Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-16 / 15. szám

„18 ÉVES": Piros szövetje elég vastag, ezért kiskosztümöt terveztünk hozzá. Az egyenes szabású ka­bátkát négy klapnis zseb díszíti. A szok­nya négyrészes, lefe­lé bővülő. Feltétle­nül béleltesse alá tafttal, így szebben fog esni és a viselése is hálásabb, A szoknya szabás­vonalát és a kabátkát körül letüzzük. Nagyon szép lenne hozzá egy fehér-fekete csíkos vagy pepita (selyem vagy taft) blúz, a derékban széles fekete övvel. „CSINIBABA":. A kiskosztümre élénk színt aján­lunk, ha jól áll, a most annyira divatos pirosat. A rövid kabátka a bal oldalon gombolódik, de­rékban keskeny, megkötos öv fog- I ja össze. A szok­nya elöl három, hátul két részben lefelé bővülőén van szabva s szintén a bal oldalon gomboló­dik. A gomboláspántot — a ka­bátkán is — tűzés díszíti. Vas­tagabb minőségű szövetet ve­gyen, különben a kiskosztüm nem lenne szép. A pettyes nyá­ri ruhára május folyamán köz­lünk modellt. „MARGARÉT“: A beküldött fehér szövet szép és megfelel az esküvőre. A hozzá tervezett modell hosszított derekú, kissé svejfolt. A szoknya lefelé bő­vülő, a bal oldalon végig egy levasalatlan ránccal, melynek éle szélesen letűzött. A hösz- szított derekat keresztben egy ferdén szabott kb 5 cm széles pánt fejezi be, mely a bal olda­lon masniban végződik. „MACKÓ": 1. Eljegyzésére a 4. modellt terveztük. Készül­het vékony egyszínű szövetből vagy santungből. Szabása prin- cesz, elől középen végig a ruha színével egyező sima szilonből húzott rüss disziti, amely a nyakklvágásnál masnira kötő­dik. 2. Vőlegényének töltőtollat, borotvakészletet, karórát, eset­leg táskarádiót vehet ajándék­ba. „BÚZAVIRÁG": A beküldött zöld anyagból magának és ba­rátnőjének is terveztünk mo­dellt. Az első ruha egybesza­bott, elől a középen rejtett gombolással, gallérja sálszerű nyakkendő, átbujtatva a külön rávarrott pántocskán. A másik modell kétrészes, egyenes ka­bátkával, melyet két oldalon tűzés díszít, s ugyanilyen tűzés díszíti az egyenes, szűk szok­nyát is. A szoknya hátul szem- beránccal bővül. Kívánságának megfelelően, mindkét modell alkalmas molett alakra. ötöd modellek „Kötés" és „Anikó" kérésére küldjük ezt a szép tavaszi pu­lóvert. Eredeti színezése két­féle szürke, vastag fonal, 5-ös tűvel készül. Kötésminta: 1. sor: vil. szürke, végig sima, 2. sor: v. sz. végig ford., 3. sor: sőt. szürke X 9 s, a köv. 9 szem felváltva 1 ford. 1 leemelés, a szál a munka visszáján, 1 s X 4. sor: Az előző sor leemelt szemeit leemel, a szál a visszá­ján, a s-nak látsző szemeket simán, a f-kat f-va köt. le. Az 5-6, 9-10, 13-14; 17-18 sor azo­nos az 1-2 sorral. A 7-8, 11-12, 15-16 sor a 3-f^sorral azonos. Ezután ellenkezőleg osztjuk be a mintát, a függ. csíkozás fölé vízszintesre, a vízsz. csíkozás fölé függ. kerül. Eleje: 85 szemmel kezd. vil. szürkével 4 cm-t köt. simán, majd a mintával folyt. 8 óm­enként szap. 1 szemet 4X, 42 cm-es köt. mag.-nál 2, 5X1 szemenként fogy. a karöltőt. 11 cm-es karöltőmag-nál szap. 1 szemet, majd ezt 4 soronként még 3X megism 16 cm-es kar- öltőmag-nál 3X1, 8X3, 1X4 sze­menként a vállát fogy. 60 cm-es köt mag.-nál a nyakkiv.-t fogy. először a középső szemet, majd ettől jobbra és balra 1X3, 1X2, 3X1 szemenként. Jobb háta: 47 szemmel kezd. 2 cm-es köt. mag-nál beleköt, az 1. gomb­lyukat, (5 szem lekötve, 4 be­fejezve) innen 4 cm-re megköt, a másodikat. 8 cm-es köt. mag.-nál felveszünk a hátközép vonalánál 15 új szemet és az előző gomblyuktól 9 cm-re köt. a következőt,ezután így osztjuk be a lyukakat, 9 cm-enként, 5 szemet lekötve, 4-et befejezve, innen végig köt. a sort. 42 cm- es köt. mag.