Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-16 / 15. szám

— Elég — állt fel minden gjában reszkedve az indulat- il a kövér, és magában örült, >gy egyedül vannak az Író­iban, nincs tanúja a jelenet- ?k —, ebből elég legyen..! Imre elvesztette a fejét. — Micsoda..? Elég legyen... ég maga mondja, hogy elég gyen..?! — Megfogta a gal- rját és megrázta, hogy pufók je hevesen bólogatott, szin­kirázta belőle a lélegzetet, nagyhasú emberke gyámol- lanul kalimpált hosszú kézé­in, arca paprikavörösre vál- zott és csak hápogni tu- >tt. — Nono... hát ez... hát ez égis, engedj el te..! A fiú elborult arcát látva Menetesen megijedt, rémül- n nézett rá és ebben a pil- natban nagyon szánalmas ilt. Imre egyszerre lehiggadt, ár kacagni lett volna kedve úgy érezte, bárhogyan is ■rtént a dolog, mégis ő győ- >tt. Egészen megnyugodott, ;ánni tudom csak az ilyen nbereket, gondolta, csinálják maguk kis ügyeiket, de ha ilaki galléron fogja őket és lelősségre vonja, egyszerre igyon kis emberek lesznek ... /en kukacokat igazán csak :ánni lehet... — Egyedül akarok dolgozni mondta, miközben Polácsek gallérját igazgatta és nem idta, hogy mitevő legyen —, illotta? Csinálja meg, hogy jyedül dolgozzam?.! Hálátlan paraszt... ezt mond- Pillár. Először ravaszkodott, prő- ilta megmagyarázni az ese- t, még tévedésről is beszélt, íjnálatos tévedésről, amit ionban a jövőben ki lehet kü- :öbölni. Imre makacs elha- rozottságát látva, megsértő- itt. — Dolgozz hát egyedül — a ingján érződött visszafojtott, hetetlen dühe —, gyámolta- n paraszt voltál, amikor hoz_ im kerültél, megtanítottalak Dlgozni, szakembert neveltem doled, és most ez a hála...? Az Erzsi apja, futott át az jyán, csak nyugalom... Maga is csodálkozott, hogy yen nyugodt tud lenni a fe­jte emberrel szemben. Mit iináljak, töprengett, rongy- nber ez, de ha a lányára mdolok, azonnal lecsillapo­jk... A lányához meg semmi kő­im, jutott aztán az eszébe, ig néz rám, ha találkozom jle... Pillár, amikor látta, hogy ajthatatlan, megfogta a kar­it és erősen megszorította. — Aztán a nyelvedre meg gyázz — mondta egészen el- iltozott hangon, és merev leme rebbenés nélkül nézte fiút —, a nyelvedre nagyon igyázz és amit nem tudsz iztosan, arról ne beszélj..! eményen szembe nézett vele, e nem szólt. Még a nyílt fenyegetést is itűrte tőle, mert az Erzsi ap- i, Bár tudta, hogy mától ezdve a legádázabb ellensége z üzemben. Másnap Polácsek mogorván özölte vele, hogy ezután a atos részlegen dolgozik. Egye- ül. Beszéd közben nem né- ett a szemébe, úgy tett, mint- a az égvilágon semmi sem jrtént volna közöttük, és jyekezett határozott lenni, űnösnek érzi magát, hát in- ább elfelejti a sérelmeket, ondolta Imre... Azonnal átköltözött a hatos észlegre, áthúzta a hegesztő- ggregátorát, átvitte a kábelo- at, az elektródákat. Ügy érez- e magát, mint egy kezdő pi- 5ta, akit váratlanul beültettek magassági kormány mellé, ogy ezután ő irányítja a gé- et és ő felel saját magáért 3, meg az utasokért is, min- enért. Körülnézett új mun- ahelyén, birtokába vette a asakat, a darut, és sapkáját engetve köszöntötte a darust i magasban. Na, lássuk hát, ogy mit tudok, mondta magá­Dél felé készült el a külső varratokkal. Kedvtelve néze- jette a munkáját. Lám, Pillár nellett is csak délfeié készül, ek el a kijlső varratok... Eszé- ie ötlött, hogy a raktárból cölcsönöz egy hordozható vil- anyégő fejet, és beviszi ma­jával a tartályba, hogy lásson nunkaközben. Okos ötlet, örült