Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-01 / 17. szám
Hab és semmi HERNANDO TELLEZ Köszönés nélkül lépett be. Éppen legjobb borotvámat fentem. Amikor megláttam, a lábam remegni kezdett. Rám sem nézett. Nyugalmat színjeivé tovább fentem a borotvát. ^Azután végighúztam élén a hüvelykujjamat. s a fény felé tartva vizsgáltam. Közben levette töltényekkel körülrakott derékszíját, amelyen pisztoly- táskája függött. Felakasztotta az egyik ruhafogasra, és rátette sapkáját. Megfordult, kioldozta nyakkendője csomóját, s így szólt: „Pokoli hőség. Borotváljon meg“. És leült a székbe. Becslésem szerint négy napja nem borotválkozott. Ez alatt az idő alatt a mieinket üldözte. Arca erősen megbar- nult. Aprólékosan munkához láttam. Néhány kis szelet szappant tettem a tálacskába, kevés langyos vizet öntöttem hozzá, és pamacsommal kavarni kezdtem. Csakhamar habzott. „A fiúk is megszakállo- sodtak“. Tovább kavartam a habot. „Hanem jó fogásunk volt, tudja. Elcsíptük a főkolomposokat. Néhányan ottvesztek, a többi még életben van. De velük is elbánunk". „Hányat fogtak el?" — kérdeztem. „Tizennégyet. Alaposan kidöglöttünk, míg lefüleltük őket. De most már a kezünkben vannak. És nem menekül meg egy sem, egy sem". Hátravetette magát a székben, amikor meglátta közeledni a habos pamacsot. Akkor vettem észre, hogy nem kötöttem a nyakába kendőt. Bizonyára nagyon kábult voltam. Kivettem egy kendőt a fiókból, és eléje terítettem. Egyre beszélt. Kétségtelenül a rend derék hívének tekintett. „A nép megint tanulhat, mint a múltkor“, — mondta. „Igen". — feleltem, és üggyel-bajjal megkötöttem a kendőt barna, izzadságszagú nyakszirtjén. „Jő volt, mi?“ „Nagyon jő" — bólintottam, és újra kezembe vettem a pamacsot. Emberem fáradtan lehunyta szemét, várta a szappan üde cirógatását. Sohasem volt ilyen közel hozzám Azon a napon, amikor elrendelte, hogy a nép gyűljön össze az iskola udvarán és tekintse meg a négy felakasztott felkelőt, egy pillanatra találkoztam vele. De a megcsonkított testek látványa olyan iszonyattal töltött el, hogy nem figyelhettem meg jól annak az embernek az arcát, aki mindennek irányítója volt, s aki most a kezem alá leült. Akárhogy is, nem volt kellemetlen arca. A szakáll kissé öregítette, és ez jól illett hozzá. Torres- nek hívták. Torres kapitánynak. Élénk fantázájú ember, aki előbb felakasztotta, majd megcsonkította a felkelőket. Szappanozni kezdtem az arcát. Szeme még mindig csukva volt. „Hej, de jót aludnék — mondta — pedig még sok tennivalóm van ma délután“. Kezemben megáilt a pamacs. „Agyonlö- vés?“ — kérdeztem, közömbös arcot színlelve. .Olyasféle, de lassúbb", — válaszolta. „Mindet"? „Nem. Csak néhányat". Tovább szappanoztam. A kezem remegett. Emberem nem vette észre, és ez volt a szerencsém. Az ördög hozta ide! Bizonyára sokan látták, a mieink közül, amikor belépett. És most az ellenség vendég a házamban. Meg kell borotválnom, éppúgy, mint mindenkit, gondosan, mint akármelyik jó- vendéget, egyetlen karcolást sem szabad ejtenem arcán. Ügyelnem kell, hogy bőre tiszta, sima és fényes legyen, s ha ujjaimmal megsimítom, egyetlen szőrszálat se érezzék rajta. Igen. Titkos forradalmár vagyok, de ugyanakkor lelkiismeretes borbély, aki büszke munkájára. Négynapos szakálla van, és le- borotválása nem kis szakértelmet kíván. Fogtam a borotvát, szétnyitottam, s egyik pofaszakállától borotválni kezdtem lefelé. Pompásan fog a penge! A szőrzet nem volt nagy. de sűrű és erős. Lassan előtűnt a bőr. A borotva jellegzetesen serce- gett, és szőrszalálakkal keveredve gyűlt rajta a hab. Letöröltem és újra megfentem a borotvát, mert lelkiismeretes borbély vagyok. Emberem most kinyitotta szemét, egyik kezét előhúzta a kendő alól, megtapogatta arca leborotvált részét, s így szólt: „Jöjjön el délután az iskolába hat órakor". , „A múltkori"? — kérdeztem Szorongva. „Lehet, hogy jobb lesz“ — felelte. „Mit fog csonálni?