-nál 1X2, 3X1 sze­menként a karöltöt fogy. 12 cm-es karöltőmag.-nál szap. 1 szemet s ezt 6 sor után meg­ism. még egyszer, 16 cm-es karöltőmag.-nál elfogy, a vállát 3X1, 8X3, 1X4 szemenként. 62 cm-es köt. mag.-nál a nyakki­vágást fogy. 6, 4, 4, 3 szemen­ként. A bal háta gomblyukak nélkül készül. Ujja: 55 szemmel kezd. 2 cm-es köt. mag.-nál szap. 1 szemet, innen 2 cm-enként szap. 1-1 szemet még 2X. 9 cm-es köt. mag.-nál 1X4, 1X3, 9X2 szemenként fogy. a karöl­tőt. EZERKILENCSZÄZHARMINCHAT jú­nius 20-án szombaton, a német Max Schmeling kiütéses knockauttal a ti­zenkettedik menetben legyőzte az ame­rikai néger Joe Louis-t. Andrée Mal- roux Londonban elítélte a fasizmust, mint a kultúra ellenségét. Beneš elnök visszatért morvaországi körútjáról, Moszkvában Makszim Gorkijt temették. S ezen a napon a sok moszkvai iskola egyikében Nyina Kosztyerina hetedik osztályos tanuló naplót kezdett vezetni. Teleírta az első füzetet, majd a máso­dikat és amikor a harmadiknak is a vé­gén járt, Japán már nagyban készült Pearl Harbor megtámadására, a konti­nentális Nyugat-Európa német kézen volt. Náci repülőgépek bombázták Lon­dont és Tobrukot, Hitler tábornokai táv­csővel kémlelték Leningrád külvárosait és terveket dolgoztak ki Moszkva el­foglalására. Közeledett a cseh főiskolák bezárásának másodk évfordulója. Ezerkilencszáznegyvenegy november 14-ét írtak, és moszkvai lakásán Nyina Alekszejevna Kosztyerina a geológiai intézet 21 éves hallgatója naplójában végrendeletét két mondatban foglalta össze: „Ha nem térnék vissza, feljegy­zéseimet adják át Lénának. Csupán egyre gondolok, amire elhatároztam magam, talán megmentem az apámat.“ További 21 évig feküdt ezután a nap­ló valahol, 1962 decemberében látott ismét napvilágot a Szovjetunió írószö­vetségének folyóiratában, a Novij Mír- ben. így öt és fél év feljegyzései egy kor társadalmi képévé váltak. A napló nem is kezdődhetett mással, minthogy írója' 15. születésnapján zálo- gosdit játszott és ez alkalommal két­szer csókot váltott Alikkal. Ugyanabban a feljegyzésben néhány sorral lejjebb olvashatjuk: „Majdnem megfeledkeztem feljegyezni, hogy törvényjavaslatot dol­goztak ki a terhesség megszakításának betiltására.“ A kis Nyina világszemlé­lete teljes és tökéletes volt, csak az irányába közeledő embereket volt nehéz megérteni. Amikor egy előadó, („párt­tag, méghozzá régi“) aki az iskolában az alkotmánytant tanította, elkezdett neki udvarolni, kosarat kapott. Ugyan- így járt egy bizonyos kövér és sikamlós Fisberg nevezető ember is (azt mondja magáról, hogy költő, de hogy mi megy végbe az én lelkemben, azt nem tud­ja). AZ ÖSSZES EMBER KÖZÜL Grisa állt hozzá talán a legközelebb. Osztálytársa volt, szerette és gyűlölte három esz­tendőn át és még jóval később, miután feljegyezte: „Mindennek vége.“ Még akkor is lelkiismeretfurdalást érzett, hogy nem találta meg a hozzá vezető utat. Benne felfedte „hogy nem is nap­ról napra, de csaknem óráról órára fej­lődik“, azonban milyen utat tett meg saját maga, azt nem tudta. Később fel­fedte tévedéseit, túltette magát csaló­dásain és az utolsó nyáron megtalálta a „legjobb embert“, akinek azt tudta mondani „gyereket szeretnék.