Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-16 / 15. szám

„18 ÉVES": Piros szövetje elég vastag, ezért kiskosztümöt terveztünk hozzá. Az egyenes szabású kabátkát négy klapnis zseb díszíti. A szoknya négyrészes, lefelé bővülő. Feltétlenül béleltesse alá tafttal, így szebben fog esni és a viselése is hálásabb, A szoknya szabásvonalát és a kabátkát körül letüzzük. Nagyon szép lenne hozzá egy fehér-fekete csíkos vagy pepita (selyem vagy taft) blúz, a derékban széles fekete övvel.

„CSINIBABA":. A kiskosztümre élénk színt ajánlunk, ha jól áll, a most annyira divatos pirosat. A rövid kabátka a bal oldalon gombolódik, derékban keskeny, megkötos öv fog- I ja össze. A szoknya elöl három, hátul két részben lefelé bővülőén van szabva s szintén a bal oldalon gombolódik. A gomboláspántot — a kabátkán is — tűzés díszíti. Vastagabb minőségű szövetet vegyen, különben a kiskosztüm nem lenne szép. A pettyes nyári ruhára május folyamán közlünk modellt.

„MARGARÉT“: A beküldött fehér szövet szép és megfelel az esküvőre. A hozzá tervezett modell hosszított derekú, kissé svejfolt. A szoknya lefelé bővülő, a bal oldalon végig egy levasalatlan ránccal, melynek éle szélesen letűzött. A hösz- szított derekat keresztben egy ferdén szabott kb 5 cm széles pánt fejezi be, mely a bal oldalon masniban végződik.

„MACKÓ": 1. Eljegyzésére a 4. modellt terveztük. Készülhet vékony egyszínű szövetből vagy santungből. Szabása prin- cesz, elől középen végig a ruha színével egyező sima szilonből húzott rüss disziti, amely a nyakklvágásnál masnira kötődik. 2. Vőlegényének töltőtollat, borotvakészletet, karórát, esetleg táskarádiót vehet ajándékba.

„BÚZAVIRÁG": A beküldött zöld anyagból magának és barátnőjének is terveztünk modellt. Az első ruha egybeszabott, elől a középen rejtett gombolással, gallérja sálszerű nyakkendő, átbujtatva a külön rávarrott pántocskán. A másik modell kétrészes, egyenes kabátkával, melyet két oldalon tűzés díszít, s ugyanilyen tűzés díszíti az egyenes, szűk szoknyát is. A szoknya hátul szem- beránccal bővül. Kívánságának megfelelően, mindkét modell alkalmas molett alakra.

ötöd modellek

„Kötés" és „Anikó" kérésére küldjük ezt a szép tavaszi pulóvert. Eredeti színezése kétféle szürke, vastag fonal, 5-ös tűvel készül. Kötésminta: 1. sor: vil. szürke, végig sima, 2. sor: v. sz. végig ford., 3. sor: sőt. szürke X 9 s, a köv. 9 szem felváltva 1 ford. 1 leemelés, a szál a munka visszáján, 1 s X 4. sor: Az előző sor leemelt szemeit leemel, a szál a visszáján, a s-nak látsző szemeket simán, a f-kat f-va köt. le. Az 5-6, 9-10, 13-14; 17-18 sor azonos az 1-2 sorral. A 7-8, 11-12, 15-16 sor a 3-f^sorral azonos. Ezután ellenkezőleg osztjuk be a mintát, a függ. csíkozás fölé

vízszintesre, a vízsz. csíkozás fölé függ. kerül.

Eleje: 85 szemmel kezd. vil. szürkével 4 cm-t köt. simán, majd a mintával folyt. 8 ómenként szap. 1 szemet 4X, 42 cm-es köt. mag.-nál 2, 5X1 szemenként fogy. a karöltőt. 11 cm-es karöltőmag-nál szap. 1 szemet, majd ezt 4 soronként még 3X megism 16 cm-es kar- öltőmag-nál 3X1, 8X3, 1X4 szemenként a vállát fogy. 60 cm-es köt mag.-nál a nyakkiv.-t fogy. először a középső szemet, majd ettől jobbra és balra 1X3, 1X2, 3X1 szemenként. Jobb háta: 47 szemmel kezd. 2 cm-es köt. mag-nál beleköt, az 1. gomblyukat, (5 szem lekötve, 4 befejezve) innen 4 cm-re megköt, a másodikat. 8 cm-es köt. mag.-nál felveszünk a hátközép vonalánál 15 új szemet és az előző gomblyuktól 9 cm-re köt. a következőt,ezután így osztjuk be a lyukakat, 9 cm-enként, 5 szemet lekötve, 4-et befejezve, innen végig köt. a sort. 42 cm- es köt. mag.-nál 1X2, 3X1 szemenként a karöltöt fogy. 12 cm-es karöltőmag.-nál szap. 1 szemet s ezt 6 sor után megism. még egyszer, 16 cm-es karöltőmag.-nál elfogy, a vállát 3X1, 8X3, 1X4 szemenként. 62 cm-es köt. mag.-nál a nyakkivágást fogy. 6, 4, 4, 3 szemenként. A bal háta gomblyukak nélkül készül.

Ujja: 55 szemmel kezd. 2 cm-es köt. mag.-nál szap. 1 szemet, innen 2 cm-enként szap. 1-1 szemet még 2X. 9 cm-es köt. mag.-nál 1X4, 1X3, 9X2 szemenként fogy. a karöltőt.

EZERKILENCSZÄZHARMINCHAT június 20-án szombaton, a német Max Schmeling kiütéses knockauttal a tizenkettedik menetben legyőzte az amerikai néger Joe Louis-t. Andrée Mal- roux Londonban elítélte a fasizmust, mint a kultúra ellenségét. Beneš elnök visszatért morvaországi körútjáról, Moszkvában Makszim Gorkijt temették.

S ezen a napon a sok moszkvai iskola egyikében Nyina Kosztyerina hetedik osztályos tanuló naplót kezdett vezetni. Teleírta az első füzetet, majd a másodikat és amikor a harmadiknak is a végén járt, Japán már nagyban készült Pearl Harbor megtámadására, a kontinentális Nyugat-Európa német kézen volt. Náci repülőgépek bombázták Londont és Tobrukot, Hitler tábornokai távcsővel kémlelték Leningrád külvárosait és terveket dolgoztak ki Moszkva elfoglalására. Közeledett a cseh főiskolák bezárásának másodk évfordulója.

Ezerkilencszáznegyvenegy november 14-ét írtak, és moszkvai lakásán Nyina Alekszejevna Kosztyerina a geológiai intézet 21 éves hallgatója naplójában végrendeletét két mondatban foglalta össze: „Ha nem térnék vissza, feljegyzéseimet adják át Lénának. Csupán egyre gondolok, amire elhatároztam magam, talán megmentem az apámat.“

További 21 évig feküdt ezután a napló valahol, 1962 decemberében látott ismét napvilágot a Szovjetunió írószövetségének folyóiratában, a Novij Mír- ben. így öt és fél év feljegyzései egy kor társadalmi képévé váltak.

A napló nem is kezdődhetett mással, minthogy írója' 15. születésnapján zálo- gosdit játszott és ez alkalommal kétszer csókot váltott Alikkal. Ugyanabban a feljegyzésben néhány sorral lejjebb olvashatjuk: „Majdnem megfeledkeztem feljegyezni, hogy törvényjavaslatot dolgoztak ki a terhesség megszakításának betiltására.“ A kis Nyina világszemlélete teljes és tökéletes volt, csak az irányába közeledő embereket volt nehéz megérteni. Amikor egy előadó, („párttag, méghozzá régi“) aki az iskolában az alkotmánytant tanította, elkezdett neki udvarolni, kosarat kapott. Ugyan- így járt egy bizonyos kövér és sikamlós Fisberg nevezető ember is (azt mondja magáról, hogy költő, de hogy mi megy végbe az én lelkemben, azt nem tudja).

AZ ÖSSZES EMBER KÖZÜL Grisa állt hozzá talán a legközelebb. Osztálytársa volt, szerette és gyűlölte három esztendőn át és még jóval később, miután feljegyezte: „Mindennek vége.“ Még akkor is lelkiismeretfurdalást érzett, hogy nem találta meg a hozzá vezető utat. Benne felfedte „hogy nem is napról napra, de csaknem óráról órára fejlődik“, azonban milyen utat tett meg saját maga, azt nem tudta. Később felfedte tévedéseit, túltette magát csalódásain és az utolsó nyáron megtalálta a „legjobb embert“, akinek azt tudta mondani „gyereket szeretnék.“ De ezek- után sem volt teljesen meggyőződve, megfelel-e belső követelményeinek („azt az embert kéne benne éreznem, aki megérti gondolataimat, érzéseimet“). És a döntő pillanatban valóban elhatározásairól vele sem beszélhetett. És rövid idő múltán, amikor naplójába utolsó mondatait írta, lelkében nem őhozzá, hanem Grisához tér vissza, pedig már két éve nem látta. Az elképzelhetetlenül megváltozott, nap mint nap bombázott Moszkvában, ahol már nem találja sem hozzátartozóit, sem barátait, az elhagyott lakásban, a Grisához fűződő gondolatok varázsolják elé az otthon érzését. Az egykori kételyek és ingadozások váltak utolsó biztonság- érzetévé (pedig abban az időben — amit már sohasem tudhatott meg — Grisa már nem volt az élők sorában, a háború elején elesett.)

Az ilyen öt és fél esztendő hosszú és nehéz lehetett. Nyinánál annál is inkább, mivel igen fogékony, sóvárgó lelkű egyén volt, égett a vágytól, hogy a világot megismerhesse és így találhassa meg saját igazi helyét is. Féltékenyen őrizte önállóságát, gondolkodásában és cselekedeteiben is. Elhatározásaiban kitartó, csaknem önfejű és bátor volt. Mindezek az általános és régen ismert emberi tulajdonságok azért ragadják meg figyelmünket, mert egész különleges és minket annyira érdeklő időszakban nyilvánulhattak meg.

Mindjárt az első Alik után, Nyina feljegyzi a Komszomolba való felvételét. A társadalmi munkában való részvétel számára minden időben nemcsak kötelesség, hanem szenvedély is volt.

Már a nyolcadik osztályban pionírvezető és osztályelnök. „Az iskola nagy, de komszomol még csak 8 van, így sok feladatot rónak ránk. De azért a tekintélyünk igen nagy“. A nyári pionírtáborban egész természetesen és őszintén ezt mondja a vezetőnek: „Itt nem találsz barátokat, sem a gyerekek, sem a komszomolisták között, de rám a legnehezebb körülmények között is számíthatsz.“ Minden erejét latba vetve agitál az új alkotmány alapján kiírt választások előkészítése során, és igen örül, hogy jól megtanult beszélni és már lámpaláza sincs a hallgatók előtt. „Természetesen tagja akartam lenni a Komszomol-bizottságnak" — írja tizenhétéves korában és igen örül, amikor 34 szavazatból 29-et kapott.

KÉSŐBB, 1939. MÁRCIUS 27-ÉN ezt jegyzi fel naplójába: „A Komszomolban baj van, szervezetünk valójában szétesett, elérkezett az idő határozott intézkedések foganatosítására. Ha igazán hozzáfogunk, egészségessé tehetjük a szervezetet. Az élet mindezen túl mégis csak szép.“ De ezek már nem a közvetlen és felszabadító érzésű huszas esztendők, amelyek egyszerre nyitottak utat mindenkinek. Most már nincs igazság a munkán kívül, és saját önálló életérzékén kívül, melyet mindenkinek küzdelmesen kell elsajátítania. Nyina közben nagyszerűen tanul, rengeteget olvas, (csupán a külföldi írók közül feljegyzéseiben ilyen nevekkel találkozunk: Hugo, Stendhal, Roland, France, Ibsen, Heine, Hamsun, Zweig-testvérek, a két Mann, Longfellow, stb.).

A harmadik kérzatra szóló jegyével földszinti páholyból hallgatja Csajkovszkijt, Beethovent, Grieget, Bachot, csodálja Renoirt és kezd megbarátkozni Picasso művészetével is. A napló olvasása közben mindenki érzi, hogy személyében az új, előtérbe kerülő kommunista nemzedék tagja érlelődik.

És mégis valami érthetetlen történik. Őt, a született moszkvait, aki mindig családjánál lakott, nem veszik fel a fővárosban az egyetemre, azzal az indokolással, hogy „nincs számára hely a diákszállóban“. Nyina erre Bakuba utazik, ott felveszik a pedagógiai főiskolára, de ösztöndíj-kérvényét elutasítják és mivel így nem tud megélni, visszautazik Moszkvába. Az édesanyja ekkor levelet ír Sztálinhoz: „Milyen alapon sértik meg azt az elvet, melyet ön meghirdetett? Hogy a gyermek nem felelős szüleiért?“ S valóban két hónap múlva felveszik a geológiai intézetbe, ahová eredetileg készült. Ezzel azonban a dráma nem végződik és nem is kezdődik.

MAR NAPLÓJA ELSŐ OLDALÁN Nyina ezt írja: „Mologyec umenya papka“ (legény a talpán az apám).” Valóban olyan ember volt, akit a gyereknek szeretnie kell.

A párt csakhamar Távol-Keletre küldi kétéves munkára. Valami vésztjósoló jelek kezdik elejét venni. 1937. február 7-én Nyina ezt jegyzi naplójába: „A szörnyű per (a trockisták második pere) befejeződött. Természetesen golyó általi halál. Miképp történhetett, hogy régi forradalmárok, akik évtizedekig a néphatalomért küzdöttek, végén annak ellenségévé váltak?“ És ezt a kérdést meg is ismétli március 25-én. „Valami szörnyű és érthetetlen történt. Letartóztatták Misát, apa bátyját, feleségét és leányukat, Irmát gyermekotthonba küldték. Mi történik itt? Misa bácsi a forradalom első napjaitól a párt tagja volt és egyszerre a nép ellensége lenne?“ Augusztus 22. „Valami történik. Sokáig gondolkodtam, míg erre a megállapításra jutottam: ha az apám troc- kista vagy hazaáruló lenne, nem sajnálnám a büntetéstől. Ezt le is írtam. (De azt bevallom, a bizalmatlanság turkálja a lelkemet.)“ Szeptember 10. Vá- nya, a Komszomol titkára Nyinával mint a vezetőség tagjával egy olyan lány esetét tárgyalta, akinek szüleit letartóztatták. „Ványa kötötte magát a kizárás szükségességéhez. Én nem találtam ezt helyesnek, de a titkár csak egyre bizonygatta, hogy a lány nem akarja megtagadni a szüleit — a nép ellenségeit. Azzal az érzéssel adtam a beleegyezésem a kizáráshoz, hogy helytelenül cselekszem.“

Ez után a beszélgetés után hallottam otthon, hogy anyám fivérét, Ilja bátyánkat is letartóztatták. „És mi történik majd, ha egy napon apámat is bebör- tönzik? Nem, nem, ez nem lehet, én bízom benne. Régi párttag, — hajdani Vörös partizán — sohasem volt és nem is lehet a nép ellensége.“ Szeptember 11.: „Nem tagadom meg az apámat.“ December 15. (Nyina ekkor tizenhat és fél éves.) Az apjától levelet kapott: „Kizártak a pártból, megfosztottak állásomtól ... írja. Nem tudom, hogy végződik majd az egész ügy, de ha a legrosszabbra kerül is a sor, meg lehetsz győződve, hogy apád sohasem volt gazember, sem kétszínű alak. Ezért légy egész nyugodt.“ December 20.: Az apa egy ismerőse felhívta a családot telefonon. Nyina megmondott mindent, amit tudott, még azt is, hogy az apa fivérét Vaszja bácsit is kizárták a pártból. A nagymama megszidta, hogy miért kotyog ki mindent idegenek előtt. De Nyina azt válaszolta, hogy ő nem titkol el semmit és az iskolában is mindent elmond. Erre a nagymama hisztériás rohamot kapott, rávetette magát a lányra, letiporta és fojtogatni kezdte. „Alig tudtam az öregasszonyt lerázni magamról és azt kiabáltam, hogy boszorkány és nem érdemli meg, hogy egykori bolsevik férje után nyugdijat kapjon.“ 1938. szeptember 5.: „Apát letartóztatják.“ Szeptember 7.: „Az én apám is ellenség lenne? Ezt nem hiszem. Szörnyű tévedésről lehet szó!“ 1940. november 30.: „Első hír érkezett az apámtól és milyen szörnyű. Az NKVD különleges bizottsága őt a társadalomra nézve veszélyes asszociális elemnek tartja és ezért öt évi fegyházra ítélte.“ 1941. január 4.: „Apa azt írja, hogy az útépítőktől a hídépítőkhöz helyezték át. Ismét optimista hang, józan fej.“ Édesanyám siránkozására csak ennyit válaszol: „Mit írjak az — ügyről? Semmiféle ügy nem létezik, minden egy szappanbuborékból felfúvott teve. Nem cáfolhatok meg valamit, ami nincs, nem volt, sőt nem is lehetett.“