meg neki, ez már régen eszembe juthatott volna, nem <ell majd tapogatóznom oda­benn, mint egy világtalannak,.! A negyvenes égő sejtelmes vörös fényt árasztott a tar­tályban. A nyíláson át, mesz­■ Ulf-' sze-messze, szinte egy más világban látta a darut és a csarnok tetejét. Valószínűtlen helyzet, ha az ember "elaludna itt és váratlanul felébreszte­nék, ugyancsak dörgölné a sze­mét és ámulna, hogy hová ke­rült, nem a pokolba-e..? Ahogy az elektródát az acélhoz érin­tette és felvillant a sápadt fény, elmúltak ezek a gondo­latok, Minden újra a régi volt... Ez már az én világom, gon­dolta elégedetten, most már igazán az enyém... Szívósan dolgozott, fogójából egymás után sorba égtek ki az elek­tródák. — Na jó ember — mondta neki, ez volt a kedvenc kife­jezése, hogy jó ember —, te aztán alaposan belekerültél a pácba..! Csak aztán látta, hogy élet­veszélyben forog. Nagy nehe­zen letépte ä nyílásról a fará­csot, melyet valaki dróttal a tartályhoz erősített, és ki akarta emelni az áléit fiút. Nem bírta egyedül, s a füst még mindég tódult ki a lyu­kon, már ő is köhögött tőle. Segítségért kiabált, Egy másik hegesztővel szedték ki Imrét a tartályból, lefektették a vas­lemezekre és mesterséges lé­Talán a fele munkával ké­szült el, amikor érthetetlen, szorongó érzése támadt, alig bírt lélegezni és heves köhö­gési roham fogta el, szinte fuldoklott. Az égő fényénél úgy látta, tömöttebb füstfel­hő veszi körül, mint máskor. Rosszul ment a munka is, az elektródák gyorsan elégtek, szinte megsültek és elpáro­logtak, s a varrat egyenetlen felülete alatt légbuborékokat sejtett. Mi az ördög, tépelő- dött, miért megy ez ma ilyen nehezen..? Mintha magas am- pérszámmal iiegesztenék..! El­ső önálló munkám, gondolta, és nem akarta abbahagyni, de a füstfelhő olyan sűrűvé hízott körülötte, hogy szinte anya­ginak és vattaszerűnek tűnt, ahogy belémarkolt, Szédülni kezdett és a kuporgástól a- múgy is összeszorított gyom­ra vadul háborgott. Ki kell mennem, lihegte, ki kel! innen mennem, mert meg­fulladok... Érezte, hogy sokkal. rosszabbul van, mint gondol­ta, egészen elgyöngült. Nehéz­kesen a nyíláshoz mászott és fel akarta csapni a farácsot, amely a nyílást fedte és tar­totta a kábelokat, de az nem engedett. Talán erősebben meg kell nyomnia! Nehezen fért hozzá, a jobb vállával feszült neki, de a rács nem engedett. Emberek, kiabált kétségbe­esetten, emberek, engedjetek ki...! Arcát szorosan a farács- ho^ szorította, hogy friss le­vegőt kapjon, de feje körül sűrű oszlopban tódult ki a füst és minél nagyobbakat léleg­zett, annál több került-belőle a tüdejébe. Hevesen köhögve fuldoklott és öklével tehetetle­nül verte a rácsot, börtöne rá­csát... Itt kell megdöglenem, villant át az agyán... Az önkí­vület határán járt és ez volt az utolsó gondolata, aztán el­veszett előle a csarnok teteje — a daru a mező másik végén járt —, és úgy maradt önkí­vületbe merevedve, arcát a farácshoz szorítva. A tartály­ból kitóduló füstöt a darus látta meg, amikor új pléhet hozott neki, lejött a daruról és gyanútlanul belemosolygott füstmarta, merev szemébe. Iegeztetéssel próbálták esz­méletre téríteni... Néhány perc múlva egész csoport vette kö­rül őket. Nehézkesen és sután futva Polácsek is megérkezett, halottsápadtan megbámulta az eszméletlen fiút, aki ránézett, láthatta, hogy rettenetesen fél. Piflár is ott ugrált sápad­tan és idegesen... hogy tör­ténhetett, hogy történhetett, ismételgette egyre, még az el­sősegély