“ De ezek- után sem volt teljesen meggyőződve, megfelel-e belső követelményeinek („azt az embert kéne benne éreznem, aki megérti gondolataimat, érzései­met“). És a döntő pillanatban valóban elhatározásairól vele sem beszélhetett. És rövid idő múltán, amikor naplójába utolsó mondatait írta, lelkében nem őhozzá, hanem Grisához tér vissza, pe­dig már két éve nem látta. Az elkép­zelhetetlenül megváltozott, nap mint nap bombázott Moszkvában, ahol már nem találja sem hozzátartozóit, sem ba­rátait, az elhagyott lakásban, a Grisához fűződő gondolatok varázsolják elé az otthon érzését. Az egykori kételyek és ingadozások váltak utolsó biztonság- érzetévé (pedig abban az időben — amit már sohasem tudhatott meg — Grisa már nem volt az élők sorában, a hábo­rú elején elesett.) Az ilyen öt és fél esztendő hosszú és nehéz lehetett. Nyinánál annál is in­kább, mivel igen fogékony, sóvárgó lel­kű egyén volt, égett a vágytól, hogy a világot megismerhesse és így találhassa meg saját igazi helyét is. Féltékenyen őrizte önállóságát, gondolkodásában és cselekedeteiben is. Elhatározásaiban ki­tartó, csaknem önfejű és bátor volt. Mindezek az általános és régen ismert emberi tulajdonságok azért ragadják meg figyelmünket, mert egész különle­ges és minket annyira érdeklő időszak­ban nyilvánulhattak meg. Mindjárt az első Alik után, Nyina fel­jegyzi a Komszomolba való felvételét. A társadalmi munkában való részvétel számára minden időben nemcsak köte­lesség, hanem szenvedély is volt. Már a nyolcadik osztályban pionírve­zető és osztályelnök. „Az iskola nagy, de komszomol még csak 8 van, így sok feladatot rónak ránk. De azért a tekin­télyünk igen nagy“. A nyári pionírtá­borban egész természetesen és őszintén ezt mondja a vezetőnek: „Itt nem ta­lálsz barátokat, sem a gyerekek, sem a komszomolisták között, de rám a leg­nehezebb körülmények között is szá­míthatsz.“ Minden erejét latba vetve agitál az új alkotmány alapján kiírt vá­lasztások előkészítése során, és igen örül, hogy jól megtanult beszélni és már lámpaláza sincs a hallgatók előtt. „Természetesen tagja akartam lenni a Komszomol-bizottságnak" — írja tizen­hétéves korában és igen örül, amikor 34 szavazatból 29-et kapott. KÉSŐBB, 1939. MÁRCIUS 27-ÉN ezt jegyzi fel naplójába: „A Komszomolban baj van, szervezetünk valójában szét­esett, elérkezett az idő határozott in­tézkedések foganatosítására. Ha igazán hozzáfogunk, egészségessé tehetjük a szervezetet. Az élet mindezen túl mégis csak szép.“ De ezek már nem a közvet­len és felszabadító érzésű huszas esz­tendők, amelyek egyszerre nyitottak utat mindenkinek. Most már nincs igaz­ság a munkán kívül, és saját önálló életérzékén kívül, melyet mindenkinek küzdelmesen kell elsajátítania. Nyina közben nagyszerűen tanul, rengeteget olvas, (csupán a külföldi írók közül fel­jegyzéseiben ilyen nevekkel találko­zunk: Hugo, Stendhal, Roland, France, Ibsen, Heine, Hamsun, Zweig-testvérek, a két Mann, Longfellow, stb.). A harmadik kérzatra szóló jegyével földszinti páholyból hallgatja Csaj­kovszkijt, Beethovent, Grieget, Bachot, csodálja Renoirt és kezd megbarátkozni Picasso művészetével is. A napló olva­sása közben mindenki érzi, hogy sze­mélyében az új, előtérbe kerülő kom­munista nemzedék tagja érlelődik. És mégis valami érthetetlen történik. Őt, a született moszkvait, aki mindig családjánál lakott, nem veszik fel a fő­városban az egyetemre, azzal az indo­kolással, hogy „nincs számára hely a diákszállóban“. Nyina erre Bakuba uta­zik, ott felveszik a pedagógiai főiskolá­ra, de ösztöndíj-kérvényét elutasítják és mivel így nem tud megélni, vissza­utazik Moszkvába. Az édesanyja ekkor levelet ír Sztálinhoz: „Milyen alapon sértik meg azt az elvet, melyet ön meghirdetett? Hogy a gyermek nem felelős szüleiért?