MINDENNEK DACÁRA NYINA OLYAN EMBER MARAD, aki számára a kommunizmus nemcsak gondolkodásmódja, de egész énje volt. Abban az időben, amikor a hitleri haderő támadása megindult a Szovjetunió ellen, egy geológus csoportban dolgozott Gorkij város közelében. Boldog szerelmének első hetei voltak azok, de ez sem elégítette ki: „Cselekedni akarok, szeretnék a frontra kerülni,“ írja 1941. június 23-án. „Ott az én helyem most.“ Szeptember 3.: „A nagy harcok színhelyén szeretnék küzdeni. És amint az ő Szerjózsája két napra elutazik valahová, már szökik is egy katonavonatta! Moszkvába és csupán egy levelet hagy hátra. „Ne szo- morkodj és ne haragudj, légy boldog.“ November 13. Naplójába ezt jegyzi fel: „A Központi Bizottságon hosszan elbeszélgettek velünk. Néhány embert kirostáltak, mások, amikor tudatosították a feladat komolyságát és rendkívüli veszélyét, önszántukból elmentek. Á végén összesen hárman maradtunk. Mi kitartottunk... Tizenhatodikén egy partizánegységhez repülök, életem útja apám nyomdokaiban halad.“

1942. január 20-án a Vörös hadsereg vezérkari főnöksége édesanyjával közölte, hogy Nyina Alekszejevna Kosztyerina — született Moszkvában — esküjéhez híven, 1941 decemberében harci feladat teljesítése közben, az ellenség hátországában hősi halált halt.“

„Naplómnak“ — írta a 15 éves Nyina feljegyzéseinek első oldalára — „Egy egyszerű lány naplója, vagy még inkább a legegyszerűbb lány naplója elnevezést adom.“ A későbbi események, melyekről még természetesen sejtelme sem lehetett, s melyeket abban az időben nehezen látott volna előre bárki is, a napló elnevezésének különös tartalmat adott.

Sokan írtak arról a korról és bizonyára még fognak is írni, hivatásos' írók, akiknek adottságuk sokkal nagyobb, életszemléletük filozófiai szempontból is mélyebb, és ezért képesek a realitás kis részleteiből megalkotni a világ arculatát, feltárni az élet értelmét. De ami az élmények közvetlenségét, a közölt igazságok hitelességét illeti, Nyina Alekszejevna naplója egész k'ülönleges értéket jelent.

A NAPLO EGYIK NAGY ELŐNYE, hogy a benne előforduló emberek cselekedeteit úgy ábrázolja, ahogy valóban cselekedtek, úgy beszélnek, ahogy valóban beszéltek. Nem cselekedtek fenn- költen, de magukhoz híven. Mindennek megvan a maga helye és természetes nagysága. Megmutatkozik, hogy az emberek azokban a nehéz években is szerették egymást és kitartóan keresték az igazságot, hogy megfeszítve dolgoztak a valóban új rend érdekében, mely igazságos lesz mindenkihez, a szocializmus valóban az emberekben él, az igaz kommunisták kommunisták maradtak. Az egyszerű emberi sorson látjuk, hogy mindig különbséget kell tenni a tévedések és a rossz között, a kezdeményezők és a félrevezetettek között. És épp úgy állt ott, hogy senki sem kényszeríthet valakit, hogy cselekedeteinek teljes tudatában saját maga ok nélkül vádoljon vagy kínozzon másokat és az, aki ily módon vétkezik, kommunista ember sohasem volt és nem is lehetett.

Nyina Kosztyerina most lenne 42 éves. Kortársai ma a szovjet állam legkülönbözőbb posztjain dolgoznak. Nyina naplójának gondolatai hatalmas korképnek tűnnek, azokról az évekről, amikor ez a nemzedék formálódott és érlelődött.

Fordította: S. Gy.

OJ IFJCSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő ség és adminisztráció, Bratislava Pražská 9. - Telefon 445-41 - Postafiók 30 - Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán - Kéziratokat nem őrzünk meo és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Ürad űti’án lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jindŕišská ulica 14. — vývoz tlač#. K—05*31168