nyújtásnál is segéd­kezett, csakhogy lássák, meny-, nyíre szereti a fiút, mennyire szánja és törődik vele. Imre lassan eszmélt, merev szeme először megrebbent, aztán né­hányszor behunyta meg fel­nyitotta, úgy hunyorgott, mint akit néhány hetes sötétzárká- ből vezettek fel a napvilágra. Nem értett semmit, nem tud­ta mi történt, s az önkívület világából egyenesen a fölébe hajoló Pillár szemébe nézett... Később tudatósította, hogy ak­kor azokban a szemekben fé­lelmet látott, a magát féltő, a sarokba szorított állat félel­mét... Tudom, hogy te csinál­tad, Pillár, talán figyelmeztet­ni akartál, enyhén figyelmez­tetni, amit tréfának is lehet magyarázni, hogy jó lesz vi­gyáznom, ledrótoztad a rá­csot és az aggregátoron az el­lenállás mutatóját elcsavartad egy fél fordulattal... bizonyá­ra nem gondoltad, hogy ilyen komoly lesz a dolog, nem, at­tól gyávább vagy, apró intés­nek szántad, és most resz­ketsz magadban, hogy beszé­lek, hogy gyanúsítalak... Látod Pillár, igazába téged is csak sajnálni tudlak, mert félned kell... Mond hát, jó félni, ret­tegni... megéri? Az üzemben szétfutott a hír, a krémszínű mentőkocsi már az üzem udva­rán szirénázott, amikor Pillár Erzsi meghallotta, hogy mi történt... Valami Varga, he­gesztő, mondta neki a főköny­velő, aki telefonon hallotta az esetet, majdnem megfulladt a tartályban... Nem tudta, miért fut... Kö­telességem megtudni, hogy mi történt, mondotta magának... ott kell lennem, hogy megtud, jam, mi történt, kötelessé­gem... Nem volt mit bevallania magának, titkolt érzéseket, önmaga számára is rejtett gondolatokat, de azt, hogy kö­telessége, nagyon erősen érez­te. Gyakran vagyunk így, meg kell tennünk valamit, és pon­tosan nem tudjuk, hogy miért, homályosan és alaktalanul, az érzelmek tisztázatlan mély­ségeiben érezzük csak a kény­szerét... Későn érkezett a csar­nokba, a mentőkocsi éppen ki­fordult a kapuján. Két kezét dobogó szívére szorította, úgy nézett utána. Aztán szétnézett a széledő embereken. Súlyos eset, kérdezte... Nem, mondta valaki, holnapra kutya baja se lesz... Durva, esztelen tréfa volt, mondta egy másik, re­mélem, hogy következményei lesznek... Akkor az emberek közt meg­látta az apját, idegesen törül, gette a homlokát, és amikor reá nézett, akárcsak Imre, ő is felfedezte szemében a fé­lelmet ... Ö istenem, suttogta, sejtettem... és arra gondolt, hogy az apját ezután most már mindenki megismeri a szemé­ben bujkáló félelemről... Ha ő is megismerte..? — Vége — A Szocialista Dráma FESZTIVÁLJÁT ez idén is megrendezik műkedvelő szinját szócsoportjaink. A tizenkét járási győztes Galántán, Léván és Rozsnyón méri össze erejét, hogy aztán a három kerületi győztes ismét talál­kozzon a májusban vagy júniusban megrendezendő központi szemlén. Nézzük, milyen darabokkal szerepelnek csoportjaink a fesz­tiválon ? járás: csoport: szerző: cím: GALÄNTA (április 18-19-20-21.): Dunaszerdahely Nagypaka Kónya József: Senki fia Galánta Deáki Egri Viktor: Házasság Érsekújvár Érsekújvár Egy kis bécsi kávéház Érsekújvár Kamocsa Kónya József: Senki fia LEVA (április 27-28-29-30.): Losonc Fülek Čapek: Az anya Nyitra Berencs Kónya József: Senki fia Komárom Martos Sípos Jenő: Bolondóra Léva Zselíz Móricz Zsigmond: Űri muri Léva Farnad Brezovský: Veszedelmes életkor ROZSNYÓ (május 2-3-1-5.)': Tőketerebes Kistárkány Kónya József: Mi is emberek vagyunk Rimaszombat Rimaszombat Kónya József: Senki fia Kassa Kassa Kónya József: Senki fia Rozsnyó