“ S valóban két hónap múlva felveszik a geológiai intézetbe, ahová eredetileg készült. Ezzel azonban a dráma nem végződik és nem is kez­dődik. MAR NAPLÓJA ELSŐ OLDALÁN Nyi­na ezt írja: „Mologyec umenya papka“ (legény a talpán az apám).” Valóban olyan ember volt, akit a gyereknek sze­retnie kell. A párt csakhamar Távol-Keletre küldi kétéves munkára. Valami vésztjósoló jelek kezdik elejét venni. 1937. február 7-én Nyina ezt jegyzi naplójába: „A szörnyű per (a trockisták második pe­re) befejeződött. Természetesen golyó általi halál. Miképp történhetett, hogy régi forradalmárok, akik évtizedekig a néphatalomért küzdöttek, végén annak ellenségévé váltak?“ És ezt a kérdést meg is ismétli március 25-én. „Valami szörnyű és érthetetlen történt. Letar­tóztatták Misát, apa bátyját, feleségét és leányukat, Irmát gyermekotthonba küldték. Mi történik itt? Misa bácsi a forradalom első napjaitól a párt tagja volt és egyszerre a nép ellensége len­ne?“ Augusztus 22. „Valami történik. Sokáig gondolkodtam, míg erre a meg­állapításra jutottam: ha az apám troc- kista vagy hazaáruló lenne, nem saj­nálnám a büntetéstől. Ezt le is írtam. (De azt bevallom, a bizalmatlanság tur­kálja a lelkemet.)“ Szeptember 10. Vá- nya, a Komszomol titkára Nyinával mint a vezetőség tagjával egy olyan lány esetét tárgyalta, akinek szüleit letar­tóztatták. „Ványa kötötte magát a ki­zárás szükségességéhez. Én nem talál­tam ezt helyesnek, de a titkár csak egyre bizonygatta, hogy a lány nem akarja megtagadni a szüleit — a nép ellenségeit. Azzal az érzéssel adtam a beleegyezésem a kizáráshoz, hogy hely­telenül cselekszem.“ Ez után a beszélgetés után hallottam otthon, hogy anyám fivérét, Ilja bátyán­kat is letartóztatták. „És mi történik majd, ha egy napon apámat is bebör- tönzik? Nem, nem, ez nem lehet, én bízom benne. Régi párttag, — hajdani Vörös partizán — sohasem volt és nem is lehet a nép ellensége.“ Szeptember 11.: „Nem tagadom meg az apámat.“ December 15. (Nyina ekkor tizenhat és fél éves.) Az apjától levelet kapott: „Kizártak a pártból, megfosztottak ál­lásomtól ... írja. Nem tudom, hogy vég­ződik majd az egész ügy, de ha a leg­rosszabbra kerül is a sor, meg lehetsz győződve, hogy apád sohasem volt gaz­ember, sem kétszínű alak. Ezért légy egész nyugodt.“ December 20.: Az apa egy ismerőse felhívta a családot tele­fonon. Nyina megmondott mindent, amit tudott, még azt is, hogy az apa fivérét Vaszja bácsit is kizárták a pártból. A nagymama megszidta, hogy miért ko­tyog ki mindent idegenek előtt. De Nyi­na azt válaszolta, hogy ő nem titkol el semmit és az iskolában is mindent el­mond. Erre a nagymama hisztériás ro­hamot kapott, rávetette magát a lányra, letiporta és fojtogatni kezdte. „Alig tudtam az öregasszonyt lerázni magam­ról és azt kiabáltam, hogy boszorkány és nem érdemli meg, hogy egykori bol­sevik férje után nyugdijat kapjon.“ 1938. szeptember 5.: „Apát letartóztat­ják.“ Szeptember 7.: „Az én apám is ellenség lenne? Ezt nem hiszem. Ször­nyű tévedésről lehet szó!“ 1940. novem­ber 30.: „Első hír érkezett az apámtól és milyen szörnyű. Az NKVD különle­ges bizottsága őt a társadalomra nézve veszélyes asszociális elemnek tartja és ezért öt évi fegyházra ítélte.“ 1941. ja­nuár 4.: „Apa azt írja, hogy az útépí­tőktől a hídépítőkhöz helyezték át. Is­mét optimista hang, józan fej.“ Édes­anyám siránkozására csak ennyit vála­szol: „Mit írjak az — ügyről? Semmi­féle ügy nem létezik, minden egy szap­panbuborékból felfúvott teve. Nem cá­folhatok meg valamit, ami nincs, nem volt, sőt nem is lehetett.“ MINDENNEK DACÁRA NYINA OLYAN EMBER MARAD, aki számára a kom­munizmus nemcsak gondolkodásmódja, de egész énje volt. Abban az időben, amikor a hitleri haderő támadása meg­indult a Szovjetunió ellen, egy geológus csoportban dolgozott Gorkij város kö­zelében. Boldog szerelmének első hetei voltak azok, de ez sem elégítette ki: „Cselekedni akarok, szeretnék a frontra kerülni,“ írja 1941. június 23-án. „Ott az én helyem most.“ Szeptember 3.: „A nagy harcok színhelyén szeretnék küz­deni. És amint az ő Szerjózsája két napra elutazik valahová, már szökik is egy katonavonatta! Moszkvába és csu­pán egy levelet hagy hátra. „Ne szo- morkodj és ne haragudj, légy boldog.“ November 13. Naplójába ezt jegyzi fel: „A Központi Bizottságon hosszan elbe­szélgettek velünk. Néhány embert ki­rostáltak, mások, amikor tudatosították a feladat komolyságát és rendkívüli ve­szélyét, önszántukból elmentek. Á vé­gén összesen hárman maradtunk. Mi kitartottunk... Tizenhatodikén egy par­tizánegységhez repülök, életem útja apám nyomdokaiban halad.“ 1942. január 20-án a Vörös hadsereg vezérkari főnöksége édesanyjával kö­zölte, hogy Nyina Alekszejevna Kosz­tyerina — született Moszkvában — es­küjéhez híven, 1941 decemberében har­ci feladat teljesítése közben, az ellen­ség hátországában hősi halált halt.“ „Naplómnak“ — írta a 15 éves Nyina feljegyzéseinek első oldalára — „Egy egyszerű lány naplója, vagy még inkább a legegyszerűbb lány naplója elnevezést adom.“ A későbbi események, melyekről még természetesen sejtelme sem lehe­tett, s melyeket abban az időben nehe­zen látott volna előre bárki is, a napló elnevezésének különös tartalmat adott. Sokan írtak arról a korról és bizonyá­ra még fognak is írni, hivatásos' írók, akiknek adottságuk sokkal nagyobb, életszemléletük filozófiai szempontból is mélyebb, és ezért képesek a realitás kis részleteiből megalkotni a világ ar­culatát, feltárni az élet értelmét. De ami az élmények közvetlenségét, a kö­zölt igazságok hitelességét illeti, Nyina Alekszejevna naplója egész k'ülönleges értéket jelent. A NAPLO EGYIK NAGY ELŐNYE, hogy a benne előforduló emberek cse­lekedeteit úgy ábrázolja, ahogy valóban cselekedtek, úgy beszélnek, ahogy va­lóban beszéltek. Nem cselekedtek fenn- költen, de magukhoz híven. Mindennek megvan a maga helye és természetes nagysága. Megmutatkozik, hogy az em­berek azokban a nehéz években is sze­rették egymást és kitartóan keresték az igazságot, hogy megfeszítve dolgoztak a valóban új rend érdekében, mely igazságos lesz mindenkihez, a szocializ­mus valóban az emberekben él, az igaz kommunisták kommunisták maradtak. Az egyszerű emberi sorson látjuk, hogy mindig különbséget kell tenni a téve­dések és a rossz között, a kezdeménye­zők és a félrevezetettek között. És épp úgy állt ott, hogy senki sem kénysze­ríthet valakit, hogy cselekedeteinek teljes tudatában saját maga ok nélkül vádoljon vagy kínozzon másokat és az, aki ily módon vétkezik, kommunista ember sohasem volt és nem is lehetett. Nyina Kosztyerina most lenne 42 éves. Kortársai ma a szovjet állam legkülön­bözőbb posztjain dolgoznak. Nyina nap­lójának gondolatai hatalmas korképnek tűnnek, azokról az évekről, amikor ez a nemzedék formálódott és érlelődött. Fordította: S. Gy. OJ IFJCSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő ség és adminisztráció, Bratislava Pražská 9. - Telefon 445-41 - Postafiók 30 - Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán - Kéziratokat nem őrzünk meo és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Ürad űti’án lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jindŕišská ulica 14. — vývoz tlač#. K—05*31168

Next

/
Thumbnails
Contents