“ „Még nem tudom. De jó mulatság lesz“. Üjra hátradőlt, és behunyta szemét. Felülről közeledtem a borotvával. „Mindet megbünteti?" — érdeklődtem félénken. „Mindet“! A szappan már száradni kezdett arcán. Sietnem kellett. A tükörből az utcára pillantottam. A megszokott kép: a füszerüzlet, két vagy három vevő. Az órámra néztem: húsz perccel múlt kettő A borotva lassan csúszott arcán. Most a másik pofaszakállától kezdtem. Kék, sűrű, szakáll. Múlt némely költőé vagy papé. Igen jól illett hozzá. Sokan nem ismernék fel. S talán ezt is akarja, gondoltam, miközben óvatosan körülborotváltam a nyakát. Mert nem csekély figyelemre van itt szükség, az apró récékben könnyen megbotlik a penge, és máris vér serken a nyomában. Jó borbély vagyok, büszke arra. hogy soha egyetlen vendégemet sem karcoltam meg. Hát még ilyen fontos személyiséget! Hány emberünket küldi a halálba? Hányat fog meg- csonkíttatni? ... Jobb, ha rá sem gondojok. Torres nem sejti, hogy ellensége vagyok. Sem ő, sem más nem sejti. Csak nagyon kevesen tudják, hogy kapcsolatom van a forradalmárokkal: értesítem őket Torres helybeli dolgairól, tudatom velük, mikor indul üldözésükre, így hát megmagyarázni sem tudom: ez az ember a kezem között van, és én hagyom, hogy élve, sőt megborotválva, nyugodtan elmenjen. Már csaknem egészen eltűnt a szakálla. Arca évekkel fiatalodott, mint mindazoké, akik a fodrászüzletből távoznak. A borotvám megfiatalította Torrest, meg bizony, mert én jó borbély vagyok, dicsekvés nélkül mondhatom, a legjobb a helységben. Még egy kevés szappan, ide, az ádámcsutka alá, erre a nagy ütőérre. Micsoda meleg van! Torres bizonyára éppúgy izzad, mint én.' Ám ő nem fél. Vasidegzetű ember, mit sem érdekli, mi lesz ma délután a foglyokkal. Ellenben én, kezemben a borotvával, amelynek pengéjét óvatosan húzom arcán, éppenhogy nem gondolkodom nyugodtan. Átkozott legyen az óra, amikor ide belépett; én forradalmár vagyok, de nem gyilkos. Pedig milyen könnyen végezhetnék vele. Megérdemli. Megérdemli? Nem! Senki nem érdemli meg, hogy az ember beszennyezze vérével a kezét. Aztán meg mit érnék el vele? Semmit. Mások és ismét mások jönnek, egymást gyilkolják, egész vérfürdő támad. Én elvághatnám ezt a nyakat, így, nyissz, nyissz! Még csak sóhajtani sem lenne ideje, a szemét se tudná kinyitni. Nem látná se a penge, se a szemem villanását. De SZALÓCI ESTÉK Hernando Tellez kolumbiai író, 1908-ban született Bogotában. Jelenleg egy irodalmi újság szerkesztője. Az ebben a számunkban közölt novella Cenizas al vieti- to (Pernyék a szélben) című novelláskötetében jelent meg 1952-ben. A dimbes-dombos gömöri faluban, Szalócon is hasonlóan telnek az esték, mint bárhol má~ sutt. A fiatalok viszont ma már nem a kocsmákban töltik szabad idejüket, hanem — és váljék dicséretükre — a klubokban' szereptanulás mellett. Olyanok ezek a fiatalok, mint mások, tele életkedvvel, vidámsággal, az eltérés csupán abban van, hogy valamennyien cigány származásúak. A több mint 150 lelket számláló cigánytelep élete ma már egészen más, mint valaha volt. Némelyik családnak olyan takaros és tiszta háza' van, hogy az ember sok esetben megirigyelhetné. Rádió ma már minden házban van. Az újságok sem ismeretlenek, sőt olyanokkal is beszéltem, akik olvasták (és tetszett is nekik) Szőke József Katicabogarát. Igaz, hogy az idősebbek nem tudnál írni-olvasni, de a fiatalok már nem mulasztják el az iskolábajárást. A