Pelsőc Kónya József: Senki fia Következő számainkban tudósítjuk majd olvasóinkat mind a központi, mind valamelyik kerületi szemle lezajlásáról, elöl­járóban csupán néhány megjegyzést kívánunk tenni a feszti­válra kiválasztott darabokról. Mindenekelőtt: méltó szegénységi bizonyítványt nyújtanak műkedvelő színjátszómozgalmunk általános helyzetéről. Min­denesetre nem tudjuk mire vélni, hogyan történhetett meg, hogy a rozsnyói szemlén három csoport ugyanazzal a darabbal szerepeljen, s még a negyedik is ugyanazzal a szerzővel ? Kinek a szűklátókörűségét bizonyítja ez, műkedvelőkét vagy szervezőkét ? Elképesztő helyzet ugyanis, hogy műkedvelő színjátszóink nagy része egész esztendőben három darabot hajlandó tudomásul venni (Senki fia, Bolondóra, Huszárvágás) s ezt csépelik ún.'S-untalan, hogy az embernek végigborsózik a háta, hacsak hallja is valamelyiknek a címét vagy szerzőjét emlegetni. Nem beszélünk most e darqbok színvonaláról, mű­vészi értékéről, ám azt igenis megkérdezzük: hová vezet mindez ? A Szocialista Dráma idei Fesztiválja, reméljük, a kérdésre megadja a választ! " -csl­Ifjúsági alkotóverseny A Komáromi Steiner Gábor Hajógyár CSISZ- szervezete az elmúlt napokban megrendezte a már hagyományossá vált If­júsági Alkot óver senyt. Az al­kotóversenyt úgy szervezték, hogy a fiatalokkal együtt az idősebbeket is meghívták. A versenyzők valamennyien kiváló teljesítményt nyújtot­tak: a hajógyári szaktanintézet tanoncai fúvószenekarukkal, G é č Matej nevelő vezetésével és Štefánik Sándor tervező agitációs esztrádcsoport jóval — széleskörű műsorszámokkal: tánc-, ének- és jelenet számok­kal, kitűnő alakításokkal, gitár­kísérettel —, úgyszintén Musil Emil hajógyári lakatos, Mura Jenőné hajógyári tiszt­viselő (saját szerzeményeivel) költemények előadásával sike­resen léptek fel. Az Ifjúsági Alkotóverseny keretében ma­gasszínvonalú szájharmonika­számokat hallhattunk S zay • ka József hajógyári gépkocsi­vezetőtől, aki sokrétű művész­tehetséggel rendelkezik. Befe­jezésül Kr iek Tibor tisztvi­selő agitációs csoportjának tánczenekura mutatkozott be első ízben a nézőknek. Összegezve a látottakat, nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk egy tényt: annak ellené­re, hogy belépődíj nem volt és tánccal végződött a verseny és a propagálása is sokoldalú volt, mégsem tapasztaltunk kellő érdeklődést az est iránt. Hogy miért? Talán azért, mert a ha­jógyári fiatalok kultúrmunkába bevonásának szervezése kívá­nalmakat hagy maga után, Sz. J. I/átt&xiU a t&fyifaiu íitit Szerkesztőségünk néhány tagja az elmúlt hetekben Gú- tán járt, s több cikkben fog­lalkoztunk a falu gazdasági és kulturális életével. Természe­tes, hogy egy rövid kiszállás alkalmával az idegen szem nem tud felmérni mindent, ami egy faluban van, nem is az a célunk. Jány elvtárs ki­egészítő hozzászólásának még­is szívesen adunk helyet (mint minden hozzászólásnak, amit kapunk), mert az a vélemé­nyünk, hogy ezzel is elősegít­jük közéletünk tisztulását, és közelebb jutunk az igazsághoz Olvastam lapjukban a Gúta kulturális életéről szóló cik­ket. Elhatároztam; hogy né­hány adattal kibővítem. Aki Gútát• még a háború előtti időkből ismeri, bizonyára elismeri, hogy községünk na­gyon sokat fejlődött és szépen kiépült. A főtéren, ahol vala­mikor még vidáman a kacsák úszkáltak a tócsákban, ma már szépen kiépített, gondosan ápolt park várja a városka lá­togatóit. Társadalmi munkával maguk a gútaiak hozták rend­be a teret és a járdákat. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy Gúta mezőgazdasági vá­rossá fejlődött. A szövetkezet még 1949-ben alakult meg, 900 hektár területen 200 taggal. A szövetkezetnek ma már 1420 tagja van — ezek közül 400 fiatal és összesen 5538 hektár területen gazdálkodnak. Ami­kor a szövetkezet alakult, ak­kor még nem álltak rendelke­zésünkre gazdasági épületek. Ma elmondhatjuk, hogy több mint 30 millió értékben 90 új gazdasági épületet építettünk. Állatállományunk 20 darab szarvasmarhát tett ki, ma pe­dig 2527 a létszám. A sertések száma 5100, a baromfi száma pedig 25 900. A szövetkezetben dolgozó fiatalok nagyon büsz­kék arra, hogy az EFSZ-nek ma már 80 traktora, 18 gabo­na-, 15 kukorica- és 11 siló­kombájnja van. A szövetkezet vagyona ma már több mint 65 millió koronát tesz ki. A mi szövetkezetünk mindig ponto­san teljesíti a beadási kötele­zettséget. 1962-ben túlléptük a húsbeadási tervet. Összesen 88 vagon húst szállítottunk. Az idén az első negyedévben 1850 mázsa helyett 1874 mázsát, ebből 972 mázsa sertéshúst ad­tunk be. Teljesítettük a tojás­beadást is. Többen már túl­teljesítették a tervet, így pél­dául Szabó Gyula, Őszi Mihály, Zahorán György, Farai Mihály, eddig már több mint 152 ezer darab tojást adtak be. Itt szeretném megjegyezni, hogy nem az a fontos, milyen a Művelődés Ház Gútán, vagy milyen a könyvkereskedésünk, hanem gondoljunk arra, hogy valamikor hogyan éltek itt az emberek és hogy élnek ma? Szüléink sokat beszélnek arról, hogy valamikor hajnali háromkor indultak a munkába és látástól vakulásig gürcöltek, hogy a betevő falatot megsze­rezzék. Szó szerint két kezük munkájával keresték meg ke­nyerüket, mert hol voltak még akkoriban a mezőgazdasági gépek? Ma már a szövetkezet­ben tökéletesen gépesítették a munkát. A szövetkezeti tagok kulturáltan, higiénikusan él­nek, élvezik a TV és a rádió­adásokat. Nem feledkezünk meg a la­kosság közszolgáltatásáról sem. Gután eddig 21 javítóműhely, mint példáid televízió és rádió javító, kovácsműhely, fényké­pészeti műterem, garázs, vi­rágüzlet áll a lakosság rendel­kezésére. Az utóbbi időben 692 családi ház épült, a házak átlag érté­ke legalább 60-70 ezer korona. A cigány származású családok közül is többen jutottak taka­ros családi házhoz és bekap­csolódtak a termelőmunkába. Több mint négy millió koroná­ba került az új 23 osztályos iskola felépítése. Huszonnégy tanító lakáshoz jutott. A me­zőgazdasági tanulóotthon fel­építése 250 ezer koronába ke­rült. Gútán ma már 39 üzlet, ebből 17 önkiszolgáló áll a la­kosság rendelkezésére. Eltűn­tek a piszkos kocsmák és ma már hát jól felszerelt vendég­lő várja a látogatókat. Meg­nyílt már a nagy áruház és nemsokára elkészül az új szál­loda is. Lényegesen emelkedett a la­kosság életszínvonala, 600 csa­ládnak van televíziója, csak az elmúlt évben 1350 mosógépet és 157 motorkerékpárt vásá­roltak. Jövőre elkészül az Érsekúj­várra vezető új híd és a leg­több utca már aszfaltozva lesz. A Művelődési Ház építésére egyelőre még nem rendelke­zünk megfelelő anyagi eszkö­zökkel, de a hétéves terv első éveiben sor kerül erre az'épít­kezésre is, a tervek szerint hét millió korona értékben. Amíg az új épület el nem ké­szül, addig az előadásokat és általában a kulturális rendez­vényeket az iskolaépület ter­meiben tartjuk meg. Gúta kiépítésében nagy lép­tekkel haladunk előre. Jány Ján, a gútai HNB «titkára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents