjugend székház elfoglalására megindult a végső roham, nehéz zúgásukkal feltűntek a náci mélyrepülők. A gépek egész alacsonyan repülve, fedélzeti fegyvereikkel végigpásztázták az utcákat. A külvárosokat összekötő vasútvonalon német páncélvonat szórta gránátjait a munkások által megszállt gyárakra. A hitleristák őrjön- genek és tehetetlen dühükben a Pankrácon lévő foglyokat mészárolják. SZOMBAT, VASÁRNAP, HÉTFŐ, — Prága nehéz napokat élt át. Már három napja megállás nélkül szólnak a fegyverek a városban. A rádió, amelyet most már szilárdan tartanak a hazafiak, állandóan ismerteti az utcai. harcok hírét. A párt vezette Nemzeti Bizottság, amikor tudomást szerzett a közeledő Schörner-féle hadseregről, felhívással fordult a harcoló városhoz. — Akadályozzátok meg az újabb ellenség behatolását Prágába. Építsétek minél több barikádot, torlaszoljátok el az utcákat, utakat, tereket! EZEN A NAPON Tizennyolc esztendeje annak, hogy hazánkban s egyúttal Európában elhallgattak az ágyúk, tizennyolc esztendeje annak, hogy hazánk visszanyerte függetlenségét, országunk népe visszaszerezte szabadságát. Felszabadulás. így hívjuk hazánk elmúlt tizennyolc esztendejének és az eljövendő évtizedeknek dinamikus korszakát. A fogalom kezdetben csak a puszta életet, a ködös fasiszta éjszakákból való megmenekülést jelentette, reményt az élethez. Ez alatt az idő alatt a sebekkel teli ország helyén hazát teremtettünk minden dolgozónak. Számokban lehet kifejezni, statisztikába lehet foglalni, grafikonokon rögzíteni, de ki-ki lemérheti saját életén is a változásokat. Új életérzést formált a létbiztonság, a bizalom, egymás segítése, a magasabb kultúra. Erre a mostani tizennyolcadik évfordulóra a változások már az egész szocialista társadalmunkat egyöntetűen hatják át. Felszabadulásunkkal együtt ünnepeljük május 9-én a felszabadító Szovjetuniót. Sohasem volt hazánknak a szovjet néphez hasonló barátja, hiszen a Szovjetunió nemcsak hatalmas véráldozatot hozott hazánk felszabadításáért, hanem azóta is mellettünk áll, hogy népünk gyorsan léphessen előre a szocializmus útján. A múló évek, szocialista építőmunkánk, állandón mélyítik bennünk szovjet barátaink tiszteletét. A Szovjetunió negyvenöt éves tapasztalatainak értékelésével és annak birtokában oldja meg napról napra a túlzás nélkül világméretekben jelentkező és embermilliárdok sorsára kiható feladataikat. Ez a politika belső vonatkozásaiban és külső kihatásaiban egyaránt szorosan összeforrott a XX. és XXII. kongresszus határozott lenini vonalának érvényesítésével. És ennek a határozott és reális politikának, ennek a messzire tekintő és az újat megértő elképzelésnek védelmében a szovjet vezetés nem riadt vissza, ha kellett nagynevű és nagy tekintélyű párt- vagy állami vezetők legkeményebb bírálatától vagy leváltásától sem. A mi pártunk is a XII. kongresszus határozatainak következetes teljesítése közben példát merít a szovjet kommunisták tapasztalataiból, bátorságából. Meggyőződésünk, hogy a bátorsághoz mindenekelőtt éppen bátor világnézet, bátor filozófia kell. Ez pedig a forradalom filozófiája, a marxizmus- leninizmus, melynek a második világháború óta különös ereje van. Ez a legkorszerűbb tudományos gondolkodás, amelyben a személyes meggyőződés ereje a társadalmi, történelmi törvényszerűség erejével, az objektív igazság erejével találkozik, azzal együtt hat. Fiataljaink előtt a bátorság legkézzelfoghatóbb példája Gagarin, Tyitov, Nyikolajev vagy Popovics űrrepülései. Úgy véljük azonban, ennél sokkal nagyobb bátorság a párt szava a XX. és XXII. kongresszuson. Ezek a kongresszusok kihangsúlyozták a tények felismerésének bátorságát, szemben az „elfogadottal“, a megfogalmazás bátorságát szemben a sablonnal, a következtetés bátorságát szemben a dogmával. Vagyis, ez a történelmi felelősségvállalás bátorsága az emberiség jövőjéért, szemben a pusztulás ma még óriási erőivel, éppen eléggé félelmetes erőkkel. A Szovjetuniótól tanuljuk következetesen érvényesíteni a lenini vezetés elveit. Lenin véleménye volt, hogy az egyszerű emberek elé kell tárni az államvezetés szándékait; megmagyarázni, elfogadtatni, közösen politizálni a néppel. Ennek a szellemnek a megvalósítója pártunk, mely ez időszakban oly következetesen harcol társadalmunk továbbfejlesztéséért, a még tapasztalható hiányosságok kiküszöböléséért. Ára 60' fillér voltak a nehéz ágyúkkal szemben! Estére megindultak a páncélosok. Hernyótalpaik maguk alá gyűlték az elhagyott barikádokat, úgy törtek a város szíve felé. Egész éjjel tombolt a harc. A csehek minden házért, utcáért küzdöttek. A ledöntött barikádok helyett újat emeltek... így jött el május kilencediké. Az elfáradt védők, alighogy visszaverték a hitleristák hajnali támadását, hatalmas harc- kocsidübürgésre figyeltek fel. A zaj olyan erős volt, hogy a vasak zúgni, visszhangozni kezdtek, a kőkockák és a hordók pedig mintha egyenesen a helyükről akartak volna felugrani. Az emberek riadtan kapták fel puskáikat. Egyszerre az egyik valami lehetetlenül magasan elcsukló hangon felkiáltott: MEGÉRKEZTEK!! Itt vannak az orosz tankok!! PRÁGA UJJONGOTT! Percek alatt szedték szét a barikádokat, percek alatt nyitottak utat a hős páncélosoknak. A Vencel téren virágeső fogadta az első szovjet katonát. — És soha, de soha nem volt még ilyen boldog és vidám reggele Prá* ga népének! Bratislava, 1963 május 7. XII. évfolyam, 18. szám A szovjet hadsereg rádióállomásai. felfogták a harcoló város segélytkérő szavait: ,,Ru- dá,armada, na pomoc! Vörös hadsereg, segíts!“ MÁJUS 8. KEDD. A város folytatja élet-halálharcát. Halottak, sebesültek mindenfelé. Több lakónegyed lángokban állt. A legtragikusabb azonban: Fogytán a lőszer! — A kishi- tűek még mindig bízva a nácik nagylelkűségében, javasolják, hogy engedjék átvonulni a németeket nyugatra. A párt azonban — szilárdan bízva a felkelt nép erejében és a vörös hadsereg gyors segítségében — a további harcot választotta. S mire delet harangoztak a Vencel téri »ódon bazilikában, szinte alig lehetett hallani a 'harang szavát a fegyverek ropogásától. Schörner erői rávetették magukat a városra. A németek ágyú- és aknatűzzel árasztották el a védőket. A nehézgránátok összerombolták és tönkrezúzták a tegnap még oly szilárdnak hitt akadályokat. A hazafiak tehetetlenségükben sírva, egyik barikádot a másik után voltak kénytelenek feladni. Puskájukkal és gölyószóróikkal 'tehetetlenek — MINDEN HAZAFI ÁLLJON KÉSZEN A VÉGSŐ KÜZDELEMRE! Prága felett a rádió hullámain szállt az üzenet: A Nemzeti Bizottság kéri a szövetséges hatalmakat, küldjék csapataikat mielőbb Prágába, akadályozzák meg a város elpusztítását! A szövetségesek közül az amerikai 16. páncélos hadosztály volt a legközelebb, amely már május 6-án bevonult Plzeň városába. Az amerikai főparancsnokság — bár teljesen tisztában volt a prágai helyzet súlyosságával — május 7-én megállította a Csehszlovákiában működő csapatainak további előnyomulását. Bár ezek az alakulatok, amelyek két hadtestet tettek ki, úgyszólván friss, érintetlen erők voltak és 60 kilométerre álltak Prágától, mégsem indították őket útba. Sőt Plzeňben, amikor a Nemzeti Bizottság kiadta a jelszót: „Fegyverrel segítsük a harcoló Prágát!“ és az önkéntesek százai összegyűlve gépkocsikat kértek az amerikaiaktól, azok erőszakkal . szétoszlatták az egységet s megtiltották útba- indításukat.