szép, fekete cigánylány, Lovas Etel tanult eddig a legtovább, most Rozsnyón dolgozik mint egészségügyi nővér Margit, az unoka- testvére szintén leérettségizett, csak hát hamar akadt kérője és inkább a háztartásban maradt a lakodalom után. De van utánpótlás. Jelenleg kilencen járnak gimnáziumba, akik szintén le akarnak érettségizni. Mondhatom, hogy a szalóci fiatalokat a cigányfiatalok képviselik. Igaz, hogy túlsúlyban is vannak, de a képviselés alatt a kulturális munkára gondolok. Van a faluban CSISZ- szervezet meg CSEMADOK is, de ott ez ideig nem hallani semmiféle megmozdulásról. Ellenben a cigányok a kullúrmunka terén kitettek magukért Valamennyien a Vöröskereszt szervezetbe tömörültek, közel 120 taggal, amiből mintegy 50-an vannak 15-25 év közötti fiatalok. A szervezet két éve alakult, s máris eredményekkel büszkélkedhetnek. Azonkívül, hogy valamennyien véradók, (sokan közülük ajándék-véradók) kultúrcsoportot is alakítottak, s a két év alatt immár harmadszor készültek el önálló esztrádmüsorral. Jelenleg szép, tarka esztrádmüsorral látogatják a környező falvakat. A műsorban különböző vidám jelenetek, tréfás szavalatok, bánatos cigánysiratók és vérpezsdítő, temperamentumos cigánytáncok vannak. Ha azonban a műsorról akarok beszélni, első helyre nem a műsor színvonalát, hanem a lelkesedést, a tenniakarüst kell említeni, mert míg a műsorban, illetve az egyes szereplők játékában Ütrakészen van javítanivaló bőven, addig a lelkesedés szinte utolérhetetlen ezeknél a fiataloknál. Sok estéjüket szentelték u próbákra, György Piroska tanítónő odaadó segítségével. Az eredményben azonban csalódtuk, mert a saját falujukban a lakosságot nem nagyon érdekelte az egész dolog, így hát az előadáson alig néhányan (csak a falu vezetői) jelentek meg. Ez egy kicsit el is szomorította a csoportot, de mindent kárpótolt a környező falvak lakossága, ahol szép számmal jelentek meg a műsoros esteken. Egyszóval megváltozott a cigányság élete. Egész könnyen beteljesülhet az egyik kócos kis cigányleány kívánsága, aki azt mondta nekem félve és sejpítve: „Ha mednövök, ojvos vagy tanítónéni jeszek. mÉRY ROZÁLIA Hazánkban az elmúlt héten nyitották meg a kubai film hetét. Képünk a kubai delegáció fogadásán készült. Komárom előtt KÉSZÜLÜNK AZ ORSZÁGOS MAGYAR SZAVALÖVERSENYRE más i reszketek, mint igazi gyilkos. Ebből a torokból vérsugár ömlik a fehér kendőre, a székekre, a kezemre; a padlóra. Be kell zárni az ajtót. A vér piros, gőzölgő kis patakhan folyik ki az utcára. Tudom, hogy ha egyetlen nyisszantással elmetszem a gégéjét, a legkisebb fájdalmat sem érzi. Nem szenved. És mit csinálok a holttesttel? Hová rejtem? Menekülni kell, messzire, nagyon messzire. Bizonyosan üldöznek és elfognak. „Torres kapitány gyilkosa. Megölte borotválás közben. Hitvány féreg“. És mások: „Megbosszulta a mieinket. Sosem felejtünk el (itt a nevem következik). A falu borbélya volt. Senki, sem tudta, hogy ügyünket védelmezi...“ Mi hát? Gyilkos vagy hős? Ettől a borotvaéltől függ életem sorsa. Kissé megfeszítem karomat, ujjammal megtámasztom a pengét, és vágok. A bőr hasad, mint a selyem, mint a kaucsuk, mint a szíj. Nincs finomabb az emberi bőrnél, a vér. máris kiserken. És ez a kés nem hagyna engem cserben. A legjobb borotvám. De, én nem akarok gyilkolni, nem, uram. Maga .azért jött, -hogy megborotváljam és én becsületesen teljesítem a feladatot... Nem akarom beszennyezni magamat vérrel. Csak habbal, és más semmivel. Maga hóhér, én pedig csak borbély vagyok. Kiki a maga mesterségét végezze ... Igen ... Ki-ki a mesterségét ... Arca már tiszta volt, sima, fényes. Előrehajolt, megnézte magát a tükörben. Tenyerével megtapogat^ bőrét és érezte, hogy friss, puha. „Köszönöm“ — mondta. A fogashoz ment, levette sapkáját, pisztolyát és derékszíját. Nagyon sápadt lehettem, az ingem átnedvesedett. Torres összekapcsolta övét, megigazította pisztolytáskáját, s haját gépiesen hátra simítva, sapkáját fejébe csapta. Nadrágzsebéből pénzt kotort elő, hogy megfizessen szolgálatomért. Az ajtó felé indult. -A küszöbön egy pillanatra megállt és visz- szafordult: „Azt mondták, hogy maga megöl engem. Kíváncsi voltam, és eljöttem. De ölni nem köny- nyű. Én ezt jól tudom“. És kiment az utcára. Dr. LÉNÄRD FERENC: A PROBLÉMAMEGOLDÓ GONDOLKODÁS Lénárd Ferenc aktuális kérdést vizsgál pszichológiai szempontból. A gazdasági és kulturális fejlődés, az üzemi újítások számának növelése, az iskola színvonalának emelése, mind-mind jelentős mértékben függ az ember gondolkodási tevékenységének eredményes alkalmazásától. A szerző e munkájában a pszichológusok és pedagógusok széles körének érdeklődésére számot tartó értékes áttekintést nyújt arról, hogy a gondolkodási tevékenységre vonatkozóan milyen kísérleti pszichológiai vizsgálatokat végeztek napjainkig, ismerteti saját kísérleteit és a gondolkodás fejlesztésére vonatkozóan levonható gyakorlati következtetéseket. A munka első része a gondolkodással kapcsolatos pszichológiai fogalmakat ismerteti és bemutatja az ember és a problémák sajátságos kapcsolatát. A második rész a gondolkodásvizsgálatok történeti áttekintését adja. Kritikailag taglalja a különböző vizsgálatokat az asszociációs pszichológiától egészen a legújabb szovjet kutatásokig. A harmadik részben a szerző saját kísérleti vizsgálatait ismerteti. Bemutatja, hogyan bontható fel a probléma-megoldó gondolkodás folyamata gondolkodási fázisokra és gondolkodási műveletekre. Feltárja a gondolkodás pszichológiai és logikai megközelítésének dialektikus össz'efüggését a gondolatmenet fogalmának bevezeA Népművelési Intézet a Csemadok Központi Bizottságával együttműködve ebben az évben is megrendezi Komáromban az országos magyar szavalóversenyt. Sorban ez lesz a nyolcadik szavalóver- sepy, tehát már bátran beszélhetünk bizonyos hagyományokról. E rendezvény nagy jelentőséggel bír számunkra, mert ezen az országos fontosságú, nagy gondossággal szervezett fórumon voltaképpen az alkotószellem, a költő és az előadó kerül szembe a közvéleménnyel, a bírálattal. A verseny többek között azt a célt szolgálja, hogy felsorakozzanak benne a magyarul szavaló diákok, munkásifjak és felnőtt szavalok, előadók, hogy szép kiejtésükkel, magyar beszédükkel egyéni felfogásban hozzánk elénk a költők verseit, azok sajátos szépségét, erejét és hogy ezen keresztül emeljük magyar nemzetiségű diákjaink beszédkultúráját, megismertessük és megszeretessük velük a korszerű irodalmat, hogy ezáltal mélyebb 'betekintést nyerjenek a klasszikus irodalomba. Május végén tehát mintegy százhúsz szavaló, fiatalok és felnőttek, áll a bírálók elé, hogy elöadóművészetükkel, tudásukkal hitet tegyenek a jelen mellett és elénk varátésével. A mú negyedik része a gondolkodás fejlesztésének kérdését tárgyalja a harmadik részben közölt kísérletek adatai alapján. A munkát igen gazdag irodalomjegyzék zárja. HARRY K. WELLS: PAVLOV ÉS FREUD H. K. Wells, az amerikai filozófus, akinek Whiteheadról és a pragmatizmusról írt könyvei sikert arattak, ebben a művében az emberi lélek tanulmányozásának két fő irányzatát ismerteti. A könyv első része Pavlov életét és munkásságát elemzi. Megvilágítja a nagy orosz tudós állatkísérleteinek jelentőségét az emberi pszichikum tanulmányozása szempontjából. Kimutatja, hogy az első és második jelzőrendszer felfedezése, miként Pavlov egész munkássága, lehetővé teszi a materialista lélektan felépítését. A szerző a pavlovi módszer tárgyalásával kapcsolatba« ismerteti a pavlovi lélektan gyógyászati jelentőségét, valamint a szovjet lélektan és pszichiátria sikereit. A könyv második része az ellenpólussal — Freuddal és a freudizmussal — foglalkozik. Megismerteti az olvasót Sigmund Freud életútjával és a pszichoanalízis főbb elméleti tételeivel, kiinduló feltevéseivel, valamint az analitikus terápia főbb vonásaival. Az alapos, hagy szakismeretre épülő tanulmány elsősorban filozófiai elemzést nyújt, de a szakpszichológusok és a lélektan iránt érdeklődők is haszonnal forgathatják. zsolják a gazdagabb, művészi értékekben is dúsabb jövőt. Ebben az esztendőben, akárcsak tavaly, járásonként tiz- tizenkét személyt hívunk meg Komáromba, elsősorban természetesen azokat, akik az Ifjúsági Alkotóverseny járási fordulóiból győztesekként kerülnek ki. Megkértük a járási CSISZ-titkárságokat, akik a járási Csemadok-titkárságokka! együttműködve május 10-ig bejelentik a Népművelési Intézetnek, kik azok a szavalok, akiket Komáromba az Országos Szavalóversenyre javasolnak. Mivel ebben az esztendőben az első csoportot nem hívjuk meg, így meglesz a lehetőség arra, hogy a felnőttebb ifjúság nagyobb számban vegyen részt a szavalóversenyen és hisszük, hogy a résztvevőknek szép kulturális élményben lesz részük. Ha a tavalyi szavalóverseny eredményeit összegezzük, meg kell állapítanunk, hogy nem egészen felelt meg az elvárt követelményeknek. Éppen ezért pedagógusainkat arra kérjük, hogy a szavalókkal való foglalkozást és a versek kiválasztását ne halasszák az utolsó hetekre. Nem az a célunk, hogy e rövid cikk keretében felsoroljuk a múlt hibáit, de úgy érezzük, kötelességünk felhívni magyar szakos tanáraink és a tanítók figyelmét arra, hogy a szava- lőversenyre már most fel kell készülni, s várjuk, és reméljük, hogy ebben az esztendőben valóban a legjobbak közül a legjobbak kerülnek Komáromba, az előadók teljesítményén érezhető lesz- a gondos előkészítés, a művészi igényesség, tehát mindaz, ami a vers szavalóját a míves szavak tolmácsává, szinte a költővel egyenrangú művésszé avatja. Ebben az évben minden szavaló egy korszerű és egy klasszikus verssel jelentkezik az Országos Szavalóversenyre, melyet 1963. május 25- és 26- án rendezünk meg Komáromban. Érkezés természetesen már május 24-én este. A siker érdekében tervszerű munkát kell végezni. Ennek rendje: a szavalok számbavétele; a korszerű és klasszikus versek kiválasztása során figyelembe kell venni a szavaló egyéniségét; melyik az a verse, amely lelkületéhez a legközelebb áll, mert csak így tudja az író, a költő nyújtotta szöveget megérteni, magáévá tenni és ezen keresztül a hallgatóságnak tolmácsolni. Hisz a vers interpretációja a művészeti ágak között is a legnehezebb műfajok közé tartozik, mivel az emelvényre kiálló versmondónak semmiféle segédeszköz nem áll rendelkezésére, mint például a színésznek a partner, a kulissza, a kellékek stb. Ha ezt a munkát már most elkezdjük és következetesen, rendszeresen felkészülünk a komáromi ünnepre, akkor bizonyos, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális seregszemléje új értékekkel, jövő felé növő művészi ígéretekkel gazdagodik. Hisszük, hogy az idei nemes vetélkedésre már úgy készülünk fel, hogy a kortársi irodalom mellett tágabb teret kap a klasszikusok embert nemesítő, tudatot tápláló, környezetet és életet szépítő irodalma, a .világirodalom, mert csak így gyarapítpatjuk versmondó művészetünket, csak így fejleszthetjük ifjúságunk és egész népünk esztétikai látókörét. HATVANI LÁSZLÓ, Népművészeti Intézet.